Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
Rajztanárok tábora Pécsen Műemlékek között ecsettel Ti zeu egy évvel ezelőtt országos »vándor« művésztábort kezdeményezett Pécs. Rajzszakos tanárok jöttek össze az ország különböző részeiből. Azóta . nyaranként mindig máshol találkoznak a rajztanárok. Volt művésztelepük Veszprémben, Egerben és Szarvasán is, és most újra Pécsen. A telep szervezésében sok segítséget nyújtott a Rajzpedagógusok Szövetsége és a Kereskedelmi, Pénzügyi, Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete. A húsz idei részvevő — aki Tatáról, Tisza- földvárról, Dunaújvárosból, Budapestről és Békéscsabáról jött — már régi ismerős, visz- szatérő táborlakó. A telep vezetője, Juhász Antal, felhagyott a pedagógus- pályával, mégis szívesen dolgozik volt kollégái között: — Nemcsak idősebb lakóink vannak. Két fiatal társunk — Tamás Szilvia és Permay Éva — ősztől Szegeden tanul rajz és biológia szakon. Hogy miért hívtuk életre a tábort? A tízhónapos tanári munka után a nyaralás és a muiika összekötődik, az új környezel a pihenést is szolgálja. Pécsi találkozásunk szerencsés. Műemlékekben gazdag a város, a környék festői. Itt szinte egymást késztetik munkára a lakók. — Már az ország nagy részét bejárták a táborral. Somogybán vagy a Balaton-par- ton terveznek-e hasonló művésztelepet? — A Balaton igazi arculatát csak az őt jól ismerőnek mutatja meg. Számunkra bizonyára nem lenne elég a két, esetleg három hét arra, hogy igazi ismerői legyünk. A Balaton különben is érdekes, szerintem nem minden műfaj, technika alkalmas eredetiségének visszaadására. — Talán Somogy az érdekesebb. A somogyi falu, annak lakói, világa — vallja Da day Kálmán siófoki tanító, aki már nyolc éve nyugdíjasként dolgozik. Tíz éve visszatérő lakója a telepnek. — Pécs és a Mecsek miben jelent vonzó hatást? — Pécs jellegzetes város. A dzsámi, a hangulatos utcák, mind-mind sajátossá teszik a várost, s nekem ez tetszik benne. Bár a hegyek jobban érdekelnek. Gyakran kijárok Mecseknádasdra vázlatokat készíteni, hiszem, hogy ez a Mecsek legszebb része. — Milyen technikával dolgozik a legszívesebben? — Akvarellel. Könnyebben mozog vele az ember, ha utazik. Az olaj csak nagy, nehéz táskában férne el. Az akva- rell gyorsasága mellett megőrzi a színhatást is. Ha hazamegyek, feldolgozom ezeket a képeket. Talán majd lesz időm arra, hogy kimunkáljam őket. — Milyen lehetőségeik vannak a kiállításokra? — Két évvel ezelőtt Budapesten volt tárlatuk az itt lakóknak. Jövőre újból szeretnénk ugyanott kiállítani. Három héttel ezelőtt nyílt a művésztelep. Szombaton válnak el egymástól a rajzszakos pedagógusok, hogy a következő nyáron újból találkozzanak az ország valamelyik részében. ^ j Fekete hétfő Egy motoros halálos balesete ittason, jogosítvány nélkül — Elmulasztotta a segítségnyújtást, megszökött a rendőrök elöl Hétfőn több és súlyosabb baleset történt, mint szombaton és vasárnap. A baleseti jelentések figyelmeztetnek: ma már akkora a járműforgalom, hogy nem szabad egyetlen napon sem könnyel- műsködni, mindenkor fokozod figyelemre, fegyelmezettségre és a szabályok betartására van szükség. Mennye és Somogyaszaló között — este 20 órakor — kivilágítatlan motorkerékpárral közlekedett Tóth Béla 49 esztendős kaposvári tanár. Farkas György 21 éves kaposvári gépcsoportvezető személygépkocsijával szabályosan előzte az előtte haladó jármüveket, nem vehette észre a sötétből hirtelen felbukkanó motorost. A két jármű összeütközött. Tóth Béla a helyszínen életét vesztette. Farkas Györgyöt és feleségét súlyos, sérülésekkel szállították kórházba. A járműben 50 ezer forint kár keletkezett. Nagyatád és Berzence között Szabó Lajos 39 éves segédmunkás, bolhási lakos, vezetői engedély nélkül, ittasan, kivilágítatlan járművel moAndrzej Rumian: NŐÜŰV A Chmielna és a Nowy Stviat utca kereszteződésénél egy nő botlott belém. Könyökével a hasamba bökött és rám kiáltott: — Hogy jársz, te vakvarjú?! Vegyél magadnak másik szemüveget, te ló! — Az ördög vigye el, az embernek megy, és még neki áll följebb — mondtam. Akkor váratlanul Kolankie- wicz lépett mellém. Üdvözölt. — Kellemetlensége volt azzal a nővel? — kérdezte. — Semmiség. — Valamilyen hosszú história ez, vagy csak amolyan fu-A tó kaland? — Futó kaland — mondtam egy kis gondolkodás után. — Szóval az a helyzet, hogy önnek már elege van belőle. — Uram, kicsit túloz — .vágtam közbe. — Hogyhogy túlzók? Az egész jelenetet láttam. Megfenyegette az öklével, mert ön nem akart már tőle semmit. Az ön számára már vége a kalandnak, de a. hölgy továbbra is meg akarja magát mártani a botrány mocsarában. Köszönöm ezt az őszinte vallomást, kinyitotta a szememet. Megyek, hogy a döntő beszélgetést lefolytassam vele... — ön ismeri? — kérdeztem. — Igen, a feleségem — mondta meghajolva Kolankie- wtcz. Lengyelből fordította: Bába Mihály torozott, és belerohant egy előtte szabályosan haladó, kivilágított lovas kocsiba. Szabót a mentők a kaposvári kórházba szállították, sérülése súlyos, de nem életveszélyes. Eljárás indult ellene. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt Vése és Inke között személy- gépkocsijával Simonies Dezső 32 éves kaposvári elektroműszerész. Egy kanyarban jármüvével átsodródott a menetirány szerinti bal oldalra, ott a kocsi kétszer megfordult tengelye körül, visszavágódott a jobb oldalra, majd az árokba borult. Felesége nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A kocsiban 10 ezer forint kár keletkezett. Kadarkút belterületén Fazekas Ferenc 45 éves áfészdolgozó, helyi lakos, egy útkereszteződésben előzte motorkerékpárjával a 14 éves Fenyvesi Julianna kadarkúti iskolai tanulót, aki kerékpárjával irányjelzés nélkül kanyarodott. Összeütköztek. A motorkerékpár vezetője súlyos, a kerékpáros könnyebb sérüléseket szenvedett. Kaposfő belterületén a 4 éves Hendre Nándor egy féktávolságon belül közlekedő személygépkocsi előtt akart átszaladni, s az elgázolta. A kisfiú nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Szabó Pál 32 éves kaposvári lakos, a Kisállattenyésztő Szövetkezet kirendeltségvezetője, gépkocsijával Siófok felől jövet a zamárdi fénysorompónál a belső sávból hirtelen és irányjelzés nélkül a középső forgalmi sávban haladó Kmeszericze Danek jugoszláv állampolgár gépkocsija elé kanyarodott. Az emiatt elvesztette uralmát a gépjármű fölött, kidöntötte a fénysorompót, majd a kerítésnek ütközve megállt. A gépkocsi vezetője súlyosan, felesége és kisfia könnyebben megsérült, a járműben 20 ezer forint kár keletkezett. Szabó Pál egy pillanatra megállt, de csak addig, amíg »stopos« utasai kiugrottak a kocsiból, majd segítségnyújtás nélkül eltávozott a helyszínről. Amikor a rendőrök a lakásán rátaláltak, kiugrott az ablakon, megszökött előlük, s csak reggel hal órakor tért haza. Szabó Pált előzetes letartóztatásba helyezték, bűnvádi eljárás indult ellene. Érdeklődtünk a kaposvári kórház baleseti osztályán: a négyéves kaposfői kisfiúnak, Hendre Nándornak mindkét combcsontja eltörött, megoperálták, állapota javult. Farkas György és felesége az arcán sérült meg, állapotuk ugyancsak kedvezően alakult. Szabó Lajos közepesen súlyos sérüléseket szenvedett. A több' sérült állapota kielégítő. Barátok gyorsan múlik az idő lijúsági klub a csokonyavisontai gépjavító társulásnál A Csokonyavisontai Termelőszövetkezeti Gépjavító Társulásnál dolgozók nagy része fiatal. Összesen 156 a harminc éven aluliak száma. Egy KISZ- alapszervezet működik a vállalatnál, harminc taggal. Ez így első hallásra nagyon kevésnek tűnik, ám hozzá kell tenni, hogy az itt dolgozók egy része más falvakból jár be nap mint nap a munkahelyére. Ugyancsak sok az ipari tanuló, aki intézetének KlSZ-szerve- zetében tevékenykedik. Egy idő óta azonban, ha vége a munkaidőnek, a vidékiek nem sietnek azonnal az autóbusz- megállóhoz. Még pár órát együtt töltenek munkatársaikkal, együtt szórakoznak. 1973. november elsején ugyanis a gépjavítónál megnyílt az ifjú szakmunkások klubja. Nagy esemény volt ez Csokonyavi- sontán, hiszen a községben nincs művelődési ház. — Nyáron még csak elszórakoztak valahogy a fiatalok — \ zés egy részét vásárolták. Egy jól fölszerelt klubból az asztali foci sem hiányozhat. körülmények között tölthessék | csakúgy, mint a hozzá tartozó kis büfé. Nagyon ritka az. amikor nincs telt ház. el szabad idejüket. A megyei tanács tízezer forint támogatást adott, melyből a berendemondja Gibizer József főkönyvelő. — Legtöbben a fürdőre jártak. Ám ha véget ért a nyár, a napok nagyon egyformán teltek. Van ugyan egy községi könyvtár és itt működik egy klub is, mely heti egy alkalommal várja a szórakozni vágyókat, de ez 'nagyon kevés volt. Ezért már mindenki türelmetlenül várta, hogy a mi klubunk is megnyíljon. Két helyiséget kellet átalakítani. Az egyik korábban a KISZ- szervezeté volt, itt voltak a gyűlések, a különböző összejövetelek. Ebben kapott helyet a klub. A mostani KISZ-szo- bát pedig egy raktárból alakítottuk át. A fiatalok sok társadalmi munkát végeztek azért, hogy minél előtt beköltözhessenek a két helyiségbe. A Ságvári Endre szocialista brigád vállalásainak nagy része is ezt szolgálta. A gépjavító társulás vezetősége mindent megtett azért, hogy fiataljai kulturált A hangulatosan berendezett klubból nem hiányzik a televízió, a magnó, a sakk és az asztali foci sem. A fal melletti könyvszekrény is tele van, bárki megtalálhatja itt az ízlésének, érdeklődési körének megfelelőt. Egy kis ötletért sem kellett a fiataloknak a | szomszédba menniük. A hulladékvasból ízléses virágtartókat, különböző berendezési tárgyakat készítettek, melyekkel még hangulatosabbá varázsolták a helyiségeket. A klub eredetileg csak a gépjavító társulás dolgozóinak készült. Rövid idő alatt azonban a falu összes fiatalja felfedezte, és most már együtt szórakoznak itt. A program változatos. Szelemi vetélkedő, asztalitenisz-, sakkbajnokság zajlott le eddig, szakmai, politikai előadások hangzottak el. Hivatalos program hetenként egyszer van, de a klub szombat és vasárnap kivételével mindennap nyitva tart — Munka után az első utunk legtöbbször ide vezet — mondja Ipolyi Zoltán KISZ- titkár. — A programok összeállításánál mennyire veszik figyelembe a tagság igényeit? — A klubnak éves működési terve van, melyet a vezetőség állít össze, természetesen úgy, hogy figyelembe ve* szi a tagok igényeit. A kész programtervezetet azután közösen megvitatjuk, esetleg kiegészítjük. — Biztosan jött létre ... sok barátság Sz. L. I Az egész napi munka után felüdít az olvasás, beszélgetés. — Természetesen. Itt min- | denki barátja mindenkinek. I Nemcsak együtt szórakozunk, | de együtt csinosítgatjuk az épületet kívül, belül. Most fejeztük be a virágok gyomlá- lását. A faluban egy kicsit meg is mosolyogtak bennünket, mert ilyen nőknek való munkát végeztünk. Itt a gépjavítónál kevés lány dolgozik, így még a virágokról is a fiúk gondoskodnak. Somorjai Rózsa is szívesen tölti szabad idejét a klubban. — Gyakaran eljövök ide, mert jó a társaság, és barátok közt gyorsan múlik az idő. — Milyen programokat kedvel? — A vetélkedőket szeretem. Nagyon érdekesek a különböző szakmai előadások is. Ügy érzem, mindkettőből több kéne. Csokonyavisontán a fiatalok olyan helyet kaptak, ahol hasznosan eltölthetik szabad idejüket. Nyáron kirándulásokat szerveznek, ha pedig vége a jó időnek, várja őket a klub, melyet ők varázsoltak hangulatossá. Dán Tibor S zó, ami szó. Kardos János bácsi mesélőkedvének párja nincs hét határban, de legalábbis Porrogszentkirályon. Ha nem lenne kórházi története is, talán nem is érezhetné magát igazi mesélőnek. » ... Ebben a kórházban az orvosoknak volt egy férfiasszisztensük, Iván Szur- csenkó. Orosz hadifogoly voll az 1914—1918-as háborúból, a limanovai nagy ütközetben fogták el a Nádasdi-huszá- rok. Civilben borbély volt, olyan széles borotvanpengé- vel, mint a szaracén harcosok csatabárdja. Magyarországon azért maradt, meri mint mondta, itt nálunk nagyon szép piros hölgyek vannak. Lovas kozák lehetett volna, amikor besorozták, de kicsi volt a feje, a kucsma az orra hegyéig lecsúszott, nem látott semmit, a hosszú ko- zákpika sem tetszett neki, nem akart ő szilvát verni... A kórházban mindenki szerette. Erősen tört magyarsággal beszélt, mindenkit tegezett, engem Kékszemü Pistának 'keresztelt el. Sokszor estefelé láttam, hogy az apácáknak teszi a szépet, akik üres óráikban a Kimeríthetetlen kincsestarisznya folyosón kötögettek vagy olvasgattak. Sohasem térdepelt le eléjük, csak guggolt. Azt mondta, ez hatásosabb. Egyik nap, amikor a reggeli vizitnek vége volt, egy szőrtarisznyás, kopott ruhás ember állított be. — Bujdos László vagyok Felsőzsolcáról. A helybeli szövetkezeti igazgatóság tagja, operálásra jöttem. — Várjon, sógor, majd valaki eligazítja kendet. Dél felé beállított Iván. — Mi van neked otthon foglalkozás ? — Jegyző vagyok. — Nono, hamis! A földszinten is lenni egy jegyző, az nem így nézni ki, mint te. És forgatta a fejét jobbra- balra, mint a kutya, ha trombitálnak. — Hány lakosa van a községednek? Hány háza? — No, azt én nem tudom, mert én a felsőzsolcai közbirtokosság istállójában négy szép szimentáli bika jegyzője vagyok. Bujdos Lászlót aztán megoperálták, rendbe jött szépen. Egyszer azt mondja, nagy a szakálla már, illene megborotválkoznia. — Majd az Iván! Megbeszéltem Szurcsenkóval, hogy a mi jegyzőnk haját középen válassza el, a díjat én fizetem. így is lett. Mindenki a hasát fogta ne- vettében. Csak Iván és László maradt komoly. A végén aztán tükörbe nézhetett a mi jegyzőnk. — Jaj, mit szól ehhez a frizérhez a feleségem! — Mit szólna? Eddig úr voltál, jegyző, most meg püspök lettél a frizurád után. Az pedig nagyobb úr a jegyzőnél, tehát avandzsáltál!« Csínyek, férfitréfák, a »csikókor« mulatságai. Betegségben is virtusra hajlamos fiatalok ugratásai. Van azonban egy ezeknél bensőségesebb, igaz története is Kardos János bátyánknak. Szép és igaz, mert azt példázza, hogy a népek között híd a cselekedet lehet, melyet a jó szándék pillérei tartanak. ^ »Még 1916-ban történt. Édesanyám egész nap sütött mindenféle jót: pogácsát, kalácsot. Rám parancsolt, hogy vigyem a postára föladni. A nővérem férjének ment a csomag az olasz harctérre, közelebbről a doberdói fennsíkra, ahol mint tarackos tüzér szolgált a sógor, s lőtt azokra, akik neki sohasem vétettek, és viszont. A csomagot a gyékényes] határállomás postáján kellett föladni, mert anyám úgy tartotta, hogy így előbb odaér, az olasz hadszíntér ehhez a postához van közelebb. S aztán minél rövidebb idő alatt ott van a kalács, annál kevésbé romlik meg. Ráakasztottam egy botra a motyót, s vittem. A postamesternő átvette és kérte a szállíólevelet. Mondom, szíveskedjen már megcsinálni, mert a jobb kezemen lévő két ujjamat a szecskavágó fogaskerekei összeroncsolták. Miért tetted oda, hiszen a karját kellett volna fognod! De azért megírta. Nézelődtem az állomáson, mely tele volt katonákkal Német, bosnyák, cseh, tót szavak hangzottak el, bábeli zűrzavar. Egy kisfiú — any- nyi idős lehetett, mint én — túrós buktát eszegetett. A tenyeréből néhány morzsa lehullott. ötven év körüli bosnyák férfi kapkodta fel, farkaséhesen. Miért kell ennek a szerencsétlen embernek a sárból felszednie azt, amit más semminek néz? Nagyon rossz érzés volt az nekem, mint gyereknek. Mit vétett ő? Otthon, ha szűkösen is, de jóllakhatott a megszokott eledellel. A motyóból, amelyet anyám összecsomagolt, kiszedtem a mákos patkókat. A bosnyák katonáknak kínáltam. Szétosztották egymás között, nagy hálálkodással. S ötétedett, mire hazakóvályogtam. Mondtam anyámnak, hogy éhes vagyok. De hiszen ehettél volna, azért tettem oda mákos pakót is. Elmeséltem neki mindent. Akkor láttam én először sírni a drága anyámat ...« Kardos János ezt a történetet egy békenagygyűlésen is elmeselte. Aranyjelvényt kapott érte. Leskó László Somogyi Néplap
