Somogyi Néplap, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

Somogyiak az egyetemi előkészítőn Gödöllői beszélgetés 1 Darhan, Olsztyn képeken Kiállítások a barátainkról A Gödöllői Agrártudományi Egyetem. ) A felsőfokú mezőgazdaságij szakemberképzés Európában Magyarországon indult meg elsőnek — olvasom a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem kis füzetecskéjében. A gödöl­lői egyetemet 54 évvel ezelőtt, 1920-ban alapították. Aki most erre jár az ötven éve végzet­tek közül, bizonyára már alig ismer rá az egykori iskolájára. Modem előadótermek, több emeletes kollégiumok fogadják az ide érkezőket. Az egyetemen immár ne­gyedik éve rendeznek minden nyáron a középiskolák harma­dik osztályos tanulóinak egye­temi előkészítő táborozást. Az egyetem adjunktusai, tanárse­gédei, tanárai, öregebb diák­jai tartanak előadásokat, meg­ismertetik a fiatalokkal az egyetemi felvétel alapkövetel­ményeit. Amikor 1970-ben megkezdő­dött az előkészítő szervezése, a somogyiak ott voltak az elsők között: szerződést kötött a me­gye az egyetemmel. Megyénk­ből azok is jelentkezhetnek előkészítőre, akik nem a gö­döllői, hanem más mezőgaz­dasági egyetemen, főiskolán akarnak tovább tanulni. A múlt hét végén a negye­dik előkészítős tábor is bezár­ta kapuit. Az utolsó nap al­kalmunk-volt találkozni csur­gói. tahi, kanosvári diákokkal. Dohai Maróit, a kaposvári Munkácsy Mihálv Gimnázium harmadik osztályos tanulója volt. Szülei a toponári ter­melőszövetkezetben dolgoznak. — Te hogyan kerültél Gö­döllőre? — Az iskolában hallottunk arról, hogy ilyen jellegű kép­zés lesz a nyáron, s barát­nőmmel, osztálytársaimmal jelentkeztünk. — Miért választod élethiva­tásul a mezőgazdaságot? — Minden nyáron otthon, a termelőszövetkezetben dolgo­zom, szüleim is ott vannak. A biológia szeretete vonzott leginkább a pályára. Kadlicskó Sándor Tabról jött, ő a gépszerelő szakmát tanulja. Mint elmondta, gé­pész szeretne lenni. — Milyen tantárgyakkal foglalkoztatok itt? — Két csoportra osztottak bennünket. Külön voltak azok, akik gazdászpályára készül­nek, és külön voltunk mi, gé­pészek. Mi matematikát és fi­zikát tanultunk. Ismertették velünk az idei matematikai írásbeli kérdéseket. Átismétel­tük a hároméves anyagot. — A két hét elég volt err.e? — Arra, hogy átismételjük a három év anyagát, nagyon rö­vid volt az idő. Talán az volt az előkészítő célja, hogy fölis­mertessék velünk, milyen ke­vés az anyag, amit valójában tudunk. Győr Klára nagyatádi tanár­nővel a fiatalok búcsúestjén találkoztunk. Ott ült diákjai­val az egyetemi tanárok kö­zött. Tőle hallottam arról, hogy a környezet milyen ha­tással van a diákokra. Három volt tanítványa az időn felvé­telizett Gödöllőre. Fölvették őket, pedig mikor tavaly el­jöttek az előkészítőre, még nem is gondoltak arra, hogy ide jelentkeznek majd. Miben látja az előkészítő célját, feladatát Balló György egyetemi tanár? — A fiatalok megismerked­nek a feltehetően jövőbeli is­kolájukkal, ugyanakkor önbi­zalmat kapnak a felvételizés­hez, hiszen megismerhették a tanárokat, az egyetemi szo­kásokat. — ön szerint milyen a je­lentkezett fiatalok felkészült­sége? Reális-e a továbbtanu­lási szándékuk? — A somogyi fiatalokról nem tudok pontos adatokat mondani, mert azok, akik részt vettek a tavalyi előkészítőn, nem mind ide jelentkeztek. Azokat, akik megjelentek a felvételin, majdnem mind föl is vették. — Milyen a kapcsolatuk az egyes megyékkel? — Jó kapcsolat alakult ki közöttünk és az egyes megyék között. Egyetlen gondunk, hogy az egyes megyékben a tanácsokon más és más osz­tályokhoz tartozik az egyetemi fiatalok támogatása, a velük való foglalkozás. A jövőben azt kérjük, hogy egy embert bíz­zanak meg, akivel állandó kapcsolatot tarthatunk. Szombaton délelőtt az egye­tem nevében a dékánhelyettes búcsúztatta a diákokat. Jó ta­nulást kívánt az utolsó közép- iskolás év befejezéséhez. A jö­vő agrárszakembereit búcsúz­tatta. Nagy Jenő Fekete-tehér és színes képek vallanak barátainkról. Akinek van egy kis ideje, szí­vesen keresi tói a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Do­rottya utcai helyiségét, a Len­gyel Kultúra Nagymező utcai épületét Budapesten. Egy-egy kiállítás látható most Mongó­liáról, Lengyelországról. Az ^első megnyitására a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik, a másikéra Len­gyelország újjászületésének harmincadik éviordulója adott alkalmat. Azzal a jó érzéssel léptem be mindkét kiállítohelyisegbe, hogy nagyon közeli barátok életéről kapok atjogó képét. Egy kaposvárit természetesen az is érdekei, talál-e és mit a testvérvárosról és -megyéről. Nem kellett sokat keresgélni egyik helyen sem. Darhan és Olsztyn sokszor szerepelt a tablókon. Egy nagyon elmaradt ország óriási fejlődéséről vall a mon­gol kiállítás. Gyárak, iskolák, egyetemek képei sorakoztak a tablókon, s az ötven évvel ez­előtt kikiáltott Mongol Nép- köztársaság útját jelezte mind­egyik. A mezőgazdaság, az ál­lattenyésztés gépesítését szin­tén bemutatták a kiállítás ren­dezői. Ismeretes, hogy az egy főre jutó állatállomány tekin­tetében Mongólia a világon a legelsők közé tartozik. Az V. ötéves terv időszakában az ál­latállomány összesen tizenegy százalékkal Emelkedik majd. A terv 1,9 millió tugrik tőkebe­fektetést irányoz elő a mező- gazdaságra, elsősorban a gépe­sítésre. Az ország lakói nagyon büszkék rá, hogy ma már fe­dezni tudják a gabonaszükség­letet, s ez elsősorban a 6zűz- __ _____ __ f öldeken megalakult állami | gazdaságoknak köszönhető. í A Mongol Népköztársaság ! 40 SZOZOlekkol flott 0 fsIVOSOrlOS 1962-ben lett a KGST tagja. Sok kép foglalkozik a szocia­lista országok összefogásával, bemutatja a szovjet, lengyel, NDK, bolgár, magyar segítség­gel épült üzemeket. A Mongol Nénkóztársaság nagy erőfeszí­téseket tesz a KGST tagálla­mai által elfogadott komplex program megvalósítása érde­kében. A J. Cedenbal legutób­bi magyarországi látogatásá­ról készült fölvételek szintén erről tanúskodnak. Hatalmas építkezések kez­dődtek, új városok és települé­sek, ipari, mezőgazdasági üze­mek épültek. Az új városok között találjuk Kaposvár test­vérvárosát, Darhant is. Két ké­pet emelnék ki a testvérváros­ról: az egyik az ország hatá­rain túl is elismert irhakészítő üzemről, a másik pedig a fej­lődés szempontjából nagyon fontos cementgyárról készült. Vörös vitéz. Ulánbátor ezt jelenti, s éppen ötven éve vi­seli a mongol főváros ezt a ne­vet. A nevezetességeiről, új lé­tesítményeiről készült fölvéte­lek a főváros gyors fejlődésé­ről vallanak. A lengyel kiállítás rendezői azt a célt tűzték maguk ele, hogy egy általános képet adja­nak a háborúban oly sokat szenvedett ország újjászületé­séről. majd pedig tájanként, vajdaságonként mutassák be a változásokat. Jelképesnek és meghatónak találtam az egyik felvételt: azt ábrázolja, hogy a szovjet katonákkal közösen tűzte ki a győzelem zászlaját a lengyel katona az elfoglalt Reichstagra. Igen, a hitleriz- mus ellen vívott közös harc a kezdete a lengyel—szovjet szö­vetségnek, amely az időtől kezdve alapja a lengyel kül­politikának. A kiállítás emlé­ket állít azoknak, akik nagy­mértékben hozzájárulták a fa­sizmus szétzúzásához. A hábo­rú utolsó évében több mint négyszázezer lengyel katona harcolt a keleti és majd száz­ezer a nyugati fronton. A len­gyel katonák bebizonyították hősiességüket a Lenino alatti csatában a Szovjetunióban, az olaszországi Monte Cassinónál, at afrikai Tobruknál. Norvé­giában Narvik alatt, a légi har­cokban Angliáért, Falaise alatt Franciaországban, a varsói fel­kelésben, a Berlinért vívott harcban. Hősiesség és szenve­dés. A népességhez viszonyít­va a lengyel nép szenvedte el a legnagyobb embervesztesé­get: a lakosság több mint húsz százaléka, hatmillió ember vesztette életét. A képek zöme már az új, életről, az ország gazdagodá­sáról, gyarapodásáról beszél. Lengyelország adja ma már a világ ipari termelésének a két százalékát. Az alapvető gyárt­mányok és nyersanyagok te­kintetében az első tíz között ta­láljuk a világon, ugyanígy a világ tiz leggyorsabban fejlő­dő országa között. 1951 és 1973 között az ipari termelés éven­te átlagosan 10,2 százalékkal növekedett. Testvérmegyénk, az olsztyn! vajdaság csodaszép tájairól és történelmi nevezetességeiről híres az ország határain kívül is. Elsősorban ezt mutatja be a kiállítás, azonban arra is emlékeztet, hogy a mazuriai— warmiai földért nagyon sok­lengyel vér hullott. Először a kereszteslovagok rendje, majd a német birodalom hódító tö­rekvései miatt. 1945-ben ez a föld teljesen szétdúltan került vissza Lengyelországhoz. Je­lenleg művelt terület, fejlődő a mezőgazdasága, az ipara, s egyre fontosabb az idegenfor­galma. A szép színes képek kedvet ébresztenek az utazásra. Egy részük a Mazuri-tavak vidékét és turizmusát, más részük pe­dig Fromborkot, Olsztynt mu­tatja be. Mindkét város szá­mos Kopernikusz-emieket őriz. Hosszú éveken keresztül élt a nagy lengyel csillagász Fromborkban, itt írta meg hí­res művét, ebben a városban temették el. Az olsztyni vár védelmét Kopernikusz irányí­totta 1521-ben a keresztesek ellen. Mind a két kiállítás pontos keresztmetszetet-ad a baráti országok életéről. Érdemes megnézni. Lajos Géza A termeltetés eredményei és feladatai — LÁSZLÓ LA/OS 1 ■ ■ r---— -.tst.: 5 5555 ■ •-■■■ • ~~== URANBJNYI ÍSZOK jjjj Viszont nem volt affjérja az élelmezésügyi miniszté­riummal,. mint nekem. 1951- ben ugyanis a minisztérium azt szorgalmazta, hogy Ma­gyarországon is kezdjék meg kukoricacsutkából a szeszgyár­tást. Hülyeségnek tartottam. Javaslatomra a miniszterta­nács elvetette az indítványt. — Az első házasságom fel­bomlása után vittek először idegszanatóriumba. A felesé­gem elhagyott, kirugatott a munkahelyemről. Akkor ke­rültem először Pécsre. Egyéves szanatóriumi kezelés után. Al­bérleti szobám volt. Repülővel jártam le Pestről. Fél év múl­va megnősültem. A második feleségemet rövidesen autó­busz-szerencsétlenség érte. Alig tudták megmenteni. Me­gint megbetegedtem. Új he­lyemen, a vegyipari trösztnél sem voltam teljes értékű em­ber. Azt hiszem, nem bánták, o iomogyi Néplap amikor ismét Pécsre kívánkoz­tam. Az ércdúsító főmérnöke lettem. De nem jöttem volna, ha tudom, mi vár rám. — Nehezen veszi a levegőt. Idegesítem? — Akkor nem beszélnék magával. Én tulajdonképpen azért jöttem le másodszor, mert a vállalat egyik mérnöke nyugdíjba készült. De meggondolta magát. A vál­lalat közben új igazgatót ka­pott, aki fölvett az ércdúsító főmérnökének. Kérem, az a beosztás nekem kevés volt. Én, kérem, a magyar vegyipar felvilágoztatásának ügyéért többet tettem, mint némely főnököm itt. Velük is meg­gyűlt a bajom nemsokára. Bár kedvezően fogadtak. Olyan háromszobás lakást kaptam az Uránvárosban, hogy kevés embernek van különb. Az órájára néz: — Idézésem van a rendőr­ségre ... Tilosba kanyarodtam a Moszkvicsommal. — Holnap találkozunk? Tétován néz rám. Nem szól. Rágyújt, a mennyezetre fújja a füstöt. Megint kérdezem. Bólint. ... Másnap hiába kopogtat­tam az ajtaján. Egy net múl­va bent talauam. — Pihennem Kellett. Feliz­gattam magam a rendőrségen. — El kellene utaznia. Pi­henni. Legyint. A szeme megint a szoba sarkát kutatja. — Ha elmennek, visszavágy­nék. Ott — mutat ki az abla­kon az ércdúsító felé — nyoma van az én munkámnak. A kő, a szikik, az érc, a koncentrá- tum az én éjszakáim bélyegét viseli, ön nem láthatja. En lá­tom. Azok sem látják, akikkel nem tudtam dolgozni, mert ők csak a családi házukat, a sző­lőjüket, az autójukat látjáK. Gyűjtenek, hogy mire meg­öregszenek, legyen hova visz- szavonulniuk, hogy mire már nem lesznek használhatók, megteljen a takarékkönyv, s a nagyfiú, a nagylány uraskod- hasson. Kérem, hogy én így vagyok, annak egyik oka az itt uralkodó individuális szellem. — Mikor másodszor vissza­jöttem, már láttam, hogy hol tartunk. Alighogy befejezték a munkát a mérnökeim, a tech­nikusok, szaladtak a szőlőbe, a vikendházukba vagy az. autó­jukat suvikszolni. Színház, társasági élet ohne! Sehol! S én hülye, azt hittem, tehetek ez ellen valamit. — Kiadtam az ukázt: min­den mérnök és technikus ve­gyen színházi bérletet. A ra­Július 25-én ülést tartott a marcali áfész igazgatósága. Egyik napirendként a termel­tetés feladatait tárgyalták meg, különös tekintettel a Mi­nisztertanács 1909. és 1010. sz. határozatára. Ez a burgonya-, zöldség- és gyümölcstermelés­sel, ellátással, valamint az ál­lami támogatás rendszerével foglalkozik. Részletesen is­mertették az igazgatóság tag­jaival a SZÖVOSZ elnökségé­nek hasonló témában kiadott ajánlását is. A marcali áfész évről évre nagyobb súlyt helyez a ter­meltetésre. Ennek eredménye métermázsákban mérhető. 1974 első hét hónapjában kö­rülbelül 40 százalékkal nőtt a ♦burgonya és a zöldség, gyü- portokat az előadás után, a^niölcs felvásárlása. Az előter- Nádor-szálló vadasztermeben ^jesztés és a vita összegezte az tartjuk... Micsoda raportokJeddigi eredményeket és a jö­voltaK azok! Sajnos, nem so­káig. A főnökeim megtiltot­tak. — Most is helyesnek tartja, amit tett? — Különben nem példázód- nék vele. Diktatórikus, de cél­lehet elérni. Soroljam még? vő feladatait. A marcaliak a talajviszonyok és a termelési hagyományok alapján terme­lik egy-egy körzetben ezeket a cikkeket. Különböző ösztön­ző módszereket alkalmaznak. Ilyen például az árkedvezmé­ravezető módszer volt. MégW68 vetőmag, amelyet előleg­mindig jobb, mint amit most|*'íent kapnak a gazdák, csinálnak, hogy eszi őket aí Nagyüzemeknél termeltetik szakmai féltékenység, az ön-♦meg a szükséges palántákat, zés és a gyűjtés férge. Hogy ♦összeírják és ä kívánt meny- azt lesik, kinek milyen már- fnyiségben meghozatják a fa- kás az autója, s ha egyik be- fcsemetéket, szőlőoltványokat, osztott mérnök vagy techni-fJó minőségű, államilag ellen- kus különb kocsival jelenik ('őrzött vetőburgonya beszer- meg a munkahelyén, már in-('zésével segítik' a kisgazdasá- dul a pletyka: miért Volks-( gokat. Ennek nagy jelentősége wagent vett, mikor a Renault van — ezt a vita is alátámasz- jobb, s honnan volt rá pénze, ( tóttá, mert Marcali környékén mikor ezt becsületes úton nem*a termelőszövetkezetek nem foglalkoznak burgonyaterme­— Az üzem nem mutatja eztpléssel, a kisgazdaságok pedig a széthúzást. Eredményei ki-prégi, elkorcsosodott fajtákat magaslóak, világszínvonalúak, pültetnek, elengedhetetlen te­A munka megy. Túl va-ú^át a fajta fölfrissítése. Jól gyünk a hőskoron. Ismerjük af^fvált, korszerű és olcsó kis- technolőgiát, a kutatók és igépeket, termelési eszközöket gyakorlati szakemberek már<iszereznek be a termelőknek, szemüket behunyva is dolgoz- (iGondot fordítanak a folyama- hatnak. De az ember elsikkad (it°s műtrágya- és növényvédő- , bennük. ♦szer-ellátásra. E cél érdekében — És ha mindez csak ... (|az AGROKER-rel közös szak­. ,, ♦raktár létrehozását tervezik. — Mondja ki nyugodtan: j egy beteg ember képzelődése. J A szövetkezet több vállalat- Elismerem: harmadszor isf tál köt megállapodást, hogy idegklinikára kerültem. Der elektromos darálót, motoros igazam van! ♦ permetezőket, kerti traktoro­♦ kát árusíthassanak üzleteik- (Folylatjuk.) ♦ ben. Egyes boltjaikat közvet­len áruátvételre jelölik ki, hogy közbeeső kereskedel em nélkül az áru a termelőtől egyenesen a fogyasztóhoz ke­rüljön. A kertészettel rendelkező mesztegnyői és pusztakovácsi termelőszövetkezettel nagyobb mennyiségű, különböző fajta zöldárut termeltetnek. A sa­ját felvásárlású cikkeknél alacsonyabb fogyasztói árakat állapítanak meg. A múlt év­ben létrhozott zöldség-gyü­mölcs szakcsoportokat tovább erősítik, és egy újabb szak­csoportot alakítanak Puszta- kovácsi és Somogyfajsz terü­letén. Eddig 1530 négyzetmé­ter felületet láttak el fóliasá­torral (ez 19 sátornak felel meg), most újabb 10 sátrat adnak ki. Nikla—Hódoshát körzetében elterjedt a sza­mócatermelés. Az idén 150 ezer szamócatövet juttatnak kedvezményes áron a szakcso­portok tagjainak. A télre, tavaszra 18 vagon burgonyát, .zöldséget és gyü­mölcsöt tárolnak a marcaliak. Döntés született, hogy a jó termelési módszerek elterjesz­tésére szakelőadásokat tarta­nak a tél folyamán. Az igaz­gatóság véleménye szerint nagy szükség van arra, hogy a termelőket tájékoztassák a legújabb növényvédő szerek alkalmazásáról. Sokan ugyan­is nem tudják, hogy mi mire való. Az igazgatósági ülés határo­zata szerint a feladatokat va­lamennyi községben megtár­gyalják az intéző bizottsági üléseken. Ide meghívják a ta­nács, a Hazafias Népfront, a KISZ, a nőbizottságok és az iskolák képviselőit. Azt sze­retnék ugyanis, hogy az asz- szonyok és a fiatalok az eddi­ginél jobban megkedveljék a burgonya-, zöldség- és gyü­mölcstermelést. Több hasznos javaslattal tá­mogatták a jelenlevők az írás­ban lefektetett és szóban el­mondott programot. Remélhe­tőleg az összefogás újabb mázsákban lesz mérhető. A marcali áfész több ezer ter­melővel áll kapcsolatban, és ezt a jövő esztendőben továb­bi ezerrel szeretnék növelni. D. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom