Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Darhani fiatalok között Mongóliában ma zordabb az idő, a hőmérő higanyszála tartósan 0 fok alatt marad. S itt nyitott kabátban sétálgatnak, ismerkednek a várossal e távoli, ázsiai országból érkezett vendégek, élvezve a számunkra is váratlanul enyhe téli napsütést. Figyelmesen nézegetik a kirakatokat, a délutáni nyüzsgő emberáradatot a Május 1. utcában. Egyelőre még minden új nekik; más szava van a szélnek, más színe az égnek, és a levegő jóval porosabb, füstösebb itt, mint néhány ezer kilométerrel keletebbre, a hatalmas mongol fennsíkon. Harmincötén vannak. Csaknem egyhetes vonatozás után érkeztek a múlt héten Kaposvárra. Tanulni jöttek, ismereteket szerezni, ellesni az általuk választott mesterség, a jövendő hivatás minden mesterfogását, legapróbb részletét. S bizony nem kis fába vágták a fejszéjüket. Három hónapra jöttek, s ez az alig tizenkét hét még a helybeli gondolkodás, a sajátos szokások megismerésére is alig elegendő. És a szakma, amit tanulnak, ráadásul igen sok szempontból különbözik attól, amit eddig láttak. Kemény kitartásra, a megfeszített figyelem tizenkét hetére van szükség ahhoz, hogy a látottakat, tanultakat hasznosan tudják majd kamatoztatni — a távoli testvérvárosban, Darhanban. Noszonkök Togmid gépész- mérnök, folyékonyan beszéli a magyart. Itt járt egyetemre, Budapesten. Tőle tudom, hogy társai majdnem mind darha- niak; 12 lány és 23 fiú van a kis csoportban. Képzettségüket tekintve négy mérnök, egy állatorvos van közöttük, a többi technikus, laboráns, húsipari szakmunkás. Heten a Szovjetunióban végeztek, a többiek pedig Mongóliában szereztek szakmát Fiatal csoport, az átlagéletkor 21—22 év (a legfiatalabb fiú 17 éves, a legidősebb férfi 34). ök lesznek majd Darhanban a felépítendő húskombinátban a középvezetők, a termelés közvetlen irányítói. S most jöttek elméleti ismereteket és termelési tapasztalatokat szerezni. Előadás előtt van még egy kis szabad idő, ezt használtuk ki, hogy érdeklődjünk: hogyan élnek itt, hogyan érzik magukat? A csaknem egyhetes utazás ugyancsak fásulttá tette őket, s így az első napok pihenéssel teltek el. A cukorgyári munkásszálláson laknak, mint mondják: kényelmesen, és az étkezésre sincs panasz. — Nincs honvágyuk? — Nem értünk még rá arra. Túl sok a látnivaló, a megismerésre váró dolog. — Mivel töltik a szabad idejüket? — Sétával, tanulással. — Hogy tetszik Kaposvár? — Különösen a ... hogy is mondják a ... igen, a Róma- hegyről szép. De szívesen megyünk az épülő városnegyed felé is. A mongol fiatalok háromhavi képzésének a tematikájában lapozgatunk. Mivel foglalkoznak, ismerkednek itt, a gyárban? Előadásokon, majd gyakorlatban ismerik meg a vágóhíd berendezéseit, fölszereléseit és a vágás, feldolgozás folyamatát. Részletesen foglalkoznak a személyi és munkahigiéniával, ami — lévén a húsfeldolgozás élelmiszeripari munka — a végtermékek minőségének szempontjából nélkülözhetetlen. A sokféle gép, szúró- és vágóeszköz biztonságos kezelésének külön szabályai vannak, s ebben segít eligazodni a baleset- és munka- védelem. A vágási folyamatot gyakorlatban csak a későbbiek folyamán fogják elsajátítani. Kővári János technológus tartja az első előadásokat. — Mongóliában igen sok a vágásra alkalmas állat — mondja. — Egy emberre általában 23 különféle négylábút számítanak. A feldolgozás mégis sokban különbözik a mi Telnek a Jegyzetlapok. A döntést hozó látóhatára SAJNOS, mindannyian szép számmal ismerünk olyan eseteket, amikor nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A lépcsőház nélkül fölépített lakóház legendáját lassan már belepi a feledés pora, de mi tagadás — nem ok és alap nélkül — új legendák születnek. A városról, ahol az átépített főúton csak jókora késéssel indulhatott meg a forgalom, mert az illetékes ügyintéző elfelejtette megrendelni a közlekedésirányító lámpákat. Az új gyárról, ahol hónapokig több volt az áramszünet, mint a munka, mivel a villamos vezetékek cseréje valahogy kifelejtődött a számításokból. A lakóház — tessék csak figyelni, még mindig a lakóházról! —, amely hónapok óta készen áll, mégsem találni benne egy lelket sem. »Csak« a gázvezeték bekapcsolását nem rendelték meg, »csak« — egy másiknál a hőtermelő kazánok ellenőrző műszereire kell várni. Azokat ugyanis a műszáki átadásig (!) senki sem hiányolta. Dönteni: felelősség. Már közhely, annyiszor elhangzik. De az már kevésbé, hogy a döntés a teendők láncszemeinek erős összekapcsolása. Mert ha egy is árván, társ nélkül marad, lánc-e a lánc? Tarthat-e, foghat-e bármit, ösz- székötheti-e a tegnapi teendőket a maiakkal, a holnapiakkal? Az idén —, hogy majd mindannyiunkat érintő példával éljünk — a 360 millió utas, a 122 millió tonna áru elszállításának zavartalansága érdekében a vasút egyebek között 300 kilométer vágányt cserél ki, újabb integra-domi- nó biztosító berendezéseket helyez üzembe. Ne legyünk rosszmájúak, s előbbi példáinkon felbuzdulva nehogy azt kérdjük, vajon megrendelték-e ... Azt azonban már kérdezhetjük, azaz sorra vehetjük, hogy az egyszerű döntés — a vágányok cseréje — sok egyéb más mellett feltételezi: lesz elég cement a betonaljazat készítéséhez, gyártókapacitás a sínszálak előállításához, meghatározott nagyságú zúzott kő az ágyazathoz ... TETSZÉS szerint minden nép- gazdasági területről bővíthető, formálható a fölrajzolt kép, és színeit az teszi erőteljessé, a társadalom számára fontossá, hogy idén — az éves terv előirányzatai szerint — 117—118 milliárd forintot használhatnak föl az országban beruházásokra. (S akkor ez még csak egyetlen feladat- csoport!) Persze vannak rutinteendők, szokványos döntések is. Meghozataluk a kipróbált gyakorlatra, a jól bevált hagyományokra támaszkodik, és ilyen döntéseket naponta tucatjával hoznak művezetők és vezér- igazgatók, tsz-elnökök és építésvezetők. De talán gyakran épp ez a megszokottság okozza, hogy ami új, a szokványostól eltérő, az átlagosnál bonyolultabb — azaz: ismeretlen tényezőkkel teletűzdelt —, arra sem jut több, csak átlagos, a rutin által érzéketlenné tett figyelem. Mert lám, mennyi galibát okozott a meglevő tüzelőolaj és a meg nem levő szállítóeszközök — tankautók — konfliktusa. Vagy az, hogy a vállalatok némelyike tárt karokkal várta a számítógépet — vagy várja most —, de közben elsikkadtak az illő fogadtatást megelőző tennivalók, az elemzés, a számító- gépes irányításra kijelölt területek fölkészítése, a készlet- gazdálkodás, bérszámfejtés gépi adatfeldolgozásra való átszervezése ... A gazdasági döntés ugyanis legtöbször elválaszthatatlan bizonyos politikai, közhangulati következményektől. Az útépítésnél, a középület falainak fölhúzásánál, az új üzem beruházásánál elkövetett baklövés közvetlen döreje eljut sokak fölébe, és léghullámai még többek fülét sértik. Az elhamarkodott, kellő körültekintés nélkül hozott döntések anyagi és erkölcsi kárral járnak, s ezt a kárt a közös pénztár fizeti. Ha előzetesen nem vették sorra a lehetséges közrejátszó tényezőket, akkor utólag sokkal nehezebb a jóvátétel, időben, pénzben, energiában a szükségesnél esetleg sokkal nagyobb a ráfordítás. DÖNTENI felelősség. A döntést hozó úgy könnyíthet e felelősség súlyán . — olykor nyomasztó terhén —, hogy az előkészítés idején nyitott szemmel, füllel fogadja a véleményeket, a javaslatokat, a megoldási változatokat, ha földolgoz, mérlegel minden, a döntéssel összefüggő, a megalapozott döntésben nélkülözhetetlen ismeretet. M. O. Fóliás zöldsóitaesiiís Még csak ismerkedünk Kaposvárral. körülményeinktől. Maga a vágási szezon náluk általában csak hat hónapig tart, a sajátos tartási viszonyok miatt. Az állatok alkatában is van különbség, a mongol szarvasmarha például kisebb testű, mint amilyeneket nálunk hoznak a vágóhídra. S ezzel számolnunk kell az oktatás során. — Milyen nyelven tartja az előadásokat. — Én könnyű helyzetben vagyok, mert a Szovjetunióban végeztem, és jól beszélek oroszul. Hallgatóim nagy része is ismeri ezt a nyelvet. Az érintkezés szinte mindig orosz nyelven folyik, külön tolmácsaink is vannak, noha Noszonkök közvetlenül magyarról is tud mongolra fordítani. S aztán megkezdődik az előadás. Figyelem telepszik az arcokra, és gyorsan telnek a jegyzetlapok. Nézem a szorgalmasan jegyzetelő fiatal fiúkat, lányokat. Augusztusban már a darhani húskombinát fontos termelés- irányítói posztjain fognak dolgozni. CS. T. Az idei népgazdasági terv 1,5 millió tonna szántóföldi zöldségféle termeléséről szól, s ebből jelentős mennyiség jut a mi megyénkre is. A terv szerint így mintegy tíz százalékkal fogják túllépni a múlt évi termelést. Hogy több zöldség teremjen, ehhez az állam is hozzásegíti a nagyüzemeket és a kizgazda- ságokat: kedvezményt ad a műszaki fejlesztéshez szükséges eszközök beszerzéséhez. Természetesen nélkülözhetetlen, hogy az ilyen eszközöket forgalmazó vállalatok idejében — és megfelelő választékkal — fölkészüljenek a növekvő igények kielégítésére. A segítő szándékot bizonyítja a Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott — pénteki lapunkban közzétett — határozat is, amely a zöldség- és gyiimölcsfejlesztés fejlesztésének támogatásával foglalkozik. Ebből idézünk: »A növényházak és fóliatelepek létesítésével a szövetkezetek — meghatározott feltételek mellett — 70, illetve 50, a háztáji gazdaságok fóliaházak építéséhez 30 százalékos támogatást kaphatnak.« Somogybán egyre több termelőszövetkezetben — közös és háztáji földterületen egyaránt —, valamint udvari kertben látni fóliasátrakat, ahol nagyüzemi, illetőleg kisüzemi zöldségtermesztésbe kezdtek a gazdák. A fóliás zöldségtermesztés tehát mind nagyobb teret foglal el a mezőgazdasági árutermelésben, és mindennek — nyilvánvalóan, — a lakosság látja majd a hasznát: jobb, gazdagabb választékú, folyamatosabb lesz az ellátás. Kedvét szegheti azonban a kertészkedöknek, ha például nem áll rendelkezésükre a nélkülözhetetlen műanyag fólia. Tájékozódtunk, s megnyugtattak bennünket: a somogyi gazdaságoknak ettől nem kell tartaniuk. Szekeres Mihály, a kaposvári Mezőgazdasági Ellátó Vállalat Gép- cl i'egyesosztályónak csoportvezetője elmondta: az idei vásárlásokból máris arra lehel következtetni, hogy háromszor annyi fóliát adnak el ni idén, mint 1972-ben, s erről ők felkészültek. Mezőgazdasági nagyüzemek és magántermelők egyaránt szép számban keresik föl a vállalatot. A nagyüzemek korlátlan meny- nyiségben vehetnek — feed-, vezményes áron —, a kisáru- termelök pedig a MÉK-kel kötött értékesítési szerződés felmutatásával ugyancsak olcsóbban juthatnak fóliához. (Szerződés nélkül 33.80, szerződésre 24.80 forintért adják kilóját, tehát jelentős a támogatás.) Azt is megtudtál-, hogy háromféle mérettel egész éven át bő készlet várja a vevőket. A vállalat 400— 500 mázsányinak az eladásával számol negyedévenként, s felkészült arra is, hogy különösen a most következő időszakban, tavaszai lesz majd nagy kereslet a fólia iránt. Az idei népgazdasági célkitűzés. a Minisztertanács csütörtöki ülésén hozott határozat — a tapasztalatok szerint — Somogybán is fokozza a zöldségtermesztési kedvet. A pénteken kapót felvilágosítás arról is meggyőzött, hogy a terv megvalósulásához nélkülözhetetlen, a termeléshez szükséges anyagok lénye- gesebbjéből, a fóliából nem lesz hiány. H. F. Szép eredmények, rossz statisztika Nemrég indult a gyár. Jóné- hány, a szakiskolát nemrég végzett fiatal, a gyakorlatot még csak ezekben a hónapokban megszerző munkás dolgozik itt. A gépezet azonban egyre olajozottabban működik. A Budapesti Vegyipari Gépgyár 3. számú tabi gyáregységének az 1973-as volt az első teljes termelési éve. Annak idején úgy számoltunk be munkájukról, hogy a kezdéssel járó hibákkal együtt sincsenek az anyag- és munkaerő-ellátásban, a gyártási folyamat szervezettségében olyan zökkenők, amelyek a termelési terv teljesítését veszélyeztetnék. Évente 8-10 ezer tonna A »csecsemőkor« már elmúlt Az 1973. évi 104 millió forintos termelési tervet a ta- biak 121 millió forintra teljesítették, s ez 116 százalékos eredményt jelent. Ezt figyelembe véve a vállalat vezetősége úgy határozott, hogy a tabi gyáregységet tovább kell fejleszteni, mégpedig olyan szintre, hogy a többi gyáregységhez viszonyítva meghatározó szerepe legyen. Ennek érdekében mintegy 35—40 millió forintos fejlesztést terveznek. Épül egy 1000 négyzetméteres új csarnok is, ahol a próbaüzemelés még az idén megkezdődik. Még csak az alapozásnál tartanak, de ha elkészül, megszűnik a többi műhely zsúfoltsága, és a komplex gépesítés lehetővé teszi a minőség javítását. A jelenlegi termelési érték alapján a tabi gyáregység a vállalat telepei között a második helyen áll. Ebben az évben már 140 millió forint az árbevételi terv, de a rendelések alapján év végéig túlteljesítik ezt. Sőt: már 1975-re is van bőven megrendelő. Ezért egyaránt növelik a mennyiséget és javítják a gyártmányösszetételt. A tabi gyáregységben tartályokat csinálnak. Hatalmas 10—50 ezer köbméter űrtartalmú, henger alakú tárolóedények sorakoznak az udvaron, szállításra várva. Évente 8—10 ezer tonna súlyú anyagot mozgatnak meg az itt dolgozók, s mig egy-egy tartály elkészül, ezt kilencszer-tizszer is meg kell emelni. 1974-ben összesen 350 ezer köbméter befogadására alkalmas tárolóedény készül a tabi gyárban. A szép termelési eredményekkel szemben kedvezőtlen képet mutat a baleseti statisztika. Az itt dolgozó 235 ember közül 1973-ban tizenheten szenvedtek balesetet, és közülük kettő súlyosat, összesen 383 munkanap esett ki; a két csonkulásos baleset miatt 178 nap. — Ml az oka a baleseti statisztika romlásának? — kérdeztük Teleki Sándortól, a gyáregység vezetőjétől. — Év közben már rendelkezésre állt a balesetvédelmi oktatáshoz szükséges tananyag. Tapasztalatunk szerint azonban az egyes munkaterületek vezetői, akiknek feladatuk lenne az oktatás, ezeket nem használták föl megfelelően. Nagy tömegű és súlyos anyagokat kell itt a gyárban megmozgatni, és a balesetek 60 százaléka a helytelen anyag- mozgatásból származik. Emiatt történt az egyik súlyosabb baleset is. — Milyen intézkedéseket terveznek a balesetek számának csökkentésére? — A tervezett munkavédelmi intézkedés összeállítása előtt minden münkahelyi vezetőtől javaslatot kértünk arra, hogy az ő területén hogyan lehetne megelőzni a baleseteket. Ha az ÁBEO és a szakmai óvó rendszabályok előírásait pontosan betartják, akkor csökkenni fog a balesetek száma. A középvezetőkéi, a művezetőket fokozottabban felelőssé kell tenni egy-egy balesetért. A sérülések okait tárgyaló beszámoló egyik mondata így hangzik: »A baleseti oktatások i általában megtörténtek ...« A február 8-án elkészült munkavédelmi intézkedési terv azonban már figyelemoc veszi az anyagmozgatással járó veszélyeket, s úgy rendelkezik, hogy »mivel minden területen a balesetek zöme anyagmozgatásból származott, ezért a baleseti oktatásnál jórészt az anyagmozgatással foglalkozó óvó rendszabályokat kell ismertetni.« Az egyik csonkulásos baleset miatt 132 napig volt munkaképtelen a sérült. Művezetője nem biztosította a szükséges segédeszközöket; a munkás egyik kezének több ujját elvesztette. A művezetőnek negyedévi prémiumát vonták el... A közelmúltban azt vizsgálták a zajos műhelyben, hogy az ott dolgozók hallása károsodik-e. Az eredmény alapján most a gyáregység vezetői arra törekednek, hogy a leghangosabb zajforrásokat megszüntessék. Most kell megteremteni A múlt év második felében már valamelyest javult a munkásvédelem, a dolgozók egészségvédelme. Ez azonban még mindig nem megfelelő. »Kezdő« gyárról van szó, tehát már most meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyeket a későbbiekben is — amikor jóval többen dolgoznak itt — biztonságos munkát eredményeznek. Erre törekszenek majd a komplex intézkedési tervben, amelyet ezek- iben a hetekben dolgoznak ki. Mészáros Attila Somogyi Néplap] 3
