Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

Felvásárló partnerek segítsége

a zöldségtermesztőknek

Elkészült az új csarnok

Gépek

a jó szerszámokért

A Nagyatádi Konzervgyár körzetében a múlt évben tizenegyről tizenhétre nőtt a bázisgazdaságok száma, s innen szerezték be a nyersanyagnak — a feldolgozásra váró zöldségnek — csaknem a felét. A gyárnak termelő üzemek egyre nagyobb meny- nyiségű árura szerződnek, így -éldául az eddigi 10—20 va- ,3n paradicsom helyett 50— 13 vagonos tételekre kötnek egállapodást. Nőtt a terme- Lzövetkezetekben a saját gé- jit száma — az előző évi z.zel szemben tavaly már ti- inhárom borsócséplő gépük voit, s két BRA adaptert is vettek —, a gyár pedig azon túl, hogy megtérítette az importból származó babvetőmag árkülönbözetét, ajánlásokat is készített a gazdaságoknak.

A konzervgyár úgy is segített a termelőknek, hogy beszerezte számukra a megfelelő zöldborsó-, zöldbab-, uborka-, paradicsom-vetőmagvakat; üzemi bemutatókon új fajtákkal, technológiákkal, tápanyagellátási

módszerekkel ismertette meg a partner gazdaságok szakembereit. A sárgarépa és az uborka fólia alatti termesztésének tapasztalatait már az idén több üzemben hasznosítják. A termesztésben, illetőleg betakarításban részt vevő gépeknek mintegy fele a termelő gazdaságok tulajdonában van, a többit a gyár adja (és hozzásegített a saját gépek beszerzéséhez is). A termelő- szövetkezetek tulajdonában levő géppel betakarított borsó utón például 50 fillér felárat fizet kilónként a gyár. A paradicsom betakarításához konténerekkel siet a termelők segítségére. A Nagyatádi Konzervgyár a múlt évben négy bemutatón főként a gépi betakarítás módszereivel ismertette meg a részvevőket.

A másik nagy zöldségtermeltető szerv megyénkben a Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat. A konzervgyárhoz hasonlóan itt is számottevő az a támogatás, mellyel a termelőket a több és jobb áru előállítására ösztönzik. Különösen jó a kapcsolata a MÉK- nek a somogyi fogyasztási szövetkezetekkel: hét áfész-től szerezték be tavaly az uborkának például majdnem egy- harmadát — több mint száz vagonnal —, s az idén további húszszázalékos emelkedésre számítanak. Itt nyolc bázisgazdaság adja az áruknak mintegy a felét, s ezeknek a száma az idén további négygyei nő. A szakcsoportok száma egy év alatt öttel gyarapodott, elérte a tizenkilencet, ,s ebben az évben ugyancsak néggyel bővül a körük.

Figyelemre méltó az a tevékenység, amellyel a korszerű igényeket igyekszik kielégíteni a MÉK: a múlt évben kilenc zöldségféleségen belül huszonhárom fajta üzemi termesztésére végzett kísérletet. Somogyi és más megyebeli üzemekben kilenc bemutatót rendeztek tapasztalatcserével egybekötve, az áfész-ek és a MÉSZÖV szervezésében négy bemutatót tartottak.

Számottevő az az öszeg, mellyel a MÉK a fóliavásárlást segíti, ezenkívül több termelőszövetkezetet is hozzásegített osztályozógépek beszerzéséhez. Az idén hagymaszedő gépeket juttatnak a szerződő gazdaságoknak. Az öreglaki és a nagybajomi tsz-ben termeltetett egymillió palántát 50 százalékos kedvezményei vásárolhatták. Ugyanitt és a háramfai tsz-ben termeltettek palántát az áfész-ek a kisgazdaságok részére is.

H. F.

Gyorsabban kerülnek a gyakorlatba a tudományos eredmények

Az élelmiszergazdaság tudományos kutatóinak első országos találkozóját kedden rendezték meg a kertészeti egyetemen. Az egyetem rektorának megnyitója után dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásában rámutatott: a tudományos kutatók egyebek között hatékonyan támogatják a lakosság ellátását és a műszaki fejlesztést a termésátlagok növelésére. Az élelmiszeripar négyezer féle terméket gyárt, s ebben része van annak is, hogy meggyorsultak a tudományos kutatások.

Az utóbbi három évben 140 hazai nemesítésű növényfajtát hoztak forgalomba, s ez idő alatt a minősített fajták kétharmadát a hazai kutatók adták.

Nagyatádon, a Danuvia 3-as számú gyárában elkészült az új, 3000 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok. A műszaki átadás után megkezdik a gépek szerelését és a próbaüzemet. Az új csarnokban a gépek munkába állítása azt jelenti, hogy duplájára nő a termelőterület a gyárban. Eddig évente körülbelül 56 millió forint értékű termék készült itt, ezentúl a termelési érték megközelíti a 90 millió forintot. Mint Magyar Vince főmérnök elmondta, bővül az itt gyártott termékek köre is. Körasztalokat — marógép tartozéka ez —, szerszámelemeket és új profilként egyedi szerszámokat gyártanak majd. Az új csarnok üzembe helyezése lehetővé teszi a létszám növelését is, az első feladatnak azonban azt tartják, hogy a régi műhelyekben csökkentsék a zsúfoltságot, jobb munkakörülményeket teremtsenek.

A munkakörülmények javítását egyébként szociális jellegű beruházás is segíti: négyszáz személyes öltöző-mosdó, fürdő, valamint kazánház, gázfogadó és kompresszorház épült az üzemcsarnokkal együtt.

Az új beruházás 60 millió forintba került. Húszmilliót az épületekre költöttek, negyvenért pedig gépeket vásárolt, illetve vásárol a gyár. A gépek egy része gondosan ládákba csomagolva várta már, hogy befejezzék a munkát az építők. A magas műszaki színvonalat képviselő új berendezések teszik lehetővé, hogy gyorsan nőjön a szerszámok gyártása. A tapasztalatok szerint ugyanis országosan nagy az igény korszerű — forgács nélkül alakító — szerszámokra. Ezeknek az igényeknek eddig csak a 85— 90 százalékát sikerült kielégíteni. Az új nagyatádi csarnokban dolgozó munkásokra vár a feladat, hogy a megrendelők kívánságainak megfelelő határidőre, jó minőségben készítsék ezeket. A tervek szerint — a próbaüzem megkezdése után — még ebben az évben 5 millió forint értékű egyedi szerszámot gyártanak.

Az új profil rendkívül munkaigényes: sok — és jól képzett — szakmunkásra van szüksége a gyárnak. E feladatra megalakulása — 1971

óta — készül. Tanműhelyében évente 30 fiatal vizsgázik eredményesen a különböző szakmákból: nagy részük a bizonyítvány megszerzése után is itt marad. Elsősorban rájuk számítanak, hiszen mint a fiatal főmérnök megfogalmazta: »-Ennek a gyárnak jövője van: az új profil meghonositása nagy lehetőségeket teremtett, de hogy miként élünk vele, az a munkásoktól is függ. A mérce rendkívül magas, és mi tudjuk azt, hogy a bizonyítvány megszerzése után legalább 5—6 évre van szükség ahhoz, hogy egy szerszámkészítő valóban értse is a szakmáját.-«

A fiatal gyárban sok a fiatal. A főmérnök irányítása alá tartozó műszakiak átlag- életkora 26 év. A termelést három mérnök, hat üzemmérnök és egyre több techni- j kus irányítja.

K. I. I

»A ffBbSlyCkröknek mindennap kétszer, reggel-este adattasson egy párnak, egy etetésre egy ■felöntő aprított vagy vágott krumpli, erre minden etetéskor egy felöntő örlött hajdinaliszt tétessék.«

(Résziéit az uradalmi

feljegyzésekből, 1818-ból.)

Mondjuk meg nyíltan: a gölleiek nem azért dolgoztak s dolgoznak ma is az átlagosnál jóval többet, mert »szuperszorgalmas« embereknek születtek. Sokkal inkább azért, mert értelmét látják munkájuknak. S az embert ez teszi igazán szorgalmassá. A felszabadulás utáni földosztáskor sok cselédember kapott földet Göllén is, és közülük jó néhány hamar tudott olyan szép állatokat nevelni, s a piacra vinni, mint azok, akiknek ebben már évtizedes gyakorlatuk volt.

Fontos, hogy az ember közvetlenül lássa munkájának értelmét, s amit csinál, abban megtalálja egyéni számítását is. Mindezt megérteni és a gyakorlatban alkalmazni igen nehéz. Különösen az volt a tsz-szervezések idején. Ez volt a hatvanas években a gölleiek dilemmája.

Utunk a termelőszövetkezet irodájába vezetett, Nemes Tibor főagronómussal beszélgettünk.

Szavaiból kirajzolódott a Béke Tsz munkája. A göllei szövetkezet gazdálkodása átlagos. Pillanatnyilag a növénytermesztési ágazat vezet,

Göllei mélyrétegek

Érdekeltségek

de a jövő fejlődését latolgatva a vezetőség még nagyobb súlyt kíván helyezni az állattartásra, ilyenformán közelítve a hagyományokhoz.

— Évi nyereségük felhasználásánál nem köti-e meg kezüket a tagság? Nem kell-e kiosztani az összeg nagy részét? Marad-e felhalmozásra?

— Marad — válaszolta a főagronómus. — Évek óta a jövedelem 30 százalékát fordíthatják beruházásra, s ma már szépen gépesített a szövetkezet. Évi átlagban 2,8— 3 millió forintot tudunk gépvásárlásra fordítani. A kiosztott összeg sem változik sokat, néhány éve tartósan 12— 12,5 millió forint körül van, ez 10 órás munkanapra számítva napi átlagban valamivel több 110 forintnál.

A tsz munkáját azonban nagymértékben meghatározza a háztájival való házassága. A háztáji gazdaságok megteremtése és virágzása már a kezdetben nagyszerűen áthidalta az egyéni és a közös érdekek közötti látszólagos ellentmondást. A háztájiban bizonyos mértékig tovább élnek a régi termelési formák, a régi munkaerkölcs és érdekeltségi rendszer. A nőknél 100, a férfiaknál 150 ledolgozott tízórás munkanap után jár egy-egy hold háztáji. Lucernából 110—120 holdat visznek el a háztáji

gazdaságok. A tsz kedvezményesen lekaszálja, és négyszögölenként három forintért haza is szállítja. Igény szerint ad takarmánygabonát, 237 forintért mázsáját, és kukoricát is. A takarmányrépához feles művelés útján jut a szövetkezet és a háztáji gazdaság. Atomszalmát pedig korlátlanul vihet haza bármelyik tsz-tag. Külön háztáji brigádvezető intézi a dolgokat a szövetkezetnél.

Göllén ma is virul az állattartás. Az 1970-es statisztikai adatok szerint a háztájiban 801 szarvasmarha, 5166 sertés és csaknem 35 ezer baromfi volt A hagyományos állatszeretet párosul itt egy bonyolult, de jól funkcionáló érdekeltségi rendszerrel. Ritka az olyan év, amikor a faluból nem szállítanak el legalább 200 hízott szarvasmarhát. A háztájiból származó nyereség évente csaknem 15 millió forint.

Csakhogy ez a 15 millió forint bruttó bevétel, s mögötte háztáji gazdaságonként tetemes befektetés és temérdek, szinte emberfölötti munka van. Kora hajnali kelés, késő esti fekvés. Mert ugye, ha eszik a jószág, még ma is »ott köll lenni«. S ezért számít a kopott kékfestő kötény göllei népviseletnek.

Miért és kinek dolgoznak ennyit a gölleiek? Egyrészt

önmaguknak, hiszen falun, de

itt Göllén még inkább egy- re-másra vásárolják a különböző tartós és kevésbé tartós fogyasztási cikkeket, amelyek között nagyon sok olyan van, amelyik megkönnyíti a család mindennapjait, s munkaidőt szabadít fel. A másik lényeges törekvés a gyermek taníttatása, jövendőbeli egzisztenciájának mindenáron való biztosítása. Az általános iskolában idén végzők közül például nyolcán mennek középiskolába, tizenketten pedig szakmunkásképzőbe jelentkeztek.

A tanulni induló gyerekek java része visszatér: tökéletesen berendezett ház, gyakran autó várja itthon. Munkát pedig a tsz-ben kap mint traktoros, irodista, gépszerelő! és agronómus. (A helyi tsz- ben ma például 7 egyetemet, illetve főiskolát végzett szakember és több mint húsz középfokú iskolát járt és szakmunkásképzőt végzett ember munkálkodik.) Ök már nem, vagy csak igen ritkán, kisegítésképpen dolgoznak a háztájiban. Azzal, hogy iskolába kerültek, elszakadtak szüleik eszményeitől, és másképp gondolkodnak már. Helyük, szerepük, munkájuk, egzisztenciájuk, előmenetelük kizárólag a tsz boldogulásától, tehát a nagyüzem jó vagy rossz munkájától, lassú vagy gyors fejlődésétől függ. Szemükben a háztájinak mái csak jelentéktelen szerep jut.

Megjelenésük és beilleszkedésük szabja meg a jövendő Gölle arculatát.

Csupor Tibor

Süllyed a ház

M

ár nem sokáig süllyed, lebontják. Üj családi ház volt, háromszobás, tetszetős külsejű. Csak a külső vakolat hiányzott róla, így hát tulajdonosa kérte a lakhatási engedélyt. Hiába. A legújabb dokumentumképeket nézem: megrepedt falak, bontásmaradványok, szétszórt építési anyag, levert vakolat. Csatatér az új ház helyén. S a tulajdonos most itt ül velem szemben. Nyílt tekintetű, kétségbeesett. »Mikor lesz új házam?« Nem tudok válaszolni rá. Beszél, s hagyom beszélni e hasábokon is. Hadd kérje ő a közvélemény ítéletét, hiszen azért jött, hogy megértést és segítséget kapjon. Különben is jobb, ha önmaga mondja el a kálvária állomásait. A bírósági iratokba még lehetetlen betekinteni. A történet szomorú. De előbb ismerkedjünk meg a károsulttal.

Baranyai Vincének hívnak, 1953 óta állatgondozó vagyok az öreglaki Állami Gazdaságban. Ez az első munkahelyem. Hogy miért akartam házat? A gyerekeknek építettem. Két családom van, egy egyetemista fiam meg egy lányom, aki az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál dolgozik. Nekem szolgálati lakásom van Vitya-pusztán. Idővel azért mi is bejöttünk volna Kaposvárra. Még nem tudom, hogy akkor hol dolgoznék ...«

Hosszú szünet. Nem kell töprengenie az eseményeken, hiszen végigélte és sokszor elmondta már. Mégis bizonytalan. Vagy éppen ezért? »A Munkácsy Mihály utcában vettem egy telket Mráv Mihálytól, hirdetés útján. Kétszáz forintba került négyszögöle, összesen 47 200 forintot fizettem érte. Az eladó három házzal odább lakik. Egy nyugdíjas ügyvéd járt hozzá meg valami Balogh Feri bácsi. Ök hárman rendezték úgy még 1971 februárjában, hogy Mráv minél előbb el tudja adni az öt telket. Én voltam az egyik szerencsétlen vevő. Akkor még nem értettem, hogy az ügyvéd úr miért ír nekem leveleket arról, hogy hol meg milyen építőanyagot lehet kapni. Mintha nekik sürgősebb lett volna, hogy építkezzek. Bíztam bennük.-«

Tizenkilenc éves volt, amikor dolgozni kezdett, most negyvenhárom. Munkával, beosztással telt el ez a huszonnégy év. De még így is kellett negyvenezer forint kölcsön az OTP- től. »Ajánlották, hogy Bertalan Bélával terveztessem meg a házat. Építésztechnikus volt a MÉK-nél, most az IKV-nál dolgozik. Hogy aztán átadta-e a munkát vagy csak megosztotta Háncs Bélával, a SZÖVTERV technikusával, igazán nem tudom. Augusztusban már szerettem volna építkezni, jártam a rajzok után eleget. Végre mutattak egyet, tetszett is, 1200-at fizettem érte. Az építési engedély helyett azonban csak a magántervezési bizottságtól kaptam egy papírt. Arra adtak téglát, megkezdtük az építkezést. Ígérték, hogy két-három nap múlva lesz engedély is, de bizony 1972 februárja lett, mire megkaptam. Mintha csak várták volna, mi lesz a házzal?«

A tervezők, az építési hatóság nem vett észre semmit; Kovács József kőműves kisiparos, aki 35 000-ért vállalta a ház építését, nem szólt. Elfogadta a terveket, és dolgozott szorgalmasan.

»Amikor lerakták a középső tartófalat, szóltam a kisiparosnak: nézze csak, megrepedt a fal. Azt mondta: igazodik a ház. Csakhogy mindig nagyobb lett a repedés. Bekenték, hogy ne látsszon. Mráv Mihály állandóan csak jött, nézte, hogy mi lesz. Mintha őt jobban bántotta volna a repedés, pedig neki igazán tudnia kellett, hogy mi az oka. De nem szólt. A kőműves először áprilisban falazott alá a déli sarkon. Több mint egyméteres betontuskót épített. Ezzel még többet ártott. Bemeszeltük a házat, de újra megrepedt. És ez így ment tovább. A kőműves azt mondta: várjunk egy hónapot, ha akkor is süllyed, még rakunk alá. Téglát, cementet vettem újra, semmi sem segített. Ha jól emlékszem, 6 tonna betont építettek be. Még mindig bíztam. Készen volt a ház, ezért 1972 augusztusában lakhatási engedélyt kértem a tanácstól. Megnézte a lakást egy előadó, repedéseket talált. Azt mondta: javítsuk ki, hogy ne lehessen látni a hibát, akkor majd megadja az engedélyt. Nagyon elkeseredtem. Mondták, hogy hívjak szakértőt. Meg is jött, azt mondta: a legjobb lesz lebontani az egészet. Ebből ugyan nem lesz ház soha, süllyed az egész, rossz a talaj. Mit tehetek? Mentem a bírósághoz, bepereltem a kisiparost.«

E

z 1972 októberében történt, azóta háromszor is tárgyalták az ügyet, ítélet még nem született. Baranyai Vince pedig fut fűhöz-fához, tárgyal, kér, lejárja a lábát, és nem érti, hogyan fordulhatott elő ilyesmi. Pedig egyszerű. Igencsak becsapták ezt az embert. Valamit elhallgattak előle, s ehhez már nem kellett más, mint a tervezők felületessége és az építők érthetetlen közömbössége. A ház már nem áll. A fényképezőgép lencséje a múlt hét közepén csak repedezett falakat, tető és ablak nélküli romokat láthatott.

Mráv Mihály, hogy el tudja adni a telket, feltöltette. Korábban ugyanis vízmosás volt ezen a területen. A feltöltés átlagos mélysége két és fél—négy méter között van. Laza a talaj, nem tömörítették, de hát miért is tették volna, ha egyszer a telektulajdonos »elfelejtette« fölhívni rá vevője figyelmét? Vétkességét nem ismeri el, de ez mit sem változtat a lényegen. Ha a tervező, az építő, a tulajdonos tudja, hogy laza a talaj, akkor egy családi házzal több van Kaposváron. Nem tudták.

És a tervezők? Azt mondják a szakértők, a talajmechanikai vizsgálat csak a több szintes épületeknél kötelező. Kaposváron általában 80—90 cm-es alapot terveznek, Baranyai Vince házához is ilyen tervet adtak. De hát nem ismerték a területet? Nem mentek oda akkor sem, amikor kiásták az alapot? Hiszen a laikus is észreveszi, hogy baj van. S akkor miért nem vette észre az építő? Rejtély. Vagy inkább felelőtlenségek sorozatával állunk szemben? Vajon az építési engedélyt helyszíni szemle alapján adták? Tudom, az építési hatóság mindig feltételezi, hogy a tervező kellő gondossággal jár el. Lehet, hogy időnként visszaüt a túlzott bizalom?

»Tessék elképzelni, ráadásul még van egy olyan papírom is'az építési hatóságtól, hogy a házat mindenképpen le kellene bontanom, mert két méterrel beljebb építettük. Ki hallott ilyet? Amikor kiadták az engedélyt, akkor nem tudta senki? Most mondják, amikor — ha le nem bontjuk — magától is összedőlhet a ház?«

Baranyai Vince huszonnégy évig takarékoskodott, családi házra rakosgatta a pénzét. Havi átlagjövedelme kétezer-ötszáz forint. »Van még két malac és 600 négyszögöl föld«. Három- százezer forintot költött a Munkácsy utcai házra. Mire számíthat?

A volt telektulajdonos nem látja be a hibáját A tervezők

érzik a felelősséget csak egy kicsit későn. A kisiparos vállalta, hogy ingyen lebontja és újra fölépíti Baranyai Vince házát. Mi várható a bírósági ítélettől? Nem tudom, de kártérítés mindenképpen. Van-e szerv, hatóság, intézmény, mely egy összegben be tudja hajtani a kártérítés összegét? S ha nem, hát hány év múlva lesz háza Baranyainak?

A felelősség arányának, a felelőtlenség következményeinek megállapítása a bíróság dolga. A közvélemény azonban addig is kimondhatja ítéletét. Mert ne higgyék, hogy Baranyai Vince kálváriájában nincs benne tíz, száz és ezer ember hasonló gyötrődésének, megcsalatásának lehetősége. Somogybán 14—15 000 lakás épül a negyedik ötéves tervben, s ebből több mint 5000 a családi ház. Azt hiszem, ebből is kitűnik: a magántervezés és -építés nagyobb figyelmet érdemel.

Jávori Béla