Somogyi Néplap, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-23 / 69. szám

Hárman a lakosság bankjából »S ha kezdeni tudnám újból, Újra csak úgy kezdem el.. .<$ (Louis Aragon) Számok, iratok, nyomtatvá­nyok, rend-eletek. Sokaknak ez egyhangú, gé­pies munkának tetszene. Leg­többen mégis megilletődve lé­pünk be az olyan helyekre, ahol pénzügyeket intéznek, számokkal, pénzzel dolgoznak. Így vagyunk al OTP-vel is, mely most ünnepelte fennál­lásának negyedszázados évfor­dulóját, s melyet ma — joggal — a lakosság bankjának ne­veznek ... * » « — Valamikor én is megille­tődve léptem be a bankba, hi­szen abban az időben még igen kevés nő dolgozott ezen a területen. A Dunántúli Bank és Takarékpénztár enyingi fiókjánál kezdtem, majd Tab- ra. végül 1946 októberében Kaposvárra kerültem. Voltam számfejtő, könyvelő, pénztáros, vezető könyvelő, most az el­lenőri csoportot vezetem. — Mosolyogni, udvariar-an beszélni akkor is, ha nem le­het az ügyfél kérését teljesíte­ni — ez volt szinte »szentírá­suk« a bankos szakmában dol­gozóknak. Ez a követelmény ma -is vál­tozatlan, ugyanakkor felada­tuk, hogy a különböző ügyek mögött az embereket, a csalá­dokat is lássuk, s az érvény­ben lévő pénzügyi előírásokat, a rendelkezésünkre álló hitel­kereteket úgy kezeljük, hogy a lehetőség szerint mindenkinek a kérését teljesítsük. villany, mikor építenek a ház­hely közelében üzletet, hogy csak néhányat említsünk. Nála is, meg más ügyintézőknél is hosszabb időre szóló kölcsönö­ket kérnek, s rengeteg idő el­megy, amíg a rendeleteket megmagyarázzák, hogy azok mit tesznek lehetővé. Rácz Rózsa. Harminckét éve már, hogy Rácz Rózsa elkezdte bankos munkáját. Rengeteg a tapasz­talata, ismeri a bank, a taka­rék múltbeli és mai munká­ját, feladatait, s a kettő közötti alapvető különbségeket. — Mai munkánk szinte ösz- szehasonlíthatatlan a régivel. Akkor már forgalmas napnak számított, ha harminc-negyven ember tért be hozzánk, ma egy-egy nap százak jönnek. A múltban a tehetősebb embe­rek, kereskedők, iparosok jöt­tek folyószámláikat intézni, meg a kisemberek váltó­ügyeikkel. Most szinte nincs is olyan lakosa megyénknek, aki valamilyen formában ne állna kapcsolatban velünk. Fölöttesei elismeréssel szól­nak Rácz Rózsáról, kifogásta­lan, pontos munkájáról. A ne­gyedszázados jubileum ■ ünnep­ségén nemcsak a törzsgárda- jelvényt vette át, hanem má­sodik alkal nmal a Pénzügy­minisztérium kiváló dolgozója kitüntetést is. Torma Sándor. fgy beszél munkájáról Tor­ma Sándor, aki a néhány hete tartott jubileumi ünnepségen, a vezérigazgatói dicséret átadá­sakor neveztek ki az építési kölcsönökkel foglalkozó cso­port vezetőjévé. December­ben múlt húsz esztendeje, hogy elkezdte munkáját az OTP megyei igazgatóságán, neki is az első munkahelye. Ez idő alatt megyénkben a korábbinál is jóval nagyobb ütemben kezdődött meg a csa­ládi, a társas- és a szövetke­zeti lakások építése. Sokat kell szaladgálnia, ellenőriznie a föltételek betartását, az építke­zések, felújítások állapotát. S talán érthető, ,hogy rengeteg feladata mellett, kötelességén túl is igen fontosnak tartotta — hiszen időközben volt ő is fiatal házas — az ifjúsági la­kásépítési mozgalom segítését. S amikor a KISZ kb értékelte ezt a munkát, úgy találta, hogy országosan is kiemelkedik eb­ben. Ezért jutalmazták Torma Sándort aranykoszorús KISZ- jelvénnyel. * * * — Mennyit kell előre befi­zetni? Legtöbben ezt kérdezik An­tal Csabánétól, aki az OTP megyei igazgatóságán a telek­ügyeket intézi, ö.is itt kezdte munkáját, tizennyolc eszten­deje van a banknál. Tavaly tavasszal léptették elő főinté­zőnek, most pedig kiváló dol­gozó lett. Rengeteg más kérdésre is válaszolnia kell: van-e víz. Antal Csabánc. — Ha újból kezdeném, ismét csak ezt a szakmát választa­nám ... Ezt mondták mind a hár­man, s ezt vallják azok is, akik a hosszú évek alatt megismer­ték, megszerették a bankos szakmát, a számokkal való munka szépségét, s velük együtt dolgoznak az OTP me­gyei igazgatóságán. Évente százezernél több ember tapasz­talja Somogybán: az OTP va­lóban a lakosság bankja lett... Szalai László Merre tart a gimnázium? A címben foglalható össze annak az információs tájér- tekezlctnek a célja, melyet tegnap tartottak a megyei könyvtárban a baranyai, so­mogyi és Tolna megyei gim­náziumigazgatók és szakfel­ügyelők részére. Az értekez­let referense dr. Welker Ottó volt. a Művelődésügyi Mi­nisztérium gimnáziumi osz­tályának vezetője. Előadását korreferátumok. majd be­szélgetés követték. A legrégebbi középiskola-tí­pus életét, tanulmányi mun­káját, mostani tanévét is meg­határozták azok a változások, melyek közoktatásunk egészét alapvetően érintették. Dr. Welker Ottó előadásában rá­mutatott, hogy a párthatáro­zat alapján a gimnáziumok is három lényeges időperiódust tartanak szem előtt. Rövid-, közép- és hosszú távú felada­tokat szabtak meg a közéois- koláknak, szervesen egymásra épülő rendszert, amelyben fo­kozott szerepet kap az isko­lai demokratizmus erősítése, a nevelésközpontúság, a mű­veltséganyag iskolaidő alatti és a középiskola elvégzése utáni elsajátítása. Nőtt tehát ; a gimnáziumok előkészítő sze­repe a korábbi oktatáscentri­kus képzéssel szemben. A rövid távú feladatok .meg­valósításában igen jelentős lesz az idei és az 1974—75-ös tanév. Bizonyos változások bevezetésére is gondol a mi­nisztérium. A csökkentett tananyag ta­nításához új tankönyvek kel­lenének — vetették föl már több ízben is a pedagógusok. A gond nem oldható meg azonnal, a tervek szerint új szöveggyűjtemény, biológia-, fizika- és földrajztankönyv jelenik meg egyes osztályok számára. A referátum fölvetett né­hány izgalmas kérdést, ezek­ről s ellentmondásaikról be­szélgettünk később dr. Welker Ottóval. Előadásában szólt ar­ról, hogy folyik a Bare az osz­tályozás ellen a készségtantár­gyak — ének, rajz, testneve­lés — tanításában. A nyolc­van gimnáziumban végzett kísérlet tapasztalatai zömmel azt mutatják, hogy mind a diákok, mind a pedagógusok szívesen veszik, ha nem ad­nak ezekből osztályzatot. Ha­sonlóképpen — jóllehet jelen­tősen eltérő, sajátos értékelési módszerekkel — a világnéze­tünk alapjai című tárgyból sem. A jövőben a miniszté­rium biztosítja: amelyik gim­názium kéri, annak megadják a lehetőséget, hogy ne osztá­lyozzanak e tárgyakból. Ugyancsak biztosítják ezt az első osztály félévi jegyeinek eltörlésével kapcsolatban is. I Arra a kérdésünkre: kiter- jesztik-e ezt a szakközépis­kolákra is, azt válaszolta az osztályvezető, hogy azok a szakközépiskolák, amelyek igényelték, megkapták a le­hetőséget. Arról is szólt az előadás, hogy választhatóan, tanfolyam jelleggel bevezetik a jövőben a műszaki rajz, a gyors- és gépírás tanítását, a későbbiek­ben az államigazgatási isme­A KISOSZ közgyűlése után 62 új iparengedély Tanárnál?, idseenvez^íőne!?. lo'mácsnak készülnek A legjobb húsz versenyzett oroszból Elege van a barna műanyag macinak: gazdija izgalmában összevissza gyúrja a kaposvári Munkácsy Gimnázium folyosó­ján. Fölösleges a nagy drukk, mert a szőke, szemüveges- kis­lány baj nélkül veszi az aka­dályokat. A többi tizenkilenc gimnazistának is szépen megy — így bizony nehéz lesz meg­állapítania az öt orosz tanár­nőnek, kik is a legjobbak. Egyikük-másikuk igen szép kiejtéssel beszél. A verseny első része olyan, mintha egy pódiumelőadáson vennének részt. A diákok verset, könyv- részletet adnak elő, természe­tesen oroszul. Volt idő a szö­veg megtanulására, a kiejtés csiszolására. Később egyre ne­hezebbek a feladatok. Ismeret­len orosz szöveget olvasnak, azután elmondják a tartalmát, kötetlenül beszélgetnek a bi­zottsággal, s végül beszámol­nak egy megadott témáról. A két kaposvári gimnázium legjobbjain kívül versenyző ér­kezett a megyei orosz tanul­mányi versenyre Csurgóról, Siófokról és Fonyódról is. Egy kivétellel mind lány. Amikor ezt szóvá teszem, kórusban ki­áltják: »Meri a fiúk lusták/«. Igaz, ami igaz, az utóbbi évek­ben a somogyi középiskolás fiúk nyelvi versenyben nem­igen arattak babért. Majdnem mindegyik diák­nak van már versenygyakor­lata, eddig is eredményesen szerepeltek. Most ismét neki­rugaszkodtak. Nemcsak a di­csőségre pályáznak, sokkal in­kább az egyetemi, főiskolai fel­vételi vizsga jár az eszükben. A többségük ugyanis oroszból felvételizik, s az orosz tanul­mányi verseny az utolsó erő­próba. A legtöbbjük tanár sze­retne lenni. Az egyik csurgói kislány bátortalanul ki bökte: az ő álma az idegenvezetés, egy kaposvári kislány tolmács akar lenni, az egyszem fiú, aki az idén végez Siófokon, a Szov­jetunióban szeretne tovább ta­nulni. Mindegyikük akarja, s biz­tosan tudja is gyümölcsöztetni nyelvtanulási szenvedélyét. Mert ahhoz szenvedély kell, hogy állandóan gyakorolják a nyelvet, levelezzenek, újságot olvassanak, hallgassák az orosz nyelvű rádióadók műsorát. Ezeket az elfoglaltságokat mo­solyogva mesélik, természetes­nek tekintik. Hiszen egyetlen percük sem veszik kárba. P. D. reteket a gimnáziumok har­madik-negyedik osztályaiban. Felvetettük a beszélgetés so­rán, hogy ez a gimnáziumnak bizonyos mértékig szakközép- iskolái jelleget ad. Dr. Welker Ottó válaszában elmondta, hogy a tovább nem tanulók igen jelentős százalékának el­helyezkedési gondjai vannak, azért gondoltak arra, hogy ilyen alapfokú képesítést nyújtó tanfolyamokat indítsa­nak. Rámutatott arra, hogy ezt a megyék igényeinek fi­gyelembevételével vezetik majd be, attól függően, hogy milyen képzettségű pályakez­dőkre lesz helyben szükség. Nagy gondot jelent a be­iskolázás. A gimnáziumok egy részébe — s ez a nagyobb — .nincs annyi jelentkező, mint amennyit fölvehetnének. A kisebb rész, főleg ahol szakosított osztályok vannak, túljelentkezéssel küzd. Felhív­ta az előadó a figyelmet arra, hogy ne várjanak átlagosz­tályzatot az igazgatók felvételi szempontként, bár az általá­nos iskolák nagy része to­vábbra is feltünteti ezt a to­vábbtanulási lapon. Az isko­lák által készített jellemzés legyen a döntő. Élénk visszhangot váltott ki az a megjegyzése, hogy akik­ről semmitmondó jellemzés készül, azokat nem kell föl­venni, és a jellemzést vissza kell küldeni az iskolába. Az általános iskolák többsége már igényes jellemzést készít, s az a tény, hogy a semmitmondó jellemzés alapján is fölveszik diákjaikat, további igényte­lenségre ösztönöz egyes isko­lavezetőket. Ez kétségtelenül igaz, de úgy véljük, igen nagy méltánytalanság lenne, ha egy tehetséges gyerek azért nem kerülne 'be a szakosított gim­náziumba, mert értékelői r.em véleményezték megfelelően. Egyáltalán: jó lenne, ha a pe­dagógia területén végbemenő változásokból mind kevesebb- szer kerülnének ki vesztesen — a diákok. T. T. Szakmunkástanulók x versenye ^ Három szakmában Kecske­méten rendezték meg »A szak­ma kiváló tanulója« országos verseny döntőit. Március 18— 22. között a megyék legjobbjai vetélkedtek — kilencvenheten — az elsőségért. Tegnap az utolsó eredményhirdetésre is sor került. Az idei országos versenyen a kecskeméti szak­munkástanulók szerepeltek a legjobban. Az ország legjobb szobafestő-mázoló-tapétázó ta­nulója, ács-állványozó, illetve kőműves ipari tanulói a kecs­keméti 607-es szakmunkáskép­ző diákjai lettek. A papokban tartotta évi közgyűlését a KISOSZ So­mogy megyei szervezete. Meg­kérdeztük Hortobágyi István- nét, a KISOSZ megyei titká­rát: — Melyek voltak beszá­molójának legfontosabb, köz- érdeklődésre számot tartó részei ? — A megyében jelenleg 415 kiskereskedő rendelkezik ipar­igazolvánnyal. Néhány szak­ma telített, nem adunk ki jo­gosítványokat divatáru, mű­szaki, népművészeti-háziipari és régiségkereskedőknek, il­letve csak akkor, ha nagyon szükséges. Más szakmában vi­szont igen kevés a kereskedők száma. Nincs elegendő zöld­ség-gyümölcsárus, vegyeske­reskedő, egyre kevesebb — az idén is 10——15 ilyen hely szű­nik meg — az olcsó étkezést biztosító kifőzde, falatozó, szeszmentes büfé és tejivó. Főleg az ellátatlan területeken és az idegenforgalom szem­pontjából fontos vidékeken lenne szükség munkájukra. A kiskereskedők között elég magas a fluktuáció. Tavaly például 58 iparengedélyt ad­tak be és 62 újat váltottak ki. A kis egységek felszámolásá­nak oka a gazdaságtalan mű­ködés és a megalapozatlan Somogyi Néplap i vállalkozás volt. A jövőben f nem akarjuk, hogy ez a szám növekedjék, ezért alaposab-. ban megvizsgáljuk a kérel-,:' meket. így például 76 kérél-. met utasítottunk el tavaly. A múlt évhez képest több területen is változás állt be a kiskereskedők munkájában. Javult kapcsolatuk a nagyke­reskedelmi vállalatokkal: egy­re inkább azonos feltételek mellett szolgálják ki a ma­gánkereskedőket, mint a szö-i vetkezeti és állami egysége-? két. Mi az érdekvédelmi mun-■ kák mellett ösztönözzük a kis­kereskedőket. hogy korszerű­sítsék árualapjukat és üzle­teiket. Iparmegvonást helye­zünk kilátásba azoknak, akik továbbra is forgalmazzák az ízléstelen giccses árukat. Fel-í hívjuk a figyelmüket arra.j hogy az állam egyre többi kedvezményt ad nekik, s eztj használják ki. (Például ked-^ vezmény hűtőberendezések vásárlására, kölcsön üzletkor­szerűsítésre stb.) Végül meg kell említenem., hogy a két éve megalakult’ megyei adóközösségek műkö­dése igazolta a várakozáso­kat. Két év alatt ugyanis megduplázódott a kereskedők jövedelemadója, de ezen belül csökkent vagy teljesen elma­radt a kisebb jövedelműeké, a nagyobb jövedelműek adója viszont arányosan nőtt. * O u O tw V fi szálak Scinhaasen tábornokhoz vezetnek 34. A CSEKÁ-ra pedig azért került, mert a szárított gyü­mölcsöt szállító vitorlás csó­nakokon Bakuban vásárolt aranytárgyakat és valutákat igyekezett illegálisan Iránba juttatni. A csekisták éppen egy csónakban kapták- rajta, amikor a becsomagolt ara­nyat át akarta adni a csónak tulajdonosának ... Először ar­ra gondolt, hogy lőni fog, az­után — később, a börtönben — inkább betegséget színlelt. De az orvost nem tudta félre­vezetni. Ilyesmit sokáig nem felejt el az ember. Igaz, a szerencse akkor vá­ratlanul mellé szegődött. Mi­után megnevezte azokat, akik­től az aranyat vásárolta, nem ítélték el, csak — mint kül­földi állampolgárt — kiutasí­tották a Szovjetunióból. Hodzsa Ali arra gondolt, hogy az események óta hosszú idő telt el, és könnyen lehet, hogy az orvos már régen megvált a CSEKÁ-tól. Majd tovább töprengett: föl kell de­ríteni a helyzetet. Ha mégis ott dolgozik, akkor Szergejev áruló ... Hodzsa Ali egészen beleme­rült gondolataiba. Eszébe sem jutott, hogy követhetik... Pe­dig amióta elhagyta Szergejev lakását, két férfi óvatosan a nyomóba szegődött. • * * Szergejev izgatottan tegadta az orvost. Még nem tudta elérni Kulijevet telefonon, hogy jelenthesse Hodzsa Ali váratlan fülbukkanását Baku­ban. Az orvos végre befejezte a vizsgálatot. — Pihenésre, teljes nyuga­lomra van szüksége — mond­ta. — Legalább egy hétig fe­küdnie kell. — Azt most nem tehetem meg — felelte Jakov moso­lyogva. • « • Az orvos távozása után Szergejev végre fölhívta Ku­lijevet. Megegyeztek, hogy Mehtyi Dzsafarovics lakásán találkoznak. uyjncmk r*o441­kozott Hodzsa Ali színre lé­pésén. És azon a feladaton is, amit közvetített. — Hallottam Mirza Asrafi- ról — mondta töprengve Ku- lijev —, meggyőződéses anti­fasiszta, ellenzi Irán közele­dését a náci Németországhoz. Bizonyára erősen zavarja a németek terveit, ha el akar­ják távolítani. — Ez csak az egyik szem­pont — heveskedett Jakov. — A másik az, hogy egy ilyen gyilkossággal kiélezhetik a két ország közötti viszonyt, s ez csak a németeknek volna ked­vező. Ezenkívül jó próbának látszik az én ellenőrzésemre is ... Schönhausen és Heckert mindenképpen megtudja, hogy teljesítem-e a megbíza­tást vagy sem. — Jó terv — mondta el­gondolkodva Kulijev. — Godzsajev személye a legjobb megoldásnak látszik számukra, öreg bűnöző, és jó kapcsolata van a moszkvai' al­világgal. Kiválóan ismeri a várost is. Álarc nélkül Szergej Vlagyimirovics és Kulijev kivártak egy szabad napot, hogy nyugodtan — anélkül, hogy bármi is elte­relné a figyelmüket — meg­vitassák: mi történjék Hodzsa Alival, hogyan válaszoljanak Schönhausen tervére. Már két órája vitatkoztak, de még nem jutottak végleges döntésre. Nos, Mehtyi Dzsa- fe^ovics, ss eddigi javaslatok nem a legjobbak. Figyelembe kell vennünk, hogy Schön- hausen nem ostoba ember... Hogy érzi magát, Jakov Va- sziljevics? — Nincs valami jó állapot­ban, Szergej Vlagyimirovics. ^ — Biztosították a megfelelő gyógykezelést? — Természetesen. De azt hi­szem, jelentős javulást ered­ményezne Jakov Vasziljevics állapotában, hogy ha hazaér­kezne az a lány a teheráni kereskedelmi képviseletről. Tudja, akiről beszéltem .., — Segíteni kell ebben az ügyben is. — Már megtettem a szük­séges lépéseket. — Nos, akkor: a holnapi viszontlátásig! Mehtyi a dokumentumokat visszatette a dossziéba, elbú­csúzott és elhagyta az irodát. A következő estén Kulijey fölhívta Szergejevet, — Jakov, a tervünket jóvá­hagyták. Űj körülményeket is figyelembe vettünk. A te öreg Hodzsád egy ismert valutázó- nál lakik, és maga is részt vesz különböző dollár- és aranymanipulációkban. Ezt az alkalmat fölhasználjuk arra hogy letartóztassuk ... — Feladom a táviratot. * * • »Godzsajevtől megtudtam, hogy Bakuban megjelent Hodzsa Ali kereskedő, akit aranyfelvásárlásért őrizetbe vettek. Mit tud rólam Hod­zsa Ali? Nem vezethet ez a lebukásomhoz ? (Folytatjuk.) Allaverdi.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom