Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

A hárontszakmás lakaié Minden év újat hoz Ketten ülnek az asztal mel­lett. Lempel János főagronó- mus és Sasvári Attila növény- termesztési ágazatvezető. Mindketten a fonyódi Balaton Terntelőszövetkezet szakembe- berei. Lempel János már »öreg« szakembernek számít. Nem az'életkorát tekintve, ha­nem azt a tizenegy évet, amióta a szakmában dolgozik. A gödöllői egyetemi évek után Ordacsehibe került, majd ami­kor a szövetkezet a fonyódival egyesült, az új nagygazdaság tőagronómusa lett. Az első időszak nehéz volt, de hát mindenütt így van ez addig, amíg az ember Megszerzi a rutint, mely a munkakör ellá­tásához kell. — Egy agronómus feladat­köre ma már teljesen más, mint jó néhány évvel ezelőtt. A közgazdász szemével is kell látnia, hogy egy-egy intézke­dés milyen hatással van a ter­melésre, mennyire teszi azt gazdaságossá. Tizenegy év alatt sokminden megváltozott. Hogy csak egyet­len ,;példát említsünk: akkor a búza termésátlaga egy holdon alig több mint nyolc mázsa volt, az idén 25 mázsa. — Egy-egy új létesítmény, mint például a sertéstelep vagy a gépműhely, mindig örömmel tölti el az embert, és egyben arra ösztönöz, hogy még többet tegyünk. Persze, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretném, akkor lehan­golt vagyok. De az ilyen napok is ugyanúgy a munkához tar­toznak, mint a sikerek, az öröm. Szeretem, amit csinálok, ezért aránylag rövid idő alatt túlteszem mágam a kellemet­len dolgokon, igyekszem meg­változtatni őket. Sasvári Attila áprilisban ke­rült Fonyódra. Előtte a so- mogyvári tsz-ben dolgozott. A diplomáját 1970-bén szerezte Keszthelyen. — Engem elsősorban a ter­mészet szeretető vonzott erre a pályára. Szeretem a szabad­ságot, nem tudnám egész éle­temet a négy fal között, egy szobában eltölteni. Itt megta­láltam, amire vágytam. A munka azzal nem ér véget, hogy hazamegyek. Otthon gyakran gondolatban folyta­tom, amit az üzemben délu­tán csináltam. Vannak dolgok, amikhez az ember hozzászokik, és meg­szokásból csinálja. Nem törek­szik arra, hogy többet tegyen, mint amennyit kell. Mást vi­szont azért csinál, mert szép­nek' találja, és akkor az ismét­lés ad valami újat. Az ismét­lés során felfedezett új viszi előre az embert, ez az á moz­gató erő, amit a szakma sze- retete ad, ez eredményezi, hogy »többet tehetünk az asz­talra«. D. T. Amikor — reggel háromne­gyed hatkor — megkezdi a munkát, a három éjszakás »le­teszi a lantot«. A »lant« itt egy kicsit nehéz . .. Telep a Kapos partján. A vasútvonal és a folyó szinte le­választja a városról a cseri •részt. A felüljáró összeférceli a szakadást. Kevés emlékem van innen. Diákkoromban ár­víznézőbe jöttünk erre. Csek Lajos formázó szak­munkást viszont emlékek szá­zai kötik ide, a VBKM Vasvári utcai telepéhez. Nem csdda, hisz tizennyolc éve dolgozik itt. Milyen ember? A képzeletbeli útlevélkérő , lap kérdéseire adott válaszok nem jól felel­nek rá. Hajszíne: szőkésbarna. Szeme színe: kékeszöld. Külö- nösö ismertetőjele: nincs. (Mert a kisebb baleset nyoma a kezén már alig látszik.) Mondom: nem jól felelnek nekünk ezek a »jellemzők«. Az ember több a »külalakjánál«. Az ember az, akivé a gondola- | tai teszik. — Én itt tulajdonképpen a I fiatalok közé tartozom. Írjon [ az idősebbekről — tanácsolja. j S ez is ő. Mennyivel többet mond, mint megannyi látható I jellemzője! Én azonban ma- I kacs vagyok. Nehézkes, mint J azok a tárgyak, amelyeket nap­jában százszor ő emel. Róla akarok írni. Az emberről, aki formáz. Ott jártamkor éppen fogaskerékházat és lendkei'e- ket. ' — Felvonóhoz lesznek. Körülbelül hetvenen vannak a telepnek e részében. Kék murtkaruhában, vagy inkább valamikor kékben, mostani szürkében. Hideg és meleg áramlatok vándorolnak. Attól függően : vörösre hevülve csor- dul-e a fém. — Az előttem kezdőkből csak egy ember van már itt. A ve­lem kezdőkből csak én. — A többiek? — Más pályán helyezkedtek A formázó el. Itt napi harminc mázsát emelünk. Volt úgy, amikor a gépi formázón dolgoztam, hogy a százhúsz mázsa is »kijött« naponta. Fagerendás, sötét helyiség­ben kezdték a munkát. Most i jobbak a körülmények. — A nyár nálunk most is kétszeresen nyár. A tél kétsze­1 résén tél. Itt nem szoktak kételkedni I az emberek szavában. Próbáld j meg nem elhinni, hogy az ál- I taluk megemelt munkadarab j ném olyan "nehéz, mint ők mondják! Megemelheted, hogy í meggyőződj igazukról! Ha bí- ! rod . . . Formaszekrények emeletei. Szerszámok, idegennek furcsa vasak, s mint zsugorodott mű­végtagok; öntetmaradványok. Csek Lajos mutatja, hogyan lesz a nyersanyagból fogaske­rék. Bogáncsként ragadnak be­lém egyes szavai, kifejezései: »DesZlíára tesszük a forma­szekrényt, homok, átfordítjuk, üres szekrényt fölé. negatív, ki fújjuk a port, öntjük a vasat, üresít.jük ...« ' A két végén kés, illetve ka­nál formájú szerszámra azt j mondja: lametta. (Evvel vág- j ja le a formáról a fölösleget.) í A simítóra: strepli. Az enguse- j nak"'talán még magyar neve j sincs. Ezek a szerszámai a for- I mázónak. — Tizennyolc év egy helyen. Mi történt ez idő alatt? — Szakmunkás lettem. Vol- j tam katona. Megnősültem. J Fiúnk született. Két éve házat építettünk a donnei'i Nyár ut- I cában. I Harminckét éves. i — A fiából is öntödei szak- ' munkás lesz? — Nem. Könnyebb munkára * adom. Hisz látja: itt sincs iga­zán fiatal. Hatvankettő-hat- vanhárom óta. Harminchat perc jut egy munkadarabra. »Hajtanak.« Egymásra vannak utalva; egyikük munkája nélkül sem születik kész munkadarab. Délután háromnegyed kettőig tizennégynek kell elkészülnie, az a száz százalék. — Aki cigarettaszünetet tart, annak alaposan meg kell fog­nia a munka végét, hogy ne maradjon el! Ha hazamegy, tesz-vesz a ház körül. Van kétszázötven négy­szögöl kertje is az épülethez. Két könyvtárból viszi a köny­veket,. s magának is van egy kisebb könyvtárra való. Bevallom, nem kérdeztem meg: szereti-e a szakmáját. A tizennyolc év ugyanis válasz a kérdési-e. S ez a mondat: — A formázás az öntés lelke. L. L. Befőttesüveg-hegyek között, fojtott levegőjű csarnokban a biztonságos üzemért dolgozik Szabó Vendel géplakatos. 1943-ban „lekvárlehordóként kezdte. Azután kazánfűtő lett a Nagyatádi Konzervgyárban. Vizsgája van róla. Később géplakatosszakm,át tanult. »Magam forgattam a könyve­ket, s amikor úgy éreztem, hogy értem már a szakmát, vizsgára jelentkeztem. Sike­rült.« A tmk-műhelyben — ahol j most csoportvezető — sok mindent kellett csinálni, j Egyebek mellett hegeszteni. De hegesztőpisztolyt csak az foghatott a kezébe, aki vizs­gát tett a szakmából. Szabó Vendel őszülő halántékkal, elővette a könyveket, s me­gint csak vizsgázott. Nagy-1 atádon ő hegesztett először alumíniumot. S hogy ez miért érdekes? (Mert az alumíniumot könnyebb is, nehezebb is he­geszteni, mint a vasat. Nem izzik, s a színéről sem lehet következtetni a hőfokára, de ha túlmelegítik, elfolyik. Harminchárom ember tar­tozik hozzá. Naphosszat ve­lük együtt dolgozik, vagy jár­ja a csarnőkokat, s a .gyü­mölcslétől csöpögő gépeket javítja. — A csoport csupa fiatalok­ból áll. Robbanékony, nem­egyszer 1 kapkodó gyerekek. De a szakmát értik: az iskolában, ahol tanultak, olyan elméleti képzést kaptak, hogy azzal nem lehet probléma. A gya- I korlatot pedig megtanulják itt la gyárban. Figyelem őket: | amikor felszabadulnak és ide i jönnek, lezserkednek. Azután | egy-két év után megértik: I nem a rohanás, hanem az ala- , nos munka a kifizetődő. Fele- j lösségérzetük a rájuk bízott | feladat nagyságával arányosan I nő. És újra tanulni kezdenek. mert egy jó lakatos sohasem tud eleget. A galambősz csoportvezető kerek mondatokban • fogal­maz, s nyugodtan, higgadtan beszél. Több mint harminc éve dolgozik ebben a gyárban. Kérdem tőle, hogyan ragadt itt? Elneveti magát. — A fene tudja ... sohq nem éreztem, hogy el kér/ menni. Ajánlottak hőbb fize­tést is, de itt fogott'a környe­zet, a gyár és a sok ismerős. Negyvenháromban, amikor én ide kerültem, protekcióval vették fel a segédmunkásokat is. örültünk, hogy itt dolgoz­hattunk. A felszabadulás után romokban hevert a gyár, mi javítottuk ki az épületeket, a gépeket. Volt olyan időszak, amikor fizetni sem tudtak, de azért, hogy menjen az üzem, dolgozni kellett. Dolgoztunk zokszó nélkül. Amikor jobban ment, s már fizetett is a gyár, úgy éreztem, helyem van itt. Most egyenesben vagyunk. — Sokan vannak itt régiek? — Nem ... Húsz vagy annál több éve itt dolgozó ember talán ha ötven akad az ezer­ötszázból. Nem olyan sok. A törzsgárdának itt becsülete van, könnyebben feltornássza magát. Nálunk már évek óta elv, hogy aki idejön, nem kaphat többet, mint aki itt dolgozik. S ez húz, marasztal is. — Nehéz munka ez? — Nem, de érdekes. Ná­lunk a tmk-ban szakosodnak az emberek. Van, aki hat hónapig csak borsócséolő gé­peket javít. Mások a feldolgo­j zó gépek egy-egy csoportjával I foglalkoznak, s egv kicsit I szakértővé is válnak. Így lesz­nek a kapkodó, a munkát ösz- szevágó emberekből megfon­tolt. a feladatukat értő szak­munkások. K. 1. • { Ha ©fsÄI a ha Magas, erős férfi. Őszülő ha­ja a homlokába hullik, beszéd közben gyakran simítja hátra hirtelen mozdulattal. Gyorsan mozog, gyorsan is beszél. Zor- bász, a görög jut róla eszed­be. poór Gyula húsz év óta dol­gozik a vasútnál, csoportvezető a pályafenntartási főnökségen. A vontató járművek javítása, karbantartása a feladatuk. El­mondva ez így egyszerűnek tű­nik ... — Huszonketten vagyunk a műhelyben, villanyszerelők­kel, gyakornokokkal együtt. Huszonkétíéle ember, egy bri­gádban. A vasút legerősebb rugója, az idő, a pontosság kényszere még ebben a zajos műhelyben is érezteti hatását. Gyakran van úgy, hogy bejön ! egy motor, mondjuk háromne- j gyed tízkor, s tizenegyre már j ismét a szerelvény előtt keli i állnia. | A szakmaszeretetről kérde­zem. — Nézze, a szakmám szere- i taté nemcsak azt jelenti, hogy j szívesen megyek be reggel dol- I gozni, hogy ismerem a moto- ] rókát. Ha egy-egy ilyen sürgős munka vap, kellemes érzés fog I el, amikor látom, hogy a mun- | katársaim összegyűlnek a mo- | tor körül, s mindegyik azon van. hogy időre elkészüljön. El is készül! Régen a műhely neve fűtő- házfőnökség volt. Ez még abból az időből származott, amikor, gőzmozdonyok húzták a szerel­vényeket. Most már hatalmas, erős gépeket látni a vagonok előtt. A váltás nem volt zök- > kenő nélküli. — Sokat bajlódtunk az úgy­nevezett JAR-motorokkal. Ti­zennyolc mázsa volt egynek a súlya, s amikor megjelentek az újabb típusú MAN motorok, egyre r.dfeezebb voit az előbbi­ekhez alkatrészeket szerezni. Ez volt ennek a húsz évnek a legnehezebb időszaka! Más talán családi problémát említett volna, súlyos betegsé­get. Ö azonban mindent a mo­torokhoz köt. Egy valamit nagyon sajnál. »Mellékvonal vagyunk« — Mindig újon töri a fejét Húsz éve, tizenöt évesen került Köcski Lajos az Egye­sült Izzóhoz. Szerszámkészítő szakmunkás lett. Azután el­végezte a technikumot. Tíz­éves izzós múlt után a »ház­ból« nősült. 1967 nyarán a kaposvári elektroncsőgyárba kérték át­helyezésüket. Szép új lakást kaptak. Hamarosan megszüle­tett az első gyermek, és most várják a másodikat. Felesége azoknak az anya­goknak a minőségét ellenőrzi, melyekkel a gyárban dolgoz­nak, Az üzemvezető helyette­se, újabban műszaki tanács­adó. A megye vendégei által mindig megcsodált szerszám- készítő üzemben, illetve an­nak irodájában beszélgettem a nyílt szavú, még! jnindig erősen pesties kifejezéseket használó Köcski Lajossal. — Könnyen beilleszkedtem az új közösségbe. A megfelelő hangot hamar megtaláltam az emberekkel. Fonyódon gyere- keskedtem, ahol mindig üok a kaposvári. így hát szinte ha­zajöttem. Inkább az okozott gondot, hogy a szerszámkészí­téshez kevés volt a jó szakem­ber, a megfelelő gép. Azóta a huszonegy helyett száz em­ber dolgozik itt, és mind(meg- állja a helyét. Tízmilliós be­ruházással pedii a fontosabb gépeket is beszereztük. Elér­tük, hogy ez a mi kis közös­ségünk itt Somogybán a nagy hírű budapesti gyár színvona­lán termel. — Tavaly a megye iparát bemutató kiállításon láttam egy gépét. — Igen, tartógyártó auto­mata. A helyi előállítású rács­feszítő úgy született meg, hogy Budapest nem tudta zökkenő- mentesen ellátni a kaposvári gyárat a rácsgyái’táshoz szük­séges alkatrészekkel. Javasol­ták, hogy vegyük át az ő gyártási módszerüket, és an­nak segítségével helyben ál­lítsuk elő a szükséges alkat­részeket. Ez a megoldás azon­ban túlságosan költséges lett volna, új beruházást igényelt. Ezért inkább — lehetőségein­ket átgondolva — üzembe helyeztük a saját automatán­kat, ki tudja hányadik újítá­somként! Azóta a rácsgyártás­ban termeléskiesés nem volt, pedig régebben ez gyakran előfordult. Mostanában milyen érde- kes munkája volt? — Talán a legérdekesebb a Siemens-gé­pek üzembe helyezése a sajtolóüzem­ben. Ezekkel a gépekkel nagy anyagi és mu^kaerő- megtakarítás érhető el. összecsukja az előtte levő szakkönyvet, és visszaka­nyarodik ked­venc témájá­hoz: — Végre a mű­szaki fejlesz­tés, az újítás szerepe is meg­nő a termelésben. Mi szerve­zetten, komolyan foglalko­zunk ezekkel a témákkal. Két ügyes műszerészünkkel: Wer- tenbach Gyulával és Ferka Sándorral most egy rádiócső- mosóberendezés elkészítésén dolgozom. Ez a hagyományos berendezés sokszorosát tudja majd. A beszélgetés után még so­káig időztem az üzemben. Munkásokkal beszélgettem. Elismeréssel, szinte rajongás­sal nyilatkoztak újító társuk­ról. Egy-egy szakmai »húzá­sát« legendaként' emlegették. A gyár igazgatója úgy be­szélt róla, mint akinek kife­jezetten »fejlesztő vénája«, van,, mindig újon, ésszerűbbö" töri a fejét. G. J. mondja, s ez azt jelenti, hogy műhelyük nincs felkészítve arra, hogy a nagyjavításokat is elvégezzék. Csak a kisebb mo­torokat javítják. ötvenkét éves. Energiái nem koptak meg. Az ötvenes évek végén megalakította az első szocialista brigádot, s azóta is együtt vannak. Négyszeres ki­váló dolgozó. Ebben az évben a közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést kapta, ezt tavaly egy igazgatói dicséret előzte meg: a sok újítási javaslatért, amelyet benyújtott. Több mint tíz éve a szakszervezet újítási felelőse. — Szabad időmben? — si­mítja hájj?a a haját, — Kihasz­nálom a vasút adta lehetősé­geket. Feleségemmel együtt szeretünk utazni. Mindig más részét nézzük meg az ország­nak. Voltunk már külföldön is. legutóbb Jugoszláviában. Mindössze ennyit mond a szabad időről. Visszakanyaro­dik a műhelyhez, a motorokhoz, munkatársaihoz. Munkájában — a motorsze­relésben — elsősorban azt sze­reti, hogy látszata van. Ami­kor a javítás befejezése után elindítunk egy motort, s hall- 1 gátjuk a hangját, még a fá­radtságot is elfelejtem. A pa­pírmunkát azonban nem szere­ti, pedig mint csoportvezető­nek gyakran kell kimutatások, táblázatok fölé hajolnia. Sze­ret együtt dolgozni a beosz- I tottaival, mei't »fiatal a gárda, annyi idősek is vannak, mint az én fiam. Igyekszem őket megérteni, s ez nem is nehéz. Aki pedig már idősebb, az in­nen is megy el nyugdíjba. \kárcsak majd én!« M. A. Somogyi N«tó|5

Next

/
Oldalképek
Tartalom