Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
veszi a-| /" V ~| /■ szeptember ötödi- -I y i-U kén születtem Lát- rányban. Hárman voltunk testvérek, mind leány. Varga Rozália nővérem, jómagam Varga Eszter, s a húgunk, Varga Margit. Nagyon sok jó emlékem van nekem a gyerekkoromból, amikor még nem voltak elnevezne az utcák sem táblával. Csak így: Külső utca, Belső utca, Füzes utca. Értelem szerint. Sokat játszottunk ott mink lányfejjel, ojj de sokat! Bújkáztunk. Karikáztunk. Még azt a jó meleg emléket is őrzöm, hogy az én édesapám muzsikakedvelő ember volt. Elment a bandába. Nem azért, hogy más szegény ember zsebéből a pénzt kinézze. Nem! Hanem mert oly igen nagyon szeretett cimbalmozni. S ha nem volt trombitás, hát fújta ő a rezet. Utóbb már két cimbalom is volt a háznál. Édesanyám meg csak, dudo- gott; nem szerette ezeket a háznál. Pedig még mi, lányok is megtanultunk a zeneszerszámokon. Mondta mindig: Te, apjuk, a paraszt maradjon a paraszti munkánál, ne törekedjék másfelé, mert megszólják! Erős asszony volt az anyám, egészséges, mint a makk ma is. Nyolcán két éves korában. No, egyszer aztán édesapám igen megmérgesedett, és eladta mind a két cimbalmot, nagy szomorúságunkra. Igen nagyon megsirattuk mi, lányok. Akkor már iskolás korúak voltunk, Kulifay tanító úr keze alatt. Nagyon jó mester volt az. Nagyon. Mi, Varga lányok világot meg szerettünk tanulni. Úgyhogy a dalokat már visszafelé is fújtuk, ha jó kedvünk kerekedett. S mikor nincs jó kedve egy gyereknek? Fújtuk hát: — tzsará teziv lózs izsavat. Vagyishogy: Tavaszi szél vizet áraszt... Ilyen volt a mi gyeréksé- günk. No, de hamar vége szakadt. Mert a hat elemiből hamar kimúlik az ember gyereke. Aztán vár rá a mezei munka meg a jószág gondja. Így volt ez mi vélünk is, nem másképp. Mert mi mindig jó állattartók voltunk, Vargáék. No, felcseperedtünk, lányok. Az egyik testvérem Lellén lakik, a másik itt, Látrányban. Az én uramat régótától ismertem, ő is falubéli volt; Gál Lajos. Éltünk együtt csöndben, dologban. Az erdőalján volt a földünk. Jó látrányi föld. Se nem homokos, se nem más hibájú. Született három gyerekünk: két fiú — tíz év van közöttük — meg egy leányka. De az meghalt születésekor. Vidámabb dolgokat akarnak hallani ugye? Hát volt abból is elég. Mert a nővérem, Varga Rozália, meg én nemcsak a nótákat tudtuk kifordítani, nemcsak ehhez értettünk. Nem is vettük észre, mikor, egyszer csak rímbe kezdtük venni a világot. De úgy tudják ám, hogy mindent! Mindenről versben beszéltünk. A jószágitatásról, az estéről, a reggelről, a friss harmatról, a jószágé szélről, édesapám cimbalmáról. Mondom: mindenről. Máig is megvan ez a tudományom énnekem. Az egyik menyem kultúrotthont vezet, el is vitt engem az idei szemlére. Ott én felléptem az emberek előtt, akik nagyon megtapsoltak. Oklevelet is adtak énnekem. Nem szoktam én verset mondani az embereknek! Csak, ha megkérnek. Egyszer véradásra készült a falu. Itt volt a főorvos úr is, előadást tartott. Ahogy jövünk kifelé, azt mondja nekem valaki: Tudom ám, hogy magában meg már versben van minden. Hát úgy is volt. Elmondtam, lejegyezték. Küldték a főorvos úrnak, az meg úgy köszönte, de úgy! Fel is olvasta más falvakban is. Felneveltem a két szép fiamat. Felépültük ezt a nagy házat. Amikor az alapokat emeltük, az idő tájt halt meg az én jó uram. Mondta: nem jó a közérzetem, Esztikém. Jaj. csak ne szaladt volna ki a számon: — Csak nem agyvérzés!? Mert akkor az én uram már félt is: — Te, kedves feleségem, mindig el szoktad találni az igazat. Mondhattam én már: — Nem úgy van az, Lajosom. Hiába, csakugyan abba halt bele szegény. 1970-ben. Én meg itt maradtam. A nagyobbik fiam Siófokon él, a kisebbik Szemesen szerelő. Éldegélünk, csöndesen. Néha előveszem a legkedvesebb könyvet, aminél szebbet még nem írtak s nem is írnak, míg a világ a világ. Petőfi Sándor verseit. Jaj, nagy tisztaság van azokban! Föl jegyezte: Leskó László Ny üzsgő élet a szeles, esős Balettem a lengyel képzőművészetről A lengyel művészek a Balatonnal ismerkednek Mcdárd napja táján érkeztem a Balátára. Az időjárás — mintha csak igazolni akarná az e naphoz fűződő népi hiedelmet — nem éppen a legjobb. Napok óta kitartóan és kiadósán esik az eső. A láp környékén az elázott utak alig járhatók. Bizony jól jön a kasaópusztai erdészet készséges támogatása, hogy felszerelésünket terepjáróval kiszállíttatja a lápra. Az esőzés és az alacsony hőmérséklet ellenere — éjszaka 8—9 C-fok volt mindössze — pompásan bemutatkozott a Baiáta a maga nyüzsgő, xavaszvégi álllatéle- tével. Hideg, esős éjszaka után most kora reggel a láp mellett emelkedő homokdűnén díszüő fenyveserdő mesevilágát járom. A csendes eső függönyén át a sűrűn álló erdeifenyő törzsek, ágak kusza szövevénye barna tömegnek látszijk. A tenyérnyi vastag, rcfesdaszínű fenyőtű-avar még csak fokozza a benyomást: minden barna színű. Csak egy-két könnyed, csipkés levelű páfrány foltja zöldell a földön. Mintha a levegőben is élénk, szürkés zöld foltocskák lebegnének a barna háttér előtt: az elszáradt ágakat ellepő vastag zúzmó- bevonat foltjai. A barna massza fölé óriási zöld sátorként borul a fenyőfák napfényre törő, sűrű, tűleveles ága. A kitartó, csendes eső az erdőnek kedves, bájos hangulatot ad. Nagy nyugalom uralkodik itt, de nincs teljes csönd. Hosszú farkú őszapó finom, egércinoogáshoz hasonló hangjával tartja össze nagy családját. Nyolc, nemrég kiröpített fiókáját vezetgeti az ágak között. B-arát- poszáta csetteg. Csilp-csalp füzike — egy kis zöldes sárga madár — ismételgeti fáradhatatlanul a nevét. Visszatérek a láp szélén emelkedő madárfigyelő-to- ronyhoz. Teljes csendben, óvatosan, lopakodom föl a magas lépcsőin. Nagyon szemfüles madarak közellétsre számítok. Reménykedésemben nem csalódom. Egészen közel, a vízi növénnyel alig benőtt víztükörben három hófehér, gólya nagyságú madár vadászgat, Nagy kócsagok. (E hazánkban ritka madárfaj fés/kelését eddig csak a Kis-Balatonban, a Velencei tóban és Fertőnél tartották számon. Ezúttal harmadik éve találom — költési időben — két párját a Ba- látán. Joggal feltételezhető itteni megtelepedése.) A kócsag zsákmányszerzése jellegzetes. Lassan, vigyázva halad hosszú lábaival a neki hasig érő vízben, Minden lépésnél kissé megbiccenti magasra tartott fejét. Merev »•halszemével-« közvetlen környezetét és a távolabbi vízfelületet is jól áttekinti. Kitűnő megfigyelő. Amint a legcsekélyebb mozgást észleli a vízben, lecsap: hosszú, csipeszszerű csőrével villámgyorsan emeli ki béka, ebihal, esetleg apró hal zsákmányát. , Két szürke gém is vadászgat itt. Vörösgém ereszkedj!: le groteszk mozdulatokkal a fűzbozótra. Egy cigányréce közvetlenül előttem vezeti öt, öklömnyi, barnásíekete fiókáját. Kis vöcsökpár egyetNem így a sebes röptű kabasólyom, amely jó ideig nyíléivá kutat kis madarak után. A madármegfigyelő tornyot egy fakusz családdal osztjuk meg. A zárt fülkéiben az .egyik oszlop mögé építette .fészkét ez a kis görbe csőrű madár. Egyébként odvakíoan fészkel. A szülők — tekintet nélkül jelenlétiünkre — az épület nyílásán át kijzlekid- ve, szorgalmasan hordják kicsinyeiknek a táplálékot. Az érkező anyamadár hangjára a fiókék csupasz nyaka — mint műgannyi keljfefjaacsi — .emelkedik a magasba, Nagyra nyíltnak a sárga csőrök. Szeretettel figyeltük életüket, és igyekeztünk minél kevésbé zavarni őket. Mégis, majdnem baj történt. Megérkezésünkkor a megfigyelőtorony megviselt ablaküvegeit — a minél jobb megfigyelés érdekében — megtisztítottuk. Az egyik szülőmadár len fiókáját vigyázza. A ki- i — megszokott útját megválcsá még nem tud a víz alá ............ b ukni. Rémülten úszkál fel- alá, amikor szülei — táplálékért víz alá merülve — eltűnnek szeme elől. Most jól megtermett pézsmapocok bukkan föl. Tempósan úszik, majd alkalmas helyen a sás »legeléséhez« lát. Kényelmesen oldalára fordul a vízen, és — pofáját furcsán ferdén tartva — habzsolja a zöld leveleket. A távoli, nádas-gyékényes közé zárt, nyílt vizen zajló életet is közel hozza a teleszkópom. Egy kis úszó szigeten vörös-barna-szürke barátréce álldogál, szembefordulva a széllel. Jól megtermett búbosivöcsök után négy kicsinye úszik. Az öreg madár szép, áramvonalas fején 'a bolldíszt az erős szél felborzolja. Ettől egészen mókás 'megjelenésűvé válik az egyébkénit mindig nyalka madár. Gondos tőkésréce szülök a víztükör szálárnyékos részén több helyütt is 8—10 fiókából álló családjukat vezetik. Az itt fészkelő kevés ragadozó madárhoz tartozó barna rétihéják egyike — a tojó, amint ez sárga fejéről köny- nyem megállapítható — is megkísérli a vadászatot. Alacsonyan repül a vízi növényzet fölött, apró vízi madárra leave. Hamarosan fölhagy azonban a próbálkozással. tozitatva — levegőnek nézte a most már áttetsző üveget, és nekirepült. Aléltan hullott a padozatra. Szerencsére komolyabb baja nem történt. Kis idő múlva folytatta az etetést. Az eső egész héten át tartott. Mégsem nehezteltünk a Balátára. A vízcsöppektől terhes, smaragdzöld-ezüst színű láp panorámájában az állatok életének számos rejtett megnyilvánulásét sikerült megfigyelnünk. Dr. Marián Miklós Fonyód—Bélatelepen a Somogy megyei Tanács művészeti alkotóházában csaknem egy hetet töltenek lengyel képzőművész vendégeink. »Telt ház« — írhatná ki az alkotóház gondnoka. Bár itt nem lengenek lengyel zászlók az épületek előtt, mégis lengyel képzőművész vendégeink állanak az érdeklődés középpontjában. Itt kerestük föl őket, és később innen indultunk el velük egy közös balatoni kirándulásra. A cél az volt, hogy minél jobban ismerjék meg ezt a vidéket, s különösképpen azokat a helyeket, amelyek képzőművészeti szempontból is érdekesek. Így jutottak el lengyel vendégeink a badacsonyi Eg- ry-emlékmúzeumba és Tihanyba, ahol Vilt Tibor szobrász kiállítása látható. Persze, bennünket a lengyel, s ezen belül az olsztyni vajdasági képzőművészeti élet érdekelt, s erről beszélgettem az olsztyni festészeti kiállítás előkészítőjével, Bozena Jan- kowskával. — A kaposvári kiállítással egyidöben Londonban is szerepelnek az olsztyni képzőművészek — tájékoztatott vendégünk. — A lengyel újjászületés harmincadik évfordulója, 1974 fontos mérföldkő a képzőművészeti életben is — mondotta. — Elsősorban a t szervezeti életben kell az eredményeknek megmutatkozniuk. Bozena Jankowska 1960-ban a varsói képzőművészeti akadémián végzett. Tevékenységének középpontjában a plakátművészet áll. Tizenhárom díjat kapott eddig, ebből kettőt Olaszországban. Bár az olsztyni festők kaposvári kiállításán táblaképekkel is részt vesz, emlékezetünkben mégis úgy marad meg leginkább, mint a kiállítás plakátjának a tervezője. — Mit szimbolizál a csiga? — A csiga tájékozódásra használja a szarvát Az én csigám szarva két ecset... Bozena Jankowska egy másik »csigás« plakáttal Japánban második díjat nyert. Egyébként négy éve a Gombostű című lengyel szatirikus lapnak is dolgozik. Véleménye szerint a humor az egyik fő vonása művészetének. — Milyen törekvések jellemzik a mai lengyel képző- művészetet ? — Az idén tavasszal egy nagyon fontos művészeti tanácskozást tartottunk, erre utaltam, amikor azt mondtam: a szervezeti életben változtatásokra lesz szükség. Tízezer képzőművészt tartunk nyilván, a valóság ellenben az, hogy az igazán jó művészeknek a száma ennél jóval kevesebb. Iskolai végzettségtől függetlenül, tehetség alapján kell dönteni arról, hogy ki legyen a szövetségi tag. Vendégünk elmondta, hogy az olsztyni képzőművészeti szövetségnek hetvenhat tagja van, s talán húsz azoknak a száma, akik művészeti tevékenységet folytatnak. A többiek elsősorban azt a lehetőséget próbálják kihasználni, amit az ipar kínál: formatervezéssel foglalkoznak. Az iparban is fölmérték a művészek foglalkoztatásának a szükségességét, csak még nincs minden elrendezve. Túlságosan a termelés oldaláról nézik még a művészek munkáját, az alkotók pedig szabadabb kezet szeretnének kapni. — Ügy érezzük, ami Lengyelországban a képzőművészeti életben most elkezdődött, nagyon fontos. Sok a feladat. Csak egy példa: az iparművészetet el kell választani a képzőművészettől. Meglehetősen mikroszkopikus kép az, amit a mai lengyel, s ezen belül az olsztyni képzőművészeti életről nyelhettem. A sokszoros kinagyítás talán nem is fedi pontosan a mai lengyel képzőművészeti életet. Mindenesetre jellemző részleteket kaptunk róla. A somogyi és a vadja- sági képzőművészek kapcsolata azonban, úgy véljük, helyes irányban indult el. Horányl Barna Könyvek — nyáron A fonyódi Balaton-parton boltok hosszú sora áll. Van itt mindeféle: zöldségespavilon, hurkasütő, és egy egészen kicsi kis bódé a könyveknek is. Megállók mellette. Egy idős nénike jön. Bűnügyi regényeket keres. Az elárusító, Gáli Albertné már nyújtja is feléje a legújabbakat, »a legizgalmasabbakat« ... A kockás inges férfi már vagy tíz perce keresgél a térképek között. Kőszegre indul, de nem ismeri az utat. A legjobbat szeretné kiválasztani. Az elárusítónő most is segít: — Ezt vegye meg! Rajzok is vannak benne ... Látja, még az is benne van: hol, mit érdemes megnézni. A kockás inges a pénztárcájáért nyúl. Megveszi. Amikor elcsendesedik a bolt előtti forgalom, faggatni kezdem az eladót: — Sokan vásárolnak itt könyveket? — Igen, ilyenkor nyáron mindig megnő a forgalmunk. — Melyik könyvek számítanak »slágernek?« — Azt nem lehet így megfogalmazni. Annyiféle ember jár ide: vásárol is mindenfélét. Van, aki Dumas-ra, van aki Anatole France-ra vadászik ... Aztán itt van mögöttünk a strand: akik oda mennek, benéznek ide is. Nem egy vásárlónk csak azért jön be, hogy ne unatkozzék majd napozás közben. Rádió — televízió mozaik Hangdokumentáció Békés vadászat címen készített rádióműsort Maráz László szerkesztő-rendező a gemenci vadrezervátumiról. Lóránd Lajos, a különös produkció dramaturgja mondta: — Jó háromnegyed évig jártak Gemencre a rádiósok; a fővadász társaságaién többször is »megélve« a rezervátum valódi életét. Csakhogy számos fölszereléssel, mikrofonokkal, kábelekkel még »súlyosabban«, mint a hangot, azt képes kiváiaszta- fagyasztó hangjára, s áldozató, s valósággal távcső mód- tán.ak csaknem emberi siko- ra közel hozza a felvételká-^ lyára. .. Legközelebb a szo- szítőkhöz. így aztán soha- kottnál nagyobb mennyiségű sem hallott hangok szólalhat- kukoricát érezték meg vának meg a műsorunkban. Egy alkalommal a vadász tyúkállományát dézsmáló róka nyomába szegődött a stáb. A mikrofon rögzítette a kutyák föíld alatti »harci zaját«. (Csak az a kár, hogy végül is — bár a »ravasz ratlan gyorsasággal a vaddisznó!:, s ekkor — szégyen a futás, de hasznos — a rádiósok még nagyobb gyorsasággal elmenekültek. De a mikrofon azért lötávolban maradt, és tovább vadászott a habzsoló, marakodó serténégy kijáratát elálltak a va- selcre • • • dászok — a róka koma az — A Békés vadászat első helybeliek. A legkorszerűbb, ötödiken elmenekült.) Más- kísérletünk — mondotta. — — A Balatonról szóló könyvek is kelendőek? — Nagyon keresik őket. Sok ember igyekszik megismerkedni ilyenkor a Balatonnal. Főleg olyanok vásárolnak belőle, akik először járnak a magyar tenger partján. — Közöttük bizonyára sok külföldi is van. Számukra milyen a választék? — Nézze meg a polcokat! A legkülönbözőbb magyar kiadású, idegennyelvű könyveket találják itt, Rejtőtől kezdve Petőfiig. Vannak olyan könyveink is, amelyek egyes országok kiadói révén kerültek hozzánk. Ezek főleg klasszikusok. Berlinben jelent meg például a színházirodalom legszebb drámáit bemutató két kötet. — Melyikből vásárolják a legtöbbet? — Talán a német nyelvűből. Ez azzal magyarázható, hogy sok itt a német, illetve a német nyelvet beszélő turista. A nagy kereslet mellett milyen az utánpótlás? — Hetente kétszer-három- szor kapunk új könyveket. így minden újdonság megtalálható Fiatal házaspár jön, ők a képeslapok között' válogatnak. Az asszony egy fonyódit vá- laszt, és már mennek is tovább. Állandóan jönnek a vevők. Van, aki csak egy-egy lapért, van aki könyvekért. Sokan vannak, akik a szabadságuk alatt olvasni akarnak. , N. J. úgynevezett »puskamikrofon« volt a fegyver, amely mesr- sziről »célba vesz« egy-egy kor kerecsensólyom hangjára Legközelebb talán a csen- »vadászva« bukkantak kellé- desnek hitt víz ezernyi hang- gáim egy gyilkos róka vér- ja szólal meg a rádióban. i Somogyi Néplap 0
