Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-06 / 182. szám
Bepillantás nyelvtudomány műhelyébe Kevés a régész Konferencia Marcaliban A rádió és a televízió műsorában nem ritkák a nyelvművelő, nyelvhelyességi témák. Napi- és hetilapjaink is közölnek néha ilyen témájú írásokat. Néhány nyelvészünk nevét az ország lakossága szinte olyan jól ismeri, mint közéletünk egy- egy személyiségéét. Mégis, ha valaki a nyelvtudományt csak ezekből a megnyilvánulásokból ítélné meg, könnyen téves képet alakíthatna ki magában. A nyelvtudományi kutatómunka ugyanis — minden többi tudományághoz hasonlóan — sokkal szélesebb körű annál, mint amit a napi hírközlő szervek segítségével megismerhetünk belőle. Az utóbbi két évtizedben nyelvtudományunknak kialakultak a kutatóhelyei, ahol a munka meghatározott tervek szerint folyik. Ezek a kutatóhelyek az MTA Nyelvtudományi Intézete, illetőleg a felső- oktatási intézmények nyelvészeti tanszékei. Az intézet elsősorban kutatási feladatokat lát el. A tanszékek dolgozóinak viszont az oktatás a fő feladatuk, és emellett folytatnak kutatómunkát. A társadalomtudományi kutatómunkának — így a nyelvtudományinak is — kettős feladata van. Egyrészt ki kell elégítenie a szakterület korszerű elméleti, módszertani, szakmai igényeit, másrészt eleget kelj tennie a társadalmi hasznosság követelményének. Ez a kettős cél a kutatómunka során természetesen nem válik el ilyen mereven egymástól. Mert kétségtelen, hogy pl. a Magyar Értelmező Kéziszótár c. munkát, amely 100 000 példányban jelent meg, készítői gyakorlati céllal állították össze: hogy közvetlenül emelje társadalmunk széles rétegeinek anyanyelvi műveltségét. De ahhoz, hogy ezt a gyakorlati célt korszerűen meg tudják valósítani, előzőleg alapos és szerteágazó tanulmányokat kellett végezniük a nyelvtudomány több területén. Mert a nyelvN tudománynak igen sok ágazata van! S közülük nem egyet nálunk is eredményesen művelnek. Ha röviden is, tekintsük át ezek közül a legfontosabbakat! Az általános nyelvészet a nyelv általános jellegű, elméleti kérdéseivel foglalkozik. A nem szakember részére minden bizonnyal meglepő, hogy még ideológiai, filozófiai vonatkozásban is milyen bonyolultak az efféle — oly egyszerűnek látszó, de megnyugtató módon máig meg nem oldott — kérdések, mint az, hogy: mi a nyelvi jelentés: a szójelentés és a szóalak viszonya; a mondat meghatározása; a nyelv és a gondolkodás, a nyelv és a társadalom ösz- szefüggései; melyek azok a sajátosságok, amelyek minden nyelvre jellemzők stb. yelvészeink többsége természetesen a magyar, illetőleg a finnugor nyelvtudomány területén dolgozik. Vizsgálják a mai köz- és irodalmi nyelvet, nyelvjárásainkat, a magyar nyelv történetét. Folynak különböző módszertani eljárások alapján nyelvtani, a szókészlettel foglalkozó, stilisztikai, • jelentéstani, kísérleti fonetikai stb. kutatások. A finnugor nyelvészek pedig elsősorban a legközelebbi rokon szovjetunióbeli nyelvekkel, a vogullal, osztjákkal, illetőleg a zürjénnel, a cseremisszel, valamint a szamojéd nyelvekkel foglalkoznak. Itt és most még a legjelentősebb könyvek felsorolására sincs mód, legföljebb néhány nagyobb, egészben vagy részben elkészült összefoglaló művet említhetek meg. Pl.: A magyar nyelv értelmező szótára; A mai magyar nyelv rendszere; A magyar nyelv történetietimológiai szótára; A magyar szókészlet finnugor elemei; A magyar nyelvjárások atlasza; Petőfi-szótár stb. Előkészületben van több más nagyszabású munka is, pl.: Nyelvművelő kézikönyv; A magyar kiejtés kézikönyve; Uráli etimológiai szótár; Magyar szinonimaszótár; Új Magyar Tájszótár. Elkezdődtek — többek között — egy történeti magyar nyelvtan, valamint a magyar nyelv gyakorisági szótárának a munkálatai. Az érdeklődő olvasó a I Magyar Nyelv, a Magyar Nyelvőr, illetőleg a Nyeivtu- I dományi Közlemények c. folyóiratok alapján kaphat némi áttekintést ezen a két nagy területen folyó munkáról. Nemzetközi viszonylatban is igen tekintélyes ága a magyar nyelvtudománynak a keleti nyelvek kutatása, az orientalisztika. Hazai kutatói főleg a török és a mongol nyelveket kutatják. Fontos területe a hazai nyelvészetnek a romanisztika és a germanisztika is. A ro- manisztikában főképpen olasz, román és francia, kisebb mértékben spanyol vonatkozásban, a germanisztikában pedig a német és az angol viszonylatában folynak számottevő kutatások. orsan fejlődő területe a nyelvtudománynak az alkalmazott nyelvészet. Művelői különösképpen arra törekednek, hogy kutatásaik eredményeit a társadalom közvetlenül is felhasználhassa. A nyelvművelés és a helyesírás témaköre mellett nálunk ma különösen előtérbe kerültek a magyar nyelvet valamilyen más nyelvvel (angol, orosz, francia, német, szerb-horvát) egybevető »kontrasztív« nyelvtani kutatások, a különféle statisztikai vizsgálatok, s elsősorban ezen a területen egyre nagyobb szerepet kapnak a nyelvészetben is a számítógépek. A nyelvtudósok részt vesznek természetesen az anyanyelvi oktatás korszerűsítését előkészítő munkákban is. Imre Samu, a nyelvtudományok doktora, az MTA Nyelvtudományi A hétszáz éves fennállását ünneplő Marcaliban tegnap kétnapos régészeti tanácskozás kezdődött a dél-dunántúli megyék meghívott régészeinek, antropológusainak és régészeti botanikusainak a részvételével. A tanácskozást a nagyközségi tanácson tartják, a védnökök: Szabó István párttitkár és Bántó Károly tanácselnök. dunántúli régészek is az orszá- J lás kori, a közép kori kutatá' sokról lesz szó, s helyileg a dél-dunántúli területről. gos kutatási programba. (Ennek egy példájaként említette, hogy Somogybán — éppen a marcali járásban — már folyik a régészeti topográfia elkészítése.) A kétnapos tanácskozáson összesen tíz előadás hangzik el. A témák időben messzire nyúlnak vissza, a neolitikus, a rézKimeríthetetlen kincsestarisznya HA FELÜDÜLNI vágyom, Időről időre felkeresem, vagy levélben »küldöm a lelkem« neki. Kardos János porrog- szentkirályi nyugalmazott erdőőrnek. Történetei megneVet- tetnek, elgondolkodtatnak. Néprajzi hitelük van, tiszta forrásból — a valóságból — fakadnak. Hajdani világot festenek meg, számomra és sokunk számára ismeretlent. Így szól az egyik legújabb története: »Falunkban a kultúra nagyon gyenge lábon állott. Tizenöt évig én szerveztem a műkedvelőket, bálokat. De végre beleuntam, évekig nem volt semmi. A fiatalság télen, a hosszú estéken unatkozott. No, egyszer aztán úgy adódott, hogy előadjuk a János vitézt. Én .-zt addig nem láttam sehol. Mondták: ismerik a rnűkedvelésben való jártasságomat, és én biztosan megértem, hogy a darabban minden szereplő egyformán fontos, még a statiszta is. Én tehát statisztaszerepet vállaltam. A búcsúzáskor egy nőt kellett /megcsókolni, vagy egy huszárszerepet eljátszani. Választhattam. Egy kukkot sem kellett szólnom. A színpadi ruhákért én mentem a pesti kölcsönzőbe. A sok huszárruha megbűvölt, tehát én is huszár leszek, eldöntöttem! Édesapám is huszár volt a világhírű bábolnai ménesnél, tehát belőlem is fáin huszár lesz. Sajnos a ruhát úgy kellett rólam lemetélni, olyan szűk volt. Maradtam tehát a búcsúcsókot adó statiszta szerepénél, mert ugye mondták: minden szerep egyformán fontos. Elérkezett az előadás napja. Hófehér gatyát és árvalányha- jas fekete kalapot viseltem. Kiszemeltem egy tűzről pattant menyecskét, hogy majd a kívánt alkalomkor azt fogom megcsókolni, amúgy alaposan. De hiba csúszott be. Mégpedig: amikor az istrázsamester felszólította a verbuváltakat, hogy mindenki búcsúzzon el szeretteitől, én odasomfordáltam a kiszemelt menyecskéhöz, hogy megcsókoljam. Az meg se szó, se beszéd, úgy ellökött magától, hogy elvesztve az egyensúlyt hanyatt vágódtam, egyenesen bele a pataknak elkészített fürdőkádba, amely Ide nézzen ,visított föl. Kicsit följebb emelte a szoknyáját.. hogy lássam. Nem látok én semmit, húzza feljebb, kérleltem szelíden. Pfuj, mondta tömören. NEM ESZIK kását,' miért majdnem színültig volt vízzel. \ pfújogat, mondom neki. Ha a harisnyájának még van sarka, nem lukas, akkor még a zsib- piacon értékesítheti, valaki tán megveszi dohányzacskónak. A villamos közönsége sokáig integetett utánam.« Nem volt »sima út«, az biEbben mosta Iluska a fehér neműt, amit a gonosz mostoha bízott rá. Én belecsobbantam a vízbe, még a körülöttem állóknak is jutott egy-egy »fröccs«. Kitört a tapsvihar. Hogy vót! Hogy vót! De én nem voltam haj- i zonyOS_ landó az ismétlésre, mert még ! a fogam is vacogott a hidegtől.« Nagy siker lehetett az a haj- I dani színielőadás, annyi szent! Meglehetősen naturális játék kerekedett belőle. A városi olvasónak ismereteket ad az egykori falusi műkedvelőmozgalomról. »A 'következő évben újra meg kellett ismételni a darabot. Kicsit vonakodtam, hogy újra én utazzam fel Pestre a ruhákért, de kértek, hát mentem. Harmadnap már a pesti villanyoson utaztam három vesz- szőből font kosárral a ruhakölcsönző felé. A fonott kosarak a peronon maradtak, én meg beültem a villamosba, mondván a kalauznak, hogy a Vörösmarty tér közelében szóljon, mert ott kiszállok. Alig megyünk valamicskét, a kalauz kér, hogy menjek ki a peronra. Egy lángvörös hajú nő rám formed: magáé ezek a kosarak!? Nem az egyémek, csak rám bízták, hogy a ruhakölcsönzőből színpadi ruhákat vigyek haza, Porrogszentkirály- ra, a községünkbe. Nézze, azt mondja, a harisnyámon felfutott a szem. Szem? Milyen szem futott fel. Kinek a szeme? Mire ő: a harisnyám szeme futott föl. Minálunk a harisnyának nincs szeme, csak a lónak, baromfinak, macskának, kutyának van szeme. A harisnyának csak sarka meg szára van. kori, a bronzkori, vaskori, a A tanácskozás szerepéről Ba-1 római régészeti, a nép vándor kay Kornél Somogy megyei múzeumigazgató beszélt. Elmondta, hogy a marcali tanácskozás nem az első kísérlet a régészeti munka összehangolására; az eddigi sikertelenségek azonban nem jelentik azt. hogy ennek a kezdeményezésnek is erre a sorsra kell jutnia A négy dél-dunántúli megyének különösen érdeke, hogy összehangolt tervek alapján végezzenek régészeti kutatómunkát. Dél-Dunántúl hazánk területének mintegy egyötöde, nyolc múzeum működik a négy megyében, s jelenleg öt helyen folyik kutatás. Nagy s régészhiány, nem is tudják ellátni külön-külön a feladatokat a területen. A régészhiányt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy Baranya egyetlen részvevőt sem tudott küldeni a marcali konferenciára. Az elmúlt tíz év kutatási eredményei így is jelentősek Somogybán harmincöt helyen folyt ásatás. Kiemelkedőbbek az andocsi, nagyberki, somogy- szili, ságvári, vörsi, toponári, kaposszentjakabi és a legutóbbi időkben a somogyvári régészeti kutatások. Három helyen, Telekiben, Szenyérben és Somogyvámoson folyt templomkutatás. Tolna, megyében huszonkét A marcali tanácskozáson elhangzott előadásokat megjelenteti a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága az 1974. évi évkönyvben.* Ma a régészek a somogyvári ásatásoknál szereznek helyszíni tapasztalatokat. Horányi Barna Követeink a Huss ki bulevárdon Magyar ajándék: egy 1848-as zászló művészi másolata. Programgazdagság, sokoldalúság és helyszűke — ez jellemzi ma a Szófiai Magyar lelőhelyen volt ásatás, jelentő- Intézetet. A sebb a tamási longobárd temető, a simontornyai várkastély és a szekszárdi XI. századi bencés apátság föltárása. Baranyában ástak legtöbbel a régészek: negyven lelőhelyen folyt munka. Jelentőseb”*■ "*■j/' t>ek: a szentlőrinci kelta teme- intezetenek megbízott igazgatója ^ ' Wíbgfelás kori háromszintes épületrészben — amely a bolgár főváros elegáns korzójára, a Ruszki bulevardra néz — és vidéken évente száznál több rendezvényük és kiállításuk ad betekintést a magyar életbe. — Sokszor egyetlen rendezvény hangulata is többet árul el a lényegből, mint tucatnyi adat — mondja Orosz Ferenc igazgató. Bár egy év is eltelt azóta, mégis mindig friss bennünk az ünnepi Petőfi- rendezvény emléke. Az ezek összehangolására alakult Pe- tőfi-emlékbizottságban az a Ljudmil Sztojanov akadémikus elnökölt, aki 1923-ban, rendőri megtorlást vállalva emlékezett meg Bulgáriában berek közti információcserét — Petőfi Sándor századik szüle- 1974 végén Kaposváron tartsanak információs tanácskozást, temető föltárása. Pécsen római kori leleteket találtak. Zalában huszonegy lelőhelyen folyt régészeti kutatás. Bakay Kornél bevezető előadásában megfogalmazta azokat a javaslatokat is, melyeket ma bocsátanak vitára: a négy megye dolgozza ki ötéves kutatási tervét; javítsanak a szakember-ellátottságon, a déldunántúli régészek végezzenek közös kutatásokat is; a megyei tanácsok támogatásával hozzanak létre közös kutatási bankot; rendszeresítsék a szakem(Folytatjuk.) Leskó László javasolta a házigazda múzeumigazgató —; szerkesszenek közös idegen nyelvű kiadványokat a dél-dunántúli régészeti eredmények bemutatására; kapcsolódjanak be a déltésnapjáról. Az ünnepi eseménysorozat alkalmából helyezték el Razgradban — ahol Petőfi nevét viselő technikum is van — a költő mellszobrát. Nagy érdeklődésről tanúskoTestvér kerületünk múltjából Gárdonyi Géza a Ferencvárosban Kétszáznegyven éve kezdték i hihetőképp hátra is fog maradmeg Somogy testvérkerületének, a Ferencvárosnak a külvárosi telekkönyvezését. 1793 ban nyílt meg az első német nyelvű iskola az akkori Soroksári (most Ráday) utcában. Két évvel korábban még csak terv volt, de 1792-ben már valóság: a pesti Kecskeméti kapun kívüli és az attól délre elterülő részt I. Ferenc császárról Ferencvárosnak nevezték el. Kezdetben a szegényembe- | rek kerülete volt. Igen érdekes ’ egy 1845-ös leírásból idézni, milyen is volt akkor: » ... a legkisebb és legtekintélyesebb a pesti külvárosok közül. Nyilvános és nevezetes építményekben szegény, megjegyzésre egyedül a táborkórház méltó, mely a város déli végpontján, a soroksári sorompón túl fekszik. Szinte II. József császár teremtménye... A Ferencváros fekvése, távolléte a hídtól és minden közlekedés szempontjaitól, fő oka annak, hogy a többi városrészek möni. Jövendője ... leginkább nemesített marhatenyésztés és terjedelmes kerti és mezei munkálkodás leend. A folyam melletti alacsony fekvése vízáradások alkalmával is legtöbb veszélyeknek s legiszonyúbb pusztulásoknak teszik ki. E bajban azonban az utolsó hat év alatt a Duna felől húzott s emelt gátak által, nevezetesen segítve van. Hinni lehet, hogy jövendő felvirágzása nem egykönnyen fog oly pusztító módon — miként 1838-ban — megakadályozni...« A kapitalizmus kora után indulhatott meg csak igazi fejlődés. A kiegyezés után sorra alakultak az üzemek, gyárak, és a kis, kertes házak mellé megtelepedett a munkásság. Száz év előtti fejlődéséből érdemes idéznünk néhány mozzanatot: 1872. augusztus 15-én adták át rendeltetésének a marhavá- góhidat. Szeptemberben nyitották meg az 1848—49-es szabadságharc veterán hősei szá gött oly igen hátramaradt, és | mára a honvédmenházat. Az | akkori Temető (ma Mester) utcában iskola építését kezdték meg. (Ezt az épületet használja az első világháború körüli évektől a Teleky Blanka Felső Kereskedelmi Iskola.) 1873- ban a mostani Szamuely, akkor Kék nyúl utcában 19 sok- gyermekes család számára megépítették az ún. Gregersen- féle házat. Az idén száz esztendeje fejezték be a íővámház építését. Az 1876-os év februárja szomorú eseményt hozott: jeges árvíz öntötte el a házakat 26-án. 1877-ben megkezdték a szállítási munkát a ferencvárosi pályaudvaron. Megnyílt az ún. dunai teherpályaudvar is, és megindult a for galom a déli összekötő vasúti hídon. Ezek az évek igen nagy hatással voltak a szőlősgyöröki és karádi éveiről ismert Gárdonyi Gézára. Tizenkét éves korától, 1875—1878 között az akkori Lónyai utca 4/c alatti református gimnázium érdeklődő mindenre kiterjedő figyelmű növendéke volt. D. I). dik a magyar nyelvtanfolyamok keresettsége. Jelenleg kétszázan tanulnak az intézet falai között, de teremhiány miatt körülbelül ugyaneny- nyien várnak felvételre. Mindig zsúfolt nézőtér előtt vetítik a száztízszemélyes alagsori előadóteremben a magyar filmeket, régebbi jelentős alkotásokat ugyanúgy, print egy- egy új művet. Az idén tavasszal ritka élményben volt részük a bolgár irodalomkedvelőknek. Berek Kati, Bitskei Tibor, Bodor Tibor, Major Tamás és Várady Hédi bolgár színészekkel együtt, kétnyelvű előadásban tolmácsolta két forró sikerű estén József Attila verseit és Madách Imre drámarészleteit. Az utóbbi műsor egyik célja az, hogy a több évé forgalomban lévő kitűnő fordítás és annak díjnyertes könyvillusztrációi után — kedvet csináljanak Az ember tragédiája bulgáriai színreviteléhez. A Szófiai Magyar Intézet munkatársai több mint negyedszázados működésük alatt módszeresen járták a bolgár vidéket. Kiemelkedő visszhangja volt a közelmúltban Sumenben — az egyik legrégibb »magyar bázison« — megrendezett A barátság költészete című szavalóversenynek, amelyen mintegy ezren vettek részt. A múlt esztendő eleje óta néhány újabb tárgykörrel bővült az intézet tevékenysége: így a kulturális és művészeti programokon kívül gazdaságpolitikai, orvostudományi, s építészeti kérdésekről is kicserélhetik tapasztalataikat a bolgár és a magyar szakemberek. A Szófiai Magyar Intézet rendezvényeit egyetlen év alatt több tízezren látogatják meg. Törzsközönségük: Ma- 7 gyarországon tanuló bolgárok, Bulgáriába házasodott honfitársaink, s — többnyire bolgár évfolyamtársaik kíséretében — Szófiában tanuló magyar ösztöndíjasok. Sz. P. t
