Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

MAI KOMMENTÁRUNK Darhani fiatalok között Mongóliában ma zordabb az idő, a hőmérő higanyszála tar­tósan 0 fok alatt marad. S itt nyitott kabátban sétálgatnak, ismerkednek a várossal e tá­voli, ázsiai országból érkezett vendégek, élvezve a számunk­ra is váratlanul enyhe téli napsütést. Figyelmesen néze­getik a kirakatokat, a délutáni nyüzsgő emberáradatot a Má­jus 1. utcában. Egyelőre még minden új nekik; más szava van a szélnek, más színe az égnek, és a levegő jóval poro­sabb, füstösebb itt, mint né­hány ezer kilométerrel kele­tebbre, a hatalmas mongol fennsíkon. Harmincötén vannak. Csak­nem egyhetes vonatozás után érkeztek a múlt héten Kapos­várra. Tanulni jöttek, ismere­teket szerezni, ellesni az álta­luk választott mesterség, a jö­vendő hivatás minden mester­fogását, legapróbb részletét. S bizony nem kis fába vágták a fejszéjüket. Három hónapra jöttek, s ez az alig tizenkét hét még a helybeli gondolkodás, a sajátos szokások megismerésé­re is alig elegendő. És a szak­ma, amit tanulnak, ráadásul igen sok szempontból külön­bözik attól, amit eddig láttak. Kemény kitartásra, a megfe­szített figyelem tizenkét heté­re van szükség ahhoz, hogy a látottakat, tanultakat haszno­san tudják majd kamatoztatni — a távoli testvérvárosban, Darhanban. Noszonkök Togmid gépész- mérnök, folyékonyan beszéli a magyart. Itt járt egyetemre, Budapesten. Tőle tudom, hogy társai majdnem mind darha- niak; 12 lány és 23 fiú van a kis csoportban. Képzettségüket tekintve négy mérnök, egy ál­latorvos van közöttük, a többi technikus, laboráns, húsipari szakmunkás. Heten a Szovjet­unióban végeztek, a többiek pedig Mongóliában szereztek szakmát Fiatal csoport, az át­lagéletkor 21—22 év (a legfia­talabb fiú 17 éves, a legidő­sebb férfi 34). ök lesznek majd Darhanban a felépítendő hús­kombinátban a középvezetők, a termelés közvetlen irányítói. S most jöttek elméleti ismerete­ket és termelési tapasztalato­kat szerezni. Előadás előtt van még egy kis szabad idő, ezt használtuk ki, hogy érdeklődjünk: hogyan élnek itt, hogyan érzik magu­kat? A csaknem egyhetes utazás ugyancsak fásulttá tette őket, s így az első napok pihenéssel teltek el. A cukorgyári mun­kásszálláson laknak, mint mondják: kényelmesen, és az étkezésre sincs panasz. — Nincs honvágyuk? — Nem értünk még rá arra. Túl sok a látnivaló, a megis­merésre váró dolog. — Mivel töltik a szabad ide­jüket? — Sétával, tanulással. — Hogy tetszik Kaposvár? — Különösen a ... hogy is mondják a ... igen, a Róma- hegyről szép. De szívesen me­gyünk az épülő városnegyed felé is. A mongol fiatalok három­havi képzésének a tematikájá­ban lapozgatunk. Mivel fog­lalkoznak, ismerkednek itt, a gyárban? Előadásokon, majd gyakorlatban ismerik meg a vágóhíd berendezéseit, fölsze­reléseit és a vágás, feldolgozás folyamatát. Részletesen foglal­koznak a személyi és munka­higiéniával, ami — lévén a húsfeldolgozás élelmiszeripari munka — a végtermékek mi­nőségének szempontjából nél­külözhetetlen. A sokféle gép, szúró- és vágóeszköz biztonsá­gos kezelésének külön szabá­lyai vannak, s ebben segít el­igazodni a baleset- és munka- védelem. A vágási folyamatot gyakorlatban csak a későbbiek folyamán fogják elsajátítani. Kővári János technológus tartja az első előadásokat. — Mongóliában igen sok a vágásra alkalmas állat — mondja. — Egy emberre álta­lában 23 különféle négylábút számítanak. A feldolgozás mégis sokban különbözik a mi Telnek a Jegyzetlapok. A döntést hozó látóhatára SAJNOS, mindannyian szép számmal ismerünk olyan ese­teket, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A lépcsőház nélkül fölépített la­kóház legendáját lassan már belepi a feledés pora, de mi tagadás — nem ok és alap nélkül — új legendák szület­nek. A városról, ahol az át­épített főúton csak jókora ké­séssel indulhatott meg a for­galom, mert az illetékes ügy­intéző elfelejtette megrendel­ni a közlekedésirányító lámpá­kat. Az új gyárról, ahol hó­napokig több volt az áram­szünet, mint a munka, mivel a villamos vezetékek cseréje valahogy kifelejtődött a szá­mításokból. A lakóház — tes­sék csak figyelni, még min­dig a lakóházról! —, amely hónapok óta készen áll, még­sem találni benne egy lelket sem. »Csak« a gázvezeték be­kapcsolását nem rendelték meg, »csak« — egy másiknál a hőtermelő kazánok ellenőr­ző műszereire kell várni. Azo­kat ugyanis a műszáki átadá­sig (!) senki sem hiányolta. Dönteni: felelősség. Már közhely, annyiszor elhangzik. De az már kevésbé, hogy a döntés a teendők láncszemei­nek erős összekapcsolása. Mert ha egy is árván, társ nélkül marad, lánc-e a lánc? Tart­hat-e, foghat-e bármit, ösz- székötheti-e a tegnapi teen­dőket a maiakkal, a holna­piakkal? Az idén —, hogy majd mindannyiunkat érintő példá­val éljünk — a 360 millió utas, a 122 millió tonna áru elszál­lításának zavartalansága ér­dekében a vasút egyebek kö­zött 300 kilométer vágányt cserél ki, újabb integra-domi- nó biztosító berendezéseket helyez üzembe. Ne legyünk rosszmájúak, s előbbi pél­dáinkon felbuzdulva nehogy azt kérdjük, vajon megrendel­ték-e ... Azt azonban már kérdezhetjük, azaz sorra ve­hetjük, hogy az egyszerű dön­tés — a vágányok cseréje — sok egyéb más mellett felté­telezi: lesz elég cement a be­tonaljazat készítéséhez, gyár­tókapacitás a sínszálak elő­állításához, meghatározott nagyságú zúzott kő az ágya­zathoz ... TETSZÉS szerint minden nép- gazdasági területről bővít­hető, formálható a fölrajzolt kép, és színeit az teszi erő­teljessé, a társadalom számá­ra fontossá, hogy idén — az éves terv előirányzatai szerint — 117—118 milliárd forintot használhatnak föl az ország­ban beruházásokra. (S akkor ez még csak egyetlen feladat- csoport!) Persze vannak rutinteendők, szokványos döntések is. Meg­hozataluk a kipróbált gyakor­latra, a jól bevált hagyomá­nyokra támaszkodik, és ilyen döntéseket naponta tucatjával hoznak művezetők és vezér- igazgatók, tsz-elnökök és építésvezetők. De talán gyak­ran épp ez a megszokottság okozza, hogy ami új, a szok­ványostól eltérő, az átlagos­nál bonyolultabb — azaz: is­meretlen tényezőkkel tele­tűzdelt —, arra sem jut több, csak átlagos, a rutin által érzéketlenné tett figyelem. Mert lám, mennyi galibát okozott a meglevő tüzelő­olaj és a meg nem levő szál­lítóeszközök — tankautók — konfliktusa. Vagy az, hogy a vállalatok némelyike tárt ka­rokkal várta a számítógépet — vagy várja most —, de közben elsikkadtak az illő fogadtatást megelőző tenni­valók, az elemzés, a számító- gépes irányításra kijelölt te­rületek fölkészítése, a készlet- gazdálkodás, bérszámfejtés gé­pi adatfeldolgozásra való át­szervezése ... A gazdasági döntés ugyanis legtöbször elválaszthatatlan bizonyos politikai, közhangu­lati következményektől. Az útépítésnél, a középület falai­nak fölhúzásánál, az új üzem beruházásánál elkövetett bak­lövés közvetlen döreje eljut sokak fölébe, és léghullámai még többek fülét sértik. Az elhamarkodott, kellő körülte­kintés nélkül hozott döntések anyagi és erkölcsi kárral jár­nak, s ezt a kárt a közös pénztár fizeti. Ha előzetesen nem vették sorra a lehetséges közrejátszó tényezőket, akkor utólag sokkal nehezebb a jó­vátétel, időben, pénzben, ener­giában a szükségesnél esetleg sokkal nagyobb a ráfordítás. DÖNTENI felelősség. A dön­tést hozó úgy könnyíthet e felelősség súlyán . — olykor nyomasztó terhén —, hogy az előkészítés idején nyitott szemmel, füllel fogadja a véle­ményeket, a javaslatokat, a megoldási változatokat, ha földolgoz, mérlegel minden, a döntéssel összefüggő, a meg­alapozott döntésben nélkülöz­hetetlen ismeretet. M. O. Fóliás zöldsóitaesiiís Még csak ismerkedünk Kapos­várral. körülményeinktől. Maga a vá­gási szezon náluk általában csak hat hónapig tart, a sajá­tos tartási viszonyok miatt. Az állatok alkatában is van kü­lönbség, a mongol szarvasmar­ha például kisebb testű, mint amilyeneket nálunk hoznak a vágóhídra. S ezzel számolnunk kell az oktatás során. — Milyen nyelven tartja az előadásokat. — Én könnyű helyzetben va­gyok, mert a Szovjetunióban végeztem, és jól beszélek oro­szul. Hallgatóim nagy része is ismeri ezt a nyelvet. Az érint­kezés szinte mindig orosz nyelven folyik, külön tolmá­csaink is vannak, noha No­szonkök közvetlenül magyarról is tud mongolra fordítani. S aztán megkezdődik az elő­adás. Figyelem telepszik az ar­cokra, és gyorsan telnek a jegyzetlapok. Nézem a szorgalmasan jegy­zetelő fiatal fiúkat, lányokat. Augusztusban már a darhani húskombinát fontos termelés- irányítói posztjain fognak dol­gozni. CS. T. Az idei népgazdasági terv 1,5 millió tonna szántóföldi zöldségféle termeléséről szól, s ebből jelentős mennyiség jut a mi megyénkre is. A terv szerint így mintegy tíz százalékkal fogják túllépni a múlt évi termelést. Hogy több zöldség teremjen, ehhez az állam is hozzásegíti a nagyüzemeket és a kizgazda- ságokat: kedvezményt ad a műszaki fejlesztéshez szüksé­ges eszközök beszerzéséhez. Természetesen nélkülözhetet­len, hogy az ilyen eszközöket forgalmazó vállalatok idejé­ben — és megfelelő választék­kal — fölkészüljenek a nö­vekvő igények kielégítésére. A segítő szándékot bizonyítja a Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott — pénteki la­punkban közzétett — határo­zat is, amely a zöldség- és gyiimölcsfejlesztés fejlesztésé­nek támogatásával foglalko­zik. Ebből idézünk: »A nö­vényházak és fóliatelepek lé­tesítésével a szövetkezetek — meghatározott feltételek mel­lett — 70, illetve 50, a háztá­ji gazdaságok fóliaházak épí­téséhez 30 százalékos támoga­tást kaphatnak.« Somogybán egyre több ter­melőszövetkezetben — közös és háztáji földterületen egy­aránt —, valamint udvari kertben látni fóliasátrakat, ahol nagyüzemi, illető­leg kisüzemi zöldségtermesz­tésbe kezdtek a gazdák. A fóliás zöldségtermesztés tehát mind nagyobb teret foglal el a mezőgazdasági árutermelés­ben, és mindennek — nyilván­valóan, — a lakosság látja majd a hasznát: jobb, gazda­gabb választékú, folyamato­sabb lesz az ellátás. Kedvét szegheti azonban a kertészke­döknek, ha például nem áll rendelkezésükre a nélkülözhe­tetlen műanyag fólia. Tájéko­zódtunk, s megnyugtattak bennünket: a somogyi gazda­ságoknak ettől nem kell tar­taniuk. Szekeres Mihály, a kaposvári Mezőgazdasági Ellátó Vállalat Gép- cl i'egyesosztályónak csoportve­zetője elmondta: az idei vá­sárlásokból máris arra lehel következtetni, hogy három­szor annyi fóliát adnak el ni idén, mint 1972-ben, s erről ők felkészültek. Mezőgazdasá­gi nagyüzemek és magánter­melők egyaránt szép számban keresik föl a vállalatot. A nagyüzemek korlátlan meny- nyiségben vehetnek — feed-, vezményes áron —, a kisáru- termelök pedig a MÉK-kel kötött értékesítési szerződés felmutatásával ugyancsak ol­csóbban juthatnak fóliához. (Szerződés nélkül 33.80, szer­ződésre 24.80 forintért adják kilóját, tehát jelentős a tá­mogatás.) Azt is megtudtál-, hogy háromféle mérettel egész éven át bő készlet vár­ja a vevőket. A vállalat 400— 500 mázsányinak az eladásá­val számol negyedévenként, s felkészült arra is, hogy külö­nösen a most következő idő­szakban, tavaszai lesz majd nagy kereslet a fólia iránt. Az idei népgazdasági célki­tűzés. a Minisztertanács csü­törtöki ülésén hozott határo­zat — a tapasztalatok sze­rint — Somogybán is fokozza a zöldségtermesztési kedvet. A pénteken kapót felvilágo­sítás arról is meggyőzött, hogy a terv megvalósulásához nélkülözhetetlen, a termelés­hez szükséges anyagok lénye- gesebbjéből, a fóliából nem lesz hiány. H. F. Szép eredmények, rossz statisztika Nemrég indult a gyár. Jóné- hány, a szakiskolát nemrég végzett fiatal, a gyakorlatot még csak ezekben a hónapok­ban megszerző munkás dolgo­zik itt. A gépezet azonban egy­re olajozottabban működik. A Budapesti Vegyipari Gép­gyár 3. számú tabi gyáregysé­gének az 1973-as volt az első teljes termelési éve. Annak idején úgy számoltunk be munkájukról, hogy a kezdés­sel járó hibákkal együtt sin­csenek az anyag- és munka­erő-ellátásban, a gyártási fo­lyamat szervezettségében olyan zökkenők, amelyek a termelési terv teljesítését veszélyeztet­nék. Évente 8-10 ezer tonna A »csecsemőkor« már el­múlt Az 1973. évi 104 millió forintos termelési tervet a ta- biak 121 millió forintra telje­sítették, s ez 116 százalékos eredményt jelent. Ezt figye­lembe véve a vállalat vezető­sége úgy határozott, hogy a tabi gyáregységet tovább kell fejleszteni, mégpedig olyan szintre, hogy a többi gyáregy­séghez viszonyítva meghatáro­zó szerepe legyen. Ennek érde­kében mintegy 35—40 millió forintos fejlesztést terveznek. Épül egy 1000 négyzetméteres új csarnok is, ahol a próbaüze­melés még az idén megkezdő­dik. Még csak az alapozásnál tartanak, de ha elkészül, meg­szűnik a többi műhely zsúfolt­sága, és a komplex gépesítés lehetővé teszi a minőség javí­tását. A jelenlegi termelési érték alapján a tabi gyáregység a vállalat telepei között a máso­dik helyen áll. Ebben az év­ben már 140 millió forint az árbevételi terv, de a rendelé­sek alapján év végéig túltelje­sítik ezt. Sőt: már 1975-re is van bőven megrendelő. Ezért egyaránt növelik a mennyisé­get és javítják a gyártmány­összetételt. A tabi gyáregységben tartá­lyokat csinálnak. Hatalmas 10—50 ezer köbméter űrtartal­mú, henger alakú tárolóedé­nyek sorakoznak az udvaron, szállításra várva. Évente 8—10 ezer tonna súlyú anyagot moz­gatnak meg az itt dolgozók, s mig egy-egy tartály elkészül, ezt kilencszer-tizszer is meg kell emelni. 1974-ben összesen 350 ezer köbméter befogadására alkal­mas tárolóedény készül a tabi gyárban. A szép termelési eredmé­nyekkel szemben kedvezőtlen képet mutat a baleseti statisz­tika. Az itt dolgozó 235 ember közül 1973-ban tizenheten szenvedtek balesetet, és közü­lük kettő súlyosat, összesen 383 munkanap esett ki; a két csonkulásos baleset miatt 178 nap. — Ml az oka a baleseti sta­tisztika romlásának? — kér­deztük Teleki Sándortól, a gyáregység vezetőjétől. — Év közben már rendelke­zésre állt a balesetvédelmi ok­tatáshoz szükséges tananyag. Tapasztalatunk szerint azon­ban az egyes munkaterületek vezetői, akiknek feladatuk len­ne az oktatás, ezeket nem használták föl megfelelően. Nagy tömegű és súlyos anya­gokat kell itt a gyárban meg­mozgatni, és a balesetek 60 százaléka a helytelen anyag- mozgatásból származik. Emiatt történt az egyik súlyosabb baleset is. — Milyen intézkedéseket terveznek a balesetek számá­nak csökkentésére? — A tervezett munkavédel­mi intézkedés összeállítása előtt minden münkahelyi ve­zetőtől javaslatot kértünk arra, hogy az ő területén hogyan le­hetne megelőzni a baleseteket. Ha az ÁBEO és a szakmai óvó rendszabályok előírásait pon­tosan betartják, akkor csök­kenni fog a balesetek száma. A középvezetőkéi, a műve­zetőket fokozottabban felelőssé kell tenni egy-egy balesetért. A sérülések okait tárgyaló be­számoló egyik mondata így hangzik: »A baleseti oktatások i általában megtörténtek ...« A február 8-án elkészült munkavédelmi intézkedési terv azonban már figyelemoc veszi az anyagmozgatással járó veszélyeket, s úgy rendelkezik, hogy »mivel minden területen a balesetek zöme anyagmozga­tásból származott, ezért a bal­eseti oktatásnál jórészt az anyagmozgatással foglalkozó óvó rendszabályokat kell is­mertetni.« Az egyik csonkulásos bal­eset miatt 132 napig volt mun­kaképtelen a sérült. Művezető­je nem biztosította a szüksé­ges segédeszközöket; a mun­kás egyik kezének több ujját elvesztette. A művezetőnek negyedévi prémiumát vonták el... A közelmúltban azt vizsgál­ták a zajos műhelyben, hogy az ott dolgozók hallása károso­dik-e. Az eredmény alapján most a gyáregység vezetői arra törekednek, hogy a leghango­sabb zajforrásokat megszün­tessék. Most kell megteremteni A múlt év második felében már valamelyest javult a mun­kásvédelem, a dolgozók egész­ségvédelme. Ez azonban még mindig nem megfelelő. »Kez­dő« gyárról van szó, tehát már most meg kell teremteni azokat a körülményeket, ame­lyeket a későbbiekben is — amikor jóval többen dolgoz­nak itt — biztonságos munkát eredményeznek. Erre törek­szenek majd a komplex intéz­kedési tervben, amelyet ezek- iben a hetekben dolgoznak ki. Mészáros Attila Somogyi Néplap] 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom