Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

Munkában a komlókombájn Négymillió forintba került az a nagy teljesítményű, ha­talmas kombájn, amely a nyár dereka óta üzemel a Darány- pusztai Állami Gazdaság köz­pontjában. A Belgiumból ér­kezett Aííaej/s-gyártmányú gépkomplexum megszüntette az emberi munkát a komlóval. Míg a növény kilogrammját átlagban hat forintért szed­ték — dolgozták föl emberi munkaerővel, addig a gép — ugyanezt a mennyiséget ala­pul véve — mindössze két fo­rintnyi ráfordítással végzi. A termés a söriparnak kell, a nö­vény más részeit helyben dol­gozzák föl — illatszercikkek gyártására. Lakatos Jenő igazgató el­mondta, hogy ötyen holdról takarítják be a komlót. Mivel Napi negyven mázsa komlót kombájn. is képes földolgozni az új kát, a terület növelését tér- j vezik. Harminöt holdat tele­ősszel az egyik részét, jövőre a másikat. A telepítési ok- az új gép megkönnyíti a mun-1 pitének két ütemben. Most [ mányt már jóváhagyták az illetékes szervek. ’ Folyamatosan üzemel a le­párló is. Négyszáz vagonnyi növényt — főként kaprot, le­vendulát, izsópot, muskotály- zsályát dolgoztak föl eddig. A napi átlag: tíz vagon. Százhá­rom mázsa illatos olajat pá­roltak a növényekből. Fiatalok — fiatalokról Szuperdisco V an-e civilizációnk fejlő­désének imponálóbb jele, mint az, hogy egyre több szupert produkál? Vannak már szuperhatalmak, szuperkupák, szupersztárok és szupermosószerek. Most — íme — megjelentek a szuper- discók is. Vége a piti világ­nak! Balatonszéplakon üzemel Éliás Gyula discója, amelyet valóságos nimbusz vett körül, s ha valamire illik a szuper jelző, akkor erre a mulatóra igen. Ezzel a mulató tökélete­sen tisztában van, kívül is he­lyezkedik a középszerű üdü­lőhely vérkeringésén. Van eb­ben némi arisztokratikus el­vonultság, vállalt magány s egy kanálnyi egzotikum is. No, még diszkrét sejtetése annak, hogy ez valami más, mint amit általában elvárhat az ember, itt valami egészen kü­lönleges dolog történik. Ez már nem is a Balaton, hanem egy Monte Carló-i lokál szép­laki kirendeltsége. A műsor 11-kor kezdődik, a mutatvány azonban sokkal előbb, amikor megérkeznek az Opelek, Fordok és Alfa Ró­meók (az utóbbiakat a lányok gyöngéd szeretettel csak »al- fi«-nak becézik.) A gyalogosok Folyamatosan üzemel a lepárló. fl Szekszárdi Egészségügyi Szakiskola pótfelvételt hirdet 2 éves bentlakásos ápolónői tanfolyamra Jelentkezhetnek mindazok a fiatalok, akik a 16. életévüket betöltötték, az általános iskola VIII. osztályát elvégezték vagy érett­ségiztek. A tanfolyam idejére minden igényt kielégítő kollégiumi férőhelyet biztosítunk, teljes ellátással, 100 Ft térítés ellenében. Az I. évben 120—550 a II. évben 120—650 Ft ösztön­díjban részesülnek a hallgatók — tanulmányi eredmé­nyüktől függően. Jelentkezés: augusztus 26-án reggel 9 órakor, az alábbi iratokkal: kérvény, önéletrajz, iskolai bizo­nyítvány, születési anyakönyvi kivonat, orvosi igazolás, 1 a szülők kereseti kimutatása. (142871) Vegyünk könyveH Egyre jobban terjed az új hobby, a könyvgyú.ités. Van­nak, akik csak ^ ért vesz­nek könyvet, hogy a vendé­geknek büszkén mutathassák a roskadásig pakolt polcokat, a »drága könyveket«, amelyek közül nem egy bizonyára még »felvágatlan lapokkal« áll ott. A könyvvásárlók másik része az olvasás, a tanulás kedvéért tér be a boltokba. Igényesen válogat, és csak a legszüksé­gesebbeket veszi meg. Egyik ismerősöm az utóbbi vásárló táborhoz tartozik. Tő­le hallottam, hogy egyetlen ajándékba kapott lexikont há­romszor kellett kicseréltetnie, mivel hiányosak voltak a la­pok, vagy éppen rosszul kö­tötték össze az íveket. Ez az eset késztetett arra, hogy el­menjek a könyvesboltokba, ahol ezeket a könyveket áru­sítják. A kaposvári Tanács­ház utcai Művelt Nép Köny­vesboltban a boltvezető a pol­cokra mutatott: — A sarokban azok a köny­vek mind hibásak. Két hónap­j pal ezelőtt küldtük el az ösz- I szegyűjtött rossz példányokat, I s már megint nő a számuk. Mi visszacseréljük a rontott, hi­bás könyveket, ha van még belőle. Ha nincs, megtérítjük a vásárló kárát. — És ha ragaszkodik a könyvhöz? — Akkor fölküldjük Buda­pestre a könyvet, ahol kijavít­ják a hibát, újrakötik a köny­vet. Persze, ez hosszadalmas folyamat. — Az utóbbi évekhez viszo­nyítva nőtt vagy csökkent a hibás könyvek cseréje? — Mindig is voltak hibás könyveink. Talán most egy ki­csit több a »selejt« könyvek száma. Hogy melyikeknek? Ezt nem lehet egyértelműen megfogalmazni. Minden fajta könyv között akad hibás ... Vásároljunk könyvet! És ha hibás, ne töprengjünk, ne dü­höngjünk, visszacserélik. Egy­szerű, nem? Vagy inkább úgy lenne egyszerű, hogy ne kap­junk rossz, hibás könyvet? N. J. és más földi halandók tiszte­lettudóan kezdenek viselkedni, kialakulnak az erőviszonyok. Bejutni külön szám. Az ajtón­álló, ez a modern, húszforin­tokat begyűjtő Cerberus egy antropológus biztonságával rendezi a befelé igyekvők so­rait. Megható szimpátiát ta­núsít az indogermán arcéi és a mediterrán alkat iránt és szerénységre inti a Kárpát­medencéből jöttékét. Bent már szól a zene, .per­sze halkan, hogy ne zavarja a dolgokat, amelyek készülőd­nek. A terem egyik végén a disc-jockey irigyelt mi'krobiro- dalma, a keverőpult áll: szi­lárdan és méltóságtelejesen, extravanciájának teljes tuda­tában. Lemezek, magnók, le­mezek, fülhallgató, erősítők, lemezek, mikrofon, lemezját­szók, lemezek mindenütt. Va­lamennyi az elektromos kor termékei. Boldogító, felemelő érzés. Ecce homo! Mögöttük a falon vetített kép: sejtszerű valamik folynak, bugyognak. kavarognak körbe-körbe, cso­dálatos színekkel. Az erotika már erjed, de még nem fülled. S ötét van. csak a zöl­des, kékes, vöröses lámpák villognak bi­zonytalanul, pszichedelikus félhomály. Fojtott levegő, for­róság, pára. gyöngyöző ve­rejték és gyöngyöző sör — ez utóbbi 30 forintért. Minden pattanásig feszült, és ekkor . . . Ekkor megjelenik egy figura — talpig tarmerben, szakálla­sán. bajuszosan, szénaboglya- hajasan, és elfoglalja helyét a keverőpultnál. A folyamat összetett és bonyolult, tehát idehajol, odahajol, tesz-vesz, matat, mutogat, utasít, végül j torkot köszörül. A szertartást | mélyen átérzi a közönség. Fi­gyel és elhallgat, s azt mor­molja: Éliás. Igen, ő az, most már teljes életnagyságban lát­ható az egyedül neki kijáró | fényben, előtte plexi lemez emelkedik, garantálva egyedi helyzetét. Egyúttal védi a hó­dolóktól is. »Üdvözlöm ezen szép éjsza­kán a hölgyeket, urakat, vala­mint a semleges neműeket. Remélen jól fogják érezni ma­gukat hajnali négyig tartó le­mezparádénkon, de itt is van már Wilson Pickett, a soul muzsika reprezentatív képvi­selője, akire nem mondhatjuk, hogy nem úriember, hallgas­suk csak, kopog mielőtt bejön­ne...« Imigyen szóla Zarathustra .„ S megkezdődik a szuperprog­ram, a beat salto mcxrtáléja. Érdemes visszafelé lapozni egy kicsit a disco-storyban. Bizony nem .egyidős a beat- tel. Kezdetben a helyi zeneka­rok ki tudták elégíteni a fiata­lok zene—társaság—táncbeli igényeit. Aztán a pop-zene meghódította az egész világot; befutott, polgárjogot nyert óriási méretűvé duzzadt, s a rádióállomások a lemezek szá­zait—ezreit bömböltették az éterbe. (Jellemző, hogy pl. az. amerikai slágerlista százas lét­számú és szinte naponta vál­tozik!) Most már egy zenekar sem tudott estéről estére ma­radéktalan szórakozást nyúj­tani, hiszen stílusuk keretein lehetetlen volt túllépniük. Hogy is tudtak volna eleget tenni a már számtalan irány­zatot ismerő közönség változa­tos igényeinek! S ekkor megjelentek a le- mezgyűjtő fiúk, akik hamaro­san kamatoztatni kezdték kol­lekciójukat, lemezklubokat alakítottak. S ettől kezdve egyetlen ember, a disc-jockey képes volt odavarázsolni a te­rembe az egész világot, az ezernyi stílust, zenekart, éne­kest, számot. A fiatalok pedig megrohanták a discokat, a »le mezlovasból« nagymenő lett* akinek nevét éppúgy illik is­merni, mint a zenekarok tag­jait. Cintula, Óriás, Tojás, Dám Laci, vagy Éliás... Ki ne hallott volna róluk? Ahhoz, hogy valaki jó disc- jockey legyen, sok kell. Éliás Gyula így foglalta össze: le­gyen muzikalitása, beszéljen angolul, ismerje a pop-muzsi­kát: a régi és az új számokat egyaránt; legyen kellemes hangja, jó megjelenése, és ami a legfontosabb: teremtsen kontaktust a 'közönséggel és játsszon jó zenét. A disc-jockey - magánvállal­kozó, tehát korlátlan úr, a ze­ne császára, a muzsika feje­delme, atomkori isten. Csak éppen a közönség nem figyeli, hogy mit mond. Meg nem ér­dekli, hogy van-e muzikalitá­sa, meg nem veszi észre a rossz angol kiejtést. A lényeg: pörögjön a lemez, harsogjon a zene, lehessen táncolni — és még a partnerral sem kell erőltetni a társalgást, majd a discós beszél, nevet, teszi ma­gát. nyomja a szöveget he­lyette. S ezt érzi a disc-jockey is. Ma már az az »őrjöngő« szerepe helyett egy hűvösebb, mértéktartóbb stílus van ki­alakulóban, egyrészt a »hová hajtsam magam« elv, más­részt az önmegelégedés miatt S miközben mindezeket végigondolom, a han­gulat már tetőzött: el­szabadult a pokol, most már mindent sza"bad. A látvány egy új Hieronymus Bosch vásznára kívánkozna... Oh, pardon, ez nem művészi téma! Erről nem is érdemes Imi De hát akkor miről? Ludvig NSndor r LESKÓ LÁSZLÓ Sötét ügyek _ A KAPOSVÁRI KÖZÚTI ÉPÍTŐ VÁLLALAT azonnali belépéssel fölvesz gyakorlattal rendelkező nyugdíjas minkakcnyvkezelot Jelentkezni lehet a munkaügyi osztályon: Kaposvár, Szántó Imre u. 19. (101339) Üj sorozatunkban a múltba nyúlunk vissza. A század­elő Kaposvárnak legérdekesebb, legjellemzőbb bűnügyeit dolgoztuk föl. Modellül pitavalok, fekete krónikák szolgál­tak. Régebbiek — mint Ráth-Végh Istváné — és újak is. Nem a szolgai másolás a módszerünk. A bűnügyek társa­dalmi hátterét is szeretnénk megvilágítani, s az egykori esetekhez, rút tettekhez magyarázatot adni, mivel ezekhez kommentárt fűzni a tudomány akkori állapota miatt még nem tudtak — vagy érthető módon — nem mertek. Néhány esetben talán éppen most, több mint fél évszázad múltán ragyog föl az igazság ... Krónikánk a századfordulótól az első világháború vé­géig öleli fel az eseményeket. Az elítéltek nevét az esetek többségében — a vétlen utódok érdekében — megváltoztat­tuk. A szerző ezúton mond köszönetét a Somogy megyei Levéltár dolgozóinak, akik munkájában segítették, és Ki­rály Lajosné zamárdi lakosnak, aki gyűjteményét rendel­kezésre bocsátotta. 1. Gyilkosság a Dűlő utcában A november 1905-ben is olyan volt, mint máskort Nappal az esőfelhőkön, a szürkeségen még át-áttört öt­tíz percekre a napsugár; az éjjelek azonban vigasztalan t feketék voltak. A hold mint- (ha örökre eltévedt volna a # szinte masszává sűrűsödött f ködben. F, Félelmet«« éjszakák! A városszéli házak istállói­ból tompa zajok érkeztek, a fel-feltámadó szél megcsikor- dította a kapukat, meglóbál- ta, s a többihez csapta a meg­lazult kerítésléceket. A ku­tyák ijedten nyüszögtek. Babai Mari sok ilyen éjsza­kát töltött fogvacogva az aj­tajuk előtt. Az anyja okkal — de inkább ok nélkül — ki­lökte a hosszú tornácra. A szomszédok, ha észrevették, hívták magukhoz. — Nem lehet... Ha édes­anyám észreveszi, megöl. Bántotta enélkül is eleget a nevét viselő lányát Babai Má­ria. Ha az udvaron piszkítot- ta össze a ruháját, ott. Ha a konyhában borította ki a vi­zet, ott. És nem nézte, hová üt. Kék-zöld volt a kislány nap nap után. S egyszer az egyik lakó fur­csa dől go Irat kezdett tapasz­talni. A kislány testén a kék ütésnyomokon kívül mintha mást is látott volna ... Megkérdezte a kegyetlenke- döt: — Miért bántja folyton azt a szegény gyereket, Mari? Olyan kicsi, hogy még föl sem képes fogni, ha bajt csi­nál! Zavaros szempárba tekint­hetett a kérdező. Egy pilla­natra végigfutott a hátán a hideg: Babai Máriát nem volt tanácsos ilyesmiről faggatni, tudták ezt a Dűlő utcaiak. Mocskos szavak áradatával válaszolt annak, aki túl kí­váncsinak bizonyult. A zavaros szempár egy pil­lanatra mintha tisztult volna. — Az apját büntetem, aki lányfejjel anyává tett. Házas­ság helyett a szégyen maradt nekem! Egyszer úgyis agyon­verem ... S mintha csakugyan, be akarta volna váltani »ígére­tét«, nemsokára már hallat­szott is lakásrészükből a kis­lány minden addiginál szívet szorítóbb sikoltozása. Betelt a pohár. Valamelyik lakó a 'rendőrségre szaladt. Mikor a bajuszos hivatali kö­zeg a felháborodott lakótárs­sal a helyszínre ért, a zava­ros lárma még mindig nem szűnt meg Babai Mária ajta­ja mögött. A rendőr öklével végigvert a kemény tölgyfán: — Babai Mária, nyissa ki! Szörnyű látvány tárult a belépők elé. A kislány véré­ben feküdt, inkább volt holt, mint eleven. — Orvoshó! — döntött a közeg, némi fontolgatás után. — Maga meg velem gyön! Rohantak a lánykával az or­voshoz. Dr. Polányi Lajos fő­orvos döbbenten konstatálta: — Zúzódások, a kislány fe­jét a falba verhette az anyja. Súlyos agyrázkódása van. Es itt, a karján . .. Nem akart hinni a szemé­nek. Azt látta, amit korábban az egyik lakó. — Ezek itt harapással ej­tett mély sebek!... Az állat szelídebbén bánik a kicsinyé­vel, mint ez a nő! v A sürgő-forgó fehérköpe­nyesek Babai Marika életéért küzdöttek. ^ Az újság megírta: »...a bes­tiális anya ellen megindítot­ták az eljárást.« (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom