Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-13 / 188. szám
A JÖVŐ KEZE ALÁ | Helyreállítják az egri várat Őtven éve halt meg Bródy Sándor »■Minden és mindenkinek az ellenkezője, ami csak ott kavargóit a századforduló lázas és felemás magyar világában. Ö ennek a korszaknak a látványos nagy jelensége ... Az új érzések és eszmék kaotikus nagy tömegét hajtotta maga előtt; vergődött velük két világ között.« A televízió az évforduló tiszteletére A medikus című darabját mutatta be. Ez az egyik legjelentősebb műve. A nézők közül bizonyára sokan idézték emlékezetükbe A tanítónő Flóráját is vagy A dada alakját, mások Rembrandtra emlékeznek. Az olvasmányélményekből felidéződik A nap lovagja is. A regény újságíró főhősében kissé önmagát írta meg e különös sorsú, század- eleji »írófejedelem«. A medikust is — mint legjobb műveit — az akkori elet valósága hitelesíti. A társadalomból vett életanyag kemény, éles ábrázolását az író feloldást kereső gesztusa sokszor tompítja. Itt is. Ezért írnatta egyik akkori kritikusa, hogy a műben »igazi dráma vázlata rejlik«. Igaz. Kicsit az egész életműre is illő gondolat ez. A darab írása idején már megfáradt ember volt Bródy. A csillogó, viharos sikerek — irodalomban, életben — mögötte voltak. Az ősbemutató 1911. január 27-én volt a Vígszínházban. Bródy 1884-ben »robbant bele« irodalmunkba. Szociális érzékenységével a magyar epikát újította meg. Hatása a publicisztikában is felszabadító volt. Hamarosan sikeres alakja lett a fővárosi kulturális életnek. Első novelláskötete előszavában a naturalizmust jelöli meg »iránytűjeként«. (A nyugat-európai kultúrában oly nagy hatású művészeti irányzat hatása ebben az időben kezdett erősebben mutatkozni.) A társadalom erőteljesen ka- pitalizálódott. A hivatalos kulturális életre a »történelmi üresség« volt akkor jellemző. A mélyben hatalmas szociális feszültségek munkáltak. S a »nyolcvanas években a magyar kultúra poshadt állóvizében új gyűrűzés kezdődik«: fiatal művészek raja törekszik a valóság feltárására, felmutatására (Thury, Ambrus, Thor- ma, Réti, Bródy, és mások). A későbbi nagy kibontakozást készíti elő: Ady, Móricz, Bartók, a Nyugat korát. A XX. század küszöbén Bródy alkotóereje teljében leró író. Egyedül indít folyóiratot — Fehér Könyv címmel —, s havonta meg is jelenteti, egy évig. Tüzes lendülettel jelöli meg célját: » . . . hogy ki váj ja és kivágja lelkét a kor mai hangulatából, amelynek jelleme, hogy csak a féligazságokat szereti kimondani és meghallani... helytállunk kijelölt küldetésünkben . .. előkészítjük a munkát a jövő keze alá.-» Élete legtermékenyebb korszaka ez, s 1900—1905-ig műveinek legjavát ekkor alkotja. Életműve szövetébe akkor sodorta a harmadik szálat. A publicisztika, az epika után a színpadon is hódító útra indult. Szinte véletlenül kezdődő kapcsolatból törvényszerűen kiteljesedő viszony lett. A teljesség igényé vitte a színpad felé. A dada bemutatója (1902) a magyar társadalmi dráma történetének máig világító eseménye. Mi jellemezte ebben az időben a magyar drámát, a színházat? A magyar színpad a | népszínmű hamis világának bódulatában élt. Hiányzott a »friss levegő«. Bródy az élet oldaláról »betörve« szélesre tárta a színpad és a külső valóság közötti ajtót. A társadalom nagy szociális feszültségeit mutatja fel drámájában. Nagy közegellenállásoa ütközött. A kritikák is jelzik ezt: »Rettenetes arculütése a fővárosi társadalomnak« ... A kép túlságosan sötét« — »A mi első népdrámánk« ... »Ez fáj, éget, de javít« — így polarizálódnak a vélemények. 1903-ban Jövendő címmel hetilapot indított. Társai: Ambrus, Gárdonyi. Hangvételük radikális. Rovatot nyitnak »Forradalom« címmel. »Elégedetlenek vagyunk politikai, irodalmi, művészeti és legfőképpen társadalmi viszonyainkkal . . .« írják. Az 1905-ös forradalmat üdvözli. Pályája csúcsán van. Folyóiratok, regény, dráma, mozgalmas alkotoevek vannak mögötte. 1905-ben, öngyilkossági kísérlete után, »a halálool visszatérő« író többé igazán nem talál magára. Küldetei-e, szerepe beteljesedett, az irodalmi életet új nemzedék uralja. 1908-ban megindult a Nyugat. A kibontakozó szellemi forradalom nagy alakjai — Ady, Móricz — elődjüket tiszteltek benne, de ő már nem lett igazán fegyvertársuk, s az irodalmi életből egyre Inkább kiszorult. Igaz, sok művet irt még. Színdarabjainak nagyobb részét még ezután alkotja meg. Közöttük sikeres alkotások is (A tanítónő, A medikus) vannak, de nagy engedményeket is tett Bródy. Friss izgalmat, új lendületet ígért 1919 tavasza. Május elsejére egyfelvonásost írt, az Orgonavirágot. A leveretés után emigrálnia kell, s csak meghalni tért haza. 1924. augusztus 12-én halt meg. Méltán írhatta — nem sokkal halála előtt: »Én megcsináltam a magam dolgát. Az újmódi magyar írásnak, az új földnek talán mégiscsak én voltam a megtermékenyítője.« Terényi Zoltán A Habsburgok uralkodása alatt az egri várat módszeresen nus-títotfák: falait rombolták, feltárja a mélyebb területeit pedig feltöltöttek. Az Országos AS(iemlékretügyeiöség most vár értékes részeit, helyreállítja falait, hogy a százával érkező turisták a hajdani monumentális várban gyönyörködhessenek. Szépbesiédűek Kőröshegyi jegyzetek Most annyit mar írni: közhely csak Kőröshegynek töretlen a népszerűsége, hogy a Balaton zenerajongói vendégeinek egyik Mekkája ... Kőröshegy van — és < kell, hogy legyen. Még egy hűvös, esős péntek estén is annyian jönnek jegyért esdekelve, hogy szinte végigbizsergeti az embert a jó érzés: lám csak, micsoda vonzereje van a muzsikának! Cantus Pannonicus — remekül hangzik, s különösen a sznobok fülében cseng édesen a veretes latin- ság. S hogy ilyenek is vannak, azt különösen kijövet tapasztalja az ember, — jó, hogy fúj a balatoni szél és elröppenti a frissen született »bölcs« szamárságokat. Mégis: az a jó, hogy azok vannak többen — bízzunk benne —, akikben zenei élmény raktározódik itt. Kis füzetbe fűzve vittem magammal a program röplapokat, s röpke böngészés után kitetszett: egy-egy köröshegyi évad remek kalandozás az orgonamuzsikában — természetesen kitűnő »kalauzokkal« — és a kórusmüvek között is — nem kevésbé jeles kórusokkal. A somogyiak sikerei — most már a Vikár és a Pedagógus Kórus után a Kaposvári Kamarakórus is szerepelt Kőröshegyen — azt bizonyítják: nem kell a megyei privilégium ahhoz, hogy fellépjenek. A péntek esti koncerten Klausz Róbert vezényletével szépen bizonyította ezt a kamarakórus. Persze, vállalkozásukat is érdemes dicsérni, igényes Schubert-tolmácsol ás után Sztravinszkij Pater nosterét, majd Kodály 114. genfi zsoltárát énekelték. A vitatott eredetű Ave Maria — az Arcodéit sanzonjára visszavezetett darab — pátosza, ihle- tettsége jól illett az igényes zenei program első részébe, melyet Lehotka Gábor Bach- interpretálása — h-moll prelúdium és fúga, D-dúr prelúdium és fúga — fémjelzett. Lehotka játéka dinamikus, az orgonamuzsika érzelmi sodrásában igen erőteljesen bontakozik ki: a péntek esti koncert választékos műsorában mégis Franclc-tolmácso- lása volt a legmegragadóbb. Érthető a vonzalma a nagy francia zeneszerző művészetéhez: mint ahogy minden utód, ő is nagy előszeretettel vállalja az idő által igazolt reformerek örökségét. Ha a zenetörténet a francia szimfonikus zene megújítójának tartja César Franckot, Lehotka igen kiválóan képes volt bizonyítani a klasszikus or- gonamuzsika akkordjai után, hogy mit jelent ez a megújhodás az ő orgonaműveiben. Az orgonaművek sajátos — szinte a kötelező hagyományt képező harmonikus lezárásáig — csupa ideges feszültség, új alapokon, melódia- képleteken időző rendre törekvés, izgalmas modernséget sejtető muzsika. Farkas Ferenc Passacaglia és post- ludium című művével a jelenbe érkezett. A jellegzetes huszadik századi struktúrát, kifejezést kereső és nyerő zenéhez: ugyanolyan invencióval, biztos azonosulással közeledik Lehotka, mint a klasszikusoknál. Lehotka Franck-tolmácso- lása mellett Sziklay Erika Messiaen-dalai jelentették az est tetőpontját. Biztosan nem túlzás: a dalhoz vonzódóknak ezek igazán csemegék voltak. Sziklay Erika hangját epikus előadókészsége, a sokféle tartalmas, hangulatot felidézni tudó gazdagság jellemzi. Messiaen dalai rendkívül összetettek. Fellüktet bennük Kelet ritmusa, beszabadul a dallamvilágba a sokszínű folklór, ugyanakkor leplezetlen mohósággal, hódolattál közeledik a középkori énekkultúra felé: hatásos, feszült, néha szinte a népszerű sanzon egyszerűbb fegyelmét idézi, persze sokkal nagyobb zenei végletek között. Sziklay Erika nagy intelligenciával, az említett végletek között is kivételes .biztonsággal, imponáló hanggazdagsággal idézte fel a ritkán hallott kortárs szerzőt. T. T. Olyan jó lenne bizton tudni, hogy az emlékezetükön kívül a beszédüket is megőrizzük! A tiszta, szép magyar beszédet. Az ízes szófordulatokat, kevésbé ismert mondásaikat, fogalmazásuk sallangmentességét, egyszerűségét. Lesz, aki néha idéz: »Ezt a nagyapa így meg így mondta.« Jó lenne bizton tudni... Romlik a nyelvünk? Nálam jobban tudják a nyelvészek. Sok a hivataloskodó, szakszerűnek látszani akaró megfogalmazás. Kezdetben csak az iratokban volt ez fellelhető, ma már az értekezletek, ülések keretein is túlnőtt. A gyíkból sárkánykígyó •lett. Mi több, néha szépirodalminak nevezett könyvekben is találkozunk gyatra megfogalmazású, igazából végig nem gondolt mondatokkal. ’Néha meg szinte felkiáltanánk: olyan gyönyörű sorokra bukkanunk. Mostanában főképp erdélyi írók műveiben. Vissza a forráshoz! S nem is kell sokat gyalogolnunk! Csak éppen odafigyelni nagyszüle- ink vagy a hozzájuk hasonló korú emberek beszédére. A legtöbben — főként falun — olyan szép és irodalomban ritka stílusos nyelven beszélnek, hogy öröm hallgatni. »Ki minek nem mestere, annak megölője« — mondja ki az ítéletet a hetvenen túli néni. »Nem embernek való név az« — csóválja a fejét más esetben egy név kiejtése után az ura. S így beszélgetnek, ezen az érthető, talányokkal sohasem ködösített nyelven. Nincsenek szóvirágaik, »csak« eredetien kifejezett gondolataik. Nyelvük tiszta, mert a gondolataik is azok. Nem véletlen, hogy legjelesebb íróink valaha is — Petőfi, Arany János —, ma is — Illyés Gyula, Németh László — a népnyelvből merítettek, merítenek. Valami megmozdult, megindult mostanában. Érlelődik a talán még meg nem fogalmazott gondolat sokakban. A vágy erősödik a szép iránt. Talán ezért is fogy el újra és újra a sokezer példányban kiadott Kallós-féle népballada- gyűjtemény. Érzékletessé tévő kifejezéseket tanulhatunk környezetünk öregeitől is. Azt mondja az egyikük, imigyen fejezve ki, hogy a szövetkezetben a maguk javára vagy kárára gazdálkodhatnak: »Kezünkben az olló meg a posztó is.« A másik meg — nyugalmazott erdős — így beszél a tollát váltó madárról: »már kiöltözött a fácán-. A töld nedvességét veszetve »megpirul«. Ha a férj is, a feleség is félrelép: »Az egyik kocsizik, a másik szekerezik.Vissza a forrásokhoz! L. L. RrV-niozaik 1 kamerák előtt Még itt-ott interjúk, cikkek tudósítanak Rajnai András nemrég forgatott Gulliverjéről, az utómunkálatok sem értek még véget, a rendező máris újabb, a korábbinál is merészebb tv-kompozíció forgatásába kezd augusztus végén. Dante Isteni színjáték című művének első része, A Pokol kerül az elektronikus kamerák elé. A cél, hogy a bűnhődés világát a képernyő a költő képzeletéhez méltóan megjelenítse. Weöres Sándor forgatókönyve arra törekszik, hogy közérthető módon tolmácsolja a mű szellemi értékeit. Az elektronikus eszközök — vallják az alkotók — AZ 1DÖJÖS. — Társait állandóan a rossz idővel fenyegeti. Akkor is, amikor valóban hűvös szél borzongatja a nyaralókat, de kánikulában is arra emlékeztet: ez csak átmeneti jelenség, meglátják, holnap ismét jé- geralsó után áhítozunk. Az esetek egy részében be is válik a jóslata. A hangulatot azonban minden esetben sikerül borúsabbá tennie. AZ ELÉGEDETLEN. — A tv-nél a gráci képet hiányolja, kifogásolja, hogy szobájába csak délelőtt süt be a nap, a vánkosok nem elég tömöttek, a szőnyegek túlságosan tarkák, a fürdőszobát mások is használják, és egyáltalán: rajta kívül mások is laknak az üdülőben. AZ ÍNYENC. — Most pedig főzöcskézünk — mondja minden étkezés előtt, és sót, paprikát, borsot szór a levesbe, ecetet kever a zöld- babfőzelékbe, még több fokhagymát kér a cigánypecsenyére. És ha nem röstellené, talán pótlyukakat is igényelne a reggelihez felszolÜdülői arcképcsarnok gált sajthoz, hogy elégedetten mondhassa e műveletek befejeztével: — így már kezd hasonlítani az igazi ennivalóra. A FOGYÓKÚRÁZÓ. — Jaj, ez borzasztó! — felkiáltással ül az asztalhoz, és gyors számítással kijelenti, hány dekát hízik, ha megeszi a menüt. Bánatosan néz a piskótatekercsre, a diósmetéltre és megjegyzi: — De vacsorára igazán nem eszem semmit! — Gyötri a lelkiis- meretfurdalás, de azért jóízűen megeszi a vacsorát is, csupán akkor tiltakozik ijedten, amikor vízzel kínálják figyelmes asztaltársai: — Hogyne, az hizlal! A NÉLKÜLÖZHETETLEN. — Mármint, a munkahelyén. Odaérkezésétől kezdve azzal szórakoztatja társait: alig engedett el a főnököm, már azt hittem, fuccs a nyaralásomnak. Tudják, egy fontos jelentést kellett összeállítanom, még az utolsó estén is éjfélig dolgoztam. Lehet, hogy telefonon is keresnek majd. AZ ULTIS. — Nem aznap, már előtte este kezdi a toborzást a partihoz. Így aztán a feleségek féltőn óvják férjüket még a közelségétől is. A szükséges létszám azonban mindig összejön, Ha megkérdeznék tőle, milyen volt az időjárás a két hét alatt, csak annyit tudna mondani: néhányszor be kellett költöznöm fedél alá, nehogy szétázzanak a lapok. A TŰRÁZÖ. — Mindennap túrára indul. Nem sétálni, kirándulni — túrázni. Fényképezőgép, távcső, kis táska a nyakában. Akkor is elindul, ha esőre hajlik az idő, vagy éppenséggel már zuhog is. Ilyenkor odaszól társainak: — Hajdani cserkészparancsnokunk kedvenc mondása volt: Jó időben a bolond is tud kirándulni! — És megy. Egyszer meglesték: csak a legközelebbi presszóig jutott el. Lehet, hogy jó időben is csak ez volt a célja? A FEGYELMEZETT. — Azzal az eltökélt szándékkal érkezik, hogy teljes szellemi és testi pihenéssel tölti idejét. Vagyis kiiktatja napirendjéből a megszokott kávét (»rengeteget kell innom otthon, a sok éjszakázás, munka, hivatalos vendégjárás«), az italt (»olyan beosztásban dolgozom, ahol nem lehet kikerülni az ilyesmit») és tízre redukálja a napi cigarettamennyiséget. Két napig bírja, aztán odasündörög a kávét főző vendégtársakhoz. Dicséri az isteni illatot, mire természetesen megkínálják. Séta ürügyével vacsora után sörözget a távoli talponállóban, és közben elszívja a harmincadik cigarettáját. Paál László lehetővé teszik, hogy a hagyományos, szinhazszerű módszereket elkerülve, Dante a televízióművészet nyelvén szóljon az utókorhoz, A Pokol főbb szereplői: Sinkovits Imre és Major Tamás. A felvételek a televízió lV-es stúdiójában készülnek. * * * Ugyanebben a stúdióban forgatják Katona József Bank bánjanak operavánozaiát. A tv-változatban jórészt prózai színészek személyesítik meg e hangokat, csupán üimandy József es Koui,ossy arzseoet játssza önmagái. A hosszú es alapos előkészületen után az egesz ország ele »álló« Erkel-opera staója: Junosa Lajos díszlettervező, Mark Tivadar jelmeztervező, Bornyi Gyuia operator, Ruit- ner Sándor szerkesztő és Vámos Lasz tó, a produkció rendezője. * * * Egy másik op.eraműsoi Jevgenyij Nyesztyerenkóval, a Moszkvai Nagyszínház operaegyüttesének nagyhírű szólistájával készül, a televízió Maszk nélkül című sorozatában. A kitűnő enekes hazánkban is nagy sikert aratott a Margitszigeti Színpadon Boito Mefistofele című operájának főszerepében és Verdi Aida című művének főpap-figurájával. A most készülő felvételek: Rossini: A sevillai borbély — Don Basilio áriája; Verdi Don Carlos — Fülöp király áriája; Rimszkij- Korszakov: Szadko — Hindu dal. * * * Végezetül egy képzőművészeti műsor gyerekeknek: Varázsolló lesz a címe a 4x40 perces programnak, amely a művészet — kicsinyeknek való — műhelytitkaiba kívánja beavatni a képzelpt ollóiéra (és a valóságos olló használatára is) fogékony gyermekeket. N. T.
