Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-25 / 120. szám
KÖ7* "lyoniban a népesedéspolitika k az SZTK-ügyinlézők Egy hétig SZTK-ügvintézők vették birtokukba a fonyódi Tungsram Üdülőt. S bármenynyire szakmainait tetszik is ez a tanfolyam, mégis az egész megyét érinti, hiszen a biztosítottak nyolcvan százaléka az üzemi kifizetőhelyeken kapja meg a táppénzt, a családi pótlékot és a többi készpénzse- gclyt. Ha tehát valami tévedés csúszik be, nem a Társadalombiztosítási Igazgatóságot okolhatja, hanem a vele egy üzemben dolgozó ügyintézőt, aki vagy figyelmetlenségből, vagy a jogszabályok nem pontos ismerete miatt követte el a hibát az ó rovására. dunántúli — dunaújvárosi, szi- | getvári, keszthelyi — ügyintézőt küldött el ide. — Milyen a tanfolyam te- í matikája? — Az ügyintézők többsége fiatal nő, s tapasztalataink j szerint háromévenként kiese- j rélődnek a vállalatoknál a j szülés, a gyermekgondozás | miatt. Éppen ezért a tematika j lényegébén ugyanaz. A tanío- ! lyam százhuszonegy . hállgató- j ja közül például hetvenhárom a kezdő csoportban tanul. Ki- ] emelten foglalkozunk az ti) j jogszabályokkal, elsősorban a i népesedéspolitikai határoza- i tokkal. Gyakorlati foglalkozó-1 sokat is beiktattunk az idén, hogy a szabályokat sokkal jobban megértessük és begyatetett terhesünk van. Általában állómunka van az üzem- I ben, ülőt nem tudnak kapni, így az orvos kiírja őket Az asszonyok nagyon várják a családi pótlék mostani emelését, sokan jönnek érdeklődni ebben az ügyben. Tölli Józsefné dr. a DÉL VI- ÉP jogtanácsosa, egyben a társadalombiztosítási tanács elnöke. Az üzem; kifizetőhelyükön nagy gyakorlatú ügyin te zők foglalkoznak a dolgozók — többségében itt férfiak — ügyei vei. — Rendszeresen ellenőrzik j a ki f ize tőhelyet 7 Az. előadók, a konzultációt vezetők »főhadiszállása« az üdülő egyik földszinti szobája. Sárdi Gyula, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság titkárságvezetője irányítja a tanfolyamot. Tennivalója bőven akad, hiszen mindenki igyekszik megragadni az al- kamat, s az előadásokon kívüli kérdéseire, problémáira is választ vár. A bizalmiak sorban hozták a kitöltött kérdőíveket, amelyeken sok mindenről érdeklődtek, többek között arról is, hogy mennyire becsülik meg munkájukat az üzemekben. Megnéztünk néhányat, s rögtön kitűnt, hogy az utóbbi kérdésre általában azt válaszolták az ügyintézők: szeretnék. ha a r.agy szakmai ismeretet, pontosságot, a sok-sok jogszabály ismeretét megkövetelő foglalkozásukat még jobban megbecsülnék. — Évről évre többen vesznek részt a tanfolyamunkon — mondta Sárdi Gyula. — A vállalatok szívesen elküldik az ügyintézőket, s anyagi szempontból is támogatják a képzésüket, továbbképzésüket. Sőt, most már belső ellenőröket, és olyanokat is javasolnak a fonyódi tanfolyamra, akiknek a beosztása összefügg a társadalombiztosítással. Mi örülünk annak, hogy a vállalatok ennyire szívügyüknek tekintik a társadalombiztosítás színvonalának emelését. Érdekességként megemlítem, hogy a DÉDÁSZ pécsi központja most tizenhárom délkoroltassuk. Néhány hallgatóval beszélgettem a munkájukról és a tanfolyam hasznáról. Kisgyura Attiláné, a nagyatádi cérna- gyár vezető SZTK-ügyintézője. Az üzem dolgozóinak nyolcvan százaléka nő, jelenleg például kétszázan vannak gyermek- gondozási segélyen. Ez meghatározza tevékenységük sajátosságait is. — Milyen az ügyintézők munkája? — Szerintem nagyon felelősségteljes ez a beosztás. Sokan azt hiszik, hogy csak egyszerű szorzásból, osztásból áll a tevékenységünk. Éppen itt, a tanfolyamon haliottani, hogy kétezer jogszabályt kell ismernünk. Tehát mikor az íróasztalnál ülünk, még számolás közben is gondolkodva, pontosan kell alkalmazni ezek Valamelyikét. Sok egyedülálló nő dolgozik az üzemben, ez igen bonyolulttá teszi a családi pótlék kiutalását. — Mi az, aminek legjobban örültek a nők mostanában? — Elsősorban a gyermek- ápolási táppénznek. Eddig ugyanis a fizetett szabadságunkat áldozták fel, vagy ha már az is elfogyott, akkor igazolt hiányzás címén maradtak otthon. Mintegy ötven veszélyez— Igen, a háromtagú ellenőrző bizottság szúrópróbaszerűen megnézi az ügyintézést Persze, nekem az a véleményem, hogy gyakorlati haszna nem mindig van. hiszen az SZTK-ügyintéző szakértő, az ellenőrző bizottság tagja pedig ! laikus, s bizony nem könnyű i fölfedni, ha valamit nem vett figyelembe, nem jól számfejtett. A közeljövőben a szak- szervezeti bizottság megvitatja a kifizetőhely munkáját. Tavaly én tartottam beszámolót a társadalombiztosítási taná- J cséról, -s ott szintén szó esett a kifizetőhelyről. A belső ellenőrök közül III Máriával, a Patyolat Vállalat dolgozójával beszélgettem. Négy éve belső ellenőr az üzemben, s először vesz részt ilyen tanfolyamon. — Szerintem a többi belső ellenőrnek is szüksége lenne erre. Ha például ellenőriztem az SZTK-ügyintézőt, előtte tö- j viről-hegyire el kellett magyaráztatnom a jogszabályokat, J azután elolvastam. Most az egy hét alatt alaposan megisme- j rém ezt a szerteágazó terüle- | tét. S mivel a hibákat nekem keil fölfedni, dolgozóink érdekében is hasznos az ismeretem j gyarapodása. Otthon javasolni fogom, hogy máskor is küldjenek el. A tanfolyam ma fejeződik be, s mind a régi, mind az új ügyintézők nagyobb elméleti és gyakorlati tudással indulnak haza. Lajos Géza I FEKETE KRÓNIKA | Balatonszentgyörgyije történt Üj sorozatot kezdtünk ismét. Ez a mostani azonban különbözik minden eddigitől. Eiső végiggondolásra talán szűkebb lókuszú azoknál, hiszen a megíráshoz egyetlen község szolgáltatta a témát. Balatonszentgyörgy, ez a »magyar tenger« délnyugati csücskénél épült település. A sorozat szerzője nem közismert író. Simon József, a helyi postahivatal vezetője az elmúlt időből, nem kevesebb mint százhetven esztendőből a legméltóbb eseményeket örökítette meg. S a tolira »leg- méltóbb« események — jellemző arra a korra — fekete, gyászszínű események voltak. Hetvenegy történetet irt belőlük Simon József. Egyiket- másikat hangyaszorgalmú kutatóként, megint másokat a ri porter kíváncsiságával. A legértékesebbek közöl válogatott Németh Ernő, aki tizennégyet eljuttatott hozzánk, meleg hangú kísérőszöveggeL Azt írtuk fentebb: első végiggondolásra talán szűkebb fokuszú ez a sorozatunk az előzőknél. Írjuk le most ezt is: csak az első végiggondolásra. Mert Simon József följegyzései mögöttes tartalmat is hordoznak. Vallanak a közvetlen eseményről, de — az értelmével olvasónak — vallanak másról is. Az eseményeket kiváltó okokról, mozgatóSomogyi Néplap rugókrói. Társadalmi problémákról, szokásokról, a falu életmódjáról, a változások okozta válságokról. Az elemi csapások, a zord idő, a pusztulás — független az embertől. De a járvány, a gyűlölködés, az ivás az egyénnél már az embertelen életformába kényszerülés következménye volt. Nagy mesélőkedv, ízes népi nyelv és kifejező erő — ezek a krónikajegyző érdemei. Olvassuk majd írásait úgy, hogy vegyük észre: árulkodik valamiről az is, amit csak egyetlen mondatban Ügy látszik, kezdettől fogva a szentek irányítják a falu sorsát. Szent György az embereket védi a gonosz ellen, Szent Vendel az állatokat óvja, Szent Kristóf a vízen segít át, és a halakat adja, Nepomu- ki Szent János meg a vetésre vigyáz. Csak a »vörös kakas« jár még szabadon. A tűz meg- zabolázását a törökkor óta azonban nem kellett kérni. A mező rongyos hótakaróját elszaggatta a déli szél. Langyos párák földszaga tavaszt ígér. Károgó varjúcsapat kering a vörösen izzó, felhőkkel ciComázott esti égbolt alatt. Éjszaka megfordul a szél. vagy szóban ír le. Néhányat — mintegy reflektorfénybe állítva — kiemelünk. »Proletár« — írja a község egyik negyedéről. így nevezték. Sok mindent elárul ez, s nemcsak a szociológusnak. Az esetek jelentős részében a Fekete krónika főszereplőivé a vasutasok válnak. Ez arról árulkodik az olvasónak, hogy a paraszti sorsba törtek nehezen fogadták be az idegent, a más életformájút. Vagy fordítva: a valamivel »lentebbiek« idegenkedtek a paraszti életűektől. A háborúról mond el jelentős dolgot a jellemző hátországi történet is, amelyben a bíró gyilkossá válik. Simon József munkája talán abban is előrevisz majd, hogy olyan községekben, ahol pislákol vagy még meg sem gyulladt a szülőhelyet ismerni akarás lángja, táplálékot kapva magasra lobbanhat. Reggelre a Balatonról fúj. Veri a fazekakat az ágashoz. Péter Mari néni kenyeret dagaszt. Aztán míg a tészta kel, kínlódik a kemencével. — Ne, te bolond, el ne vidd ám! — mérgelődik a lángoló venicsébe kapaszkodó szélre. — Mit ángyi? — áll meg előtte lobogó gatyaszárral Végh Jóska. — De megijesztettél Evvel a büdös tűzzel meg a széllel vesződök. A bátyád etetés után mingyá elment a hegyre az Anti gyerekke, nem készített jó, kemencébe való fát. Az öregek meg elmentek Vörsre a Rozihó. A vörös kakas 1*03. február I7-én, Donát napján nagy tűzvész pusztított. Leégett a Köztől délre az egész nyugati pajtasor. Donát napját a tűzvész emlékére fogadott ünneppé nyilvánították. Kamarazenei találkozó A második hangversenynap GAZDAG zenei kínálattal i várta a zeneiskolai tanárok III. ] kamarazenei találkozójának | második napja csütörtökön Kaposvár muzsikaszerető közönségét. A délelőtti hangversenyen Bach, Prokofjev, Mozart, C. Franck, Schubert, j A. Schoe dling er, valamint I Ránki, Sári László, Farkas Fe- j renc, Járdányi, Weiner Lászlój műveit szólaltatták meg a szi- j getvári, a nyíregyházai, a sárvári, a dunaújvárosi és a karcagi zeneiskola tanárai. > A délutáni program Verac- cini G-dúr szonátájával kezdődött, melyet Csősz Sándorné (Nyíregyháza) adott elő fuvolán Babka József zong*)rakísé- retével, sokat felmutatva az eredeti mű színeiből, hangulati anyagából. Többet adott azonban a Decsényi-mű II. és i III. tételének előadásával. Itt már segítette, valóban partnerévé vált a zongorán játszó tanártárs is. Juharos Róbert fuvolán először Bach-szonátát játszott j Kasznár József zongorakíséretével. Az oroszlányiak kissé szürkén — bár tanáros pontossággal — tolmácsolták a művet. Sárközy Sonata de Camera című szerzeményével viszont — jogosan — nagy közönségsikert arattak. Juharos Róbert avatott előadója a műnek, mely pedig a tolníácsolót nehéz feladatok sora elé állítja. Kimunkált produkció volt Horváth Béla (fuvola) és Erdélyi Ilona (zongora) első versenyműve, J. S. Bach h-moll szonátája. Játékossága, fel-le- bukó dallamai — akár a vízcseppért zuhanó, majd emelkedő madár — miatt élmény hallgatni Hajdú: Magyar pásztordalok című szerzeményét, melyet nagyszerűen adott elő a dunaújvárosi kettős. Leonardo Vinci D-dúr szonátáját játszották a miskolciak; fuvolán Hegedűs Gyula, zongorán dr. Szilassy Gyuláné. Ezután Ujj Viktor Géza Szonátáját adták elő. A délutánt a legkiemelkedőbb produkció zárta ihletett, méltó, s valóban briliáns tolmácsolással. összefoglalásul a délutáni hangversenyről elmondhatjuk: érdekes módon a mai magyar zene állt közelebb az előadókhoz, ez érződött. Az esti programot Beethoven — ,Majd vágok én, ha szerez jó menyasszonyt! — Szerzek én neked, ne félj! De ha nem akarsz mérgelődni, olyant végy el, amelyik se nem tüzes, ne nem szeles. Jó fával fűlik a kemence. Míg Mári < néni bevet, Jóska kukoricaszárból ökröket meg hegedűt csinál a kisebbik, a köhögős Ferkó gyereknek. Egyszer csak kiabálják az utcán: »Tűz van!« A kisharan- got is kongatják már. Megbolydul a falu. Mári néni be akar szólni Jóskának, de torkán akad az ijedtségtől a szó, majd sikoly- lyal tör elő, amikor hátranéz a pajták felé. — Égünk! Jóska, szalaggy tiama! Engedd ki az állatokat! Jézusom, szűzanyám, mi lesz velünk? Futnak az istállóhoz, pajtához. kopogva, lobogva ég már a nádtető. Közel se lehet menni csáklyával, vödörrel. Ég ipár a szomszéd is. A nagy szél hatalmas csóvákat szór a negyedik, ötödik szomszédba is. Az állatokat . szerencsésen mindenhonnan kiengedték, kiverték a Barát-rétre. Csak egy akaratos kisborjú égett el. Az anyja kifutott, de a szegény párát a nagy füstben nem tudták kihúzni az anyja helyéről. Az asszonyok jajgatnak, az emberek káromkodnak. Kapkod mindenki. Irányítani senkit sem lehet, csak a dühöngő vihar vezeti a repdeső vörös kakast végig az egész nyugatsó pajtasoron. Délre már az egész sor ég a faluvégig, menthetetlenül. —- Csak a házakat mentsük, emberek! Minden udvarba vödörrel, csapófával, csáklyával álljanak az ólakhoz! —■ renF-dúr szonátájának két tételével kezdte Hasur János hegedűn, Kováts Antalné zongorán (Kaposvár). A kezdeti elfogódottság rányomta bélyegét a produkcióra. Egy kissé erőtlen, fénytelen hangok szálltak a j hegedűből. A második tételt már felszabadultan játszották, s Bartók Szonatinájának elő- j adásával sikerült tartós zenei ] élményt adni a »telt háznak«, j A tapsvihar alig akart elülni. Kevésbé megszokott szóló- hangszer a kürt. Hogy »lélek« van benne, azt ezen az esten Bogáthy József (Nagykanizsa) bizonyította Kardos Kálmán segítségével, akinek zongorajátéka »röpítette« G. Ambrosius j szonátáját. Ritka szép percekkel adományoztak meg ben- i nünket. A kötelező magyar mű ezúttal Kodály Zoltán Epigrammák című művéből a 3. é» az 5. volt Frappánsan, virtuozitással hangzottak föl ezek is. Kocsár Miklós Rézfúvós trió és G. Spezzaferri Preludio e- fuga című művének előadásával a miskolciak (Kováts Boldizsár, Zobay Béla, Nagy László), Tóth Mátyás Meditation és Schubert Pisztrángötösének két tételével a zalaegerszegiek (Bancsó Ervinné, Bancsó Ervin, Vas János, Németh Gyula, Lakatos Lászlóné) járultak hozzá az est és a nap sikeréhez. A »HANGVERSENYNAPOT« legföljebb néhány — az utolsó pillanatban lemondott — fellépés zavarta meg. Ik I» Áru lesz a veteményből Fagyzugos helynek mondják a kaposfőiek a Kossuth Termelőszövetkezet kertésze— Jaj, csak a szél nyugatira ne forduljon, mert akkor mindennek vége! Végh Jóska nem tágít Mári ángya mellől. Itt már ketten is elegen vannak. Elégett, ami eléghetett. Szerencsére lejjebb-volt az istálló, a pajta meg a szalmakazal a háztól. — Jóska, tik szerencsések vattok, hogy a keletső soron laktok, mer látod, mink itt minden kódisbotra gyutot- tunk! Mi lesz az állatokkal is még két hónapig? — Né kesereggyen el, ángyi, mink is, meg majd az isten is segít! — Jézusom! A kenyér.^! Az bizony megégett. Amikor Mihály az Anti gyerekkel hazaérkezett a hegyről, hármasban sírtak egyet, és keserű szívvel már csak az állatoknak mentek helyet keresni. Ki tette? Miért? Ki tudja. Péter Miskának csak egy haragosa volt, de annak is leégett a gazdasága. Sokat zaklatták, firtatták, mert az ő szalmakazla gyulladt ki először. Suttogtak sokáig fazékba rejtett parázsról, eltévedt li- dércről, bujkáló szegénylegényről, de az igazat soha nem tudta meg senki. Még Szent Donát sem árulta el, pedig a nagy kár emlékére az ő nevenapját fogadott ünneppé nyilvánította az elöljáróság. Szobrot már nem tudtak állíttatni, mert igen leszegényedtek. Azt adták, ami nem esett nehezükre. Hogy nem dolgoznak többé ezen a napon. (Folytatjuk.) tének területét. Az idei tavasz is kevésszer mutatott eddig nyájas arcot. Jó eredményeik mégis vannak, » leíznek az idén, ahogy ért Szűcs László szakmunkás, a kertészetvezető helyettese mondta. Ezerötszáz négyzetméter földet borítottak be fóliával. Nem az első nap volt ottjár- tunkor, hogy az asszonyok szedték a fűszerpaprikát. Százezer forintot hozott a saláta is. Nemcsak a Somogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezet Közös Vállalkozásának szállítanak, hanem saját, helybeli üzletüknek is, mely szép forgalmat bonyolít le. Már a kelkáposztából is áru lett. Húszholdas kertészet a ka- posfői. Az állandó brigád — tizennégy asszony — éppen * zellert ültette. Egyholdnyi területen terem majd ez a növény. A paprikát és a paradicsomot már kiültették. Kémikusok a bő termésért Az agrokémikusok megvizsgálták Kazahsztán termőföldjeinek mikroelemtartalmát. A talajkémiai elemzések nyomán megrajzolt agrotechnikai térkép, amely főként a mezőgazdaságilag művelhető Szemirecsjá vidékét ábrázolja, arra mutat, hogy e tájon a termőtalajból mindenekelőtt a cink és a molibdén hiányzik. Az érdekelt mező- gazdasági üzemeknek javasolták,_ hogy ezeket az elemeket is tartalmazó műtrágyát használjanak. A kutatók jelenleg a köztársaság más földművelési körzeteiben hasonló vizsgálatokat végeznek. Vizsgálati eredményeik figyelembevételével a terméshozam jelentősen fokozható a kazahsztáni delkezik a bíró. Simon József mezőgaz'!;; sá gban. «
