Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
ALKOTMÁNY ÉS TÖRTÉNELEM Üj gyár Barcson A lkotmány, alkotmányosság, alkotmányos állam — ezekkel a fogalmakkal a XVIII. század óta igen gyakran, lehet találkozni mind a társadalomtudományi írásokban, mind a politikai irodalomban. E fogalmak alatt — a polgári felvilágosult irodalomban való megjelenésük óta — mindig olyan állami berendezkedést értettek, amely nagy általánosságban gárantálja egyrészt az állampolgárok viszonylag szabad tevékenységét, másrészt olyan szervezeti garanciákat nyújt, amelyek segítségével a társadalom, az emberek befolyást gyakorolhatnak az állam cselekvésére. Kétszáz év azonban a fogalom életében is igen hosszú idő. A feudális abszolutizmus lerombolása óta Európában olyan jelentős társadalnú változások mentek végbe, mint a polgári társadalmi rend megszilárdulása, a szabad Versenyen alapuló klasszikus polgári berendezkedés fölszámolása, az imperializmus létrejötte a XIX. század végén, a fasizmus uralomra jutása Nyugat- Európa nagy részén, s végül a szocializmus megjelenése és világrendszerré válása a XX. században. Az alkotmány fogalmával és gyakorlatával ugyanaz történt, mint nagyon sok más társadalomtudományi kategóriával: változott, fejlődött, időnként a kezdeti elképzelések ellentétévé vált. Nem egyszer előfordult az elmúlt két évszázadban, hogy a klasszikus polgári alkotmányossággal szembeforduló, reakciós politikai rendszerek az alkotmányosság bajnokai címet próbálták magukra ölteni, vagy éppen az alkotmányosságot fölszámoló politikai erők az alkotmányosság égisze alatt vezették be reakciós politikai berendezkedésüket. Különösen azoknak az országoknak történetében találkozhatunk ilyen ellentmondásos törekvésekkel, amelyekben nem volt következetes polgári átalakulás, ahol tehát a társadalom nem rendelkezett megfelelő tapasztalatok- -kal az alkotmányosság gyakorlatáról. Ezekben az országokban a politikai gyakorlat nemcsak az alkotmányosság gyakorlatát torzította, hanem kihatott a polgári alkotmányosság elméletének torzulásaira is. Ha mindezekhez hozzávesz- szük, hogy a polgári társadalom belső ellentmondásai következtében maga sem tudta a felvilágosodásnak az államra vonatkozó nagy eszményeit következetesen megvalósítani, akkor válnak teljesen érthetővé az alkotmányosság eszméiben ma meglévő ellentmondások, különbségek, a nézetek közötti gyakran alapvető ellentétek. M agyarországon a kapitalista átalakulás ellentmondásossága következtében többszörösen érződtek ilyen ellentmondások. Az elmúlt 150 évben szinte minden politikai áramlat az alkotmányosság jelszavával is föllépett. Ennek első haladó törekvéseként a magyar jakobinusokét említhetjük meg —ők több alkotmánytervezetet is kidolgoztak. 1848/49-ben a baloldal megfogalmazta ugyan alkotmánytervezeteit, de. a bélés a külpolitikai helyzet alakulása .nem tette lehetővé a kérdés megoldását. Végül a forradalom utolsó stádiumá- oan Szemere Bertalan vezetékével a kormány mégis kiküldte az alkotmányelőkészítő bizottságot. Az európai polgári átalakulás az alkotmányosság követelésének látszatára kényszeríti még a feudalizmust védeni és a polgári átalakulást .akadályozni akaró politikai erőket is. Ennek látványos ideológiája Magyarországon az »ezeréves alkotmány« koncepciója volt, amely egyrészről az alkotmányosság melletti kiállás látszatát akarta elhitetni, másrészt az »ezer évre«, a nemzet »lelkűidére«, a hagyományokra való hivatkozás a feuádlis intézmények védelmét jelentette. Az »ezeréves alkotmány« jelszava tehát arra törekedett, hogy megakadályozza vagy korlátozza azt a polgári átalakulást, amelynek céljából történetileg létrejött a polgári alkotmányozás egész eszmevilága. A feudális rendek és a nagypolgárság politikai kompromisszuma és az azt kifejező »ezeréves alkotmány« ideológiája végül is megakadályozta Magyarországon az alkotmány létrehozását és a polgári alkotmányosság következetes megvalósítását. Hazánkban ezért mindig a forradalmi erőknek -jutott osztályrészül az alkotmány és alkotmányosság bevezetésének követelése, az uralkodó osztály »ezeréves« alkotmány-koncepciójával szemben az igazi alkotmányosság hirdetése. Az 1918-as polgári demokratikus átalakulása Habsburg- birodalom szétesésének pillanatában nem volt képes létrehozni az alkotmányt. így következett be Magyarországon — mint Oroszországban is — az a helyzet, hogy az alkotmá- nj ozás mintegy 150 éve húzódó politikai követelését a munkásmozgalomnak, a szocialista társadalomnak kellett megoldani. A Magyar Tanácsköztársaság alkotmánya a magyar nép történetében az első írott alkotmány volt, amellyel a külső erők támogatásával létrejött ellenforradalmi Horthy- rendszer ismételten csak »az ezeréves alkotmány« eszményét állította szembe. A fel- szabadulás után létrejött második proletárdiktatúra első lépései között ismételten ott találjuk az alkotmányozást, hiszen 25 évvel ezelőtt — 1949. augusztus. 20-án — már létrehozta a módosításokkal ma is hatályban lévő Alkotmányát. Romos villából épült A R rr r • I rr Az első gyári udulo »A cukorgyár üdülőjében vagyunk 95-en. Mi, munkások, akik azelőtt nem részesülhettünk ilyen nyaralásban, el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen pazar fogadtatásban lesz részünk. Több mint 40 tagú SZÍT bányászzenekar fogadott bennünket. A múlt urainak fényűző palotái, villái mind a dolgozóké, á gyermekeké. A Magyar Tenger, a Balaton is a népé... Van itt kulturális és sportélet. Hangverseny, ünnepélyek és amit csak el lehet képzelni. Rendeztünk egy felejthetetlen szép műsoros estet. Olyan ellátásban van részünk, amit tán el sem hisznek. Naponta ötszöri étkezés, 4—5 fogásos ebéd, vacsora, reggeli, uzsonna. Ebédre, vacsorára különféle húsok, torta, piskóta, gyümölcs. Dicséretet érdemel Vajda János, a cukorgyár munkás vállalatvezetője, Illés elvtárs, az üdülő gondnoka, és a kiváló szakácsné, Szabó Béláné, de a személyzet minden tagja, mert mind azon igyekszik, hogy jól érezzük magunkat.« Huszonöt évvel ezelőtt jelent meg ez a levél a Sorpogyi Naplóban. Tóth István, a Tejért NV élmunkása két hétig üdült Siófokon, s ez a minden munkásembernek kijáró lehetőség annyira föllelkesítette, hogy élményeit, őszinte érzéseit megírta a megyei lapnak. A szerkesztőség egész biztosan szívesen fogadta a kaposvári, munkás sorait, hiszen jobbára akkortájt kezdtek gyakrabban cikkezni az üdülésről. A levél nyomán sikerült föleleveníteni a megye első gyári üdülőjének a történetét. Vajda János, a cukorgyár első munkásigazgatója ma nyugdíjas. Ö így emlékezik arra, hogyan építettek- üdülőt a munkásoknak. — Akkoriban nagyon sok ' elhagyott villa és panzió volt a Balatonon, különösen Siófokon. Kiigényeltünk egyet az Országos Földosztó Bizottságon keresztül. Ez a Bélavári úti villa romos volt, először helyre kellett állítani. Elsősorban a cukorgyár ■ üdülője volt, azonban más élelmiszeripari üzemek munkásainak is helyet adtunk. — Akkoriban még nem igen akartak nyaralni a munkások. — Valóban így volt... mondhatom, hogy úgy fogdos- tuk őket össze. -Kifizettük az útiköltséget, adtunk költőpénzt, persze érdem szerint. A jó munkás elsősorban azért nem akart elmenni, mert attól félt, hogy kiesik a keresetéből. A beutalás ingyenes volt. — Mikor nyílt meg az üdülő? — Az első csoport 1947-ben utazott el Siófokra. Addig nagyon sok társadalmi munkát végeztünk. Egy-két teherautóval vittük ki az önkénteseket, ötvenen-hatvanan is serénykedtek a hétvégeken. A berendezést a jóléti alapból vette a gyár. A központ is támogatott bennünket, hiszen ők is üdülhettek Siófokon. — A huszonöt évvel ezelőtt megjelent levél dicsérte a bőséges kosztot. — Hja, nagy dolog volt akkor, abban a jegy rendszeres világban. Abban az időben nem volt megszabva az egy személyre jutó költség. Annyit adtunk és annyiszor, amennyit csak elbírt az üzemi jóléti költsége, A mi gyárunk, a MIR-malom, a szeszgyár adta a cukrot, a lisztet és ami csak kellett. — Aki elment, az jól érezte magát. — Iparkodtunk, hogy ezt elérjük. Az anyagbeszerzőnknek azt mondtuk, hogy a föld alól is kerítse elő. ami kell az üdülőnek. A gyár dalárdáját, zenekarát, műkedvelő gárdáját is elküldtük Siófokra, szórakoztassák a munkásokat. A Balaton déli partján szebbnél szebb üdülők épültek azóta. Nem könnyű elképzelni — különösen a fiataloknak —, milyen érzést ébresztett a munkásokban, hogy ott nyaralhatnak, ahol néhány évvel azelőtt még a gyárosok, föld- birtokosok dőzsöltek. Talán visszaad mindebből • valamit Hermann Tibor írásának egy részlete.: »Az üdülőkben és szórakozó helyeken SZÍT egyenruhától a Kossuth aka- démistán keresztül a típus ruháig minden megtalálható. A tornyos frizurájú, lila-ajkú, excentrikus és riasztó éjjeli pillangókat a kistext dolgozó lányai szorítoták le derűs és emberibb lényükkel a táncparkettről ...« Ezt a cikket egyébként a Somogyi Hírek jelentette meg 1948. július 8-án. Jáger György, a NEB megyei elnöke ifjúsági vezető volt a cukorgyárban azokban az években. Az üzemi üdülő történetét azzal egészítette ki, hogy milyen jó lehetőséget teremtettek az ipari tanulók és az ifjúmunkások táborozására. — Szereztünk sátrakat, s hatvan-hetven fiatalt elvittünk a felsőbogáti halastavakhoz ... Akkor még megvolt a kisvasút! Valóságos indiántábor volt, olyan romantikus', őrséget álltunk, krumplit pucoltunk, főzőcskéztünk. Noha igen kezdetlegesek voltak a körülményeink, nagy hatása volt annak, hogy a cukorgyári munkásfiatalok két hétig táboroztak a tóparton. A gyár első üdülője 1950 óta a SZOT kezelésében van. Sokan ismerik, ez most a Vasas Üdülő. A cukorgyáriak — ugyancsak sok társadalmi munkával — Bogláron építettek üdülőt. Erről az elsőről sem szabad elfeledkezni. Lajos Géza A magyar nép történetében ezzel új szakasz kezdődött. Ez az új szakasz nemcsak a szocializmust jelentő nagy társadalmi változások szakasza volt, hanem egyben szükségszerűen az alkotmányozás szakasza is. Huszonöt év nem nagy idő, az alkotmányozás szempontjából különösen nem, ha az alkotmány megteremtéséért folyó 150 évhez viszonyítjuk, de ez a 25 év adta a magyar népnek az alkotmányozás első politikai tapasztalatát. Ennek a kornak kellett tisztázni az alkotmányozás eszméi terén mindazokat a társadalmi, politikai zavarokat, amelyéket 150 év fejlődése előidézett. Az első bizonytalan lépések után egyre határozottabb a fölismerés, hogy a különleges eljárási szabályokkal védett alaptörvény nemcsak nagy politikai dokumentuma a szocializmust építő társadalomnak, hanem garanciákat képes nyújtani egy demokratikus, humánus politikai hatalom gyakorlásához is. Az elmúlt 25 év bizonyítja, hogy érdemes az alkotmány rendelkezéseit, annak pedig az életben való megvalósulását nyomon kísérni, szabályait állandóan alakítani. Ennek jegyében hajtották végre azokat a nagy jelentőségű alkotmányreformokat is, amelyek 1972- ben következtek be. T örténelmünk bizonyítja, hogy az alkotmány, az alkotmányosság nem szilárdnak látszó dogmák foglalata, hanem az állandóan változó társadalom valóságára épülő olyan politikai, jogi dokumentum, amely garanciákat képes adni az állam demokratikus működéséhez. Ebben van napjainkra is kiható nagy értéke. S. P. A gépek között alig találni embert: automata gépek végzik a parkettakészítést éppen úgy, mint a lakkozást vagy a ragasztást. Emelet magasságú kazánok ontják a meleget. A kazánokat a babócsai földgázmező kincsével fűtik. Próbaüzem van Barcson. Az új panelparkettagyár fölött gőzpamacsokat kerget a Dráváról érkező szél. Bent, a 187 méter hosszú csarnokban megindulnak, aztán ismét megállnak a gépek. A frissen meszelt falak illata keveredik a hegesztőpisztolyok jellegzetes szagával. A kazánházban — ahol automaták szabályozzák a fűtést — még elviselhetetlenebb a meleg. Maga a gyár azonban még hűvös: a kazánok termelte gőz nagy része a levegőbe távozik: a szárítók duplaüveg kerek ablakai mögött hideg van' és sötét. A fényes alumíniumborítás most megakadályozza a fölmelegedést. Ha • gőzt kapnak a szárítóit, a meleg tárolását segítik ezek a fényes lemezek. A szárító mögött -á- a technológiai sorrendnek megfelelően — sorakoznak a gépek. A zajosokat hármas falú hangszigetelők fogják körül. Amikor megindulnak, emberi felügyelet nélkül, pontosan végzik a munkájukat. Ezt a gyárat az is jellemzi, hogy kevés munkásra lesz szükség: műszakonként alig ötven emberre. Akik itt dol- J goznak, kertésznadrágot és j egyforma inget kapnak. Kevés kivételtől eltekintve a gé- ) pék felügyelete lesz a felada- j tűk. A furcsa formájú berenegészen két évvel az alapkő- letétel — 1972. november 3-a — után megkezdődött a próbaüzem. • A gépek, berendezések fo- kozátosan állnak munkába. A szárító beszabályozása után megérkezik ide az első tétel alapanyag. A fa — amelynek a tűző napon is 20—22 százalékos a nedvességtartalma — egy hét alatt csaknem teljesen elveszti a vizet: a pozdor- ja száraz alapanyagnak csak hat százaléka a nedvesség. Pihentetés utam kerül majd az automata gépekre — a raktárakban már fólia- és hullámpapírcsomagolásban tárolják ez<t a három rétegű, új parkettát. A barcsi beruházás 220 millió forintba kerül. Ebből 140 milliót a gépekre költöttek. E beruházás eredményeképpen évente 600 ezer négyzetméter panelparketta készül itt. Ez pedig 15 ezer — egyenként kétszobás — lakás parkettázásához elegendő: Jelenleg az országban ekkora kapacitású üzem nem működik. A panelparketta azonban nemcsak a mennyiségi igények jobb kielégítését szolgálja, hanem — hallottam Ács Józseftől, a barcsi telep főmérnökétől és Gelencsér Lajos üzemvezetőtől — minőségi változást is hoz. A lakásokba tökéletes száraz, már nem vetemedő burkolóanyag kerül. A három rétegű parkettán rajta van a Lakk is, és — bár hivatalos minősítés még nincs róla — élettartamát a szakemberék 30 évre becsülik. Az előnyöknél azt is figyelembe kell venni, hogy lerakása nem igényel szakértelmet: bárki elvégezheti a munkát. A gyár — itt, a Dráva-par- ton — valósággal »eszi« az alapanyagot: évente 50 ezer köbméter gömbfát dolgoz föl. Ennek a hatalmas mennyiségnek a 85 százalékát a somogyi állami erdők adják. A maradék 15 százalékát pedig a termelőszövetkezetek és a pécsi erdőgazdaság szállítja. A színlapra tölgy, kőris, akác dezések mellett ma még a nyugatnémet Hildebrand-cég szerelőivel figyelik, hogy pontos-e minden beállítás. A kivitelező — a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat — munkásai pedig az apróbb javításokat végzik. Eddigi munkájukról elismeréssel nyilatkoznak az új üzem vezetői. Nincs kapkodás az új panelparkettagyárban. A mostani ötéves terv egyik legnagyobb somogyi ipari beruházásán — kisebb csúszásoktól eltekintve — mindik pontosan ment a munka. Igaz, egy- időben több vállalat munkásai is dolgoztak, de soha nem az akadályokat emlegették, nanem a megoldás lehetőségeit latolgatták az építők. Ennek eredménye, hogy nem és cser kerül. A középső réteg égerből, nyárból, fenyőből, tehát alacsonyabb értékű fákból készül. Fontos ipari terméket állítanak elő azokból a fafajtákból is, amelyeket korábban nagyrészt tüzelésre használtak. Barcson a faiparnak sok évtizedes hagyományai vannak. Itt a Dráva-parton már a századforduló idején dolgozott egy üzem: a maihoz hasonló korszerű technológia azonban soha nem volt, s a gépek irányítására, kezelésére és karbantartására az építkezés megkezdése óta készülnek a munkások. Somogyi Néplap I 3
