Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
A falábú susztert mindeniá ismerte a faluban. Akár egy csodadoktort, úgy tartották számon, mert nem akadt olyan csámpás sarkú, tátogó talpú, reménytelennek tűnő lábbeli, amelynek ne hosszabbította volna meg 'az életét. Tarka cipőroncsokkal teled ugratott, bőr- szagú kis műhelyében, a szája sarkában örökké kialudt cigarettavéggel úgy tudott ráznézni egy kimúlt szandálra, mintha pusztán a pillantásával fel tudná támasztani. Már nem tudni, ki nevezte el Doktor Kopogósnak, de aztán rajta maradt. A fiatalok nem is tudták a rendes nevét, és az idősebbek is egyre kevesebben. Sokan már el sem tudták képzelni két lábbal, mintha a sors kifürkészhetetlen akaratából így született volna. Pedig a sors csak az első világháborúban szólt közbe, akkor hagyta ott az egyik lábát, és jött haza féllábbal. Egy ideig sajnálkoztak a délceg fiatalember szerencsétlenségén, majd akadt egy lány, akinek így is kellett. Aztán az a lány is özvegyen hagyta egy kisfiúval. Doktor Kopogós nem nősült meg ismét, felnevelte, ki- tanittatta a gyereket a töménytelen mennyiségű rozzant csizma, cipő, szandál össze tákolásából. A fiú külkereskedelmi szakon végzett a közgazdasági egyetemen, ledoktorált az öreg nem kis büszkeségére, mintha csak az apjára ragasztott titulust akarta volna realizálni a családban. Aztán Pestre került állásba, megnősült és csak ritkán látogatott haza. Nem szándékosan maradt el hosz- szabb ideig, hiszen a maga módján szerette az öregei, meg tudta is, mit köszönhet neki, de munkája folytán sokat utazott, és így legtöbbször csak színes képeslapokkal kereste fel a szülői házat. Doktor Kopogós mindig megmutatta a színes lapokat a kuncsaftoknak, addig letette a kalapácsot, és az ölébe préselt, sarkalásra váró cipővel gyönyörködött benne, ahogy forgatták, nézegették. — Ezt Görögországból küldte, azt meg Olaszországból — magyarázta —, azon meg a Francia Alpok van. Nézzék csak meg azokat a havas hegycsúcsokat! — Hát jó szakmát választott? a fia — mondta elismerően az egyik szomszéd —, úgy furikázik az országokban, ahogy mi megyünk ki a határba. Doktor Kopogós legjobban az olyan lapokat szerette, melyek a tengert ábrázolták. Azokat csirizzel ráragasztotta a falra, hogy munka közben is rájuk pillanthasson. Ha láthattam volna — gondolta sokszor —, csak egyszer, legalább a háborúban. De még ott is csak a szántóföldön csapott belém a gránát. Mintha meg lenne írva, hogy egész életemben csak szántóföldeket, réteket, akácerdőket meg ezt a döglött mocsarat lássam itt a falu alján. Igyekezett minden könyvet elolvasni, amiben a tengerről írtak, vagy ahhoz kapcsolódott a cselekmény. Vett egy iskolai atlaszt, és esténként sokáig nézegette rajta a kékkel jelzett foltokat. Már álmából felriasztva is megtudta volna mondani, hol helyekzedik el az Arabtenger, az Égéi, a Balti vagy hol terül szét, mint egy nagy kék viaszosvászon asztalterítő, az Atlanti-óceán. Tulajdonképpen tévét is a - nagy víz miatt vásárolt. A tengerrel kapcsolatos műsorokat mindig gondosan aló- huzogatta piros ceruzával, és aztán izgatottan várta az adást. Olyankor elfelejtette magányát, a falábát, a cipőromokkal zsúfolt kis bazárt, és elképzelte, hogy ott ül valamelyik hajókabinban, algt□ Somogyi Néplap ta meg hömpölyög, csapkod, morog az óceán. Amikor legközelebb hazalátogatott a fia, azt mondta neki.: — Megkérnélek én valamire, de ígérd meg, hogy nem nevetsz ki. Mert egy kicsit tán szokatlan kívánság ... — Tessék csak, apám, ha módomban áll. szívesen megteszem. Miről lenne szó? Az öreg előkerített egy üres kövidinkás üveget, gondosan megtörülgette, majd szégyenlős tétovasággal nyújtotta oda a fiának. Tóth-Máté Miklós Egy üveg óceán — Ha legközelebb a tengerhez mégy, merítsd már meg benne, aztán hozd el nekem. Nem kívánom én ingyen a fáradságodat. — Ugyan, ez a legkevesebb — tette el az üveget a fiú —, két hét múlva megyek Szudánba,. ott van a Vörös-tenger, majd kiszaladunk a tárgyalások szünetében. De mi a csodának ez magának? — Ne törődj vele ... csak merítsd meg. Szeretném látni, milyen vize van, meg aztán, — nevetett fel apró, kicsit keserű nevetéssel —, ha én nem mehetek a tengerhez, jöjjön el az hozzám. A fiú megcsóválta , a fejét, akart még néhány szót mondani ennek az . egésznek az értelmetlenségéről, de ahogy a kicsire görbedt, sóvárgó szemű öregemberre pillantott, magába fojtotta. Talán valamit megérzett abból, hogy ami neki szinte mindennapos élmény, az apjának egy életreszóló lehetne. Szudánba utazva gondolt is rá, később teljesen kiment a fejéből. Csak otthon jutott eszébe ismét, mikor az" ajándékokat osztotta ki a feleségének meg a gyerekeknek. A szennyes ingek alól szinte vádlón pucérkodott elő az üres kövidinkás üveg. — Fiacskám — kérte a fe- leségét —, juttasd már eszembe, ha megyek Lengyelországba, hogy merítsem meg ezt az üveget a Balti- tengerből. Tudod, az apám ... nahát, erre kért meg, aztán mindig elfelejtem. Látszik, hogy az öreg a legpihentebb agyú .köztünk, mert csak neki juthat eszébe ilyen marhaság! Lengyelországból jövet már határozottan idegesítette, hogy megint feledékeny volt. Annál is inkább, mert ezután szándkozott meglátogatni az öreget, családostól. Mit mondjon majd neki? Doktor Kopogós ott várta őket a ház előtt. Amikor megállt a piros Volkswagen, a köszöntések után mindjárt az üveget kérdezte. Nagyon sokat fogyott, zsugorodott a legutóbbi találkozás óta, és a fiú döbbenten állapította meg/ hogy lassan már csak a falába lesz rajta a régi, a felismerhető. — Az igazság az, Apám — kereste zavartan a szavakat —, hogy meg akartam én meríteni a tengerben, de aztán eszembe jutott, mennyivel érdekesebb lenne, ha az óceánból hoznék. Az mégis cak más, mint a tenger! Két hónap múlva Spanyolországba utazom, majd ott megtöltöm az Atlantióceánból. — Azért jó lett volna nekem a tengerből is, de hát ahogy gondolod, fiam ... — Na de nem jöttem ám üres kézzel — lélegzett fel megkönnyebbülten a fiú — —, hoztam magának tíz pár remek sámfát. Ügyis megkoptak már nagyon a régiek, ezeknek biztosan jó hasznát veszi. Spanyolországba repülése előtt felírta a határidőnaplójába, az elintézni valók közé: egy üveg óceán. Nagyon szégyellte, hogy ezt a semmiséget még mindig nem tette meg az apjának, és aggasztotta az öreg állapota is. Csak nehogy késő legyen már! Spanyolországban aztán meg is merítette az üveget az óceánba, de később a szállodában felejtette. A repülőgépen jutott eszébe, és nagyon dühös volt magára, az apjára, az egész Atlanti- óceánra. Otthon első útja a közértbe vezetett. Egy liter kövi- üinkát vásáron, azian tíele- öntöbie a lefolyóba (ezt a bort sosem szerette, savat csinált), majd az üres üveget teleengedte vízzel. Beletett néhány kanál sót, összerázta, ledugaszol La. Nahát — gondolta elégedetten —, ez már jóval előbb is eszembe juthatott volna, megkímélve magam egy sor fölösleges idegességtől. Az apja helyett csaknem egy csontváz feküdt a nagy csíkos aunna alatt, amikor meglátogatta. A szeme, mint két szürke kavics, a koponyára aszalódott, homokszínű bőrben. Arról panaszkodott, hogy fázik, és már a dunna sem melegíti. A szomszédasszony valami krumplipépet főzött neki, és suttogva újságolta, hogy nem sokáig húzhatja az öreg. — A doktor űr már kétszer is be akarta küldeni a kórházba — mondta —, de nem engedte. Azt felelte, inkább itthon akar meghalni, pedig én tudtam, hogy igazán csak magát várta. Az Üveg ekkor már ott horpasztotta a dunna teter jét. Doktor Kopogós erőtlenül végighúzta rajta az ujjait, lés sokáig nézte. Egy üveg óceán, gondolta, és kavicsszürke szemével látni vélte benne a végtelen kékséget, hajókkal, bálnákkal, csodálatosan furcsa tengeri csillagokkal, kagylókkal, csigákkal. És felsóhajtott a gyönyörűségtől, hogy az a rengeteg csodavilág, amiről annyiszor olvasott vagy amit a tévében látott, most ott tiszteleg előtte két csík között a dunna tetején, beszorítva egy kövidinkás üvegbe. . Aztán arra kérte a fiát, hogy töltsön belőle egy pohárba. — Csak nem, akarja meginni Édesapám? Hiszen veszettül sós, kimarja még a torkát is ... — Hátha ez ... ez segít — súgta az öreg —, nem akarok én többet, mint egy kortyot ... Csak éppen megízlelni, megforgatni kicsit a számiban ... Ivott egy kortyot, de nem érezte, hogy sós. Csak azt tudta, hogy most az óceánból ivott, a távoli, az elérhetetlen, a végtelen óceánból! Gyurkovics Tibor Tó Apám, itt van a Balaton, olyan, minthogyha hó borítaná, a távolság a takaróm, és nincsen kéz, mely íölhasítná. És olyan öreg vagyok, mint te, ahogy a vízből kijövök, a talpaidat érzem szinte, ahogy léptél húsz év előtt. Látod, fürdők én este—reggel, hogy olyan legyek, amilyen te voltál. Szemben a hegyekkel örökös súlyodat viszem, koponyavarrataid, melyek olyan finomak, mint az ág, és barbár szivem fölött hordom csontjaid katedrálisát. SZANZAVERA Közművelődési alap A kultúra munkásai sokszor elmondták az elmúlt években: sokat kapunk az államtól, a helyi vezető szervektől, de ez a sok elsősorban a közművelődés elvi, erkölcsi támogatásában mutatkozott meg, pénzből, anyagiakból jutott a legkevesebb. Legfőbbjük nem is panaszként'mondja, hiszen a közművelődés munkásai is tudják, hogy az elmúlt esztendőkben sokmindenre kellet a tanácsok pénze. Hány helyen szerepéit például a tanácsok tervében új kulturális intézmény, könyvtár, színpad építése, a fedezet is megvolt hozzá, aztán váratlanul más sürgős feladatok kerültek előtérbe, s a pénz is oda ment. Orvosi rendelő, szolgáltatóház, bölcsőde, óvoda, ezernyi más fontos dolog épült az eredeti közművelődési célokra szánt összegből. Mindenki megértette ezt, csak a kultúra munkásai sóhajtottak: meging egy évvel később valósul meg a tervünk. Közismert tények, gondok voltak ezek hosszú ideje, s az ellentmondások feloldására most első lépésként egy igen fontos határozat született: a Minisztertanács elfogadta a közművelődési alap létesítésére tett javaslatot. Három illetékes szerv — a Kulturális Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal — gazdája a köz- művelődésre szánt alapnak. Ez is jelzi, hogy az anyagi forrásokat a legfelsőbb szintű tervezés bevonásával, a szaktárca illetékesei használják fel. A korábbi éveknél több pénz, szervezettebb elosztás — ez a lényege a közművelődési alapnak. , Az eddigi gyakorlat szerint, — amely ezután sem változik — a közművelődési intézmények létesítését elsősorban állami költségvetésből, vállalati és szövetkezeti alapokból, társadalmi szervezetek hozzájárulásából támogatták. Mindehhez jön új forrásként a közművelődési alap, amely kiegészítő támogatás a művelődéspolitikai célok — elsősorban a közművelődési párthatározatban foglaltak gyakorlati megvalósításához. Miről is van szó tulajdonképpen? A párthatározatból adódóan a közművelődési alap lehetőséget teremt a munkáslakta kerületek, települések kulturált intézményekkel való ellátására, a már meglévő intézmények jobb felszerelésére, a bennük folyó munka színvonalának javítására. A közművelődési alap anyagi biztosítékot jelent egyebek között az oktatási célokat szolgáló sportlétesítmények kialakítására, a közművelődési gyakorlat megújítását szolgáló módszerek és eszközök hatékonyabb elterjesztésére. M agyarán: az alap anyagi biztosíték arra, hogy a legfontosabb létesítmények valóban gyorsan, a tervezett időre elkészüljenek, a közművelődésre szánt pénzt csakis erre fordítsák, sőt lehetőséget nyújt arra is, hogy a távlati tervek, elképzelések mielőbb megvalósuljanak. A közművelődési alap fel- használása fokozott felelősséget jelent a tanácsok, a társadalmi szervezetek, az intézmények számára is. Az említett szervek javaslatai kerülnek a Közművelődési Tanács elé, amely mérlegelve a kéréseket és a lehetőségeket, dönt a javaslatok megvalósulásáról, sorrendjéről. Nő a helyi szervek felelőssége is természetesen, hiszen a közművelődési alap több pénzt, de nem korlátlan anyagi forrást jelent. Nyilvánvaló, hogy sokan jelentkeznek kérésekkel, javaslatokkal, de remélhetőleg csakis átgondolt, megfontolt tervekkel. A helyieknek kell elsősorban szelektálniuk, nekik kell »helyére tenni« az igényeket. Csakis alaposan indokolt kérés teljesíthető, s a helyieknek már ott, az első fokon is tudniuk kell nemet mondani, ha egy-egy kérés teljesíthetetlen, megvalósíthatatlan, ha nem segíti az egyetemes és helyi közművelődés ügyét. A Közművelődési Tanács bírálja felül a kérelmeket és dönti el, hogy a kiegészítő jellegű, meghatározott összegű, legfeljebb két évre szóló és a megvalósítás időpontját illetően egy alkalommal meghosszabbítható hozzájárulás mire fordítható. Nyilvánvaló, hogy a Közművelődési Tanács csakis az indokolt és a közösség számára hasznot jelentő kérések, új kezdeményezések esetében dönt kedvezően. Ez egész közművelődésügyünk érdeke. A közművelődési alap lehetőségeivel való gazdálkodás már a legközelebbi jövőben megkezdődhet. A közművelődési párt- határozat nagy lendítő erő volt már eddig is a kultúra munkásai körében. Megvalósítása érdekében sok jó elképzelés született és valósult meg. Mindehhez jön most e nagy segítséget jelentő anyagi erő, a közművelődési alap. Mindenki, aki a párthatározat szellemében eredményesen, újabb utakat, lehetőségeket keres — részesülhet belőle. Megvalósulhatnak a régVízparton óta dédelgetett álmok, ezernyi ötlettel gazdagodhat a közművelődés ügye — van rá anyagi fedezet. E. Gy. Simái Mihály Hazatérés Vadrepcés, pipacsos rétek. Kamillaillatú szelíd halom. Szénaszag szétszéledve alszik szellőtlen domboldalon. Kazlakban áll a csönd. A nap tövében hanyatt nyugosznak az árnyak. Kalászosán kezemre dőlnek a föld sugarai, a búzaszálak. S mintha kötelet terítenék most is1 kévék derekához a Kaszás-közön; akáchűvösben izzadtan megállók, s a tanyakút, a régi, rámköszön. Jön, jön a széplány ebédidő. Jön és terít és jólesőn dalol. — Szívemre újarany reményt hoz\ a dús szülőföld kalászaiból.
