Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

Együttműködéssel, program szerint A megyei tanács 1974. évi május 3-i határozatait véve alapul arról beszélgettünk dr. Hegedűs Endre megyei főor­voshelyettessel, hol tartunk a népesedéspolitikai határoza­tok végrehajtásában. — Indokolt, hogy megfelelő együttműködés alakuljon ki a népesedéspolitikai határoza­tok megvalósításában. Létre­jött ez? — Az együttműködés való­ban nagyon fontos. Feladata­inkat csakis akkor láthatjuk el, ha valamennyi együttműködé­si lehetőségünket kiaknázzuk. Gondolok a Vöröskeresztre, a szakszervezetekre, a KISZ-re, a művelődésügyi osztályra, de a TIT-re is. Az együttműködés eredményei azonban csak jó néhány év múlva jelentkez­hetnek. — A munkának sok iránya lehetséges. Mégis, mi a fő cél? — A tudatformálás, a neve­lés. Ez a legfontosabb. Erre vonatkozóan intézkedési ter­vet dolgozunk ki a Vöröske­reszttel. Kísérleti jelleggel So­mogybán három iskolában — két általánosban és egy gimná­ziumban — bevezetik a csalá­di -életre nevelés tantárgyat. Az orvos feladata lesz mindez addig, amíg nem képezik ki rá a pedagógusokat. — Ügy véljük fontos az is, amit a megyei tanács határo­zatba foglalt a szülészeti osz­tályok fejlesztéséről. — A szülészeti osztályok op­timális működéséhez szükséges föltételeket meg kell teremte­ni, erről megyei főorvosi intéz­kedés is született. A várható szülésszám-emelkedés indo­kolja, hogy több helyet bizto­sítsunk az anyáknak a kórhá­zakban. Az első két napot te­kintjük az újszülött életében a legfontosabbnak, akkor na­gyon sok minden elválhat. Ezért Kaposváron négy, Siófo­kon és Marcaliban a szülészeti osztályokon egy-egy gyermek­1 orvosi státuszt még létesíteni kell. Somogybán 1973-ban huszon­öt területi, három üzemi böl­csődénk volt. Az előbbiekben mintegy ezer, az utóbbiban pedig száztizenkilenc gyereket tudtunk elhelyezni. Gondunk Siófokon, Balatonbogláron, Marcaliban, Nagyatádon, Bar­cson és főleg Kaposváron, va­lamint Csurgón van. Jóllehet I nőtt a gyermekgondozási se­gélyt igénybe vevők száma, mégis szükség van a bölcsődei hálózat további fejlesztésére. Az említett helyeken már részben folyamatban van a bölcsődeépítés, illetve az ötö­dik ötéves tervben történik majd további fejlesztése. — Az ötödik ötéves terv be­vezetéséig a városokban ki kellett építeni az orvosi gyer­mekkörzeteket is. Ez megt tént, ezenfelül elvégeztük né­hány nagyközségben is, például Csurgón, Barcson és Kőröshe­gyen. — Az iskolaorvosi hálózat is ilyen jól szervezett? — Megyénkben négy főfog­lalkozású iskolaorvos műkö­dik, többen mellékállásban lát­ják el ezt a feladatot. A Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zettel közösen továbbképzést szervezünk számukra szeptem­berben, illetve a körzeti orvo­soknak októberben, amikor is feladataik részletesen 6zóba jönnek. — A megyei tanács határo­zatában 1974. augusztus 30. a határidő a család- és nővédel­mi hálózat megszervezésére. Megtörtént? — A tanácsadók szerepéből j induljunk ki. A felszabadulás után szervezetten megindult a terhes-, illetve a csecsemő­gondozás. A házasság előtti tanácsadás és a családtervezé­si tanácsadás feladatai erre —, hogv úgy mondjam — ráépül­tek. Minden kézségben van i tanácsadás. H. B. fl népesség alakulása Somogybán Az elmúlt száz év alatt So­mogy megye népessége 42 szá­zalékkal, összesen 107 ezerrel növekedett. A megye, bár te­rületét tekintve ötödik az or­szágban, népesség szerint csak a tizenegyedik helyen áll. So­mogy az ország egyik leg rit­kábban lakott megyéje. Míg országosan 110,9, addig So­mogybán csak 59,7 lakos jut egy négyzetkilométerre. Na­gyobb a népsűrűség a Bala­tonhoz közel eső területeken, valamint a Kapos és a Dráva völgyében. Igen alacsony vi­szont a somogyi homokterüle­teken, a Zselicben és a so- mogy-tolnai dombvidék erő­sebben tagolt térségein. A népesség növekedését a gyermekszaporulat szempont­jából vizsgálva: a születések száma az 50-es évek közepén érte el a legmagasabb szintet. ] 5163 gyermeket segítettek vi­1954-ben például 7792 gyermek [ágra a szülőszobákban. De ez született Somogybán Ettől i . . . , , , , . ... . . a szám meg mindig alacsony, kezdve azonban évről evre ke­vesebb lett azoknak a csalá- : A tavaly hozott népesedés- dóknak a száma, amelyek j politikai intézkedések hatása Az élveszületések számának alakulása Somogy megyében 1954—73 között Pulaiék boldogsága Az édesanya Ibolykával. Még mindig bátortalanul [ jár-kel a lakásban, igazán csak akkor érzi, hogy az övé, amikor takarítania kell. A hétéves Ibolyka találta föl magát a leghamarabb, már az első napokban örökösen fürdeni akart, máig is a für­dőszoba a kedvenc tartózko­dási helyei. Pulai Lajosné megmutatja a lakást: egy kicsit szégyen­kezik, mivelhogy a nagyszo­bában nincs más, csak a te­levízió. — Talán az ősszel megve- hetjük a bútort, a húgom kölcsönad ötezer forintot. A régit nem hozhattuk ide, az elrohadt a földes, gerendás lyukban. Hét esztendeig éltek a Ke- let-Ivánfa utcai albérleti szo­bában. Egyetlen négyszer négy méteres helyiségben aludtak, főztek, mosakodtak. Ibolyka is ott nevelkedett. — Amikor összeköltöztünk, semmink se volt. Másfél hó­napig a sógornőmnél éltünk Felsőmocsoládon, aztán be­költöztünk Kaposvárra. Föl­vettünk tízezer forint köl­csönt, a legszükségesebbekre. Félretenni alig tudtunk. A heverő szélére ereszke- <Jik, papírokat vesz elő. 1967 éta vártak a lakásra. Újról álmodni se mertek, régire számítottak. — Nem volt támaszunk so­ha. A férjemék kilencen van­nak testvérek, nekem öt édes- i nem kibújt a bőréből: itt a második is! — Volt idő, amikor nem tudtam, mi lesz velünk. A gyerek a szívem alatt, a la­kásról meg semmi hír. Aztán megkötöttük az egyezséget: a tanács a második gyerekre előlegezte a pénzt, elengedtek majdnem kilencezer forintot. A kisszobában ott a gye­rekágy, abból nőtt ki az édes­anya, és Ibolyka is. Ezt szán­ják a második gyermeknek is. Csöndben telnek a napok. Talán már csak egy hét, s Puiaiékra ezen a nyáron má­sodszor is ráköszönt a bol­dogság. I*. D. gyermeket vártak. 1960-ban még 5294 kisgyermek született a megyében, egy év múlva már csak ,4993, s az 1962-es évben értük el a szomorú rekordot: mindössze 4351 fiú és lány jött a világra. A születések száma ettől kezdve 1967-ig nem változott lényegesen. A helyzetet jól érzékelteti, hogy az 50-es évek közepén átlag 70 százalékkal több gyermek szü­letett, mint a 60-as évek köze­pén. A gyermekgondozási sza­badság meghosszabbitása, a családi pótlékban részesülők körének szélesítése, a pótlék ] felemelése hatására lassan J emelkedett a születések száma. I 1969-ben 5013, 1971-ben pedig [ még csak alig mérhető közvet- | lenül, tekintve, hogy a konk- I rét miniszteri rendeletek csak 1973 november—decemberében jelentek meg. Az intézkedések I valóban kedvező hatását pon- ! tosan csak a terhességmegsza- i ki tások számának változásé- i ban lehet figyelemmel kísérni. Eszerint az 1973. évi első félév | adataihoz képest , az, ,idén ja- I nuártól június végéig 41 szá- | zalékkal kevesebb terhesség­megszakítást hajtottak végre a : megyében. S ezzel szemben — I szintén féléves adat — az i újonnan jelentkezett terhes j nők száma 27 százalékkal ma­gasabb az idén, mint tavaly * volt. és négy féltestvérem van. összekerültünk, s a két ke­zünkre hagyatkoztunk. Hal­lottam, valaki harmincezret, más húszezret kapott a szü­leitől, a rokonságtól. Nekünk még húsz forintot se adott senki, de nem is hiányzott. Ezt is meg lehet szokni. Évekig a bőripari ktsz-nél dolgoztak. Az asszony tavaly óta a múzeumnál hivatalse­géd, a férje egy autójavító­ban dolgozik. Ketten körül­belül három és fél ezer fo­rintot keresnek havonta. — Régebben ennyi sem volt. Sehova nem jártunk, minden örömünk a gyerek volt. Rokonok, testvérek se igen nyitottak be hozzánk. Mindannyian jól házasodtak, háromszobás lakásban élnek, autójuk, pénzük van. Eleinte hívtuk őket, de a hét év alatt nem látogattak meg bennün­ket. Azóta, hogy itt lakunk — ennek egy hónapja —, már becsöngettek. Talán így is van rendjén, hogy nem látták a szegénységünket. Könnyen idehoztuk, amink van. Ezt is együtt szereztük, azután is csak együtt boldo­gulunk. Megbecsüljük egy­mást, egyikünknek sincs bol­dogulása a másik nélkül. És •most, hogy saját lakásunk van ... Az asszony tavaly decem­berben szólt a férjének, hogy gyermeket vár. A férfi majd­A kék a derű színe — Hogy vagy, töpörtyűvi­rág? »Töpörtyűvirág« jól van, sokkal jobban, mint amikor két testvére egy hónapra el­utazott nyaralni a nagyszülők­höz. Akkor folyton az ajtót leste, benyit-e már végre Csa­ba vagy Erika. Három gyerekük van a bar­csi Kenderéknek. Csaba már másodikos, Erika most lesz középső csoportos a »fűrész­oviban«, Norbi viszont még karonülő. Barnára hajló sző-, kék, a szemük kék. A kék a derű színe. A háromgyerekes »ideális« családnál gyakori vendég az öröm. És az aggódás is. — Bár nemigen voltak be­tegek. A picit is csak akkor visszük orvoshoz, ha a köte­lező oltást kell megkapnia. Kétszobás, szép lakásban va­gyunk Kender Györgyöknél, a Barátság utca 5-ös számú ház második emeletén. Lemezját­szó, tévé, rádió, hűtőszek­rény, mosógép. — Amikor tíz évvel ezelőtt Barcsra költöztünk, ezekből még semmi sem volt. Pesten éltünk, férj—feleségként kü­lön. Akkor kaptam az aján­latot, hogy munkást és lakást adnak a barcsi gyárban. Tech­nikusként kerültem ide, most gyártásfejlesztési önálló cso­portvezető vagyok. Harminc emberrel dolgozom. Messziről érkeztek. Kender György Komárom megyei szü­letésű. A felesége békési. — Egyikünk családja sem volt egykés. Gyuriék négyen, mi hárman voltunk testvérek. A gyerek szeretete nálunk ter­mészetes. Két éve költöztek mostani lakásukba. — Szövetkezeti lakás. Már ’belaktunk«. De sok minden hiányzik még. Szőnyegek, centrifuga... Es sorolják. Majd szépen, sorjában mindent megvesz­nek. — Kocsi? •— Gyerekkocsi minden mi­nőségben, fazonban. Nagy sé­tákat szoktunk tenni néha va­sárnaponként. A strandon is honosak vagyunk. Csaba már úgy úszik, mint a hal. Mindig a gyerekekhez száll vissza a gondolat. Jellemzé­sek, elfogultságtól mentesek. — Csaba a legrakoncátla­nabb. De bevásárol, parkettet töröl. Ügyes a keze. Erika fél évvel korábban került az óvo­dába. mint mások. Nemsokára már ő vitte a prímet. Ha új gyerek jött, rögtön »lecsa­pott« rá, szórakoztatta. Itthon is bábozik a legkisebbnek. Norbikáról még keveset lehet elmondani. Csendes gyerek, nem kelt fel bennünket éjsza­ka. Szól a zene. Erika »rázza a rongyot«. Aztán verset mond. — Sohasem hagy ki engem a versből — mondja az any­ja. — Figyelje csak! »Kása Rózsa, piros rózsa / Akt párját nem találja,/ Ke­ressen magának!« — Kása Rózsa a lánykori nevem. Nevetnek, Velük nevetnek a gyerekek is. Jó hallgatni. Ze­ne ez is. Vox humána. A feleség most gyermekgon­dozási segélyen van. Egyéb­ként a fűrészüzemben dolgo­zik a parkettakészítöknél. —_ Nem hiányzik a munka? — Az itthon is megvan. Na­pi mosás. A gyereke:k minden­nap tisztát kapnak. Olykor többször is. Főznöm is kell. Este vagyok a »magam ura«. Tévét nézünk, olvasunk. Sok könyvünk van, s a férjem a gyárból is hoz. A legkisebb is közbeszól né­ha: , — Apa!■ Happá! Párrá! — Mindegyik gyerekünk ezt tudta először: »Apa!« Kis csönd. Csak azoknál a családoknál ismerik ezeket a »kis csöndöket«. ahol gyerek van. Nem is igazi csönd. Je­lentéshordozó tartalma van. Leskó László „Végre teljesült as álmunk99 A főorvostól kapott enge­déllyel, köpenyben megyek a szülészet folyosóján. Baba- szállító kocsinak kell utat en­gednem. A nővér gyakorlott, magabiztos mozdulattal egy­szerre két babát visz egy há­romágyas szobába. Követem. A mamák felnyújtott karjai. A szoba telis-tele virággal. A babák az oldalt fekvő édes­anyjuk mellett. Mihelyt belé­pek, azonnal dolgom akad: — Tessék szólni a nővér­nek, hogy segítsen, mert nem tudom még . .. Tegnap éjjel született... Most hozták má­sodszor szoptatásra a picit — ad megbízást a szőke Vajmi anyuka. A nővér térül-fordul, két- három ügyes mozdulat. Az ő tudományuk: az édesanyáé meg a szülészeti nővéré. És a kis Csaba már teljesítheti is ez idő szerinti egyetlen kö­telességét. Bámulom Csaba szorgalmát, ökleit az álla alá szorítja, és rendületlenül »dolgozik«. A mama ragyog­va: — Ugye, mennyire látszik, hogy fiú? Ugye, milyen hosz- szú, milyen fekete a haja? Kilenc evvel ezelőtt szültem a kislányomat, ö egészen más volt. Olyan kis kopasz. Most kimondhatatlanul büszke a testvérére. Ö követelte és ta­lán ő várta a legtürelmetle- nebbül. — Kislányom, ébredj fel szépen ... pici lányom, éb­redj fel szépen — szólongatja mutatóujjával pofozgatva a másik ágyon Puska anyuka Katikáját, aki már »nagy­lány«. Hatnapos. Ma már ha­za is mehet. Az ágy végén ott a gondosan összekészített, pa­tyolat tiszta otthoni ruhacso­mag. Hamarosan lekerül a kis csuklóról a névsZalag. Apuka már a bejáratnál toporog, hi­szen anyukát és kislányát otthon várja a tizenhárom hónapos nővérke. Lejárt a szoptatási idő. A babák jóllakottan, békésen j aludhatnak tovább, j Közben csillogó boldogság- j gal megérkezik a harmadik ágy gazdája, Tárkányi Lász- lóné. — Elmentem megnézni a pici babámat. Jaj, olyan ara­nyos! »Korababa«, nyolc hó­napra született, így a kora­szülött-osztályon van. De szép, egészséges! — mondta. Bebújik az ágyba. Feje alá hajtja a karját. — Tegnapelőtt született, fél tízkor. Mónikának hívják, és két kiló tíz dekás. Kilenc éve asszony vagyok, és ez az első gyermekem. Ha tudná, hogy vártuk! Rettenetesen I vágyódtunk gyermek után. I Mindent elkövettünk érte. Kezeltettem magam, orvos­hoz jártam. Aztán egy sikeres műtétet követő nyolcadik hó­napra megérkezett a mi kis­lányunk. Amikor megmutat­ták, a fájdalmat is elfelejtet­tem. És a férjem... jaj, olyan boldog. Örömében még sírt is. Végre teljesült az ál­munk. Nem lesz üres a ház. ‘ Gombos Jolán

Next

/
Oldalképek
Tartalom