Somogyi Néplap, 1974. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-25 / 120. szám

MUNKÁSOK A VEZETÉSBEN [Kongresszusi verseny az áfész-ekben A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén irányel­veket fogadott el a munkásosztály társadalmi sze­repének fejlesztéséről, hely­zetének további javításáról. Ez a határozat több éven át talrtó vizsgálódások tapaszta­latai alapján állást foglal a már megoldásra érett kérdé­sekben éppúgy, mint a hosz- szabb távú feladatokban. A többi között abban, mit kell tennünk a munkásosztály ve­zető szerepének további erő­sítéséért, az üzemi demokrá­cia fejlesztéséért, a munkás- osztály közéleti aktivitásának, társadalmi szerepének növe­léséért. A Központi Bizottság állás- foglalásából kitűnik, hogy pusztán jelszavak hangoztatá­sával, intézkedések, akciók el­nevezésével, statisztikai ada­tokat szépítő lépésekkel az irányelvekben rögzített célok kát nem lehet teljesíteni. Minden területen nagyon megfontolt, tervszerű munka szükséges. Azért fontos ezt hangsúlyozni/ mert a munká­sok már csaknem három évti­zede vesznek részt az állam ügyeinek intézésében, a vál­lalatok, üzemek irányító mun­kájában. Mögöttük van tehát egy sor hasznos, jó tapaszta­lat., de figyelmeztető tanulság is, melyet csak tervszerű, át­gondolt munkával lehet hasz­nosítani. Minden korábbi tevékeny­ségünk — kimondva és ki­mondatlanul is — a munkás­hatalom erősítését célozta és szolgálta. Így ez a mostani határozat csak annyiban új és más, mint mondjuk a2 1938-ban hozott, hogy a bekö­vetkezett fejlődés következ­tében ma sok tekintetben más a helyzet gazdasági, politikai téren egyaránt, mint tizenöt évvel ezelőtt. Nem ez a ha­tározat hozta létre a munkás­politikát, nem most kell meg­teremteni a munkásosztály vezető szerepét, hanem az ed­digi eredményekre építve to­vább kell azt erősíteni, fej­leszteni a mai kor lehetőségei és szükséglete szerint. Ez a tevékenység nem tűri a felszínes megoldásokat. Nem sokat tesznek azzal sem, ha a különböző szervekbe be­vonnak vagy beválasztaaak egy-egy fizikai munkást, s ez­zel elintézettnek vélik a mun­kásoknak a vezetésben való fokozottabb részvételét. Azzal ugyanis még aligha lesz érde­mibb a döntés, jobb az ügy­! intézés, demokratikusabb a ! munkastílus, ha a közvetlen I részvétel alatt csak azt ér­tik: legyen fizikai munkás is a bizottságban, a testületben. Ez természetesen nélkülözhe­tetlen, de a feladatnak csak egyik és viszonylag könnyebb oldala. Ennél nehezebb a munkások tervszerű felkészí­tése. Ebbe beletartozik a munkások szakmai, poiltikai képzése, de nagy szerepe van •a munkahelyi légkörnek, a gyáron, üzemen belüli tájé­koztatás színvonalának is. Ahol általában is tájékozatla­nok a munkások, ahol nem ismerik a vállalat ügyeit — a különböző terveket, fejlesz­tési koncepciókat —, ahol a döntéseket nem előzi meg a dolgozók véleményének figye­lembevétele, ot/t a bizottsá­gokban, testületekben részt vevő munkások sem »válthat­ják meg a világot«. P vek óta mondjuk, hogy I— a termelési tanácsko­“ zások és más fórumok nem töltik be szerepüket. Számtengert zúdítanak a munkásokra, nincs érdemi vi­ta, mert sokszor kész helyzet elé állítja a vezetés őket. Ezeket a tényeket mindenki bőven igazolhatja saját ta­pasztalataival. Most azonban már cselekedni kellene. Ha a gazdasági vezetés egymaga nem tud ezen a helyzeten változtatni, kötelessége min­den pártszervezetnek, hogy ke- I resse a hatékonyabb megol­dásokat, amire az esetek több- j ségében az adott keretek is lehetőséget * adnak. Mindez nem jelenti, hogy nem kell gondolkozni újabb, célszerűbb formákon is. Tulajdonképpen azt szükséges nézni: hogyan lehetne egyszerűsíteni a mun­kát úgy, hogy minél több dol­gozó véleménye gazdagítsa, tegye megalapozottabbá az előkészítést és a döntést. Érdemes megjegyezni, hogy itt a legfontosabb a minden­napok gyakorlata. Mert mikor érzi a munkás, hogy tulajdo­nosként, a hatalom birtokosa­ként van beleszólása a válla­lat dolgaiba? Nem akkor, ha ezt nagy hangon hirdetik, unos-untalan hangoztatják, nem is akkor, ha egyik-másik társát ott látja az elnöki asz­talnál. Akkor sem, ha felette­sei lesznek szívesek, és meg­hallgatják, megköszönik ész­revételeit, javaslatait, hanem akkor, ha a vezetői döntések az ő véleményét is tükrözik, j az ő munkáját, életkörülmé­nyeit is könnyebbé, értelme­sebbé, hatékonyabbá teszik. j Természetesen megvan a | fontossága a vezető posztokon va|ó közvetlen / részvételnek is. A párt úgy foglalt állást, hogy erősíteni kell azt a fo­lyamatot, amelynek során a munkások tervszerűen veze­tő funkciókba kerüljenek. Nem kergetünk illúziókat: ma már sem szükség, sem lehe­tőség nincs rá, hogy a mun­kapad mellől közvetlenül igaz­gatóvá lépjen elő valaki. Megvan enne már a rég ki­alakult sora: egyetemeken, fő­iskolákon, a gyakorlati mun­kában és a közéletben egy­aránt helytállók közül neve­lődik a vezetői utánpótlás döntő többsége. Ez az út azon­ban még kiegészítő módszere­ket is igényel. Kevésbé éltünk ezzel a le­hetőséggel, ezért most erőtel­jesebben vetődik fel, hogy mind több fizikai munkás ta­nuljon tovább. Megkülönböz­tetett figyelmet kell fordíta­ni a munkások szakmai, po­litikai műveltségének fejlesz­tésére. S közülük az arra al­kalmasakat — akik megfele­lő politikai képzettséggel, mű­veltséggel, közéleti jártasság­gal rendelkeznek — be kell vonni a vezető testületek munkájába. A következő években alapvető feladatunk mind a párt-, mind az állami, üzemi vezetésben a fi­zikai dolgozók, mindenekelőtt a nagvüzemi munkások ará­nyának fokozatos növelése. Éppen ezért, ha a következő hetekben, hónapokban arról esik szó, mit kell tenni a ha­tározat megvalósításáért, ne általában tárgyaljanak róla, hanem mérjük föl, hogy az i adott üzemben, munkahelyen melyek a tennivalók, s a kü­lönböző intézkedések hogyan kapcsolódnak, hatnak egymás­ra. De még ezen beljil^ sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy más a most munkába lé­pők helyzete, mint a törzs- gárdatagságé, megint más a fiatal munkásoké, mint a csa­ládot nevelő nőké. És folytat­hatnánk az eltéréseket, me­lyek a munkásosztály egységes fogalmán belül jelzik, tükrö­zik a törődés és az intézkedés szempontjából okvetlenül fi­gyelmet kívánó különbsége­ket. Balogh Mária Milliós felajánlások A somogyi áíész-ek is j csatlakoztak a XI. pártkong­resszus és felszabadulásunk 30. évfordulójának Lszteletére in­dított munkaverseny-mozga- lomhoz. A felajánlások a tag­ság által jóváhagyott tervek 3 —4 százalékos túlteljesítését ígérik a kiskereskedelemben és a vendéglátásban. A termelés jobb szervezésével 8—10 szá­zalékkal több árut kívánnak felvásárolni. A megye nagyobb szövetkezeti , ipari üzemei, mint például a siófoki ke­nyérüzem. a marcali húsüzem, a balatonmáriai es a zákanyi betonüzem 5—10 százalékkal növelik termelésüket. Szeret­nék, ha a tervezett nyereség­nél két-három százalékkal többet'érnének él. A 133 szo­cialista brigád, a kiváló egy­ség és a kiváló dolgozó cí­mért versenyzők mindent megtesznek ennek érdekében.,, A szövetkezetek mintegy félmillió forint értékű társa­dalmi munkát ajánlottak fel. Szélesítik a szolgáltatásokat, erősítik a vagyonvédelmet. Vállalták, hogy takarékosab­ban gazdálkodnak. E felaján­lásokat milliókban lehet kife­jezni. Néhány példa ezek kö­zül : A homokszentgyörgyi áfész gondot fordít arra, hogy na­gyobb legyen az étel- és ital- választék a kálmáncsgi és a szuloki meleg vizű fürdőben. Ötezer forint értékű tenyészál­latot szereznek be a nyúlte- nyésztés érdekében. öt kisközség tartozik a ku- tasi szövetkezeihez. Tavaly 66 vagon zöldárut termeltettek és vettek meg, az idén tíz vagon- | nal többet akarnak felvásárol­ni, ebből 60 vagon az uborka, j A kutasi áfész ^szakmai és \ anyagi segítséget ad az általá­nos iskola szakcsoportjának. A mezöcsokonyaiak ötszáz | óra társadalmi munkát aján- ; lottak fel. A siófoki áfész az első a me­gyében, amelyik 400 millió fo­rinton felüli forgalmat tűzött ki célul a tervben, s most még ezt is túl szeretné szárnyalni. A IV. ötéves tervben kétmil­lió forintot fordítottak eddig munkavédelemre, ezt félmil­lióval egészítik ki. Az áfész I KISZ-szervezete Siófokon 15 I ezer forint értékű társadalmi I munkát végez a Virágos Bala­tonért mozgalomban. A Bala­ton Táncegyüttes tíz előadást tart külföldi vendégek előtt, s műsort ad a szövetkezethez tartozó valamennyi községben. A balatonmáriai áfész to­vábbfejleszti a szolgáltatáso­kat. Tíz százalékkal növelik a fűtőolaj ingyenes szállítását, tizenegy százalékkal több tá­pot értékesítenek. Építőrészle­gük 50 százalékkal több lakás­karbantartást végez, mint ta­valy. A szövetkezet dolgozói 500 óra társadalmi munkát teljesítenek. Hat új, szocialista címért küzdő brigádot szer­veznek. A balatonszárszóiak- nál tanulmányi verseny indul j a fiatalok között, s ebbe kap- csolódnak be a tanulók és az j ifjú szakmunkások is. Kaposváron az Amigó j presszó, a Cser vendéglő és a ! kaposszentjakabi szolgáltató- j ház fejlesztését 180 nap társa- | dalmi munkával segítik. El­sőként indított az áfész ver­senyt a területigazgatók között. A marcaliak bekapcsolódtak az »Építsünk közös összefogás­sal óvodát« mozgalomba. A dolgozók 400 nap társadalmi munkát, a szövetkezet 100 000 forintot ajánlott fel erre a célra. A csurgóiak kereskedelmi hetek szervezését vállalták a kongresszus tiszteletére. Rész­jegy-kiegészítés címén 50 ezer forint befizetését szervezik. Az igali áfész 193 000 forint­tal csökkenti az összköltséget. 1975 márciusában kongresszu­si hónapot tartanak, kirakat­versennyel egybekötve. A kongresszusi verseny első sza­kaszában 25 000 forint jutal­mat osztottak ki. A somogyjádiak olcgó és jó minőségű árut — szaporító­anyagot, facsemetét, vetőma­got, tápot, növényvédő szert, naposbaromfit, tenyészállato­kat — adnak a kisgazdaságok részére. Harminc százalékkal több tejet akarnak eladni. A nagybajomi áfész kor­szerűsíti a faáruüzem étkező- helyiségét. A két szocialista brigád társadalmi munkában körülbelül 15 ezer forint ér­tékben kisvasúti pályát épít a munka megkönnyítésére. A já- kói szövetkezeti tagság 15 000 forintért tekepályát épít. Az áfész szocialista szerződést kö­tött a művelődési otthonnal, az MHSZ nagyközségi szerve­zetével. Dévai Zoltán Beruházás, előkészítés rr Ősszel megkezdik Barcson a inészhoinoktégla-gyár építését Barcs térségében szinte egyik évről a másikra jelentős gyárak, üzemek épülnek. A nagyközség környéke erőtelje­sen iparosodik. Az épülő léte­sítmények közül eddig keve­sebbet foglalkoztunk a Dráva partján épülő mészhomoktég- la-gyárral, pedig ez a beruhá­zás egyike a legérdekesebbek­nek. Elég talán, ha csak any- nyit mondunk, hogy ez a gyár az ország építőanyag-iparában egyedi kísérletnek számít. A hazai falazóanyag-terme- iés magyar hagyományaiból következik, hogy nálunk az égetett téglának kizárólagos szerepe van az építkezések­„Vesszőparipám: a víz! ' l" Egy kicsit csodálkoztam, amikor azt hallottam, hogy az Országos Vízügyi Hivatal ki­váló dolgozó kitüntetéssel is­merte el Geges Józsefnek, a Kaposvári Cukorgyár dolgozó­iénak eddigi munkáját. Be­szélgetésünk során azonban siderült, hogy újításai a vizek úsztaságát biztosító berende­lések tökéletesítését szolgál­ák. Csák körülbelül tudja meg- nondani, hogy az elmúlt több nint két évtizedben hány újí- :ási javaslatot nyújtott be. 938-tól dolgozik a gyárban, az jt.venes évek elejétől kapcso- ódott be a mozgalomba. Sokan látták már a dombó­vári vasútvonal mellett a cu­korgyár derítő tavait: a szeny- ryezett víz belesűrűsödött, dónként a szaga is kellemet- enné vált. Ennek megszünte- :ésére dolgozta ki Geges Jó­séi a legnagyobb gazdasági eredményt hozó újítását. A cu- ■.orgyári technológiai vizek isztítása címmel 1971-ben rlyan javaslatot nyújtott be, unelynek pontos hatását még íem is sikerült teljes egészé­jen fölmérni. Gazdasági érté­két 350 ezer forintra becsülték. — A derítő tavakban lassú •othadás folyt. Ehhez az oxi- 'énigény literenként 7 ezer nilligramm volt. Ezt a folya- natot gyorsította meg a javas­atom. iyfinden különösebb be- •uházás néLkül 160 ezer köb­méter víz tisztítását sikerült negoldani oly módon, hogy az oxigén igény literenként 140 milligrammra csökkent. Így elmondva ez egyszerű­nek tűnik. A cukorgyár köz­tudomásúan sok vizet fogyaszt, s ezt nem lehet visszaengedni a Kapósba. Volt olyan év, amikor a gyár több százezer forint bírságot fizetett... A tisztítás után — jellemző a Kapos szennyezettségére — a derítőből a folyóba engedett víz szemmel láthatóan felhígí­totta a Kapos vizét. A gyár pedig 2000 forint bírságot fize­tett ... A cukorgyár újítási feladat- tervében most űjabb javasla­tokat tett, »megint csak a víz­zel foglalkozom, úgy látszik, ez a vesszőparipám^: célja, hogy minél kevesebbszer kell­jen vizet szivattyúzni a cu­korgyártáshoz a Kapósból. A derítőbe eresztett, ásványi sók­ban gazdag vizet pedig öntö­zésre lehessen használni. Es­ténként, amikor hazamegy — segédművepető és vízgazdálko­dási felelős a gyárban — fel- kattintja a íróasztala fölött a lámpát, s filctollal, vonalzók­kal rajzolja fel elképzeléseit. — Negyedszázada dolgozom a gyárban. Időközben kicseré­lődtek a berendezések, a gé­pek, mindig újabbak jöttek. Éppen ez késztetett a gondol­kodásra: nincs olyan új gép. amelyet ne lehetne akárcsak kismértékben is tökéletesíteni. Aránylag még új az a beren­dezés is, amelyik a víz több­szöri felhasználását teszi lehe­] tővé. Most j ezen is gon- ; dolkodom: ho- I gyan lehetne még jobbá tenni műkö­dését. Az asztalhoz ül, gyorsan felrajzol egy papírlapra né­hány vázla­tot: — Ezt át­tettem ide, azt meg átvág­tam, ezt egy­szerűen ki­hagytam . . . A közelmúlt­ban kapta meg a Kiváló újító kitüntetés ezüst fokoza­tát. Ennek előfeltétele, hogy olyan javaslatot nyújtson be, amelynél a kifizetett űjí* j tási díj — a várt gazdasági | eredmény 2—6 százaléka — ; eléri a 36 ezer forintot. Az j újításokon túl más is foglal- j koztatja. — Ebben az évben, a kam­pány indítását követő napon, lesz 80 éves a Kaposvári Cu­korgyár. Idős emberek emlé­kei alapján megpróbálom fel­dolgozni a nyolc évtized tör- I ténetét. Nyolcvan-kilencven éves. hajdan a gyárban dolgozott embereket keres föl, magnó­szalagon rögzíti az emlékeket: milyen volt a gyár környéke, högyan. milyen körülmények között dolgoztak. Régi doku­mentumokat gyűjt. Megvan az egyik, még a felszabadulás előtti igazgató névjegye is, akinek címei fél oldalt tölte­nek ki. Geges József most ötvenhá­rom éves. Tíz éve szép ered­ménnyel szerezte meg az érett­ségit. Mészáros Attila i ] ben. A más alapanyagokból készült kézi falazóanyagok (beton keziblokk, mészhomok- tégla) az össztermelésnek és felhasználásnak a felét sem érikel. Az égetett tégla terme­lése — ma már világos — egy­általán nem tudott lépést 'tar­tani a szükségletek fejlődésé­vel, s időről időre krónikus téglahiány lépett föl. Ez a fe­szültség azzal magyarázha­tó, hogy téglatermelésünk a technikai átalakulás korszaká­ban van. a hagyományos tech­nológiájú (régi körkemencés) üzemek elavultak, továbbá a nyersan.yagtartalékok kime­rülése és a munkaerőhiány miatt is csökkent a termelés. Az új gyárak építése viszont aránytalanul sokba kerülne. A téglaiparban a múló évek tehát mind parancsolóbb szükséggel írták elő az új módszerek, eljárások kutatá­sát. Egyik ilyen a mészhomok- jégla-gyártás. De miért éppen Somogy megyében? Magyarországon — valahol a Duna—Tisza közén — már működik egy régi. elavult kis mészhomoktégla-gyár, a ter­melési tapasztalatokra építve talán szerencsésebben meg le­hetett volna oldani ott a be­ruházást. Vagy tán ők tudták, hogy nem érdemes ezzel fog­lalkozni? ! A felmerült kétségek eloszlatására végezzünk rövid szemlét: mi új­ság Európában a falazó­anyagok termelésében ? Két­ségtelen. hogy kontinensünkön változatlanul az égetett (vö­rös) tégla adja a termelés zö­mét, de a második világhábo- | rú óta rohamosan terjed a mészhomoktégla-gyártás is. Hogy miért? Mert egyszerűbb, olcsóbb az előállítása, s ráadá­sul 'kevésbé munkaigényes, jól gépesíthető, és néhány ember munkája elegendő a gyártás­hoz. Tartóssága és egyéb tulaj­donságai azonosak az égetett tégláéval, s mégis lényegesen olcsóbb. Nem is csoda, hogy a mésfz- homoktégla rohamosan terjed a szomszédos országokban, de Európa más részein is. A Szov­jetunió összes téglatermelése 1950 és 1970 között több mint megnégyszereződött. Ezen be­lül jóval gyorsabban növeke­dett a mészhomoktégla-gyár­tás: tíz év alatt részaránya 17 százalékról 22 százalékra nőtt. Erre a folyamatra jellemző, hogy a Szovjetunió néhány éve 25, egyenként 100 milliós tel­jesítményű mészhomoktégla- gyár berendezését Vásárolta meg Lengyelországtól. De min­denütt dinamikusabban fejlő­dik a termelése, mint a hagyo­mányos égetett tégláé. A len­gyeleknél jelenleg az összter­melésnek a negyede mészho­moktégla, de 1975-ben már az egyharmada lesz. Hollandiában 1950-ben már az összes tégla- termelés egyharmadát adta a mészhomoktégla. Azóta ez az arány 42 százalékra nőtt Ugyanez a tendencia figyelhe­tő meg az NSZK-ban is. ahol a legutóbbi két évtizedben a 19 százalékos »képviselet« he­lyett az összes termelésnek több mint a felét a mészhomoktég- . la-gyárak szolgáltatják. E számok ismeretében még csak annyit kell megjegyez­nünk: a barcsi Dráva-homoft és a Beremendi Cementgyár közelsége miatt Barcs adottsá­gai ideálisak. Hogyan áll a beruházás? Kovács Miklóstól, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat műszaki-fejlesz­tési osztályvezetőjétől megtud­tuk. hogy a leendő beruházás előkészületei teljes gőzzel foly­nak. Lengyelországban egy ta­valy megkötött szerződés sze­rint már gyártják a berende­zéseket, és a lengyel adatok alapján a tervező vállalatnál készülnek az épület tervei. A kivitelező a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat lesz, mely — az építőiparban szokatlan rugalmassággal — hajlandó részlettervek alapján, szakaszos kivitelezésben meg­építeni a gyárat. Jelenleg er­ről folynak az egyeztető tár­gyalások. Az építkezés legap­róbb részleteire is kitérnek, hogy megelőzzék a kínos, hosz- szán elhúzódó tervvitákat. A téglaipar képviselői szinte ál­landóan úton vannak. Pontos ismereteket szereznek például arról, hogy milyen anyagokat tart raktáron a kivitelező, s a listát egyeztetik a tervezőkkel, hogy azok munkájukban lehe­tőleg figyelembe vegyék ezt is. Ha minden jól megy, ősszel megkezdődhet a munka. Csupor Tibor Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom