Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-13 / 60. szám

Ünnepi hangulat, megfontolt hozzászólások Tervtárgyaló közgyűlés Igáiban 14 200 vagon áru Elsők a kaposvári rakodók I A közelmúltban rend­hagyó közgyűlést tartott az igáid Aranykalász Termelőszö­vetkezet. A tsz megalakulása óta először fordult elő, hogy a tervtárgyaló közgyűlés kez­detén nem st szokásos üdvöz­lő szavak köszöntötték a tag­ságot, hanem apró emberkék — a£ óvodások — vonultak fel, majd az általános iskola úttörőcsapatának énekkara köszöntötte a tagságot. Csak­hamar kiderült: a rövid mű­sort ajándékul adták a terme­lőszövetkezet nőtagjainak. Gyermekek és unokák kö­szöntötték itt az édesanyákat, nagymamákat Köszöntötték azokat az asszonyokat, akik még dolgoznak, s azokat, akik sok és nehéz munka után már kiálltak a sorból. A műsor után Nagy József tsz-párttitkár jelentette be a napirendi pontokat. Jovánczai István tsz-elnök a vezetőség 1974. évi termelési és pénz­ügyi tervjavaslatáról készült írásos előterjesztést egészítet­te ki. Nem tűzték maguk elé elérhetetlen célokat. Alapoz­tak az előző év eredményeire, s főleg azokra, melyeket a szakosodással értek el. Ebben az évben a szakosodás ked­vezőbb gazdasági lehetőségeit akarják jobban kiaknázni, s erre épül a tervjavaslatuk. Három nagy ágazatot tagol részleteiben is a javaslat: a növénytermelést, az állatte­nyésztést és a melléküzemági tevékenységből kiemelve a fa- feldolgozást. Jók voltak az 1973. évi ter­méseredményeik, de ennél többet terveznek. Ehhez az alapot is megteremtik. Jobb talajelőkészítés, több műtrá­gya, optimális tőszám, idejé­ben elvégzett munka lesz a teljesítés biztosítéka. Fokozott gondot fordítanak az istálló- trágyázásra. Teljesen gépesí­tették a gabonabetakarítást; tárolási, raktározási problé­máikon segít a majdnem két­milliós értékű terményszárító, amelyet ebben az évben vásá­rolnak. »Szóhoz jut« a repülő­gépes növényvédelem is. Ku­koricát egyelőre hagyományos módon termelnek, jövőre tér­nek át a zárt rendszerű ter­melésre. 1974 a felkészülés, az előkészületek éve. Több mint 6 millió forintért vásárolják A tavalyinál nagyobb kínálat növényvédő szerekből Enyhe volt az idei tél, a mezőgazdászok arra számíta­nak, hogy emiatt a növény- védelemnek a tavalyinál több dolga lesz. Az Agrotröszt 1973-hoz képest 11 százalék­kal több vegyi anyagot bizto­sít a termelőknek. A nagy hatású készítményekkel meg­előzhetik a növényi betegsé­geket, kiirthatják a gyomokat 'és elpusztíthatják azokat a kórokozókat is, amelyek az enyhe időjárás miatt a tava­lyinál várhatóan nagyobb számban jelentkeznek majd. A több mint két és fél mil­liárd forint értékű növény­védő szerek több mint felét a hazai ipar állítja elő, több mint egyharmadát nyugati tőkés importból szerzik be. Az elmúlt hónapokban a tőkés országokban, az energiaválság miatt, emelkedtek a növény­védő szerek árai, s ez kihat a hazai ellátásra is, de az ár­emelkedések jelentősebb mér­tékben nem érvényesülnek a hazai kereskedelemben. Várhatóan megnőnek az igények a gyomirtó szerek iránt, s kereslet kielégítésére a kereskedelem felkészült. A MÉM növényvédelmi fő­osztálya egész sor új kémiai anyag forgalomba hozatalára adott engedélyt, ilyen például a Polsulkol elnevezésű len­gyel vegyi anyag, mely a nagyüzemi szőlőskertékben használható fel, s a TCA 87 szovjet gyomirtó, mely a cu- korrépatáblákon tesz jó szol­gálatot. Svájci gyártmány a TEC készítmény, Olaszország­ból hozzák be a Diuron—80 kémiai anyagot és mellette még más, nagy hatású készít­ményeket meg a gépsort, amelyet majd itt alkalmaznak. Az állattenyésztési ágazat­ban a szarvasmarha-állo­mány — ezen belül a tehén­létszám — növelését tűzték ki célul, s szakosított telepüket kívánják feltölteni. Ehhez biztosítják a takarmány bázist. A célok között szerepel, hogy csökkentik a tej előállításá­nak költségét. Vágóállat-érté­kesítésük is jelentős marad, 150 hizómarha és csaknem 1600 sertés eladását tervezik. Melléküzemági tevékeny­ségként kiemelt helyet kapott a fafeldolgozás. Fokozni akar­ják a termelést, elsősorban a tavaly megkezdett parketta és fűrészáru előállítására épí­tenek. Nemcsak több, hanem jobb árut is akarnak adni, melyből egymillió forintos tiszta bevételt várnak. To­vábbra is támogatják a ház­táji gazdaságokat, mert ezek kettős célt szolgálnak. A ház­tájiból 5,5 millió forint érté­kű hízóállatot és állati ter­méket akarnak a termelőszö­vetkezeten keresztül értékesí­teni. összességében 36 millió forintos árbevételt terveztek erre az évre, 3,5 millió tiszta nyereséget biztosít a szövetke­zet tagságának. Évközi mun­kadíjra csaknem 7 millió fo­rintot fizetnek ki. Egymás után hangzottak el a megfontolt hozzászólások, s ez is arra engedett következ­tetni, hogy az igaii tsz-ben felelősséggel néznek az év elé. A közgyűlés befejezéseként a tsz vezetősége a nőket kö­szöntötte. R. J. Csaknem száz rakodó, gép­kezelő, gépkocsivezető és vas- 'utas a tagja a kaposvári kör­zeti teherpályaudvaron dolgo­zó MÁV—Volán komplexbri­gádnak. Közös erőfeszítéssel tizenegy éve dolgoznák a min­dig szűkre szabott határidők betartásáért, a vagonok állás­idejének csökkentéséért. A szállítást végző Volán­dolgozók és a vasutasok jó együttműködése meghozta az eredményt: a MÁV Pécsi Igazgatóságához tartozó állo­másokon működő brigádok között — a múlt évi munka alapján — első helyezést ér­tek el. Az érte járó vándor­zászlót és a csaknem 20 ezer forint jutalmat tegnap dél­előtt Kaposváron ünnepélye­sen adta át dr. Bors István, a Volán 13. sz. Vállalat forgal­mi és kereskedelmi igazgató- helyettese, valamint dr. Pár­kányi Ferenc, a vasútigazga- tóság osztályvezetője. A 'kaposvári körzeti teher­pályaudvarra csaknem 14 200 vagon érkezett a múlt évben. Az állomáson és a hozzá tar­tozó iparvágányokon mindig sürgős volt a rakodás. Az eredményes munka előfeltéte­leit a vasutasok azzal bizto­sították, hogy a napi negyven vagont — éves átlagban eny- nyi jutott minden munkanap­ra — a közúti szállítást vég­ző Volán-dolgozók kérésének megfelelően állították ki. Megszervezték az előrejelzést is. Ennek az eredménye az lett, hogy már akkor fel tud­tak készülni a rakodásra, amikor a vonat még be sem ért az állomásra. A vagonok jobb kihaszná­lását célzó rövid rakodási ha­táridőket az esetek többségé­ben tartani tudták. Az áru­nak csak 10,4 százalékát rak­ták ki késve. Ez sokkal jobb, mint az országos átlag. Az összehangolt munkának kö­szönhető, hogy rakodási késé­sért a múlt évben egyszer sem fizetett fölemelt fekbért a Volán 13. sz. Vállalat. Nagy nyereség az, hogy a gyakran vagonhiánnyal küzdő vasút előbb tudta ismét a szállítók rendelkezésére bocsátani a kocsikat. A brigád jó munkájának előfeltételei is vannak: meg­felelő gépek nélkül nehéz nagy tömegű árut határidőre kirakni. A Volán 13. sz. Vál­lalat saját erejéből és a rako­dásfejlesztési alap felhaszná­lásával új gépeket vásárolt: rakodók, autódaruk, motoros markolók segítik a rendkívül nehéz fizikai munkát. Tavaly az áru 80 százaléka — szinte emberi kéz érintése nélkül — e gépek segítségével került a vagonból a teherautókra. A vasúton a vonatok érke­zése határozza meg a munka üteméti A nehéz munkát vég­ző Volán-dolgozók régóta fe­szítő bérgondját a múlt évben megoldották: a rakodók és a gépkezelők fizetését 6 száza­lékkal emelték. Javult a szo­ciális ellátás is: a mostani körülmények — a pályaudvar rekonstrukciójáig — megfelel­nek. A korszerűbb gépekkel, jobb körülmények között dol­gozó munkásokra az idén a tavalyinál is nagyobb felada­tok várnak: több árut kell a vasúti kocsikból a teherau­tókra átrakni, ügyelve a ha­táridőkre. Az eddigi munka alapján bízni lehet abban, hogy a tavalyihoz hasonló jó eredményeket ér el a kapos­vári vasútállomáson dolgozó MÁV—Volán komplexbrigád. K. I. Hadjárat a zaj ellen A világpiacon is keresett a SILKA hangtompító A KÜLÖNBÖZŐ légtechni­kai berendezések egyre in­kább teret hódítanak az ipar­ban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ventillátorok, klí­maberendezések nélkül na­gyon kevés üzem dolgozik. A gázturbinákat és a különböző kompresszorokat is nagyon sok helyütt használják. Ezek a korszerű berendezések azon­ban általában nagy zajjal mű­ködnek. Gondoljunk például az útfeltth'ésnél használt lég­kalapács zajára. Nemcsak az ablakok remegnek bele, ami­kor elindítják, a fejünk is be­lefájdul. Ezek a zajártalmak megfelelő védelemmel kikü­szöbölhetők. Ekkora hanggal működő gépet teljesen hang­talanná tenni nem lehet, de a zajszint az elviselhetöre csök­kenthető. Ezt a célt szolgálja a Somogy megyei Finom- mechanikai Vállalat SILKA hangtompító berendezése. — Egy 1970-ben elfogadott magyar szabadalom alapján kezdtük meg a gyártását — mondja Nagy Imre, a vállalat főmérnöke. — A szabadalom lényege, hogy a dupla , falú hangtompító dob belső része a külsőhöz viszonyítva az úgy­nevezett úsztatós kivitelben készült. Ez azt jelenti, hogy a belső rész nincs rögzítve, sza­badon úszik, a két fal között pedig hangelnyelő közeg van. A dobban ezenkívül hangel­nyelő betéteket is elhelye­zünk. A hangtompítók gyártását 1971-ben kezdte meg a válla-: lat, ekkor még csak kísérleti jelleggel. 1972-ben mindössze 456 ezer forint volt az ebből származó bevételük, tavaly már 44 fele hangtompítóból 478 darabot készítettek, 3 mil­lió 116 ezer forint értékben. Az idei tervük mintegy 7 millió forint. Ezt minden valószínű­ség szerint teljesítik is, hiszen csak a március elejéig beér­kezett megrendelések értéke több mint hárommillió forint. Ezeket a hangtompítókat min­den olyan berendezéshez hoz­zá lehet csatlakoztatni vagy belsejében elhelyezni, ahol árafnló közeg okoz zajt. A hangtompítóból a válla­lat több típust gyárt. Az egye­nes vagy általános, SILKA—E típus — amelynek 180 válto­zata van — t azálló, vízálló és normál kivitelben készül. A hengeres SILKA—H hang- tompitók közül a TLS típusú a tetöszeilöző berendezésekre szerelhető, míg a HSZ első­sorban a kompresszorok hangtompítója. Ez utóbbit légszűrővel is ellátták. HAZÁNKBAN ilyen meny- nyiségben csak a Somogy me­gyei Finommechanikai Vál­lalat foglalkozik a hangtompí­tók gyártásával. Gyártmányai­kat saját védjeggyel ellátva küldik nemcsak a hazai, ha­nem a külföldi pacokra is, ugyanis a SILKA a világpia­con is keresett cikk. Több ha­zai és nemzetközi kiállításon szerepeltek sikerrel a Kapos­váron készült hangtompítók. Az idén Londonban, Moszk­vában, Poznanban és termé­szetesen a BNV-n mutatják be. , D.T. Meghurcolás A z iratok átiapozása után bárkinek ökölbe szorulna * keze. Egy múltbeli tyúkperhez hasonlítható zaklatás- sorozat végére igazságtevő szándékkal pontól kellene tenni. A feladat azonban nem a mienk. S hogy mégis beszél­ni akarok róla? Ez nemcsak azért van, meri a Somogyi Nén- lap két cikke után indították el a lavinát, hanem azért is, mert a módszer elviselhetetlen, körmönfont és embertelen. A lényeg így foglalható össze: egy tanácstag önzetlenül tett valamit a közösségért, cserébe meghurcolták érte. Még nem találkoztam hasonlóval. A jelentéktelennek látszó perben ne:n a szomszéd tulajdon féltése hergelte indulatait, mint a tyuk- perek százainál, nem. Összeférhetetlenség cs bosszúvágy, egyéni érdek és a »csak azért is megmutatom« életelv volt a hajtóerő. Nyomában bírósági följelentés- kihallgatás, tárgya­lás, ügyvédi és utazási költség, zaklatás, bírósági végzések, so­rozata 1972 decemberétől napjainkig. A »szenvedő alany« egy iskolaigazgató, a följelentő pedig jogász, a megyei bíróság bí­rája — s ez önmagában is megdöbbentő. Az előzményeket könnyen összefoglalhatjuk. 1972. októ­ber 5-én cikket írtunk »Játszótér drótok közölt« címmel. írá­sunkban arról volt szó, hogy dr. Sipos Istvánok az Április t. közben —- állítólag szóbeli engedélyre —elkerítették a [alvásul: előtti játszóteret a gyerekek elől. Siposné elmondta az újság­írónak: elintézték az IKV-nál, nyissanak kaput az ifjúsági ház udvarára, hogy a lakótelep gyereked oda járhassanak játszani. A körzet tanácstagja, Pintér Kálmán iskolaigazgató a cikk ol­vasása után levélben fordult szerkesztőségünkhöz, írását »A tanácstag intézkedett« címmel közöltük is október 13-án. A levélből kiderült, hogy Pintér Kálmán a lakók kérésére szer­zett engedélyt az ifjúsági ház vezetőjétől a kapunyitáshoz, többször tárgyalt az IKV igazgatójával. Később az iskola tan­műhelyében javíttatta meg a vasajtót, kőművestanulók vág­ták ki a falat, és az ö irányításával társadalmi munkában építették be a kaput. Tehát a tanácstag intézkedett, így »Si- posék állítása teljesen valótlan«. A város tanácstagja nem kérkedett azzal, hogy tett vala­mit a közösségért, csupán helytelenítette a tények elferdíté­sét. Neki és nekünk is az volt a véleményünk: intézkedése nyomán nagyobb játszóterülethez jutottak a gyerekek, és ez a lényeg. Dr. Sipos István azonban helyesbítési .kérelemmel fordult hozzánk. Mivel a tények Pintér Kálmánt igazolták, nem adtunk helyreigazítást. Dr. Sipos türelmét kértük, amíg a városi tanács végképp eldönti a ház előtti játszótér sorsát. Kérésére azonban nem tértünk vissza, tudomásunkra jutott ugyanis, hogy dr. Sipos István és neje »sajtó útján elkövetett rágalmazás« címén följelentette a tanácstagot a járásbírósá­gon. Megkezdődött a zaklatássorozat. Nem tudom, hány jo­gász, bíró és adminisztrátor foglalkozott az üggyel. Hivatalos szervek képviselői is próbálták jobb belátásra bírni a följe­lentőt, hasztalan. A meghurcolás valódi célját fölfedni nehéz volna, mondhatnám úgy is: gyerekes pereskedésről van szó. Csakhogy a tanácstag ügybuzgalmával o közösséget szolgálta, sózván lehet ezért meghurcolás az osztályrésze? A kapunyitásról — dr. Siposék jóvoltából — a szomszéd megyéiben is tudnak. A Kaposvári Járásbíróság és a Megyei Bíróság ugyanis elfogultságot jelentett be. Ért­hető. A Legfelsőbb Bíróság a dombóváriakat jelölte ki az ügy tárgyalására. 1973. június 11-én okos. megalapozott végzés született az előkészítő ülésen. A bíróság felfüggesztette a rá­galmazás vétsége miatt indított bűnvádi eljárást, és össze­férhetetlenségi eljárás céljából a Kaposvári Városi Tanács­hoz rendelte áttenni az iratokat. Indoklásában rögzítette: Pin­tér Kálmán tanácstagi minőségében kifejtett tevékenysége miatt csak összeférhetetlenség megállapítása után vonható büntetőjogi felelősségre. Dr. Sípos István és felesége azonban fellebbezett. Kérem, figyeljék meg jól a további tortúrát. A Szekszárdi Megyei Bíróság 1973. július 13-án hatályon kívül helyezte az előbbi végzést, és az eljárás lefolytatására utasí­totta a Dombóvári Járásbíróságot. Kezdődhetett minden elöl­ről. Mielőtt azonban tovább mennénk, hadd mondjam el. hogy dr. Sipos István mivel igyekszik bizonyítani igazát, már­mint azt, hogy ö is eljárt a kapunyitás ügyében. Nem tudom, hogy a bíróságok beszerezték-e azt a levelet, melyet a felje­lentő korábban az IKV-nak írt. Másolata itt van előttem, sok minden kiderül belőle. Mindenekelőtt az a különbség, mely a két ember intézkedésének indítékait jelzi. Dr. Sípos István ugyanis önmaga nyugalmáért hadakozott, Pintér Kálmán pe­dig a gyerekek érdekeiért. Dr. Sipos tehát egyéni érdekéért» Pintér a közösségéért. Mindegyik jogos, ámbár fontossági sor­rend is van a világon. »A lakók nyugalma a legcsekélyebb mértékben sincs biz­tosítva, elviselhetetlen a zaj« — írja dr. Sipos, majd így foly­tatja: »-Az építkezés homokja itt maradt, nagy részben köz­vetlenül az én lakókonyhám ablaka alatt. Azóta az egész te­rületet kisajátították maguknak a környék — és a szomszé­dos utcák — gyerekei, ott reggeltől estig tártó üvöltéssel, ho­mokszórással és egyéb rendetlenkedéssel zavarják az itt la­kók nyugalmát, elsősorban a miénket... De elviselhetetlen zaj forrásai az itt rendezett futballmérkőzések is... Nem­egyszer a nyitott ablakon keresztül a lakásomba repült be a labda, de előfordult ablaktörés is.« A 96 soros levélben csak­ugyan olvasható: »... célszerű lenne az ifjúsági ház melletti futballpálya használatát lehetővé tenni a lakótelep gyerekei számára«. Így »járt el«, ezt tette a följelentő a gyerekekért. De térjünk vissza a meghurcolás tényéhez. 1974. január 11-re, majd február 15-re tűzött ki személyes meghallgatást a Dombóvári Járásbíróság. Mindkettőn csak Pintér Kálmán je­lent meg, Sipos István és felesége nem. A följelentő először hivatalos elfoglaltságra (megyei bíró!), majd társadalmi mun­kára hivatkozva mentette ki magát. És gondosan ügyelt a határidőre; csak az utolsó pillanatban jelentette be távolma­radását, amikor a gvádlottat« már nem értesíthették. Pintér Kálmán tehát egyedül utazgatott Dombóvárra. Mi ez. ha nem a tanácstag meghurcolása, mi ez, ha nem zaklatás, rosszízű bajkeverés? Az a kérdés motoszkált bennem: meddig lehet még tör­vényes útra terelve, az igazságszolgáltatás szerveit is felhasz­nálva, paragrafuscsavarással zaklatni egy köztiszteletben álló tanácstagot, aki választói bizalmának megfelelve a közösség érdekében tevékenykedett Kaposváron? Miért nem veszik már valahol észre, hogy a háttérben az összeférhetetlenség ördöge bujkál, hogy már rég nem a vélt sérelmek törvényes orvoslása, hanem az »idegrendszeri kikészítés« a cél? M indkét szereplővel beszéltem, elutaztam Dombóvárra, tárgyaltam bírákkal, ügyészekkel, ügyvédekkel — ma­gyarázatért ktitatva. Nincs. Nem is lehet. Most mégis úgy tűnik: egy embertelen tortúra végére értünk. Nálam van a Dombóvári Járásbíróság 1974. február 15-i végzésének má­solata. A bíróság »a sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt Pintér Kálmán ellen indított bűnügyben az eljárást megszünteti«. Kíváncsi lennék, fellebbezett-e a följelentő? Vagy kielégült végre? Meghurcoltak egy tanácstagot, átmenetileg vádlottnak bélyegezték, mert betöltötte hivatását, mert vállalta, amit tett, hiszen jó szívvel tette. Tisztelem a törvényt. A jogalkal­mazók tekintélyét a bizalom egyik alkotóelemének tartom. Kar csorbítani ezt a tekintélyt. Jávori Bél*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom