Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
Veres Péter A mffléor a csapat kivonul, a bandagazda előveszi a névsort, és négy vagy öt kisebb csoportba osztja a csapatokat aszerint, hogy negyven vagy öt- ven pár arató van-e a keze alatt. Tíz-tizenkét ember elég egy kis csapatba. Ha többen volnának, a hátulja túl sokat ácsorogna a dűlő végén, amíg a többiek kaszálva belehaladnának, aztán meg túl hosszú pasztát kellene fogni, hogy minden kaszás beférien a rendbe. A kisebb csoportok élére egy-egy javakorabeli, de nagyon jó 'kaszás emberi ========: állítanak. Olyat, aki tudja is, bírja is. A legtöbb ilyen első kaszás egy kicsit rátarti, büszke ember. Az ember amíg eleven, sohasem tud élni egy ke- 1 ■ 1 véske hiúság nélkül, s itt az első kaszás rangja a legnagyobb rang. Nem az aratógazdáé, azt titokban lenézi mindenki, mert ritkán is dolgozik, a nehéz gaztól meg valami ürüggyel mindig meglóg. Azt mondja, hogy az intéző vagy, az úr hívatja, megnézni, hogy melyik tábla következik. Vagy pedig elmegy a másik aratógazdával széjjelmérni a következő táblát. Az a rend ugyanis, hogy minden aratócsapat kapjon minden táblából, mert az egyik tábla jobb, mint a másik. Aztán nyilat húznak rá, hogy melyik csapatnak melyik oldala esik. Mondom, az első kaszások kicsit rátarti emberek^jís kajánul mosolyognak a bajuszuk alatt, amikor a dűlő végén megfenik a kaszát. »-Megrázom egy kicsit a bandát, hogy lehull róla a ruha« — gondolja gonoszul, és megindul, s mint a csonka bika . töri magát előre, hasítja a rendet a búzatáblában. Hátra sem igen néz, csak előre, hogy egyenesen haladjon a rend. és oldalra pislog, hogy a szémszédos csapatok vezetői nem előzték-e már meg. A gabopa gaza az aratás elején még rendesén nyers, szívós, nem dűl szépen a kasza alá, hanem hajladozik erre-arra, és rátekerőzik a csapóra. De mindegy: ha benne vannak, menni kell. Aki elöl megy, az csak a szomszéd vezetőket nézi. az utána jövőkkel nem törődik. Aki nem bírja, dögöljön meg vagy álljon ki. Ne jöjjön csapatos aratásba, aki gyenge vagy aki nem tud kaszálni. Ha aztán valamelyik kis csapat lemarad, annak nem az az oka, hogy gyengébben dolgoznak, hánem az, hogy őt rossz helyre szorították, s hogy ez mindig így szokott lenni: nincsen igazság. Az aratógazda salát csoportját mindig a legjobb helyre ál- lítia, hol vékonyabb, egyenesebb és haladósabb a gaz. D e még ha egyforma is a tábla, akkor is van veszekedésre ok. Ra- vaszkodni mindig lehet. A bandagazda a saját csapatát, ami mindig első csapat, a tanyahelyhez közel állítja be. S mialatt a többiek tovább callatnak a gyepes dűlőn vagy a gurdinyos, töviskes árokparton, az ő csapatja már jól beíehaladt a rendbe. Mire a negyedik csapat helyre ér, sokszor ki is vágnak egy rendlábat. Ami.kor vége a munkának, ebéd vagy vacsora előtt, akkor megint a távoliak szenvednek többet. A közelebbi csapat, a »híres első csapat« már régen a tarisznyáját bontogatja, mosdik és főz, amikor az utolsó csapat előkerül. És micsoda veszekedések vannak ebből! A korábban érkező marokszedők megrohanják a tűzrevalós szekeret, és szétcibálják az egészet. Nem törődnek vele, hogy jut-e majd a hátuljának. Jutni kellene, mert van tűzre- való, de senki se gondolkodik rajta, hogy mennyi elég neki, hanem beleölel, és viszi, amit bír. Akik később érkeznek, azoknak már nem marad, csak a kaparék, az idő pedig drága. Amelyik markosnak nem jutott, annak a többitől kellene kérni, de ez gyalázat, mert mért nem igyekezett? Csak a lusta marékszedőnek nincs tűzrevalója, ez a törvény. A kaszások kegyetlenek és szigorúak a marékszedőkhöz, akárcsak a kaszárnyában a káplárok az újoncokhoz. Nemcsak a munkában kell ügyesnek és gyors kezűnek lenni a marékszedőnek, hanem a főzésnél is. Tele lesz- a mi zsákunk Kinn a munkában az a rendes marékszedő, aki mindig elérkezik a gazdájával. Ez nemcsak az ő dolga, hanem a kaszása becsülete is. Amelyik marékszedő elmarad, az nemcsak a saját késedelmes munkájával károsítja a többit, hanem akadályozza az utána jövőket is. Itt a főzésnél meg amelyik marékszedő késedelmes, az a csapat gúnyolódásának a céltáblája kaszásával együtt, mert itt megint az a törvény, hogy mindenki főzzön meg gyorsan, hogy pihenhessenek egy keveset. A késedelmesek ne zavarják a bogrács csör- getésével és a kasza kalapálásával a többit. Az aratóbanda szigorú közösség, amelyben vad verseny és kegyetlen törvéflyek, uralkodnak. Aki nem bírja, ne vállalja. A szegény marékszedőknek hát az a gondjuk, hogy amikor elhagyták a munkát, s letették az utolsó kévét, akkor nyállá váljanak és szaladjanak a tanyahelyre: tűz- revalóért és vízért. Hogy mire a kaszás megérkezik — aki sohase szalad, de mindig halad, altkorra víz legyen a korsóban, tűz legyen a főzőfa alatt, szalonna legyen a bográcsban. jó lábú lányok és a süldőfiúk hát úgy szaladnak, mint akiket a tatár kerget. Kezükben a »gaguccsal«, rohannak egyenesen a tűzrevalóhoz, ölelik és viszik a saját főzőhelyükre. Ha ezt letették, kapják a korsót, és futnak a lajthoz vízért. A lajtnál ugyanaz a tolongás és veszekedés kezdődik. Meleg időben egy lajt víz mindig kevés egy étel sorjára. Minden markos igyekszik hát, hogy jó előre tele vegye a kis korsóját. Tele színig, hogy ne csak mosdásra és étel-lének legyen elég, hanem majd a forró étel után inni is maradjon egy kevés. Mert mire a bivalyos a lajtot megint telehozza, akkora sokszor gebbedésig szomjasak. Az első szeresek hát televiszik a korsójukat friss vízzel, az utolsóknak meg majd csak a hordó fenekéről jut kotus, zavaros viz. A markos ezért dörmögést vagy szidást kap a gazdájától. Ezt nem szereti, siet hát és tolakodik. Hiszen valójában a víz is elég volna. De a tolongásban kifolyik és szétpocskolódik. Megeresztik a csapot, és amíg egyik odatartja, a másik mellédugja. • Lökdösődnek, veszekednek emiatt, a víz meg kifolyik a földre. Korsó korsót tol ki a helyéből, és egyik se telik. De miért is sietnek ennyire még az ebédidőben is, miért rontják el ezt a pár pihenő órát felesleges izgalmakkal, tolakodással és veszekedéssel? Hát éppen ezért: a pihenésért. Az ebéd itt nemcsak pihenés, hanem munka is. Főzni kell, mert kenyéren nem bírnák a munkát, de a szalonna is kevés a száraz koszthoz. A gyomor se bírja, és az otthoni háztartás se bírja, hogy mindennap főtt ételt küldjenek vagy hozzanak, még ha volna is, aki hozhatna. Az állandó testi-lelki izgalom, a forróság és a rossz víz, amit nem az étel kíván, hanem a hőség, s ami úgy kotyog az ember gyomrában, mint a korsóban, erős ételeket, savanyú vagy paprikás ételeket kíván maga után. A savanyút hetenként kétszer — kedden és csütörtökön — a faluból hozzák vagy küldik, a paprikást maguk főzik naponta legalább kétszer. Az ebédidő alatt hát főzni és kalapálni is kell. A marékszedő főz, a kaszás kalapál. Kalapál, de ha gyenge, ügyetlen vagy tanu- ... ■ ■: — ..saj-— lattan a maréks zedő, akkor a tűzre és az ételre is ügyel. A tűzre azért, e mert nagyon veszélyes itt a tarlón, a ke- ® * resztek közt tüIV » zelni, de száz- ® szorosan veszélyes a nőcselé- 1 delinek, mert azoknak a ruhája is mindjárt tüzet fog, s aztán ha a tüzet kikapja a szél a bogrács alól, mindjárt lejüket vesztik. Még csendes időben is vigyázni kell. A repceszalma nagyon pattog, de a búzaszalmában is vannak búzaszemek, amelyek ha a tűzbe kerülnek, elpattognak messzire. Szemesnek kell lenni a markosnak, hogy azonnal elfojtsa, ha valahol lángralobbant a tűz. Aztán a szalmával való tüzelés is külön tudomány. Érteni kell hozzá, hogy a bogrács alatt mindig annyi legyen, amennyi éppen szükséges. 'A tüzet is tartani kell, hogy magasra ne csapjon a lángja. Mert akkor elég a főzőfa, forró lesz a bogrács füle, megég a bogrács felső oldala, és belehull a sok szálló pernye a levesbe. N agy mesterség hát jól tüzelni, és sok kis kezdő marékszedő megsiratja néhányszor, amíg megtanulja. Még olyan is van, aki megszökik a kaszása kegyetlen szigorúsága miatt. Iby András Somogyi nyár Áradó zöld, ringó szelíd halom, a fák csúcsára ült a nyugalom. Kitáruló völgy, bársonytiszta rét, lustán a Koppány fodrozza vizét. Templomtorony, ujj, ég felé mutat, akác árnyékol kis dűlőutat; vígan poroszkál rajt két barna ló, ezüstcserép-fényt szór a csöppnyi tó. A tó körül tarka gulya legel, a kolomphangra madárfütty felel; s hogyha az alkony permetet szitál, aranyport verve mind hazatalál. Telt tőgyük lomhán himbál, s a falu egyszerre lesz fű és tejillatú. Az este barna, sötét köpenyét a földeken némán teríti szét. Halk szellő lebben a lombok alatt, perc nem pereg, megállt a pillanat. A csillagok leszállnak mind körém. Alszik a táj az idő hűs ölén. Kerék Imre Bartók Vihar Béla Madárka voltál Madárka voltál, elrepültél, a messziséggel egyesültél, az elsuhanó tűnt idővel, a soha vissza-nem-térővel. Már ott lebegsz, hol el nem érlek, a be nem teljesült remények partján is túl, oly messze- messze, a fájdalommal eljegyezve. Halálomon túl is kereslek, Nemzedékek során kergetlek, hogy egyszer majd karodra lelten, találkozzunk gyermekeinkben. ez a zene nem ringat önfeledt álmodozásba könyörületet nem ismer aknát telepít a kifinomult hallójáratokba élvezeti cikké nem aljasul nem lop édes harmóniát fülünkbe űzött vadak sikolya visszafojtott sírás káromkodás kerékbe tört forradalmak csontrecsegése kavarog sodró örvényeiben kardpenge-fénye lemeztelenít mindent cikornyás dallamok fals nóták mézesmadzagján kérődző hamis önkívülethez nincs köze gyémántkémény kristályalakzatákból betonból és vasból építkezik a szellemet kalodába szorító démoni erők halálos ítélete ez a zene ez a zene neked szól és nekem csokornyakkendő és frakk nélkül is hallhatod a koncertteremből zöld tüdejü fák madarak közé az utcára kilép országhatár vízum előtte nincs gyökértől ágig ágtól csillagig tágítja lélegzetedet pórusaidba lézersugárként belevilágít felhőkarcolók kábelerdők fölött az óceán tarajló hullámain imbolyog az egyetlen hazából kirekesztett zsellérek álmában sajog örökké az emberi arcú magány a szarvassá vált fiúk éneke. Káldi János A Serényi strandon Fürdők ezrei. Napverő. Bagdadi tarkaság. Fűzi a szél az éneket egy lombon át meg át. A családok alatt — látom — izzani kezd a föld. Plédekről, gumipárnákról vadsárga szín süvölt. Valóság mindez — kérdezem — vagy álomi varázs? Napban, vízben és örömben láng-víg lubickolás. A testtelen, lágy zümmögés a kék eget veri. Űsznak a fátylas semmiben a hangok erdei. Önfeledt világ. Árnya nincs. Akár egy szerelem. Miért, hogy bokor alól szorongva figyelem? Hatan egy asztalnál Mohácsi—Regős: Augusztus. Kiss Dénes Este, nyár, emlék i Az éj fogai közé vágva feszül a Tejút kivert zab! íja Árnyaival és fényeivel hőköl égből ki a város Felhők lófeje neont abrakol Nyomomban robajló csillagot pattintó arany hold -lópatkós suhanckor lohol De a mezőkről meleg zsongás halhatatlan emberzsibongás nem tudom honnét ér utol Aranyban járnak térdig a gépek átütnek rajtuk kaszás emlékek S kaszások tánca nincs sehol 3 Marokszedők is hova lettek nem villog combja hajladozóknak dűlök végén levetett réklik fehérhó halmát se látom Kotyogó kancsó hűs cserepében maroknyi forrást nem viszek többé kévekötőknek s jóíze mégis buggyanva virít ki számon ‘ Részlet az író Szülőhazám, »Hortobágy mellyéke« című könyvéből. A balatoni üdülőben reggel délben, este három házaspár egy asztalnál. Két hét alatt meghitt barátság alakult ki közöttük és nemcsak az étkezésnél, hanem a vízben, séták alkalmával, sőt nagyobb túrákon is együtt voltak. Az első hét végén Dorombiné így szólt a többiekhez: — Drágáim, a mi kis baráti körünknek nem szabad a búcsúest után feloszlania. Állapodjunk meg abban, hogy Pesten is sűrűn fogunk egymással találkozni. Az első találkozó nálunk legyen. A legalkalmasabb a hétfő, akkor nincs tévé. Lelkesén hozzájárultak a találkozásokhoz, de néhány nappal a búcsúvacsora előtt | Igmándiné megkérdezte fér- í jétöl: j — Lajos kérlek, okos do- i log ez a pesti folytatás? Nem I mondóm, első héten nagyon megszerettem asztaltársainkat, de azután unni kezdtem őket, különösen Dorombinét. — A férje hivatali esetei ! engem se nagyon érdekeltek, de ha már megbeszéltük ezeket a találkozókat, nem lehet lemondani. Elkövetkezett a látogatás napja. Dorombiné reggel ijedten szólt férjéhez: — Te, ma jön hozzánk a balatoni két házaspár és én még nem készültem fel a vendéglátásra. A hajam sincs rendben. Jaj, hogy lehetne lemondani? Sehogy, — állapította meg a férje. — Én mégis megpróbálom. Talán beteget jelenítek. Ugyanezekben az órákban Igmándiné a reggelinél megjegyezte: — Ma kell elmennünk Do- rombiékhoz. Előre félek Guz- mainé szózuhatagától. Megint a kis unokahúga gyerekszáj történeteivel fog trak- tálni. Valamit ki kellene találni. Rémes délután lesz. — Semmit se lehet kitalálni, mindent kifogásnak vennének, — mondta elkeseredetten Igmándi. Ezen a napon Guzmai telefonált a hivatlaból feleségének: — Te, ma délután Dorom- biékhoz kellene mennünk. Ez a látogatás úgy kell nekem, mint a hideglelés. — Telefonálj Dorombiék- nak valami ügyes kifogást. — Nem lehet, hiszen olyan lelkesen állapodtunk meg abban, hogy ápolni fogjuk barátságunkat. Guzmai délután átöltözött, a felesege is elkeseredetten válogatott ruhái között. Megszólalat a telefon. Dorombiné volt. — Jaj, drágám, úgy örülök, hogy hallom a hangodat, — mondta Guzmainé, — alig várom, hogy ott legyünk nálatok. Felelevenítjük a régi szép napokat. Pont hatkor nálatok leszünk. — Elhiheted, édesem, hogy mi milyen boldogok lennénk! De képzeld el, váratlanul kijöttek a Gázmüvektől. Fúrnak, faragnak, egész csatatér van nálunk, mi buta fejjel, amikor bejelentettük a gázömlést, elfelejtettük megmondani, hogy ne hétfőn jöjjenek ki megjavítani. Képzeld, hogy mennyire oda vagyunk a férjemmel, hogy el kell halasztanunk a találkozót. Ősszel elmegyünk olaszba, majd ha visszajövünk, telefonálunk. — Igazán sajnáljuk — sopánkodott Guzmainé, —. miközben boldogan súgta oda férjének: » Nem kell átöltöz nőd«. Pár perccel később Dorombiné így szólt a férjéhez. — Most már Igmándinénak is gázról kell beszélnem, de félek nem hiszi el. lgmán- diné ravasz perszóna, rájön majd, hogy csak kitaláltam ezt a kifogást. — Na és ha rájön? Legalább vége lesz <iz ügynek. Balaton szép volt, egy ideig jól éreztük magunkat velük, de hogy Pesten is találkozzunk? Brr... Ebben a pilanatban csilingelni kezdett a készülék, lg- mándiné telefonált: — Drága angyalom, — kezdte, — nem is képzeled, hogy milyen lelkesen vártuk a mai na.pot. De sajnos tegnap gázömlést észleltünk és értesítenünk kellett a Gázmüveket. Dorombiné gúnyosan mosolygott: — A gázzal nagyon kell vigyázni.• De édesem, nem tudnál nekik telefonálni, hogy ne ma, hanem holnap jöjjenek? — Már itt is vannak. Egész csatatér a lakás. — És Guzmaiék? — Majd én telef-ónálok nekik is. Képzelem, hogy oda lesznek. Hát szervusz, drágaságom. így történt, hogy nagyon kellemes hétfői napja volt a három házaspárnak. Palásti László Somogyi Néplap P
