Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
Urban Gyula Látogatás Hadd lebegek még magasságaidban! Ne szólj! Tested ragyogó, lombjai susognak. lepkéktől lüktető levenduláson déli harmat. E függől'.ges kert csodái: beszélő bokrok és drága közhelyek. A fűben pici asztal megterítve. Körötte székek, fejjel lefelé. Ragyog a damaszt ropogósán. Szélén a név tapintható. Egy kisfiú rángatja rendületlen. Fiúnk vagy én? Elalszol. Titok marad. — És reggel havas úton ' a vonathoz. Mögöttem egy játékló poroszkál. Nyerít. Csattogó fácánkakas röppen. S az álmélkodó vadász elhibázza. Leány nappal. (Kis Attila grafikája) Art Buchwald Clrontott vakáció yjddig szinte önök sem tßf veszik észre a generá- ” * ciók közötti ellentétet, amíg a fiuk vagy a lányuk a kollégiumból tavaszi szünetre haza nem érkezik. Akkor viszont annál tökéletesebben meggyőződhetnek róla, hogy milyen távol is állnak saját gyermekeik viselkedési normáitól. Valószínű, hogy ezekben a napokban szinte minden amerikai családban hallhatók ilyen beszélgetések: — Nancy, te már teljes három napja, hogy itthon vagy. Miért nem takarítottad ki azóta a szobádat? — De mama!? Mi ilyet a kollégiumban sohasem csinálunk. — Az pompás dolog, hogy egy szupermodern intézetben tanulsz. De mi, apáddal azt szeretnénk, hogy itthon te magad takarítsd ki a szobádat. — Különben is: kinek mi köze hozzá? Ez az én szobám. — Tudod, kedvesem, hogy ez a te szobád. Én ezt nem is fogom fel olyan tragikusan. De apád nagyon fél a pestistől. Ma reggel is azt mondta: ha a pestis valahol felülheti a fejét, akkor az először bizonyára a te szobád lesz. — Mama, az ipari üzemek sokkal jobban veszélyeztetik a környezetet, mint egy elhanyagolt szoba. — Ez is izgat bennünket, kislányom. De még ettől is idegesítőbb az a rendetlenség, ami a te hálószobádban található. Azóta, hogy hazaérkeztél, az ágyadat például még egyszer sem vetetted meg. — A kollégiumban sem szoktam soha az ágyát bevetni. — Megértem én azt is, és nem is kételkedem benne, S áss Ervin Utazom mögöttem több ezer kilométer vonatomon az ágyam az Íróasztalom, ablakom is az elfúló világra utazom hogy megérkezzem valahová ahonnan újabb utak újabb kilométerek újabb megérkezések reménye vezet hozzád reméitytelenségbe kiáltott remény hogy tanulásra fordítod minden idődet. így nem is jut időd másra. De a mi régimódi, begyökeresedett elképzeléseink szerint az ágyat minden reggel be kell vetni. Mi semmiképpen sem tudunk lemondani erről a szokásról... Egyébként sem vagy itthon sokáig, miért akarod rendellenségeddel kikészíteni az idegeinket? — Te szent ég! Hát miért nem akarjátok tudomásul venni, hogy én már felnőtt vagyok, nem pedig dedós gyerek? — Mi nem is úgy bánunk veled, mint egy kisgyerekkel. De azt is nehéz elképzelni, hogy már nem vagy gyerek, a különböző ruhadarabjaidat pedig úgy dobálod szét a padlón, mint egy vásott kölyök. — Nem minden ruhaneműmet dobom le a padlóra. — Már megbocsáss! Lehet, hogy túloztam egy kicsit, de nézd ezt a töménytelen sok koszos edényt, üres konzer- ves- meg egyéb dobozt az asztalodon. Ez mit jelent? — Mama, ti nem érthettek meg minket, mert mi egészen másképpen vagyunk nevelve. Számotokra a tiszta, rendben tartott szoba a fontos. Mi meg egyáltalán nem törődünk ezzel. Nekünk az a fontos, ami az ember fejében található — Senki nem értékeli úgy a műveltséget, mint mi az apáddal. Különösen akko.r tiszteljük, ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyit kell érted fizetnünk. Azt meg végképpen nem tudjuk elképzelni, hogy a piszok és szellemi fejlődés elférjenek együtt. — Ez csak attól van, hogy már megöregedtetek. Legközelebb már az lesz a kívánságotok, hogy csakis ágyvetéssel meg takarítással foglalkozzak, és eszembe se jusson, hogy szabadon gondolkodó, művelt emberré váljak. MA nem akarunk ,mm, megfosztani aka* latodtól. Egyszerűen arról van szó, hogy hastífusz elleni oltást olyan régen kaptunk, hogy annak már nincs hatása. — No jó. Abban megegyeztünk, hogy ha ez annyira fontos, akkor kitakarítom a szobámat... De azt is vegyétek tudomásul, hogy elrontottátok a vakációmat. Fordította: Sigér Imre SZIBÉRIAI ÚJ HAJTÁS Egy fiatal irodalom alkotói A kortárs szovjet irodalom évről évre gazdagodik, színesedik, és meglepetésekkel szolgál. Üj, friss hangú, egyéni látásmódú, eredeti tehetségű szerzők gyakori fölbükkanásán kívül egyre több jelével találkozhatunk a nem orosz nyelvű és nemzetiségű irodalom föllendülésének. Közülük is kiemelkedik a fiatal szibériai prózairodalom, amelyről ma már mérleget lehet vonni: milyen jellegű, hová tart, milyen hagyományokat folytat. l Hét év óta folyamatosan jelennek meg a Szovjetunióban a Fiatal szibériai prózairodalom című sorozat kötetei. A tény önmagában is sokatmondó. Azt jelenti, hogy ezek a művek eljuthatnak orosz nyelven a Szovjetunió valamennyi köztársaságába, tehát szoros kapcsolatba kerülhetnek a kortárs szovjet irodalommal. Ifjúság — prózában A mai Szibéria törvényszerűen lett sok fiatal író ■■irodalmi hazája«. Az írók ugyan életkorukat tekintve természetesen nem mind fiatalok: mint irodalmi jelenség, maga a szibériai irodalom fiatal. A hatalmas szibériai építkezések, az érclelőhelyek és az energiahordozók óriási forrása nemcsak mint ihlető valóság, de sok esetben mint helyszín is ott szerepel a fiatal szerzők műveiben. Innen, találtak utat az; irodalomba Nyemcsenko és Lihonoszov, Sugajev és Mas- kin, Orlov és Potanyin, Ku- vaiev és a többiek. Ezek. a nevek a magyar olvasó előtt jószerével ismeretlenek, ezért talán hasznos néhány szót szólni munkásságuk jellemző vonásairól, különböző stílusjegyeiről — a kritika igényével is. A fiatal szibériai írók kritikai portréjának összegezésekor a figyelmet elsősorban azokra az alkotásokra érdemes összpontosítani, amelyekben a szerzők -a mai ifjúságot elemzik. A fiatal hős szinte a szerzőkkel egy időben járta ki az élet iskoláját: részt vett a szibériai építkezéseken, a földben rejlő kincsek föltárásában, a természet átalakításában. De bárhová kerül, bármivel foglalkozik ez a nyugtalan, tudásra és minden újra szomjas hős a különböző írók teremtette helyzetekben. a legdöntőbb kérdés számára mégis mindig ugyanaz: mi a fontos az életben, hol az ember helye benne, s végül mi az élet értelme. Az életigenlő, cselekvésre kész, perspektívákat látó, haladó irodalmi irányzat tagjaként foglalkozik a szibériai próza is az irodalom alap- és végproblémáival. Az üj szibériai írónemzedék egyik ígéretes tehetsége Nyemcsenko. Szervusz, Galocskin című regényeben szellemes és ironikus hangon ír a szibériai »új« emberekről. Főhőse nem szorítható sablonok közé; nem újító, nem élharcos a munka' frontján, nem »díszmun- kás«, és nem is megtévedt, de végül jó útra térő bűnös. Galocskin és a többiek Galocskin átlagember, jó és rossz tulajdonságokkaL Szeretnivaló és nevetséges, szánmivaló és irigylésre méltó egyszerre, ahogyan éppen sorsa fordulataiban az író különböző oldalról plasztikusan az olvasó elé állítja. Nyemcsenkónak sikerült egy mai fiatal munkás életteli portréját megfesteni, olyanét, akihez hasonló ezrek építik az új élet csodáit szovjet földön. Jemeljanovnak A túlsó part című regénye szinte párhuzamosan fut Nyem- csenkóéval. A két regény nemcsak ugyanazon az építkezésen játszódik, de a történés fő vonala is mindkét műben egy-egy brigád élete és tevékenysége köré összpontosul. Jemeljanovnak azonban már nem sikerült ’ olyan átlagembert főhőssé egyénítenie, mint Nyemcsenkónak. Egészen más hangon szólal meg Kile, aki Örökké men,ni című kisregénye főhőséül egy nanáj fiút választ. A mű a vallomásos próza irányvonalához tartozik. Hőse első személyben mondja el régi életét, emlékeit szülőfalujáról. Mindezt elsősorban önmagának összegezi a vonat kerekeinek csattogása közben, mely az új, ismeletlen élet, a tanulás felé röpíti Leningrád- ba. Arra a kérdésre, milyen is a »kortárs« hős, minden író a maga látásmódja szerint, más-más hangon válaszol. Minden regényből »korunk hősének« más variánsa szól hozzánk. Igaz, a fiatal szerzők egyikének sem sikerült még maradéktalanul megalkotnia a legtipikusabb hőst, de jelentős részeredményeikkel feltétlenül előkészítették a tálait, ennek törvénvsze- rű majdani megjelenéséhez. Az emberi arc drámája Interjú Urbán Ernő Kossuth-díjas íróval 0 Somogyi Néplap » ... miért tértem meg vizsgálódásaimból egyre gondterheltebben és miért késztetett arra a hitemmel és meggyőződésemmel mindinkább pörbe szálló tapasztalat, hogy a visszásságok miatt érzett fájdalmamat és íölháborodá- somat valamilyen formában közüggyé tegyem.« Urbán Ernő Pörben a világgal című könyvének előszavában írta ezeket a sorokat. Ez alkalommal, folytatva a gondolatot, nem az írót, hanem Urbán Ernőt, a riportert szeretném megkérdezni: mi adta kezébe tolla mellé a mikrofont. Riportfilmjei — Kántor család, Eredj lányom, Egerszegre, hogy csak néhányat említsek — megírt történeteknél is izgalmasabb, íelkavaróbb, művészi élményt nyújtottak. — A véletlen vagy tudatos meggondolás volt a/, indítéka* hogy ‘-fájdalmát és fölháboro- dását« még szélesebb körben közüggyé tegye? — Mindkettő. A Nagy kaland című regényemhez gyűj- j tettem anyagot egy hatezer I embert foglalkoztató cementgyárban. Egy alkalommal a televízió helyszíni közvetítést adott a gyárból. A televízió munkatársai »fölfedezték«, hogy ott járok-kelek, beszélgetek az emberekkel, s fölkértek, nem tenném-e meg ugyanezt a kamera előtt is. Sohasem volt lámpalázam, és — utólag úgy rémlik —, megfeleltem ebben a minőségben. Ez volt a véletlen. Talalkozji- som Szűcs László rendezővel, aki a televíziós közvetítést vezette és aki mikor megbízták a hazánk felszabadításának 25. évfordulójára készülő műsor rendezésével, fölkért munkatársának. Tudatos, közös munkánk a Történelmi lecke című adással kezdődött. Azóta is minden filmet vele készítek. A munka öröméhez egy megnyugtató bizonyosság is. hozzájárul. Néha ugyanis arra gondolok: dohogásom, türelmetlenségem nemcsak korom velejárója. Ám Szűcs László fiatal ember. Ha mégis egyet akarunk, közösek az érzéseink; ez azt jelenti, hogy nincs életkor szerinti igazság, csak általános emberi igazság van, és ha ezért többen harcolunk, jó ügyért tesszük. — *(ry-«*£y Izgalma« társadalmi problémát feldolgozhatna novellában, drámában. Miért választja a riporifilmct? — Legnagyobb fölfedezése a televíziónak az emberi arc. Nincs súlyosabb dráma egy- egy emlékező arc látványánál. Amikor önmagukkal, cselekedeteikkel szembesítik az embereket és ők a kamera előtt újraélik sorsukat. Nagyon jól tudom, a dokumentum hatása, hitele is elsősorban az érzelmi azonosuláson és nem kizárólag az ész érvein alapul. A munkának egy érdekes lehetőségét teremti meg ez a feltétel. Ami elgondolkodtató, sőt bosszantó is, hogy a Kántor család című riport- sorozatot, például, néhány évvel ezelőtt folyamatosan közölte a Népszabadság. Visszhang nélkül. A filmriport után ellenben levéláradat özönlött a televízióhoz. — Úgy mondta bosszantó is a tővé nagy népszerűsége. Miért? — Az ember megírhat nyolc-tíz regényt, színművet, novellák sorát, és nem ismerik a munkásságát. Ám ha csak egyetlen alkalommal megjelenik a képernyőn, ismert személyiség lesz. Az értékelés arányai könnyen eltolódhatnak ily módón. — Milyen tanulságot adnak az írónak a filmek? — Számomra legmegdöb-' bentőbb az írott visszhang. Levélírók százai nem a témáról, a látott filmről írnak véleményt, hanem önmagukról. Néha már-már úgy érzem, ki- kiáltottak afféle »szomorúak j vigasztalójának«. Óriási prob- j léma, a magány rejtőzik a levelek mögött. Az emberek nem tudnak hová fordulni panaszaikkal, és nehezen is értik meg) hogy nem minden sérelem közügy. — A jó tévéműsor közügy. Mi a magyarázata, hogy ritkulnak Urbán Ernő televíziós filmriportjai? — Egy-egy film elkészítésében harmincéves írói munkásságom tapasztalata, élményanyaga segít. Kérdésére , csak azt tudom válaszolni, i hogy bőven van még tapasztalataim tarsolyában élmény, ' gondolat. — Ismertetne egyet közülük? — Örömmel. Régóta készülök egy portrésorozatra a munkásírókról. Izgalmas életutak során szeretném bemu- i tatni, hogyan kapcsolódott együvé a mozgalom, történe- j lem, irodalom Vészi Endre. Tamás Aladár, Hidas Autói] és még néhány író sorsa. Ügy | érzem, sokuk számára hasz- | nos és elgondolkodtató, újabb történelmi lecke lehetne. — Kívülijük, hogy legyen! K L. I. Ember és termesze! Sok szibériai író fölveti müveioen azosal az ellentmondásokat, amelyeket az ataiakuió régi természeti kép és az iparosodó Szibéria konfliktusa szül. Ezek között is a leginkább összetett kérdés az ember es a természet viszonya. Szibéria a természeti kincsek óriási lelőhelye, ugyanakkor a termeszét vad, érintetlen szépségének megtestesítője is. Nem titok, hogv a mi civilizációnk sokszor kegyetlenül gázol át a természeti szépségén, az iparosítás elsődlegességét tekintve célul. A technika bűvöletében élő mai ember erdőben, vízben gazdag, gyönyörű tájat töröl le a térképről — s ez az embertípus is gyakran ' fölbukkam a szibériai prózában. Az ilyen »civilizált barbárság« ellen irányul Szbitnyev Törvényen kívül című kisregénye. Ugyancsak a természet ősi jogait védi Csivilihin Fenyömotollák című elbeszélésében. Az erdő — e művek hőseinek — nemcsak a barátot, a zöld rengeteget jelenti, - hanem életük .színterét, munkahelyüket és otthonukat is. A kiváló manvsi költő, a nálunk is ismert Jurán Szesztalov Kék szél című kisregényében szintén ezt a témát dolgozta föl. Fiatal tanító hőse elmegy a manv- sik ősi szarvasbefogását — mint a romantikus múlt élő hagyományát — tanulmányozni. A régmúlt idők kegyetlen primitívsége és az űrhajózás kora ütközik ösz- sze a főhős érzéseiben, nagy drámai erővel és gyengéd lírával. A manysi tanító úgy szeretné látni népe sorsának megváltozását, hogy nemzeti jellegüket, hagyományaikat is megőrizzék. E szintézis vágya keltette életre a poétá'kus hangú kisregényt. _i _____ A rendkívüli szituáció A rendkívüli esemény — mint drámai hatás — kedvelt művészi fogása több szibériai írónak. Ez az az eszköz, amelynek segítségevei a szerző kibontja a cselekményt és szereplői jellemét. De van, egy másik oldala is a nem mindennapi szituációk teremtésének: néhány író annyira hisz a rendkívüli helyzet minden- hatóságában, hogy hajlamos mindent erre visszavezetni, és hősei életéhek jó vagy rossz fordulatát ezzel magyarázni. Olyan embereket választanak előszeretettél , hősül ezek az írók, akiknek foglalkozása eleve bizonyos romantikát sejtet: geológus, erdész, vadász. tengerész. Ilyen főhősről ■ olvasva szinte törvényszerűen várja az olvasó, hogy hamarosan történik valami váratlan esemény. Ha a szereplő az erdőben jár, vadállattal találja magát szemben, a sztyeppén letéved az útról, a tengeren óriási viharba kertit stíl. Ilyen szituációkkal találkozunk Gorogyeckij Hóesésben, Laotyev A borsólázadás, Fain Vetrov utolsó vázlata című művében. A fordulatos cselekmény, a szatirikus, ironikus hang tehetséges írókra vall, de a részietek életteli volta nem kárpótol az egész mű csak részben sikeres megvalósításáért. * * * A mai kortárs szovjet irodalom érdekes színfoltja és önálló jelensége a fiatal szibériai próza. Önálló, nem a szónak a közös problémáktól elszigetelt jelentésében. hanem abban az értelemben, hogy a szerzők többsége mór érett, tehetséges író. Több mint ígéret! E szemszögből nézve e fiatal írógeneráció a jövő szibériai irodalma . alapjának számít. Sajátos műhely ez, ahol a készülődés korszakán, túl művészi érettségről tett bizonyságot a fiatal írók; egész nemzedéke. Lovass rálné
