Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-09 / 158. szám
Hogyan éf az értelmiség falun? Munka, művelődés, megbecsülés Könyv a szlovákiai magyar SZÍ] • r r/'l Kevés az a háromezer példány, melyben a Népművelési Propaganda Iroda Ga- rami László: A falusi értelmiségről a falusi értelmiségnek című töob száz oldalas tanulmányát kiadta. Kevés, mert ezt a munkát — a sa- , ját érdekében — minden fa- i lusi értelmiséginek, vezetőnek olvasnia kellene. Rájuk ; ugyanis mindennapjainkban hármas feladat hárul: nekik | kell legalaposabban elsajátítaniuk a tudomány és kultúra eredményeit, nekik kell azo-1 kát felhasználniuk, nekik kell | terjeszteniük. Ez a tanulmány állapotot tükröz. Nagyszabású felmérési tevékenység eredménye- | képp fölismert jelenségeket tudatosít az olvasóban, továbblépésre serkent. 1970-ben és 1971-ben tizenkét község minden értelmiségijéhez elmentek a Népművelési Intézet kérdőbiztosai. Egy fejlettebb, iparosodottabb, valamint egy fejletlenebb, csak j most iparosodó megyét jelöltek ki: Baranyát és Hajdű- Bdhart. Nincs szándékunkban — i mint ahogy nekik sem volt — lélekharangot kondítani. önmegismerésre, életviteli koordináták kiigazítására serkenteni annál inkább. Ott. ahol erre valóban égetően szükség van. A fölmérés ugyanis általánosításra is lehetőséget ad, lévén széles körű. Elgondolkodtató, hogy a i megkérdezett munkás-pa- 1 raszt származású értelmiségieknek csaknem hatvan szá- | zaléka a hétköznapokon. s huszonöt százaléka szombat- t vasárnap is szabad idejének java részét paraszti munkára használja fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem a szakmai és általános műveltségét gvsgrauítja. A vizsgálatot megelőző hónapban- a mun - kas-paraszt származású értelmiségiek 92.1 százaléka, az értelmiségi származásúaknak 71.2 százaléka olvasott szép- irodaimat'. Az előbbiek 26, az utóbbiak 99,5 százalékának van kétszáz kötetesnél nagyobb házi könyvtára. Idézünk Garami László tanulmátiyá'ból: »Joggal tartjuk ... aggasztónak, hogy a meginterjúvolt értelmiségiek, vezető állásúak éppen egy- harmada nem rendelkezik a ma már elengedhetetlenül szükséges felsőfokú végzettséggel.« Az iskolázottsággal együtt ugyanis csökken a művelődésben való részvétel, s nemcsak az olvasást illetően, de a színház-, tárlatlá-' logatást, hangversenyre járást illetően is. Mintegy nagyító alatt vizsgálták e réteg életkörülményeit, életvitelét. A falusi értelmiségiek többsége — ezt állapították meg a vizsgálódók — jó, vagy legalábbis megfelelő tárgyi feltételek között él. »Több mint felüknek fürdőszobája, vizöblitáses WC-je van. gázzal főz, és természetesen villannyal világit. Mindössze 6,1 százalékuk — legtöbbjük albérletben — kénytelen egyedül villannyal megelégedni.« Ellentmondás: a komforttal rendelkezők felének kétszáz kötetes könyvtára sincs! Az erkölcsi megbecsülés megoszlása egyenetlen. Ez is ok—okozati összefüggésekre hívhatja fel a figyelmet. Ez már viszont csak rajtuk múlik: iskoláink nagy részében a , tíz-tdzenkét év alatt sem ébresztik fel a zenei kultúra utáni ig'ényt. S az sem lehet véletlen, hogy a felmérők c«ak nagyon kevés értelmiségi lakásban találtak értékes J festményt, de még rerwoduk- | dót is alig. Vajon hogyan nevel az olyan pedagógus esztétikai igényességre, akinek ilyen szemszögből: sivár a lakása? A szabad idő felhasználása ről már szóltunk egvszer. ] Ehhez még ennyit: »A köny- t nyű szórakozás — a vendég- | löbe és presszóba járás, a j sakkozás és a kártyázás, a j pincézés és a meccsre járás } — a. meginterjúvolt értelmiségiek kereken negyedének foglalja le egészben vagy1 rászben hértvégi szabad idejét.« Rendszeres szakmai képzésben a megkérdezettek 17 százaléka vesz részt. Csak megerősíti e könyv igazat Kamarás István és Poiónyi Péter Értelmiség, olvasás, könyvtár című, regeb- | ben megjelent munkája, me- I lyet a szerzők 27 települést | érintő vizsgálódás alapján ír- ! lak meg. Ebből idézünk: »A mintákban szereplő 6(14 pedagógus közül csak minden hatodik olvassa az Élet és Irodalmat. minden tizedik a Nagyvilágot, Kortársat és az Új írást, az előfizetők aránya 5—8 százalék.« Garami László könyvében idézi a falusi értelmiség ál- 1 tál legnépszerűbbnek mondott ív-müsorokat: Fekete nyíl, ! Kockázat, Kicsoda — rnicso- I da? A legkedveltebb háíom | film: a Helga, az Egri csil- iagok, a Szerelmes)Um. Lz nem tűnik túl rossznak. Moziba ugyanis majdnem csak a filmet becsülni tudók, érdek- j lődők járnak. . Hangverse- i nvekre viszont száz értelmi- i ségi közül még nyolc sem ; jut el. Izgalmas fejezet az is. melyben a -Ki kit becsül le?« kérdést vizsgálják a j felmérők. A rétegen belüli | ellentmondásokra hívja itt fel j a figyelmet Garami László. Nagyon kellett már ez a könyv. Haszna azonban csak akkor lesz, ha az érintettek el is olvassák. És okulnak i belőle! Lcskó László 1 Hosszú évekkel ezelőtt kezd-* te meg Koráts Miklós új könyvének adatgyűjtését az Orszá-; gos Széchenyi Könyvtárban. | Az alapos munka eredményeként a napokban látott napvilágot a szlovákiai Madách könyvkiadónál az elkészült mű Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában címmel. Monográfiája három részre tagozódik. A szlovákiai színjátszás négy legjelentősebb alakjáról vázol portrét: Polgár Károlyról, Faragó Ödönről, Földes Dezsőről és Iván Sándorról. Arról a Polgár Károlyról írja első portrérajzát, al 1911 októberében érkezett először Pozsonyba, hogy -jeles- társulatával megkezdje működésit. Mi. somogyiak bizonyára hiányoljuk majd. j hogy Polgár Károly Pozsony- J ba vivő útját nem vázolja az : író, és az okot sem keresi, i hogy miért épp Pozsonyba érkezett 1911 októberében. Hiá- j nyoljuk, de semmi esetre se í okolhatjuk ezért Kováts Mik- j löst, hisz mint könyvének cí- I mc is mutatja, nem a szlová- j kiai és a magyar színjátszás kapcsolatáról ír. (Polgár Károly 1911-ben, pozsonyi vendégjátékának megkezdése előtt Kaposváron játszott, itt nyitotta meg társulatával szeptember másodikán a mai Csiky Gergely Színházat.) A könyv második részében nemcsak egy adott időszakban ábrázolja a szlovák drámaíróMór az új tanévre készülnek Alig fejeződött be az 1973— 74ies tanév, máris az új előkészítésén munkálkodnak Segesden. A nevelők egy része továbbképzésen vesz részt, az iskola igazgatója pedig a tanács vezetőivel a ta- tarozási és felújítási problémákról tárgyalt ottjártunk- kor. Bence István tanácselnök irodájában volt Beke János vb-tilkár és Kálmán András, az iskola igazgatója. Mintegy hárommillió forint értékű felújítást végeznek az iskolában. A födémet és a tetőt már kicserélték, korszerűsítik a világítást az igényeknek, jobban mondva a követelményeknek megfelelően. Szükségszerűvé vált az Iskola víz- és közművesítése is. természetesen a szennyvíz elvezetésével együtt. Az | összes padlózatot k: kell cserélni, mert elavult. Új cserépkályhákat rakattunk a fűtés megjavítására — mondta az iskola igazgatója. — A korszerűsítéssel együtt alakítanak-e ki szaktantermeket ? — Igen, a hét tanteremből kettő gazdagon fölszerelt szaktanterem lesz. Ezenkívül j politechnikai helyiség készül j a fiúk és a lányok számára. I s az eredményesebb testnevelést szolgálja majd a 64 négyzetméter alapterületű tornaszoba. — Hogyan alakult a tanulók száma? j — 1968—72 között 55 tanulóval csökkent. lPt.'l-ban a j csökkenés megállt, s jelenleg I stagnál. Bence István tanácselnök megjegyezte: — 1972 óta a kormány népesed: spol.it ikai határozatainak hatására növekszik a születések száma. Természetesen ez az iskolában csak néhány év múlva fog jelentkezni. Előtte azonban az óvodánál. Az ott jelentkező problémák megoldását szívesen vállaljuk, s időben meg is oldjuk. — Milyen az'iskola szakos nevelői ellátottsága? — 1968-ban még csak 40 százalékos volt, jelenleg 80 százalékos. Ezt a tovább tanuló nevelők megfelelő szakokra való irányításával és a nevelők letelepítésével sikerült elérni. K. J. dalom művelőit, hanem egész i életútjukat igyekszik bemutat- j ni. Sebesi Ernőnek, Sándor í Imrének és a többieknek egy- ) egy jelentős bemutatójáról j született’kritikákat is közli a szlovákiai magyar lapokból, illetve a magyarországi bemutatók után a magyar lapokból. Utolsó fejezetében a csehszlovák drámairodalom magyarországi elterjedését elemzi Kováts Miklós. Különös gyeimet fordítva Karéi Cu[ étire, akinek darabjait nálunk az Országos Kamara Színház tűzte legszívesebben műsorára. A könyvet gazdag képillusztráció egészít! ki. Képeket közöl az egykori nagv színészekről, cs plakátokat a korabeli bemutatókról. N. .1. Néplánc az aszfalton A balatonlellei hajóállomástól indult menettánever- senynek nagy sikere volt. A szövetkezeti népláncosok szombati, V. országos találkozója a Szabadtéri színpadon pedig éppen csak elkezdődhetett; égiháború. majd kiadós eső tete lehetetlenné a folytatást. Még nyolc együttes — köztük a szicíliai Agrigentóból érkezeti olasz csoport — várt a föllépésre a »fedezékben«. A menetláncverseny díjainak a kiosztására még sor kerülhetett. Dr. Kiss József, a Somogy megyei MÉSZÖV elnöke az első díjat a kalocsai áfész csertői együttesének nyújtotta át, a második helyre a baranyai táncosok kerültek, a harmadikra a mezőkövesdiek, a negyedikre pedig a za 1 a sz.pntp rnH a '<■ A gyomai Körös menti táncegyüttes páros tánca. Leontev fogott egy fehér papírlapot, cs a következő nyilatkozatot írta rá: »Nyomatékosan kérem, hogy ne nevezzenek ki osztályvezetőnek!« Könnyeden aláfirkantotta az irományt, és egy hanyag mozdulattal átadta a titkárnőnek. Nem telt bele egy óra sem, és az igazgató szobájában már együtt ült a rendkívüli tanácskozás. — Valamiféle Leontyev — kezdte türelmetlenül az igazgató — nyomatékosan kéri, hogy ne nevezzük ki osztály- vezetőnek ... Ki ez a szerencsétlen flötás? — A tanácskozás részvevői egymásra néztek, összesúgtak, húzgálták a vállaikat. Végül Kurgapkin szólalt meg: — Bizonyára egy különcködő alak. — Miféle különcködő alak? -» csodálkozott az igazgató. — Csak nem ment el a józan esze? — Fiatal, tapasztalatlan meg — mosolyodon el Kurgapkin. — Megjátssza magát . .. — A bolondot? — kérdezett vissza az igazgató. — No, rendben... Akkor majd én beszélek a fejével. Már éppen be akarta rekeszleni az ülést, amikor hirtelen Szemjonou emelkedett szólásra: A. L. Sárgorodszkie KINEVEZÉS — Nem kell azt úgy elkapkodni — mondta különös hangsúllyal. — Én jól ismerem Leontyevet. Nem ostoba fickó .. . Csak úgy vaktábu nem firkálgat. — Mit gondol, mi volt az indító oka? — kérdezte az igazgató. — Nem ismerem az írás indítékát — felelte Szemjo- nor. Egy pillanatig csend ülte — eg az igazgatói irodát. — Az hírlik felöle. az apja nagy kutya — jegyezte meg Orlovszkij. — No, és akkor mi van? — horkant föl az igazgató. — Akkor mi van? Van ennek egyáltalán jelentősége? Mindezek ellenére valami mindenkiben motoszkálni kezdett. — Kedves barátaim — kérlelte a társaságot az igazgató. — Bizonyára rendes, becsii’ tes emberek a szülei. Egyszerű dolgozók, önök meg ... — Nézzen akkor utána annak, hogy ki a nagybácsikéin? — hozakodott cin jelentőségteljesen Orlovszkij. — Hogy nem szégyenlik magukat? Ilyen dolgokkal érvelni! — szidta a társaságot az igazgató. — Szégyen, gyalázat! . .. Közben viszont azon kezdte törni a fejét, hogy tényleg ki is lehet a nagybácsi. De a nagybácsiról senki sem tudott mondani semmi konkrétat ... — Pontosan nem is tudom — szűrte a fogai között Orlovszkij, kajánul mosolyogni kezdett. — Nagy kalapot hord, és alatta nem valami bizalomgerjesztő ábrázatot. . . A,s igazgató fölhúzta a szemöldökét: — Ebben nincs semmi különös. A kérdés itt az: miért írta ezt a nyilatkozatot? — Tudta ő azt nagyon jól. miért csinálja... — jegyezte meg Szemjonov. — Mire célozgat ismét? — fordult hozzá a direktor. — Ajánlom: fontolja jól meg. mielőtt döntene! Csak úgy vaktában nem írnak az emberek ilyen fontos dolgokat. Mi sem inint: egyikőnk sem, még csak hasonlót sem... —hadarta egyszúszra Orlovszkij. — Kinevezni! És már pontot is tettünk az ügy végére. — De hát ezt ő saját maga sem akarja! — vetette ellen az igazgató. — így harcol a nagybácsi- kája ellen — adta meg a felvilágosítást Orlovszkij. — Az a nagybácsika ragaszkodik a kinevezéshez, ö meg ellenkezik . . . Fiatal még a galam- bocskám. — ön úgy véli? — Kétségbevonhatatlanul. De döntsön ön . . . Kinek adjunk igazat? A fiatal tacskónak vagy a tapasztalt nagybácsinak? Az igazgató fölemelte a hangját: — Köpök a nagybácsikra meg a nagynénikre. Értik? Tudom én magamtól is, hogyan kell döntenem! Ki szavaz az ellen, hogy kineveztük Leontyev elvtársat osztályvezetőnek? Ellenszavazatra — természetesen — senki sem gondolt. KordiUMtii; Sigér lmr<* Az átai délszlávok. 1931-ben alakult a szarni Bokréta néptáncegyüttes. Tavaszi népszokást elevenítet! fal.
