Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Munka, öröm, sikerek Nyolcszáz somogyi dolgozott az if júsági építőtáborokban Eredményes évet zártak a KISZ önkéntes ifjúsági építőtáborai Somogy megyében. A középiskolai tanulók hasznos munkát végeztek a mező- gazdaságban és az építőiparban. A gyümölcstermesztéssel foglalkozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gyümölcséréskor diákok nélkül nehezen tudnák pótolni a szükséges munkaerőt. Az építőipari dolgozók nyári szabadságolása idején lassulna az építkezések üteme, ha a tanulófiatalok nem lépnének a hiányzók helyére. Jelentős tehát az a népgazdasági érték, amelyet a középiskolások nyaranként termelnek, de nem lebecsülendő a táborok nevelőhatása 6em. Az építőtáborok jelentőségének megfelelően készítették föl a fiatalokat az iskolák, a KISZ-szervezetek. A tanulók tudatában voltak annak, hogy a táborban kemény munka vár rájuk, önként jelentkeztek, lelkesen. A somogyi középiskolások közül 800-an vállalták azt, hogy a tanév befejezése után fizikai munkát végeznek. Teljesítették vállalásukat- Talán most történt meg először, hogy az iskolákból még a tartalékok is megjelentek. • i Mi vonzza a fiatalokat az építőtáborba? Jó a tábori élet, az egész évi tanulás után a fizikai munka kikapcsolódást jelent — vallják a kaposváriak. Lelkesítő erőként hatnak a hagyományok is. A marcali Lady János Gimnázium és Szakközép- iskola III. C osztályos tanulói azzal az elhatározással indultak az építőtáborba, hogy ebben az évben is megszerzik a legjobb brigádot illető zászlót. ■ Munka, eredmény, öröm, büszkeség, erő. Olyan láncolat ez, mely teljesen körülfogja a jó közösséget. Az építőtábori munka is segíti a pozitív, közösségi személyiségvonások kialakulását. A kölcsönös segítés, a kölcsönös felelősségvállalás, sikerek, kudarcok óriási összefogó erőt jelentenek, s ez az egyén és a közösség erejét képes növelni. — Ügy érezzük, osztályunk a táborban forrt össze igazán — mondta Bistyák Tünde KISZ-titkár, aki brigádtagként dolgozott- Valóban, a közösségi összetartás megfelelő munkafeltételek mellett csodálatos teljesítményekre képes. A legjobb brigádok napi termelési eredményei az előírt norma kétszeresét is meghaladták. Vonzó a fiatalok számára a jól szervezett tábori élet. A tengés-lengés viszont unalmas, fegyelmezetlenséghez vezet. Bármennyire is meglepő: a fiatalok különösen nagyra értékelik a jó munkaszervezést. Látogatásaink során a tábori életet jellemezve szinte' mindenütt megjegyezték, hogy »olajozottan folyik a munka«. Ez az elisrherés a gazdaságok, vállalatok vezetőit és dolgozóit | illeti. Hol van már az az idő, amikor egyes gazdaságokban a munkafeltételek biztosítása jelentette a legnagyobb gondot? Ma már ott tartunk, hogy gazdaságaink jól végzett munka elismeréseképpen szívesen fedezik a szabadidőprogramok szervezésének költségeit is. Nagy élményt jelentenek azok a buszkirándulások, amelyeken a táborozok vasárnaponként részt vehetnek. A Balaton környéki táborok lakóinak bérelt kabinjaik vannak a strandokonSzínesítik a tábori életet a kulturális programok. A Tolcs A táborokban nagyszerű lehetőség nyílik az önkormányzati munka gyakorlására is. Űj vezetők tűnnek föl, akik éppen itt bizonyíthatják rátermettségüket, szervezőkészségüket- örvendetes, hogy többségük kollektív elismeréseképpen vezető szerepet kap az iskolai életben, a KISZ- munkában is. Az építőtábori munka a fiatalok számára nemcsak a közös élmények forrása, hanem olyan edzőpálya is, amely a közösségi nevelés, a jellemnevelés szempontjából felbecsül- heteten értékű. Igazi próbatétel. őszintén szólva: azok a tanulók, akik nyaranként nem végeznek fizikai munkát, kevésbé képesek az erőfeszítésre. Sajnos, az erőfeszítést nem lehet puszta érdeklődéssel pótolni. Ha gyenge a közösségi kötelék, néhányan el is távoznak a táborból, nem vállalják a munkával járó fáradalmakat. A más megyékből jelentkezők egy részét csak a Balaton vonzza. Egy Győr megyei kis-' lány például azért kesergett, mert »nem az ablak alatt folyik a Balaton«. Szerencsére a többség inkább azt fájlalta, vai, a Gemini együttes például I hogy nem maradhat két hétnél többször is szerepelt ifjúsági táborainkban. Lehetőség nyílt a nagy sikerű hazai és külföldi filmalkotások megtekintésére is. Természetesen a tábori életnek megvan a maga romantikája; a közös éneklés, a játék, a tréfa állandó mozzanatai a szabad délutánoknak. Szerephez jutnak az öntevékeny művészeti csoportok. A közös élmény fokozott örömöt jelent. Kár, hogy egyes helyeken nincs mód a sportolásra. Több sporteszközre volna szükség! A sportolás hozzájárulhat a nem egyszer monoton munkát végző fiatalok aktív pihenéséhez. Bernáth Aurél műtermében Elkészült a kaposvári házasságkötő terem faliképé Az utolsó ecsetvonások előtt. Részlet a műből. tovább a táborbanKülön örömünkre szolgál, hogy megyék közül a somogyiak átlagteljesítménye a legjobb. A középiskolák közötti versenyben a Kaposvári Köz- gazdasági Szakközépiskola leánytanulói és a fonyódi fiúk tűntek ki — a norma többszö- ! rösének feljesítésével. A KISZ önkéntes ifjúság: építőtáborok munkájának idei mérlege tehát jó. Tenniakarás- ból, erőfeszítésből jelesre vizsgáztak középiskolai tanulóink, de elismerést érdemelnek a tábori élet irányítói, szervezői is. Szoliva János megyei középiskolai csoportvezető A Képzőművészeti Főiskola régi, Bajza utcai épületében, a tanári műteremben elkészült Bernáth Aurél i Kossuth-díjas festőművész hét méter hosszú, négy és fél métér széles farostlemezre festett faliképé, amely hamarosan a kaposvári házasságkötő termet díszíti. A megbízatást egy éve kapta a marcali születésű festőművész. Azóta kizárólag csak ezen az alkotáson dolgozott. Nem ez az első ilyen nagy méretű alkotása Bernáth Aurélnak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi- I A figyelem középre összponto- zottsága épületében található a sül: a menyasszonyra és a vőnépgyűlést megjelenítő faliké pe. Ismeretes, hogy nemrég készült el az Erkel Színház számára Shakespeare népszerű vígjátékának, a Szentivánéji iegenyre. A kép hátterében csupán jelzésszerűen ott van Kaposvár jellegzetes városképe, a Kossuth tér három meghatározó épülete: a városi taálomnak a freskója. Házasság- i nácsé, a szállodáé és a temploterembe azonban eddig nem készített faliképet, kötő még freskót Bernáth Aurél. A napokban befejezett alkotás ünnepélyes hangulatot áraszt. A kép két oldalán a fiatal párt búcsúztató szülők, hozzátartozók csoportját látni. me. A reflektorfényben arany színben csillog a kép jelentős felülete. A kaposvári házasságkötő terembe készült nagy méretű falikép hamarosan útra kel, hogy mielőbb a neki szánt hely re kerülhessen. H. B. Találkozás a pincében Sokan hajóztak át Fonyódról a túlsó partra. Erősen fújt a szél,’ nagy hullámok ímbo- lyogtatták a hajót. A hegyből nemsok látszott a köd miatt. — Jaj, csak eső ne legyen! — aggódott Borisz, és a sirályokat nézte, amelyek hűségesen követték a hajót, s le-le- csaptak a zacskóból odadobott kenyérdarabokra. — AkármeVre nézek, minden olyan, hogy Szocsiban érzem magam — áradozott Alekszej. Szemben a pádon két megtermett asszonyság ült, soksok kosárral a lábuk előtt, s olyan széles gesztusokkal kísérték beszédüket, hol a vízre, hol az égre, hol a Badacsonyra mutogatva, hogy Boriszék megkérdezték: ■—1— Mit mondanak? — Azt, hogy ez az utolsó nyári vasárnap . éppen Borisznak ült háttal, megemelte a borral teli poharát, koccintott, s mondott valamit neki. '— Biztosan bulgárok — találgatta Alekszej. Az orosz dalokat német követte, aztán cigánynóták, mert két asztalnál nagyon vidám cigánytársaság ült. Egy koromfekete, mackós kinézetű férfi a vendégsereg ütemés tapsára Ez azonban a forgalomból még táncba is vitte az asszo- nem érződött. A kikötő környe- nyát. Az iskolatörténet krónikáját kerék évfordulók alkalmával szokták papírra vetni. A csurgói ipari szakmunkásképző intézet szinte még csecsemőkorúnak látszik a nagymúltú gimnázium mellett, de fennállásának rövid története olyannyira tanulságos, hogy érdemesnek látszik írásunkat egy rövid, rendhagyó iskola- történettel kezdeni. Fel a minisztériumba! — Dinamikusan, gyorsan fejlődő intézmény, jól elégíti ki a helyi igényeket — így' jellemezte Szabó István, a nagyatádi járási pártbizottság titkára az iskolát. Tóth Tihamér igazgató, szerint ennek a helyzetképnek az egyik legfőbb eredője a közelmúlt mozgalmas történetében keresendő. A közigazgatási változások — Csurgó többé nem járási székhely — némi bizonytalansághoz vezettek az intézmény jövőjét illetően. A helyi, járási és megyei vezetők természetesen így foglaltak állást, hogy kell itt iskola, hiszen az iparosodás korántsem marad abba Csurgón. Az átmeneti állapot következtében csökkent a tantestület létszáma is. Az iskolaigazgató fölment a Munkaügyi Minisztériumba, majd a Munkaügyi Minisztérium illetékesei jöttek le Csurgóra, és a helyi érvek meggyőzőek voltak. A Napsugár Ipari Szövetkezet, a fűrészüzem, a kavicsbánya és a többi vállalat, tsz igényelte a szakmunkásokat — szükség volt az iskolára. Sőt, szükség volt az új iskolára. A pártbizottság egykori épületébe, egy jó állapotban lévő kastélyba költözött az intézet, s hónapok alatt bebizonyította az addig »albérletben« működő iskola Egy mai alma mater Iskola az iparért — az ipar az iskoláért tantestülete és tanulóifjúsága, hogy iskolát tud »építeni«. Tanárok és diákok vállvetve dolgoztak, és a csurgói üzemek is bebizonyították, hogy az ipar is sokat tehet az iskoláért. A Napsugár pénzzel, a fűrészüzem faanyaggal, a tsz fuvarral, a TÖVÁL munkával segített: odaálltak a dolgos diákok mögé — és a minisztériumban ugyancsak nagy volt a meglepetés, hogy pár hónappal a jelentős »igen« után már fölavathatták az intézetet.. Azóta tornaterem készült. És az építkezés most sem maradt abba; új épület falai magasodnak: az alagsorban klub és büfé lesz, felül pedig kabinetrendszerű előadótermek — ha új, akkor a legkorszerűbb legyen, mondták az iskolában — és legmodernebb típustervek alapján alakítják ki az előadótermeket. S ha ezzel végeznek, tornapályákat építenek, feltöltik, rendezik a kastély szép parkját. Tanító tanítványok Ez a munkával és tervekkel teli közelmúlt összekovácsolta a tantestületet. Az igaz- ; gató a legidősebb, bár még ő I sem idős: harmincnyolc éves. A tantestület többsége pedig huszonéves, köztük öt szakok- , tató az igazgató tanítványa volt. A tantestületi munka alapelve, hogy: »mindenkinek van ötlete«. Egy-egy tantestületi értekezlet tervtárgyaló megbeszéléshez hasonlít: hiszen korántsem arról van szó, hogy a roméves szakközépiskolát. Kiássák . I a színházjegyet vezetőnek van egy kész elgon- j mincan kezdték el most a há- dolása, s azt kell végrehajtani, inkább arról, hogy közös tervet dolgoznak ki, és az legyen »törvény« azután, amelynek megvalósításában min denkiriek megvan a feladata. | Persze nemcsak ez az összetevője annak, hogy jó legyen a tantestület, hanem a munka- körülmények is, az egymás gondjával, bajával törődés is. Az iskolaépületben például egy magánlakrészt alakítottak ki: fiatal pedagógusnő lakik benne, nem kell albérletet fizetnie. És szép nyári élménye a nevelőközösségnek az együttes adriai kirándulás. ke, a pavilonsorok, a büfék, a vendéglők dugig voltak emberrel. — Akárcsak a Kaukázusban — csóválta a fejét Borisz, aki ötven évével a bölcs szerepét kapta tőlünk, szeretetből, hiszen mindig tudott egy jó példázatot, amivel hangulatot teremtett, ha pedig megakadt a beszélgetés, mindig ő lendítette előre. Ügy döntöttünk, hogy igazi gulyást ebédelünk, mégpedig a Panoráma pincében. Előtte megálltunk a korlátnál, s a Kettőnk figyelmét nagyon elvonta ez a jó hangulat a szomszédjával beszélgető Boriszról. Közben a zenészek a székre tették hangszerüket, s a kopott grádicson fölmentek levegőzni. A szomszédok kászálódni kezdtek, előtte ózonban sorban elbúcsúztak tőlünk. Boriszt különösen hosszú ideig ölelgették, jól megropogtatták a csontjait. — Bulgárok? — kérdezte Alekszej. Borisz hallgatott. — Mondj már valamit! — szőlőskerteket, a tavat, a Fo- türelmetlenkedtünk, bár láttuk, A pártszervezet terméke- S nyen részt vállal a szervezés- ben, segíti a fiatalok beillesz- j kedését, részt vesz ideológiai- politikai nevelésükben, s ez a j tantestület munkahangulatát, | légkörét is meghatározza. Min- | denki pontosan tudja, mi a terv és hogy lehetne azt még jobbá tenni. Sokan tanulnak. A gyakorlati oktatás vezetője például munkásember volt, érettségizett, így lett szakoktató, most pedig az egyetemet végzi. Nem véletlen, hogy a tantestület elvállalta közoktatásunk egyik manapság igen fontos feladatát Csurgón: a dolgozók szakközépiskolájának a beindítását. Az itt végzett diákok jélentös része ugyanis mar azelőtt is itt kapott érettségi bizonyítv im t av emelt szintű képzés lehetőségével élve. Több mint harVégigjárva az intézet faburkolású osztályait — még a padlástérben is »mini« tantermet alakítottak ki —, az iskolarádió stúdióját, a könyvtárt, a tornatermet olyan érzése támad az embernek: jó itt diáknak lenni. Szabók, gépszerelők és más szakmák jelöltjei készülnek itt a munkáspályára. Az igazgató és a tantestület is a nyitott iskola elvét vallja. Arra törekednek, hogy minél szélesebb, minél szorosabb kapcsolatuk legyen a lakóhellyel, az üzemekkel, a nagyközséggel. A községi társadalmi munkák szervezésénél is mindig bízvást számíthatnak az iskola tanáraira és diákjaira. Nemrégiben vásároltak egy mikrobuszt — a jutalomutazásokhoz. Az építkezésinél rendkívül sok ásásra van szükség — ezt mind a tanulók végzik társadalmi munkában. A legjobbak jutalma: színházjegy Kaposvárra, mikrobusz- kirándulás Budapestre. Így nincs is sempai titok abban, hogy visszajárnak az intézetbe, és nemcsak érettségi bizonyítványért, továbbtanulás végett, hanem azért is mert kíváncsiak: hogy halad a munka, hogy szépül tovább j az együtt épített iskola. nyódra visszamenő hajót néztük. — Balaton — ízlelgette a szót Alekszej, majd hozzátette: — Badacsony... Egészen biztos, hogy írok egy verset róluk. A kerthelyiségben egyetlen szabad asztalt sem találtunk, az öreg pince durván ácsolt asztalai közül azonban még válogathattunk is. A pincér té- rült-fordult, s már hozta is a méregerős gúlyást, hozzá a badacsonyi szürkebarátot. — Arra, hogy még eljussunk erre a tájra! — emelte a poharát Borisz és Alekszej. Amíg ebédeltünk, minden asztalt körbeült egy-egy társaság, s a zenekar is előkerült. A prímás végigsétált a két asztalsor közötti utcán s fülelt a társalgásra, hogy hol milyen nyelven folyik a szó. Nagy a gyakorlata, tudja, hogyan kell hangulatot teremteni egy ilyen pincében, mert a zenekar már rá is zendített a Moszkva-parti estékre, aztán a Kalinkára. Mindhárman meglepődtünk. Aztán — elször dünnyögve, majd egyre bátrabban — énekeltük a dalokat. A pince ki tudja honnan ver- búválódott vendégserege szintén bekapcsolódott. Az előttünk tevő asztalnál öt férfi ült, testesek, feketék. Egyre többször odafordultak mifelénk, kacsin- ottak. integettek, majd színén velünk együtt énekeltek. Tröszt Tibor mégpedig oroszul. Egyikük, aki hogy nehezen ocsúdik, olyan hatással volt rá az élmény. Borisz azonban gondolkodott. Előbb töltött a poharakba, koccintott, s utána fogott bele a történetbe, — Ez a férfi egészen jól beszélt oroszul... Az elején félreértettem, hogy hova valósiak, mert mindig Csehszlovákiát emlegette. Később tisztáztuk, hogy gyerekeket üdültet- nek ott egy testvér vállalat révén ... Különben németek, az NDK-ból. Kérdem ettől a férfitól, honnan tud ilyen jól a nyelvünkön ... Hadifogság, mondta ő. Erre kérdezgetni kezdtem, merre járt a háború idején. Sorolja: Pszkov. Rzsev, aztán megemlíti, hogy Kali- nyin ... — Kalinyin? — lepődik meg Alekszej. Borisz csak bólint. — Persze ott nem sokáig volt, egy napig csak, mert megkezdődött a mi ellentámadásunk. Utána nem sokkal fogságba esett. Egyszóval akkor ő is katona volt meg én is ... Szentben álltunk egymással. Most meg! Hát láttátok. ...Nem? Könyvelő egy nyomdaipari' vállalatnál. Azt mondta, ha Wittenbergben járnánk föltétien keressük meg. Borisz elővette a noteszát, kinyitotta, s egy tiszta lapra fölírta: Vsztrecsa v padvale. Találkozás a pincében. Négyszer aláhúzta, s több felkiáltójelet tett a “re. Uajos Gé- •