Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

Az érdekegyeztetés és a szocialista demokrácia ] Ünnepi KlSZ.gyűlés a textilmüvekben ■ inden, ami a társada­lom. életében történik, valamilyen érdeket szolgál. Amíg szükségletei minden élőlénynek vannak, addig érdekei csak a tudato­san cselekvő, társadalomban ilő embernek, mert a szük­ségletei tudatos felismerésére :sak az ember képes. Más zavakkal: az ember szükség­étéinek kielégítését előre megtervezett módon cselekvé­seinek céljává teszi, és en­nek megfelelően érdekként, érvényesíti. Az emberek különböző cso­portjának érdekei adott tár­sadalmi közösségen belül ré­szint hasonlóak, részint kü­lönböznek egymástól. Ez alól jelenlegi társadalmi-történeti viszonyaink sem jelentenek kivételt. Téved az, aki a szo­cializmustól az érdekkülönb­ségek megszüntetését várja, vagy a mi körülményeink kö­zött jelentkező érdekeltérése­ket, konfliktusokat csupán szubjektív hibákra vezeti vissza. A szocialista társada­lom történelmi előnye nem az, hogy megszünteti az egyes emberek, vagy az emberek egyes csoportjai közötti érdek­különbségeket, hanem az, hogy ezeket képes nagyobb konfliktusok nélkül rangsorol­ni és egyeztetni. A kapitalizmusban az ural­kodó osztály úgy érvényesíti érdekeit, hogy az elnyomott osztály érdekeit minduntalan megsérti, háttérbe szorítja. A szocialista társadalom uralko­dó osztálya, a munkásosztály viszont úgy érvényesíti érde­keit, hogy egyezteti, összehan­golja azokat a vele szövetsé­ges parasztság és más társa­dalmi rétegek érdekeivel. j A z egyes ember a külön­féle érdekek színes szö­vedékében él. Hiszen a társadalomban együtt létezik az ember pillanatnyi, közvet­len napi és távlati érdeke, to­vábbá az egyéni, a csoport­úésvaz össztársadalmi érdek. Az érdekek különböző szint­jei -nem elszigeteltek egymás- ,rRflu Js[ nem létezhetnek önma­gukban. A szemléletben és a gyakorlatban ugyanakkor ta­lálkozunk az érdekviszonyok megítélésének kétféle torzítá­sával. Az egyik csak a cso­portérdeket látja. Ebben a szemléletben a csoportérdek a minden, az össztársadalmi érdek pedig a csoportérde­kekből áll össze automatiku­san. A fordított előjelű torzí­tásban viszont az össztársa­dalmi érdek valamiféle min­dentől független, mindenek fölött álló dologként jelenik meg, mely a csoportérdek ér­vényesítéséről való szüntelen lemondást követeli meg. Ez a két ellentétes előjelű, de egyaránt egyoldalú szemlé­let megegyezik abban, hogy figyelmen kívül hagyja vagy eltorzítja a különböző érdek­szintek kapcsolatát, viszonyát. Ezeket a hamis alternatívákat csak akkor tudjuk meghalad­ni, ha abból indulunk ki, hogy a különféle szintű érde­kek reálisan léteznek, s kap­csolataik, együttlétezéseik nem konfliktusmentesek; az egyé­ni, a csoport- és a társadal­mi érdekeknek nemcsak ta­lálkozási pontjaik vannak, ha­nem gyakran keresztezik is egymást, ellentmondanak egymásnak. Ezért az érdekek ütköztetése, rangsorolása, egyeztetése a társadalom poli­tikai irányításának szférájá­ban történik; a súlyosabb konfliktusok elkerülésének, az érintettek számára elfogad­ható érdekegyeztetésnek meg­határozott politikai feltételei, követelményei vannak. Ilyen követelmény, hogy az érdekegyeztetés nem lehet elvtelen kompromisszum. A különböző csoportérdekek nem halmazt alkotnák, hanem meghatározott értékrendben helyezkednek éL Ebben az ér­tékrendben a munkásosztály érdekei az alapvetőek. Ezek az érdekek szocialista fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában csak a munkás—paraszt szö­vetség erősödésén, a szocializ­must építő osztályok és réte­gek nemzeti összefogásán ke­resztül érvényesülhetnek. Ha ettől a szemléleti kiinduló­ponttól eltérünk, ha a külön­böző csoportérdekek helyét, kapcsolatát nem ezen az ala­pon jelöljük ki, akkor az egyeztetésből elvtelen egyez­kedés válik. A szocialista követelmé­nyeknek megfelelő érdek- egyeztetéshez nélkülözhetet­len a szocialista demokrácia érvényesítése a közéletben és a munkahelyeken egyaránt. Az össztársadalmi érdek ugyanis nem a csoportérde­kektől függetlenül, hanem alapvetően azok érvényesülé­sének folyamatában valósul meg. Ezért nem valósulhat meg az össztársadalmi érdek sem, ha a különböző osztályok és rétegek érdekei nem, vagy csak formálisan juthatnak ki­fejezésre. Ezek tényleges ér­vényesülése, rangsorolása és egyeztetése csak a szocialista demokrácia adta keretek kö­zött mehet végbe. A milyen fejlett a szocia­lista demokrácia, olyan mértékben teremthető viszonylagos összhang a kü­lönböző szintű érdekek között. Az érdekek tényleges ütközte­tése és egyeztetése demok­ratikus vezetési módszereket igényel. Ilyen vezetési mód­szerek csak ott érvényesül­hetnek, ahol a megfelelő sze­mélyiségű vezetők mind szakmailag, mind politikailag felkészültek feladatukra. Az ilyen típusú vezető nem egy­szerűen megtűri a problémák demokratikus megvitatását, hanem igényli is. Meghallgat­ja az ellenvéleményeket, segíti kifejezésre juttatni az eltérő éiJekeket, és nem esik két­I segbe, ha nem mindenben fo­gadják ei személyes elgondo­lásait. A demokratikus vezetési módszereli ugyanakkor nem jelentenek kibúvót a felelős­ség vállalása alól. Éppen el­lenkezőleg: felelősségteljes közéleti magatartást, cselek­vést követelnek meg a veze­tőktől és a véleményt nyil­vánító beosztottaktól egyaránt. A felelősségteljes közéleti magatartás alkotó vitákat, a döntések alapos, demokratikus előkészítését, a különböző ér­dekeket figyelembe vevő dön­tést, fegyelmezett végrehajtást és következetes ellenőrzést jelent. A viták terméketlensé­ge csak akkor kerülhető el, ha a véleménynyilvánítás, az ér­dekkifejezés joga nincs elsza­kítva a fegyelmezett cselekvés kötelezettségétől. A szocialista társadalmi érdekek érvényesü­lését korlátozza, ha a vitá­ban való részvétel csupán egyesek kiváltsága, másoknak pedig kizárólag a végrehajtás marad. Ez a fajta »munka- megosztás« idegen a szocia­lista társadalmi gyakorlattól. A párt irányítása az ér­dekek rangsorolása, egyeztetése terén is el­vi jellegű, a X. pártkongresz- szus, a Központi Bizottság határozatai olyan politikai irányvonalat és cselekvési programot tartalmaznak, ame­lyek alapját képezik az ér­dekegyeztetés során jelentkező viták, problémák eldöntésé­nek. Dr. Jenei György A ma ifjúsága hétköznapi tetteiken forradalmár Fel kommunista ifjú sereg... Zeng a KISZ-induló, s én keresem a régi arcokat. Azo- két, akik tizenhét esztendővel ezelőtt ott voltak a textilmű­vek alakuló KlSZ-ünnepsé- 1 gén. Nincsenek. Helyüket A népesedéspolitika, a családvédelem adja a legtöbb feladatot Interjú a Magyar Vöröskereszt főtitkárával Tegnap a kaposvári kórház­ban egy továbbképző tanfolya­mon tartott előadást Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára: a Vöröskereszt és az állami egészségügyi szolgálat együttműködéséről beszélt. Mi általánosabb kérdésekről kér­tük a főtitkár tájékoztatását. — Melyek a Magyar Vö­röskereszt legfontosabb fel­adatai? — Mindennél előbbrevaló- nak tartjuk a népesedéspoliti­ka megszabta tennivalókat, a családvédelmet. Mindjárt el kell mondanom, ez a munka nem új a Vöröskeresztnél, kü­lönösebb irányváltoztatásra te­hát nem volt szükség. A csa­ládvédelem zászlaja alatt lelki- ismeretes aktíváink sokféle munkát ellátnak. Felkutatják a magányos öregeket, mosnak, takarítanak rájuk. Ez azonban csak egy példa, melyet azért említettem, mert jellemző So- mogyra. — Újságunkban is gyak­ran adunk hírt a sikeres véradásokról. — Hazánkban az idén hu­szonöt éves a szervezett vér­adás, s éppen tizenöt esztende­je, hogy tömegesen adnak te­rítés nélkül vért. Tavaly több mint félmillióan jelentkeznek vért adni, s ez csodálatosan nagy szám. A május 8-i vö­röskeresztes világnapnak is ez lesz a jelszava: »Adj vért, éle­tet mentesz/« — Nemrégiben jelentek meg az utcán a Vöröske­reszt plakátjai, amelyek el­sősegélynyújtó tanfolya­mokra toboroznak részve­vőket. — Amikor megalkották a jogszabályokat az elsősegély- nyújtásról, egy kicsit elbizony­talanodtak az emberek. Nem volt világos, kinek mi a fel­adata, helyesebben a köteles­sége. Az esztendő második fe­lében országos tanácskozást tartunk az elsősegélynyújtás­ról. Addig sem hagyjuk k: a lehetőségeket, minél több em­bert akarunk megismertetni az elsősegélynyújtással. — A Vöröskereszt most nem említett feladatai közül csak egyről érdeklődnénk, az alkoholellenes munkáról. — Vezetőségünk júnáusban tárgyalja az Alkoholellenes Országos Bizottság titkárságá­nak jelentése alapján ezt a té­mát. A titkárság számtalan szerv együttműködését kéri, hogy valódi képet rajzolhas­sunk a jelenlegi helyzetről. — Ez a kép bizonyosan elég sötét lesz. — Igen, tudjuk. De váltig állítjuk, az igazi eredményt nem a különféle jogszabályok bevezetésétől, hanem a társa­dalmi szemlélet megváltoztatá­sától kell várnunk. — Mégiscsak tenni kell érte, hogy a már megalko­tott törvényeket, utasításo­kat betartsák. — Ebben nagy szerepük van az alkoholellenes bizottságod­nak. Munkájukba vonják ’e azokat, akik segítenek földerí­teni, hol rúgják föl a szabá­lyokat. Hol építenek gyárak, állomások környékén italbol­tot, hol szolgálják ki a fiatal­korúakat szeszes itallal és így tovább. — A megyei alkoholelle­nes bizottságok jó ideig szenderegtek, s még papí­ron se léteztek. Az utóbbi másfél évben hallatják is­mét a szavukat. Ügy véli, hogy most már életképesek lesznek ezek a bizottságok? — Ügy tudom, gondosan vá­logatják össze a társadalmi bi­zottságok tagjait. Nem tudok mást mondani: érjék el, hogy a tagok a helyzet súlyosságá­hoz mérten, tehát rendkívül komolyan végezzék feladatai­kat. Az alkoholellenes munka egyre inkább középpontba ke­utódok, a tizenéves fiatalok foglalták el, vették át tőlük az ifjúsági zászlót. Őket köszönti Vizeli István­ná, a gyár KlSZ-bizottságá- nak titkára, a városi KISZ- bizottsággal közösen rendezett ünnepi ülésen, melyet a Ta- _ nácsköztársaság 55. és a KISZ megalakulása 17. évfordulójá­nak alkalmából rendeztek. Köszönti a gyár igazgatóját, Róna Imrét, a megyei párt-vb tagját, Deák Ferencet, a vá­rosi pártbizottság első titká­rát, Szenes Imrét, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, Mihalics Istvánt, a gyári pártbizottság titkárát, Hor­váth Katalin fonónőt, a KISZ kb tagját, Balázs Évát, a KISZ kb munkatársát. Balázs Éva beszél a fiata­lokhoz, üdvözli őket a KISZ központi bizottsága nevében. Arról szól, mit jelent nap­jainkban forradalmárnak len­ni, hogyan lehet valaki igaz hazafi. Napjaink forradalmiságá a hétköznapi tettekben, a sző­rül ; a társadalom természete-1 cializmus építésében, a társa­dalomért, a haladásért vívott mindennapi munkában nyil­vánul meg — hangoztatta többek között. — Én ... Tóth Mária, Nagy Éva, Kőszegi Mária fogadom... Ünnepélyesen hangzik a 25 fiatal fogadalomtétele: mun­kában, magatartásban ifjú­kommunistához méltóan él­nek s dolgoznak majd. Erre kérte őket Deák Ferenc is, aki nemcsak mint a városi párt- bizottság első titkára jelent sen nem csupán az alkoholel­lenes bizottságtól, hanem min­den más szervtől is fokozott erőfeszítést vár. — Ügy hallottuk, a Ma­gyar Vöröskereszt a nemzet­közi szervezeti munkából is alaposan kiveszi a részét. — A legutóbbi, a teheráni nemzetközi konferencián ha­zánk is szorgalmazta, hogy ér­tékeljék újra a nemzetközi Vö­röskereszt szerepeit. Üjabb — a biztató politikai fejleménye­ket alapnak tekintő — felada­tok vállalására van szükség. Pintér Dezső meg az ^népségén, hanem mint a gyár egykori dolgozó­ja is, aki kommunista társai­val együtt sokat segített 17 esztendővel ezelőtt a KISZ létrehozásában. Galamb László, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára ki­tüntetéseket ad át az ifjúsági munkában kiemelkedő tevé­kenységet végzőknek: Esküdt Miklós, a Víz- és Csatornamű Vállalat KXSZ-litkára, Kar­dos Erzsébet, a villamossági gyár KISZ-bizottságának tag­ja Kiváló ifjúsági vezető ki­tüntetést, többen aranykoszo­rús KISZ-jel vényt, s a KISZ kb Dicsérő Oklevelét vették át. Köztük egy már nem ép­pen fiatalember, L omniczi István, a Mezőgép Vállalat kommunistája, aki nagyon so­kat segített a fiatalok munká­jában. A párttal, a néppel egy az ütünk... Ismét zeng az ének. Fiata­lok és felnőttek együtt éne­kelnek. Utána közösen meg­tekintették a Fonóm unkás Kisszínpad ünnepi műsorát. Az ifjúsági bálban, melyet az új KISZ-klubban rendeztek, szintén együtt szórakoztak. S mindez nem külsőség, ha­nem jelkép volt: jelképezte azt az elválaszthatatlan kap­csolatot, amely közös céljaink megvalósítása, a szocialista társadalom felépítése érdeké­ben létrejött hazánk felnőtt és ifjú nemzedéke között. Sz. L, Szovfet kereskedelmi szakemberek LeeiiveStétiban Szovjet kereskedelmi szak­emberek látogattak tegnap me­gyénkbe. A Budapest Kötőipa­ri Szövetkezet múlt évben Lengyeltótiban átadott új üzemegységében megtekintet­ték a részlegek munkáját, és a tapasztaltak alapján döntenek a megrendelt áruk összetételé­ről. A baráti légkörben lezaj­lott üzemlátogatáson részt vett Kelemen Ferenc, a megyei ta­nács ipari osztályának vezető­je, Rácz János, a RUSZÖV el­nöke, Boldizsár Gábor, a Hun- garotex igazgatója, R ochlitz Gyuláné, a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője, illetve Goitein Emil, a Budapest Kö­tőipari Szövetkezet elnöke is. A szövetkezetnek lassan már huszonöt éves múltra visszate­kintő kapcsolata van a szovjet kereskedelemmel. A múlt év­bein elért 292 millió forintos termelési érték jelentős részét exportigények kielégítésére fordították, s ebből legnagyobb arányban a szocialista orszá­gok részesedtek. A vendégek véleménye sze­rint — mint ezt A. M. Kuren­kova asszony, a Raznoexport képviselője hangsúlyozta — korszerűen fölszerelt, jól szer­vezett munkahelyekkel talál­koztak. A lengyel, olasz, NDK- beli gépeken több országból érkező gyapjú-, illetve szinte­tikus fonalakat dolgoznak fel kötött felsőruhákká, bébirú- hákká és férfi sportöltözékek­ké. — Mi az, ami elsősorban megragadta a figyelmüket? — kérdeztük E. P. Kiszlakova asszonytól, az észt nagykeres­kedelmi vállalat egyik vezető­jétől. — Talán az, hogy aránylag kis területen is komplex ter­melés folyik, a kötődé mellett megtalálható a konfekció, a motringozó, a korszerűen be­rendezett készáruraktár is. A Budapest Kötőipari Szövetke­zet egyike a legrégebbi part­nereinknek, s a minőséggel, a kivitelezéssel minden alkalom­mal nagyon elégedettek vol­tunk. Negyedszázaddal ezelőtt még csak 50 ezer rubel volt a megrendelt áru mennyisége, azóta a szövetkezet felénk irá­nyuló exportja elérte a három­millió rubelt. Az üzemben csaknem két­százan dolgoznak, a korátiag mindössze 25 év. A fiatal gár­da a múlt évben 5 százalékkal emelte a termelékenységet. Mintegy 180 ezer darab kötött­áru készült az üzemben 1973- ban, tízezerrel több, mint az előző évben. A külföldi — el­sősorban a szovjet — partne­rek megrendeléseinek kielégí­tése mellett a lengyeltóti üzem 1,7 millió forint értékű árut adott át a hazai kereskedelem­nek. A szovjet kereskedelmi de­legáció tagjai az elmúlt na­pokban a szövetkezetnek több üzemét is meglátogatták. A vendéglátók divatbemutatón ismertettek a választékot. A Raznoexporttal a »Budapest« a Hungarotexen keresztül tartja a kapcsolatot. Boldizsár Gábor igazgató elmondta, hogy a szovjet piacon elsősorban a gyapjúból készült termékeket keresik. A közeljövő feladata elsősorban a minőség javítása, a választék bővítése. Ennek a i követelménynek a szövetkezet teljes mértékben megfelel, ki­fogástalan árut szállít, a ha­táridők pontos betartása mel­lett. Minthogy növekszik a Szovjeunióban a kereslet a kézzel kötött gyermekholmik iránt, a jövőben ezt igyekez­nek kielégíteni. A Hungarote'x a szövetkezet vezetőivel közö­sen méri föl a szovjet piacot, és a megbeszéléseken nyert ta­pasztalatok birtokában a leg­frissebb igények szerint ala­kítják ki a gyártmány összeté­telt. A RUSZÖV keretében dol­gozó szövetkezetek összesen 25 millió rubel értékű árut expor­táltak 1973-ban a Szovjetunió­ba. A közeljövőben ezt mint­egy 25 százalékkal kívánják növelni, s ebben számítanak a Budapest Kötőipari Szövetke­zet növekvő termelékenységére is. M. A. Somogyi Néplap* j

Next

/
Oldalképek
Tartalom