Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Vihar Béla ' Kószöniss egy gyiimölcslálioz iMmbhajad koszorúját a szerelem sugártejével öntözi sugárkorsajából a hold. A fuvallatban megremegsz, miként a zászlók selymes fodra, így állsz egy esti kert közepén tétován, vágyakozóan, karcsú gyümölcsfa, elvarázsolt, néma királyleány. Látom, most lassan kitárod köntösöd, amelyet az alkonyat suhanó orsója szőtt árnyakból, csendből, majd bimbód kék tüzét, c halvány gyertyalángot magasba emeled, s jellel válaszolnak reá az égi körben r>irrasztó örök csillagok. Nép- és munkásszokások Láézlo Levente: Május Kincses György A BALEGYENES A napokban regi, gyerekkori barátommal találkoztam. Évek óta nem láttuk egymást, és mint ilyenkor lenni szokott, hosszú sétát tettunk... Beszélgettünk... Ö mondta el nekem ezt a történetet: Tóth Karcsi az ökölvívó ... Tudod, még nem voltam 14 esztendős, de már három éve boxoltam, igazi egyesületben, a Fradiban. Esténként pedig golyózlunk. verekedtünk mi, kispesti srácok. Nagy,, soha meg nem történt élményeket meséltünk egymásnak. Már az elején titokzatos hangon elmondtuk a csattanóját a lörténetnek, amelynek középpontjában természetesen mindig az Én és egy nő állott. Egy ilyen beszélgetős estén ismerkedtem meg a nálam vagy nyolc évvel idősebb Németh Nándival. Ügy történt, hogy beválasztottak egy láb- teniszpartiba. az utca egyik lámpája alatt. Alig kezdtünk el játszani, amikor odajött egy férfi — ismertük: tudtuk, hogy tűzoltó, de akkor civilben volt —, és erösködve elzavart engem: — Menj haza, öcsém, majd én játszom! Szó, szót követett, végül kaptam két nagy pofont. Ékkor Németh Nándi beleavatkozott. és igazásgot szolgáltatott. Komoly verekedés lett belőle, és Nándi győzelmével ért véget. Ez a barátom és védelmezőm úgy tíz nap múlva azt mondta: — Te. Karcsi, holnap gyere velünk! Megyünk kirándulni ... Lesz ott foci, ehetsz lekváros lepényt. .. — Nem lehet, Nándi, suh- ba kell mennem. Ettől kezdve egy perc nyugtom sem volt. És hajnalra otthon, a konyhában a vaságyon, megszületett bennem az elhatározás. — Anya, úgy fáj a gyomrom ... Azt hiszem lázas vagyok — mondtam szegény jó anyámnak, és bizonyításképpen, hogy nincs bennem iskolakerülő szándék, elővettem a füzetet, és megmutattam valóban megírt leckémet. Anya elment dolgozni, és én pontosan hét órakor találkoztam a Nándival. Már több ismeretlen fiú és lány is volt ott. Olyan egykorúak Nándival. Barátom messziről meglátott, és hangosan odahívott: — Gyere Karcsi! Hoztál virágot ? — Milyen virágot? — kérdeztem csodálkozva. — Hát orgonát. Ilyenkor az dukál. — Ne bántsd a fiút — szólt eg'y magas, fekete, szép lány —, majd én adok neki. Elindultunk. Átmentünk a Margit-hídon, s aztán kilenc óra felé a hűvösvölgyi villamos végállomásához értünk. Ismerősnek látszott a hely, pedig sosem jártam arra.... de a sokszínű zöldben pompázó és virágzói fák, bokrok mindenütt egyformák. Igazi tavaszi nap volt. Pompás világ. Menet közben beszélgettünk ... Én ugyan inkább .csak figyeltem és szemlélődtem . . . Tudtam, hogy ílvénkor, hétköznapon, kevesen járják az utat és az erdőt, s épp ezért meglepett, hogy mindenfelé csoportokkal, daloló emberekkel találkoztunk. A Nagyrétre értünk, ahol már jócskán voltak kirándulók. Énekeltek és játszottak. Ul-ptt fejélgettek, sőt két helyen valódi focival egvkapuz- tak. Előbb ettünk, aztán mi is játszottunk. A számomra ismeretlen csoportok különi-külön telepedtek le. Néha egy-egy vidám, kacagó lány vagy fiú átkia- báit ugyan, egyikük-másikuk ismerősre is talált, köztük én is. Nagy meglepetésemre apám egyik barátjára •— ő is lakatos volt a Hofherrban. Megijedtem, hogy itt a baj, és otthon majd elárul, de ő. szegény jó Blazsek bácsi, észrevette szorultságomat, és csak annyit mondott: — Ne félj, nem szólok egy szót sem. »Ugyan miért nem szól az öreg?« — ötlött az agyamba, és ezt rögtön meg is kérdeztem Nánditől: mi a véleménye erről, mi rejlik emögött. — Csigavér, Karcsi, csigavér. Egyszer csak megjelent egy vékony fiú, kezében négy par boxkesztyűvel, és elkiáltotta magát: — Ki akar bunyózni? A győztesek egy pár virslit kapnak ... Rögvest odaszaladtam. Odajöttek a többiek is. Nemcsak a mi csoportunk, az egész rét, és nagy kört alkottak. Középen én és mások, a szintén bátor jelentkezők, általában nálam idősebbek, sőt két negyven év körüli, hasas, nagydarab, kopaszodó férfi is. Két jóbarát lehetett; ahogy a tenyerüket néztem, biztos, hogy kovácsok voltak. Nagy vidámság közepette egv hátizsákra kirakták a díjakat. öt óra tájban feltűnt két rendőr is, bal kezükben markolták hosszú kardjukat. Ekkor hirtelen elcsöndesedtünk — éppen dalolgattunk —, ak- 1 kor tanulgattam egy sohasem hallott dalt.... A rét tele •»olt szórva a magunkkal hozott í lila és fehér orgonákkal... és színes krepp-papírból készült rózsákkal. Nándi azonnal más nótákba kezdett. Emlékszem, azt, hogy »Debreceni kaszárnya...« meg hogy »Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke ...« A két rendőr percekig bámészkodott, de végül is elmentek. Csak később láttam mek őket újra, a villamos végállomásnál, amint két férfit vezettek összeszíja- zottan ... Ei're mondta Erzsi f — Piszkos zsaruk ... Megint lebuktak ketten ... Hát így történt. Estig még énekeltünk. Közben volt lepényevés, meg zsákbafutás... Ja, azt majd elfeledtem: az ökölvívásban — mint ma mondják — bronzérmes lettem. Legszebb harmadik helyem ez volt... Visszafelé Nándi fizette a villamosomat. Otthon megvertek, és bőgtem, úgy aludtam el. Reggel pedig újra iskola volt. Este meg edzés. Talán még nagyobb örömmel mentem erre, mint máskor. A fiúk közül senki semmi különöset nem vett rajtam észre, csak en annyit magamon. hogy végre igazán, jól sikerültek a balegyenesek. Ügy éreztem, mintha két rendőr állna velem szemben. Balegyenes, balegyenes, és közben a tegnap tanultat dú- dolgattam magamban: — Hej, te bunkócska, te drága . . . A nemzetközi munkásság legnagyobb közös ünnepe, május 1. eredete visszavezethető a természeti népek ősvallásának idejére, amikor a zsendü- lő nyárkezdet kollektív ünnepét jelentette. Ez az ünnep a népek emlékezetében és gyakorlatában mindmáig megtalálható a történelmi korok változásai során, és ma is él az összes európai népek szokásanyagában, a falvakban éppúgy. mint a városokban. A szokás lényege: május első napjának előestéjén vagy hajnalán egy legallyazott lombos fát. fenyőágat vagy »ződ- ágat« állítanak föl a házak elé — vagy kitűzik az abiakba. házra —, majd a nap valamelyik időszakában táncot, vigalmat. mulatságot rendeztek a fiatalok a májusfa körül. A nap elmúltával vidám mulatság közepette »kitáncolták« a májusfát. A történeti korokban Az egymást váltó korok új meg új arculatát mutatták az ünnepnek. Említettük már a természeti népek tavaszkezdő szokásait. Az ókorban a görögöknél virágünnepeket rendeztek ekkor. A rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maiának ünnepét tartották e napokban. Róla nevezték el magát a május hónapot is. Miután az európai népek átvették a római kalendáriumot, Maia ünnepe átment a népek gyakorlatába. A germán természetkultusznak is megfelelt ez a természetünnep. A kereszténység — megerősödésével egvidöben — tüzzel- vassal irtotta a »pogány« szokásokat, de az ősi, évne- gyedes ünnepekhez kapcsolódó hagyományokat nem tudta véglegesen kitörölni a népek emlékezetéből. Ekkor rugalmasan alkalmazkodott hozzájuk, és az egyház szentjeihez fűzött legendákkal igyekezett elhomályosítani — többek között — a tavaszünnep eredeti értelmét. Májusfaállítás hazánkban. A szokás germán-szláv közvetítéssel jutott el hozzánk, bár ázsiai rokonnépeink szintén ismerik e tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben (német, szlovák) él a májusfaállítás szokása, de a székelyek és anyaországbeliek is magukénak tartották és vidékenként számos, értékes változattal gazdagították. Első írásos nyoma Debrecenből datálódik, 1699-ből. Az ott állomásozó Marsigti-ezred franciavallon katonái táncoltak kard- táncot a májusfa körül. A székelyeknél: hajnal fa, Jakab-fa, Jakab-ág néven, a szláv-német nyelvterületen májusfa. májfa néven ismerték. Anyaga legtöbb esetben a nyírfa volt, amelynek a néphit szerint gonoszűző jellege van. A legények, ha alkalmas fa nem akadt, elmentek érte a harmadik határba is. FöldíszíOrsovai Emil A MÁJUS BESZÉL Ha megremeg a mondhatatlan erdőrengeteg, mely lépteid nvopián kibont, emiék-nedves rügyek s háború-mart sebhelyes földrögök közotl, hegyoldal s legmagasabb ág fölé új szél kapaszkodik, s ha kekebb lesz az eg, mint szíved fanyar melyén őrzött édes íz — a május beszél. Amikor szádban érzed vásott múlt savát, s egyszerre fogytán sok-sok régi év, elfúlt lélegzeted, s ha visszafájnak társak jajjai, a tompa ütlegek. s a sárgult újságpapír zárta sok nyomorbetű még most is gyújt, vádolni kezd, és sújt d »vesszen«, zúg az »egyesüljetek«, — a május beszél. Minden időnket mindig hallani. S ha gondolod hogy véred pirosát hullatni kezdték reg és hull ma is, akár a gyenge eső tárt mezők fölött, mikor mi bátor élni mind kihajt s egy soha-nem-volt nyárrá eme már, — jól ftondojod A május beszél. tették a lányoktól kapott színes szalagokkal, kendőkkel, papírdíszekkel. A fölállítás után hajnalig őrizték a lányos ház előtt, hogy el ne lopják. Reggel, mikor a lányok is felserkentek. gyönyörködtek, a fában, és nézték, hogy melyik ház előtt áll a legmagasabb. A májusfaállítás tehát nemcsak kollektív tavaszünnep, hanem szerelmi szimbólum is. A legény ezzel tett vallomást, és ha viszonzásra talált, a fa »kitáncolásakor« a lány neki ajándékozta a fára kötött kendőket. Hosszan lehetne még sorolni az e nappal kapcsolatos szokásokat, de meg kell jegyeznünk, hogy a pogány tavaszünnepre való emlékezés miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendelkezést is hoztak ellene. Különösen akkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi munkásmozgalom 1889-ben a világ munkásainak ünnepévé nyilvánította. Munkásünnep így lett a legszebb tavaszi ünnep, amelynek hagyományai évezredekre visszanyúlnak, a munkásság világünnepe. Formai megnyilvánulásai — májfa, zöld ág, mulatság, tánc, majális —- megmaradtak, de az ünnep lényege forradalmi tartalommal telítődött. A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben La- vigne francia küldött javaslatára kimondta, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a nyolcórás munkanap bevezetését. Május 1. napját jelölték meg erre. amely napnak már voltak előzményei a munkásmozgalomban is. 1531. május 1-én volt az első európai munkástüntetés az olasz Lucca városban, és utaltak az 1866-os chicagói véres események emlékére is. A II. Internacionálé felhívása nyomán már 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-i felvonulásokon. tüntetéseken. Később egyes országokban május első vasárnapjára tették át a munkásünnepet. Az Egyesült Államokban és Kanadában 1894- től szeptember első vasárnapja a munkásünnep. Az európai munkásmozgalomban hosszú időn át folyt a harc a forradalmi és a megalkuvó erők között a munkásszolidaritás napjának az eredetileg meghatározott napon való, harccal. általános sztrájkkal ösz- szekapcsolt megünnepléséért. Az I. világhábohjt követően a munkásosztály több kapitalista országban kiharcolta a május 1-i munkaszünetet. 1945-től a legtöbb országban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szocialista országokban állami ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású felvonulása a világbéke és a szocializmus ügye mellett. Hazánkban első ízben 1890- ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága e ngpot. Budapesten a Vá- rosligetben volt a nagygyűlés, amelyen 60 ezer munkás vett részt. Az agrárproletariátus 1891-ben kapcsolódott be a munkásünnep megtartásába. (Orosházi véres május 1.) Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. Hódmezővásárhelyen 1893-ban Szántó Kovács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben terjedlek el a május 1-ével kapcsolatos munkásdalok is. amelyeket évtizedeken át énekeltek: Indulj, munkás, tüntetésre, Május hónap elsejére! Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás ülje azt. meg! Pt-jen n mnnkásszabadság. Éljen a munkás! A fővárosban csak 1899-ben engedélyezték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a nyolcórás munkanap, a munkásvédelmi törvények, majd a századfordulón az általános választójog követelése. Ekkor már általánosan ismertté váltak az e naphoz kapcsolódó dalok: Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele. Zengedezzük hát mi is dalunk, Mindnyájan testvérek vagyunk! Igen népszerű volt — és főként a Viharsarokban terjedt el — az alábbi májusi munkásdal : Májusi reggel biborpirja vonja körül az eget. Fodros szélű forradalmi i'örös zászló integet. S mintha mondni volna készen: Talpra, sorba, emberek, Jogotokért, szabadságért egy világgal küzdjetek! A május 1-i dalok között a legnépszerűbb volt a Csizmadia Sándor szövegére énekelt — Hódmezővásárhelyen gyűjtött — dal: A kikelet hívogató szózatára, Felpattan a mühelybörtön ócska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten, Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt. kalapácsot, Élvezzük, bár egy napra. a szabadságot! Nemsokára úgy is bőven lesz belőle, Meg ne ártson, szokjunk hozzá jóelöre! A háború idején — természetesen — a május 1-éket sem tudták megtartani a munkások. Az első szabad május 1919. május 1-én a Tanács- köztársaság vörös fővárosának •virág- és zászlódíszbe öltözött utcáin százezernyi felvonuló ünnepelte az első szabad május 1 -ét, a proletárállamot, és széliében énekelték a régebbről ismert májusi balokat: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő. Jer alája. jer alája. te jogtalan szenvedő! Testvérünk vagy. mért ne tartanál velünk? Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk. De új dalok is születtek abban az időben. Ezek közül igen népszerűvé lett Somlyo Zoltán és Lányi Ernő májusi dala: A vörös május rőt színű sugara, Benyilall minden ajtón. ablakon! Elér a fényé, elvtárs, a szivedbe, Ha bárhol is lakói. Légy bányász, ki föld mélyébe turkál, Vagy miként Jézus vala, egykor, ács, Nem hallod-e, nem hallod-e, Hogy dalol a sarokban a kalapács? Az ellenforradalom időszakában az MSZDP és a szak- szervezetek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket rendeztek. Központi ünnepélyt a hatóságok csak egyes években engedélyeztek. A kommunisták szervező munkája sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepet. 1945 az első szabad május 1. éve. Ekkor vált hazánkban is hivatalos munkaszüneti nappá. amikor az ország valamennyi városában, községében felvonulásokon, népünnepélyeken vesz részt a lakosság minden rétege. Különös jelentőségük volt az 191)7. május 1-i ünnepségeknek. Ezeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforradalom fölötti politikai és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szocializmust építő népköztársaság és a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. Nagy IMzső
