Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
Egységes értelmezést, határozott végrehajtást A káderpolitikái elvek érvényesítéséről tárgyalt a megyei pártbizottság »•A vártnmnka továbbfejlesztésének és az egész ország fejlődése nek alapvető követelménye a kádermunka javítása.« — így foglalta össze a X. kongresszus a vezetők kiválasztásának, felkészítésének, a velük való foglalkozásnak, általában a személyzeti munkának a legfontosabb föladatait. Ennek szellemében, a Központi Bizottság 1973 novemberi határozata alapján elemezte a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén Somogy káderhelyzetét. A részletes, a gazdasági és politikai élet minden területére kiterjedő előterjesztés összegezte az eltelt időszak eredményeit, feltárta a színvonalasabb munka akadályozó tényezőit, és ennek alapján a testület feladattervben foglalta össze a tennivalókat. A vitában részvevők nagy felelősséggel szóltak saját területük gondjairól, törekvéseikről; véleményükkel, szemléletes példáikkal, javaslataikkal hozzájárultak a gyakorlat sokszínű, gazdagon árnyalt tükröződéséhez. A hármas követelmény érvényesülése Az előterjesztés szükségesnek tartotta előrebocsátani — ezt erősítették meg a hozzászólók is —, hogy a társadalmi, állami és a gazdasági életben különböző szintű beosztásban dolgozó vezetők többsége jól látja el feladatát, megfelel a káderpolitika alapelveként meghatározott politikai megbízhatóság, szakmai hozzáértés, vezetői rátermettség hármas követelményének. Ennek a megállapításnak az értékét növeli, hogy Somogy vezető beosztású dolgozóinak nehéz, időszakban, a megye iparosításának és sokoldalú fejlődésének éveiben kellett helytállniuk. Többségük fontos szerepet töltött be a megye fejlődésében. A káderpolitikai elvek megfelelő alkalmazását tükrözi az irányításban dolgozók összetételének alakulása is. A vezetők jelentős része eredeti foglalkozását tekintve munkás és paraszt. Nagy többségük a bonyolult feladatok végrehajtása közben, munka mellett, kitartó szorgalommal sajátította el a munkaköréhez szükséges ismereteket. Jelentős azoknak a száma is, akik már szocialista rendszerünk főiskoláin, egyetemein szereztek felsőfokú képzettséget, és így kerültek vezető állásokba. Az utóbbi években nőtt a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok részvétele a vezető testületekben. A megyei tanácsban 28, a Szakszervezetek Megyei Tanácsában 37 százalék a nők aránya. Nem sikerült hasonló eredményt elérni a nők első számú vezetői posztra állításában. A tanácsi, KISZ- és gazdasági vezetők között például alig található nő. Még olyan területeken sincs észrevehető javulás, ahol túlnyomórészt nők dolgoznak. (Ipari üzemek, oktatási, egészségügyi intézmények, a kereskedelem stb.) A megfelelő felkészültségű és rátermett fiataloknak a vezetésbe való bevonására elsősorban közép- és alsóbb szinten tapasztalható törekvés. Az első számú vezetői állomány fiatalítása azonban lassan halad. Ez nehezíti a káderutánpótlást. Biztosítani kell tehát, hogy a pártpropagandában és a tömegpolitikai munkában minden szinten hatékonyan küzdjenek a nők és a fiatalok vezetői munkába állítását akadályozó szemlélet ellen. Politikai megbízhatóság, felkészültség A vezetők többsége megfelel a növekvő politikai követelményeknek. Nagy részük megszerezte a beosztásához szükséges képzettséget, a szocialista erkölcs normái szerint él, és határozottan képviseli a párt politikáját. Még mindig jelentős azonban azoknak a száma, akik nem fordítanák gondot a beosztásuknak megfelelő marxista—leninista képzettség megszerzésére. Akadnak, akik lebecsülik a politikai iskolázottságot, és ebbe — helyenként — a hatáskörileg illetékes pártszervek is belenyugszanak. Pedig elsősorban az ilyen szemléletben keresendő annak az oka, hogy a vezetők egy része nem számol döntéseinek politikai következményeivel. A beosztott vezetők alkalmasságának megítélésekor — főleg a pártonkívüliek esetében — néhol elegendőnek tartják a puszta lojalitást, a jó munkát, nem követelik meg a párt politikájának határozott képviseletét. Közöttük jelentős azoknak a száma, akik visszahúzódnak a közéleti, társadalmi tevékenységtől, ugyanakkor nem becsülik azokat sem, akik átlagon felül dolgoznak a társadalomért. Szakmai hozzáértés A vezetők szakmai ismerete, alkalmassága általában a követelményeknek megfelelően növekedett. Többségük ismeri és érti munkaterületének lényegi összefüggéseit, lépést tart a fejlődés követelményeivel. Egy részük azonban nem fordít kellő energiát szakmai műveltségének bővítésére, megkopott tudásának rendszeres pótlására. Egyesek misztifikálják vagy az iskolai végzettséggel azonosítják a szakmai képzettséget, és lebecsülik a gyakorlati tapasztalatok szerepét. Másutt viszont az a hiba, hogy az alacsony iskolai végzettségű vezetők idegenkednek a jól képzett szakemberektől. Javult a vezetési stílus; sokan fejlesztik magukban tudatosan az emberekkel való foglalkozás készségét. Mind jobban megértik és érvényesítik irányító munkájukban a szocialista demokratizmus követelményeit Vezetői készség A vezetői rátermettség megítélésében — a fejlődés ellenére — következetlenség, bizonytalanság is tapasztalható. A kiválasztásnál, a megítélésnél általában a következetesség és határozottság rovására tesznek engedményeket. Ez viszont a gyakorlatban mindig kiderül, amikor a vezető nem tud vagy nem mer határozottan dönteni, illetve középszerűség és a kezdeményezőkészség hiánya jellemzi munkáját. A vezetési készség fogyatékosságának egyik leginkább szembetűnő bizonyítéka a gazdálkodó egységeknél, intézményeknél tapasztalható elmaradottság az üzem- és munka- szervezésben. Egységes értelmezést A hármas követelmény együttes érvényesítésében fejlődés tapasztalható. A párt-, állami és gazdasági szerveknél a káderállomány képzésére és továbbképzésére készült tervekben a politikai és a szakmai ismeretek gyarapítása egyre jobban összhangban van. Mégis akadnak még gondok az egységes értelmezésben és alkalmazásban. Így például a pártszervek és alapszervezetek egy része nem érti, hogy a hármas követelmény nemcsak a kiválasztásra, hanem a kádermunka egészére vonatkozik. Vannak vezetők — főleg állami és gazdasági területen —, akik a követelményeket saját felfogásuk szerint értelmezik, csak a nekik tetsző elvek érvényesülését segítik. Esetenként nem azonos a mérce a párt-, az állami és a gazdasági szerveknél. Gyakori — még a pártszervezeteknél is —, hogy a vezetők munkáját csak a gazdálkodás eredményessége alapján ítélik meg, és nem vizsgálják alaposan a vezetői magatartást, stílust, a munkahelyi légkört. Pedig itt is akadnak káros, negatív vonások. Nem mindenütt lépnek fel például kellő határozottsággal a kispolgári gyakorlat ellen. Helyenként előfordul az elviség, a nyíltság, az őszinteség hiánya, a bürokratikus szellem. Egyeseknél pedig kifejlődött az úrhatnámság, az anyagiasság, a köz pénzével való nagy- zolás, a gőg, a státuszszimbólumok hajszolása, mások véleményének semmibe vevése, a jogos bírálat durva vagy kifinomult megtorlása, a hatalommal való visszaélés. Az is előfordul, hogy a »-kéz kezet mos« elve alapján baráti szívességet tesznek egymásnak vezetők, egyéni előnyök hajszolásáért elvtelen összeköttetéseket alakítanak ki. Egyes jól gazdálkodó szerveknél találkozhatunk dicsekvő, önmagasztaló, a dolgozó kollektívák érdemeit maguknak tulajdonító vezetőkkel. Az említett hibák, magatartásformák a vezető beosztásban levők kisebb körére vonatkoznak. Politikai, erkölcsi hatásuk azonban jóval nagyobb előfordulási arányuknál, ezért azi eddigieknél sokkal határozottabban kell fellépni ellenük. A vezetők többsége továbbra is alkalmas feladatának ellátására, képes lépést tartani a fokozatosan növekvő követelményekkel. Kisebb részük azonban nem tud helytállni beosztásában, és — különösen hosszabb távon — nem felel meg a mind nagyobb igényeknek. Következetesebben kell tehát érvényesíteni azt az elvet, hogy minden vezető addig dolgozzon beosztásában, amíg képes ellátni feladatát. A káderek tervszerű cseréjét közéletünk megszokott gyakorlatává kell tenni. Azokkal a vezetőkkel azonban — mint ezt több hozzászóló is hangsúlyozta —, akik hosszabb időn át becsülettel végezték feladatukat, de elfáradtak a munkáa legmélyebb humanizmussal kell eljárni. A kádermoDka deniokraiizmusa A vezetők kiválasztásában, értékelésében, nevelésében mindinkább meghonosodtak a demokratizmus érvényesülését segítő módszerek: továbbfejlődött a párt hatásköri rendszere, deeentralizálódtak a döntési jogok, véleményezési jogokat gyakorolnak az alapszervezetek és a szakszervezetek is. Bővült tehát azoknak a köre, akiktől a vezetők véleményt kérnek. A kádermunka demokratizmusa mégsem fejlődött kielégítően. Nem elég bátrak a véleménynyilvánítók. A szakszervezetek sem mindig élnek a törvényben biztosított jogaikkal. Az is igaz viszont — amint azt az egyik hozzászóló megjegyezte —, hogy a felsőbb szervek sem igénylik minden esetben a szakszervezet közreműködését személyi kérdésekben. Másrészt a vezetők egy része formálisan ugyan eleget tesz kötelezettségének, de egyszemélyi felelősségére hivatkozva a döntésnél vagy az értékítélet kialakításánál nem veszi figyelembe az alsóbb párt- és társadalmi szervezetek észrevételeit, javaslatait. A vezetők utánpótlása Megyénkben a párt-, állami és társadalmi szerveknél, a nagyobb gazdasági egységeknél egyre jobban törekednek a vezetők tervszerű utánpótlására. így a ruhagyár és a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára kezdeményezésére textilipari szakközépiskola működik a megyeszékhelyen; jelentős számú munkás középiskolai tanulását biztosítja az EIVRT, a húskombinát, a Közúti Építő Vállalat. Számos gazdasági egység, intézmény köt ösztöndíjszerződést egyetemeken, főiskolákon tanuló fiatalokkal. Ez azonban még nem tekinthető általánosnak. Különösen kisebb egységekben (ipari, fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetekben) nincs tervszerű kádernevelés, nem fordítanak kellő gondot a céltudatos utánpótlásra, a fiatalok és a nők ilyen irányú nevelésére. Nagy szerepet játszik ebben a nemtörődömség, a funkció féltése is. Pedig napjainkban különösen fontos a vezetői utánpótlás biztosítása, hiszen a közeli években a jelenlegi vezetők közül sokan érik el a nyugdíj - korhatárt. Már most is gyakran okoz nehézséget az első számú vezetői posztok betöltése. Fokozza a gondot, hogy az utánpótlást csak részben lehet megoldani a jelenlegi helyettesi gárdából, mivel a vezetőkkel korban csaknem egyidősek, de nagy részük nem is alkalmas magasabb beosztásra. Többen ugyanis szívesen látnak maguk mellett kevésbé tehetséges munkatársakat, snem osztják meg a helyettesekkel a vezetés gondjait, nem adják át nekik tapasztalataikat. Ahogyan az egyik hozzászólásból kitűnt: különösen súlyos a helyzet az iskolaigazgatók utánpótlásában. Itt és más területen is biztosítani kell tehát, hogy a vezetői utánpótlás egyik természetes forrását a helyettesek képezzék. Ennek megfelelően kell végezni a helyettesek kiválasztását és gondoskodni kell továbbképzésükről. A jövőben egyébként a vezetők munkája megítélésének egyik legfontosabb szempontjaként kell tekinteni, hogy mennyire fejlődnek mellettük a káderek. Nevelőmunka, minősítés A vezetők jelentős része a túlzott elfoglaltságra hivatkozva nem végez folyamatos nevelő munkát. Ez általában leszűkül a minősítésekre. Több példa bizonyítja, hogy a magatartásbeli fogyatékosságra nem figyelnek föl kellő időben, hagyják felhalmozódni a hibákat. Ritkán élnek a fegyelmezés eszközeivel. Általában azonban fejlődött a minősítő munka. Őszintébbek, kritikusabbak a minősítések, az eredmények és erények mellett határozott megfogalmazásban tartalmazzák a hibákat, a fogyatékosságokat és a tennivalókat is. Vagyis mind jobban tükrözik a minősített munkáját, emberi magatartását, fejlődését. A minősítések egy része azonban továbbra is egyoldalú, csaknem kizárólag a szakmai követelmények teljesítését tartalmazza, s nem támaszt követelményeket, nem szabja meg pontosan a tennivalókat. Összefügg ez a személyzeti vezetők tevékenységével is, akiknek sok helyen még ma is az adminisztráció, a kimutatások készítése tölti ki munkaidejük nagy részét, s emiatt kevés segítséget adnak a minősítési jogkörrel felruházott vezetőknek. Fontos témáról tárgyalt, egyének és közösségek sorsát, fejlődését közvetlenül érintő tevékenység javítását elemezte tehát a megyei pártbizottság. A tartalmas vitában kialakított feladatterv részletesen kitér a tennivalókra is. Ez azonban csak akkor szolgálja a kádermunka megjavítását, ha — mint azt Németh Fereno, a megyei pártbizottság első titkára zárszavában hangsúlyozta — minden területen pontosan, egységesen értelmezik a feladatokat, és eszerint végzik munkájukat. P. L. Kossá István születésének hetvenedik évfordulójára Teljesíthetetlen feladat Kossá István küzdelmes életét híven megrajzolni. A nincstelen somogyi napszámos fia nagy forradalmi, közéleti és emberi pályát járt be — történelmünk legküzdelmesebb évtizedeiben. A szegénységnél is nagyobb csapás sújtotta négyéves korában: az árvaság. Kegyelemkenyéren, rokonoknál, idegeneknél, tengődve szeretet, pártfogó gondoskodás nélkül élte gyermekkorát, ifjúságát. Mindig és teljes erővel törekedett önmaga tökéletesítésére. Tanulni akart. Nagy küzdelmek árán jutott be a keszthelyi premontrei gimnáziumba, de az egyetem kapui már nem nyíltak meg előtte. Budapestre jött kenyeret kellett keresnie; villamoskalauz lett. 1922-ben már részvevője volt a munkásmozgalomnak, és nemsokára a kommunista ifjúmunkások soraiba is belépett. Fölismert igazsága megvilágította számára a reakciós társadalom egész szerkezetét, árvaságának gyötrő érzéseit feloldotta a munkásosztály szolidaritása, és hű elvtársakkal szövetkezett a harcos Villamos Szövetség szervezetében. 1932- ben a szakszervezeti ellenzék élére állt, az újjászervezett Villamos Szövetség főtitkára, a Szakszervezeti Tanács tagja lett. Legális munkája még fontosabb illegális feladatokat takart. A Vörös Villamos című lap szerkesztője volt, amíg a rendőrség harminckét társával együtt le nem tartóztatta. Szabadulása után nyilasok elleni tüntetéseket szervezett, röplapokban leplezte le a BSZKRT fasiszta tisztviselőit. A növekvő elnyomás a munkásvezetök életére tört, és Kossá Istvánt is — a 401- es büntetőszázaddal — Ukrajnába hurcolták. Csak töretlen öntudata és páratlan életereje mentette meg a megsemmisüléstől. 1943-ban több társával együtt sikerült eljutnia a szovjet csapatokhoz. 1944 novemberében a párt megbízásából hazatéri, hogy részt vehessen a Szála- si'-uralom megdöntésében. A felszabadulás harcaiból Kossá István roppant bátorsággal, tevékeny hűséggel vette ki részét. A felszabadult új ország őt állította a Szakszervezetek élére. 1948-ig a Tanács főtitkára volt. Kezdettől fogva tagja lett a párt központi bizottságának; többször volt miniszter, országgyűlési képviselő, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vezetője, aki a nemzetközi munkás- mozgalom fórumain is sokszor képviselte harcoló népünket. A felszabadult élet sok helyre állította, és Kossá István minden posztját kommunista öntudattal és rendkívüli tehetséggel töltötte be. .. Mindenkit munkára, tettre, helytállásra biztatott. Nem ismerte a pesszimizmust, a lemondást, pedig az élet őt sem kímélte, meg a csalódásoktól... De erőt merített a világnézetből, abból a meggyőződéséből, hogy valami nagy, igaz és az egész emberiség boldogságáért munkáló ügy részese. Amikor 1985-ben a párt a ravatalára tette a hála és az elismerés virágait, méltán írták róla: »Minden tettét kommunista bátorság, tudatosság, derűlátás jellemezte. Emlékét minden magyar kommunista és szocialista, hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi.« Bővítik a telephelyet ■mr> A Barcsi Költségvetési Üzem központi telepét mintegy hétmillió forint értékben bővítik és korszerűsítik. Az üzem dolgozói jelentős társadalmi munkával is hozzájárulnak a A napokban kezdték meg egy földkotró géppel a terület rendezését. Mintegy 300 méter hosszú út épül itt a Dráváig, ahol egy sójateret létesítenek. Hetven tonnás — 450 ezer forint értékű — uszályt építettek: ezt májusban boesát.ják vízre Meg két ilyen nagy méretű uszályt készítenek saját erőből.
