Somogyi Néplap, 1974. június (30. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-27 / 148. szám

Mongol tavasz A tavasz Mongóliában nem olyan, mint nálunk. Áp­rilisban még nem zöldell a határ cs a fák sem bonto­gatják lombjukat. A kopár hegyek tetején és oldalán még ott ül a hó, és a sztyepp száraz fűcsomói kozott élelem után kutatnak az állatok, A ragyogó napsütés­ben, a pormentes, száraz levegőben nem érezni úgy a hideget, de annál inkább mongol barátaink forró sze- retetét és kedvességét. Tízezer kilométeres légi út után Ulánbátor repülő­terén örömtől mosolyogva fogad bennünket a Mongol Béke és Baráti Társaságok Szövetségének küldöttsége és a magyar nagykövet. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége Mongóliába érkezett, hogy tíz napig egy baráti és nagyon érdekes szocialista ország vendége legyen. tünket, a Mongol Béke és I Baráti Társaságok Szövetsé- [ gét, annak belső életét és j munkásságát. Itt-tartózkodá- sunknak az volt a fő célja, hogy a két nép közötti kap­csolatokat új együttműködé­si szerződésben rögzítsük, miután az előző szerződés minden, pontját a két fél maradéktalanul teljesítette. Az egyezmény célja az volt, hogy ne csak gazdasági, ha­! dokumentációcserével, köl- I csönös látogatásokkal, fii. ! makkéi, baráti találkozókkal, egymás nemzeti ünnepeinek közös megünneplésével tűz­zük szorosabbra a két nép barátságát. A mongol párt és a- mongol nép, túl a gazdasági kapcso­latokon, nagy érdeklődéssel és szeretettel fordul felénk. Mint tapasztaltabb testvér­től, tanulni akarnak, segít­séget várnak és kérnek tő­Népeink között igazi ba­rátság alakult ki a hosszú évek folyamán. A magyaro­kat pedig különös kedves­séggel és szeretettel fogadják a mongol emberek. Baráti beszélgetéseink során, a fe­hér asztalnál még a rokoni kapcsolatok is szóba kerül­tek, hiszen több száz azonos sző van a mongol és a ma­gyar nyelvekben. De hát nem ez köt össze elsősorban ben­nünket, hanem azok a gazdag­sági-politikai kapcsolatok, amelyeknek során magyar segítséggel épült fel Mongó­liában a szonginói biokombi- nát, a danhani húsüzem, vagy az ulámbátori ruhagyár. Nem is szólva arról a több száz kútról, melyet a magyar hiü- rogeológusok létesítettek eb­ben a rendkívül vizszegény országban. Hosszú éveken át több ezer magyar építőmunkás dolgo­zott itt, s jelenleg is mint­egy hatszáz magyar műszaki szakember tartózkodik az ór­ásban. Mindez nemcsak hi- .atalos gazdasági kapcsola­tokat jelent már, hanem sok- ■idalú és mély emberi kap- -solatak'ban is kifejezésre jut. az együttműködés kétoldalú, ugyanis mongol szakembe­rek, egyetemisták és szakkö- .episkolások, valamint szak­munkások is tartózkodnak ; álunk, vagy tanulnak az egyetemeken, főiskolákon, b-akmunkásképzö iskolák­ban. •Aki nyitott szemmel jár ebben a távoli szocialista or­szágban, egy nagyon érde­kes és szinte egyedülálló át­alakulási folyamatnak lehet a tanúja. Mégpedig annak, nogy egy fél évszázada fel­szabadult, nomadizáló nép, nogy an lép át az ősi élet- xormából a legfejlettebb tár­sadalmi alakulatba: a szoci­alizmusba. Kihagyta a klasz- szikus lépcsőfokokat. Termé­szetesen a mongol körülmé­nyek között különösen nem könnyű ez az életforma-vál­tozás, nem könnyű a szocia­lizmus építése. Gondoljuk csak meg, hogy az ország te­rülete l,5(j5 millió négyzetki­lométer, a lakosság száma pe­dig 1,5 millió. Ez nagyon gyér népsűrűséget jelent, az or- | az évi természetes szaporu- szágnak kevés a lakosa. Az ország éghajlata nagyon szélsőséges, a hőmérséklet -r40 és —50 Celsius lök kö­zött ingadozik. Mindössze száz fagymentes nap van az évben. Mindez nagyon pró­bára teszi a lakosságot, és a most még fő- jövedelmi for­rást jelentő hatalmas állat­állományt Mongóliának 3400 kilomé­teres határa van Kínával. A szomszéd ország vezetőinek mert magatartása kemé- lyen próbára teszi az álla- uU és pártvezetés türelmét. De a mongol nép szilárdan aLl a Szovjetunió és a többi szocialista ország' mellett, s ezt otthon és a nemzetközi fórumokon is kinyilvánítja. Mongólia megbecsült tag* u a szocialista országok nagy jzösségének. 1962 óta tag- a a KGST-nek, és csaknem iietven országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Persze, ennél a néhány adatnál sokkal több Mongó­lia. A kemény, a bátor, az jelzett sztyeppéi nép orszá­ga. A puszta, a sivatag, a ko- ■■ár hegyek, a jurták, a juh- < tevenyájak országa ... Ahol i kisiskolás lóháton jár az iskolába; a jurta lakója tran- is/.toros rádiót hallgat; a vi­lágon egyedülálló repülőgé­pes állatorvosi szolgálatot építettek Id; a fővárosban gomba módra nőnek ki a óidból a tízemeletes, modern kóépületek; a színházak és a mozik körül éjjel-nappíű pezseg az élet; egymást érik a lovas-, a birkózó- és az íjászversenyek; nemzetközi sportesemények zajlanak.. Szongino: magyar közreműködéssel épült biokombinát. Egyszóval, a szocializmus épí- i tésének medrében folyik az élet. A mongol pásztorok most szerveződnek munkássá. Most alakul 1« a mongol munkásosztály. Ha az ember külföldön jár. mindenhol benyomásokat szerez. Élményei szaporod­nak, véleményt alakit,' ismer­kedik.) így voltunk ezzel mi is. Hivatalos 'tárgyalásaink során — és azon kívül is — megismertük testvérszerveze­nem társadalmi, emberi kap­csolataink is bővüljenek es erősödjenek. Kiállításokkal, lünk. Ennek az igénynek mindjobban eleget tenni: in­ternacionalista kötelességünk. A mongol tavasz más. mint a mienk. Több mint tíz­ezer kilométerre vagyunk egymástól. De mind a két nép azonos célokért küzd és dolgozik. S jóleső érzés tudni, hogy mi, magyarok jelentős mértékben hozzájá­rultunk ehhez a közös célhoz. Bizonyítéka ez annak, hogy mit jelent a gyakorlatban a szocializmus ország­határokon, földrészeken túl sugárzó nagy eszméje. Anlall'ia Jenő, a. Hazafias Népfront osztályvezetője Az utolsó államvizsga ILVENKOIt olyan az aula, mint egy méhkas. Az ablak­nál sötét ruhába öltözött fér­fiak állnak, s mormolnak va­lamit, időnként bele-belepis- lognak a kezükben tartott jegyzetekbe. Egy asztalnál hárman apró cédulákba mé­lyednek, egyikük gyorsan följegyzi az elmondott tétel vázlatát. Ki tudja, hátha ép­pen ezt húzza! — Látja, ebben a két-há- rom napban ilyen ez a ház! — tárja szét a kezét az egyik tanár. — Hányán állam vizsgáz­nak ? — ötvenegy a végzős. Az igazgató szobájában fi­lozófiából, az igazgatóhelyet­tesében a munkásmozgalom történetéből, hátul a földszin­ti helyiségben pedig politikai gazdaságtanból államvizsgáz- nak. A végzősök zömé a filo­zófia, a politikai gazdaságtan szakosítósok között található. Ahogy szétnéztem a nagyon izguló férfiak éi nők között, számtalan ismerősre bukkan­tam. Főorvos és rendőrtiszt, főkönyvelő és építész, párt­munkás és pedagógus, gyógy­szerész és katonatiszt, jogász, és tanácsi vezető — a élet minden területéről érkeztek a marxizmus—leninizmus esti egyetemre. Azok, akik most az utolsó államvizsgájuk előtt állnak, nagyon sok áldozatot hoztak, sok moziról, tévémű­sorról, könyvről lemondtak, hogy helytálljanak, megta­nulják az anyagot, elolvassák a kötelező és az ajánlott iro­dalmat, fölkészüljenek egy- egy kiselőadásra. A hangulat éppen olyan, mint egy érettségi előtt: min­denki szurkol. Sokan — ka­balából — nem voltak haj­landók szóbaállni velem ad­dig, amíg be nem mentek vizsgázni. Utána megnyugod­va beszélgettek, elmondták még a tételüket, a feleletüket is. — Vizsga nincs drukk nél­kül — teszi hozzá magyará­zatképpen Németh Árpád, a DÉLVIÉP szerződéskötője, aki hat , éve osztálybizalmi, s nem annyira saját magáért, hanem a tanítóképzőben más­nap államvizsgázó leányáért izgul. — Olyan ez, mint a munkahely ... Ott el kell vé­gezni azt a munkát is, ame­lyet esetleg nem szeret any- nyira az ember, itt pedig — ha kérdik — el kell mondani azt a tételt is, amelyik nem tetszik annyira ... A politikai gazdaságtanból vizsgázók az aula jobb oldali ablakánál csoportosulnak. Fölfedezem egyik ismerősö­met, Gelencsér Istvánt, az SZMT központi könyvtárának vezetőjét. Egy kicsit kételked­ve érdeklődöm tőle, hogy íz­lik a politikai gazdaságtan, hiszen ismerem az irodalmi érdeklődését. — Mint szakszervezeti tiszt­ségviselő és könyvtáros a ma­gyar munkásmozgalom törté­netét választottam fő szakként. Az természetesen sokkal job­ban kapcsolódott a napi mun­kámhoz. A politikai gazdaság­tan egy kicsit távolabb állt tő­lem. azonban most. hogy ezen átrágtam magam, sok mindent egészen másképpen látok. — Gyorsan eltelt a riégv év? — Gyorsan ... Azok közül, akikkel kezdtünk, most tizen­öten tesszük le az utolsó ál­lamvizsgát. Dr. Nagy Lajos, az Oktatási Igazgatóság igazgatója kijön az államvizsgáról egy kicsit leve­gőzni. Azonnal karéjt vonnak köré a hallgatók. — Ez a nap mindig ünnep egy kicsit, ugye? — kérdem tő­le. — Hogyne, hiszen négy év munkájáról van szó — mondja az igazgató. Egy házaspár érkezik: az asszony a városi tanács egész­ségügyi osztályának vezetője, a férje a megyei rendelőintézel igazgatója. Együtt tanultak, s most együtt izgulnak. Maguk helyett inkább a csoportjukat dicsérik: —. Jöjjön majd be az ered­ményhirdetésre, meglátja mi­lyen nagyszerű együttes ez! Ebéd után mentem vissza az esti egyetemre. Már csak né­hány an vártak az államvizsgá­ra, sokkal felszabadultabb volt a hangulat. Haszon Lajos, a lengyeltóti községi pártbizott­ság titkára boldogan törölgette a homlokát, hogy befejezte. — A vidékieknek sokkal ne­hezebb volt... Amíg nem volt , meg a kocsim, két évig kora délután indultam otthonról, este a kaposvári pályaudvaron olvasgattam, éjfélkor értem haza, s gyalog vágtam neki a három kilométernek. — Megérte? — Igen. Csak a két gyerekem tudná, hogy már mindenen túl vagyok ... Azok úgy szoríta­nak értem. A MUNKÁSMOZGALOM­BÓL áüamvizsgázókat hívják az igazgatóhelyettes irodahe­lyiségébe. Bíró Gyula, a me­gyei pártbizottság titkára, a vizsgabizottság elnöke értékeli a vizsgázók tudását. Kiemeli, hogy nagy elmélyültség, tárgyi tudás jellemezte a vizsgafele- •leteket. Mindenki a tehetségé­nek, a képességének megfele­lően szerepelt. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy az országos, a megyei politika szempontjából nagyon fontos kérdésekre — akik ilyet húz­tak — nem ment úgy a válasz. Ez a gyakorlati munkában fontos, érdemes fölfigyelni er­re. A vizsgabizottság elnöke azt kívánta, hogy mindenki jó propagandista legyen azon a helyen, ahol dolgozik. Antikor az osztályzatokat ol­vasták, nagyon örültem, hogy Németh Árpád, dr. Varjú Irén, dr. Csitári László ötöst kapott. Amikor mentünk kifelé, elárul­ták, hogy ez volt a nagy vá­gyuk. Lassan kiürül az aula. Va­laki meglátja az igazgatóság könyvtárosát, gyorsan odakiált neki nagy boldógan: — Mikor lehet visszahozni a könyveket? Befejeződött a tanév. Lajos Géza Közművelődé s — népművelők A hivatás gátjai Somogybán alig százöt­ven főhivatású népművelő van. Ebbe a számba természetesen beletartoznak a könyvtárosok is. Ha megye nagyságára, a sok településre gondolok, bi­zony nem nagy szám ez. ösz- szevetve a pedagógusok csak­nem négyezres seregével' vagy a többi értelmiségi: a műsza­kiak, közgazdászok, orvosok, mezőgazdászok és jogászok jó­val nagyobb számával, szinte ••alig látszanak«. A párthatározatból adódó feladatok jelentős részét e fő­hivatású. valamint a tisztelet- díjas népművelőknek kell megoldaniuk. Tőlük függ, hogy milyen eredménnyel 1 tudják teljesíteni nemes küldetésüket. Nem arról van szó, mintha eddig nem lett volna népmű­velés és most mindent elölről keilene kezdeni. Azt is hely­telen gondolni, hogy ami eddig törtéut. az rossz volt. vagy tel­jességgel ered meny leien. Sokféleképpen bizonyítható, hogy a hazánk felszabadulásá­tól eltelt harminc esztendő népművelése, a népművelők és a társadalmi munkások lelkes sokasága tevékenyen hozzájá­rult a szocizalizmus építéséhez. Akkor járunk jó .úton, ha mindezt figyelembe vesszük, és az eredményekkel együtt vesz- szük számba a gondokat, a hiányosságokat. A Központi Bizottság hatá­rozata így fogalmaz: »A köz- művelődésben következetesen kell érvényesíteni a. káderpo- litikai elveket. A munka ideo­lógiai-politikai jellegére való tekintettel különösen fontos, hogy a politikai, szakmai, esz­mei követelmények együttesen érvényesüljenek.« A közművelődésnek nagy szerepe van a- tudatformálás­ban, a szocialista társadalom felépítésében. Ezért is hangsú­lyozom mozgalmi jellegét, -kö­zéppontba állítva a politikai, világnézeti nevelést. Márpedig, ha egy szerteágazó és nagy je­lentőségű oktató-nevelő mun­kát követelő tevékenységről van szó, akkor az nem lehet csak egy ágazat, a művelődés­ügy és azon belül is a közmű­velődés, a népművelők felada­ta. Számtalan véleményt hallot­tam a népművelőkről. t Sokan megértik csöppet sem irigy­lésre méltó helyzetüket, má­sok elégedetlenek munkájuk­kal. A bírálatok jogosak, de néha türelmetlenség övezi munkájukat. Ma sincs közpon­tilag megfogalmazott követel­ményrendszer a népművelők­kel szemben. Sajnos nem csön­getnek be és ki a művelődés, házba vagy a könyvtárba, nincs iskolai értelemben vett rend­tartás, tanterv és más egyéb fogódzó. Igaz, hogy az orszá­gos és a megyei irányelvekben és feladattervekben megfogal­mazott »tananyag« adott, de azt is a helyi sajátosságoknak, a vezető szervek, testületek igényeinek megfelelően kell előkészíteni és megvalósítani. Mégpedig szakmailag megala­pozottan és sok leleménnyel felkészülten. Egy nemrég rendezett ta­nácskozáson hallottam két egy­mással szemben álló véle­ményt a népművelőkről. »Jó, jó — így az egyik —, szükség van rájuk, de azért mégsem a íőhivatásuak számát kell nö­velni, hanem inkább társadal- masítsunk.« »Főhivatású nép­művelők nélkül meghalt a do­log — fogalmazódott az ellen- vélemény. — Minden művelő­dési intézményben, üzemben, sőt valamennyi településen szükség van főhivatású nép­művelőkre.« mgy vélem, az igazság a kettő között van. A művelődési intézményhálózat fejlesztésé­vel egyidejűleg népművelőket is kell alkalmazni, sőt nem ártana szaporítni a közműve­lődési testületek számát. Első­sorban a regionális központok­ban. A közművelődés nagy tár­sadalmi feladata ugyanakkor nem valósítható meg az értel­miség aktivitás^ nélkül. Az esetek többségében nerr. az a fő baj, hogy egy falu vagy üzem nagy közössége nem fo­gadja be vagy nem ismeri el a népművelőt. Inkább az, hogy tevékenységét nem segítik eléggé. Nézzük a leggyakoribb eseteket. A népművelő az egye­temről, a főiskoláról vagy csak érettségivel kikerül falura, vá­rosba vagy üzembe. Általában tele tervekkel, tenniakarással. Kik támogatják, bátorítják és ' hogyan? Segítik-e terveinek megvalósítását azok, akiknek szintén feladatuk az emberek nevelése? Rossz hatása van annak, ha vezetőik türelmét; enkednek, azonnal eredményeket várnak; ha a népművelőt az értelmi­ségi pályák legvégére helye­zik, s csak a szervezés közében minősítik küldetését és felada­tait. Sokszor még szakmának sem tekintik a népművelést. Az ilyen vélemény nagyon idejét múlta, mégis — sz.-rts az or­szágban — sokszor tör derék­ba szépen induló pályákat, el­képzeléseket. Ilyen esetben többnyire fölkerekedik a nép­művelő, és újabb hiány jelent­kezik. Olyan magas szintű pedagó­giai tevékenység a népműve­lőé, mely bonyolult és sokszor ellentmondásos korunkban az emberek szocialista szellemű művelésére törekszik. Megmo­solyogni való, de ma is van rá példa, amikor a falusi műve­lődési házhoz kerülő új — fris­sen diplomázott — népművelőt azzal fogadják a tanácsi ve­zetők, hogy holnap kezdje meg a jövő évi-közművelődési terv elkészítését. Éppen a szakma megítéléséből adódóan sok a más pályáról vagy a továbbta­nulásból kiszorult (többnyire csak érettségizett) népművelő, s az olyan, aki ugródeszkának tekinti pályánkat. Hányszor fölkéresett már fiatal érettsé­gizett fiú és leány azzal, hogy »kultúrigazgató« szeretne len­ni. Csak azért, mert kedveli az irodalmat, verset mond vagy rajzol. Ezzel szemben igaz, hogy a jól felkészült, szépen dolgozó népművelők megbe­csülése messze elmarad a kí­vánttól. A népművelőképző egyete­mek és főiskolák tanszékei tudnák legjobban bizonyítani, hogy a nappali tagozaton vég­zetteknek csak kis része jön dolgozni a területre, s inkább az »izgalmasabbat«: a rádiót, a televíziót, a fővárosi műve­lődési intézményeket választ­ják. Az igazán próbára tevő te­rületre viszont sokszor nem a legtehetségesebbek kerülnek. Kell persze a fellelsz!lésről is szólni, arról, hogy a népmü- velöképzö intézmények — sze­rintem — túlzott gondot for­dítanak az elméleti képzésre, kevésbé tudják meglsme: lelni a gyakorlatot, megszerettetni a hivatást. Somogy megyében az utóbbi ót évben pályát kezdő, nappali tagozaton végzett népművelők­nek több mint 50 százaléka tá­vozott el a kitartás hiánya. Ku­darcok és csalódások miatt. Sokkal jobb az arány — s ez elgondolkodtató — a levelező tag'izalon végzet'teknél. Helyes lenne az új tan­évtől minél több középfokú intézményben megszervezni a közművelődési szakköröket. Mennyi, valóban tehetséges fiatalt lehetne így megnyerni a közművelődés ügyének, és gondoljuk csak meg, mennyi fiatal szakmunkást mozgósít­hatnánk a munkásmüvelődés irányítására és szervezésére. Mint említettem, megyénk­ben a könyvtárosokkal együtt százötven főhivatású népműve­lő és csaknem négyezer peda­gógus működik. A közművelő­dési munkát szinte kivétel nél­kül tiszteletdíjas pedagógusok végzik ott, ahol nincs főhivatá­sú népművelő. Helyes ez a művelődés egységének megte­remtése szempontjából is. A bajt abban látom, hogy a na­gyobb településeken is — ahol pedig több értelmiségi él —- ugyancsak a 'pedagógusoktól kérik számon a népművelést. Milyen jó lenne, ..ha a mű­szálnak, a mezőgazdászok, az orvosok rendszeresen jelent­keznének feladatokért a műve­lődési1 házban! Sajnos, sokszor még akkor sem lehet számíta­ni a munkájukra, ha például a művelődési társadalmi vezető­ség tagjai. Ahogy a párthatározat is megfogalmazza: az .értelmiség népművelési felkészítéséért sürgősen és differenciáltan kell tennie felsőoktatásunknak, egyben az egész értelmiséget következetes szemléleti orma lássál mozgósítani népművelő­déspolitikai céljaink szolgála­tára. lilujbcr László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom