Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

Rajztanárok tábora Pécsen Műemlékek között ecsettel Ti zeu egy évvel ezelőtt or­szágos »vándor« művésztábort kezdeményezett Pécs. Rajz­szakos tanárok jöttek össze az ország különböző részeiből. Azóta . nyaranként mindig máshol találkoznak a rajzta­nárok. Volt művésztelepük Veszprémben, Egerben és Szarvasán is, és most újra Pécsen. A telep szervezésében sok segítséget nyújtott a Rajz­pedagógusok Szövetsége és a Kereskedelmi, Pénzügyi, Ven­déglátóipari Dolgozók Szak- szervezete. A húsz idei rész­vevő — aki Tatáról, Tisza- földvárról, Dunaújvárosból, Budapestről és Békéscsabáról jött — már régi ismerős, visz- szatérő táborlakó. A telep vezetője, Juhász Antal, felhagyott a pedagógus- pályával, mégis szívesen dol­gozik volt kollégái között: — Nemcsak idősebb lakóink vannak. Két fiatal társunk — Tamás Szilvia és Permay Éva — ősztől Szegeden tanul rajz és biológia szakon. Hogy miért hívtuk életre a tábort? A tízhónapos tanári munka után a nyaralás és a muiika összekötődik, az új környezel a pihenést is szolgálja. Pécsi találkozásunk szerencsés. Mű­emlékekben gazdag a város, a környék festői. Itt szinte egy­mást késztetik munkára a la­kók. — Már az ország nagy ré­szét bejárták a táborral. So­mogybán vagy a Balaton-par- ton terveznek-e hasonló mű­vésztelepet? — A Balaton igazi arcula­tát csak az őt jól ismerőnek mutatja meg. Számunkra bi­zonyára nem lenne elég a két, esetleg három hét arra, hogy igazi ismerői legyünk. A Ba­laton különben is érdekes, szerintem nem minden műfaj, technika alkalmas eredetisé­gének visszaadására. — Talán Somogy az érdeke­sebb. A somogyi falu, annak lakói, világa — vallja Da day Kálmán siófoki tanító, aki már nyolc éve nyugdíjasként dolgozik. Tíz éve visszatérő lakója a telepnek. — Pécs és a Mecsek miben jelent vonzó hatást? — Pécs jellegzetes város. A dzsámi, a hangulatos utcák, mind-mind sajátossá teszik a várost, s nekem ez tetszik benne. Bár a hegyek jobban érdekelnek. Gyakran kijárok Mecseknádasdra vázlatokat készíteni, hiszem, hogy ez a Mecsek legszebb része. — Milyen technikával dol­gozik a legszívesebben? — Akvarellel. Könnyebben mozog vele az ember, ha uta­zik. Az olaj csak nagy, nehéz táskában férne el. Az akva- rell gyorsasága mellett meg­őrzi a színhatást is. Ha haza­megyek, feldolgozom ezeket a képeket. Talán majd lesz időm arra, hogy kimunkáljam őket. — Milyen lehetőségeik van­nak a kiállításokra? — Két évvel ezelőtt Buda­pesten volt tárlatuk az itt la­kóknak. Jövőre újból szeret­nénk ugyanott kiállítani. Három héttel ezelőtt nyílt a művésztelep. Szombaton válnak el egymástól a rajz­szakos pedagógusok, hogy a következő nyáron újból talál­kozzanak az ország valame­lyik részében. ^ j Fekete hétfő Egy motoros halálos balesete ittason, jogosítvány nélkül — Elmulasztotta a segítségnyújtást, megszökött a rendőrök elöl Hétfőn több és súlyosabb baleset történt, mint szomba­ton és vasárnap. A baleseti jelentések figyelmeztetnek: ma már akkora a járműfor­galom, hogy nem szabad egyetlen napon sem könnyel- műsködni, mindenkor fokozod figyelemre, fegyelmezettség­re és a szabályok betartására van szükség. Mennye és Somogyaszaló között — este 20 órakor — kivilágítatlan motorkerékpár­ral közlekedett Tóth Béla 49 esztendős kaposvári tanár. Farkas György 21 éves kapos­vári gépcsoportvezető sze­mélygépkocsijával szabályo­san előzte az előtte haladó jármüveket, nem vehette ész­re a sötétből hirtelen felbuk­kanó motorost. A két jármű összeütközött. Tóth Béla a helyszínen életét vesztette. Farkas Györgyöt és feleségét súlyos, sérülésekkel szállítot­ták kórházba. A járműben 50 ezer forint kár keletkezett. Nagyatád és Berzence kö­zött Szabó Lajos 39 éves se­gédmunkás, bolhási lakos, ve­zetői engedély nélkül, ittasan, kivilágítatlan járművel mo­Andrzej Rumian: NŐÜŰV A Chmielna és a Nowy Stviat utca kereszteződésénél egy nő botlott belém. Könyö­kével a hasamba bökött és rám kiáltott: — Hogy jársz, te vakvarjú?! Vegyél magadnak másik szem­üveget, te ló! — Az ördög vigye el, az embernek megy, és még neki áll följebb — mondtam. Akkor váratlanul Kolankie- wicz lépett mellém. Üdvözölt. — Kellemetlensége volt az­zal a nővel? — kérdezte. — Semmiség. — Valamilyen hosszú histó­ria ez, vagy csak amolyan fu-A tó kaland? — Futó kaland — mondtam egy kis gondolkodás után. — Szóval az a helyzet, hogy önnek már elege van belőle. — Uram, kicsit túloz — .vágtam közbe. — Hogyhogy túlzók? Az egész jelenetet láttam. Meg­fenyegette az öklével, mert ön nem akart már tőle sem­mit. Az ön számára már vége a kalandnak, de a. hölgy to­vábbra is meg akarja magát mártani a botrány mocsará­ban. Köszönöm ezt az őszinte vallomást, kinyitotta a sze­memet. Megyek, hogy a döntő beszélgetést lefolytassam ve­le... — ön ismeri? — kérdeztem. — Igen, a feleségem — mondta meghajolva Kolankie- wtcz. Lengyelből fordította: Bába Mihály torozott, és belerohant egy előtte szabályosan haladó, ki­világított lovas kocsiba. Sza­bót a mentők a kaposvári kórházba szállították, sérülé­se súlyos, de nem életveszé­lyes. Eljárás indult ellene. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt Vése és Inke között személy- gépkocsijával Simonies Dezső 32 éves kaposvári elektromű­szerész. Egy kanyarban jár­müvével átsodródott a menet­irány szerinti bal oldalra, ott a kocsi kétszer megfordult tengelye körül, visszavágódott a jobb oldalra, majd az árok­ba borult. Felesége nyolc na­pon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A kocsiban 10 ezer forint kár keletkezett. Kadarkút belterületén Fa­zekas Ferenc 45 éves áfész­dolgozó, helyi lakos, egy út­kereszteződésben előzte mo­torkerékpárjával a 14 éves Fenyvesi Julianna kadarkúti iskolai tanulót, aki kerékpár­jával irányjelzés nélkül ka­nyarodott. Összeütköztek. A motorkerékpár vezetője sú­lyos, a kerékpáros könnyebb sérüléseket szenvedett. Kaposfő belterületén a 4 éves Hendre Nándor egy fék­távolságon belül közlekedő személygépkocsi előtt akart átszaladni, s az elgázolta. A kisfiú nyolc napon túl gyó­gyuló sérüléseket szenvedett. Szabó Pál 32 éves kaposvá­ri lakos, a Kisállattenyésztő Szövetkezet kirendeltségveze­tője, gépkocsijával Siófok fe­lől jövet a zamárdi fényso­rompónál a belső sávból hir­telen és irányjelzés nélkül a középső forgalmi sávban ha­ladó Kmeszericze Danek ju­goszláv állampolgár gépkocsi­ja elé kanyarodott. Az emiatt elvesztette uralmát a gépjár­mű fölött, kidöntötte a fény­sorompót, majd a kerítésnek ütközve megállt. A gépkocsi vezetője súlyosan, felesége és kisfia könnyebben megsérült, a járműben 20 ezer forint kár keletkezett. Szabó Pál egy pil­lanatra megállt, de csak ad­dig, amíg »stopos« utasai ki­ugrottak a kocsiból, majd se­gítségnyújtás nélkül eltávo­zott a helyszínről. Amikor a rendőrök a lakásán rátaláltak, kiugrott az ablakon, megszö­kött előlük, s csak reggel hal órakor tért haza. Szabó Pált előzetes letartóztatásba he­lyezték, bűnvádi eljárás in­dult ellene. Érdeklődtünk a kaposvári kórház baleseti osztályán: a négyéves kaposfői kisfiúnak, Hendre Nándornak mindkét combcsontja eltörött, megope­rálták, állapota javult. Farkas György és felesége az arcán sérült meg, állapotuk ugyan­csak kedvezően alakult. Sza­bó Lajos közepesen súlyos sé­rüléseket szenvedett. A több' sérült állapota kielégítő. Barátok gyorsan múlik az idő lijúsági klub a csokonyavisontai gépjavító társulásnál A Csokonyavisontai Terme­lőszövetkezeti Gépjavító Tár­sulásnál dolgozók nagy része fiatal. Összesen 156 a harminc éven aluliak száma. Egy KISZ- alapszervezet működik a vál­lalatnál, harminc taggal. Ez így első hallásra nagyon ke­vésnek tűnik, ám hozzá kell tenni, hogy az itt dolgozók egy része más falvakból jár be nap mint nap a munkahelyére. Ugyancsak sok az ipari tanuló, aki intézetének KlSZ-szerve- zetében tevékenykedik. Egy idő óta azonban, ha vége a munkaidőnek, a vidékiek nem sietnek azonnal az autóbusz- megállóhoz. Még pár órát együtt töltenek munkatársaik­kal, együtt szórakoznak. 1973. november elsején ugyanis a gépjavítónál megnyílt az ifjú szakmunkások klubja. Nagy esemény volt ez Csokonyavi- sontán, hiszen a községben nincs művelődési ház. — Nyáron még csak elszó­rakoztak valahogy a fiatalok — \ zés egy részét vásárolták. Egy jól fölszerelt klubból az asztali foci sem hiányozhat. körülmények között tölthessék | csakúgy, mint a hozzá tartozó kis büfé. Nagyon ritka az. amikor nincs telt ház. el szabad idejüket. A megyei tanács tízezer forint támoga­tást adott, melyből a berende­mondja Gibizer József főköny­velő. — Legtöbben a fürdőre jártak. Ám ha véget ért a nyár, a napok nagyon egyfor­mán teltek. Van ugyan egy községi könyvtár és itt műkö­dik egy klub is, mely heti egy alkalommal várja a szórakozni vágyókat, de ez 'nagyon ke­vés volt. Ezért már mindenki türelmetlenül várta, hogy a mi klubunk is megnyíljon. Két helyiséget kellet átalakítani. Az egyik korábban a KISZ- szervezeté volt, itt voltak a gyűlések, a különböző össze­jövetelek. Ebben kapott helyet a klub. A mostani KISZ-szo- bát pedig egy raktárból alakí­tottuk át. A fiatalok sok társadalmi munkát végeztek azért, hogy minél előtt beköltözhessenek a két helyiségbe. A Ságvári Endre szocialista brigád válla­lásainak nagy része is ezt szol­gálta. A gépjavító társulás ve­zetősége mindent megtett azért, hogy fiataljai kulturált A hangulatosan berendezett klubból nem hiányzik a tele­vízió, a magnó, a sakk és az asztali foci sem. A fal mel­letti könyvszekrény is tele van, bárki megtalálhatja itt az íz­lésének, érdeklődési körének megfelelőt. Egy kis ötletért sem kellett a fiataloknak a | szomszédba menniük. A hulla­dékvasból ízléses virágtartó­kat, különböző berendezési tárgyakat készítettek, melyek­kel még hangulatosabbá va­rázsolták a helyiségeket. A klub eredetileg csak a gépjavító társulás dolgozóinak készült. Rövid idő alatt azon­ban a falu összes fiatalja fel­fedezte, és most már együtt szórakoznak itt. A program változatos. Szelemi vetélkedő, asztalitenisz-, sakkbajnokság zajlott le eddig, szakmai, po­litikai előadások hangzottak el. Hivatalos program heten­ként egyszer van, de a klub szombat és vasárnap kivételé­vel mindennap nyitva tart — Munka után az első utunk legtöbbször ide vezet — mondja Ipolyi Zoltán KISZ- titkár. — A programok összeállítá­sánál mennyire veszik figye­lembe a tagság igényeit? — A klubnak éves műkö­dési terve van, melyet a veze­tőség állít össze, természete­sen úgy, hogy figyelembe ve* szi a tagok igényeit. A kész programtervezetet azután kö­zösen megvitatjuk, esetleg ki­egészítjük. — Biztosan jött létre ... sok barátság Sz. L. I Az egész napi munka után felüdít az olvasás, beszélgetés. — Természetesen. Itt min- | denki barátja mindenkinek. I Nemcsak együtt szórakozunk, | de együtt csinosítgatjuk az épületet kívül, belül. Most fe­jeztük be a virágok gyomlá- lását. A faluban egy kicsit meg is mosolyogtak bennün­ket, mert ilyen nőknek való munkát végeztünk. Itt a gép­javítónál kevés lány dolgozik, így még a virágokról is a fiúk gondoskodnak. Somorjai Rózsa is szívesen tölti szabad idejét a klubban. — Gyakaran eljövök ide, mert jó a társaság, és barátok közt gyorsan múlik az idő. — Milyen programokat ked­vel? — A vetélkedőket szeretem. Nagyon érdekesek a különböző szakmai előadások is. Ügy ér­zem, mindkettőből több kéne. Csokonyavisontán a fiata­lok olyan helyet kaptak, ahol hasznosan eltölthetik szabad idejüket. Nyáron kiránduláso­kat szerveznek, ha pedig vége a jó időnek, várja őket a klub, melyet ők varázsoltak hangu­latossá. Dán Tibor S zó, ami szó. Kardos János bácsi mesélő­kedvének párja nincs hét határban, de legalábbis Porrogszentkirályon. Ha nem lenne kórházi története is, talán nem is érezhetné ma­gát igazi mesélőnek. » ... Ebben a kórházban az orvosoknak volt egy fér­fiasszisztensük, Iván Szur- csenkó. Orosz hadifogoly voll az 1914—1918-as háborúból, a limanovai nagy ütközetben fogták el a Nádasdi-huszá- rok. Civilben borbély volt, olyan széles borotvanpengé- vel, mint a szaracén harco­sok csatabárdja. Magyaror­szágon azért maradt, meri mint mondta, itt nálunk na­gyon szép piros hölgyek van­nak. Lovas kozák lehetett vol­na, amikor besorozták, de ki­csi volt a feje, a kucsma az orra hegyéig lecsúszott, nem látott semmit, a hosszú ko- zákpika sem tetszett neki, nem akart ő szilvát verni... A kórházban mindenki sze­rette. Erősen tört magyarság­gal beszélt, mindenkit tege­zett, engem Kékszemü Pis­tának 'keresztelt el. Sokszor estefelé láttam, hogy az apácáknak teszi a szépet, akik üres óráikban a Kimeríthetetlen kincsestarisznya folyosón kötögettek vagy ol­vasgattak. Sohasem térdepelt le eléjük, csak guggolt. Azt mondta, ez hatásosabb. Egyik nap, amikor a reg­geli vizitnek vége volt, egy szőrtarisznyás, kopott ruhás ember állított be. — Bujdos László vagyok Felsőzsolcáról. A helybeli szövetkezeti igazgatóság tag­ja, operálásra jöttem. — Várjon, sógor, majd va­laki eligazítja kendet. Dél felé beállított Iván. — Mi van neked otthon foglalkozás ? — Jegyző vagyok. — Nono, hamis! A föld­szinten is lenni egy jegyző, az nem így nézni ki, mint te. És forgatta a fejét jobbra- balra, mint a kutya, ha trom­bitálnak. — Hány lakosa van a köz­ségednek? Hány háza? — No, azt én nem tudom, mert én a felsőzsolcai köz­birtokosság istállójában négy szép szimentáli bika jegyzője vagyok. Bujdos Lászlót aztán meg­operálták, rendbe jött szé­pen. Egyszer azt mondja, nagy a szakálla már, illene megborotválkoznia. — Majd az Iván! Megbeszéltem Szurcsenkó­val, hogy a mi jegyzőnk ha­ját középen válassza el, a díjat én fizetem. így is lett. Mindenki a hasát fogta ne- vettében. Csak Iván és Lász­ló maradt komoly. A végén aztán tükörbe nézhetett a mi jegyzőnk. — Jaj, mit szól ehhez a frizérhez a feleségem! — Mit szólna? Eddig úr voltál, jegyző, most meg püs­pök lettél a frizurád után. Az pedig nagyobb úr a jegy­zőnél, tehát avandzsáltál!« Csínyek, férfitréfák, a »csikókor« mulatságai. Be­tegségben is virtusra hajla­mos fiatalok ugratásai. Van azonban egy ezeknél benső­ségesebb, igaz története is Kardos János bátyánknak. Szép és igaz, mert azt pél­dázza, hogy a népek között híd a cselekedet lehet, me­lyet a jó szándék pillérei tar­tanak. ^ »Még 1916-ban történt. Édesanyám egész nap sütött mindenféle jót: pogácsát, ka­lácsot. Rám parancsolt, hogy vigyem a postára föladni. A nővérem férjének ment a csomag az olasz harctérre, közelebbről a doberdói fenn­síkra, ahol mint tarackos tü­zér szolgált a sógor, s lőtt azokra, akik neki sohasem vétettek, és viszont. A csomagot a gyékényes] határállomás postáján kellett föladni, mert anyám úgy tar­totta, hogy így előbb odaér, az olasz hadszíntér ehhez a postához van közelebb. S aztán minél rövidebb idő alatt ott van a kalács, annál kevésbé romlik meg. Ráakasztottam egy botra a motyót, s vittem. A posta­mesternő átvette és kérte a szállíólevelet. Mondom, szí­veskedjen már megcsinálni, mert a jobb kezemen lévő két ujjamat a szecskavágó fo­gaskerekei összeroncsolták. Miért tetted oda, hiszen a karját kellett volna fognod! De azért megírta. Nézelődtem az állomáson, mely tele volt katonákkal Német, bosnyák, cseh, tót szavak hangzottak el, bábeli zűrzavar. Egy kisfiú — any- nyi idős lehetett, mint én — túrós buktát eszegetett. A tenyeréből néhány morzsa le­hullott. ötven év körüli bos­nyák férfi kapkodta fel, far­kaséhesen. Miért kell ennek a szeren­csétlen embernek a sárból felszednie azt, amit más sem­minek néz? Nagyon rossz ér­zés volt az nekem, mint gye­reknek. Mit vétett ő? Otthon, ha szűkösen is, de jóllakha­tott a megszokott eledellel. A motyóból, amelyet anyám összecsomagolt, ki­szedtem a mákos patkókat. A bosnyák katonáknak kínál­tam. Szétosztották egymás között, nagy hálálkodással. S ötétedett, mire hazakó­vályogtam. Mondtam anyámnak, hogy éhes vagyok. De hiszen ehettél volna, azért tettem oda má­kos pakót is. Elmeséltem ne­ki mindent. Akkor láttam én először sírni a drága anyá­mat ...« Kardos János ezt a törté­netet egy békenagygyűlésen is elmeselte. Aranyjelvényt kapott érte. Leskó László Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom