Somogyi Néplap, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Az utolsó bivalycsorda A bácsinak megemelke­dett a szemöldöke: — A bifia- lok? A vasút mögött. Ott le­gelnek. A nem éppen pontos hely­megjelölés ellenére is megta­láltuk a bivalykarámot, Sávoly közelében. Régi, ablak nélküli istállóíalak, bekerített, »köté­sig« érő sárral borított udvar — ez az igazi bivalyparadi­csom —, itt él az utolsó csorda az országban. Másutt már mindenütt kipusztultak ezek az állatok. Hírmondónak ma­radtak. Az ember egyik ősi társa, háziállata idegenforgal­mi látványossággá vált. Ma­napság, amikor minden el­vesztegetett perc veszteségnek számít, a türelmes, lassú moz­gású bivalyokra többé nincs szükség. .Igaerejüket pótolják a gépek, rendkívül finom te­jük oly gyéren fejhető, hogy nem érdemes foglalkozni vele, a bivalyhús pedig nem tarto­zott soha a csemegék közé. így lett a Sávoly melletti karámban élő 54 felnőtt állat­ból és kilenc kisborjúból érde­kesség. Néhány éve még pusz- tulásra voltak ítélve, ma pe­dig egy helyre telepítve vonz­zák a turistákat. Sőt még »filmsztár« is található: kettő közülük komótosan ballagott néhány filmkockán keresztül az Egri csillagok című film­ben. Néhány másik, idősebb bi­valy pedig még az ötvenes években kapott szerepet Ho­moki Nagy István filmjében, a Cimborákban: ők »alakítot­ták« a megvadult és a náda­son át törtető, dúló-fúló bi­valycsordát. A rossz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy a forgatás alatt nem viselkedtek éppen engedelmes statiszták ! módjára: nagy meleg lévén, J sehogyan sem akartak »meg- ! vadulni«. A 'kánikulában ki­ütközött rajtuk az ősi bivaly- I természet, s csak akkor jöttek J lázba, amikor mocsarat, sarat [ éreztek a közelben. Akkor az­tán hirtelenjében sietős lett I a dolguk, igaz, másfelé siettek, mint azt a filmesek szerették volna... Mindezek azonban ma már csak múló epizódnak számíta­nak. Több mint hatvan békés állat kérődzik, s vesz kéjesen pocsoly^fürdőt a sávolyi vas­úti megálló mögött. Miért ezen a területen élnek a bivalyok? Mert itt sikerült még néhány éve ennyit össze­szedni. A Balaton délkeleti, mocsártól övezett vidékén egykoron elterjedt állat volt a bivaly. A kerékagyig vagy még feljebb érő ingoványbán a szekeret megmozdítani sem bírták a lovak, de még a vil­lás szarvú ökrök sem. Ám a sárban otthonosan mozgó, örökké lucskos, kis testű, de kemény izmú bivalyok neki­feszülve, szinte 'kúszva, mász­va, kínlódva egykettőre kirán­gatták a legnagyobb batárt is. Mesélik, hogy a veszprémi ré­szen Festetics gróf a posvány­bán hentergő állatokkal tapos- tatta ki a Hévízi árok medrét, ilyenformán véve igénybe a legolcsóbb »munkaerőt«. A bivaly és a bivalyfogat úgy hozzátartozott ehhez a Keszt­helytől Fenékpusztáig, Vörstől Sávolyig terjedő világhoz vala­mikor, mint a kenyérhez a szalonna és a vöröshagyma. A bivalypásztor házából kö­zépkorú ember biceg elő kö­szöntésünkre. ö Bukovics Ká- i roly, a »bihalos«. Most táppén­zen van, mert mint mondja — »kibánt vele a Sanyi«. — A Sanyi? — Az. Jól megkötöztük, mert nagyon vad. Csak éjjel lehet a többiek közé engedni. De múltkor, amikor enni ka­pott, felöklelt és megtaposott. Akkor lett oda a lábam. Sanyi egy tüzes bivalybika, Bulgáriából hozták repülőgép­pel, vérfrissítés céljából. A le­vegőváltozás ártott-e meg ne­ki, vagy a vad Rodope-hegy- ség iránti nosztalgia hajtja, esetleg a repülőút viselte meg a gyomrát és közmondásosan sokat tűrő bivalyidegzetét? Nem lehet tudni. Tény, hogy a Sanyi két éve teljességgel fé- kezhetetlen. Különösen inger­ük a harsány színek. Egyszer nekirontott egy sárga mundé- ros vasutasnak, és űzni kezdte a vágányok között. Szegény pályamunkás csak úgy tudott elmenekülni, hogy a Sanyi el- botlott a sínek között. — Nejdene — hó! harsog a pásztor hangja. A barna sze­mű állatok felkapják a fejüket, s szelíd, halk tülköléssel vála­szolnak. Kinyílik a 'karám aj­taja, s a bivalycsapat legelni indul. A sárban néhány napos kis bivalyborjú sír, ahogy a pásztoruk mondja: »rén, ver- nyog«. Csak a feje látszik ki a bivalyparadicsom fekete sará­ból. Anyja komótosan vissza­ballag, ráérősen megszagolgat­ja, majd orrával szelíden nó­gatni kezdi. A kisborjú kapá- lódzik, szeme kétségbeesetten körbejár, de aztán az Ecsedi- láp réme, eleven sárgomfoóc- ként kievickél, s anyjához dörzsölődve elindul a csorda nyomában. Csupor Tibor Szocialista brigádvezetők tapasztalatcseréje Karódon ötödször rendezték meg 301 termelőszövetkezet 100 kép­viselőjének részvételével a kö­zép-somogyi termelőszövetke­zetek szocialista brigádvezetői­nek tapasztalatcseréjét. A ta­lálkozót most a karádi tér- - melőszövetkezetben tartották. A közép-somogyi szövetke­zetekben különböző munka­verseny formákkal találkoz­tunk. A legrégibb és a» legna­gyobb tömeget megmozgató a kiváló szövetkezet cím elnye­réséért folytatott verseny. A területen levő termelőszövet­kezetek ötven százaléka csat­lakozott ehhez. Évről éyre 3—6 termelőszövetkezet éri el ezt a címet, melyhez oklevél és pénzjutalom jár. Évente rendezik a kombáj- nosok nyári és őszi termény- betakarítási versenyét. Közép- Somogyból mintegy 150 fő vesz részt ezen. Az első helye­zettek itt is oklevélben és pénzjutalomban részesülnek. Az idén a kaposvár—kapós- mérői Latinca Termelőszövet­kezet felhívására, az MSZMP XI. 'kongresszusának tisztele­tére indult munkaversenyhez 36 termelőszövetkezet csatla­kozott. * — A szocialista brigádmoz­galom a 'szocialista munkaver­seny legnépszerűbb formája — állapította meg vitaindító be­szédében Szíjártó János, a szö­vetség elnöke. A dolgozók eb­ben találták meg azt a formát, amely vonzó, ösztönző és al­kalmas sokirányú törekvéseik megvalósítására. Az a tapasztalat, hogy év ele­jén sok az induló brigád, de az év végén már csak kevés szerzi meg a megtisztelő cí­met. A múlt évben a szocialis­ta cím megszerzéséért indult ötven brigádból csak huszon­ötnek sikerült célját elérnie. Nem először jutott kifejezésre az a gond, hogy néhány szö­vetkezetben sem a politikai, sem a gazdasági vezetők nem támogatják kellően a mozgal­mat. Hiányzik a brigádokkal való rendszeres foglalkozás, munkájuk értékelése, s ez nemegyszer »jól induló« kö­zösségeknél is törést okoz. Árvái József, a vendéglátó karádi termelőszövetkezet el­nöke a gazdaságban folyó ver­senymozgalomról beszélt, és is­mertette az eddig elért ered­ményeket : — Nálunk csak 1973-ban 1 alakultak brigádok, amelyek i megpályázták a szocialista bri­gád címet — mondta. — Öt brigád indult, összesen 61 fő­vel, s el is nyerte a szocialista címet, az ezzel járó oklevelet, a zölkoszorús jelvényt. Emel­lett anyagi elismerésben is ré­szesültek. Az idén újabb ti­zenegy brigád jelentkezett a mozgalomba, ők a cím elnye­réséért, mig a tavalyi öt bri­gád magasabb fokozatért dől- < gozik. Az eltelt idő alatt nagyon sok tapasztalatot szereztünk. A legfontosabb: a briágtagok között kialakuló emberi kap­csolat. Osztoznak megbetege­dett munkatársuk goncij&iban, segítenek otthoni munkájának elvégzésében, brigádtaggá fo­gadtak egy világtalan, testi fogyatékos tsz-tagot — és le­hetne sorolni tovább. Felelős­ségteljesen végzik el a rájuk bízott munkát, Ugyanakkor a termelőszövetkezetben adódó soron kívüli feladatokra is vállalkoznak. A beszámolók után a részt­vevők szekcióüléseken vitat­ták meg tapasztalataikat. Kü­lönösen nagy érdeklődést vál­tott ki a karádiak brigádnap­lója, illetve a brigádvállal hsu­kat tartalmazó szerződés. N. J. jCutta ßctfiki randevú £érnahanqqell A moraj nem biciklin jár. Szúnyoghad há­tán érkezik tán. »Ködö- sassaézésprabé- sözegyeszáhako- zséjel« — imi­gyen. Aztán — már közel va­gyunk — így: »Tekintse meg kiválóságun­kat! (Honnan tudják, hogy jövök? Minden­esetre, kedves!) Négy forintos egységáron meg vádol­hatja a je­gyét és ná­lunk biztosít- h a s s a a he- lielyét!« (Ja? Így már más­ként fest a do­log.) Nem az eső esik, hanem a kikáltói színvonal. Ezek már nem a régi, ízes nyelvhe­lyességi hibák! Mint akkor, csöppet se goromba gyerek­koromba, mikor a zene szólt, a rumba. (Felnőtteknek a csapos málnát töltögetett a rumba.) LESKÓ LÁSZLÓ Sötét ügyek _ — Lalika vérben feküdt, kellette a pisztoly. Én már, .érem tisztelettel, csak ezt :onstatálhattam... Rángások futottak át tes- én. Nem akart sírni a valla- ók előtt. Nagyon nehezen udta annyira összeszedni nagát, hogy mindent elmond- on, ami a fia halála előtti dobén történt. Kerekedett a kép. Kövecses stván a József utca 7. szá­nd házban lakott családjával. V megrázó esemény délután­én — öt óra előtt — átbal- agott a gyerekkel az elemi skolához, hogy takarítson. Nekilátott a munkának. A :iút valamiért kiküldte az idvarra. Egy idő múltán, hogy íz nem jött vissza, türelmet- enkedni kezdett, de nem gon- lolt rosszra. Nem is nézett Lali után; nem akarta fél- jeszakítani a munkáját. A iörrenésre állt meg kezében i lapát. Rohant az udvarra. 3 ott látta a fiát, leroskadva a deszkakerítés aljában. Somogyi Néplap — Ezzel a pisztollyal, édes barátom, egy kisfiú nem kö­vethet el öngyilkosságot — adták a szakértőt a rendőrök. — A Gasser-féle revolver az egyik legerősebb pisztoly, le­hetetlen, hogy a gyerek el tudta volna sütni. Az orvos megállapította, hogy a 8 milliméteres golyó a szíven áthatolva lefelé ha­ladt, s a tüdőn keresztül jött ki a gyerek hátán. (Majd az épület deszkakerítésébe fúró­dott.) De kié völt a fegyver? Csakhamar megkerült a gazdája — Horváth Péter ta­nítja úr személyében —, aki egy házban lakott Kövecses István iskolaszolgával. — Mindig az előszoba fo­gasán tartottam a fegyvert. Onnan vihette magával a La­li gyerek. Gyilkosság? öngyilkosság? A rendőrség nem tudott dönteni. Egészen addig, amíg Kövecses Lali egyik barátja és osztálytársa elő nem lé* pett: — Nekem már mondta, hogy meg fog halni, mert ka­rácsonyra nem kapott értesí­tőt, mint a többi gyerek. Végre »szagot kaptak« a szimatolók. A játszótárs vallo­mása után már könnyű dol­guk volt. Rövidesen kiderült, hogy amióta a hideg idő be­állt, a fiú nem járt iskolába. Emiatt nem kapott bizonyít­ványt a félév befejezésekor. Jó tanuló, könyvet szerető gyerek volt Kövecses Lali. Szeretett iskolába járni. — Nem járhatott, kérem tisztelettel, hiszen nem volt ci­pője! — sírta el magát végül az apa. — Csak karácsonyra tudtam venni neki, addigra gyűlt össze a pénz ... Egy kisfiú tanulni szeretett volna, iskolába járni, akár a többiek. Nyomasztó napok ér­lelték szörnyű tettét. A félévi értesítő elmaradása tovább növelte kilenc évének keserű­ségét. Ilyen csekély idő alatt kiismerte azt a világot, amely­ben születtet. Es döntött. Hatvan év távlatából is megrendítő a tragédiája. A. Somogyvármegve ezzel a ^ címmel írt az esetről: A kul- i túra kaposvári mártírja. A t cikk így kezdődött: »A tör- # vény ridegen és parancsolólag t paragrafusokba szedi a ren-t delkezést, hogy minden gyér- t mek 6. és 12. esztendeje között é iskolába tartozik járni. Hogy- t ha nem jár, a szülőt szigorúan t megbüntetik. Arra azonban f nincsen törvény, hogy a sze- f gény gyermek ne járjon lyu- J kas cipóben ... « J Nem, erre nem volt törvény, Ha lett volna, önmaguk ellen ^ hozták volna a törvénykezők, (i Ennyire pedig nem volt lojális f az úri Magyarország. Három i évvel később Pesten egy má- } sík kisfiú — József Attilának $ hívták — ezt a verset írta: t ( »De szeretnék gazdag lenni, t Egyszer libasültet enni. í Jó ruhába járni, kelni, J S öt forintért kuglert venni.« J A Kapós-mente mint a mente, cifra Luna Parkba bo­rult a Donner pereme. A lát­vány — csahos eb — élénkbe ugrik. Vagy: mint sötét sarok mögül a rabló. Csattan a bunkó? Nem, csak a bankó. Négy—nyolc kemény forint minden menet. (Aztán me­het!) »Meseország« kimustrált autóbuszban. Cérnahang: »Apu, a Hamupipőke ujjún világított a gyűrű! Biztosan, hogy este el ne üssék az autók ...« Elhatároztatott. Felülünk Cérnahanggal a .. . meg a ... meg a ... Szóval mindenre, ami ráz, fejre ejt, megpörget, kiforgat, marokra gyűr, ki­zsigerel, megmángorol, gyi- misztrál, nyektet, kinyúvaszt, kiver, bever, lever, haver. Líra bacillusaitól immunis kikiáltónk rakétának csicser­gi fülünkbe rekedt hangján a szerkentyűt, amelybe ülni szándékunk van. Mi lentről sokszirmú gépi virágnak lát­juk Cérnahanggal. Emelke­dünk. (Vagy csak a gyom­runk?) Ö, jaj, árulás! Mi lent­ről volt mezei szarkaláb. az fent — tetszettek tanulni bio­lógiából? — húsevő virág! A legyecske hamm lett! Darál, darál bennünket a... (Adjon kölcsön valaki egy rímet, de kínrím legyen, mert ez illik szorult helyzetünkre!) Ámbár Cérnahang: »Apu, jaj de jó, jaj de jó!« A nemzedéki el­lentét hangja. Naná, hogy az amnesztiával — vagy amnéziával? — való szabadulás után: irány az óriáskerék! Körbeűzzük a közérzetünket. Cérnahang benne'van az elemében. Én. viszont magamon kívül tar­tózkodom. (Kulcscsont a láb-' törlő alatt.) Valaki rám lép. Hiedelemből jeles! Megtörli bennem a lábát. Szellemvasút, óh. irgalom atyja, tie hagyj el! Megy a gő­zös, megy a gőzös Tébolydá­ba. Elöl ül a... Elöl mi ülünk Cérnahanggal. Sárkány, (Ez utóbbi én vagyok az út .háromnegyed részénél.) Szel­lem, mennyben, dodgem. (Ja, ez utóbbi már kint van az áldott napfényen, s mi is végre!) Cérnahang: Avu, küklopsz nem is volt!« Csaló­dott. így adódott.:. A csengőbongó »Xvonkova Draha« nem egyéb, mint »lengető vasút«. Cérnahang leng, én tengek-lengek, mert lent várom. Nézdegélek, amennyire orrom irányába összecsúszott szemgolyóim engedik. (Még a szellemvas- úton gurigáztak velük a ször­nyű nörszök.) Látom a lányo­kat. Banánszoknyában. Lá­tom a fiúkat. Banánt hámoz­nak. (!) Kiíelé, ó hála, hála! A ját­szótér megbízhatóan hétköz­napi a Luna Parki ünnep után. Egy nagypapa hintázik csak ottan. Egy nagymama kézen jár a vasúti felüljáró korlátján. Ügy igaz, mint ahogy ezt a riportot péntek, 13-án írtam. Leskó László Gyilkosok gyilkosa: háború... * 1914. június 28-án, vasárnap rendkívüli kiadásban közölte az újság: »Kettős merénylet Szarajevóban. — Bomba és revolver. — Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét revolver­lövésekkel megölték. — A ki­rály visszatért Ischlből Bécs- be.« Egyetlen oldalon, meglehe­tősen pontatlanul, zavarosan idézték az eseményeket. Az el­ső világháborút közvetlenül * kiváltó eseményeket. ’ A világháború pedig olyan i grandiózus méretű bűnügy ( volt, arhely mellett eltörpültek 1 a betörések, a kasszaíúrások, ^ a liliomtiprás, a gyilkosságok, t Idézet az 1914-es év rendőri f összefoglalójából: » ... A rend- t őrlegény.ségének egyharmadát ^ hazánk szerit ügye fegyverbe \ szólította ... (Folytatjuk.) FIATAL MÉRNÖKÖT — épületgépész vagy gépgyártás-technológus szakost — új gyártmánnyal kapcsolatos ÖNÁLLÓ TERVEZŐI MUNKAKÖRRE FÖLVESZ KAPOSVÁRI VALLALAT. Az ajánlatokat „Önálló” jeligére a 101537. számra, a Magyar Hirdető Somogy megyei központjába, kérjük írásban. (101537)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom