Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-10 / 83. szám

Divatos sportruhák Velúrból, kordbársonyból 1 A közlekedési erkölcs A nő panfallós kosztümöt visel barna velúrbársonyból; alatta kockás ingblúzt és magas nyakú pulóvert. A férfin bézs színű kordbársony öltöny és testre simuló, kockás férfiing van. A nyakkendő karrierje Akik a divat változásait nyo­mon követik, már bizonyára fölfigyeltek rá: a kirakatokban ismét megjelentek a csokor­nyakkendők. Hanyatlóban van az utóbbi években megkedvelt széles, nagy csomós, zsebken- dős garnitúra? Közhelynek számít már, de így igaz: a divatban nincs új a nap alatt. Legföljebb módo­sul egy kissé, az adott kor ízlé­sének, igényének megfelelően — a lehetőségekhez igazodva. Napjainkban mind elterjed­tebb a praktikus, nem gyúró­dó, házilag mosható, vasalást nem igénylő textília. A nyak­kendők többsége is ebből ké­szül. nem a régen kedvelt és drága tisztaselyemből. ' Egy kis divattörténet. A nyakkendő »pályafutása« ér­dekes és tanulságos is. A franciák szerint a horvátok »találták föl«, a »Napkirály« udvarában ugyanis egy horvát ezred állomásozott, s a kato­nák nyakuk köré tekert sállal védték magukat a hidegtől. A horvátokat croates-nek hívták, a nyakkendő francia neve így lett cravattes. Egy másik elmé­let szerint a nyakkendő való­jában a gallérból alakult ki. A ^ harmincéves háború hőseié ugyanis nagy, csipkés gallért^ visel tele, s fehér zsinórral kö-f tötték meg. Az akkor már hó-f dító, hosszú hullámos haj azon-f ban eltakarta a díszes ruhada-f rabot, ezért a gallér helyett in-f kább a zsinórt kezdték készí-f térni. így alakult ki a díszesenf megkötött sál. J A rokokó korában például aj' díszes zsabót kedvelték. S az- i tán, amikor a népharag elsö-J porté XV/. Lajost s vele eltűnt! a rokokó, a divatban is fórra-i dalom ment végbe. Kialakult^ j 2 a mai értelemben vett nyak-J kendő. A századforduló táján ^ A Portella della Ginestrg-i már az előre megkötötti ünnepség hagyománya húszévi feketében, színesben egyaránt. De változatlanul divat a hú­szas, harmincas évekből is­mert és nemrég újból megked­velt hosszú, széles nyakkendő is. Egyszínű, mintás szövet­ből, műselyemből, jerseyből egyaránt készíthető. A cso­kornyakkendő elsősorban esti, alkalmi viselet, míg a másik erre is, arra is jó. A divat érdekes dolgokat produkál: képes egyes ruha­darabokat valósággal kitörölni a gardróbból s helyükbe más öltözetet kreálni. A nyakkendő is volt már kegyvesztett hosz- szú pályafutása során. Még három-négy évvel ezelőtt is gyakran viselték — főként a fiatalemberek — esti alkal­makra, ünnepi öltözékként a fehér garbópulóvert, hétköz­napokra meg az ingpulóvert, a színes garbót. E két közkedvelt darab napjainkban is népsze­rű, nem kell félretennünk. A nyakkendő — és főként a cso­kornyakkendő — azonban új­ból elegánssá, választékosabbá teszi a férfiak öltözékét. A közlekedésnek rom összetevője van: az em­ber, a jármű és a pálya. Kö­zülük a legfontosabb az em­ber. A jármű lehet rossz mű­szaki állapotban, az út pedig veszélyes, de végül is az em­beren múlik: közlekedik-e ki­fogásolható gépjárművel és figyelembe veszi-e az útvi­szonyokat. A KRESZ előírja, hogy mit köteles tenni a járművezető, mi tilos és mi ajánlatos. Pa­rancsot ad, és megkövetel va­lamilyen cselekvést, például hídon tilos megfordulni, meg kell állni a rendőr karjelzé­sére, segítséget kell nyújtani a sérültnek és így tovább. Függetlenül attól, hogy vala­ki egyetért-e. érzelmileg azo­nosul-e a követelményekkel, köteles azokat betartani. El­lenkező esetben a szabálysze­gés jellegétől — ez az elsőd­leges tényező — és az ered­mény súlyosságától '•— ez a másodlagos tényező — füg­gően szabálysértési vagy bün­tetőjogi felelősségei tartozik. Ezek az úgynevezett külső szabályozók azonban nem elégségesek. Sokkal fontosabb hogy az egyén magáévá tegye a társadalmi érdeket képvi­selő viselkedési követelmé­nyeket. Ezeket a követelményeket a KRESZ-ben fogalmazták meg. Nem kizárólag azért kell be­tartani például a sebességkor­látozásra yonatkozó előíráso­kat, mert ellenkező esetben felelősségrevonás következik, hanem azért, mert azok — a tapasztalatok szerint — szük­ségesek és társadalmi érdeket szolgálnak. A közúti forgalomban az egyén a közösséghez, ember­társaihoz való viszonyáról is hitet tesz. Vajón hogyan mi­nősíthető annak a gépkocsive­zetőnek az önkritikája, aki elütött egy idős kerékpárost, és miután megállt, körülné­zett, majd elhajtott a hely­'"»gr paszta! jak, hogy a megkülön­böztető fény- és hangjelzőt használva közlekedő mentő­nek sem adnak elsőbbséget a gépjárművezetők, sőt gyalogo­sok sem? Pedig az elveszte­getett, percek emberéletbe ke­rülnek. Az egyén felelőssége sok­rétű. Hányszor foglalkoztak a hozzáértők az alkohol ve­szélyével, és mégis, milyen sokan okoznak balesetet itta­san? Vagy sokan tudják ma­gukról, hogy alacsony a vér­nyomásuk, és mégsem kérnek tanácsot orvostól. Pedig fi­gyelni kell rá, mert ájulást idézhet elő. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor nyilván­való a közlekedő durva sza­bályszegése. Gyakori jelen­ség, hogy egyesek erőszako­sak, és jellembeli fogyatékos­ságaik miatt nem tartják szem előtt embertársaik érde­keit. Az ilyeneknek önkriti­kája, felelősségérzete, lelkiis­meretük fejlettségi szintje alacsony. A közúti forgalom részvevőjének azonban türel­mesnek kell lennie, előzékeny magatartást kell tanúsítania. Csupán arról van szó, hogy annyi tiszteletet adjunk má­soknak, amennyit mi ma­gunknak elvárunk. Vezetés közben erkölcsi kö­telesség azt is szem előtt tar­tani, hogy ha mi pontosan betartjuk is a szabályokat, még nem biztos, hogy elke­rüljük a balesetet. Ezért kell fokozottan figyelni a jobb- kézszabályra, a gyalogátkelő­helyek előtti óvatosságra stb. A közlekedésben is tartsuk be a társadalmi együttélés írat­lan szabályait! A balesetek egy része bizo­nyítja, hogy akadnak gépjár­művezetők, akik már elfelej­tették a KRESZ egyik vagy másik renlelkezését és rutin­ból vezetnek. Pedig mindnyá­H. Takács Beáta hasznos könyve: Házilag készíthető ruhák A házi varrás világszerte népszerű és ez a népszerűség egyre növekszik. Ehhez a tö­rekvéshez nagy segítséget nyújt H. Takács Beáta könyve, amely a MINERVA gondozá­sában jelent meg. Pontosan 86 szabásmintát és 86 modellt ta­lálunk a könyvben. Igaz, ezek közül a nagyobbik rész 46-os, a kisebbik rész 52-es konfek­cióméretnek felel meg, de ha figyelembe vesszük, hogy egy szabásminta átlagosan 3—4 cm-rel módosítható, bőséges méretválasztékot kaptunk. Az elmúlt évekhez viszonyít­va alapvető változásokat ta­pasztalunk a divatban. Ezekre a változásokra aprólékos gon­dossággal figyelmeztet a könyv, s megtanít bennünket a most divatos díszítések: tűzé­lérok, övék, zsebek újszerű al­kalmazására. A ruhaanyagok között újak — bőrök, műbőrök, szőrmék', műszőrmék — is divatosak. Ki­derül, hogy ezeknek a kezelése egyszerűbb, mint a szövött vagy hurkolt anyagoké, de azért ennek a munkának is megvannak a műhelytitkai, egyszerű és ésszerű fogásai. A könnyen érthető, világos leírás alapján elkészíthetjük a szabásmintánkat. Ennek a mű­veletnek fő követelménye a pontosság, a gondos mértékvé­tel. De milyen szín a divat, mennyi anyagra van szüksé­günk? Hogyan szabjunk, jelöl­jünk, próbáljunk? Mindezekre az izgalmas kérdésekre vála­szokat kapunk a könyvből, amelynek szabásmintáit Som­ló Pétemé, rajzait Soltész sek, piék, szegők, fodrok, gal- I Nagy Annd készítette. jak hMefeasége, hogy frissen tartsuk tzabályismeretünket. Az esetek többsége azonban azt bizonyítja: nem is a 6za- hályismeretek okoznak gon­dot, hanem a meg nem tar­tásuk. Gondos, figyelmes és fe­gyelmezett vezetéssel tehát a balesetek többségét meg lehet előzni. Mégis kialakulhatnak olyan körülmények, amelyek­nek következtében az utasok megsérülnek. Ilyenkor a gyors és szakszerű segítség gyakran életet menthet. Ezért van szükség arra, hogy a közlekedésben részt vevők — elsősorban a gépkocsivezetők — ismerjék a balesetkor követendő eljárá­sokat, és szakszerű segítséget tudjanak nyújtani arra rászo­ruló társaiknak. Ezt a célt szolgálja a megyei közleke­désbiztonsági tanács és az egészségügyi felvilágosító köz­pont egy hét múlva induló »Vezetés és egészség « című előadássorozata. Dr. Gelencsér István alezredes, a Somogy megyei Rendőr­főkapitányság vezetőhelyettese anyagok a szépség szolgálatában A tavasz új divatot diktál «■ öltözködésben és a kozmetiká­ban is. Mit kell tudni az idei tavasz kozmetikai »csemegéi­ről«? A közelmúltban rendeze ti nemzetközi kozmetikai kong­resszus, a különböző versenyek és bemutatók következtetés sí szerint az idén forradalmasít­ják a kozmetikai ipart. Ter­mészetes, hogy »friss anyago­kat« igyekeznek a szépség szolgálatába állítani. A modern kozmetika fő tö­rekvése a bőr víztartalmának fokozása, hiszen ez rugalmassá és feszessé teszi az arcot. A* öregedés késleltetésére a sza­bad levegőn való mozgást, va­lamint a különböző masszá­zsokat ajánlják. A kémiai anyagok összetétele is egyre inkább a természetes anyagok felé kanyarodik. Elsősorban a vitaminok — az A, B, C, D, E és F-vitamin — használata kap fontos szerepet. A kamillaki­vonaton kívül a Herbária-bol- tokban vásárolható megannyi gyógynövény tartalmaz házi­lag használatos pakolásokhoz megfelelő anyagokat. Édesség — az ünnepekre Narancstorta Nyolc tojás sárgáját habosra I keverjük öt dkg cukorral,! majd öt tojás fehérjéből 6 dkg í cukor fokozatos hozzáadásával kemény habot verünk. A ket­tőt össze vegyítjük; hozzá­adunk 10 dkg lisztet és 5 dkg finomra vágott narancshéjat. Tortaformában — lassú tűz­nél — megsütjük. Amikor ki­hűlt, három részre fölvágjuk, és narancskrémmel megtölt­jük. Narancskrémtöltelék: 20 dkg vajat habosra keverünk 20 dkg cukorral, öt dkg finomra vágott — vagy reszelt — na­rancshéjjal és egy narancs le- vével. Megtöltjük a tortát, a tete­jét cukormázzal vonjuk be. Narancsgerezdekkel díszítjük. o OTTHON CSALÁD Kell-e a hoz Feltámadóban egy letűnt kor divatja Mostanában újra divatba jött a hozomány. Nyíltan vagy szemérmesen, avagy sejtelme­sen hallgatva róla, ismét gyűjtik a lányok a stafírun- got, virágkorát éli a kelen­gyekultusz. Az elmúlt két- három évtized alatt az egyenjogúsághoz jutott »gyen­gébb nem« új társadalmi helyzetének birtokba vételé­vel volt inkább elfoglalva: szakma, megfelelő iskolai végzettség elsajátítására tö­rekedtek inkább a lányok, Felicie Chilanti g Hárem zászlót j Salvatore Giulianónak | plasztronnyakkendőt viselték, kis tűvel díszítve, esti alkal­makra pedig a keskeny sza­laggá csökevényesedett hum­bugot. A két világháború kö­zött a sztár a vidám pillangó Volt, közismertebb nevén: a csokornyakkendő. A legfrissebb divattudósítá­sok szerint Londonban és Pá­rizsban már ismét divat a csokornyakikendő. Fehérben, Somogyi Néplap szünet után éledt újjá: a ha­gyomány az első világháború előtti időkből ered, amikor egy parasztmegmozdulás Szi­cília egész társadalmát meg­rázta. A szervezkedés néhány vezetőjét és irányítóját, — mint például a corleonei Ber­nardino Verro képviselőt, a Santo Stefano Quisquina-beli Panepinto képviselőt és Bar- batót, a nyugat-szicíliai pa­rasztszövetségek vezetőjét, a mozgalom lelkét — a maffia és a nagybirtokosok bérgyil­kosai megölték. t Éppen Barbato, a szakszer- ? vezeti vezető kezdeményezte r május 1. megünneplését Por- ' tel la della Ginestránál. A három környező városka né­pe a munka ünnepén össze­gyűlt a rekettyével, galago­nyával benőtt, derűs völgy- teknőben, a két kopasz láva­hegy, a Cumeta és a Pizzuta- hegy közt. Barbato egy szikláról szok­ta elmondani ünnepi beszé­deit. Ez a kő a völgy köze­pén emelkedett és éppen róla nevezték Barbato-kőnek. Te­hát itt gyűltek össze 1944-ben a parasztok. Gyanútlanul jöt­tek. A Portella della Ginest ra egyébként Giuliano dalmáihoz tartozott. vetélésekkel — az elszenve­dett sérelmek és igazságta­lanságok fejében. Azok közé a mozgalmak közé tartozott, amelyek homályos, általános­ságokba vesző kinyilatkozta­tásokra támaszkodva sarjad­nak ki, és erősödnek meg, de aztán szétesnek; néha egészen el is tűnnek, mihelyt az ál­talánosságokba vesző érzelmi síkról politikai-gazdasági programokra térnek át. A szeparatizmus egyetlen alapja az a fennen hirdetett kíván­ság volt, hogy Szicília legyen független állam, szakadjon el az anyaországtól. Ebben a sommás és felüle­tes jelszóban ellentétes érde­kek és érzelmek keveredtek. Általában a szicíliaiak törté­nelmi múltú elégedetlenségét fejezte ki, neheztelését arra az államra, amely szenvedés­re ítélte, gyötrelme« háborúk­ba sodorta, s megtagadta né­pétől a munkát, a kenyeret bjro- sokszor, a szabadságot pedig mindig. Csakhogy ebben az időben Az elégedetlenségnek és a a szeparatizmusnak nevezett kollektív népharagnak ebbe a uj politikai mozgalom is láb- , ra kapott. Sokrétű, zavaros folyan'lataba azonban más is mozgalom volt ez, némi idea- vegyult­1 izmussal keverve és megte- A főúri nagybirtokok tulaj- tézve kártérítés- és területkö- donosai jól tudták, hogy Olaszország az ellenállási harc után demokratikus, megújulá- soikra és reformokra kész or­szág lesz. Az első demokra­tikus kormányok már meg is hirdették az agrárreformot, és a kormányokban részt vevő majd minden párt fölvett a programjába ilyen reformot. Tehát a szicíliai birtokos arisztokrácia számára a sze­paratizmus azt a lehetőséget kínálta, hogy megmeneküljön az agrárreform bevezetésétől. * * * Kelet-Szicíliában, Messina és Catania tartományban vi­szont, ahol már modern bur­zsoázia nőtt föl, a szeparatiz­mus kidolgozottabb ideológiai köntösben jelent meg. Egy­részt nyitva állt a föderalista politikát hirdető Risorgimen- to-hagyományok * felé, más­részt hajlandó volt tárgyalni az állammal egy sajátos al­kotmányon alapuló tartomá­nyi önállóságról. A szepara­tizmus katonai vezére Canepa egyetemi tanár volt. (Folytatjuk.) • (Risorgimento — az olasz nép nemzeti felszabadulásáért és or­szága egyesítéséért a XIX. század­ban folytatott harcának irodalmi elnevezése.) ami a társadalmi munkameg­osztásban biztonságot nyújt számukra. Most azonban újra fellángolt a gyűjtés. A pártá­ban maradás »félelme« elől — úgy rémlik — ágynemű-és törölközőtornyok, illetve va­donatúj szobagarnitúrák sán­cai mögé menekednek az asz- szonyjelöltek. A szülők pe­dig »rátesznek még egy la­páttal« a hajadon buzgalmá­ra: családi házat, telket, au­tót kuporgatnak össze, hogy amikor eljön az ideje, »kapó- sabb« legyen a lány. Az új divat hívei közben megfeledkeznek arról, hogy éppen a jó szándékú fiatal­embereket ijeszti el a hival­kodó hozomány és a számító­kat teszi egyre nagyobb »ét­vágyúvá ...« Tegyük föl te­hát a kérdést: kell-e egyálta­lán hozomány? A válasz egy­értelmű: a mértéktartás ha­tárain belül jó, ha a fiatalok nem kezdik alapvető gondok­kal az életet. Olyan áron azonban nincs szükség rá, amikor gyomorbetegséget iszed össze a lepedők gyűjtése közben rosszul étkező fiatal szövőlány, vagy »kivagyisá­guk« bűvkörében eladósodnak ia szülők. Régebben ágyneműk és edények, egy szoba- és leg­följebb még egy konyhabútor volt a természetes, elfogadott mérce a hozománynál. Ma a fiatalok többnyire mindket­ten keresőként kezdik közös életüket, s alapvető gondjuk |a lakás, az otthonuk megte­remtése. Ezért a célért per­sze érdemes — és kell is — ^takarékoskodniuk, de termé­szetesen kölcsönösen, mind­kettőjüknek. Rár tehát egy letűnt kor idivatját, a kelengyehalmozást 'újra föltámasztani, és kizáró­lag a lányok feladatává tenni |a közös jövő anyagi alapjai­nak megteremtését. K. fi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom