Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-06 / 156. szám

Üj MUNKÁSOK — Új PÁRTTAGOK MAI KOMMENTÁRUNK A párt Központi Bizott­ságának 1972 novem­beri határozata a fizi­kai munkások arányának nö­veléséről a párttagok között, majd a munkásosztály veze­tő szerepének erősítéséről, 'helyzetének további javításá­ról az idén márciusban el­fogadott irányelvek komoly feladatokat rónak az utóbbi években vidéken létesített új ■üzemek pártszervezeteire. Mivel az osztály új tagjainak jelentős része ezekben a gyá­rakban nevelődik, válik mun­kássá, nyilvánvaló, hogy a párttagság munkásutánpót­lásának jelentős része is itt, ezekben a gyárakban nő fel. A gondok, a feladatok az itt dolgozó munkások között sok tekintetben sajátosak, s ha valahol, akkor itt, ezek­ben. a gyárakban nagyon alapos, tudatos, tervszerű munkát kívánnak a pártszer­vezetektől. Ezeknek az alap- szervezeteknek a feladatát nehezíti az a körülmény, hogy maguk is alig néhány éves tapasztalattal rendelkez­nek. Nem egy üzemben a ve­zetőségek, a pártaktíva tagjai is többnyire itt ismerkednek üreg közelebbről a pártmun- kával, az emberformálás ne­héz feladatával. A vidéki üzemek alapszervezeteiben a magot az induláshoz mind­össze néhány helybeli vagy a központi gyárból letelepült kommunista alkotta. Annál dicséretesebb, hogy ezek a pártszervezetek ma már nem- csak talpra álltáig hanem a pártmumka színvonalát te­kintve közülük jó néhány alig marad el a központi gyár alapszervezetei tóL Milyen sajátosságokkal kell számolni az új gyárakban a párttagság munkások sorai­ból történő utánpótlását ille­tően? Amíg a régi gyárakban többnyire olyan munkások közül kerülnek ki a pártta­gok, akik már ismerik, meg­szokták az üzemi .légkört, az újonnan telepítettekben először végig kell járni a munkássá válás lépcsőfokait, a beilleszkedést az üzemi kör­nyezetbe. Áz üzemi szerve­zettség fegyelem megszoká­sa, a közösségbe illeszkedés hosszú ideig eltarthat A bár (szervezeteknek pedig tmár ‘ ebben a periódusában észre kell venniük azokat a munkásokat, akik majdan al­kalmasak lehetnek a párttag­ságra. Könnyebb a Madat ott ahol többségükben fiatalok 'dolgoznak, ök már az ifjú­sági szervezetben megismer­ték a mozgalmi munkát, a közösségi életet, sokan közü­lük részt vettek tömegszer- 'vezeti oktatásban is. Az (Egyesült Izzó hajdúböször­ményi üzemében mondták el, hogy az új, fiatal munká­sok szinte kivétel nélkül ma­gúk keresik meg már az első héten a KISZ-sservezetet, fel­adatot kérnek, bekapcsolód­nak a közösségi munkába. Az idősebbeknél nehezebb a be­illeszkedés. A háztartásból jött asszonyok megszokták, hogy csak a kis otthoni, csa­ládi közösség kereteiben gon­dolkodjanak, és jó ideig ez érződik magatartásukon az üzemben is. Hosszabb idő múltán azonban érdeklődésük kiterjed a közvetlen környe­zetükre, majd később az egész gyárra. Jórészt a kom­munistáktól függ, hogy med­dig tart ez a folyamat. S az alapszervezetelmek éppen ezt a folyama­tot keli meggyorsíta­niuk, hiszen ezzel a párttag­ság utánpótlásának kinevelé­se t is meggyorsítják. Azt szoktuk ugyan mondani, hogy a kommunisták erejét nem lehet csák a számarányokon ‘mérni, de vajon lehet-e tar­tósan érvényesíteni az alap­szervezet befolyását olyan ’üzemrészben, munkahelyi ’csoportban, ahol egyetlen' 'párttag sincs. 1 Az új gyárak sajátos ne­hézsége az is, hogy magas a szakképzetlen munkásoknak és az általános iskola nyolc osztályát el nem végzettek­nek az aránya. Márpedig a kommunistává, a párttaggá válás, egyáltalán a párt ideo­lógiájának, politikájának megismerése, megértése, el- ! fogadása elképzelhetetlen az 'alapvető általános műveltség I ‘nélkül. A legnehezebb az élőrelé- j bés a vidéki gyárak ingá,- zóinél, kétlakd életmódot i ‘folytató dolgozóinál. Egy ; 'munkásasszony így mesélte ‘el munkanapját: reggel ko­rán kezd a gyárban, azután hazamegy, ellátja a háztar­tást, a jószágokat, dolgozik a ’kertben, foglalkozik a gyere­kekkel, egyszóval ideje nem tnarad a tanulásra, a műve­lődésire. Mint mondta, a gyá­ri munka azért jobb neki. ’mint a tsz-ben dolgozni, meri így »fél nap jut a gyárra, a másik fél nap pedig otthon­ra'«. Ha mindehhez hozzá­tesszük, hogy a középkorú új munkások a gyárban csupán keresni akarnak, és nem él bennük a törekvés szakmai­lag fejlődni, előrelépni, nyiln vánvaló, hogy utánpótlást ta­lálni az ő soraikban sokkal­ta nehezebb. Nem mondha­tunk le azonban arról, hogy 'a legjobbakat közülük párt­taggá neveljük, türelemmel, szívós aprómunkával. Gondot jelent a vidéki üze­mekben, hogy kevés azoknak a régi, idős szakmunkások- taak a száma, akik komoly üzemi tapasztalatokkal ren­delkeznek, s akiknek van mit átadniuk a fiataloknak. Ha kevesen is, de mindenütt vannak ilyenek, hiszen a vi­déki gyárakban részben fő­városi munkások is megra­gadtak, s rendszerint megta­lálni ott azelőtt is az ipar­ban dolgozó vagy korábban ingázó munkásokat. Az idő­sek és fiatalok jó kapcsola­ta ilyenformán jelentős té­nyezőjévé válik a párttagság munkások soraiból való gya­rapításának. Azt az öntuda­tok a szervezettségre való hajlamot, fegyelmezettséget, közösségi magatartást, mely a régi szakmunkások saját­ja, át kell vinni a fiatalabb munkásnemzedékre. (Fiata­lon ezúttal nemcsak a kort, hanem a gyári munkásként eltöltött rövid időt is ért- 'jük.) ’ A legfontosabb, amit az fdősebb szakmunkásoktól ta­nulni lehet: a szenvedélyes iSrdeklődés nemcsak a saját •munkájuk, hanem a helyi, és fcrz országos közügyek iránt is. IA párttaggá váláshoz ugyan-i »is ez a legelső lépés. Csak az •jut el odáig, hogy vállalja a Itöbbletmunkát, az áldozatot a '■pártban, végzett munkával, 'aki ismeri a gyár, az ország •élétét, így tudatosan vállalja ■a szocialista célokért való munkálkodást, a párttagság­gal reá háruló többletkötele­zettségeket. Erre a tudatos- Nságra az idősebb párttagok nevelhetik az új munkáso­kat, példájukkal, tudásukkal, tapasztalatukkal. A vidéki üzemekben jár­va örömmel tapasztal­juk, milyen rövid idő alatt felnőttek a központi gyárakhoz gazdasági felada­tokban. De nemcsak ebben, hanem a munkássá nevelés ‘feladatában is. A párttaggá •nevelés még ennél is nehe­zebb és hosszabb munka. Vizen a területen is megáll­ják helyüket a vidéki új üzemek pártszervezetei, s kö­zülük ma már igen. sok va­lóságos bázisa lett a párt munkásutánpótlásának. Ezt a folyamatot meggyorsította a Központi Bizottság 1972 novemberi határozata, s nyil­ván újabb lökést ad majd a fejlődésnek az ez évi már­ciusi határozat. így megvanl a lehetőség arra, hogy a kongresszusi felkészülés, azi újjáválasztás során újabb és újabb munkásokkal erősítsék a páartvezetőságeket, a külön-, böző szintű vezető testülete­ket a vidéki gyárakban, is. F. J. Százezer forint fi holnap módszere Gépesített zöldségtermesztés a Siófoki Állami Gazdaságban 32 újabb szocialista brigád alakult Megkezdődött a kongresszusi munkaverseny Eszak-bomogy ban A KI. pártkongresszus tisz­teletére az Észak-somogyi Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége munkaversenyt hirdetett az ezen a vidéken gazdálkodó szövetkezetek ré­szére. Mint Dunai Imre, a szövetség munkatársa elmond­ta, eddig 25 gazdaság küldte el vállalásait, felajánlásait. A legtöbb gazdaságban cé­lul tűzték ki a termelési költ­ségek csökkentését. 22 szövet­kezet ezeket a költségeket a tervhez képest összesen 20 millió forinttal kívánja csök­kenteni. A mérleg szerinti nyereség növelése is a felaján­lások közé tartozik. Ennek összege csaknem négymillió forintot tesz ki. A verseny »első fordulója« az aratással ér majd véget, ugyanis a termésátlagok nö­velése mellett 11 vagon több­lettermés elszállítását is fel­ajánlották a tsz-ek. Kukoricá­ból a terven felül 111 vagon­nal szeretnének értékesíteni. .\z állattenyésztés területén ——-------------------c_____________ i s jelentősek a felajánlások. A tehénállományt az év végére a tervezetten felül 304 darabbal kívánják növelni, sertés- és marhahúsból pedig összesen 998 mázsával többet értékesí­tenek majd. A növénytermesz­tési és állattenyésztési ágazat árbevétele a felajánlások sze rint összesen 23 millió forint­tal növekszik, természetesen ez is a tervekhez viszonyítva. Korábban ezen a vidéken 17 termelőszövetkezetben össze­sen 72 szocialista brigád dol­gozott. Most újabb 32-t szer­veztek, nagy részüket olygn gazdaságokban, amelyekben eddig még ilyen brigádok nem voltak. A szövetkezetek fel­ajánlásaikat elsősorban ezek nek a brigádoknak a vállald sai alapján tették meg. A versenyt az 1975. évi zár számadások befejezése után értékeli a területi szövetség. Az első három helyen végzett gazdaság 15, 10 és 5 ezer fo­rintos pénzjutalomban része­sül, azonkívül az első hat he­lyezett elismerő oklevelet kap. A szünetben, séta közben, szüntelenül körülvették az ágazatvezetőket, kérdeztek, jegyeztek — és nem fukar­kodtak az elismerésekkel sem. A Siófoki Állami Gaz­daságban tegnap megtartott gépesített zöldségtermesztési bemutató valóban a jövőt engedte látni, s akarva-aka- ratlanul arra kellett gondol­ni: lám, így halad a meg­valósulás útján a kormány j zöldségprogramja. Nem túlzás, ha úgy fogal­mazunk, hogy ez iránt a be­mutató iránt nemzetközi ér­deklődés nyilvánult meg: az ország minden részéből ide érkezett mezőgazdasági szak­emberek, irányítók mellett jugoszláv, német vendégek és a szíriai földművelésügyi minisztérium kereskedelmi igazgatója is ellátogatott a Tomatocoop és az Állami Gazdaságok Zöldségtermesz­tő Szakbizottságának rendez­vényére. A mintegy kétszáz érdek­lődőt Szalai Géza, a Siófoki Állami Gazdaság igazgatója köszöntötte. Rövid tájékozta­tójában elmondta: ez a gaz­daság hagyományosan zöld­ségtermelő, kertészkedő nagy­üzem, de valójában négy év óta munkálkodik azon, hogy kidolgozza a zöldségtermelés zárt ipari rendszerét. — Kétségtelen — hangsú­Tanácskozás a fagazdaság fejlesztéséről Pénteken a MÉM-ben dr. Madas András miniszterhe­lyettes, a megyei tanácsok el­nökhelyetteseinek értekezle­tén a fagazdaság helyzetéről és a környezetvédelem fel­adatairól tartott előadást, amelyben hangsúlyozta: ba­ri-k az erdősítésben élen jár az európai országok között, jövőre fejeződik be a felsza­badulás utáni egymilliomodik hektár erdősítése. Az erdé­szek ügyeltek arra, hogy ahol lehet, jobb minőségű ál­lományt honosítsanak meg. Szólt a készülőben levő kör­nyezetvédelmi törvényről is. Tavaly szeptemberben ha­tározott úgy a Siófoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga, hogy a város fejlesztése, gazdagítása érdekében még odaadóbb, eredményesebb társadalmi munkára ösztönzi a város lakóit. A tanácstagi körzetek között versenyt kez­deményezett, s a legkiemel­kedőbb munkát végzőknek a terven felüli bevételből 100 000 forintot ad. Az első 50, a második 30, a harmadik helyezést elérő pedig 20 ezer forintot kap ebből az összeg­ből. Az elhatározás megvaló­sult,- majd ezt követően a ta­nácstagi körzetek egymás közti, a várost gazdagító tár­sadalmi munkaversenye is megkezdődött. Idén a tanács­ülés először döntött a 100 000 forint sorsáról, s ítélte oda a három legjobb körzetnek. Előtte — hogy a döntés meg­alapozott legyen — egy bi­zottság járta végig a várost, bírálta el a körzetekben vég­zett társadalmi munkát, s terjesztette javaslatát a vég­rehajtó bizottság, illetve a tanácsülés elé. Most a nyertesek azon fá­radoznak, hogy ezt a pénzt körzetük további fejlesztésé­re minél ésszerűbben haszno­sítsák. Ebből parkosíthatnak, padokat helyezhetnek el, gaz­dagíthatják a gyermekjátszó­terek fölszerelését. A körzetek közötti verseny tovább folytatódik. S mint a hetven tanácstagtól meg a választóktól is hallani: ebben az esztendőben még jobban összefognak, még eredménye­sebben dolgoznak, hogy a 100 000 forintot csak egészen kiemelkedő munkával lehes­sen elnyerni. Jó ötlet, jó kezdeményezés. Tanácsaink keresik annak a lehetőségét, hogyan ösztö­nözhetnék a tanácstagságot és a választókat a közös ügy érdekében való összefogásra. A Siófoki Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága olyan mód­szert választott, amelyik ösz­tönöz a vetélkedésre, s a vá­ros érdekeit szolgálja! Hiszen nem csupán a versenyben végzett társadalmi munka eredményeivel, hanem az így nyert pénzt felhasználva is gazdagodik, szépül Siófok. Akadhatnak persze, akik azt mondják, hogy ezzel a módszerrel közvetett úton járulnak hozzá a város fej­lesztéséhez, mert a terven fe­lüli pénzbevételt .egyszerűb­ben és nyomban a legfonto­sabb fejlesztési célok megva­lósítására fordíthatnák. JSlincs igazuk ezeknek, hiszen így elvesztenék annak a társadal­mi összefogásnak az erejét, amelyet éppen a körzetek kö­zötti társadalmi munkaver­seny kezdeményezésével te­remtettek meg. A siófoki tanácstagok és a választókörzetekben lakók lelkesedését, tenni akarását példának véve érdemes lenne ezt a módszert másutt is al­kalmazni.1 Sz. L. lyozta —, hogy az első ered­mények már kézzel fogha- tóan, bizonyíthatóan jelent­keznek, de még igen sok megoldatlan probléma áll előttünk, sok tennivalónk van még a cél eléréséig. Egy bi­zonyos, és erre szeretném fel­hívni azok figyelmét, akik er­re az útra lépnek: az ipar­szerű zöldségtermelés nem könnyebb, nem olcsóbb a ha­gyományosnál, és csak akkor érdemes, csak akkor szabad hozzákezdeni, ha a termelés valamennyi feltétele biztosít­va van; a géprendszer, a ve­tőmag, a kemikáliák, no és természetesen a szakember is. Két növény — a zöldborsó és a zöldbab — gépesített, zárt rendszerű termelését már megoldotta a gazdaság. Ahogy elmondta az igazgató: jó úton haladnak a paradi­csom iparszerű termelésének szervezésével, és megkezdték az uborka termelésének gé­pesítését is. Mintegy kiegészítette Sza­lai Géza tájékoztatóját Szent- miklósi László, a Tomato­coop siófoki irodavezetője. A gazdaság a Tomatocoop du­nántúli körzetének bázisgaz­dasága, s az itteni iroda fel­adata a gépek, a fajták vizs­gálata, a technológiai műve­letek elemzése. De legalább ennyire fontos, hogy a kidol­Házi gépkiállítás. gozott, már meglevő termeié■ si módszereket, technológiát továbbadják más gazdasá­goknak. Ma már hat szövet­kezetben 110 hektáron ter­melnek paradicsomot az itte­ni módszerrel, és egy szövet­kezet harminc hektárral be­kapcsolódott a zöldbabterme­lési rendszerbe. Amikor ezt a bemutatót szervezték, úgy számítottak: a géprendszereket már mun­ka közben láthatják az ér­deklődök. Az elmúlt hetek kissé kedvezőtlen időjárása miatt azonban késik az érés, ezért — sajnos — csak egy kis »házi gépkiállításon« is­Üj program a gazdaságban az uborka gépesített termelésének kidolgozása. mertethették a munkaeszkö­zöket. Gentischer Gábor fő­kertész, Kovács Márta és Szabó Miklós zöldságágazat- vezetők kísérték végig, s tá­jékoztatták a részvevőket. Megtekintették a zöldbab­kombájnt, amely tízórás mű­szakban 3—5 vagon zöldba­bot takarít be, a paradicsom géprendszerét: az ágyásfel­húzó, az ágyast előkészítő gépeket, a p ara dicső mkom- bájnt, valamint a legújabb — a debreceni mezőgazdasági gépgyárban gyártott — Tó­mat 1. ágya selőhúzó és mű­velő gépet. Az ágazatvezetők részletes tájékoztatást adtak az ubqr- ka és a paradicsom itteni termelési technológiájáról, is­mertették a termelt és kísér­letbe vont fajtákat. (Paradi­csomból például több mint húsz, uborkából tizenöt faj­tát kipróbáltak már.) Nagy érdeklődés kísérte a zöldbab- termelési rendszert és a gaz­daság fajtagyűjteményét. Ezt a bemutató mintakertet az idén létesítette az üzem, és itt folytatják a legújabb ha­zai és külföldi zöldségfajták kisoarcellás kísérleteit. Eredményeket, tapasztala­tokat és folyamatban levő munkákat. ígéretes törekvése­ket láthattak az érdeklődők. Sok oldal betelt a jegyzet­füzetekben, és sokan kérték a helyszínen a részletes tech­nológiát. Igazi szakmai be­mutató volt ez. Minden bi­zonnyal jól szolgálja a zöld­ségprogramban meghatáro­zott céljaink valóra váltását. V. M. Somogyi Néplapl 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom