Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

A kaposvári textilművek és a szovjet iparág kapcsolatai KAPOSVÁR EGYIK legna- | teni kellett a gépparkot, gyobb gyára az ötvenes évek elején Közép-Európa legmo­dernebb fonodájának épült; minta volt több, hasonló ren­deltetésű üzem előtt. Azóta több mint húsz év telt el. A Pamutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyára ez idő alatt so­kat változott, s ezeket a vál­tozásokat állandóan a szovjet szakemberekkel és az iparág­gal való szoros kapcsolat jel­lemezte. — A kaposvári textilművek hosszú lejáratú szovjet hitel segítségével kezdett el dolgoz­ni — mondta Bayer Nándor, a gyár igazgatója. — Ez azt je­lenti, hogy a teljes gépi be­rendezés tőlük érkezett, és a szerelést is szovjet szakembe­rek végezték. Ök járatták be a gépparkot, ők állították be a technológiai folyamatokat is­Akkor — a gyár indulása­kor — a szakemberek három évig segítették őket. És nem­csak a gépek jöttek a Szov­jetunióból, a nyersanyag dön­tő többsége is onnan érkezett. A gyár a szovjet pamutellá­tásra épült: a feldolgozott nyersanyagnak több mint 80 százalékát a szovjet gyapotföl­deken »szüretelték«. Huszonnégy új gép kezdett ebben megint csak a szovjet [ el dolgozni — előműveikkel szakemberek segítettek- I együtt — a kaposvári gyárban — Húsz év alatt háromszor | lóikban, s mert kilencezer szereltünk be új gépeket, egy- ! orsóval több pergett, ennek re modernebbeket. Tizenöt i Az első húsz évet Bayer Nándor több szakaszra bontja. Az első állomás — az indu­lást követően — 1959 volt. Ki­évvel ezelőtt indult a fonó—II. Teljesen új üzemrész volt. Az indulás évében, 1951-ben öt­venezer orsós üzem épült, évi ötezer tonna fonal gyártását tervezték. Az első bővítés után, amikor megindult a munka a fonó—II-ben 14 ezer orsóval, a gyártól már további háromezer tonna fonalat vár­tak. A számokból kitűnik: míg korábban 50 ezer orsó termelt évi ötezer tonnát, addig az újabb gépek — 14 ezer orsó­val'— már 3 ezer tonna vég­terméket produkáltak. Ez jel­lemzi a fejlődést­AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS a szovjet textiliparral közben még szorosabb lett. A kapos­vári gyár fölvette a kapcsola­tot a kalinyini textilkombi­náttal. Ott egy hatalmas gyár- együ yüttes van, ahol — mint Ba­yer Nándor mondja — »az egyik oldalon bemegy a nyers gyapot, a másikon már a kész szövet jön ki«. Az együttmű­ködés legújabb formája: eb­ben az évben versenymozga­lom indult a kaposváriak és a szovjet gyár dolgozói között. , . , . , j Az értékeléskor a gyűrűsfono­lenc ev telt el, s a gepek, a cjaj részlegek gépei mellett ál­technológia közbén nagy lép­tekkel fejlődött. A kaposvári textilműveknél is korszerűsí­tő munkások, munkásnők és a művezetők eredményeit hason­lítják majd össze. A világjáró vasutas Gyermekfejjel került a majd a gyulai nyári egyetem debreceni vagongyárba Törő- előadásait hallgattam végig. esik Árpád. Ott mozdonyve- érdekes gondolatról , , szerez ilyenkor tudomást az zeto-tanonc volt. Nem sokkal ember. Szolnokon például 20 később Dombóvárra ment fű- nemzet képviselőivel talál- tőtanoncnak. 1941-ben lett koztunk; még a tengerentúl­mozdonyvezető; évekig vona­tozott, majd ismét fűtő lett. 1962-ben nyugdíjba kellett mennie: tönkrement a tüdeje, a gyomra. Operálni kellett mindkettőt. Most hatvanöt éves. Csornán él. Háromnegyed órányi vonatozással jut el Ka­posvárra, ahova rendszeresen eljár nyelvórákra és fotószak­körre. A Latinca Sándor Me­gyei Művelődési Központ egyik klubszobájában talál­koztam vele. Magas, szikár emberi Ka­bátja hajtókáján jelvények: különféle nemzetek eszperan- tistáinak ajándékai. — Szeretem a tartalmas, szép életet — mondja. — So­kan megijednek, ha bizonyos kort elérnek, én viszont ép­pen most találok alkalmat ar­ra, hogy megvalósítsam mind­azt, amire régen vágytam. Utazom, és barátokat, kedves ismerősöket szerzek. Nem angol levelezőpartnereim van-* ÍlZFm:,.ne.^:d0hÍ1ÍlZ0mJ. amil■ nak. Egyébként a Lengyel Rá-* dió most értesített: megnyer-a tem egyik pályázatukat. Nemf is volt különösebbben nehéz:* megfelelően emelkedett a gyár termelékenysége is- A múlt év újabb állomás volt a korszerűsítésben: 13 úgyneve­zett fonvacérnázó gépet állítot­tak munkába. Ezek világvi­szonylatban is a legkorsze­rűbb textilipari berendezések közé tartoznak. A gépek is­mét a Szovjetunióból érkez­tek, és a termelékenység szem­pontjából — a hagyományos gépekkel összehasonlítva — óriási az előrelépés: egyszerre három műveletet végeznek. Könnyebb lett a gépek mel­lett dolgozók helyzete is, mert bár most több oldalra fi­gyelnek, mégis kényelmeseb­ben el tudják látni a gépeket. A fonvacérnázók fonnak, párosítják a szálakat és orsóz- zák a' cérnát. így — a koráb­bival szemben — a gyűrűsfo­nótól számítva — egyharmad­nyi időráfordítás kell az azo­nos mennyiségű termék gyár-, fásához. A termelékenység te­hát a háromszorosára emelke­dett­A szovjet szakemberek köz­vetlen tapasztalataikat is átad­ják a kaposváriaknak. Számos kölcsönös látogatás, tapaszta­latcsere szolgálta ezt. Leg­utóbb például egy 29 tagú KISZ-küldöttség járt Ivanovó- ban — az egyik- legnagyobb szovjet textilipari központban —, ahol világviszonylatban is a legmodernebb technológiá­val dplgoznak. Két szám is ér­zékelteti azt a segítséget, amit a Szovjetuniótól kap a gyár. Egy-egy fonvacérnázó gép ára 850 ezer forint; a múlt évben és az idén is 5—5 ezer tonna nyersanyag érkezett a kapos­vári gyárba a szovjet gyapot­földekről. A NAPOKBAN — a szovjet —magyar műszaki és tudomá­nyos együttműködési megálla­podás jubileumi ünnepségeinek sorában — P. K. Korikovsz- kij professzor, a műszaki tu­dományok kandidátusa, a Szovjetunió KönnyűiDari és Textilgépgyártási Össz-szö- vetségi Tudományos Kutatóin­tézetének osztályvezetője tar­tott előadást itt, a kaposvári textilművekben. Tárnája a fonvacérnázási eljárás és en­nek továbbfejlesztése volt. Ö egyébként ezeknek a gépek- | nek a konstruktőre, így a só­ról is jöttek. — Külföldi útjai? — Ez a fehér, aranybetűs jelvény — mutatja kabátján a legfelsőt — a Dán Vasutas Eszperantószövetségé. Tavaly májusban kaptam Koppenhá­gában, egy gyönyörű tíznapos találkozón. Tavalyelőtt egy hónapot töltöttem Lengyelor- szájgban; két alkalommal jár­tam Csehszlovákiában, s meg­fordultam Jugoszláviában is. Mindenhol föltalálom magam - „ , , ezzel a nyelvvel. A bulgáriai I ™gyi ^emberek ^lso *«- ...... y | bol« gazdagíthattak ísmeretei­eszperantista barátom meg is \ ;.et sértődött, amikor tudomást [ szerzett útjaimról, hiszen ná­luk még nem jártam. f'' Törőcsik Árpád most óriásif prospektushalmazt szed élőt I aktatáskájából. Azokban la-} pozgatva folytatja: } [ — Ezekkel csalogat szép ha-J zájába ... Ahogy elnézem, bi-j zony elmegyek hozzájuk is. $ — Levelez? f — Hogyne! Finn, skót, hol-t land, szovjet, cseh, bolgár és« M. JS.. VARGA DOMOKOS “1 Fölyik- I óstoiptó költ, én azt más ilyesmire félreteszem. —• Hogyan ismerte meg eszperantó nyelvet? Nagyon régi jószág lehetett ez a két bábfigura- Még abból az őskorból, amikor kócCal vagy rongyokkal tömték ki az efféle házikészítményű szer­zetek fejét. Fárasztó volt hosz- szabb ideig tartani egy ujjal, a keményre tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagy­orrú Kutvuli-mutyuliét. Bubu viszont másfél-két éves kora — Vésztőn mozdonyfelvi- e9ypár, Lengyelországgal ka p- gyázó voltam 1959-től. Az ot- csolatos kérdésre kellett vála-, tani állomásfőnök, Szili Géza szólni, ismertette meg velem. De . amíg dolgoztam, nem volt eleg időm erre se. Már három éve Igen. Es az, hogy rende­voltam^ nyugdíjban, amikor sen megtanuljak németüf be- komolyan kezdtem foglalkoz- szélni, írni, olvasni. Dániában ni Vele’ ugyanis németekkel barátkoz-a körül úgy' rájuk kapott, hogy t_ tárra össze. Tehát ezen a télen} újra meg újra megkövetelte: erre adom a fejem. De muta-\ZB^l\he.'<’ (mármint- a két 4 babba), es akkor tartani kel- tok meg valamit. J lett őket végkimerülésig, hogy Ismét a nagy aktatáskábaf hasonlóak legyenek a többi — nyúl, és óvatos mozdulattalf szilárd testű — babához, s egy csomagot húz elő. A vas-* ®gyÜtt .-látszhasson velük, etet­fhesse okét, meg minden. tag selyempapírcsomagolás-j ból patkóit tojás kerül elő. — Látja? Ezt én csináltam. Ilyet kapnak a barátaim. Kézbe veszem, a törékeny, finom csodát. Rajta eszperan­tófelirat: »Viszontlátásra Ma­gyarországont* — Tagja valamelyik szövet­ségnek? — Igen, a vasutasok eszpe­rantószövetségének. Jó kö­zösségre találjam ott. Aki ezt a nyelvet beszéli, az testvéri szeretettel igyekszik ápolni a barátságot. — Említette, hogy utazik. — Gyakran rendeznek ha­zai találkozókat. Ott voltam a zalaegerszegi vasutasnapi eszperantótalálkozón, a szol­noki eszperantókongresszuson, QIBSEQ Tűnődtem is, hogy át kéne alakítani őket: alul is kitöm­ni, lábat varrni nekik, ha ugyan tűrné a Bubu. De alig­ha tűrné. Gondoltam hát egyet, s egy este, a szokásos összera- kodáskor eltüntettem mind a kettőt. Bedúgtam a ruhásszek­\ lény legmélyébe, leghátuljába- Gombos Jolán \ Keresi őket masnap Bubu, EGY NÉPI ELLENŐRI VIZSGÁLAT TAPASZTALATAI Csalás és súlycsonkífás — elmaradt intézkedések Csendes már a Balaton­part. A vendégek tízezrei, akik nemrég zsúfolásig meg­töltötték az éttermeket, üzle­teket, már csak távoli emlék­ként elevenítik föl a nyaralás élményeit. Köztük nem egy olyat, amire még jóval később is csak bosszankodva gondol­nak majd vissza, mert pihenés közben becsapták, megkáro­sították őket. Közben a kereskedelmi és a vendéglátó vállalatok, szövet­kezetek is már az újabb sze­zonra készülnek, tervezgetnek. Éppen ezért érdemes megszív­lelni a Siófoki Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatainak tapasztalatait. A főszezon idején szerezték — a járás éttermeiben, üzletei­ben. ' Minden másodikban visszaélés A népi ellenőrök állami vál­lalatok, szövetkezetek étter­meiben, üzleteiben, magánkis­kereskedőknél jártak, s min­denütt elsősorban a vásárlók érdekeinek védelmét, a mé­rés és a számolás pontossá­gát vizsgálták. És minden má­sodik üzletben tapasztaltak valamilyen visszaélést. A mérleg tehát igen kedvezőt­len. S aminek nemcsak sürgős, hanem rendszeres, az eddigi­nél is sokkal következetesebb munkára kell ^késztetnie az érintett vállalatok vezetőit, az a következő: »Népi ellenőrzé­si Bizottságunk évek óta fi­gyelemmel kíséri a kereske­delmi és vendéglátó egységek működését a Balaton part­ján. Tapasztalataink azt mu­tatják, hogy a kereskedelmi vállalatok munkaerő gondjai következtében lazul a munka- fegyelem, s romlik a vásárlók érdekeinek védelme« — írta a vizsgálatról készített jelen­tésében a siófoki NEB. Egyetlen számlánál több mint 27 forint A legkirívóbb visszaélést a Pannónia Szálloda- és Ven­déglátó Vállalat siófoki Mat­róz éttermében tapasztalták. Puszta Gábor felszolgáló a számolásnál 27,40 forintos ári­drágítást követett el, nem be­szélve arról, hogy az általa kiállított számla is szabályta­lan volt. Hiányzott róla a cégbélyegző, s ' »elfelejtette« aláírni. Ugyanakkor még neki i állt följebb: minősíthetetlen hangon beszélt az ellenőrök­kel. Persze ezen kívül is lehet sorolni a rengeteg »apróbb« visszaélést, aminek következ­ménye minden alkalommal a vásárlók, vendégek megkáro­sítása. A Pannónia 412-cs Sió bistrójában Bertalan Jánosáé a pálinka és 3 konyak mérésé­nél is követett el súlycsonkítást. A szárszói áíész Tóparti ven­déglőjében pedig Varga Kata­lin pultos és Rozgonyi Béla felszolgáló csapta be a vendé­geket. A siófoki áfész balaton- széplaki Vadkacsa büféjében Pirkhoffer Lajos a hurka és a kolbász árának kalkulációját az engedélyezett 25 százalék helyett 35 százalékkal készí­tette. és így követett el árdrá­gítást. Harangi /Mihályné ba- latonszárszói kifőzdéjéről már korábban megállapították, hogy nem felel meg a III. osz­tály követelményeinek, s ezért a járási hivatal IV. osztályúvá minősítette vissza. A kifőzés ennek ellenére — szabályta­lanul ,— III. osztályú áron kalkulált és számolt, csapta be a vendégeket. A megyei élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat szárszói 548-as üzletében a kávéőrlő gépet úgy állították be — föl­tehetően szándékosan —, hogy abban kávémaradvány kelet­kezzen. Széplakon e vállalat 443-as boltjában a paprika és a paradicsom eladásánál kö­vettek el árdrágítást. Sőt a mérleg is szabálytalanul volt beállítva. Becsapták, megkáro­sították a vásárlókat a szár­szói áfész 1-es ABC-áruházá- ban a bácskai, a zöldbab és a sajt kiszolgálásánál is. A legtöbb maszek zöldség- gyümölcs-hiskereskedő az áru származását nem tudta okmá­nyokkal igazolni, így tisztes­ségtelen hasznot vagy az áru származását a népi ellenőrök nem tudták megvizsgálni. Ba­kos Lajosné siófoki kiskeres­kedő pedig olyan mérleggel mért, amit utoljára 1968-ban j hitelesítettek. A népi ellenőrök néhány ! vállalat, szövetkezet központ- j jában is megvizsgálták, ho- J gyan foglalkoznak a fogyasz- \ tói érdekvédelemmel, s ellenő- j reik tapasztalatai alapján mi- J lyen intézkedéseket tesznek, j Csupán a szárszói áfésznél le- I hettek elégedettek. A szövet- { kezet az idén 240 alkalommal J végzett, s végeztetett vizsgála- | tot. A visszaélést, szabályta- | lanságot elkövetőket minden j esetben felelősségre vonták, s j igen nagy gondot fordítottak ; az ellenőri, valamint a panasz. könyvi bejegyzések gyors és megfelelő kivizsgálására, a hibák megszüntetésére. A felelősségre vonás elmarad? Néhány helyen vizsont azt tapasztalták, hogy az ellenőri, panaszkönyvi bejegyzésekkel nem törődnek. így tulajdon­képpen sem az ellenőrzésnek, sem pedig a panaszkönyvi be­jegyzésnek nincs értelme. Kü- ■ lönösen a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál kell ezen a téren rendet tenni. A már említett 412-es Sió biszt­róban a népi ellenőröket meg­előzően öt alkalommal tapasz­talták a fogyasztók megkáro­sítását, a vállalat központja mégsem intézkedett. A Mátróz- étteremben a vendégek hiába írtak a panaszkönyvbe, be­jegyzésüket — a rendelet el­lenére — nem továbbították központjuknak. E vállalat 251. számú egységének vezetője azt állította, hogy a központ­ból nem is kapott ellenőri könyvet. A 473-as egységben észlelt hibák kijavítására is több bejegyzést tett a vállalat ellenőre, ám a központ utasí­tása, a végrehajtás megköve­telése elmaradt. Hasonlót tapasztaltak a népi ellenőrök az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat széplaki 443-as boltjában, ahol ugyan­csak észleltek árdrágítást. Há­rom alkalommal utasították a vállalati és a- népi ellenőrök Bagi Tibor vezetőt, hogy a hiányos árjelzéseket pótolja, ő azonban ezt nem hajtotta vég­re. A Siófoki Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság a visszaélést elkövetőkkel szemben megtet­te a szabálysértési följelentést. Felhívta a vállalatok, szövet­kezetek figyelmét, hogy na­gyobb gondot fordítsanak a szakemberképzésre, a megbíz­ható törzsgárda kialakítására és egyúttal az észlelt hibák ki­javítására. Az is nagyon furcsa, hogy több vállalati, szövetkezeti boltban, magánkiskereskedő­nél még panaszkönyv sem volt, pedig ez mindenütt kö­telező. Végül ' pedig arra kell föl­hívnunk a figyelmet, hogy az ellenőrzéseket^ panaszkönyvi bejegyzéseket kövesse minden esetben határozott intézkedés, felelősségre vonás, ez elősegíti a fogyasztók érdekeinek vé­delmét. Szalai László keresik a család más tagjai: nyomuk sincsen. Tőlem is kér­dik, nem tudom-e* hol lehet­nek, de könyörtelenül letaga­dom. Biztos elmentek világgá, vagy elbújtak valahova. — Figyelj csak! — mondom Bubunak. — Hátha megéhezik __a Kutyuli-mutyuli, és akkor '"ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem is tud ugatni! — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes­— Nem is, hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyeljünk csak! j Mély csönd. De közben már ő is beleéli magát a mesébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyomon — a ruhásszekrény emebben a szobában van —, de persze nem találjuk a két szökevényt­— Tudod, hol vannak? — mondom végül Bubunak. Biz­tos elmentek Bergengóciába. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin — az örökre elveszett tárgyak tartózkodási helye. Ebbe azonban ő nem nyugszik bele. Még vagy há­rom napig kell mímelnem a kitartó keresést-lcutatást, va­lahányszor eszébe jutnak el­veszett kedvencei. — Szívtelen vagy — mond­ja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőtt Bubu fölfoghatná miről van szó. — Nem érted, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül! — Valid be, hogy te dúg- tad el! — Vallja a halál! De ez már őrület volt! »Bújj be! Bújj be!« Addig-addig, hogy ő is bele­nyugodott a változtató atatlan- ba- Csak fél év múlva, egy altalános szekrényrendezéskor sikerült ráakadnia Bubu báb­jaira. — Megvannak! — ujjongott föl hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dúgta az Ap­ja! Szerencsére ott tébláboltam a közelben. Siettem felhábo­rodni. — Én? Ök bújtak el maguk­tól, a ravaszok, vagy mi k szösz! Ti rosszak! Hát szabad így eltűnni? Ilyen disznóságot! Most meg is verem őket! Majd fejhangon folytattam az ő nevükben: — Mi csak bú- jócskázni akartunk! Igen! Csak bújócskázni. — Jól van,. akkor .nem ver­lek meg- De akkor mondjátok szépen a Bubu mamának, hogy »Kukk! Itt vagyunk!« — Kukk! Itt vagyunk! — Így ni! De most aztán jók legyetek, irgum-burgum, bü­dös kölykök! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy én voltam a két bábu eldugója. De egy pillanatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. Ű is szokta velünk játszani, hogy hd rosszat csinál — ki- löttyenti a padlóra a teát vagy kiborítja Anyja varródobozát —, s tettetett méreggel kér­dezzük tőle, ki volt az, szem­rebbenés nélkül feleli: — A rossz farkas. Ö csak jót csinál mindig. A többit a rossz farkasra fogja. Ez is afféle bújócska- Mi is annak vesszük, és nevetünk. — Jjzt a büdös rossz farka­sát! Ha egyszer elkapom, úgy eldöngetem! Nem láttad, mer­re ment? — Nem! — Nem a /Bubu bőrébe bújt? Hopp, itt a rossz farkas, itt a rossz farkas, megfogjam. — Nem én vagyok! Én a Bubu vagyok! — De csak a bőröd! Belül ott a rossz farkas. — Nincs ott! — No, majd megnézzük. Tátsd ki a szád! De jól tátsd ki! Kukk! Ott a rossz farkas! És így tovább. Nincs ennek vége-hossza, ha egyszer lezök­kentünk a hozzá való hangu­latba­Mindez persze meg is for­dítható. Mi is egyre több min­dent fogunk a rossz farkasra. Ha véletlenül — vagy akarat­tal, játékból — megbökjük- löi'jük a Bubut. akkor éppúgy a rossz farkas lesz a bűnbak, mint hogyha elpukkantjuk a léggömbjét- vagy elveszítjük a felhúzós játékának a kulcsát. Hazugságra tanítjuk a lá­nyukat? Legzsengébb ifjúsá­gában? Még személyes rossz példát is mutatunk neki? (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom