Somogyi Néplap, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

Együttműködéssel,

program szerint

A megyei tanács 1974. évi május 3-i határozatait véve alapul arról beszélgettünk dr. Hegedűs Endre megyei főorvoshelyettessel, hol tartunk a népesedéspolitikai határozatok végrehajtásában.

— Indokolt, hogy megfelelő együttműködés alakuljon ki a népesedéspolitikai határozatok megvalósításában. Létrejött ez?

— Az együttműködés valóban nagyon fontos. Feladatainkat csakis akkor láthatjuk el, ha valamennyi együttműködési lehetőségünket kiaknázzuk. Gondolok a Vöröskeresztre, a szakszervezetekre, a KISZ-re, a művelődésügyi osztályra, de a TIT-re is. Az együttműködés eredményei azonban csak jó néhány év múlva jelentkezhetnek.

— A munkának sok iránya lehetséges. Mégis, mi a fő cél?

— A tudatformálás, a nevelés. Ez a legfontosabb. Erre vonatkozóan intézkedési tervet dolgozunk ki a Vöröskereszttel. Kísérleti jelleggel Somogybán három iskolában — két általánosban és egy gimnáziumban — bevezetik a családi -életre nevelés tantárgyat. Az orvos feladata lesz mindez addig, amíg nem képezik ki rá a pedagógusokat.

— Ügy véljük fontos az is, amit a megyei tanács határozatba foglalt a szülészeti osztályok fejlesztéséről.

— A szülészeti osztályok optimális működéséhez szükséges föltételeket meg kell teremteni, erről megyei főorvosi intézkedés is született. A várható szülésszám-emelkedés indokolja, hogy több helyet biztosítsunk az anyáknak a kórházakban. Az első két napot tekintjük az újszülött életében a legfontosabbnak, akkor nagyon sok minden elválhat. Ezért Kaposváron négy, Siófokon és Marcaliban a szülészeti osztályokon egy-egy gyermek1 orvosi státuszt még létesíteni kell.

Somogybán 1973-ban huszonöt területi, három üzemi bölcsődénk volt. Az előbbiekben mintegy ezer, az utóbbiban pedig száztizenkilenc gyereket tudtunk elhelyezni. Gondunk Siófokon, Balatonbogláron, Marcaliban, Nagyatádon, Barcson és főleg Kaposváron, valamint Csurgón van. Jóllehet I nőtt a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők száma, mégis szükség van a bölcsődei hálózat további fejlesztésére. Az említett helyeken már részben folyamatban van a bölcsődeépítés, illetve az ötödik ötéves tervben történik majd további fejlesztése.

— Az ötödik ötéves terv bevezetéséig a városokban ki kellett építeni az orvosi gyermekkörzeteket is. Ez megt tént, ezenfelül elvégeztük néhány nagyközségben is, például Csurgón, Barcson és Kőröshegyen.

— Az iskolaorvosi hálózat is ilyen jól szervezett?

— Megyénkben négy főfoglalkozású iskolaorvos működik, többen mellékállásban látják el ezt a feladatot. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézettel közösen továbbképzést szervezünk számukra szeptemberben, illetve a körzeti orvosoknak októberben, amikor is feladataik részletesen 6zóba jönnek.

— A megyei tanács határozatában 1974. augusztus 30. a határidő a család- és nővédelmi hálózat megszervezésére. Megtörtént?

— A tanácsadók szerepéből j induljunk ki. A felszabadulás

után szervezetten megindult a terhes-, illetve a csecsemőgondozás. A házasság előtti tanácsadás és a családtervezési tanácsadás feladatai erre —, hogv úgy mondjam — ráépültek. Minden kézségben van i tanácsadás. H. B.

fl népesség alakulása Somogybán

Az elmúlt száz év alatt Somogy megye népessége 42 százalékkal, összesen 107 ezerrel növekedett. A megye, bár területét tekintve ötödik az országban, népesség szerint csak a tizenegyedik helyen áll. Somogy az ország egyik leg ritkábban lakott megyéje. Míg országosan 110,9, addig Somogybán csak 59,7 lakos jut egy négyzetkilométerre. Nagyobb a népsűrűség a Balatonhoz közel eső területeken, valamint a Kapos és a Dráva völgyében. Igen alacsony viszont a somogyi homokterületeken, a Zselicben és a so- mogy-tolnai dombvidék erősebben tagolt térségein.

A népesség növekedését a gyermekszaporulat szempontjából vizsgálva: a születések száma az 50-es évek közepén

érte el a legmagasabb szintet. ] 5163 gyermeket segítettek vi1954-ben például 7792 gyermek [ágra a szülőszobákban. De ez

született Somogybán Ettől i . . . ,

, , , . ... . . a szám meg mindig alacsony,

kezdve azonban évről evre kevesebb lett azoknak a csalá- : A tavaly hozott népesedés- dóknak a száma, amelyek j politikai intézkedések hatása

Az élveszületések számának alakulása Somogy megyében 1954—73 között

Pulaiék boldogsága

Az édesanya Ibolykával.

Még mindig bátortalanul [ jár-kel a lakásban, igazán csak akkor érzi, hogy az övé, amikor takarítania kell. A hétéves Ibolyka találta föl magát a leghamarabb, már az első napokban örökösen fürdeni akart, máig is a fürdőszoba a kedvenc tartózkodási helyei.

Pulai Lajosné megmutatja a lakást: egy kicsit szégyenkezik, mivelhogy a nagyszobában nincs más, csak a televízió.

— Talán az ősszel megve- hetjük a bútort, a húgom kölcsönad ötezer forintot. A régit nem hozhattuk ide, az elrohadt a földes, gerendás lyukban.

Hét esztendeig éltek a Ke- let-Ivánfa utcai albérleti szobában. Egyetlen négyszer négy méteres helyiségben aludtak, főztek, mosakodtak. Ibolyka is ott nevelkedett.

— Amikor összeköltöztünk, semmink se volt. Másfél hónapig a sógornőmnél éltünk Felsőmocsoládon, aztán beköltöztünk Kaposvárra. Fölvettünk tízezer forint kölcsönt, a legszükségesebbekre. Félretenni alig tudtunk.

A heverő szélére ereszke- <Jik, papírokat vesz elő. 1967 éta vártak a lakásra. Újról álmodni se mertek, régire számítottak.

— Nem volt támaszunk soha. A férjemék kilencen vannak testvérek, nekem öt édes- i

nem kibújt a bőréből: itt a második is!

— Volt idő, amikor nem tudtam, mi lesz velünk. A gyerek a szívem alatt, a lakásról meg semmi hír. Aztán megkötöttük az egyezséget: a tanács a második gyerekre előlegezte a pénzt, elengedtek majdnem kilencezer forintot.

A kisszobában ott a gyerekágy, abból nőtt ki az édesanya, és Ibolyka is. Ezt szánják a második gyermeknek is.

Csöndben telnek a napok. Talán már csak egy hét, s Puiaiékra ezen a nyáron másodszor is ráköszönt a boldogság.

I*. D.

gyermeket vártak. 1960-ban még 5294 kisgyermek született a megyében, egy év múlva már csak ,4993, s az 1962-es évben értük el a szomorú rekordot: mindössze 4351 fiú és lány jött a világra. A születések száma ettől kezdve 1967-ig nem változott lényegesen. A helyzetet jól érzékelteti, hogy az 50-es évek közepén átlag 70 százalékkal több gyermek született, mint a 60-as évek közepén. A gyermekgondozási szabadság meghosszabbitása, a családi pótlékban részesülők körének szélesítése, a pótlék ] felemelése hatására lassan J emelkedett a születések száma. I 1969-ben 5013, 1971-ben pedig

[ még csak alig mérhető közvet- | lenül, tekintve, hogy a konk- I rét miniszteri rendeletek csak 1973 november—decemberében jelentek meg. Az intézkedések I valóban kedvező hatását pon- ! tosan csak a terhességmegsza- i ki tások számának változásé- i ban lehet figyelemmel kísérni. Eszerint az 1973. évi első félév | adataihoz képest , az, ,idén ja- I nuártól június végéig 41 szá- | zalékkal kevesebb terhességmegszakítást hajtottak végre a : megyében. S ezzel szemben — I szintén féléves adat — az i újonnan jelentkezett terhes j nők száma 27 százalékkal magasabb az idén, mint tavaly * volt.

és négy féltestvérem van. összekerültünk, s a két kezünkre hagyatkoztunk. Hallottam, valaki harmincezret, más húszezret kapott a szüleitől, a rokonságtól. Nekünk még húsz forintot se adott senki, de nem is hiányzott. Ezt is meg lehet szokni.

Évekig a bőripari ktsz-nél dolgoztak. Az asszony tavaly óta a múzeumnál hivatalsegéd, a férje egy autójavítóban dolgozik. Ketten körülbelül három és fél ezer forintot keresnek havonta.

— Régebben ennyi sem volt. Sehova nem jártunk, minden örömünk a gyerek volt. Rokonok, testvérek se igen nyitottak be hozzánk. Mindannyian jól házasodtak, háromszobás lakásban élnek, autójuk, pénzük van. Eleinte hívtuk őket, de a hét év alatt nem látogattak meg bennünket. Azóta, hogy itt lakunk — ennek egy hónapja —, már becsöngettek. Talán így is van rendjén, hogy nem látták a szegénységünket. Könnyen idehoztuk, amink van. Ezt is együtt szereztük, azután is csak együtt boldogulunk. Megbecsüljük egymást, egyikünknek sincs boldogulása a másik nélkül. És •most, hogy saját lakásunk van ...

Az asszony tavaly decemberben szólt a férjének, hogy gyermeket vár. A férfi majdA kék a derű színe

— Hogy vagy, töpörtyűvirág?

»Töpörtyűvirág« jól van, sokkal jobban, mint amikor két testvére egy hónapra elutazott nyaralni a nagyszülőkhöz. Akkor folyton az ajtót leste, benyit-e már végre Csaba vagy Erika.

Három gyerekük van a barcsi Kenderéknek. Csaba már másodikos, Erika most lesz középső csoportos a »fűrészoviban«, Norbi viszont még karonülő. Barnára hajló sző-, kék, a szemük kék. A kék a derű színe.

A háromgyerekes »ideális« családnál gyakori vendég az öröm. És az aggódás is.

— Bár nemigen voltak betegek. A picit is csak akkor visszük orvoshoz, ha a kötelező oltást kell megkapnia.

Kétszobás, szép lakásban vagyunk Kender Györgyöknél, a Barátság utca 5-ös számú ház második emeletén. Lemezjátszó, tévé, rádió, hűtőszekrény, mosógép.

— Amikor tíz évvel ezelőtt Barcsra költöztünk, ezekből még semmi sem volt. Pesten éltünk, férj—feleségként külön. Akkor kaptam az ajánlatot, hogy munkást és lakást adnak a barcsi gyárban. Technikusként kerültem ide, most

gyártásfejlesztési önálló csoportvezető vagyok. Harminc emberrel dolgozom.

Messziről érkeztek. Kender György Komárom megyei születésű. A felesége békési.

— Egyikünk családja sem volt egykés. Gyuriék négyen, mi hárman voltunk testvérek. A gyerek szeretete nálunk természetes.

Két éve költöztek mostani lakásukba.

— Szövetkezeti lakás. Már ’belaktunk«. De sok minden hiányzik még. Szőnyegek, centrifuga...

Es sorolják. Majd szépen, sorjában mindent megvesznek.

— Kocsi?

•— Gyerekkocsi minden minőségben, fazonban. Nagy sétákat szoktunk tenni néha vasárnaponként. A strandon is honosak vagyunk. Csaba már úgy úszik, mint a hal.

Mindig a gyerekekhez száll vissza a gondolat. Jellemzések, elfogultságtól mentesek.

— Csaba a legrakoncátlanabb. De bevásárol, parkettet töröl. Ügyes a keze. Erika fél évvel korábban került az óvodába. mint mások. Nemsokára már ő vitte a prímet. Ha új gyerek jött, rögtön »lecsapott« rá, szórakoztatta. Itthon

is bábozik a legkisebbnek. Norbikáról még keveset lehet elmondani. Csendes gyerek, nem kelt fel bennünket éjszaka.

Szól a zene. Erika »rázza a rongyot«. Aztán verset mond.

— Sohasem hagy ki engem a versből — mondja az anyja. — Figyelje csak!

»Kása Rózsa, piros rózsa / Akt párját nem találja,/ Keressen magának!«

— Kása Rózsa a lánykori nevem.

Nevetnek, Velük nevetnek a gyerekek is. Jó hallgatni. Zene ez is. Vox humána.

A feleség most gyermekgondozási segélyen van. Egyébként a fűrészüzemben dolgozik a parkettakészítöknél.

—_ Nem hiányzik a munka?

— Az itthon is megvan. Napi mosás. A gyereke:k mindennap tisztát kapnak. Olykor többször is. Főznöm is kell. Este vagyok a »magam ura«. Tévét nézünk, olvasunk. Sok könyvünk van, s a férjem a gyárból is hoz.

A legkisebb is közbeszól néha: ,

— Apa!■ Happá! Párrá!

— Mindegyik gyerekünk ezt tudta először: »Apa!«

Kis csönd. Csak azoknál a családoknál ismerik ezeket a »kis csöndöket«. ahol gyerek van. Nem is igazi csönd. Jelentéshordozó tartalma van.

Leskó László

„Végre teljesült as álmunk99

A főorvostól kapott engedéllyel, köpenyben megyek a szülészet folyosóján. Baba- szállító kocsinak kell utat engednem. A nővér gyakorlott, magabiztos mozdulattal egyszerre két babát visz egy háromágyas szobába. Követem. A mamák felnyújtott karjai. A szoba telis-tele virággal. A babák az oldalt fekvő édesanyjuk mellett. Mihelyt belépek, azonnal dolgom akad:

— Tessék szólni a nővérnek, hogy segítsen, mert nem tudom még . .. Tegnap éjjel született... Most hozták másodszor szoptatásra a picit — ad megbízást a szőke Vajmi anyuka.

A nővér térül-fordul, két- három ügyes mozdulat. Az ő tudományuk: az édesanyáé meg a szülészeti nővéré. És a kis Csaba már teljesítheti is ez idő szerinti egyetlen kötelességét. Bámulom Csaba szorgalmát, ökleit az álla alá szorítja, és rendületlenül »dolgozik«. A mama ragyogva:

— Ugye, mennyire látszik, hogy fiú? Ugye, milyen hosz- szú, milyen fekete a haja? Kilenc evvel ezelőtt szültem a kislányomat, ö egészen más volt. Olyan kis kopasz. Most kimondhatatlanul büszke a testvérére. Ö követelte és talán ő várta a legtürelmetle- nebbül.

— Kislányom, ébredj fel szépen ... pici lányom, ébredj fel szépen — szólongatja mutatóujjával pofozgatva a másik ágyon Puska anyuka Katikáját, aki már »nagylány«. Hatnapos. Ma már haza is mehet. Az ágy végén ott a gondosan összekészített, patyolat tiszta otthoni ruhacsomag. Hamarosan lekerül a kis csuklóról a névsZalag. Apuka már a bejáratnál toporog, hiszen anyukát és kislányát otthon várja a tizenhárom hónapos nővérke.

Lejárt a szoptatási idő. A babák jóllakottan, békésen j aludhatnak tovább, j Közben csillogó boldogság- j gal megérkezik a harmadik ágy gazdája, Tárkányi Lász- lóné.

— Elmentem megnézni a pici babámat. Jaj, olyan aranyos! »Korababa«, nyolc hónapra született, így a koraszülött-osztályon van. De szép, egészséges! — mondta. Bebújik az ágyba. Feje alá hajtja a karját.

— Tegnapelőtt született, fél tízkor. Mónikának hívják, és két kiló tíz dekás. Kilenc éve asszony vagyok, és ez az első gyermekem. Ha tudná, hogy vártuk! Rettenetesen

I vágyódtunk gyermek után.

I Mindent elkövettünk érte. Kezeltettem magam, orvoshoz jártam. Aztán egy sikeres műtétet követő nyolcadik hónapra megérkezett a mi kislányunk. Amikor megmutatták, a fájdalmat is elfelejtettem. És a férjem... jaj, olyan boldog. Örömében még sírt is. Végre teljesült az álmunk. Nem lesz üres a ház.

‘ Gombos Jolán