Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Együttműködés Beszélgetés a Szovjet Tudományos Akadémia Szocialista Világgazdasági Intézetének igazgatójával HÍRT ADTUNK korábban arról, hogy Budapesten tanácskozott a közgazdasági világkongresszus. Résztvevője és egyik szervezője volt Oleg Bogomolov, a Szovjet Tudományos Akadémia Szocialista Világgazdasági Intézetének igazgatója, aki pénteken Siófokon tartózkodott: somogyi közgazdászokkal folytatott kerékasztal beszélgetést. Bogomolov elmondta, hogy a budapesti világkongresszus eddig a legnagyobb közgazdasági kongresszus volt-; lehetővé tette, hogy a szocialista országok tudósai között tovább erősödjék a kapcsolat. A marxista tudósoknak alkalmuk nyílt az integráció kérdéseinek megértésére. A kongresszus nagyon jó körülmények között zajlott, nagy lépést jelentett az együttműködés fejlesztésében és ennek megfelelően a nemzetközi feszültség csökkentésében. A tudósoknak módjukban állt információkat cserélni, jobban kifejteni nézeteiket, megvilágítani különböző országok közötti együttműködés lehetőségeit. A siófoki tanácskozással kapcsolatban a szovjet tudós elmondta, hogy rendkívül kellemesen érintette a somogyi közgazdászok mély érdeklődése. A jelenlevők világosan értették a felvetődött bonyolult, összetett kérdéseket. A Szovjet Tudományos Akadémia Szocialista Világgazdasági Intézete 1961 óta áll fenn. Oleg Bogomolov hat éve igazgatja. Korábban a KGST titkárságán és a Szovjetunió Országos Tervhivatalának Tudományos Intézetében dolgozott. Megtudtuk, hogy ez az intézet foglalkozik azokkal a gazdasági, politikai folyamatokkal, amelyek á szocialista országokban és a szocialista világrendszerben zajlanak le. Ez azt jelenti, hogy figyelik a szocialista építés, a szocialista országok közötti munka- megosztás törvényszerűségeit. Ezek alapján gyakorlati tanácsokat adnak az együttműködés módjaira. A szocialista országok tudósait is foglalkoztatják azok a témák, melyek kidolgozásán ez az intézet fáradozik. Az intézet igazgatója úgy véli, hogy a szocialista világrendszer tudományos problémái csak a szocialista országok tudósainak közös munkájával oldhatók meg, ezért ezen a területen a legszorosabb együttműködésre van szükség. Nagyon elégedettek a kialakult kapcsolatokkal, melyek évről évre mind jobban elmélyülnek egyetemük és a szocialista országok — köztük hazánk — közgazdasági intézetei között. Például a Magyar Tudományos Akadémia munkatársaival kidolgozzák a két ország köz- gazdasági és tudományos együttműködésének lehetőségeit, egészen 1990-ig. Nem kell bizonygatni, hogy országainkra nézve ez milyen jelentőségű. Ugyancsak magyar közgazdászokkal készítették el a fejlett nyugati kapitalista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgáló tanulmányukat. VENDÉGÜNKTŐL arról érdeklődtünk, hogyan látja intézete jövőjét. — A szocialista országok együttműködésének összetett kérdéseihez kívánunk a jövőben is gyakorlati segítséget nyújtani — válaszolta. — Természetesen, ehhez arra is szükség van, hogy még jobban elmélyüljön a megértés a tudósok és a gyakorlati szakemberek között. Ügy gondoljuk, hogy feladatainknak jól eleget teszünk, ha meg tudjuk világítani a magyarországi pozitív vonásokat, melyeket a Szovjetunió további fejlődésében fel tudunk használni, és fordítva: ha a magyar kollégákkal megismertethetjük saját eredményeinket. G. J. Targoncák a téglagyárakban A tervezettnek megfelelő ütemben folyik a munka a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserópipari Vállalat gyáraiban. A legfrissebb adat: januártól augusztus 10-ig 115 millió 692 ezer kisméretű téglát gyártottak, háromezerrel többet, mint amennyit az év elején terveztek. Ugyanakkor nyerstéglából is csaknem fél" millióval több készült eddig a tervezettnél. Ezek a számok pontosan mutatják, hogy milyen változások voltak az idén a vállalatnál. Ebben az esztendőben az volt a vállalat vezetőinek az egyik célja, hogy erőteljesen csökkentsék az 'úgynevezett elemi kárt, vagyis a nyerstéglagyártás és a szárítás során veszendőbe menő mennyiséget. Ezért az idén először alkalmazták az egyik gyárvezető újítását Ennek az a lényege, hogy a száradni kirakott nyerstégla-halmokat fóliás, felhajtható, úgynevezett pillangó tetővel látták el, Hét község egy szövetkezetben A közgyűlésekről alig néhá- nyan hiányoztak. Talán csak a nagyon idősek, nagyon betegek. Izgalmas, mozgalmas három nap volt, augusztus 21, 22, 23 itt a »délvidéken«. Négy szövetkezet — hét község és egy település — mondott igent az egyesülés mellett. Mindegy ezer szövetkezeti tag határozott — mindössze egykét ellenvetéssel —, hogy 1975. január elsejétől Gyékényes, Zákány, Porrog, Porrogszent- király, Porrogszentpál, So- mogybükköed, örtilos és Szentmihályhegy lakói egy szövetkezetben dolgoznak együtt. Milyen cél vezette az egyesülés gondolatához a mintegy ezer szövetkezeti tagot? Nem először hallottak az elmúlt napokban- lezajlott közgyűléseken sem az indokokról, sem az elképzelésekről. Régóta forog szóban, hogy az idő, a fejlődés szükségszerűen magával hozta az egyesülés, a szellemi és anyagi erők koncentrálódásának szükségességét. A kis csoportonként, brigádonként tartott korábbi megbeszéléseken nem is annyira erről váltottak szót, hanem inkább arról, hogyan is lesz tovább, milyen célok határozzák meg a nagy község további útját, így amikor a közgyűléseken újra a tagság elé tárták azt a tervezetet, melyet az előkészítő bizottság a tanácskozások alapján' összegezett, mindenki előtt jól ismert célok hangzottak el. , Pillantsunk bele, hogy a csak- ■j.n tizenegyezernégyszáz '.oldás gazdaság milyen elgondolások alapján kezdi meg kö- 7" - munkáját január elsején. ’-em két kerületre ta- 'ÚS főágazatként d.eayéaztés es a növénytermelés. Közpon- j ti irányítással — Gyékényesen központi műhelyben — javít- j ják a gépeket és szervezik a j munkájukat. Önálló mellék- j üzemágként működik a ka- ; vicsbánya, az erdészet, a karbantartó brigád és a szeszfőzde. A munkadíjazási forma készpénzfizetéses, és év végén, ha a termelés eredménye ezt lehetővé teszi, nyereségrészesedést kapnak a tagok. Messzemenő egyetértésre talált a háztájira vonatkozó elgondolás is — idézem szó szerint — »a háztáji gazdálkodást a termelőszövetkezet messzemenően támogatja, ennek módozatait a tsz új vezetősége dolgozza ki. A háztáji gazdálkodás segítése érdekében az egyesült termelő- szövetkezet háztáji agronó- must foglalkoztat. Ezeknek a délvidéki apró kis közösségeknek az életében új szakasz kezdődik. Az emberek bíznak ebben az újban. Péntek délután a zákányi részközgyűlésen egy idős szövetkezeti tag távoli és közeli történelmi példákkal bizonygatta társai előtt, hogy a boldogulás, a fejlődés útja az összefogás, — no és természetesen a megértésen alapuló közös munkálkodás. Szívből jöttek a szavak — s bizonyára szívhez is szóltak. (Pénteken az utolsó két részközgyűlésen, Gyékényesen és Zákányban, 388-an szavaztak titkosan, egy szavazat érvénytelen volt, 387-en igen-t mondtak.) Az egyesült nagy szövetkezet Csokonai nevét viseli, központja Gyékényesen lesz. Megszületett az elhatározás, a jövő héten már készül az eevesült, nagy közösség éle- *"H. működését mégha':':—ó új alapszó''Uytor, czet. 7'. M. amelyet az időjárás változásainak megfelelően föl lehet nyitni és le lehet csukni. Ezzel jelentősen csökkent a nyerstégla veszteség. A vállalat ezen kívül négy gyárban gépesítette a téglakihordást. Az szorította erre őket, hogy a rendkívül nehéz fizikia munkát még a viszonylag magas fizetésért is egyre kevesebben vállalják. A négy gyár villás targoncákat kapott, s ezzel nagy mértékben sikerült pótolni a kihordói létszámot. A targoncák beállítása miatt azonban egész sor technológiai újításra is szükség volt. Egyebek között az égetést és a fűtőanyagok összetételét is meg kellett változtatni, hogy ne képződjön vastag salakréteg és a targoncák közlekedése zavartalan legyen. Ezen kívül a téli nagyjavítás során át kellett építeni a szűk és alacsony kamranyílásokat is, hogy a gép beférjen a kész téglákhoz. Megfelelő újak építésére is szükség volt. A téglakihordók, akik először idegenkedve fogadták a gépeket, most már megismerve azok munkáját, megszokták a kezelésüket. A kísérlet sike- j rült, s a vállalatnál a jövőben : újabb targoncákkal akarják j a téglagyárakban könnyíteni 1 a nehéz, testi munkát. ló reggelt! Hajnalban a MÉK-telepen Szombat reggel, öt jóra. A rádióban most jelentkezik a reggeli krónika első kiadása: — Jó reggelt kívánunk kedves hallgatóinknak! Az eső esik, a levegő is lehűlt. Kicsit komor, szomorkás a hajnal. A MÉK kaposvári telepének portása köszönt ránk. — Jó reggelt! Korán jöttek. Ilyenkor, öt órakor még alig van bent valaki. A munkások most öltöznek át. — Jött ma már áru? — Igen, az a kocsi, ott a rámpa előtt. A vezetőjét is ott találja, azt a piros inges férfit. Majszterics János, a kaposvári Latinca tsz gépkocsivezetője álmosan néz ránk. — Nagyatádra vittünk uborkát. Hazafelé Kadarkút - ról hoztunk szilvát. Reggel három órakor értünk ide. Hogy mikor kezdtünk dolgozni? Tegnap nyolc órakor. Huszonnégy órája úton vagyunk. Egy kicsit fárasztó. Pavlek Ferenc, a raktáros érkezik meg. — Egy brigád reggel ötkpr kezd. ' Átnézem boltjaink megrendelő lapjait, összeállítjuk a papírokat. Az asszonyok közben utóméréseket végeznek. A raktáron levő készleteket válogatják szét. — Jön a dinnye! — kiáltja valaki. Az iparvágányon egy nagy vagont tolnak be. Megérkezett a várt dinnye a kapospulai tsz-től. Hegedűs Istvánná brigádja már rakja is a ládákat. — Nyolc fős a brigádunk — mondja — de most csak négyen vagyunk. A másik .műszakból csoportosítottak át embereket. Sok munka van. Jön az áru, rakni, válogatni kell. Ne haragudjon, menni Újdonság a szilva. kell, mindjárt kezdődik a szállítás a boltokba. Hat óra. A rámpa, a rakodótér előtt gépkocsik állnak. — Hány boltba szállítanak? — kérdeztük Csikely József áruforgalmi vezetőtől. — összesen jpegyven saját boltunk van. Ebből hat Dombóváron és három Komlón. De adunk árut az Élelmiszer kiskereskedelmi Vállalat boltjainak és a járásban levő áfész elárusítóhelyeknek is. Komlóra és Dombóvárra szintén ilyenkor indul az áru. — Van valami meglepetésük, újdonságuk ma a vásárlók számára? — Nincs semmi különös. A Háromkor érkeztünk. dinnye már régi portéka, bár kevés van még belőle. A legkeresettebb. A ringló-szilva két hét óta kapható, a kékszilva viszont csak csütörtökön került először a bólékba. — Itt különböző nagyságú paprika, paradicsom van a ládákba. — Igen, osztályozott áruk. Ez az árakban is megnyilvánul. A különböző nagyságuk mellet az ár is változó. Csak válogatott árut adunk ki. Az eladónak kell aztán végleg osztályozni, illetve a rossz árut visszaküldeni, amiről mi készítünk jegyzőkönyvet — mondja a vállalati ellenőr, Heffer Kálmán. Lassan kiürül a rakodótér. A gépkocsik ráállnák a mérlegre, s már indulnak is ki a boltokhoz. Kovács Lajos a MÉK vásártelepi elárusítója. Nagy szakértelemmel válogatja a dinnyét. — Huszonegy éve dolgozom itt a vállalatnál, már ránézésből meg tudom állapítani, melyik a jó és melyik a rossz. Tudja, .most nagyon keresik a dinnyét. Negyed nyolc. Minden elcsendesedett. A boltokba már megérkeztek a gyümölcsök, zöldségek. Néhány percnyi lélegzetvétel, s kezdődik a nappali munka. A munkások köszönnek: — Jó napot! Nagy Jenő Kisbalatoni képek és gondok Különös világ kezdődik a Balaton délnyugati csücskénél, ott, ahol a Zala zavarossárga vize a hatalmas kókvízű tóba ömlik. A Zalán átívelő közúti és vasúti híd másik oldalán kezdődik vadvízország. A Kisbalaton, Magyarország tíz legfontosabb tájvédelmi körzetének egyike. Páratlanul gazdag madárvilágához hasonló nincs egész Európában. Nádasainak, zsom- békjainak csendje évezredes. A hatalmas mocsárvilág közepén találkozik a három megye határa: egy hatalmas ip- szilon szárai határolják Somogy, Veszprém, Zala földjét. A lápvilágban vadvízország megszokott mindennapjai zajlanak. Sebes röptű rétisasok, méltósággal szárnyaló gémek hasítják a levegőt, koromfekete kárókatonák buknak a víz 'alá eleségért. Ezernyi béka brekeg, unkog, karattyol, s a fészkeket rejtő nádbugák közül vijjogás, rikoltás, vakogás, hápogás, zörgés fonódik össze a meghatározatlan, álmosító zajban. A lápi világ megszokott zajai ezek, közülük csak a hallgatag, lassú mozgású pá- kászok hiányoznak varsáikkal veiszeikkel, hálóikkal. Itt' ember alig jár, nem az emberé ez a táj- A Kisbalaton élővilágának nyugalom kell mindenekelőtt, s ezért van elzárva a hangos, kiránduló turistáktól a Kisbalaton. Az ember nem eléggé körültekintő beavatkozása súlyosan érintette a lápvilág fenmaradásának alapjait, s a Kisbalaton további sorsa újabb — immár gyógyító — beavatkozástól függ. Az 1830-as térképek úgy tüntették föl a Zala-fo- lyót, hogy folyása egy ponton megszakad, eltűnik, majd közvetlenül a Balaton előtt bukkan fel újból. Manapság pedig, ha a térképre pillantunk, egyenes, határozott vonal jel- I zi a Zala vize levonulásának útját. 1922-ben ugyanis med- i í rét ástak a folyónak, hogy vi- I I zét egyenest a Nagy-Balaton- ! ba vezessék. S ez lett a lápvilág veszte. Már maga az el- | gondolás sem volt valami sze- j rencsés. Ringó búzaföldeket | akartak teremteni a Kishala- j ton többezer holdnyi terüle- j tén, ringó búzaföldeket ott, ahol a talajminták is 10—15 J méter mély, sötét, lágy szer- | kezetű tőzeget mutattak. Elkészült hát a Zala gátja, s az ősrégi mocsárvilágot elzárták természetes vízutánpótlásától. S az eredmény meglepő, szomorú. Míg a századfordulón a Kisbalaton területe 5000 kataszteri hold körüli volt, addig jelenleg a nyílt víztükör és a hozzá kapcsolódó nádasok területe sem több 70 holdnál. Régen a Zala vize elöntötte az egész hatalmas lápi világot, a tavaszi áradások idején szállított víztömeg új és új iszappal, termő hordalékkal látta el a mocsarat, a vízmozgás pedig összetömö- rítette a korhadó növényi részecskéket, s így lassította a teljes elláposodás folyamatát. A Zala vízével elöntött mocsár ugyanakkor kitűnő, szaporodásra alkalmas helyet kínált a halaknak. A gyakran háborgó Balatonból ívás idején pontyok, keszegek, fogasok tízezrei keresték föl a mocsárvilág sekély, gyorsan melegedő, védett vízét, ahol ikráik ideális körülmények között kelhettek ki, s az ivadékok milliói növekedhettek háborítatlanul. Nem zavarta a kis halakat itt senki, hacsak a mázsás harcsák nem: az elvénült, zsíros, mázsánvira megnövő ragadozók ugyanis a Zalán felfelé, a vízárammal szemben szerettek úszni, hogy a víz sodra megszabadítsa őket az -élősdiktől. Ennek vége. A Zala háborítatlanul hordja iszappal, növényi korhadékkal telt vizét — egyenesen a Balatonba. S ezzel nemcsak a Kisbalaton agóniáját idézi elő, hanem a Nagy-Balaton vízminőségének rohamos romlását is. Először csak az ornitológusok figyeltek fel: a Keszthelyi-öbölben és Balatonberény—Mária- fürdő környékén rohamosan elszaporodtak a szárcsák, a nádi világ e jellegzetes lakói. Majd a nádas kezdte meg hódító útját a környéken: a fe- néki részen 1950-ben még csak 5000 kéve nádat aratta!-' a nádvágók, úgy, hogy mindenhol levágták a bugás növényt. Tavaly már 35 ezer kévét raktak össze, de még , maradt is. A Keszthelyi-öböl hajdan olyan szép, kék színe egy- I hangú szürke ma már, s a víz minősége hínártengerével, uszadékanyagával inkább hasonlít egy halastóéra, mint egy nemzetközi fürdőhely fürdővizére. A Zala medrének folyásának »megrendszabályo- zása« tehát kirívó példája annak, amikor az ember meggondolatlanul, kétbalkézzel nyúl a természethez, s megbontja annak ősi, természetes egyensúlyát- A Zala mederbe kényszerítése ugyanis, akárhogyan nézzük, mérhetetlenül több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. Egyre több az olyan vélemény, hogy a Kisbalatonban helyre kell állítani a régi, szabályozás előtti állapotokat. Erre a legegyszerűbb módszer: át kell vágni újra a Zala gátjait, megfelelő duzzasztóművel biztosítva, hogy a víz újra elöntse a lápot, s ott megtisztulva érkezzen a Balatonba. Ezzel lehet legbiztosabban megmenteni a ma erősen pusztuló, zsugorodó Kisbalatont, s páratlan élővilágát; de sokat javulna ezáltal a Balaton vizének minősége is. Csupor Tibor m
