Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-13 / 188. szám

Barlangjaink Hazánk hegyvonulataiban sok a barlang és sok a kuta­tó kedvű barlangász is, akik egyre több új, eddig ismeret­len barlangot tárnak föl. Alagűtfúrás közben találtak rá a Gel'éri-hefiry gyomrában egy fehér kristályokkal díszített, csodálatos szépségű bar­langra. Lillafüredi üdülők kedvenc kirándulóhelye az István-csepp- kőbarlang. Pgr! glmanzlsták tártak föl egy cseppkőbarlangot Feisőtár- kány határában. A tapolcai Havas-barlang Veszprém megyében. (MTI-fotók — KS) „Hiánycikk” a juhász Nemcsak őrzője, gyógyítója is volt az állatoknak A hétvége fekete krónikája Halál a kerekek alatt Sok a súlyos sérülés — Figyelmetlenség, gyorshajtás Gyermekkoromból em­lékszem a képre: meghatáro­zatlan korú, szakállas kis em­berke poroszkált be időnként a szamarával Búvárából vagy Lajosházáról Ladra, hogy beszerezze a fűszeresek­nél a létfenntartásához szükséges cikkeket. Ez az ember juhász volt. És mi mindannyiszor rejtett tisztelettel és csodálattal néz­tük. valahányszor megjelent a szőlőhegy felől, ugyanis tud­tuk róla, hogy nemcsak őrzi a birkákat, hanem valamiféle, másnak soha el nem mondott, meg nem mutatott módon gyó­gyítja is a beteg állatokat. Nem sokat törődött az embe­rekkel. a szóbeszéddel, csak a foglalkozásának élt; • mester­ségbeli fogasainak csupán a szamár Volt a tanúja, így tit­kát magával vitte a föld alá . .. Azért bocsátottam előre ezt a kis emléket, mert napjaink­ban kevés vérbeli juhász ta­lálható Somogybán. Evekkel ezelőtt Patosfán beszélgettem egy idős emberrel, ő még ilyen volt. Es Mikében ugyancsak ilyen, ezt a munkát alaposan értő ember foglalkozik a szö­vetkezet juhászatával. Bizo­nyosan többen is vannak, is­merni azonban csak ennyit ismerek közülük, de hogy nin­csenek elegen, azt ezek a so­rok is tanúsítják: »Csak jól képzett szakjuhászok gondozá­sa mellett biztosítható a meg­felelő állategészségügyi helyzet és az egészséges állományok­tól elvárható hozam... A je­lenlegi szakmunkás-képzésün­ket felül kell vizsgálni, és dolgozóink részére biztosítani kell, hogy a korszerű, nagy­üzemi juhtartáshoz szükséges tudnivalókat a célnak megfe­lelő tanfolyamokon elsajátít­sák.-« Az idézet abból az előterjesz­tésből való, amelyet a Somogy megyei Állattenyésztési Fel­ügyelőség készített — több il­letékes intézmény szakembe­rével való megbeszélés után — tájékoztatás és megvitatás céljából a Somogy megyei Ta­nács Mezőgazdasági Fejleszté­si Albizottsága részére. Vilá­gos, hogy itt mai — és még- inkább jövőbeni — juhászatok- ról és elsősorban termelőszö­Fejleszteni akarják a somo­gyi juhtenyésztést — ez követ­kezik a határozott szakember­képzési célokból. Az előrelé­pést nem csupán üzemi vagy megyei helyzet, hanem nép- gazdasági érdek is indokolja: országos intézkedés történt k. évvel ezelőtt, mely szerint azok az üzemek, amelyek 1973. január 1-től »lecserélik« megöregedett anyaállományu- kat, illetve az anyaállomán-yt fiatal anyákkal növelik, dara­bonként 500 forintos tenyészté­si támogatást kapnak. (Cse­rében az üzemek vállalják, hogy a fiatal anyajuhokat há­rom évig tenyésztésben tart­ják.) Somogybán tavaly összesen 65 845 juhot számláltak. Ez kevesebb, mint amennyi az előző három évben volt, sőt az 1960. évinél is kevesebb, kü­lönösen pedig az 1966. évihez képest mutat számottevő visz- szaesést. Az anyajuhok száma a múlt év végén 39 215 volt, a jövő évtől kezdődően 1980-ig évi 43—45 ezer anyaállattal számolnak, s ezen belül a ter­melőszövetkezeti juhászatok- nak lesz meghatározó szerepük (tavaly 33 446 volt az állomány száma, 1978-tól már 38 000 lesz a közös gazdaságokban). Ez idő I alatt a bárányértékesítés évi 37 ezerről 46 ezerre nő, és fo- I kozódik a gyapjúfelvásárlás is. Ezt tervezik Somogy­bán, s a fejlesztésnek ehhez a dinamikus üteméhez nélkülöz­hetetlenek sok egyéb föltétel I mellett — mint amilyen pél- I dául a férőhely — a jól kép- ; zett szakemberek: a munka ju- I kát tudással, ügyszeretettel j végző juhászok. Olyan gondo- | zók, akik ha. a gyógyításhoz ! ugyan nem is értenek sokat — j ez a követelmény ma már nem elsődleges szempont, hiszen korszerűsödött az állategész­ségügyi szolgáltatás —, az ál­lománnyal való törődést azon- oan annál inkább a szívükön viselik. Hernesz Ferenc A mostoha időjárás ellené­re nagy volt a forgalom a somogyi utakon — nemcsak a Balaton mellett, hanem a me­gye belsejében is. Sok gépjár­művezető azonban nem vette figyelembe a szakadó eső okozta baleseti veszélyeket, s ennek meglett a szomorú kö­vetkezménye. Igáiban figyelmetlenül in­dult el egy Ikarus autóbusszal az ötvenéves Loretta Gyula várdombi gépkocsivezető, nem vette észre a busz előtt gug­goló hetvenéves Tóth László- né szekszárdi nyugdíjast, és halálra gázolta. Lavetta Gyu­lát őrizetbe vették. Darányban szabálytalanul kanyarodott személygépko­csijával a negyvenhárom éves Rózsa Sándor pécsi bányász, és autójának eleje szétroncsol­ta a pécsi Raposa Vendelné térdét, aki férje mögött, egy motorkerékpáron ült. A mo­torkerékpár felborult, és az ötvenkét éves Raposa Vendel tímár is megsérült. Rózsa Sándor ellen büntetőeljárást indítottak. Lakócsa és Szenlborbás kö­zött nagy sebességgel szágul­dott Zsigulijával a harminc­éves Szili József lábodi rako­dómunkás. eav Wartburg elő­zésekor megcsúszott, kidöntött egy telefonoszlopot, majd az árokba borult. A Zsiguli uta­sai közül a harminckét éves Bakocs Sándor rinyaszentkirá- lyi gépszerelő súlyos hátge­rincsérülést szenvedett, a hu­szonöt éves Ferencfi Lászlóné rinyaszentkirá'vi segédmun­kás, s a gépkocsi vezetője könnyebben serült meg. Az anyagi kár körülbelül húsz­ezer forint. Szili József ellen büntetőeljárás indult. Kaposváron a Füredi trtca és a Vörös Október utca ke­reszteződésénél figyelmetle­nül szaladt át az úttesten a tízéves kaposvár-kaposfüredi Horváth József, és elütötte egy Fiat 128-as személygépko­csi, amelyet a harminckét éves Kovács Gyula László filmgyári segédoperatőr veze­tett A rendőrség eddigi meg­állapításai szerint az autos a megengedettnél nagyobb se­bességgel haladt. Horváth Jó­zsefet súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Várda és Várdaújtelep kö­zött figyelmetlenül vezette Pannónia motorkerékpárját a huszonöt éves Szabó László várdai segédmunkás, és elgá­zolta a negyvenöt éves Miszi László vardai állatíelvásárlót, aki az út szélén tolta kerék­párját. Miszi László súlyosan, a motoros könnyebben meg­sérült. Szabó László ellen büntetőeljárást indítottak. Kéthelyen egy útkeresztező­désben figyelmetlenül akart átkelni az úttesten a hetven­öt esztendős Dragics József sári pusztai gondozott, és egy Zaporozsec személyautó elgá­zolta. Az idős íéfíi súlyos me­dencecsont-törést szenvedett. Hollád közelében ittasan ke­rékpározott a negyvenegy éves Orsós Ferenc vörsi se­gédmunkás és nekihajtott egy szabályosan haladó motorke­rékpárnak. Ennek vezetője, utasa és a kerékpáros is meg­sérült. Orsós Ferenc ellen büntetőeljárás indult. Zamárdi és Szántód között figyelmetlenül vezette sze­mélygépkocsiját a tizenkilenc éves Becsei Gusztáv budapesti ipari tanuló, és nekirohant egy műszaki hiba miatt vesz­teglő autónak, amelynek vo­lánjánál a negyvenkilenc éves dr. Kiss Lajosné budapesti könyvtáros ült. Az asszony sú­lyosan megsérült, a fiatalem­ber ellen eljárást indítottak. Siófokon szabálytalanul ka­nyarodott személygépkocsijá­val a tizennyolc éves Siegfried Filkorn keramikus, nyugatné­met állampolgár, és nekiütkö­zött egy szabálytalanul előző személyautónak, amelyet a huszonnyolc éves Hollóst Ká­roly budapesti üzemmérnök vezetett. A magyar autós j megsérült, az anyagi kár har­minckét ezer forint. Mindkét kocsi vezetője ellen eljárást indítottak. P. D. Női „túlsúly” az érettségiig vetkezeti juhászatokról van szó, ahova több szakember kellene, méghozzá mihama­rabb. Az említett albizottsági ülés e cél érdekét>en úgy intéz­kedett, hogy »az állattenyész­tési felügyelőség végezzen rész­letes felmérést a juhtenyésztö gazdaságok szakmunkásigé­nyével kapcsolatban az érin­tett üzemekben; a szakmun­kásképzésnél figyelembe kell venni a fiatal dolgozókra épü­lő hároméves iskolai kép­zést, és ezen túlmenően a szakmunkásképzés lehe­tőségeit is; a szakmun- i kások kiképzését a lehető­ség szerint a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskolán kell biz­tosítani.- Minderre a jövő év márciusának végét jelölték meg határidőként, s az intéz­kedésekért a felügyelőség ve­zetőjét tették felelőssé. A mikrocenzus adatai az iskolai végzettségről Negyvenezren szereztek ok- | levelet felső fokú technikum­ban, főiskolákon és egyete­men három év alatt, így 336 ezerre gyarapodott a felső fo­kú képesítéssel rendelkezők száma — ez tűnik ki a Köz­ponti Statisztikai Hivatalnak az 1970—1973-as időszakról készült és a közelmúltban megjelent mikrocenzusából. A felső fokú végzettségűek egyharmada pedagógiai, csak­nem egynegyede műszaki ok­levéllel rendelkezik. Az iskolai végzettségi szint emelkedése az egész népes­ségre jellemző ez idő alatt: kisebbségbe kerültek az álta­lános iskola nyolc osztályánál alacsonyabb végzettségűek. Jelenleg a 15 évesnél idősebb összlakosság 55,6 százaléka már elvégezte legalább a nyolc osztályt, számuk há­rom év alatt 7,4 százalékkal emelkedett. Ennél is többel — 13 százalékkal — nőtt az érettségizettek száma, most 900 ezer személy legmagasabb iskolai végzettsége ez. Vezet­nek a gimnáziumi érettségi­zettek, arányuk 46 százalék, amíg az általános ismeretek mellett az ipari—műszaki ké­pesítést is szerzett érettségi­zettek 22, a közgazdasági technikumban végzettek ará- j nya 21 százalék, 1970—1973. I között jelentősen nőtt az ! egészségügyi, műszaki stb., i csökkent viszont a tanítói és óvónői képesítést szerzők szá­ma. Az iskolai végzettség alaku­lását nemek szerint vizsgálva az adatokból kitűnik: a nők­nél kisebb az általános iskola nyolc osztályát végzettek ará­nya, mint a férfiaknál. Ennek egyik oka, hogy átlagéletko­ruk jóval magasabb a fér­fiakénál, és így sok idős nő a század elején járt iskolába, amikor még többnyire legföl­jebb négy-hat osztályt végez­tek. A 30 éven aluliak közül azonban már több nő végzi el a nyolc általánost, mint férfi, s ebben a korcsoportban a legalább érettségivel rendel­kezők között is a nők aránya lényegesen magasabb, mint a férfiaké. (MTI) UR&HBAHYASZOK — Az atomenergia békés felhasználása minden ország- < ban előbb-utóbb bekövetke- I 1 zik. Ma még drágább az atom- f energia, mint a szénből vagy a •[szénhidrogénekből előállított, de 1980 után gazdaságosabb lesz. Az atomerőművek építése talán még akkor is költséges lesz, de az energia előállítása már talán kevésbé. Szakla­pokban olvastam, hogy az iUSA, Anglia az ezredforduló 'táján energiaforrásának mint­egy kétharmadát hasadó anyagból nyeri. Ma még tar­talékolnak erre a célra, de már egymás után épülnek az erőművek, a reaktorok, és nem kell sok idő ahhoz, hogy a kimerülőben levő szén, olaj, földgáz mellett és előtt az atomerőművek adják az elekt­romos energia többségét. — Mi a véleménye, milyen felkészültséggel indulunk mi ennek az időszaknak? — Biztos forrásunk, tapasz­talati alapunk a Szovjetunió. Mint kereskedelmi partne­rünk korrekt, akkor is átvette tőlünk a koncentrátumot, mi­kor az USA-ban embargón volt az uránipar. S nálunk máris vannak olyan erőmű­vek, amelyeknek gazdaságos- sági mutatói azt jelzik, né­hány év múlva elérik a szén- hidrogénekből és a szénből előállított energiakinyerés gazdaságosságát. így tehát a jóslat, amely szerint még kétezerben is gazdaságtalan lesz az atomenergia-előállítás, már most elévült. A geofizikus asztalán egész sor telefonkészülék áll. Az egyik megszólal. A geofizikus oroszul válaszol. — Az egészségügyi szolgá­lattól hívott fel egyik munka­társunk. A férje kint járt egyetemre, ott szerzett kandi­dátusi fokozatot is. Szonja ér­dekes kísérleteket végez, és azért hívott, mikor mennék át az intézetükbe, mert befejez­te az első szakaszt. — Nekem feltűnt, hogy jól beszél oroszul. — Mellette meg kellett ta­nulnom angolul, franciául és németül. Tehát azokon a nyel­veken, amelyeket azokban az országokban beszélnek, ahol az uránbányászatnak múltja van. Egyébként oroszul egye­temista koromban tanultam meg. Kint végeztem. — Ahogy mondani szokták: teljesült a gyerekkori vágya? — Egészen másról ábrán­doztam. Némi kapcsolatom volt ugyan a bányászattal, mert a zalai olajmezők mel­lett éltem. Polgáriba jártam, majd hadiözvegy anyám be­Íratott a kereskedelmi iskolá­ba. Könyvelőnek készültem, esetleg külkereskedelmi szak­embernek. Közben anyámtól elvették a trafikot, mondván, munka nélkül tesz szert jöve­delemre. Ez nagyon rosszul esett, hiszen tizenkét órát ült a kis boltban, hogy a kenyér­revalót megkeresse. Ajkkor egy párttitkár kijárta, hogy visszakapja, engem meg el­küldték egy előkészítő tanfo­lyamra. Gondoltam, fölvesz­nek a Keleti Akadémiára. Ehelyett, furcsa módon, pa­donként osztották be a jelent­kezőket. Engem geofizikus­jelöltnek soroltak be. Sem én, sem a tanárom nem tudia, mi az. de gondoltam, majd megélek én a kemény zalai koponyámmal ott kint is. Hát megéltem, de nehéz volt. Igen sok számtant, fizikát tanul­tunk, és egészen mást. mint itthon a kereskedelmiben. Az első évben közepes voltam, amikor ötvenhétben végeztem, kitűnő. S jelentkeztem aspi- rantúrára. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom