Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
/ Iby András Éjszakai utazás Ferde csóvák csapódnak az ég suhogó selymén. Fekete, arany, fekete, arany — Futnak a fák, póznák, táblák, kövek. Nagy tűzszemű szörnyek vágnak fényalagutat a sötétség hegyén. Fekete, arany, fekete, arany — Futnak a fák, póznák, táblák, kövek. Szép ez a rohanás. •Feltörve a magány csendlakatja, a motor lüktetésében izzik az élet — Futnak a fák. póznák, táblák, kövek. Jól fogd meg'a kormányt! Az éj halotti leplét húzod magaddal. „Post equitem sédét atra cura.” — Futnak a fák, póznák, táblák, kövek. Földünk rohan így az évmilliók póznái között Üstökösök, napok fényei szabdalják a pulzálö csöndet; és mi rohanunk az idő nyúlt ívű görbéjét követve örökre, örökre. Futnak a napok, hónapok, évek — Elfut az élet. ŐSZI HANGULAT, Horváth János linómetszete. Andonisz Szamarakisz* Reményt keresek T örténelmi — élő közvetítésben A múzeumok új típusú közművelődési tevékenysége Kerék Imre Variációk csángó népdalokra Miklós Gyurkáné ‘Szályka Rózsa emlékének. 1. E szeretőm jaj be kevély, Sárig haját fújja a ss^l, Hojjáhó! Csirikkolja menden veréb, Amerre jár, virágot lép, Hojjáhó! Orcája kosai rózsa, Szeme lobog, mend e gyortya, Hojjáhó! Katrincája csengő bokor, dorokára sziépen simul, Hojjáhó! Ölelésre tárt karomat Elkerüli odvaromat, Hojjáhó! Sárig haja, pántyikája, Szüvem érte hogyne fájna, Hojjáhó! 2. Pengetik ez ablakat, Lopják el e ludakat. Ébredj gazda, ébredj már, Suba alatt e gunár. Azt kiáltsa: gigágá! — Fussunk pajtás világgá! 3. lérik e meggy, pirosodik, E levele kondorodik. Meggyfa hüves árnyékába válogatok e javába. Válogatok, szedegetek, Egy sziép legiényt nézegetek,. Erre sétál este, riegvel, Hátha bizony engem kedvel. Ha még egyszer lyány lehetnék, Bezeg tudnám, hogy mit tennék, E kapumat sorkig tárnám, Ne maradna szegiény árván. Ágyba való szeretőmnek Elfogadnám, el én ötét, Mend ez edényt, megpengetném S ha rossz lenne, fődhöz verném. Pákolitz István Három vers SZEGÉNY Krajcárt fiadzik minden perced, sóhajodból nő a kamat. Míg a világot kirekeszted, bekeríted önmagadat. ELSZÁMOLÁS Se gátja se partja Kalmár tavasz Kofa nyár Gebin ősz Uzsorás tél Mind a markát tartja. BÉIÍ HÁZUDVARI Vasárnapig be volt kvártélyozva egy kimustrált Orion-dobozf>a. Minden kukkurikú hasztalan már: Odaveszett a Gyémántfélkrajcár. A mikor belépett a kávé- ” házba — azon a délutánon — korán volt még. Leült egy asztalhoz, a nagy üvegablak mögött, amely a körútra nézett. . Kávét kért. A többi asztalnál kártyáztak, vitatkoztak. Hozták a kávét. Rágyújtott, ivott néhány kortyot, és kinyitotta az esti újságot. Üjabb harcok kezdődtek Indokínában. »Egyre aggasztóbb a helyzet« közölte a gyorshír. Üjabb japán halt bele g-su- gárfertőzésjíe. A harmadik világháború árnyéka vetül ránk — harsogta egy dőlt betűs főcím. Aztán másféle dolgok következtek: nemi erőszak, három öngyilkos. Kettő a nyomor miatt. Mind a kettő fiatal: harminc—harminckét évesek. Az egyik nyitva hagyta a gázcsapot, a másik főbelőtte magát pisztollyal. Beleolvasott egy .zongorahangversenyről írt kritikába, aztán átfutotta a Mi a divat?- ot, végül a Társasági Hírek rovatot: Tegnapelőtt koktélparti M. T. úr és neje lakásán. V. H. asszony jóízlésről tanúskodó, egyszerű vonalú, emprimé anyagú elegáns kis- estélyiben ... O. N. kisasz- szony választékos megjelenésével . Üjabb cigarettára gyújtott. Pillantása az apróhirdetésekre siklott: ELADÓ újonnan épült, különálló ház, szép környezetben, 4 szoba-hali, konyha, teljes komfort, minden igényt.,. KIADÓ leinformálható úriembernek szoba, második emeleten, napfény, jó levegő. KERESEK megvételre zongorát ... Gondolatok sorjáztak a fejében. Amióta befejeződött a második világháború, a harmadik árnyéka egyetlen pillanatra sem oszlott el a fejünk fölül. És közben szüntelenül folyt a vér; tegnap Koreában, ma Indokínában, holnap meg... X enyerével végigsimítot- * ta a haját. Megtörölte verejtékező arcát; izzadt, pedig nem is volt meleg. A háború, az atom, a nyomorúság miatti öngyilkosságok, a Társasági Hírek... az élet körképe! Nem lett jobb az életünk a háború után. Minden ugyanolyan, mint azelőtt. Pedig hát hogy remélte ő is, hogy remélte kétmilliárd ember az egész földön! Hogy a háború után, amely befejeződött, más lesz az élet. Hogy eljön a bé- | ke, hogy nem ijesztgeti többé földünket a katasztrófa lidér- ce, hogy nem lesznek öngyilkosok a nyomor miatt, hogy... Alkonyodott. Néhány neonreklám gyúlt fel a szemközti áruház homlokzatán. A kávéházban jnég nem gyújtották föl a villanyt. Jólesett neki a félhomály. A zűrzavar járt'a fejében, mely uralja a mai világot. Az eszmék zűrzavarja, a társadalmi formák zűrzavara ... ;:) Görög író. Nem az újság bűne, hogy ezeken a- dolgokon töpreng. Az utóbbi időben gyakran megfordult mindez a fejében. Mintha sötét arc meredne rá szüntelenül. A béke, amelyre olyannyira vágytak az emberek, egyetlen csizmarúgáson múlik ... Töprengett a szegénységen, az áldozatvállalásokon. Töprengett sokat a szorongáson, amely fogva tartja a szíveket. A mellette levő oszlopot borító tükörbe pillantott. Az arca: egyszerű, mindennapi arc. Semmi sem árulta el rajta, hogy mi zajlik benne. Ö is harcolt a háborúban. És reménykedett. De most már remény nélkül áll. Igen, nem félt bevallani önmagának, hogy reménytelen. Meghiúsult remények sora, ez volt az élete. Igen, akkoriban reménykedett, reménykedett még azután is... Évekkel ezelőtt valami új, megváltó eszmékben ... De lassanként... Igen, most már egyikben sem bízik ... 8/ ért még egy pohár vi- ** zet. Ez a kiábrándulás az ideológiából általános jelenség. És aztán a kiábrándulás mellett a belefáradás, a közöny, a gyanakvás mindenféle megváltással szemben. Nézte a körúton sürgölődő buszokat, a szüntelenül újabb hullámokat vető tömeget... Előtte a kiteregetett újság. Mindaz, amit már régóta lát: az újabb háború réme, Indokína, az öngyilkosok, gazdasági okoból; a Társasági Hírek ... — Cigarettát! Egy mozgóárus lépett. be. Vett tőle | egy dobozzal. Az újság hat oldalán az élet. És ő egy ember, aki már nem remél. Eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt — még gyer- mekkprában —, amikor nagy- betegén feküdt náluk anyai nagynénje, orvost hívtak és az, amikor kijött a betegszobából, csak annyit mondott jelentőségteljes hangon: — Semmi remény! És most ő is, lám, elérkezett — Szeretsz? — kérdezte a harmadik feleségem. — Természetesen, drágám — feleltem, ahogyan ülik. — Jobban, mint a másodikat szeretted? — faggatott. — Téged másképp szeretlek! — mondtam. — Az akkor egy hirtelen érzelmi fellángolás volt. Ellenőrizhetetlen mámor. Melletted az állhatatosság és a biztonság érzése tölt el. Te az én végleges kísérőm vagy, drágám! — De jobban, vagy kevésbé szeretsz?' — Az érzelmeket nem lehet mérni, drágám! — Szóval, nem akarod elismerni, hogy a második feleségedet jobban szeretted? — Ez badarság! Hogy lehet két teljesen különböző dolgot összehasonlítani? A,, második feleségem csodálatos teremtés volt ugyan, de nem voltak olyan tulajdonságai, mint neked. Szerettem, de most csak téged szeretlek ... odáig, hogy kijelentse: Semmi remény! Ijesztőnek találta ezt az állapotot. Úgy érezte, a többiek, ott a kavéházban, mind őt bámulják; sőt, az utcai járókelők is, ahogy benéznek, azt suttogták egymás közt: »Az ott, ő az, nincsen reménye.« Mintha valami csodabogár lenne. Mintha valami jel árulkodna arról, hogy reménytelen. Mintha mezítelen lenne a felöltözöttek között. Eszébe jutottak az elbeszélések, melyeket azért írt, hogy valami kiutat keressen a vergődéséből. Eleven kérdéseket feszegetett bennük: a háború, a társadalmi igazságtalanság, a nyomor .. . De nem tudta elszánni magát, hogy kiadja őket. Félt! Félt a be- idegződött, semmitmondó szavaktól, melyekkel fogadnák — az igenektől és a nemektől egyaránt. De nem, mégis csak meg kellene jelentetni őket! Ördög vigyen igent és nemet. Végtére is ember ő, semmi más. Sem jobbos, sem balos. Egy ember, aki valaha remélt, most meg nem, és kötelességének érzi, hogy ezt kimondja. A többiek bizonyára remélnek, gondolta. Az nem lehet, hogy ne reméljenek. Az újságba pillantott is- " mét: Indokína, Társasági' Hírek, zongorahangverseny, a két öngyilkos, az Apróhirdetések... KERESEK megvételre írógépet ... KERESEK lemezjátszót KERESEK jó állapotban levő dzsippet KERESEK tavalyi tervezésű ... Elővette a jegyzetfüzetét, kitépett belőle egy lapot, s ráírta a tollával: KERESEK reményt. Aztán aláírta a nevét és a lakcímét. Hívta a pincért. Meg akarta kérni, azonnal menjen el a szerkesztőségbe, és kérje meg őket, hogy tegyék be a másnapi számba. Mindenképpen. — És hogyan szeretsz engem? — Nagyon! — Jobban, mint az első feleségedet? — Miért kezded most meg már az elsőt emlegetni? — Biztosan nagyon szeretted őt! — Természetesen, ö volt az első szerelmem. Öt már a második gimnáziumban megismertem. — Ha a gimnázium helyett valami technikumba jártál volna, nem ismerted volna meg... és most nagyobb lenne a fizetésed! — Akkor még nem voltam elég körültekintő! — Jó, őzért ne borulj ki mindjárt magadból. Jobban szeretted, az első feleségedet, mint engem? Emlékszünk Móra Ferenc tündéri ásatási történe. leire? A parasztemberek, napszámosok mondásaira a feltárt sírok elölt'.’ A természetes, józan eszükre, ahogy egy-egy, Móra auai elmesélt históriai tényre reagáltak? Fájdalmas derűvel írt róluk Móra, mindig emlékeztetve arra, hogy a tudatlanság nem az egyszerű emberek hibája vagy mulasztása, hanem az osztályé, amelv ilyen sorban tartotta őket. Ö maga — a régész és az író — nem sokat tehetett a felvilágosításukra, egyedül volt, örült, ha a múzeum szegényes pénzéből arra futotta, Ijogy felfogadjon néhány munkást, az ásatáshoz. Amit a múzeumi ismeret- terjesztésről gondolt — az terv és írás maradt. Gvöpyö- rü terv és gyönyörű írás — megtalálható a köteteiben —, de valóság akkor nem lett belőle. A magyar múzeumok a fel- szabadulás óta rendkívül sokat tettek a tömegek történelmi ismereteinek gyarapításáért. Kitűnően rendezett tárlatokon mutatták be a korábbi és a mai ásatások leletanyagát, előadássorozatokat tartottak, múzeumi baráti köröket szerveztek, kiadványokat bocsátottak közre — egyszóval kiléptek a múzeumok falai közül. Sőt, nemcsak a szakemberek eredményeit tették közkinccsé, ösztönzést adtak helytörténeti gyűjtemények létesítésére, s az ösztönzésen kívül pénzt is és szakszerű, tudományos támogatást. Ennek — valamint a helyi tanácsok áldozatkészségének — köszönhető, hogy szerte az országban mind több értékes helytörténeti gyűjteménnyel találkozhatunk, s ezeknek anyaga a látogatók örömére, tanulságára szolgálDe ez még mindig kevés. A múzeumok — mondjuk pontosabban: 'sok múzeum — fölismerte, hogy ha tömegeket akarnak »beavatni« történelemismertető tevékenységükbe, ahhoz még nagyobb erőfeszítésekre, új formákra és módszerekre van szükség. Az elmúlt években már kibontakozott egy-egy új kezdeményezés, és nagy lendületet adott a munkának a közművelődésről szóló párthatározat meg a helyi pártbizottságok, tanácsok, közművelődésért felelős intézmények szorgalmas ösztönzése. Rájöttek: nem elég, ha bármilyen közérthető- formában és nyelven kibocsátott ismertető füzetekkel és kész tárlatokkal sietnek a múzeumi tevékenységben eligazodni kívánó emberek segítségére. Az élményt semmi sem pótolja, és a személyes kapcsolatot sem. Más dolog, ha egy új ásatásról előadást tartanak a régészek, és megint más, ha bemutatják, a helyszínen magyarázzák, s így a látogatók és az érdeklődők élményévé teszik. — Hányszor mondjam neked. hogy vannak dolgok, amiket nem lehet összehasonlítani. Hogyan lehetne egy narancsot egy barackkal vagy egy krumplival összevetni? — Ki a narancs és ki a krumpli? — Ez csak példa volt! — Tudom. Gondolom, én vagyok a krumpli! — Nagyon kérlek... 7 — Tudod mit? — kérdezte hirtelen. — Ha kevésbé szeretsz, mint az első feleségedet és még kevésbé, mint a másodikat, legalább ígérd meg, hogy jobban szeretsz, mint majd a negyediket fogod! Ezt meg tudtam ígérni..'. Oroszból fordította: Autálfy István Mi a lényege ennek? Bemutatják: -milyen történelmi ismeretkiegészítéssel szolgál az ásóval »vallatott« föld. Mindezt az ásatások színhelyén, az ásatások alkalmiból, ahogy szaknyelven mondják: »in situ«. Előfordul, hogy egy-egy érdekesebbnek látszó temetőrészlet vagy sír szakszerű feltárásával várnak addig, amíg kellő számú látogató-résztvevő ösz- szejön (nem »véletlenül«-, járókelőkből verbuválódva, hanem rendszerint a körzeti művelődési ház szervezésében), és akkor látnak munkához. A régész közben magyaráz, bemutat, ismertet- Beszél a korról, amelynek emlékeit fölfedezték, beszél arról, milyen népek éltek akkor azon a tájon, hogyan éltek, mivel foglalkoztak, miért harcoltak, milyen volt a társadalmi berendezkedésük. Egyszeriben érthetőbbé, felfoghatóvá válik így a régész munkája. Hogy nem »•halottkeresés« az, meddő forgatása a gyakran sokáig hallgatag földnek. A múlt megismertetésére való fontos tudományos tevékenység ez. S miközben az alkalmi hallgatóság »részvételével« dolgozik, kultúrák, népek életével ismerteti meg a figyemes nézőket. Szóba kerülnek. művészettörténeti, irodalomtörténeti vonatkozású témák — a szabadtéri oktatás így komplex jelleget is ölt. Tanulságossá, sőt szórakoztatóvá válik ... Szemléltetésképpen hadd számoljunk be röviden egy ilyen élményről. (Szombathy Viktor közölt róla elsőnek beszámolót a Magyar régészet regényében-) Romhány- b^n — Nógrád megye délnyugati csücskében — a Cserhát hegység halmai között mocsaras lapály húzódik: a Lókos patak völgye. Itt, Romhány mellett vívja meg Rákóczi Ferenc egyik nagy csatáját Schickingen osztrák tábornok hadaival. Ha végigjárjuk — mint ahogy a Nógrád megyei múzeum munkatársának vezetésével végigjártuk — a csatamezőt, azonosíthatjuk a látványt a korabeli leírásokkal. Ott van — más formában — a szobor a Lókos patak három nyílású hídián, megvannak a hadi utak nyomai, a közeli dombot a csatavesztés óta hívják Vészhegynek — egyszóval végig követhető a csata lefolyása. így is volt: a vezető megmutatta az egykori térképek másolatait, felolvasott leírásokból, kalauzolta az érdeklődőket a Galgaguta felé vezto út egyik rövid szakaszán (errefelé vonultak visz- sza a kurucok), és megmutatta Szátok község határában, a mai műút mellett levő oszlopot, amelyet a szabadság- harcosok emlékezetére állítottak föl. Élő történelmi lecke volt. Ilyesfajta modell szerint változtatják meg ismeretterjesztő-közművelő tevékenységüket manapság a múzeumok. Csaknem mindegyikben akad lelkes munkatárs, akinek nemcsak a tudományos munka öröm, hanem az emberekkel való találkozás, az előadás, az »archeológiái vezetés« is. Mind több ilyenre van szükség”, hogy a történelmi ismeretek széles tömegek kincsévé válhassanak. T. I. lékely Zoltán H. Lelle emlékére Két szál rózsát tettem a sirra; egyik bimbózó, már 'holnap kinyíló, üde-hamvas. Másik, a régi-kigombolt, hervadozó, . szíved fölött hullassa rendre szirmait el, s mint könnyeim, most, a szempillámon: ragyogjon rajtuk a hűvös hajnali harmat Papp Árpád fordítása Miloslav Svandrlik A hwintídik feleség a /
