Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

Növekedett a tekintélyük Tanácskoztak a munkaügyi döntőbizottságok elnökei Dr• Szerényi János, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsá­nak titkára köszöntötte tegnap délelőtt Kaposváron a munka­ügyi döntőbizottságok elnökeit, akik a hamarosan sorra kerü­lő III. országos tanácskozás előtt az eddig végzett munká­ról és feladataikról tárgyaltak. Köszöntötte az Igazságügyi, a Munkaügyi Minisztérium, a SZOT és a megyei pártbizott­ság képviselőit, majd bejelen­tette: megalakult a megyei munkajogi bizottság, mely a jövőben segíti a munkaügyi bizottságok tevékenységét. Ezután dr. Hegedűs Gyula, a megyei munkaügyi bíróság el­nöke tartott előadást. , — Az elmúlt évekre vissza­tekintve a munkaügyi bizott­ságok többségének tevékenysé­gét pozitívan értékelhetjük. A döntőbizottságok sajátos igaz­ságszolgáltatási szervek, ame­lyek munkájukat a vállalatok keretei között, a dolgozók köz­reműködésével végzik- A bi­zottságok tevékenységükkel kettős célt valósítanak meg: a felmerült munkaügyi vitákban mindkét fél meghallgatásával igazságot tesznek és azokat törvényesen lezárják; nevelik a dolgozókat a törvények tisz­teletére, betartására — hang­súlyozza, dr. Hegedűs Gyula. I Beszélt az 1973. január 1-én megalakított munkaügyi bíró­ság létrehozásának jelentősé­, géről, majd számadatokkal is bizonyította a bizottságok te­vékenységének megnöveke­dett jelentőségét. Elismeréssel szólt arról a lelkiismeretes munkáról, a tör­vények, jogszabályok betartá­sáról, amelynek eredménye, hogy a gazdasági vezetők és a seket tartalmazó közlönyök. Elismeréssel szólt a szakszer­vezetek, az ügyészség, a jo­gászszövetség segítő munkájá­ról. A feladatokról szólva hangsúlyozta az oktatás, a ta­nulás fontosságát. Színvonalas, körültekintő munkával növelni tekintélyü­ket — ezt hangoztatta az elő­adó, s erről beszéltek a felszó­lalók is: dr. Bernátli István az Igazságügyi, dr. Czucz Ottó, a Munkaügyi Minisztérium és dr- Turczer Róbert a SZOT képviseletében. Elmondták, hogy többek között az eddig megjelent és hatályos, munka­ügyi jogszabályok gyűjtemé­nyének kiadásával és más in­tézkedésekkel kívánják előse­gíteni a munkaügyi döntőbi­zottságok színvonalasabb, eredményesebb tevékenységét. — Növekedett tekintélyünk, a gazdasági vezetők egyre in­kább helyeslik, segítik a mun­kaügyi döntőbizottságok tevé­kenységét, s azt hasznosnak tartják a jó vállalati, munka­helyi légkör kialakításában. — Erről beszélt felszólalásában Botka Lajos, a Balatonboglári Állami Gazdaság munkaügyi döntőbizottságának elnökhe­lyettese. Gyarmati Ferenc, a FÜSZÉRT-től azt mondta el, hogy minden segítséget meg­kapnak munkájukhoz. Ott Jó­zsef — a megyei élelmiszer- klkkereskedelmi vállalatnál 23 esztendeje látja el az elnöki teendőket — azt javasolta, hogy esetenként a vállalati munkaügyi bizottságok képvi­selőit is hívják meg a munka­ügyi bíróság tárgyalásaira. Javul a baléi TÖVÁL ' munkája KÖZTUDOTT, hogy a batéi TÖVÁL évek óta veszteségesen dolgozott. Az év elején a ko­rábbi főmérnököt, Hodics Ist­vánt nevezték ki igazgatónak. Alapos átszervezések, a bi-1 zonylati1 fegyelmet sziláraíti intézkedések után a koráobi 500—580 helyett jelenleg 400 emberrel úgy termelnek, hogy az alapító 16 termelőszövetke­zet nem csalódott. Hodics István igazgató el­mondta, hogy az idén hatvan- millió forint a termelési ter­vük. Az állóeszközök értéke húszmillió forint- Főleg mező- gazdasági üzemektől kapnak megrendelést. — Batéban, Mezőcsokonyán, Kisbárapátiban szarvasmarha- telepet építünk. Ezek értéke egyenként 15—20 millió. Ugyanilyen építkezésbe fo­gunk a közeljövőben Szennán. Több helyen szárító- és takar- máríytelepekén dolgozunk, me­lyeket a legújabb vasvázas szerkezettel készítünk. Kapos­váron, az Egyenesi úton átad­tuk már a 300 vagonos MÉK- raktár épületét. Hátravan még a tartozékok elkészítése- Ez is hatmilliós munka. A cukor­gyárnak és a húskombinátnak évente 3—4 millió értékű t ‘ munkát végeztünk. Az igazgató elmondta, hogy a. kaposvári kórháznak is rendszeresen dolgoznak. Kü­lönféle ’ asztalosmunkákat vé­geznek a szerelés mellett, és ők építik az idegsebészetet. — Lakásokat is készítünk. E hónap közepén adjuk át Ka­posváron, a Beloiannisz utcá­ban a 30 lakásos társasházat. A Kalinyin városrész új böl­csődéjét társkivitelezőként az Országos Szakipari Vállalattal közösen építjük- Sajnos itt sok a nehézség, ennek ellenére eb­ben az évben átadjuk. Sor mogysárdon iskolát építünk. A következő tanévben már bir­tokukba vehetik a diákok. A SZOCIALISTA brigád­mozgalom az év elején nálunk is gyökeret vert. Munkásaink jó összetartását, közösségi gon­dolkodását nyolc brigád szo­cialista szellemű cselekedetei bizonyítják. Az egyik .dolgo­zónk férje hirtelen, nagyon fiatalon meghalt. A családi ház i építése félbemaradt- Szocialis­ta brigádjaink befejezték. Re­kordidő — egy hónap alatt — felépítettük a ráksi tsz takar­mánytárolóját. Ezen dolgoz­tunk szabad szombaton és va­sárnap. A tmk-műhely dolgo­zói a kaposvári siketnéma in­tézetnek készítettek játszóte­ret. A szocialista brigádok megkezdték az úttörőklub ki­alakítását a Toponári Általá­nos Iskolában. A lakásépítések meggyorsításáért (Tudósítónktól.) Ebben az évben sikeres vo-lt a vadon termő gyógynö­vények gyűjtése Böhönye kör­nyékén. 60 féle gyógyító fü­vet, növényt szállítottak el a Herbária rendelkezései alap­ján a vállalat gyáraiba. Van­nak olyan családok, melyek egész évben rendszeresen fog­lalkoznak ezzel a munkával. Szőkedencsen 5, Mesztegnyőn 8, Dávodpusztán 2 család fog­lalkozik vele. Egy-egy gyögy- növényíajtából nagyobb mennyiségeket is megvettek Böhönyén. gitális termelésére is szerző­dött. Ebből 30 mázsát vár­nak, amelyért 70 000 forintot fizetnek majd ki. Jelenleg fo­lyik a vadgesztenye felvásár­lása; kétvagonnyi gyűlik ösz- j'sze 20 000 forint értékben. A 1 böhönyei áfész a szállításokat | saját gépkocsikkal segítette. A Chemical Vállalát Sorok­sári úti központjában meg­kezdte üzemelését a Breplas- ta műanyag alapú glettgyár- tó üzem. A svéd Strabruken- cég licence alapján készülő új anyag alkalmazásával I meggyorsul a lakásépítés. A I Breplastával történő felületi | képzés termelékenysége tíz- 1 szerese a hagyományosnak, és j a bevont belső falfelületekre ; közvetlenül lehet tapétázni és j-festeni. A Breplastát a fálfe- ; lületekre speciális géppel \szórják fel. Gyors segítség Gyógyító füvek dolgozók körében is jelentősen megnövekedett a munkaügyi bizottságok tekintélye. Elér­ték, hogy kevés a határozatok megváltoztatását kérő panasz vagy fellebbezés. A megye munkaügyi döntőbizottságai 1967-ben 2219, tavaly már csak 1773 ügyben intézkedtek- Beszélt arról is, hogy noha ezek a bizottságok munkáju­kat egyre színvonalasabban látják el, akad még elegen lő tennivaló. Többször elhúzódik az ügyek intézése, nem bizto­sítják a vállalatok a bizottsá­gok működésének tárgyi felté­teleit, hiányoznak a különbö­ző jogszabályokat, rendelkezé­— Emberségesen, megfontol­tan határozni — erről szólt Horváth Lajos Bárdibükkből- Dr. Vogl Hubert az erdőgazda- ■ Ságtól az időszakosan dolgozó ■anyák problémáira hívta fel a figyelmet.' Hasznos, eredményes volt a tanácskozás — ezt hangoztat­ták a vitát lezárók, s erről be­szélt zárszavában dr. Szerényi János, az SZMT titkára is. Tol­mácsolta a döntőbizottságok elnökeinek, tagjainak a me­gyei tanács és az SZMT veze­tőinek elismerését, majd négy elnöknek átnyújtotta a megyei tanács elnökének és az SZMT vezető titkárának elismerő, köszönő levelét az eddig vég­zett eredményes munkájukért. Sz. L. Mindezt Kalapáti Ferenc, a böhönyei áfész gyógynövény­felvásárlója mondta el. Né­hány példa: legyezőfűből 32 mázsát, kutyabenge-kéregből 46 mázsát, mogyorólevélből 30 mázsát, fehér fagyöngyből 15 mázsát, zsúrlófűből 26 mázsát vásároltak meg. A gyógynövényeken kívül foglalkoztak csigafel vásárlás­sal is; ebből 70 mázsát vettek 4t. Gombát — szárítva — 4 mázsát szállítottak el. összességében 4,5 vagon áru került a böhönyei felvá­sárlótól a rendeltetési helyé­re. A gyűjtőknek 380 000 fo­rintot fizettek ki. Ez a felvá- »árlóhely Nemesdéden — a háztáji .gazdaságokkal — di­Két hét múlva megkezdő- d:k a legnagyobb őszi mező- gazdasági munka, a kukorica betakarítása a csökölyi VII. Pártkongresszus Termelőszö­vetkezetben. A gazdaság ve­zetői- már jó előre felkészül­tek. Gépparkjuk alkalmas ar­ra, hogy különösebb bonyo­dalmak nélkül kezdhessék, meg a betakarítást. Üzem­anyag-tároló tőreiket az igé­nyeknek megfelelően feltöl- tötték. A kukorica egy részét saját szárítójukba viszik majd, illetve a nagyhajóim termelőszövetkezettel ^kö főt­tek szerződést ötven vagon kukorica bérszárítására. Mindez csak az / idén okoz gpndot a tsz-ben, hiszen jövő­re — az egyesült termelőszö­vetkezetben — megkezdik az új, Bábolna típusú Szárító építését. Az esős időjárás hátráltatta a paradicsom és- a burgonya betakarítását. A májusi jég tetemes károkat 'okozott, az Állami Biztosító csaknem egy­millió forintot fizetett a gaz­daságnak. Mivel a paradiéso- mot újra kellett ültetni, a be- érése is késett. Hasonló a helyzet a burgonyánál is. A vetésnél már nemcsak „az időjárás okoz gondot. A csö- kölyie’-nek nincs műtrágyá­juk, májusban kaptak utoljá­ra. Mint elmondták, igényü­ket június 25-én visszaigazol­ták, de azóta nem kapták meg a kért ötszáz mázsa szuper­foszfátot. A kálium és nitro­gén műtrágya megérkezett, de a szuperfoszfát hiánya kés­lelteti a búza vetését. Legké­sőbb tíz napon belül meg kel­lene kapniuk a szuperfoszfá­tot, 'hogy időben vethessék a búzát. A csökölyiek gondjával kap­csolatban az AGROKER mű­trágya- és növényvédőszer- osztályán Márton János osz­tályvezető a következőkről tá­jékoztatott: A csökölyi VII. Pártkong­resszus Termelőszövetkezet igényét jugoszláviai importból akarták kielégíteni. Mivel ez a szállítmány nem érkezett meg. a Tisza menti Vegyi Kombinátnak adták ót e meg­rendelést. Ott már két hét óta készen áll a csökölyiek tétele, de szállítási nehézsé­gek miatt eddig nem tudták eljuttatni a- megrendelőhöz. Az AGROKER — ha a csö­kölyiek a szállítást meg tud­ják oldani — a tartalékból biztosítja a szuperfoszfátot a bázavetés megkezdéséhez. N. J. J / Feszültség fi napokban meghökkentő kijelentés tanúja voltam: II “A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt-*. Igaz lehet? Sértődés vagy félreértés szülte? Borúlátás­ra semmiképpen sem lehet okunk. A Nagyatádi Városi Pártbi­zottságon érdekes kimutatást tettek elém. Káderfejlefztési tervinek hívják. Néhány adattal érdemes megismerkedfii. A bevezetésben azt olvastam: fiatal városunk huszonkét első számú vezetője valamikor munkás volt. s a középvezetők kö­zül százötvenen a munkapadok mellől léptek elő. Nagyatád munkásváros, ehhez nem férhet kétség. Csakhogy korábban egy kissé ösztönösen választották ki a vezetőket. Ma már gondosan megtervezik. Húsz nagyatádi üzem és munkahely jövőjét rajzolja meg ez a dokumentum: ötvenkét emberről vannak távlati elképzelések. Ök még nem tudnak róla. csak azt vehetik észre, hogy innen is, onnan is tanulásra, felké­szülésre ösztönzik őket. Harmincháromról már azt is tudják, mi lesz majd belőlük: csoportvezető, előadó vagy művezető. Okos, előrelátó terv. Mégis, mi adhat okot a bizonytalanko­dásra. az előbbi szokatlan megjegyzésre? Mit jelent az. hogy *A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt? Hiszen az ötvenkét jelöltből tizennégy éppen a Pámutfonó-ipari Vál­lalat Újpesti Cérhagyárának nagyatádi telepén dolgozik. S a »jelzés« innen érkezett. Az indíték már az irodábah kiderült, hiszen a telepveze­tő, a párttitkár, a személyzetis jól ismeri a munkásnök gond­ját. Aligha volt olyan fórum az utóbbi három évben, ahol a munkások ne tették volna szóvá. És mindenki egyetértett velük. Az asszonyok, lányok munkáját nem ismerik el szak­munkának. Ez sérti is, zavarja is őket. Sokan közülük tizen­négy, tizenhat éves koruktól itt dolgoznak a gyárban, s ha nyugdíjba mennek, azt írják majd a papírjukra, hogy beta­nított vagy segédmunkás. Miért? Ennyit érdemelnek? Becsü­lne, a háromműszakos, áldozatos munkájukat? Figyelembe veszik-e, hogy szeretnének többet és jobbat adni a gyárnak, s ehhez tanulni kell? Észreveszik-e »odafönt«, hogy a szak­munkás feltehetően többet is kereshet, s amikor nyugdíj előtt áll az ember, ez senkinek sem közömbös? Kérdések helyett azonban tekintsünk be ebbe a csak­nem ezer embert foglalkoztató, régi üzembe. A munkakedvei & tapasztalatlan látogató is rögtön érzékeli, s a munkakörül­mények — amelyek valamicskét javultak az utóbbi időben — ugyancsak árulkodók. A számok pedig — a munkáskéz te­remtette értéket fejezik ki — mindennél kérlelhetetleneb­bek. Ezeket nem tárom az olvasó elé, csak annyit mondok el, hogy belföldre is, exportra is többet termelnek itt, mint az újpesti cérnagyárban. Nagyobb a munkáslétszám, és mint­egy tizennégy százalékkal alacsonyabbak a jövedelmek, niint ott. Nem szándékozom szembeállítani az »»öreg kislányt« anyavállalatával, hiszen ott éppúgy tudják, hol szorít a cipő, és azt is, hogy mit|ől fakad az indokolatlan »megkü­lönböztetés«. ■ Segítenek. is, ha lehet. Csakhogy az igyekezet kevés. Az üzem nyolcszáznegyven munkásából hétszázhar­minc a segéd- és betanított munkás. Egyelőre úgy látszik: örökre kizárva a szakmunkásképzés lehetőségéből. Azt gon­dolják, valahogy mégis lehet belőlük szakmunkás? Nem. A rendelet tiltja. És ez a feszültség oka. Furcsa paradoxon. Fonónő, szövőnő van — ezeket szak­mának ismeri el a rendelet. Orsózó, cérnázó, kiszerelő nem létezik — csak a valóságban. Mindenki tudja, hogy az itt dolgozó betanított munkások tevékenységének társadalmi haszna felér a szakmunkásokéval. Mégsem tanulhatnak, még­sem juthatnak előre. A rendelet tiltja. D e mielőtt bárki félreértené, elmondhatom: sokat ta­nulnak az asszonyok, lányok betanított munkásként is. Az 1972, 73-as tanévben-negyvennyolcán tanultak az általános iskola kihelyezett osztályában, és ötvenötén a gimnáziumban. Huszpnegyen érettségiztek, és kilencvenen szakmai tanfolyamra jártak. Mit mutat ez, ha nem a tudás­vágyat, a többet akarást? De az általános műveltségen kívül mire mennek az érettségivel, ha szakmájuk nem lehet? Hagy­ják el az üzemet? Nem hiszem, hogy ez a cél. Jártam a cérnázó, a kikészítő és a kiszerelő üzemrész gépsorai között. Egy-egy percre megszólítottam őket, válo­gatás nélkül, találomra. »Szakmunkásnak lenni? Az bizony jó volna«. És miért nem lesz az? »Nem engedik, hiába mond­juk évek óta«. Göntér Teri előorsózó. »Nem hallgattam el az ifjúsági parlamenten sem, azt mondták: igazam van. Ennyi az egész. Én itt akarok dolgozni ebben az üzemben, miért nem tanulhatók szakmát?« »Francz Lajosné a taggyűlésen, Kovács Imréné a nagyaktíván, Simon Ernőné Budapesten, a szocialista brigádvezetők tanácskozásán tette szóvá. És itt az üzemben mindennapos téma: szeretnének szakmunkások lenni. Hiába. Érvek, ellenérvek csapnak össze. Mondják, hogy ezt a szakmát szaktudás nélkül is el lehet látni. Igaz. De nem olyah jól. Ha megindul a rekonstrukció, új gépeket várnak. De már most is sokat jelentene, ha ismernék a technológiát. Egy-egy üzemrészben öt munkafolyamat zajlik, mindegyiket meg kel­lene tanulniuk. S akkor ésszerűbb a. belső szervezés, keve­sebb a gond, ha beteg valaki, s jobb a minőség is. És képzet­tebb lenne a munkás, szakmával a kezében. Volt, aki azt mondta: »Vidékre nem lehet korszerű gépeket lehozni, mert nincs »munkástradíció«. Igaz, itt »csak« 1911 óta működik a gyár. Mások szerint: »A termelékenység sem indokolja, hogy többet keressenek az emberek«. De hiszen elavult gépeken dolgoznak. S a három üzemrész nincs szinkronban. A cérnázó 700, a kikészítő 1400, a kiszerelő 1000 tonna évi teljesítményre képes. Hol számolják a termelékenységet, ha itt festik a cér­nát és másutt fejezik be a termék előállítását? De hagyjuk ezt. Sok gondja van az üzemnek, érdemes volna odafigyelni. Már csak azért is, mert szorgalmas munkásgárdája megérde­melné. Jóindulatból, emberségből nincs hiány. Mindenki megérti a munkásnők gondját. Hallottam, hogy — amennyire leheteti — ezt figyelembe vették a bérrendezésnél is. Mondják, hogy a cémázókat például már-már úgy kezelik, mintha szakmun­kások lennének. »Fekete besorolás«. Társadalmilag, okmány­nyal is elismerni ezt a munkát, nem, azt nem lehet. Megnéz­tem az országos szakmunkásképzési jegyzéket, és gondosan felírtam a számát: 13/1069 (XII. 30) MüM. sz. rendelet, öt év telt el azóta, s öt év alatt rengeteg a változás. Gondoljanak csak arra, hogy 1969-ben milyen aggasztó munkaerőgondokkal küzdött a főváros. Nagy volt a kereslet, s kínálat alig. Talán nem tévedek: ezt is figyelembe vették a rendelet alkotói. Vidéken azonban akkor még korlátlan volt a lehetőség. Nem hiszem, hogy a rendelet módosításával, a lehetőség megteremtésével várni kellene addig, amíg Nagy­atádon is újságban kell hirdetni a munkásfelvételt. A zt tapasztaltam: megértik az atádi munkásnőket, cse­lekedne is értük a vezérigazgatótól a párttitkárig, a szakszervezettől az üzemvezetőig mindenki. De sen­ki sem meri kimondani: egy rendelet el is avulhat, túl is haladhatja az idő, azaz időnként módosítani, tökéletesíteni kell. És nem is elsősorban a munkások több pénze reményé­ben. A művelt, szakmáját jól ismerő munkás ma példakép. Mi indokolná az ő megkülönböztetésüket? Atádon csak a cérnagyárban hétszázharminc segéd- és betanított munkás végez szakmunkával felérő, mindenki által elismert tevékeny­séget. Nem szabad hát elfogadni a kissé eltúlzott, de igazsá­gokat is hordozó megállapitást: »A mi üzemünkben nincs távlat a munkások előtt«. A megfogalmazást a feszültség szül. te, s ezt a feszültséget föl kell oldani. Jávori Béla i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom