Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-17 / 64. szám
Riportok Ausztráliából, Indiából, Afrikából, Európából Látogatás A HÉT szerkesztőségében Polgár Dénes és Ipper Pál a műsorról A televízió egyik vezetője azt mondta, hogy A HÉT a tv legegyenletesebben fejlődő műsora. Ennek igazáról vasárnap esténként hárommillió ember meggyőződhet — a fölmérés szerint olyankor eny- nyien ülnek a képernyő előtt. A szó elröppen? A HÉT szerkesztőségének postája, a riportok visszhangja nem ezt bizonyítja. Számtalan hivatalos szerv elismerő sorait, a nézők dicsérő leveleit szívesörömest idézném, Polgár Dénes, A HÉT főszerkesztője azonban arra kér, hallgassak róluk. A kiharcolt dicsőség fölemlegetése ugyanis nem a jellemzőjük. Polgár Dénes még bonni tudósító volt, amikor fölkérték, vállalja A HÉT főszerkesztői tisztét. — Nem nehéz egy újságírónak félretenni a tollat és átállni a televíziózásra? — Izgatott a feladat, hogyne csábított volna, hiszen a televízió tömeghatása a legnagyobb. Tudtam, nehéz dolgom lesz. Két éve ülök a fő- szerkesztői székben, de még mindig nem mondhatok mást: a próbánál tartunk. — Ennek ellenére világosak a műsor törekvései. — A legfontosabb bel- és külpolitikai eseményeket, és a gondokat úgy akarjuk föltárni, hogy ne maradjon homályban a háttér, s az összefüggések sora sem. Az elmúlt hét kiemelkedő eseményeit tűzzük napirendre, igyekszünk odafigyelni, mi érdekli az embereket, miről szeretnének többet megtudni. Igaz, így azután nemcsak az elmúlt heti eseményekről esik szó. Az időszerűség azonban többet jelent annál, mintsem alávetnénk magunkat a naptári hétnek. — A műsor színvonala talán annak is köszönhető, hogy kifejezetten »hetes« riporterek, műsorvezetők dolgoznak benne. — Jó lenne, ha így lenne. Sajnos, az a helyzet, hogy még mindig nem találtunk elég — nekünk megfelelő — riportert. Négy belső riporter munkatársunk van: Horvát János, Sugár András, Poór Klára és Szegvári Kati. A külsősök közül nagyon szívesen látjuk műsorunkban Rap- csányi Lászlót, Kovalik Károlyt, Petress Istvánt, Heltai Andrást, Hajdú Jánost, hogy csak néhányukat említsem. A HÉT-ben bevált riporterek száma azonban még kevés. Nem adjuk föl, kísérletezünk, újabb kollégákat próbálunk ki. A próbálkozások természetesen nem mehetnek a műsor színvonalának rovására. — A HÉT rendkívül sokszor vezeti nézőit külföldre. — Az egyik legnagyobb vívmányunk, hogy a televízió utazó riporteri státusát mi kaptuk. Külföldre utazni azonban több munkatársunknak is van alkalma.— Most éppen merre járnak? — Sugár András Nyugat- Afrikában, a szárazság és éhínség sújtotta országokban forgat. Balogh Judit szerkesztő Indiában jár, én pedig március 21-én Bonnba utazom. — Megtudhatnánk az úticélját? — Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszterrel készítek interjút. Éppen most továbbítottam a kérdéseimet Hajdú Jánosnak, aki eljuttatja azokat a bonni külügyminisztériumba. — Kérem, kivételesen előre mondja el, mit kérdez Walter Sehe éltől? — Rendben van, de azt előre nem tudom, hogy Scheel mindegyikre válaszol-e. A kérdéseim egy részét nem mint külügyminiszterhez, hanem mint a Közös Piac soros elnökéhez intézem. Megérdeklődöm a véleményét a Közös Piac gazdasági nehézségeiről. Megkérdezem, hogyan látja az Amerikai Egyesült Államok és a nyugat-európai országok viszonyát. A következő kérdésem már a külügyminiszterhez szól: a két német állam kapcsolata normalizálásának mik lesznek a következő lépései. Megérdeklődöm, mi a véleménye azokról a jobboldali támadásokról, melyek során azt hangoztatják, hogy nem hozta meg a kívánt eredményt a nyugatnémet kormány keleti politikája. S végül, mint a Szabad Demokrata Párt elnökétől megkérdem: miért alakult ki a vélemény, hogy a szabad demokraták fékezik a kormánykoalíció másik pártjának, a Szociáldemokrata Pártnak bizonyos reformtörekvéseit. — A múltkor igen friss beszámolót láttunk A HÉT-ben az angliai választásokról. — Kockáztattunk, mert még a kamerapróbákra se maradt idő. Sugár András szombaton este megérkezett az anyaggal, éjjel előhívták a filmet, vasárnap reggel nekiálltak vágni, s csak délután három óra körül lehetett szinkronizálni. — Végül árulja el: a dicsérő sorokon kívül A HÉT sok bírálatot is kap? — Természetesen mi is hibázunk. Legutóbbi baklövésünk az volt, hogy a házassági tanácsadás kötelezővé tétele után egy héttel bemutattuk s elmondtuk: rosszul megy. Nem lett volna szabad a kezdet kezdetén ennyire türelmetlenül bírálni. Az se ment bennünket, hogy nem akartunk rosszat. Mátray Mihály, A HÉT neves operatőre mesélte, hogy Szepesi Györggyel Ausztráliában járt. (A film első részét egyébként ma este már láthatják a nézők.) Mátray fáradt, de jókedvű, úgy érzi, jól dolgoztak. Dicséri Szepesit; eszményi kolléga volt, ment a munka, mint a karikacsapás. Ipper Pál a másik nagy »■hétvégi-« politikai adás, a rádió 168 óra című műsorának felelős szerkesztője. Tiltakozik, amikor arra kérem, hasonlítsa össze A HÉT és a 168 óra adásait. — Ez olyan, mintha a körtét meg az almát akarnám összehasonlítani, mert már a technika miatt is sokban különböznek a lehetőségeink. Ettől függetlenül én néhány kérdésben vitatkozom A HÉT szerkesztőségével. — ön mit tenne másképp? — Magazint szerkesztenék A HÉT-ből. Nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, a televízió »nem bírja el«, ha a képernyőn csak beszélgető emberek látszanak. Nem az a baj, hogy kizárólag fejeket látunk, hanem az, ha nem mondanak semmit. Maga a tévé bizonyította, lehet ilyen »beszélgető« műsorokat szerkeszteni. Mennyire jók Vitray Ötszemközt adásai, mennyire emlékezetes marad a beszélgetés Szent-Györgyi Albertiéi! A HÉT is meg a Tv-híradó is igen sok beszélgetést alá- snittel, tehát amíg valaki beszél, mondjuk az látszik, hogy forognak a gép kerekei. Nem így lesz színes a műsor. — Hogyan vélekedik A HÉT munkatársairól? — Jobbára tetszik a munkájuk, bár a szerkesztők helyében én kevesebb műsorvezetőt alkalmaznék. A műsorvezetőnek pedig nagyobb lehetőséget adnék, valahogy úgy, ahogy a 168 órában Rap- csányi Lászlónak és Mester Ákosnak. A két teljesen különböző egyéniségű műsorvezető csak abban hasonlít, hogy mindkettő rendkívüli tehetségű. Árgus szemmel figyelik egymást, jó értelemben féltékenyek egymásra, s ebből mindenki nyer. Elsősorban a 168 óra, másodsorban ők maguk is. Hát ez kellene A HÉT-ben. — Úgy gondolja, most nincs Mindig lesz egy Robin Hood... A TÖRTÉNELEMBEN is Kemény, határozottságra valló, férfias szavak ezek. A vértesek elől menekülő erdei lakók esküvel mondják, hogy a bújdosók közül »mindig lesz egy Robin Hood«. A mondatból kihallom a kaposvári Fonómunkás gyermekszínpad hitét is: számukra a játék oly fontos, mint új bemutatójuk népszerű hősének az igazságtétel. És ha már ezt a szót leírtam, nadd mondjam el, hogy tu- ladonképpen igazságtétel ma ez a játékos kedvük is. Gondoljunk csak arra, hogy hány esztendő után sikerült létrehozni Kaposváron egy »ütőképes« gyermekszínpadot, együttest! A fiatalabbja pedig már nem emlékezhet, hogy valamikor Magyarországon több városban is műköilyen A HÉT ben. j dött gyermektársulat, külföl— Dehogy nincs. Például ■— _____________„ H orvát János. — Végső soron rossz a véleménye A HÉT-ről? — Ugyan! Mondtam, csak néhány kérdésben vitatkozom a szerkesztőivel. Egyébként szívesen dolgozom A HÉT- nek. — Legközelebb mikor? — Nem is olyan sokára. Március 19-én Horvát Jánossal Helsinkibe utazom. A chilei junta által letartóztatottak megmentésére alakult egy nemzetközi bíróság, amelynek többek között az a célja, hogy a világnak újabb adatokkal bizonyítsa a chilei fasiszta junta rémtetteit. írásom arányai nem követik A HÉT-ét, mert a televíziós műsorban általában hatvan százalék a belpolitikáé, negyven a külpolitikáé, én pedig inkább A HÉT idegen országbeli kalandozásairól számoltam be. Azzal talán kivághatom magam: úgyis mindig mindenki tudja, milyen témájú belpolitikai beszámoló várható A HÉT-ben. Amiről a legtöbbet érdemes megtudni. Pintér Dezső dön ma is vannak ilyenek. A felnőtt társulat gyermekelőadásai nem elégíthetik ki minden szempontból az igényeket. Mint a kaposvári példa is igazolja, a színháznak periférikus területe lehet csak a mesejáték. És a gyermektársulatnak, gyermekszínháznak külön is van varázsa. A kaposvári Fonómunkás Gyermekszínpadot egy olyan rendezéshez kedvet érző és ebbéli tehetségét bizonyító pedagógus irányítja — Szilágyi János —, aki rájött már arra, hogy a színjátszással sok pedagógiai célt is szolgálhat. Negyedik önálló bemutatójuk alkalmából röviden foglaljuk össze, mit tettek eddig. Több mint száz alkalommal szerepeltek. Műsoruk változatosságára néhány kiragadott példa: Kodály-emlékműsor, népi komédia — a Pástétom és a torta —, melyet több mint hetvenszer mutattak be; hasonló sikert arattak Hans Sachs Mennyet járt diák című játékával és a csoport összeállításában színre vitt Ki mit tud? hetvenkedővel. Országosan is fölfigyeltek a kaposvári gyermekszínpad tevékenységére. És nemcsak azért. megfelelő. A Karcsay—Kulcsár—Mándy szerzőhármés Robin Hood című színpadi játékát is föltétien ezek kőié kell sorolnunk. A szerzők szakítanak a színpadi romantikával — fölismerve, hogy más a mai gyerekek igénye —, inkább a kalandvágyat elégítik ki Robin Hood történetén keresztül. Kalandvágy és játék •— a gyerek »élete«. S közbál mit tanul meg a játszó és a néző gyermek? Becsületességét, hazaszeretetet. Hogy az igazságért küzdő emberre fölnézünk; hogy a hősök is emberek, akik tetteik által megsokszorozódnak. A négy általános iskolából válogatott együttes — hadd írjam le az iskolák nevét is, mert érdemük: Krénusz, Zrínyi, Berzsenyi gyakorló — Robin Hood-produkciójának fogyatékossága csupán rendezésbeli aprómunka, mint például a szavak még játékosabb életre keltése. Természetesen, elsősorban az összpro- dukciót értékeljük, de külön is megemlítjük Domokos La- Az álmot is eljátszották Arany János A bajusz jós nevét, aki nagyszerű Ro- címü elbeszélő költeményből bin Hood volt. A Móra Ferenc Vallató vacsora című elbeszélése alapján dramatizált jelenet a felújítás ellenére sem lett jobb, megkockáztatom: a választást csak a novella erkölcsi tartalma indokolja. Arany János A bajusz című elbeszélő költeményének pantomim-előadása új színt hozott a gyermekszínpad életébe. A műfaj megismerésére egy évet szántak, az előadott jelenet hétperces. Üj bemutatójukon a legnagyobb sikert ezzel a jelenettel aratták. Aprólékosan kimunkált minden mozzanata, a néző az elbeszélő költemény olvasása nélkül is tudja, miről van szó. Károly János koreográfiája, Gulyás József szerkesztett zenéje nyomán Szilágyi János rendezése aligmert egyedülálló. A csehszlovák úttörőszervezet áprilisi, huszonöt éves jubileumi ünnepségeire a napokban kapott meghívást a kaposvári gyermekszínpad. Prágában, majd Osztravában lépnek föl. Az eddigiekkel nem azért foglalkoztunk, mintha ki szeretnénk térni az új bemutatóról szóló kritika alól. Nem is lenne indokolt, hiszen apróbb — és hasonló hibákkal nemcsak egy ilyen fiatal együttesnél találkozhatunk — kifogásokon kívül csak dicsérhetjük a játékot élni is tudó gyerekeket. Azt hiszem, az eddigiekből is kitűnik, hogy témaválasztásuk milyen igényes, életkornak, színpadi sajátosságoknak Robin Hood fogadalmat tesz. E lőrebocsátom, ezt a cikket nem kávéházi asztalnál írom. Két okból nem. Egyrészt, mert nem szeretek nyilvános helyen cikket írni, jóllehet a kávés vagy konyakos pohár mellett műalkotó szerkesztő meglehetősen igéző látvány, főleg az alkotó tudatképében és a kékharisnyák szemében. Én szívesebben nézelődöm — természetesen kávés vagy konyakos pohár mellett —, amiből nem látszik persze, hogy újságíró vagyok, de ebből még nem származott károm soha. Továbbá — s ez a másik ok — azért nem írom ezt a kávéházi cikket kávéházi asztalnál, mert nincsen Kaposváron kávéház. Persze, felutazhattam volna Pestre, és megírhattam volna ott — mondhatnák. Igen ám, de ez útiköltséget és napidíjat jelent, márpedig a téma nem ér a szerkesztőségnek annyit, hogy kifizesse. Ezt egyébként cikkemmel is próbálom bizonyítani. A kávéházi írás, műalkotás, beszélgetés, vitatkozás, evés, ivás, időtöltés, ejtőzés, olvasás, szemezés, kapcsolatteremtés — idézőjelben és anélkül — egykor a szellemi munkások és a velük szoros kapcsolatban álló sznobok, valamint a társfoglalkozások űzői számára életforma volt. Ez rendjén is van. A kávéház irodalmi, művészeti életünk szép fejezete, nagy gondolatok és nagy kártyacsaták színhelye, Kávéházi meditáció az időtlenséget és az időtöltést egyaránt kitűnően pár- hás keretbe foglaló helyiség. De — s ez az, amiért írok — manapság annyi nosztalgikus sóhaj röppen az égnek amiatt, hogy mindez a múlté. Hányszor hallottam, hogy: »Újra felavattuk a Hungáriát, de már nem az igazi.« És azt is, hogy »Próbáljuk feltámasztani!« A rádióban irodalmi kávéházat indítottak el, a televízió is ellátogat a régi kávéházba, és a Hungáriába is. Néhány évvel ezelőtt Egyetem Kávéházat avattak Debrecenben, ahova farmernadrágban nem engedék be az egyetemistákat (!) mondván: az nem kávéházi viselet, ellentmond a hagyományoknak. Engem egy kissé aggaszt, hogy ennyire beszédtéma mindez napjainkban. »Kellene a fehér asztal, a vidám társaság, kellenének az alkotó percek, az őszinte viták« — főleg a »kultúrmissziót« betöltők, vagy ilyen érzést magukban hordozók sóhajtoznak így. Persze, amit a kávéházi asztal köré odakívánnak, az ..valóban hiányzik. Például az őszinteség. Egészen szokatlan lenne azonban egyeseknek nyílt fórumon egymás munkájáról — verséről, novellájáról, festményéről vagy rendezéséről — beszélni, ahogy egykor, mert néhányan túlontúl hozzászoktak ahhoz, hogy négyszemközt beszéljenek — a harmadikról. Persze, a kávéházi légkört nemcsak az őszinteség tette olyanná, amilyen volt, hanem más is. Például annak az időszaknak a kávéházi humora. A közelmúltban persze volt humoristák klubja is, megjegyzem, a kettő között nemcsak a kávéházi asztal a különbség. Persze van presszó, ott talán lehetne. No igen, csakhogy azt az alkotók némelyike túlságosan felhígultnak, kommersznek érzi. Jóllehet a múit kávéházát sem az írói arisztokratizmus tette olyan fórummá, amilyen volt. Hanem például — a tehetség. Vagy a szükség. Mert manapság sűrűbben is találkoznak az alkotók. A szerkesztőség, a kiadó, a rádió, a tév-, film, egy ismeretterjesztő előadás, egy író—olvasó találkozó, egy színházi iroda között »futtában« kinek van ideje kávéházazni? Bizony, kérem, nemcsak a közoktatásban van túlterheltség, a művészeti berkekben is. A különbség annyi, hogy ez utóbbit megfizetik, az előbbire meg ráfizetnek ... Persze, kávéház nélkül is I vannak egészen kiváló összejövetelek, ahol őszinte, nyílt légkör uralkodik. Ahol egymás alkotásairól kemény véleményt mondanak. Azt hiszem, nem kell sorra venni, hol van napjainkban ilyen. Mert — teszem azt — furcsa lenne, ha a zárszámadó közgyűlést, amelyen éppen a túlreprezentáló elnök bírálatáról esik szó — egy kávéházban tartanák. Sajnos, hogy rendezvényeink nagy része enél- kül is fehérasztal-»centrikus«. S zóval, az őszinte beszélgető légkör nem a kávéházon múlik. S bízom abban, ha újjáépítik a New York—Hungária »analógiájára« a Turul—Békét, nem attól függ a jövő somogyi irodalmi és szellemi termése, hogy lesz-e kávéház benne. Persze, előre is jó szórakozást kívánok ott valamennyi alkotótársnak. Szórakozást! Alkotást inkább valahol másutt, például a munkahelyen ... Én optimista vagyok. Az mondom, nem a kávéházon múlik a holnapi irodalom sem. S ha netán egy kommersz presszóban támadna valakinek értékes gondolata, s nem kávéházban, attól nem lesz olcsóbb a novella. És a kávé sem. Tröszt Tibor hanem a csoport működése óta is csúcspont. ZSÚFOLT nézőtér előtt mutatkozott be a kaposvári Fonómunkás Gyermekszínpad. Bevezetőül Várnai Zseni Prológus című versét hittel választották — Hortobágyi Zsuzsa mondta el —, hogy kell és érdemes játszani... Horányi Barna Tudományos tanácskozás lesz az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia ipargazdaságtani kutatócsoportja és a Nemzeti Termelékenységi Központok Európai Szövetsége (melyben Magyarországot a kutatócsoport képviseli), március 19— 22-e között a Magyar Tudományos Akadémián »Szekto- rális elemzések és szektorális politika« címmel nemzetközi konferenciát rendez. A konferencia célja az ipar struktúrájának és az egyes ágazatok szerkezetének célszerű alakításával kapcsolatos vizsgálatok, gazdaságpolitikai koncepciók és akciók tapasztalatainak kicserélése és megvitatása. A tanácskozáson, amelyeket angol, orosz és magyar nyelven tartanak, 19 szocialista és tőkés ország termelékenységi központjainak, kutatóintézetei • nek és állami intézményeinek képviselői vesznek részt.
