Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 82. szám

Turbina Százhalombattára j Politikai iskola, sietem A Láng Gépgyár turbinaszcrelő-csarnokában szerelik a Százhalombattára kerülő 230 megyvaílos turbinát. Az üze­mi próbák után a gépőriást április végén szállítják a Du­na menti Hőerőmű Vállalathoz. Plusz 250 város Á Szovjetunió tíz év óta az első helyen áll a világon a la­kásépítés arányait tekintve. A IX. ötéves terv irányelvei sze­rint az ország lakásalapja to­vábbi 5(15—575 milli > nígyzet- méterrel gyarapszik. Az id-' mintegy 12 m'llij szovjet em­ber költözik új lakásba. Az ytób’ol években mintegy száz új város neve jelent meg a Szovjetunió térképén, és j-ámos meglevő város hatal­mas lakónegyedekkel bővült. '085-ig a Szovjetunióban tö­bbi. körülbelül 250 várost és több ezer mikrokerületet épí­tenek föl. a Szorosabb együttműködés a megyeszékhely és a járás között KujJOSVár vonzási körze­tének szerepe túlnő a város ha­tárain, befolyásolja a járás községeinek életéi. A megye­székhely gyors iparosodása óta pedig ezernyi szál hűli össze a kaposvári járás községeit a vá­rossal, hiszen csaknem tízez­ren járnak be dolgozni, s ők teszik ki az összes ipari ingázó mintegy kilencven százalékát, áppen ezért a városi pártbi­zottság a munkúsközponlú szo­cialista várospolitikát már nem tudja megvalósítani a járási pártbizottsággal való szoros, tervszerű együttműködés nél­kül. S ez még csak az egyik, noha fő oldala az egymásra­utaltságnak. A járás központ­ja szintén Kaposvár, a kör­nyéken lakó emberek ellátásá­ban, művelődésében nagy sze­repe van a városnak. A járás a maga adottságait tekintve me­zőgazdaságával és a felszaba­duló munkaerővel segíti a me­gyeszékhelyet. A városból vi­szont számtalan pedagógus, műszaki, számviteli szakem­ber, egészségügyi dolgozó jár ki a községekbe. A város és a járás pártbi­zottságai, tanácsai között ed­dig is volt együttműködés, töob fontos lémát közösen vi­tattak meg. Ez azonban eseten­ként fordult elő, nem tervszerű MINDEN ELADÓ A félretapa?ott sarkú cipő és a Máriagyűörpl származó, zománcozott kis szentkép, a ki tudja, mikor kinőtt bébi­sapka és a kicsorbult élű fű­rész, a nyelét vesztett kala­pács — és minden, 'ami az emberek mellől, kezéből, használati értékét veszítve kikerült — a kirakodóvásá­ron esetleg vevőre találhat. Nehéz lenne eldönteni, hogy kik várják türelmetlenebbül minden hónap első vasárnap­ján a vásárt: az eladók, akik gondosan válogatnak a régi nolrnik között, hogy csak a könnyen nélkülözhetőket rak­ják a porba kiterített pokró­cokra, vagy a vevők, akik mindig megújuló kíváncsiság­gal és ritka darabok remé­nyében már reggel hatkor ott turkálnak a molyszagú ru­hák, az idők folyamán vé­konyra reszelt pengéjű kony­hakések között. A végered­mény: sokan vannak. Az em­beráradat a sietés látszatát kelti, pedig minden árus előtt áll valaki: vitatkoznak, hado­násznak. Gyermekkocsi eladó — ol­vasom az egyik ablakban, itt pedig kínálják, hiányzó gu­miabroncsai, barnásra kopott fehér színe ellenére. Van bú­tor is: mellette egy Ford mikrobusz várakozik, két garnitúra is elfér benne. Az eladó egy fotelben ül, s ha nem az utcára rakta volna ki a mustársága színű huzattal borított portékáját, azt 1 hin­ném, barátságos szobájában érzi magát: lábát keresztbe rakja, szájában Marlboro füs­töl, és unottan szemléli a pa­pucsárus körül tébláboló ve­vőket. Kis darab, nagyobb érdek­lődés — alapképlet a vásá­ron. Ezért vannak mindig többen a varázslatos krumpli- hámozót kínáló, vagy a pa­pucsok szépségét dicsérő el­adó körül. A mester — aki piros és barna papucsokat ajánl minden arra járónak — szemében vágyak égnek a ve­vő iránt: — Ezt neked ajánlom — mondja így —, tolnai típus, magáért beszél! Mindenki hiányolja, ha nincs még ne­ki. Tolnai! Meg is veszik, mert min­denkiről azonnal megállapít­ja, hogy hányas a lába, s már csomagolja is a pirosat vagy a barnát. Mert a tolnai az tolnai! A világ közepe lesz a ka­Somogyi Néplap scanyél: fiatalember — zöld szafárikabátban és trapéz sza­bású, világosszürke nadrág­ban — alkudozik rá egy idős házaspárral. A bácsi szemé­ben benne van: húsz éven keresztül használta. kemény bőrű tenyerétől lett fényes a rúd, s már adná is, akár hu­szonöt forintért. Élete Dárja azonban harmincra tartja, s a fiatalember hátat fordít. Később már a kezében lát­tam, talán huszonötért. Mert ilyen is van a vásárban. Szá­zat adtam volna érte. Én azonban egyszerű szem­lélődő vagyok, s elnézem, megcsodálom a ráncos arcú öregasszonyt, aki ki tudja, a világ melyik tájáról érkezett karcsúsított inget tart a kar­ján. és mozdulatlan várako­zásában benne van a nyu­galom, hetven év megállapo- dottsága: ha ilyen is kell, hát jöjjön érte valaki! Másik ke­zében az időt kopott bár­sonnyá változtató unoka nad­rágja lóg, szomorúan hirdet­ve: hol van. már az a csibész, akinek — valamikor — még a zsíros kenyeret is úgy kel­lett a szájába adni... Hajdan volt úriasszony — mit is árulhatna? — kávéfő­zőt kinaL Szétszedi, összerak­ja, s elmondja, hogy csak ez-J zel lehet igazi feketét főznie nem kell hozzá túl sok da­rált kávé, s mégis, asszonyom1 — mondja —, a legfinamab- bat ezzel lehet csinálni. — A vevője türelmes. Ügy tűnik,1 mindent elhisz, hagyja, hadd1 beszéljen a bundás féíkahát- ba öltözött eladó. Bólogat, só megfontoltan hallgatja a sza-J vakat. Nagy tapasztalata le-J hét, legalább hetvenéves, fej-J kendős, öreg néni. f Vastag talpú, fehér cipő, szűk kordbársony nadrág, fe­szes pulóver: mindkét fiatal lányra jellemző. Ha ideküld-i tek, hót ideküldtek arckifeje­zéssel ülnek a puszta földre rakott két tőktől, akik a »világ leg­szebb« áruját kínálják a höl­gyeknek, mert »drága nagy- sád, a bóvlit, azt vegye meg a boltban!« A »nagysád« azonban nem vesz semmit, s a kékfestő nekem magyaráz­za el, hogy mikor, hol és mit firkáljak a jegyzetfüzetembe. Megszakadás nélküli lánco­lat. Az utóbbi években a ki­rakodóvásárokra egyre több kíváncsi megy el, s egyre több lesz az árus is. Ók tud­ják, miért. Az idős asszony — falusi­nak nézem — egy fehér Da­cia csomagtartójába pakolja vissza a megmaradt árijt. De pakol már mindenki, tizenegy óra van. Az el nem adott ru­hadarabokat. elkopott cipőket becsomagolják, • s lassan el­indulnak hazafelé. Van, aki kézikocsit húz maga után, a fekete napszemüvegesek — akik feje fölött tarka sátor­tető feszül — gépkocsival tá­voznak. Elmennek az érdek­lődők, megszűnik a forgatag­ban az autók tülkölése. Az árusok és régi holmijaik már nem foglalják a helyet, Szabad utat kap a Zsiguli és a Dacia a megürült út­testen. Mészáros Attila program szerint. Tavaly pél­dául jó összhang és szoros együttműködés alakult ki a tsz-ek egyesülésének előkészí­tésében. A Politikai Bizottság, amikor megtárgyalta a városi pártbi­zottságok munkájának fejlesz­tését, a városi és a járási párt- bizottságok közötti együttmű­ködés, szorosabb munkakap­csolat fontosságára irányította a figyelmet. A megyei párt-vb feladatterve szintén kiemelte, hogy a városok és a járások pártbizottságai tervszerűbben működjenek együtt a jövőben. Ennek jelei már eddig is meg­mutatkoztak, például abban, hogy a járási hivatal és a vá­rosi tanács együttműködési megállapodást kötött erre az évre, a járási pártbizottság egyik titkára tagja lett a vá­rosi pártbizottság politikai munka bizottságának. Sok kérdésben eiőzete sem megbeszélték a tennivaló­kat. A két végrehajtó bizott­ság most együttes ülésen tár­gyalta meg, mjben és hogyan működjön együtt. Ez kiterjed ezután a városfejlesztésre (a járás véleményét is figyelem­be veszik), a kereskedelemre, íz ellátásra, a közművelődésre és -oktatásra, az idegenforga­lomra stb. A legnagyobb se­gítséget a város a zöldség-gyü- mölcsellá fásban, a járás pedig a szolgáltatás színvonalának emelésében kérte. Az egész együttműködés kö­zéppontjában azonban a tíz­ezer bejáró helyzete, sorsa, fej­lődése áll majd a kaposvári járásiak kérésére. Ezt megkö­veteli a munkásság helyzeté­nek javítása, a bejáró dolgo­zókkal való nagyobb törődés. Ugyanis csaknem 70 százalé­kuk szakképzetlen, sőt egy ré­szük tegnap még a mezőgaz­daságban dolgozott. Ez nagy feladatot ró a két pártbizott­ságra, a két tanácsra, s azokra a községekre, ahol laknak, s azokra az üzemekre, ahol dol­goznak. Egy két évvel ezelőtti statisztika szerint Szennáról 400-an, Hetesről, Kaposmérő- ből, Somogyjádról 50Ó—500-an, Mernyéről, Nagyberkiből 700— 700-an, Kaposfőrő] 900-an jár­nak be dolgozni a városba. Kö­zülük 350-cn a textilművekben, 400 a ruhagyárban, 600 a vil­lamossági gyárban, 450 az elektroncsőgyárban, 500-an a húskombinátban, 450-en az ál­lami építőiparban, 450-en a Vo­lánnál dolgoznak. Nincs tehát fontosabb feladat, mint az, hogy a bejárás miatti nehéz­ségeket áthidalva megoldják a politikai, általános és szakmai továbbképzésüket. Egy olyan javaslatot is meg­fogalmaztak, hogy a két vég­rehajtó bizottság egyetértése nélkül ne telepítsenek ipart a kaposvári járásba. Ennek szel­lemében szorgalmazták a köz­ségek és az üzemek közötti tartalmas kapcsolat kiépítéséi. A bejárók között például na­gyon sok a párttag, s az utazás miatt sem itt, sem olt nem járnak pártoktatásra. Érdeme;: lenne általánossá tenni a batéi TÖVAL kezdeményezését: megállapodtak a községek párt- szervezeteivel, s azoknál jár­nak politikai képzésre a dol­gozóik. A jövőben a járás és a város egyezteti a pártokta- tasi év előtt a bejáró dolgozók beiskolázásával kapcsolatos tennivalóikat. A bejáró pártta­gok helyzetét mindkét pártbi­zottság titkári értekezleten vi­tatja meg. A tanulás termé­szetesen a pártonkívülieknek is nagyon fontos, hiszen a tíz­ezer bejáró több mint fele har­minc éven aluli. Nagyon jó el­képzelés. hogy a községi taná­csolt megszervezhetnék a nyolc általánost nem végzettek to­vábbképzését, korrepetálását. Több község összevontan sza­badegyetemet indíthatna a be­járóknak. A KISZ-tagok és az úttörők könyvet vihetnének nekik a könyvtártól a házig mozgalom keretében. Ez a sok ötlet mind megva­lósítható, s egy irányban hat. A város és a falu között ingá­zó új és régebbi munkások és munkásnak öntudatát erősíti, szocialista gondolkodását érle­li. Ez szintén közös érdek, mert a bejárók közül nem egy hord- ja-viszi a helytelen nézeteket. Nem munkás még a szó igazi értelmében, erősebb benne a kistulajdonosi szemlélet. Sem a városnak, sem a járásnak, sem az üzemnek nem mindegy, mi­kor erősödnek meg bennük is, a többiekben is a munkásságra jellemző erkölcsi jellemvoná­sok. A kél testület állandó­an napirenden tartja a bejáró dolgozók közgondolkodásának helyzetét, fejlesztésének fel­adatait, közéleti szereplésüket, közlekedési gondjaikat. Gyak­rabban rendeznek találkozókat az üzemi munkásoknak és a mezőgazdasági dolgozóknak a munkás—paraszt szövetség erősítése érdekében. Ez az ülés kezdeté volt a szorosabb együttműködésnek, jó fóruma annak, hogy meg­mutassa: mennyi még a kiak­názatlan lehetőség, amellyel pedig mind a város, mind a járás fejlődését meg lehet gyorsítani. A vitában elhang­zott javaslatokkal kiegészítik, s véglegesen írásba fektetik a két pártbizottság együttmű­ködését. Azonban még ez sem elég, további véleménycserék­re és természetesen gyakorlati intézkedésekre van szükség. Lajos Gcza 1 Felicie Chilanti Három zászlót | | Salvatore Glulianénak II. párnán, vevőrei dűl volt. Részt vett a legko- várva. Komikusán éles kont-i molyabb, legveszélyesebb vál­SfÄ **» i tűnt. Csak egyik csapatkapi­kép, tehetségét a színek ka valkádjában kereső festő mű ve, s mindegyiken egy-egyj tánya tudta, hogy hol van. De meg“2 ^ffu a titkot: ho- tűzött maga elé? gok közt folyó beszélgetése­ket. Később, amikor a rend­őrség rejtjeles kódokat hasz­nált, Giuliano azoknak is bir­tokába jutott. AZ ELSŐ ZÁSZLÓ: A SZEPARATIZMUS De hát mit akartak, milyen célt kergettek ezek a fiatal monteleprei banditák? Go­nosztevők voltak — ez két­ségtelen. A legkülönbözőbb bűnöket követték el: loptak, mielőtt valami helyrehoznia- raboltak, öltek, tatlant tenne —. hogy a le- ­vél eljutott rendeltetési he- De CSak penzt akartak lyére. gyűjteni? Csak évekkel később tudta És Giuliano? ö milyen célt Ezeket a leveleket általá­ban küldönccel juttatta el, Giuliano majd mindig egye- k°sy biztos legyen benne összekulcsolt kezű, szemét a/.<l q mindig. gyan lehet az, hogy Giuliano is8Iéreznek° valamit Giuiiano gyakran alvezéré- füléhez előbb’jutottak el a Pontos elképzelései biztosan mondlák _ Mi ^ Pisciottában sem bízott hl,'«k a rendőrség és a csend- nem voltak neki. Körülötte a tek vaevuniki 1 aK alszen'J meg, és maga vette föl a őrség hadmozdulatairól, mint nagyvilágban óriási esemé­J kapcsolatot bandájával, a az ő fizetett kémeikhez. A ny,ek ,zailoUak- A szövetsége­A kékfestő — a Baranya? legváratlanabb helyen és idő- bandita lehallgató berendezést C mfr Észak-Olasz- megyei Bolyból érkezett — J ben. Ha pedig levelet kellett ,, !, !‘S”t berendezést ország felszabadításáért har­egymásra tornyozva rakja aj küldenie valamelyik elrabolt ep!t€ttl a Palermo—Trapani coltak. A háború tovább tar­pultra eltűnő mesterségének J és fogva tartott személy csa- telefonvonalba. Akkor hasz- mint eleinte gondolták, szépen mintázott végeit. Most J ládjának, akkor éjjel a »dók- nálta föl telefonszerelő ta- 1® azért a Szovjetunióból és azonban elsősorban üzletem-J torkáért« küldött, egy monte- n..„„i..n! „„„„ . . . Észak-Európából is a náci bér; mindenkit szid, s min-J leprei egyetemi hallgatóért, és , " f szerzett tapasztala- Németország vereségeiről jöt­den érvet felhoz azokkal J neki diktálta le, hogy milyen talt- Igy t:uclta kihallgatni a tek a hírek, szemben, akik nem a kékfes-J feltételek mellett bocsátja palermói hivatalok és a kis- * „• .. . toktól vásárolnak. A kékfes-? szabadon foglyát. városi csendőrparancanoksá- «Ü bSJat A RÓM ieto'­ISaifs baagek a csendben Nem mintha feltétlenül képlettel kellene kifejezni, de azt azért nyugodtan mondhatom, hogy a kénye­lem egyenlő a nyugalommal, a nyugalmat pedig meg le­het találni a természetben, de még annak némiképpen »domesztikált« változataiban is, mint amilyenek például - a parkerdők. Ezekből a múlt évben egy­szerre kettőt is átadtak a város lakosságának, a tokajit és a desedait. Sikerük van, a látogatottságból legalábbis erre következtethetünk. Egy- egy hét végén személygépko­csival érkeznek a pihenni, kikapcsolódni vágyók, de olyan is akad, aki gyalog te­szi meg az utat, nem »kímél­ve-> tüdejét a friss levegőtől. Ök vannak azonban keve­sebben ... A tokaji parkerdő parko­lójában hirtelenében har­mincegy gépkocsit számolok össze. Van azonban olyan ve­zető is, aki ki sem száll a kocsiból, behajt a fák között szürkén kígyózó útra, aztán már villog is az index, s in­dul vissza. Sokan keresik a mókuso­kat, őzeket, pedig — termé­szetesen — erre már nincse­nek. Ügy látszik, meg kell tanulnunk kirándulni, hogy az annyira egyszerű dolgok — mint például: az őzek nem szeretik az olajos autó­kat, a túl hangos embereket, — köztudattá váljanak. Egy kisgyerek — édesanyja hívó szavára — nagy darab olajos ronggyal a kezében érkezik az uzsonnához. A ma­ma kikapja a kezéből a ron­gyot — o gyermeket alapo­san leszidja: itt is kezet kell mosni —, azután eldobja. Mit is csinálhatna vele? Majd csak előhozza egy má­sik gyerek, s kezdődhet min­den elölről... A természet feloldja az emberi. Kikapcsolódik, meg­könnyebbül, nagyobbakat szív a friss levegőből. Meg­jön az ereje is: abból követ­keztetek erre, hogy szinte kalapácsvetői rekordtávolsá­gokra szállnak az eldobott colás üvegek. Viszont nyu­godtan hanyatt lehet dőlni a selymes pázsiton, még ide­genek társaságában is. Ha­csak nem kerül az ember há­ta alá egy éles szélű kon­zervdoboz, vagy eldobott pa- pírcsomag. ételmaradékkal bélelve. Elsősorban a sűrűn felállított szeméttartók köz­vetlen környékén, de nem mindenki ragaszkodik ehhez a helyhez ... Nem mindenki, nem min­denkor és főleg nerp min­denütt csinálja ezt. Viszont ez a fő kérdés: itt miért? Nyugodtan kérdezzék meg, ha ilyet tapasztalnak! M. A. badításáról szóló napi hírek részletesen leírták a kiéhezett, véresre kínzott-gyötört fővá­ros népének megkönnyebbü­lését. Szóltak arról is, hogy az emberek milyen szenve­déseken mentek át; írtak az ardeai homokbányában tör­téntekről, ahol a németek 335 olasz ellenállót végeztek ki. Közben Szicíliában újra megalakultak a parasztszövet- ségek és a politikai pártok, s meghirdették harci program­jukat. • És a kényszerszünet után a társadalmi élet is ott foly# - tódott, ahol annak idején a rendőri elnyomás, az erőszak miatt megszakadt. És aztán Caccamoban nagy parasztla- zadás tört ki a kötelező ga­bonabeszolgáltatás miatt. Es megkezdődtek az első földfog­lalások is. 1944. május 1-én a San Ci- pirello-i, a San Giuseppe Ja- to-i és a Piana dei Greci-beli parasztok még nem túl nagy számban ugyan, de már ösz- szegyűltek Portella della Gi- nestránál, a Rekettyéslcapunál, a híres Barbato-könel. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom