Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
A kaposvári textilművek és a szovjet iparág kapcsolatai KAPOSVÁR EGYIK legna- | teni kellett a gépparkot, gyobb gyára az ötvenes évek elején Közép-Európa legmodernebb fonodájának épült; minta volt több, hasonló rendeltetésű üzem előtt. Azóta több mint húsz év telt el. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára ez idő alatt sokat változott, s ezeket a változásokat állandóan a szovjet szakemberekkel és az iparággal való szoros kapcsolat jellemezte. — A kaposvári textilművek hosszú lejáratú szovjet hitel segítségével kezdett el dolgozni — mondta Bayer Nándor, a gyár igazgatója. — Ez azt jelenti, hogy a teljes gépi berendezés tőlük érkezett, és a szerelést is szovjet szakemberek végezték. Ök járatták be a gépparkot, ők állították be a technológiai folyamatokat isAkkor — a gyár indulásakor — a szakemberek három évig segítették őket. És nemcsak a gépek jöttek a Szovjetunióból, a nyersanyag döntő többsége is onnan érkezett. A gyár a szovjet pamutellátásra épült: a feldolgozott nyersanyagnak több mint 80 százalékát a szovjet gyapotföldeken »szüretelték«. Huszonnégy új gép kezdett ebben megint csak a szovjet [ el dolgozni — előműveikkel szakemberek segítettek- I együtt — a kaposvári gyárban — Húsz év alatt háromszor | lóikban, s mert kilencezer szereltünk be új gépeket, egy- ! orsóval több pergett, ennek re modernebbeket. Tizenöt i Az első húsz évet Bayer Nándor több szakaszra bontja. Az első állomás — az indulást követően — 1959 volt. Kiévvel ezelőtt indult a fonó—II. Teljesen új üzemrész volt. Az indulás évében, 1951-ben ötvenezer orsós üzem épült, évi ötezer tonna fonal gyártását tervezték. Az első bővítés után, amikor megindult a munka a fonó—II-ben 14 ezer orsóval, a gyártól már további háromezer tonna fonalat vártak. A számokból kitűnik: míg korábban 50 ezer orsó termelt évi ötezer tonnát, addig az újabb gépek — 14 ezer orsóval'— már 3 ezer tonna végterméket produkáltak. Ez jellemzi a fejlődéstAZ EGYÜTTMŰKÖDÉS a szovjet textiliparral közben még szorosabb lett. A kaposvári gyár fölvette a kapcsolatot a kalinyini textilkombináttal. Ott egy hatalmas gyár- együ yüttes van, ahol — mint Bayer Nándor mondja — »az egyik oldalon bemegy a nyers gyapot, a másikon már a kész szövet jön ki«. Az együttműködés legújabb formája: ebben az évben versenymozgalom indult a kaposváriak és a szovjet gyár dolgozói között. , . , . , j Az értékeléskor a gyűrűsfonolenc ev telt el, s a gepek, a cjaj részlegek gépei mellett áltechnológia közbén nagy léptekkel fejlődött. A kaposvári textilműveknél is korszerűsítő munkások, munkásnők és a művezetők eredményeit hasonlítják majd össze. A világjáró vasutas Gyermekfejjel került a majd a gyulai nyári egyetem debreceni vagongyárba Törő- előadásait hallgattam végig. esik Árpád. Ott mozdonyve- érdekes gondolatról , , szerez ilyenkor tudomást az zeto-tanonc volt. Nem sokkal ember. Szolnokon például 20 később Dombóvárra ment fű- nemzet képviselőivel talál- tőtanoncnak. 1941-ben lett koztunk; még a tengerentúlmozdonyvezető; évekig vonatozott, majd ismét fűtő lett. 1962-ben nyugdíjba kellett mennie: tönkrement a tüdeje, a gyomra. Operálni kellett mindkettőt. Most hatvanöt éves. Csornán él. Háromnegyed órányi vonatozással jut el Kaposvárra, ahova rendszeresen eljár nyelvórákra és fotószakkörre. A Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ egyik klubszobájában találkoztam vele. Magas, szikár emberi Kabátja hajtókáján jelvények: különféle nemzetek eszperan- tistáinak ajándékai. — Szeretem a tartalmas, szép életet — mondja. — Sokan megijednek, ha bizonyos kort elérnek, én viszont éppen most találok alkalmat arra, hogy megvalósítsam mindazt, amire régen vágytam. Utazom, és barátokat, kedves ismerősöket szerzek. Nem angol levelezőpartnereim van-* ÍlZFm:,.ne.^:d0hÍ1ÍlZ0mJ. amil■ nak. Egyébként a Lengyel Rá-* dió most értesített: megnyer-a tem egyik pályázatukat. Nemf is volt különösebbben nehéz:* megfelelően emelkedett a gyár termelékenysége is- A múlt év újabb állomás volt a korszerűsítésben: 13 úgynevezett fonvacérnázó gépet állítottak munkába. Ezek világviszonylatban is a legkorszerűbb textilipari berendezések közé tartoznak. A gépek ismét a Szovjetunióból érkeztek, és a termelékenység szempontjából — a hagyományos gépekkel összehasonlítva — óriási az előrelépés: egyszerre három műveletet végeznek. Könnyebb lett a gépek mellett dolgozók helyzete is, mert bár most több oldalra figyelnek, mégis kényelmesebben el tudják látni a gépeket. A fonvacérnázók fonnak, párosítják a szálakat és orsóz- zák a' cérnát. így — a korábbival szemben — a gyűrűsfonótól számítva — egyharmadnyi időráfordítás kell az azonos mennyiségű termék gyár-, fásához. A termelékenység tehát a háromszorosára emelkedettA szovjet szakemberek közvetlen tapasztalataikat is átadják a kaposváriaknak. Számos kölcsönös látogatás, tapasztalatcsere szolgálta ezt. Legutóbb például egy 29 tagú KISZ-küldöttség járt Ivanovó- ban — az egyik- legnagyobb szovjet textilipari központban —, ahol világviszonylatban is a legmodernebb technológiával dplgoznak. Két szám is érzékelteti azt a segítséget, amit a Szovjetuniótól kap a gyár. Egy-egy fonvacérnázó gép ára 850 ezer forint; a múlt évben és az idén is 5—5 ezer tonna nyersanyag érkezett a kaposvári gyárba a szovjet gyapotföldekről. A NAPOKBAN — a szovjet —magyar műszaki és tudományos együttműködési megállapodás jubileumi ünnepségeinek sorában — P. K. Korikovsz- kij professzor, a műszaki tudományok kandidátusa, a Szovjetunió KönnyűiDari és Textilgépgyártási Össz-szö- vetségi Tudományos Kutatóintézetének osztályvezetője tartott előadást itt, a kaposvári textilművekben. Tárnája a fonvacérnázási eljárás és ennek továbbfejlesztése volt. Ö egyébként ezeknek a gépek- | nek a konstruktőre, így a sóról is jöttek. — Külföldi útjai? — Ez a fehér, aranybetűs jelvény — mutatja kabátján a legfelsőt — a Dán Vasutas Eszperantószövetségé. Tavaly májusban kaptam Koppenhágában, egy gyönyörű tíznapos találkozón. Tavalyelőtt egy hónapot töltöttem Lengyelor- szájgban; két alkalommal jártam Csehszlovákiában, s megfordultam Jugoszláviában is. Mindenhol föltalálom magam - „ , , ezzel a nyelvvel. A bulgáriai I ™gyi ^emberek ^lso *«- ...... y | bol« gazdagíthattak ísmereteieszperantista barátom meg is \ ;.et sértődött, amikor tudomást [ szerzett útjaimról, hiszen náluk még nem jártam. f'' Törőcsik Árpád most óriásif prospektushalmazt szed élőt I aktatáskájából. Azokban la-} pozgatva folytatja: } [ — Ezekkel csalogat szép ha-J zájába ... Ahogy elnézem, bi-j zony elmegyek hozzájuk is. $ — Levelez? f — Hogyne! Finn, skót, hol-t land, szovjet, cseh, bolgár és« M. JS.. VARGA DOMOKOS “1 Fölyik- I óstoiptó költ, én azt más ilyesmire félreteszem. —• Hogyan ismerte meg eszperantó nyelvet? Nagyon régi jószág lehetett ez a két bábfigura- Még abból az őskorból, amikor kócCal vagy rongyokkal tömték ki az efféle házikészítményű szerzetek fejét. Fárasztó volt hosz- szabb ideig tartani egy ujjal, a keményre tömött kobakjukat, kivált a jól megtermett, nagyorrú Kutvuli-mutyuliét. Bubu viszont másfél-két éves kora — Vésztőn mozdonyfelvi- e9ypár, Lengyelországgal ka p- gyázó voltam 1959-től. Az ot- csolatos kérdésre kellett vála-, tani állomásfőnök, Szili Géza szólni, ismertette meg velem. De . amíg dolgoztam, nem volt eleg időm erre se. Már három éve Igen. Es az, hogy rendevoltam^ nyugdíjban, amikor sen megtanuljak németüf be- komolyan kezdtem foglalkoz- szélni, írni, olvasni. Dániában ni Vele’ ugyanis németekkel barátkoz-a körül úgy' rájuk kapott, hogy t_ tárra össze. Tehát ezen a télen} újra meg újra megkövetelte: erre adom a fejem. De muta-\ZB^l\he.'<’ (mármint- a két 4 babba), es akkor tartani kel- tok meg valamit. J lett őket végkimerülésig, hogy Ismét a nagy aktatáskábaf hasonlóak legyenek a többi — nyúl, és óvatos mozdulattalf szilárd testű — babához, s egy csomagot húz elő. A vas-* ®gyÜtt .-látszhasson velük, etetfhesse okét, meg minden. tag selyempapírcsomagolás-j ból patkóit tojás kerül elő. — Látja? Ezt én csináltam. Ilyet kapnak a barátaim. Kézbe veszem, a törékeny, finom csodát. Rajta eszperantófelirat: »Viszontlátásra Magyarországont* — Tagja valamelyik szövetségnek? — Igen, a vasutasok eszperantószövetségének. Jó közösségre találjam ott. Aki ezt a nyelvet beszéli, az testvéri szeretettel igyekszik ápolni a barátságot. — Említette, hogy utazik. — Gyakran rendeznek hazai találkozókat. Ott voltam a zalaegerszegi vasutasnapi eszperantótalálkozón, a szolnoki eszperantókongresszuson, QIBSEQ Tűnődtem is, hogy át kéne alakítani őket: alul is kitömni, lábat varrni nekik, ha ugyan tűrné a Bubu. De aligha tűrné. Gondoltam hát egyet, s egy este, a szokásos összera- kodáskor eltüntettem mind a kettőt. Bedúgtam a ruhásszek\ lény legmélyébe, leghátuljába- Gombos Jolán \ Keresi őket masnap Bubu, EGY NÉPI ELLENŐRI VIZSGÁLAT TAPASZTALATAI Csalás és súlycsonkífás — elmaradt intézkedések Csendes már a Balatonpart. A vendégek tízezrei, akik nemrég zsúfolásig megtöltötték az éttermeket, üzleteket, már csak távoli emlékként elevenítik föl a nyaralás élményeit. Köztük nem egy olyat, amire még jóval később is csak bosszankodva gondolnak majd vissza, mert pihenés közben becsapták, megkárosították őket. Közben a kereskedelmi és a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek is már az újabb szezonra készülnek, tervezgetnek. Éppen ezért érdemes megszívlelni a Siófoki Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálatainak tapasztalatait. A főszezon idején szerezték — a járás éttermeiben, üzleteiben. ' Minden másodikban visszaélés A népi ellenőrök állami vállalatok, szövetkezetek éttermeiben, üzleteiben, magánkiskereskedőknél jártak, s mindenütt elsősorban a vásárlók érdekeinek védelmét, a mérés és a számolás pontosságát vizsgálták. És minden második üzletben tapasztaltak valamilyen visszaélést. A mérleg tehát igen kedvezőtlen. S aminek nemcsak sürgős, hanem rendszeres, az eddiginél is sokkal következetesebb munkára kell ^késztetnie az érintett vállalatok vezetőit, az a következő: »Népi ellenőrzési Bizottságunk évek óta figyelemmel kíséri a kereskedelmi és vendéglátó egységek működését a Balaton partján. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a kereskedelmi vállalatok munkaerő gondjai következtében lazul a munka- fegyelem, s romlik a vásárlók érdekeinek védelme« — írta a vizsgálatról készített jelentésében a siófoki NEB. Egyetlen számlánál több mint 27 forint A legkirívóbb visszaélést a Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat siófoki Matróz éttermében tapasztalták. Puszta Gábor felszolgáló a számolásnál 27,40 forintos áridrágítást követett el, nem beszélve arról, hogy az általa kiállított számla is szabálytalan volt. Hiányzott róla a cégbélyegző, s ' »elfelejtette« aláírni. Ugyanakkor még neki i állt följebb: minősíthetetlen hangon beszélt az ellenőrökkel. Persze ezen kívül is lehet sorolni a rengeteg »apróbb« visszaélést, aminek következménye minden alkalommal a vásárlók, vendégek megkárosítása. A Pannónia 412-cs Sió bistrójában Bertalan Jánosáé a pálinka és 3 konyak mérésénél is követett el súlycsonkítást. A szárszói áíész Tóparti vendéglőjében pedig Varga Katalin pultos és Rozgonyi Béla felszolgáló csapta be a vendégeket. A siófoki áfész balaton- széplaki Vadkacsa büféjében Pirkhoffer Lajos a hurka és a kolbász árának kalkulációját az engedélyezett 25 százalék helyett 35 százalékkal készítette. és így követett el árdrágítást. Harangi /Mihályné ba- latonszárszói kifőzdéjéről már korábban megállapították, hogy nem felel meg a III. osztály követelményeinek, s ezért a járási hivatal IV. osztályúvá minősítette vissza. A kifőzés ennek ellenére — szabálytalanul ,— III. osztályú áron kalkulált és számolt, csapta be a vendégeket. A megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat szárszói 548-as üzletében a kávéőrlő gépet úgy állították be — föltehetően szándékosan —, hogy abban kávémaradvány keletkezzen. Széplakon e vállalat 443-as boltjában a paprika és a paradicsom eladásánál követtek el árdrágítást. Sőt a mérleg is szabálytalanul volt beállítva. Becsapták, megkárosították a vásárlókat a szárszói áfész 1-es ABC-áruházá- ban a bácskai, a zöldbab és a sajt kiszolgálásánál is. A legtöbb maszek zöldség- gyümölcs-hiskereskedő az áru származását nem tudta okmányokkal igazolni, így tisztességtelen hasznot vagy az áru származását a népi ellenőrök nem tudták megvizsgálni. Bakos Lajosné siófoki kiskereskedő pedig olyan mérleggel mért, amit utoljára 1968-ban j hitelesítettek. A népi ellenőrök néhány ! vállalat, szövetkezet központ- j jában is megvizsgálták, ho- J gyan foglalkoznak a fogyasz- \ tói érdekvédelemmel, s ellenő- j reik tapasztalatai alapján mi- J lyen intézkedéseket tesznek, j Csupán a szárszói áfésznél le- I hettek elégedettek. A szövet- { kezet az idén 240 alkalommal J végzett, s végeztetett vizsgála- | tot. A visszaélést, szabályta- | lanságot elkövetőket minden j esetben felelősségre vonták, s j igen nagy gondot fordítottak ; az ellenőri, valamint a panasz. könyvi bejegyzések gyors és megfelelő kivizsgálására, a hibák megszüntetésére. A felelősségre vonás elmarad? Néhány helyen vizsont azt tapasztalták, hogy az ellenőri, panaszkönyvi bejegyzésekkel nem törődnek. így tulajdonképpen sem az ellenőrzésnek, sem pedig a panaszkönyvi bejegyzésnek nincs értelme. Kü- ■ lönösen a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál kell ezen a téren rendet tenni. A már említett 412-es Sió bisztróban a népi ellenőröket megelőzően öt alkalommal tapasztalták a fogyasztók megkárosítását, a vállalat központja mégsem intézkedett. A Mátróz- étteremben a vendégek hiába írtak a panaszkönyvbe, bejegyzésüket — a rendelet ellenére — nem továbbították központjuknak. E vállalat 251. számú egységének vezetője azt állította, hogy a központból nem is kapott ellenőri könyvet. A 473-as egységben észlelt hibák kijavítására is több bejegyzést tett a vállalat ellenőre, ám a központ utasítása, a végrehajtás megkövetelése elmaradt. Hasonlót tapasztaltak a népi ellenőrök az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat széplaki 443-as boltjában, ahol ugyancsak észleltek árdrágítást. Három alkalommal utasították a vállalati és a- népi ellenőrök Bagi Tibor vezetőt, hogy a hiányos árjelzéseket pótolja, ő azonban ezt nem hajtotta végre. A Siófoki Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a visszaélést elkövetőkkel szemben megtette a szabálysértési följelentést. Felhívta a vállalatok, szövetkezetek figyelmét, hogy nagyobb gondot fordítsanak a szakemberképzésre, a megbízható törzsgárda kialakítására és egyúttal az észlelt hibák kijavítására. Az is nagyon furcsa, hogy több vállalati, szövetkezeti boltban, magánkiskereskedőnél még panaszkönyv sem volt, pedig ez mindenütt kötelező. Végül ' pedig arra kell fölhívnunk a figyelmet, hogy az ellenőrzéseket^ panaszkönyvi bejegyzéseket kövesse minden esetben határozott intézkedés, felelősségre vonás, ez elősegíti a fogyasztók érdekeinek védelmét. Szalai László keresik a család más tagjai: nyomuk sincsen. Tőlem is kérdik, nem tudom-e* hol lehetnek, de könyörtelenül letagadom. Biztos elmentek világgá, vagy elbújtak valahova. — Figyelj csak! — mondom Bubunak. — Hátha megéhezik __a Kutyuli-mutyuli, és akkor '"ugat. De csak akkor halljuk, ha nagy csöndben vagyunk. — Nem is tud ugatni! — Tud az, csak te mindig eteted, és akkor nem éhes— Nem is, hallok semmit! — Pedig ugat valahol! Én hallottam az előbb. Figyeljünk csak! j Mély csönd. De közben már ő is beleéli magát a mesébe. — A másik szobában — mondja. — Ott ugatott. — Igen, én is azt hiszem. Elindulunk a hamis nyomon — a ruhásszekrény emebben a szobában van —, de persze nem találjuk a két szökevényt— Tudod, hol vannak? — mondom végül Bubunak. Biztos elmentek Bergengóciába. Bergengócia — vagy más néven Kukutyin — az örökre elveszett tárgyak tartózkodási helye. Ebbe azonban ő nem nyugszik bele. Még vagy három napig kell mímelnem a kitartó keresést-lcutatást, valahányszor eszébe jutnak elveszett kedvencei. — Szívtelen vagy — mondja Anyja, aki már az első percben rájött, hogy csak én lehetek a tettes. Félrevonom, mielőtt Bubu fölfoghatná miről van szó. — Nem érted, hogy neki is jobb így? El tud játszani egyedül! — Valid be, hogy te dúg- tad el! — Vallja a halál! De ez már őrület volt! »Bújj be! Bújj be!« Addig-addig, hogy ő is belenyugodott a változtató atatlan- ba- Csak fél év múlva, egy altalános szekrényrendezéskor sikerült ráakadnia Bubu bábjaira. — Megvannak! — ujjongott föl hangosan a gyerek füle hallatára. — Ide dúgta az Apja! Szerencsére ott tébláboltam a közelben. Siettem felháborodni. — Én? Ök bújtak el maguktól, a ravaszok, vagy mi k szösz! Ti rosszak! Hát szabad így eltűnni? Ilyen disznóságot! Most meg is verem őket! Majd fejhangon folytattam az ő nevükben: — Mi csak bú- jócskázni akartunk! Igen! Csak bújócskázni. — Jól van,. akkor .nem verlek meg- De akkor mondjátok szépen a Bubu mamának, hogy »Kukk! Itt vagyunk!« — Kukk! Itt vagyunk! — Így ni! De most aztán jók legyetek, irgum-burgum, büdös kölykök! Bubu tudta persze, hogyne tudta volna, hogy én voltam a két bábu eldugója. De egy pillanatra se haragudott érte, mihelyt játéknak vette. Ű is szokta velünk játszani, hogy hd rosszat csinál — ki- löttyenti a padlóra a teát vagy kiborítja Anyja varródobozát —, s tettetett méreggel kérdezzük tőle, ki volt az, szemrebbenés nélkül feleli: — A rossz farkas. Ö csak jót csinál mindig. A többit a rossz farkasra fogja. Ez is afféle bújócska- Mi is annak vesszük, és nevetünk. — Jjzt a büdös rossz farkasát! Ha egyszer elkapom, úgy eldöngetem! Nem láttad, merre ment? — Nem! — Nem a /Bubu bőrébe bújt? Hopp, itt a rossz farkas, itt a rossz farkas, megfogjam. — Nem én vagyok! Én a Bubu vagyok! — De csak a bőröd! Belül ott a rossz farkas. — Nincs ott! — No, majd megnézzük. Tátsd ki a szád! De jól tátsd ki! Kukk! Ott a rossz farkas! És így tovább. Nincs ennek vége-hossza, ha egyszer lezökkentünk a hozzá való hangulatbaMindez persze meg is fordítható. Mi is egyre több mindent fogunk a rossz farkasra. Ha véletlenül — vagy akarattal, játékból — megbökjük- löi'jük a Bubut. akkor éppúgy a rossz farkas lesz a bűnbak, mint hogyha elpukkantjuk a léggömbjét- vagy elveszítjük a felhúzós játékának a kulcsát. Hazugságra tanítjuk a lányukat? Legzsengébb ifjúságában? Még személyes rossz példát is mutatunk neki? (Folytatjuk.)