Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

í A biztonságosabb közlekedésért Megszüntetett és kiépített útcsatlakozások pen esős időben végzik a köz­! Huszonöt milliós program — befejezés előtt Az első Somogybán A kísérleti fólia sátor alól leszüreteltck az első mázsa pa­radicsomot. A KÖZLEKEDÉS biztonsá­gának javítására 1972-ben kormányhatározat született. Ennek végrehajtása során szerzett tapasztalatokról, a gondokról tárgyalt péntek * délutáni ülésén a Somogy megyei Szállítási Bizottság. Itt hangzott el egy elgondol­kodtató adat: 1960 és 1970 kö­zött megháromszorozódott az utakon a járművek száma. A közúti balesetek száma viszont) csaknem négyszeresére emel­kedett. A kormány határoza­ta ezért hangsúlyozza: »a központi és helyi állami szer­veknek a közúti közlekedés­sel kapcsolatos tevékenységét iavitani, feladatukat részletei­ben is elhatárolni és együtt­működésüket fokozni kell.« A közlekedés biztonságának javítását szolgáló beruházások és a hatósági intézkedések csak együtt hozzák meg a kí­vánt eredményt. A megyében a kormányha­tározat megjelenése után minden útcsatlakozást felül­vizsgáltak, s megszüntetésére vagy műszaki állapotának ja­vítására intézkedést tettek. A több mint 4400 útcsatlakozás­ból — a KPM Kaposvári Közúti Igazgatósága, a megyei rendőrfőkapitányság és a ta­nács képviselőiből alakult bi­zottság — feleslegesneg ítélt 1380-at, s megszüntetésükről intézkedett. Csaknem 2800 út­csatlakozó kiépítését és 259 korszerűsítését rendelte el. Ta­valy 321-et megszüntettek, 81- et kiépítettek, 130 kiépítését, korszerűsítését pedig meg­kezdték. A megyei tanács az idén 8 millió forinttal támo­gatja ezt a munkát. E pénzt is felhasználva a helyi taná­csok eddig csaknem 5 millió forint értékű megrendelést adtak a KPM Kaposvári Köz­úti Igazgatóságának a munka elvégzésére. Sok helyen más szerveket (például költségve­tési üzemeket, szövetkezete­ket bíztak meg a munka el­végzésével, A tanács támo­gatásával összesen 101 út csatlakozását korszerűsítik az idén. E pénz hatékony fel- használását segíti, hogy azok a községek kapták, amelyek egy-egy nagy forgalmú út mellett fekszenek. SOK VESZÉLYT REJT ma­gában az úttestre hordott sár. Ennek egyik oka, hogy a már burkolattal ellátott csatlako­zásokat nem tartják tisztán, s esős idő után a szántóföl­dekről a közútra hajtó jár­művek is nagy sárcsomókat visznek magukkal. A mező- gazdasági területeken kevés a kiépített gyűjtőút, s az is gond, hogy a gazdaságok ép­utak melletti területről a betakarítást. Érdemes beszélni az utak tisztántartásáról: rendszeres takarításukat csak néhány településen végzik el, pedig a tanácsok rendeletben kötelezhetik erre az ingatla­nok kezelőit. Az útcsatlakozásoknál meg­kívánt műszaki feltételek biz­tosítása jelentős összeget emészt fel. Korszerűsítésük a főútvonalakon több mint 31,5, az alsóbbrendű utakon pedig csaknem 85 millió forintba ke­rül. Még mindig sok a megye útjain a kiviiágítatlan, vagy rosszul kivilágított kerékpár és lovaskocsi. Ezért kérte fel a megyei szállítási bizottság a tanács kereskedelmi osztályát: intézkedjen, hogy a vállala­tok csak dinamóval, első és hátsó világítással felszerelt kerékpárokat hozzanak forga­lomba a boltokban. Evek óta növekvő gond, hogy a nagy forgalmú utakon torlódásokat idéznek elő a lassú járművek. Ezért javasolják, hogy szom­bat déltől vasárnap éjfélig ezen a nyáron is tiltsák ki a kerékpárokat, lovaskocsikat, traktorokat és vontatókat ezekről az utakról. Balesetveszélyes a megyé­ben sok helyen a közút és a vasút kereszteződése is: 401 útátjárót nem véd sorompó, s ezekből 134-et nem is le­het belátni A MÁV Pécsi Igazgatóságának is az a véle­ménye, hogy ez az állapot kedvezőtlen. Nagy részük azonban olyan vasútvonalakra esik, amelyeknek megszünte­tését tervezik, s itt a MÁV nem végez beruházásokat. A fővonalakon a megyében 24 sorompó nélküli átjáró van: egyharmada beláthatatlan. E helyeken automatikus fény, illetve félsorompók létesítését szorgalmazzák, s ahol lehet, megszüntetik a baleseti for­rást jelentő kereszteződést: ta­valy összesen tíz, az idén pe­dig 12 szűnt meg. AZ AUTOMATIKUSAN MÜKÖDÖ sorompók — fő­leg a Balaton déli partján, ahol közel van a nagy forgal­mú főútvonal a vasúthoz — veszélyt is jelenthetnek. Ha vonat közeledtével a sorban álló gépkocsit a sorompó kö­zé zárja, könnyen végzetes lehet a baleset. Ezért építik ki ezeken a helyeken az úgy­nevezett »menekülő-« sávokat. Baleseti veszély esetén ezt vehetik igénybe a gépkocsik K. I. I Bevallom, hogy amikor a fák zöld lombsátra mögött feltűnt a hatalmas — ötezer négyzetméteres — üvegház, a háttérben a napfényben szik­rázó fóliasátrakkal, jónéhány évvel ezelőtti bulgáriai emlék jutott az eszembe. Ott láttam először ilyen, illetve ennél is nagyobb »üvegházvárost«. Per­cekig robogott velünk az autó az üvegházak közti utcán. Lo­kálpatriotizmus-e vagy sem — nem tudom, de annyi bizonyos, hogy valami különös jó érzés, egy kis belső büszkeség töltött el. Ilyen félmondatok jártak az eszemben: »lám, hát végre itt is... nálunk is látni ilyet«... A gondolat tulajdonképpen először 1969-ben vetődött föl, a táskái termálvíz hasznosítá­sával összefüggésben. Ma már ezekre az előzményekre sok szót vesztegetni nem érdemes, mert a végső, ma már befeje­zés előtti program éppúgy más lett, mint ahogy azóta jelentő­sen megváltozott egy sor köz- gazdasági körülmény, támoga­tási forma is. Az akkori elgon­dolás tízhektáros termálkerté­szetet, hetvenmilliós beruhá­zást irányzott elő — sok gaz­daság, üzem kooperációjában. — Végső soron az egész program, a célok 1972-ben ren­deződtek — mondta Báli Gyu­la, az egyesült buzsáki szövet­kezet elnöke. — Akkor gyakor­latilag három szövetkezet — a buzsáki, a táskái és az öregla­ki —, valamint a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság alakí­totta meg Termálcoop néven ezt a kertészetet Huszonöt milliós program készült a termálvíz kertészeti hasznosításara. Mit tartalmaz ez a jelentős összegű beruhá­zás? Egy minden vonatkozás­ban korszerű, modern és kizá­rólagosan primőrtermelő ker­tészet létrehozását. — A kertészet két és fél hektáros — mondta az elnök. — Ezen belül van egy ötezer négyzetméteres üvegház és húszezer négyzetméteren van fóliafelület. A fóliatelep fele talajfűtéses — ennek kéthar­mada légfűtéses is —, a másik tízezer négyzetméteren nem lesz semmi fűtés. A programban lapozgat Báli Gyula, aztán elgondolkodva összehajtja a dossziét. — Sok vívódással, sok után­járással járt ez az egész. Igen sok segítséget kaptunk orszá­gos, a megyei és a járási ve­zetőktől. Különösen sokat fá­radozott érdekünkben ország- gyűlési képviselőnk, a járási pártbizottság első titkára, Szo- kola Károlyné dr., de igen je­lentős az is, -amit az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nyújtott számunkra. Egy érdekes szót jegyeztem meg: — ez a táskái termálvíz rendkívül agresszív. Az agresz- szivitás azt jelenti, hogy a víz magas nátriumkarbönát-tartal- ma miatt a csőrendszer egy­kettőre eltömődik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kísérletezte ki — és az ország­ban elsőként építi itt meg — az ilyen rendszerű gáz- és só­kicsapó tartályrendszert. Az elnök úgy mondta: ez a berendezés az egész beruhá­zásnak a szíve. Már festik, rö­videsen teljesen készen lesz. A melegházat most üvegezik, a fóliás ágyak egy része be­fedve, más részén a csupasz bordák állnak. Ismét másutt a talaj fűtést szolgáló csöveset fektetik, és a bekerített telep mögött hatalmas földmunka folyik. Mintegy kéthektárnyi területen három hatalmas tá­rozó épül — itt gyűlik majd össze az elhasznált termálvíz. 1973 februárjában kezdődött itt a munka. Ma a nagy fel­adat befejező szakaszán dolgo­zik a generálkivitelező a be­rettyóújfalui Vas-, Fa- és Fém­ipari szövetkezet. — A kivitelezővel való meg­állapodás alapján azért mi sem tétlenkedtünk — jegyezte meg az elnök — megegyeztünk, hogy kísérletünkhöz három fó- liaágyat rendelkezésünkre bo­csátanak. Lényegében azzal, hogy ezeket a termőtalaj kí­sérleteket mo6t, a beruházás megvalósításával párhuzamo­san elvégezhetjük éppen egy évet nyertünk. A három sátor alatt, három különböző módszert alkalmaz­tak a talaj-erőutánpótlásara: azt vizsgálva melyik hozza a legjobb eredményt. Természe­tesen nemcsak a talajt, hanem a különböző paradicsom és paprikafajtákat is vizsgáztat­ják ezzel párhuzamosan. Ami­kor ott jártam akkor történt meg a legelső paradicsomszü­ret — egy mázsa piros gyü­mölcs »sorakozott« a ládák­ban. — Bármilyen furcsa, de ter­mészetesen most nem a termés mennyisége, nagysága a fon­tos számunkra — jegyezte meg az elnök. — A rendszer még nem működik, az öntözést pél­dául kezdetleges módon, lajt- tal végezzük, és sorolhatnám tovább ... Egyszóval a feltéte­lek hiányában nem maga a termésmennyiség érdekel el­sősorban, hanem a tapaszta­latszerzés. És hadd mondjam meg, ennek a szakmai részen kívül van egy másik oldala is. küszöbén már csak két »tu­lajdonosa« van. Mert a három szövetkezet — a buzsáki, a táskái és az öreglaki — ma már egyetlen nagy egyesült közös gazdaság, a nagyoereki állami gazdaság pedig mind­össze tiz százalékos részarány­nyal képviselteti magát a prog­ramban. — Mit hoz a nagyüzemnek ez a jelentős beruházás? — Attól függ, hogyan csi­náljuk — mondja nyomban az elnök. Aztán hozzáteszi: — A látogatásaink, a szerzett ta­pasztalataink arra engednek követkefctetni, ha ügyesek va­gyunk, talán többet is kihoz­hatunk, mint amit a program gazdaságossági számításai ígér­nek. A terv szerint mintegy másfél millió a telep amorti­záció nélküli haszna. A tapasztalatok jönnek szó­ba, hol mit láttak, milyen Most üvegezik az ötezernégyzetméteres melegházat. Ami a kiváló cím mögött van Hatan vannak. A hetedik, Laczkó István most ment nyugdíjba. Az idén újra, már másodszor ők lettel a vállalat kiváló brigádja. Az első friss öröm u]tán hangsúlyaikban már egy parányi tréfába búj­tatott törekvés is ott lapul: a tröszt kiváló brigádja szeret­nének lenni. Ezt értelmezhet­jük' kitűzött céljuknak is. Beszélgetésünk pontosan a megszokott mederben indul: ismerkedünk. A brigádvezető­ről elnevezett Nemecz-brigád 14 éve dolgozik együtt a Köz­úti Építő Vállalatnál. Utat építenek, pontosabban szólva az utak mentén húzódó csa­tornák, aknák betonozását végzik. Dolgoztak már min­denfelé a megyében, a 7-es és 6-os utakon, Nagyatádon meg Barcson is. Ütemterv szerint végzik a betonozást, kijelölt munkát a kijelölt határidőre. Munkájuknál a határidők és a munka minőségének bonyo­lult variációjából kerekedik ki, hogyan is dolgoztak tulajdon­képpen: jól-e vagy rosszul. Nos, eredményeik ismereté­ben nem kétséges, ők jó mun­kát végeztek. Mi a titka a jó munkának? Tulajdonképpen csak ez a kér­dés foglalkoztatott, amikor be­szélgetni kezdtünk. A legtöbb helyen csaknem azonos felté­telek mellett dolgoznak a bri­gádok, ugyanúgy vizes, om­lós a talaj, mindenütt elro­molhat a gép, és testi erőben sem hiszem, hogy eltérnének egymástól a brigádok. Mégis: egyik pontosan »hozza« a ter­vet, még rá is tesz »egy-két lapáttal.« Munkájukra pa­nasz, minőségi kifogás nincs. A másik brigád rendsze­rint le-lemaradozik, szünte­len morog velük az építés- vezető, káromkodik a gépke­zelő, mert nem tud miattuk tovább haladni, vagy éppen újból kell kezdeni... A jó vagy rossz munka, az előrehaladás vagy lemaradás egyre inkább az apró, embe­ri tényezőktől függ. — Amikor először elkezd­tünk dolgozni — mondja a brigádvezető, Nemecz János —, bizony még nem volt itt ennyi gép. Kijelölték, hogy estig mennyit kell ásnunk meg zsaluzni. Hát csináltuk. Úgy osztottuk be az időnket, ahogy a legkényelmesebb volt, ahogy már otthon megszok­tuk. — Hol dolgoztak azelőtt? — Hát... parasztok vol­tunk — mondja kis félszeg mosollyal. — Jött a tsz-szer- vezés, az ember meg gondol­kodni kezdett, hol lesz jobb. mit csináljunk ... Aztán el­jöttünk Bizéből öten, s hoz­zánk került még egy marcali | és kelevizi ember is. Azóta együtt dolgozunk. Földiek egy munkacsapat­ban — ez igen jó dolognak bizonyult. Nemeczék tudták, kinek a munkája mit ér, rég­óta ismerték egymást. Közöt­tük idegenből jött nagyszájú, üres beszédű, kevés dolgú em­bernek nem volt helye. A bri­gádban csak azok dolgozhat­nak, akik már bizonyítottak: a faluban mindenki érdeme sze- ! rint méretik meg. Egyszerre járnak munkába, nem kell 1 várni a másik buszra; ha kés­nek, egyszerre késnek, s egy- | szerre túlórázhatnak is, ha úgy akarják. — Van egy nagyon fontos dolog — veti közbe Horváth János. — Mi nem tűrjük meg a részeg embert. Igyon, ki mennyit akar, de otthon. Reg­gel jöjjön színjózanon, mert mi nem tarthatjuk munkájá- ; ért a hátunkat! Akiben van j egy kis nyomás, az egész nap I többet kíván, s amikor már i tényleg a fejébe száll, akkor imádkozhat neki az ember. Még jó, ha annyit mond: majd holnap ... A brigádvezető egyszer ép­pen ilyen ügyben állt nehéz döntés előtt. »Hegyszomszéd­ja«, akivel hétvégeken szíve­sen megivott egy-egy pohár bort a pincében, mind több- j szőr érkezett reggel kapato- i san. S Nemecznek el kellett küldeni. — Azóta is poharaz- gatunk a hegyben. Mert más szombaton iddogálni, és me­gint más hétfőn a munkában helytállni. * Időközben egyre több gép jelent meg az útépítéseknél, a földmunkát már a markolók és egyéb ügyes masinák vég­zik. A brigádnak most már a gép nyomában kell dolgoz­nia, tempójához kell igazí­taniuk saját munkájukat is. »Mindjárt a gép után zsaluz- j ni« — ez a titka a jó mun­kának. S ez már gyakorlatot is igényel. Aki régóta csinál­ja, az már nem piszmog a zsaluanyaggal, rudakkal, dú­cokkal, lécekkel. Szemmér­tékkel is meg tudja állapíta­ni, mi illik a gödörbe. S mi­előtt az alattomos homok be­omolna a friss árokba, már kész is a famellvéd, lehet be­tonozni. — A többiek irigykednek — mondja Csillag István. — Azt mondták, könnyű nektek, csak betonozgattok. Az tiszta munka . .. Hát nem fogják mondani többször. Elvállal­tuk a csatornázást, térdig érő sárban dolgozunk, úgy, hogy a latyak átcsap a csizmaszáron is. Mégis vállaltuk, hogy Marcali fennállásának 700. év­fordulójára tíz nappal a ha­táridő előtt befejezzük a csa­torna- és aknaépítést. S ha egyszer megmondtuk, időre be is fejezzük. Csupor Tibor most megismerkednek ezzel az egész, új termelési mód­dal — és el kell mondanom, igen nagy örömmel, szívesen dolgoztak itt a kísérleteknél. Akikre itt a jövőben is szá­mítanak, akik majd szakmun­kások lesznek azokat tapaszta­latszerzésre, ismerkedésre el­vitték az ország más részébe is: a gyakorlatban lássák msg saját termálkertészetük jövő­jét. Termálcoop nevet viseli ez a korszerű primőr kertészet, és valójában most a befejezés r. . gukkal, — aztán végkövetkez­tetés : — Nagyon reméljük a ta­pasztalatok alapján, hogy a tervnél többet tudunk majd produkálni. Még néhány hét és elkészül a megye első igazi primőr ker­tészete. Aztán következik a próbaüzem. És ma már nem illúzió, hogy 1975. januárjában az itt termelt paprika kerül majd az asztalunkra. Vörös Márta A telep mögött hatalmas földmunkával három vízlározd épül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom