Somogyi Néplap, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 82. szám

.... I Régi könyvek cs foksz'm 'ék '-rA,ban T Grök Gyula Vadkerti Tihamér Takács László Péko László I ~ t Horváth Mária Máté Sándor Helyet kaptak a fiatalok Szakszemet kiállítása Segesd a nagyobb közsé­gek közé tartozik. Termelő- szövetkezete az Ötvöskónyi- val történt egyesülés után különösen nagy fejlődés előtt áll. És még valamiről híres ez a tsz. A fiatalok innen nem akarnak elmenni. Nem vonzza őket a város, az ipar Pedig Nagyatád ott van a szomszédban, és Somogyszob, Böhönye ugyancsak egy ug­rás. A szövetkezetnek még­sem kell félnie attól, hogy tagjai megöregednek, nem lesz, aki a gépekre üljön, vagy javítsa őket. A tizen- négy-harminc éves fiatalok 115-en vannak. Az ő szavuk most már »nyom a latban«, hiszen csaknem valamennyi bizottságban ott vannak, a termelésből, a vezetésből egy­aránt kiveszik részüket. A közeim últbaiv a szövet­kezet pártszervezete és nőbi­zottsága ifjúsági parlamentet rendezett a gazdaságban. Ki­lencven fiatal találkozott a tsz és a falu vezetőivel, akik meghallgatták a kérdéseiket, válaszoltak azokra. Ezen a fórumon a gazdaság gond­jairól, a gazdálkodásról is képet kaptak a KISZ-esek, no és természetesen azok is, akik nem tagjai a szövetkezet KISZ-szervezetének. A seges- di tsz-nek ugyanis 1970 óta önálló KiSZ-szervezete van. — Három évvel ezelőtt itt még nem volt komoly szer­vezeti élet — meséli Vad­kerti Tihamér, a sertéstelep vezetője. — Azután a tsz- vezetőség úgy döntött: min­den segítséget megad, hogy a fiatalok jól érezzék magukat Persze, csak akkor, ha a fia­talok is tesznek a tsz-ért. Az, hogy a falusi szervezet­től teljesen független, önálló KISZ-szervezetet hoztunk lét­re, más szempontból is fon­tos lépés volt. Ugyanis az iparban vagy más munkate­rületen dolgozóknak van egy kis előítéletük a tsz-fiatalok- kal szemben. Sajnos, kell er­ről beszélni, mivel ez volt az oka, hogy a mi fiataljaink nem érezték jól magukat a falusi KISZ-szer vezet ben. Ki­nézték ormán őket. Azután eltelt három év. A tsz KISZ-esei egyre többet bizonyítottak. Az ígéretek, melyek az alakuláskor el­hangzottak, mind valóra vál­tak. Most már egy izmos szer­vezet működik itt, mely meg­kapta a KISZ központi bi­zottsága dicsérő oklevelét. A kapcsolat os javult a két szer­vezet között. A tsz-fiatalok is tanulnak, és ma már nem­csak a szakmai, hanem az általános műveltségi szintjük sem alacsonyabb, mint a többieké. Az ifjúsági parlamenten az egyik fontos kérdés a tanu­lás; a továbbképzés volt. Tö­rök Gyula mezőgazdasági ko­vács erről így beszélt. — A szövetkezet nemcsak támogatja a fiatalokat, ha­nem ösztönzi is őket a tanu­lásra, megteremti a kényel­mes otthon feltételeit. A ta­nulmányi időre ösztöndíjat ad, minden költséget megté­rít, mely ezzel kapcsolatban felmerül. Én személy szerint különösen sokat kaptam. Ka­A jobb kapcsolatokért Nyílt nap a mezőgazdasági főiskolán A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán tegnap első alka­lommal rendeztek főiskolai nyílt napot. Csaknem száz vendég érkezett erre az egész napos programra azokból a dunántúli megyékből, melyek­kel szerződéses kapcsolatban áll a főiskola. A középiskolák második, harmadik osztályai­nak osztályfőnökei, megyei oktatási irányítók, pályavá­lasztási tanácsadók látogattak Somogy felsőfokú oktatási in­tézményeibe. A főiskolai nyílt nap egyetlen fontos célt szol­gált: segíteni a beiskolázást, jobb, közvetlenebb kapcsola­tokat kiépíteni a dunántúli megyék oktatási irányítóival, megismertetni az intézmény jelenét, jövőjét. Valamennyi, a főiskolával szerződéses viszonyban levő megyének van egy felelős tanszéke, az együttműködést elsősorban rajtuk keresztül valósítja meg az intézmény. Délelőtt a megyék küldötteit e tanszékek fogadták először; itt értékelték az eddigi kap­csolatok tapasztalatait, bemu­tatták a tanszéket. A csopor­tos megbeszéléseket egy együttes, nagy találkozó kö­vette a középfokú oktatási in­tézményben. Dr. Veress László főigazgató-helyettes átfogó is­mertetőjét itt nemcsak a nyílt napra érkező oktatási vezetők hallgatták meg, hanem a szakközépiskolában tovább­képzésen részt vevő dunántúli biológiai tanárok is. A főigaz­gató-helyettes részletesen tá­jékoztatta a vendégeket a fő­iskola oktató, kutató, tudomá­nyos tevékenységéről, szólt a most folyó fejlesztésekről, a hallgatók elhelyezéséről, éle­téről. A délután a közvetlen is­merkedésé, beszélgetéseké, •«zmecserékc volt. A veudé­[ gek megtekintették az inléz- I ményt, a kollégiumot, az épü- 1 lő létesítményeket, a lovasis- ' kólát, a főiskola környékét. A főiskolai nyílt nap — ahogy a búcsúzás során nemegyszer elhangzott —, célravezető és mindenképpen hasznos kez­deményezése volt a mezőgaz­dasági főiskolának. posvárról jöttem ide, rögtön a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után. Itt lakást kaptam, ami után nem kell bért fizetnem. Amikor a gye­rekek születtek, a tsz szülési segélyt adott. Takács László, a gépmű­hely vezetőhelyettese. — Engem leginkább az a kérdés izgatott, és föl is tet­tem a tsz-vezetőknek, hogy mikor lesz a gépműhelyben nagyobb arányú fejlesztés. Ügy érzem, hogy a gépmű­hely egy kissé lemaradt. A válasz az volt: mihelyt a tsz any agi körülményei ezt lehe­tővé teszik. Vajon a műhelyben dolgozó fiataloknak melyek a legna­gyobb problémáik? Megfele­lőek-e a munkakörülmények ? A kérdésre Péko László esz­tergályos válaszolt — A problémák, ha van­nak, inkább személyes jelle­gűek. Olyanok, amelyeket menet közben el lehet intéz­ni. A munkakörülményekre pedig egyáltalán nincs pa­nasz. A rövidesen elkészülő új szociális létesítmény még inkább javítja a helyzetet. Egy része kimondottan a gép­műhely dolgozóié lesz. Itt tényleg minden igényt kielé­gítő tisztálkodóhelyiségek lesz­nek majd. Horváth Mária gépi köny­velő az irodán. Vajon a nő­dolgozók milyen kedvezmé­nyeket élvezhetnek? — Például, aki férjhez megy, hat nap jutalomszabad­ságot kap — mondja nevetve, majd hozzáteszi: — Én még nem vettem igénybe. — A gépi könyvelésben hány nő dolgozik? — Ketten vagyunk, és csak egy gép. Nagyon kéne még egy, de hát egyelőre erre nincs mód. Egyébként nálunk nincs különbség a munkában i a nők és a férfiak között. Az, hogy valaki az egyik vagy a másik nemhez tartozik, egyál­talán nem jelent előnyt, de hátrányt sem. — Maga mit kérdezett a gazdaság vezetőitől? — Én semmit nem kérdez tem. Nem azárt, mintha sem­mire nem lettem volna kí­váncsi. de ami engem érde­kelt, azt az elnök elvtárs már a beszámolójában elmondta. — A fiatalokat a gazdasági kérdések mellett elsősorban a művelődés, valamint a tömeg- sportolás kérdése foglalkoz­tatta. Van egy elég jó kézi­labda-csapatunk, de egy csa- oatba mindenki nem fér be. így lehetőséget kell adni a többieknek Is, hogy sportol­janak — mondta Máté Sán­dor KISZ-tilkár. — E-re ígé­retet is kaptunk. A művelő­dés ugyancsak fontos kérdés. Tízezer kötetes könyvtára van a községnek, ahol mindenki megtalálja a számára érde­kes könyvet. Szombat, va­sárnap a művelődési ház ze­nekara játszik, és egy ifjúsá­gi klub is működik a műve­lődési házban. Hetenként há­romszor van mozi. és néha színielőadás. Rendeztünk már író—olvasó találkozót, és so­kan kedvelik a TTT-etőadáso- kat is. A szövetkezet jegyet vásárol a községi rendezvé­nyekre és ezt a fiatalok kö­zött szétosztja. — Az ifjúsági parlament­ről mint fórumról mi a vé­leménye? — Ez volt az első ilyen rendezvény a községben. A fiatalok nagy létszáma feltét­lenül megköveteli, hogy ilyen vitafórumot rendezzünk. In­dokolja ezt a tsz sajátos hely­zete is. Hiszen a mindennapi munka során a fiatalok szin­te alig találkoznak egymás­sal. Nem tudják kicserélni véleményüket. Az egyesülés­sel ez a helyzet még inkább sajátosnak nevezhető, hiszen Ötvöskónyiban is vannak fia­talok. Fontos, hogy megismer­jük egymást. Segesden helyet kaptak a fiatalok. Egyre többet hallat­ják szavukat, és a szavakat tettekkel támasztják alá. Így tudnak előrelépni. Helyet kémek maguknak, és nap mint nap bebizonyítják, hogy megérdemelték a bizalmat. Dán Tibor Nem régi, kopott borítójú könyvekre számítottunk, ami­kor meghívtak bennünket a 15 éves megyei szakszervezeti könyvtárhálózat jubileumi ki­állítására. Fiatal könyvtárak­ról lévén szú, új könyveket, kiadványokat kerestünk a ka­posvári Latinca Sándor MűJ velődési Központ első emeleti folyosóján elhelyezett tárlók­ban. Az üvegszekrények nem­csak napjaink könyvkiadásá­nak termékeit mutatták be, hanem a múlt század kopott fedelű könyveit is. Olt láthat­juk Bajza József — születé­sének 100. évfordulóján meg­I lent meg. Székely István: I Krónika ez világnak jeles dől- I gátról című könyve szintén | igazi ritkaság. Hogy mégis kézbe vehetjük, azt a másfél I évtizede megjelent fakszimile | kiadás tette lehetővé. A SZOT határozata értei - j mében 1958-ban kezdődött az I országban a szakszervezeti i könyvtárhálózat létrehozása. Kaposvárra egy évvel később, 1959-ben került sor. Az első j könyv vásárlás útján került a hálózat tulajdonába — mond- j ta Gelencsér István, a könyv­tár vezetője. jelent — válogatott verseit, Arany János 1884-ben megje­lent prózai dolgozatait, a szá­zadforduló évében megjelent Tompa Mihály-kötetet, amely a nemzet virrasztójának ódáit, verseit és egyéb írásait tar­talmazza. Az 500 éves magyar könyv- nyomtatás első darabjai ma már igen csak ritkaságszámba menő érdekességek. Hogy mégis az érdeklődők elé ke­rülhetett, az az újranyomá­soknak és a fakszimiléknek köszönhető. A somogyi szak- szervezeti könyvtárhálózat ki­állításán is láthatók ilyenek. Holtai Gáspár: Cancionalc az az hislóriás énekes könyv című munkájának első kiadá­sa 1574-ben Kolozsváron je­Előkerült az 1959. július t8-án hitelesített raktári jegy­zőkönyv is. Az 1-es számmal jelzett könyv •- Travennek, a rejtelmes életű írónak Taliga című munkája. A legújabb a központi könyvtár állományá­ban a 96 401-es számú kötet, a Férfiaknak készült című ismeretterjesztő munka. A falakon levő statisztikai táblázatok jelzik, hogy a há­lózat állománya jelenleg 156 123 darab különböző té­májú könyv; olvasótábora 12 330 főből áll. A 15 év alatt jelentős fejlődésen ment át a szakszervezeti könyvtárhá­lózat Somogybán. A tegnap megnyílt kiállítás méltó tük­rözője ennek a fejlődésnek. N. 3. Ucnki sem zsörtölődött, ^ hogy késett a vacsora. Vasárnap volt, a délelőtti lá­togatók hazta hazaival meg­teltek az apró vasszekrények, az ablakok közei. A fennjáró betegek már eszegettek, ami­kor Rózsi nővér a kórterem­be kormányozta a tálalóko­csit. — Ne haragudjanak, ked­veseim, baj volt a gázzal a konyhán. Akármennyire siet­tem, mégse értem ... — mcit- tegetödzött a piros arcú, jó húsú asszony, amint nagyo­kat fújtatva kiosztotta a virs­lit, zsemlét. — Annál jobban esik — szólt egy öreg a sarokból, és erős paprikát kotort elő a fiókjából. Rózsi nővér ráfigyelt, arca még pirosabb lett. — Bognár bácsi, dugja cl rögtön a paprikáját, mert el­veszem, Tudja, hogy fűszere­set nem ehet. — Eh. Mindegy má nekem. Úgysem sokáig élek — mond­ta az öreg műtétes lemondó­an, azután látva a konyhás menyecske haragos szemét, meg súlyos karját, csak visz- szarakta a tilos holmit. A be­tegek egykedvűen rágták a kihűlő virslit, a járni tudók szolgálatkészen töltöttek hi­deg vizet, teát az ágyhozkö- tötteknek. Valaki a novi-sadi rádió szivküldijét fogta zseb­mérkőzés rádióján, a recsegő-sercegő magyar nóták ide-oda ütöd- tek a fehér szoba fehér ágfiai, szekrényei és fehér arcú lakói között. — Klatt. klatt, klatt — hal­latszott az emeletre vezető lépcsősor felől a lábak egy­szerre dobogása, majd a len­gőajtó ismert nyikordulása és a hordágy csattanása jelezte: ismét fordultak a mentők. — Nézze meg, Lajos, kit hoztak — szóltak a betegek innen is, onnan is egy felül­vizsgálatra jött fiatalember­nek. Megélénkült a szoba, mint a börtönben, ha új rab érkezik. — Biztos ide fektetik, a Molnár papa helyére, a má­sik szobában már nincs üres agy — latolgatták a következ­ményeket. — Csak ne horkoljon, mert a Gyuri bácsi elég egyedül — sopánkodott egy másnapos nagy műtétes. — Egész fiatal gyereket hoztak .. . Piros a vizelete ... Megrúgták a futballmeccsen. Már vizsgálja a doktor úr .. —r darálta el a hírt. a visz- szálért Lajos. Éva és Ilona, a tinédzser korú nővérek szaladtak be, gyorsan ágyat igazítottak, láz­lapot készítettek a bádogre­keszbe. Ijedt tekintetű, köny- nyeit nyelő, jajveszékelö asz- szony hozta a fiú télikabátját a nővérek után. Az édesanya volt. — Tessék megnyugodni, né­niké, most már jó helyen van a fia — nyugtatták a nővé­rek. Az ajtóban megjelent a to­lókocsi, zöld gumírozott taka­rója alól piros sportszár rojt­jai lógtak, másik végén csi­gákba göndörödött, korom­fekete haj borította fej bil­lent jobbra-balra. Az anya szinte rávetette magát gyere­kére, csókolta, simogatta, mintha már életet kellett vol­na belelek élnie. — Laci kám , Lacikám — jajongott fölötte.. — Ne ijedjen meg, asszo­nyom, egy kábító injekciót kapott, hogy ne érezze a vizs­gálatot — tolta félre a műtős, és pilleként emelte az ágyra a gyereket. A nővérek levet­kőztették, kórházi ruhát ka­pott. A fiú tompán feljajdült, révetegen körülnézett, majd hirtelen felült az ágyban. — Győztünk'.... Jaj, a ha­sam! — kiáltozott, es behaj- lilott könyökét védekezőén kapta mellkasa elé. Szeme, mint fekete golyóbis izzott fel s aludt ki a kábulatban. — Mi történt a fiúval? — kúszott a kérdés a beteg­ágyakról a reszkető asszony­hoz. Valaki széket tolt alá. A nővér azt mondta, hogy meg­várhatja az eredményt. — Jaj, futballoztak a szom­széd faluban . .. Igen szere­tik a Lacit, úgy fut, mint a nyúl. .. Én hiúba mondtam 'neki, hogy ne menjen a pó- gárok közé, mert hogy megál­modtam, hogy baja lesz ... De mikor még gunyhónk volt a telepen, oda is kigyött érte a tanácselnök meg a futballfő- nök... Szegény Lacikám, csak a: futballban nem fogadott szót, azt mondta., amikor gólt rúgok és ölelgetnek, én va­gyok a királyfi... — áradt meg a beszéd az asszonyból. Ügy látszott, mindkettőjüket megnyugtatták a szaggatottan csordogáló szavak. A fiú is­mét simán lélegzett. A felkönyöklő betegek fi­gyelő tekintete a folytatást sürgette. — Laci jól tanult, de kel­lett a pénz — az emberemet leszázalékolták —, hát elment culágcmek a városba. Pénte­ken hazagyött, futott a pá­lyára. A falu végén vettünk egy kis házat — az elnök in­tézte azt is —, közel volt a rét... Ma is már délben kür­tőit a téesz-autó, még jól se lakott szegény, úgy ment el az apjával, mert az mindig vele volt... Azt mondták, csak barátságosan játszanak ... Aztán az emberem sírva szállt ki az elnök kocsijából: — Hasba rúgták Lacit, vigyél tiszta ruhát az orvoshoz — mondta nekem. A rendelőben mesélték, hogy a Lacit már nem érték el, berúgta a gólt, a kapus meg nckiugrott, egye­nesen a hasába... Azt is mondták, hogy sokan ordítot­ták: — Menj ki! Tipord meg a cigányt!... Az emberem meg késsel futott a kapuhoz, de a rendőrök lefogták... A mieink is leteperték azt az átkozott fattyú kapust, de hiába. Laci már nem tudott felkelni... A nővér szavai szakították félbe a történetet: — Nénike, a doktor úr kéreti. — Az anya gyorsan végigsimított a fiú arcán, és kisietett a kór­teremből. A fehér falak, fehér búto­rok, fehér arcú betegek kö­zött ide-oda verődött az em­lékezés, visszhangozva: — Ti­pord meg!... Novak Ferenc i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom