Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-17 / 243. szám
Ezen az oldalon azokról emlékezünk meg, akik erejük teljes megfeszítésével birkóznak a, szörnyű időjárással. Három nap múlva éppen egy hónapja lesz annak, hogy szinte megszakítás nélkül esik az esd; a határban megszakadt az ütemes, a tervszerű, az idegesség és kapkodás nélküli, céltudatos munka. Amikor szeptember utolsó harmadában gépet, embert beparancsolt a földekről az eső, nem gondoltuk, hogy ezzel a súlyos próbatétel időszaka kezdődött. És múltak a napok, múltak a hetek, le- ,hervadt a bizakodás az arcokról, a remény helyébe belopódzott, azután elhatalmasodott a szívszorító aggodalom. Mi lesz? Hiszen a munkák java része még visszavan! Megany- nyi gonddal, fáradsággal megtermelt milliós értékeket áztat, ver az eső! Pusztul az emberi erőfeszítés gyümölcse. És üresek a felszántott, vetésre előkészített földek. Vetetten magban szunnyad csak a jövő évi kenyerünk! Mi lesz? Azoknak állítunk ezen az oldalon emléket, akik feladva az idő jobbra fordulásába vetett reményüket, nekifogtak a szinte lehetetlennek: megmenteni az értékeket, elvetni a búzát. Nincsenek egyedül• Megmozdult értük — de értünk, mindany- nyiunkért is — a társadalom. Katonák, diákok, gépkocsivezetők és varrógép mellett dolgozó asszonyok cserélték föl munkahelyüket. Ott vannak, ahol most birkózni kell a sárral, közelharcot kell folytatni a természettel, hogy ládákba, tárolóba kerüljön az alma, a krumpli, magtárba a kukorica, hogy eljusson a gyárim a cukorrépa, és az életet nevelő földbe a búza magja. Embert, gépet, ideget nem kímélő küzdelem ez. Ezen az oldalon erről az erőfeszítésről emlékezünk meg. A helytállás példáiról. Segít az erdőgazdaság Próbatétel Az IHC kombájn hatalmas teste is meg-megcsúszik a sáros földön. De dübörögve^ csúszkálva, erőlködve, kínlódva is — megy. A teherautót D4—KB húzza ki a földről. Küzdelem a sárral, küzdelem az érték megmentéséért. Az elnök. Balogh Lajos nincs az irodában. A növénytermelési ágazatvezetővel, a CP3 agronómussal járják a határt, keresik azokat a kukoricatáblákat — vagy táblayászeket —, amelyekre rá lehet menni. Nincs tovább kétségbeesett várakozás — menni kell. 1788 hektár kukoricát kell betakarítani a csurgói Zrínyi szövetkezetben ! Amilyen ütemben most folyik a munka, arca egyetlen szó illik: kínlódás. -Beindították k nagy teljesítményű Bábolna-szárítót, de a két IHC kombájn alig győz annyit betakarítani, hogy folyamatosan, éjjel-nappal me- aessen a szárító. Ahogy Molnár Gergely, a szövetkezet párttitkára mondta, an.it emberileg lehetett, azt megtették. Ha eláll végre az eső, és megszikkhd egy kicsit a talaj, a kombájnok is két műszakban, éjjel-nappal »aratják« a kukoricát. Náluk tulajdonképpen ez és a 740 hektár búza vetése a két' legégetőbb gond. Még egy szem búza sincs a földben. Ügy számítanak, ha indulni lehet, akkor két hét alatt elvetnek. Az erdőgazdaság a jó testvér megértésével sietett a segítségükre. Ha kezdődhet a vetés, öt erőgépet, tárt iákat, két vetőgépet adnak kölcsön egy hétre a szövetkezetnek. Ezzel és a sajat eszközeikkel két hét alatt túljuthatnak az égetően fontos munkán. Csak állna el az eső! Csak i indulni lehetne! A tagok biztatása Ez a kép mostanában nagyon is mindennapi. Kora •eggel együtt ül Kiss László elnök és Bállá László párttitkár a lábodi szövetkezet irodájában. Beszélgetnek, tanakodnak. Üjra és újra meg- hányják-vetik, mit is lehetne még tenni, mi az, ami ebben a súlyos helyzetben még az embertől függhet. Űjra és újra visszatérő téma ez — és a múló napokkal fokozódik az aggodalom. Bállá László számol. — Szeptemberben 106,6, októberben eddig 99 milliméter eső esett nálunk. Mint a szivacs, úgy tele van a föld vízzel. — Kimutat az ablakon. A szürke fellegek szinte a házak tetejét súrolják. —j A tegnap esti reményt, hogy talán holnapra vége lesz ennek a Szörnyű Időnek, megint mossa az eső. — Százhúsz hold rozs kivételével még semmit sem vetettünk — mondja az elnök. — Eredetileg ezt is főként birkalegelőnek szántuk, de hát majd meglátjuk. Lehet, hogy szükség Ies^ rá gabonaként. Ezerhatszáz. holdat kell elvetnünk, hatszázon elő is van készítve a talaj. Széttárt karja jelzi — mindhiába. — A burgonyát sikerült-e behordaiji az eső elől? — Csak százhatvan holdról. Száz holdon földben van még. Amit kiszédtünk, abból nyolcvan vagonnal el is szállítottunk. Ma is megy a rakodás — borzasztó kínlódással. . A múlt év kerül szóba, hogy hol kellene már tartani, meg hogy milyen jól indult az ősz, milyen szépen folytak a munkák. — A kesergésen, a várakozáson, hogy hátha jobbra fordul az idő — már rég túl vagyunk. Soron kívül vettünk egy Dutrát, éppen ma hozzák, ígéretet kaptunk arra, hogy Mikével közösen kapunk bérbe egy John Deer traktort. Traktorosokkal nem állunk rosszul. Megbeszéltük velük meg a műhely szerelőivel, ha indulni lehet, mindenki gépre' ÜL Kettős műszákban éjjel- nappal dolgozunk. — Az iskolával is felvettük a kapcsolatot — szól közbe a párttitkár. — Hét napra jön hetven-nyolcvan gyerek; ők segítenek a burganyaszedésnél. — Egyszóval mindenre kész vagyunk, mindent vállalunk — csak állna már el az eső, lehetne indulni. ' M A beszélgetésben ott vibrál a feszültség, a félelem, a jó szándékot, a tenni akarást bénító tehetetlenség. Egy esős reggelen a szövetkezet egyik tagja ezzel kereste fel az elnököt: — Kövessetek el mindent Laci, hogy menjen a munka. Megteszünk mi mindent! Ha kell elvetünk kézzel. Tegyetek meg mindent! SzaküiüÉáslanuiók Beraten A hónap felén túljutottunk, de az idő csak nem javul. Más körülmények között a szövetkezetek vezetői nem engednék a gépeket a földre, hiszen a traktorok rontják a nedves talaj szerkezetét. Ez az ősz azonban kivétel. Nem túlzás, ha azt mondjuk: aki csak mozogni tud a falvakban, mindenki a termény betakarít ásnál, a vetésnél segít. Még így is kevés a kéz. A népgazdaság már területeiről, az iskolákból is érkezik a segítség. A csurgói mezőgazdasági szakiskola tanulói minden évben részt vesznek az őszi munkákban a környező gazdaságokban. Az idén azonban különösen nagy szükség van rájuk. Eddig már négy napot dolgoztak a berzencei termelőszövetkezetben, a Nagykanizsai Állami Gazdaságban pedig az exportra szánt almát szüretelik. Jórészt nekik köszönhető, hogy Berzencén a 10 holdnyi paprikából már csak egy holdnak a szedése van vissza. A burgonyaszedésnél is felajánlották segítségüket. A gazdaságoknak a szorgos kezeken kívül gépekre van szükségük. Az őszi munkák összetorlódása következtében a meglevő gépek nem győzik a munkát. A csurgói szakiskola jó néhány erőgéppel rendelkezik, melyek oktatási óéit szolgálnak- Most ezeket a gépeket js fölajánlották a berzencei tsz-nek. — Hat olyan erőgépünk van — mondja Dicenti Ernő, az innézet igazgatója —, melyet talajművelő eszközökkel egvüjX kölcsönözhetünk a gazdaság* nak. Harmadéves tanulóinknak van vezetői engedélyük, ők tehát egymást váltva — természetesen tanári felügyelettel v- dolgozhatnak ezeken a gépeken. Hogy ez a segítség milyen jfcl jön a berzenceieknek, azt nem kell hangsúlyozni. A szakmunkásképző intézet tanulóin kiyül a csurgói Napsugár Ktsz dolgozói is részt vesznek Berzencén a burgonya válogat ásban . Egy emberként Iharosberényben vetnek A szemerkélő esőben négy j lenne itt. A szövetkezet veze- Dutra forgatta a földet, három tői — és azt hiszem, nem ők traktor tárcsázott, . egyengette | az egyedüliek — már nem a talajt és egy vetőgép is munkába állt. A November 7. Termelőszövetkezetben kedden kezdődött a 700 hektár búza vetése. A szántás, a tál aj előkészítés és a vetés egymással párhuzamosan halad- Hiába szántanának többet ’a Dutrák, ha a friss barázdák megáznak, a három talajelőkészítő gép nem boldogul. Így is kerékagyig süllyednek a sárba. A vetőgép naponta 20—25 holdon juttatja talajba a magot. Tegnaptól már kettő dolgozik belőlük. A szövetkezet egész gépparkjára szükség bíznak az időjárásban. Mindenképpen szeretnék legaláob a gabona 80 százalékát elvetni. A maradék területet pedig, ha más megoldás nem lesz, a tavasszal kukoricával vetik be. A sárral, esővel nem köny- nyű a küzdelem, a gépeket gyakran foglyul ejti a sár. Az emberek bosszankodnak, de tudják, most nem szabad elcsüggedniük. — Az idén nem nagyon lesz vasárnapunk — mondják. Szívesen dolgoznak, csak az idő engedje, csak a gépek bírjanak a sárral. Aki nem csinálta, nem tudja, mit jelent naphosszat a sáros földet dagasztani, szemerkélő esőben a kiszántott, sáros, súlyos cukorrépát fejelni. Aki nem látta, nehezen képzeli el, milyen szivszorító látvány, mikor a répaföldről a dűlőútig egyetlen pótkocsi répát egy lánctalpas és egy Dut- ra képes csak kínnal »kiránci- gálni«. Aki nem hallotta, hogy a tengelyig érő sárban az erőlködéstől miként dübörög fel a motor, az nagyon halványan sejti csak, micsoda feszültség hajtja az embert, hogy a szinte lehetetlennel megbirkózzék. Mohácsi Barna, az egyesült héthelyi szövetkezet termelési elnökhelyettese ennyit mond: — Megértették, átérzik az emberek, hogy most miről van szó. Megértették, átérzik .. ■ Először csak néhánvan jelentkeztek, azután valamennyi állat- tenyésztő. — Délelőtt kilenctől délután háromig nemigen van elfoglaltság. Segítünk szüretelni. így ment ez napokon át. Az állatgondozók hajnali háromkor kezdenek, majd végezve a jószágok körül, mennek a szőlőbe. Csakhogy most, az utóbbi napokban, egyre sürgetőbben jelentkeznek a háztáji munkák is. — Éppen ma beszéltük meg — mondja Mohácsi Barna —, hogy az állatgondozók egyik csoportja egyik nap. másik csoportja másik nap segít a szőlőben. Így a közbeeső napokban végezhetik az otthoni munkákat. Azután jöttek a szocialista brigádok. A gépkocsivezetők — személy- és tehergépkocsivezetők egyaránt — szombatra, Vasárnapra réparakodást vállaltak. Leálltak a melléküzemek is — a varroda, a vegyszercsomagoló, az ampulla- üzem —. az ott dolgozó lányok, asszorfyok mind a szőlőben vagy a cukorrépaszedésnél fáradoznak. Egy évvel ezelőtt ilyenkor már befejezték a szüretet. '— A szőlő harminc százaléka most még a tőkén van — mondja Dávid László, a, szőlészet vezetője. Kalmár Gáspár ágazatvezetővel azt számoljuk össze, hogy a szüret kezdete, szeptember 21-e óta mindössze két (! jesőmentes nap volt. — Mennyiségben és minőségben is, igen nagyok a veszteségek. Nemcsalt a tagok mozdultak meg egy emberként, kedden hatvan katona is érkezett a szövetkezetbe. — Egy hónapig segítenek ne- minderről csak | kunk — mondja Mohácsi I Barna —, hamarjában el sem lehet mondani, hogy ez mekkora támogatás! Ha kész a szüret, .akkor a cukorrépasze- dés'nél, a szállításnál működnek közre, és ha nem javul ] az idő. akkor azokról a terű- j letekről, ahová nem lehet | Esőben, sarat taposva a répaíöldön. oajd géppel menni, letörik a tukoricát. Amikor elkészült az őszi Kedd óta katonák segítenek a szüretelésben. kampányterv, akkor úgy számítottak, hogy két vetőgéppel elvégzik az összes őszi vetést. Az esőzés beköszöntésével már három géppel számoltak, ma ott tartanak, hogy öt vetőgéppel tudnak csak elvetni. Mivel temérdek, 1820 hektár kukoricát kell betakarítani — igen nehéz körülmények kö-* zott —, ehhez is hozzáfogtak. A kis teljesítményű Colmann szárító éjjel-nappal /izéméi. Bíznak abban, hogy a nagy betakarításig elkészül a Bá- bolna-^zárító is. Ma az erőgépek egyharmada kínlódva vonszolja a terményt a sártenger földekről. Aki nem látta, csak sejtheti, milyen megrendítő próbatételt jelentenek ezek a hetek .. . Vörös Márta—Dán Tibor Fotó: Grábner Gyula Somogyi Néplap %
