Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-22 / 44. szám
'Tjiizteh Szei?Uesztchfjj,! A február 10-i számban Kondoros Lajos aláírással megjelent levélre válaszolva közöljük, hogy az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben ilyen nevű tanuló nincs. A vállalattal közösen megállapítottuk, hogy a levelet Kardos Lajos írta. Levelével sem az intézet, sem a vállalat nem ért egyet. A tények a következők: A vállalat Kardos Lajossal kötött tanulmányi ösztöndíjszerződést. Ez a szabályoknak megfelelő. A diákszállás ugyanis nem kollégium, hanem a vállalat tartja fönn, és az egy tanulóra jutó költség meghaladja a háromszáz forintot. Az intézet Kardos Lajost — miként a vállalat másik 12 tanulóját — a gyakorlati oktatás hatékonysága miatt csoportos képzésbe helyezte el a MEZÖGÉP-nél, intézeti szakoktatóval. A panaszos bármelyik műszakba megy, reggelizni tudna, mivel öt órától meleg reggeli van a vállalatnál. Kardos Lajos szeptemberben kijelentette szakoktatójának, hogy a gyakorlati oktatás munkahelyén nem akar ebédelni, pedig ott a többi tanulóval együtt neki is biztosítanák az étkezést. i A vacsora valóban nem volt teljesen megoldott a délutáni műszak esetén, a vállalat azonban intézkedett, hogy ezentúl hideg csomagban megkapja a vacsoráját. Megállapítottuk azt is, hogy a tanuló csak egyszer jelentkezett panaszával i vállalati diákparlamenten, de máshová nem fordult. Sem a gyakorlati oktatás vezetője, sem az igazgató, sem pedig a KISZ-szervezet nem ismerte problémáját. Tisztelettel: cAratfr cJbpácL ómbeuiei Séjtdar. az 503. sz. Ipari Szakmunkásképző a Somogy megyei Tanácsi Magas- Intézet igazgatóhelyettese és Mélyépítő Vállalat igazgatója I Tisztelt Szerkesztőség! Máté József és Máté Józsefné nagyatádi lakosok február 12-i panaszával kapcsolatban az alábbiakat állapítottam meg: A gyöngyös-pusztai bekötő út építése — a tervtől eltérően — fcis mértékben érintette a panaszos ingatlanát is. A jogi előírások szerint az útépítés befejezése után kell rendezni ezt az ügyet a végleges kisajátítási terv alapján. 1973. augusztus 23-án a tulajdonosokkal együtt a helyszínen fölmértük a károkat, és megállapodtunk, hogy a »végleges kisajátítási eljárás során a kártalanítási összeget megkapják«. Arra nincs törvényes lehetőségünk, hogy a kisajátítási eljáráson kívül rendezzük ügyüket. A kisajátítási terv elkészítését 1974. július 31-re vállalta a Somogy megyei Tervező Vállalat. Valószínű, hogy e határidő közlése miatt lettek türelmetlenek a tulajdonosok. Megállapításom szerint senki sem tett olyan kijelentést, hogy »örüljenek, ha majd a nyáron megkapják a pénz-«. A magunk részéről csak sürgetni tudjuk a végleges kisajátítási terv elkészítését, hogy a panaszosok részére mielőbb megfizethessük a kártalanítást. Tisztelettel: Szélű. lj)éter, a KPM Közúti Igazgatóság vezetője Társadalmi munkában parkosítanak Nikiin (Tudósítónktól.) Niklán, a falu alsó végén van egy kétszázötven méter hosszú kátyús, gazos terület. Ezt az elhanyagolt földdarabot a falu népe cigánygyepnek nevezte. Régi öregek el- fciondása szerint valamikor — még Berzsenyi korában — itt vándorcigányok tanyáztak. A lakóknak régóta gondot okozott, hogy miképpen hasznosítsák ezt a falu képét csúfító területet. Papp Jánosáé körzeti ápolónő, tanácstag több fórumon szorgalmazta. hogy parkosítsanak. A hasznos és szép elgondolást a népfront, a tanács és a termelőszövetkezet felkarolta. A munka megszervezését Papp Jánosnéra bízták. Fáradságot nem ismerve, a napi egészségügyi munkája mellett nagy lelkesedéssel kezdett a szervezéshez.: február 17-én a falu nagy része szerszámmal jelent meg a cigánygyepen. A termelőszövetkezet gépei szántottak, gyalultak, egyengették a talajt, a részvevők lapáttal, ásóval szorgalmasan dolgoztak a gépek >itán. Niklán folytatódik vasárnap délelőttönként a társadalmi munka. Noteszlap Segítségvárás, kölcsönösségi alapon „Ne maradjon meg tanúnak. Folytatják a nyomozást a csurgói gyilkosság ügyében Három termelőszövetkezeti zárszámadó közgyűlésen jegyeztem föl a nőbizottságok munkájával kapcsolatos észrevételeket. Beszéltek a témáról tsz-elnökök és nőbizottsági elnökök, illetőleg elnökhelyettesek. Minden esetben érződött a szavakból, hogy ezek a bizottságok még nem rendelkeznek nagy múlttal. Az egyik helyen a szövetkezet elnöke kereken kimondta: nem segítették kellőképpen a bizottságot, ezért annak a munkája se mutatkozott meg jóformán semmiben. Következésképp a múlt évről való számadás is nagyon-nagyon hiányos volt. A másik két tsz-ben már jelentős múnkáról esett szó, s arról' is meggyőződhettem, hogy az eredmény a kölcsönös segítésen alapult: a gazdasági vezetőség támaszkodott a nő- bizottságra, teljesítette kérése nagy részét. A bizottság is ugyanígy tett. Megértve a sző vetkezet feladatait, mozgósított, jobb munkára szervezett, és különböző, az egész gazdaság hasznára váló dolgokat ke /.demény ezett. önkénytelenül is megfogalmazódott bennem a gondolat- jó völna a termelőszövetkezetek nőbizottságainak vezetőit és a tagok közül is jó néhányat elvinni tapasztalatcserére olyan gazdaságokba, ahol jól végzi dolgát a bizottság. Megérné ez a szövetkezetnek is, az asszonyoknak is. És akkor az 1974. évi zárszámadáskor mindenütt több eredményről, gyümölcsözőbb együttműködésről adhatnának számot a nőbizott- ságok elnökei, meg a tsz-elnö- kök is. H. F. Busák a Balatonban Még nem „főbérlők” Elmond mindent, amire emlékszik. Azt mondja, a tette után elkészült rá, úgy*s számot kell adnia. A huszonkét éves Horváth Rudolf megölt egy embert. Az áldozat a huszonhat éves berzen- cei Fiedler Zsigmond, a csurgói szociális foglalkoztató volt alkalmazottja. A gyilkosság hétfőn este történt. A rendőrség huszonnyolc órai nyomozás után kézre kerítette a tettest. Horváth Rudolf egész testében remeg, el-elakad a szava, de beszél. Mondatai értelmesek, pedig csak három osztályt járt. Valamikor gyógypedagógiai intézetben akarták taníttatni, ez azután mégis elmaradt. A fiatalember tizennégy éves kora óta dolgozik, legutoljára a csurgói áfész rakodómunkása volt Az áldozatot, Fiedler Zsig- mondot jól ismerték Csurgón meg a környékén is. Sokat ugratták, csúfolták, de Fiedler nem haragudott érte. Az az igazság, hogy nem is igen fogta föl, mi történik körülötte. Horváth így idézi föl a történteket: — Hétfőn este jöttem a kocsmából, a sarkon találkoztam Zsigával. Kapatos voltam, egész nap ittam. Reggel Zákányban, este meg Csurgón a presszóban. Még énekéltein is. Nem szoktam én bántani senkit, ha ’szóm. — Gyakran jutott italhoz? — Egy héten kétszer-há- romszor. így emlékszem. — Ott hagyta abba, hogy találkozott Zsigával. gyere velem az iskolaudvarra, elhozunk ormán két cölöpöt, aztán áldomást iszunk rá Zsiga örült, jött utánam. Odajártam focizni az udvarra, régóta terveztem, elviszem a kúkoricagóréhkihoz azt a két földbe ásott oszlopott. Mutatom a Zsigának, melyiket rángassa ki a földből. Próbálta, nem ment, s közben a szája is járt. Féltem, észre- vesznek bennünket, kétszen fenékbe rúgtam. Elesett a nyomorult, beütötte a fejét egy rönkbe, jajgatott. Elfogott a félelem, rajtaérnek a lopáson a Zsiga miatt. Fölkaptam egy fát, fejbe vágtam. Hallottam, ahogyan hörgött, meg azt is, hogy bugyog belőle a vér. Ahogy beszélek róla, most is hallom. Aludni se tudok, ez van előttem, szakadatlanul gondolkodom, úgy látom, mintha itt feküdne előttem... Szünetet tartunk, Horváth belefáradt a visszaemlékezésbe. De újra kezdi. — Szóval, hallottam, hogy hörög, na, mondom, ne maradjon meg tanúnak, ezért még kétszer a fejére vágtam, aztán futottam, ahogy tudtam. Másnap otthon nem volt maradása. — Bemegyek az egyik szobába, az édesanyám mondogatja: istenem, ki tehette ézt a Zsigával, jámbor ember volt, nem ártott senkinek. Nem tudtam hallgatni, rohantam a másik szobába. De ott is ezzel fogadtak. Aztán nemsokára jött a rendőrség. Horváth Rudolfot előzetes letartóztatásba helyezte a Sotányság. Folytatják zást. a nyomo- P. D. 1972-ben a balatoni vízvédelmi bizottság engedélyével új halfajta került a Balatonba: kísérletképpen nehány ezer fehér, illetve pettyes busát telepítettek a tóba. A viszonylag kisebb arányú telepítés — hektáronként mindössze 2—3 példány — után nem hitték, hogy a busákat hamarosan »viszontlátják«, azonkívül ez a halfajta rendkívül gyors és eleven is. Ennek ellenére a Balatoni HalRómai szobrot találtak Csillagy ár-pusztán gazdaság halászai mégis kifogták a betelepített busák jó részét. Az elmúlt hetek zsákmányainak tanúsága szerint a halak súlygyarapodása szembetűnően nagy. A haltenyésztési szakemberek ebből arra következtetnek, hogy az 59É négyzetkilométer területű Balaton kitűnő környezet a busáknak, s a tó apró élő szervezetei jó táplálékul szolgálnak. A szakemberek más őshonos fajták takarmánylehetőségeit figyelembe véve, tudományos vizsgálatok után döntenek majd arról, hogy "főbérlő« lesz-e a Balatonban a busa? — Mondom neki, te Zsiga, I mogy megyei Rendör-fökapiIgen értékes lelettel gazdagodott a napokban a Rippl-Rónai Múzeum. A baráti kör tagja, Ősz József szóládi lakos, aki már 20 éve szolgáltat értékes értesüléseket a múzeum régészeinek, hétfőn jelentette, hogy az M 7-es út közelében, Csillagvár-puszta környékén mintegy fél méter nagyságú kőszobrot talált. A leletmentésre kiutazott szakemberek megállapították, hogy egy különösen ritka, római istenszobrocska került elő, a birodalom császárkori évtizedeiből. Sajnos a szobor három darabra törött. Különvált a 11 centiméter nagyságú fej a törzstől, a szobor lába comb- tájon eltörött, sőt az alak lábának vádlirésze el is veszett. A szobrocska homokkőből készült, a fej megmunkálását a klasszikus római arcéi vonásai jellemzik. A törzset enyhe, gömbölyített vonalakkal alakították ki. Nagyon érdekes az a váll fölötti faragás. amelynek ferde bordázató díszítései a szemlélődőt szárnyakra emlékeztetik. A szárnyszerű fara-. gás és a szobor jellegzetes tartása az első pillanatban azt látszott sugallni, hogy a szobor későbbi eredetű, már a kereszténység korában keletkezett, és angyalt ábrázol. Ennek a föltevésnek azonban ellentmondanak a szoborral együtt előkerült, kormeghatározó roma' edénymaradványok. A II—Ili századra utal több, más bizonyíték is. Eszerint a különösen értékes homokkő szobrocska valószínűleg a régi római házi istenek (lares) egyik tagja volt. Megyénkben még nem került a felszínre ehhez hasonló lelet a római korból. Ostoba tréfa Farsang van, burjánzik a tréfa, a munkahelyeken és az otthonokban talán most gyakoribb a jókedv, mint máskor. A jó tréfát arról lehet megismerni, hogy mindenkinek kellemes perceket szerez, még a viccelődés »céltáblájának« is. Az ostoba tréfa vi- szolyogtatja az embert, az eredménye el is szomorítja. Egy ilyen ormótlan tréfának lett — akaratán kívül — részese lapunk hirdetési rovata is. A Magyar Hirdető kaposvári irodájában megjelent két ifjú hölgy, valaki nevén föladott egy hirdetést, miszerint az illető tejfölös és kefíres műanyag poharakat vesz. Ott virít az illető neve, lakásának pontos címe, munkahelyének telefonszáma. Kétszer jelent meg az újságban. Az első nap reggelén csörgött a telefon, győztek szaladgálni a fiatalember után, aki először türelmesen, azután egyre keserűbben hárította el az érdeklődést. Odahaza az édesanyja fogadta az érdeklődőket, főleg nyugdíjasokat, akik mindjárt vittek is magukkal a poharakból. A két — hogy enyhén fogalmazzunk: feltűnően meggondolatlan — hölgy a bolondját járatta a fiatalemberről, az édesanyjával, a munkahelyivel és a nyugdíjasokkal, akik jelentkeztek a hirdetésre. A hölgyek biztosan most is remekül szórakoznak, lám a viccből még újságcikk is lett. Azt reméljük, hamarosan többet is megtudunk a hölgyekről. Ezek után természetesen nincsenek illúzióink, i Gyermekálom — Mama, valami szépet álmodtam. — Mit álmodtál, fiacskám? — Minek meséljem, hét te is ott voltál. Korai öröm — Apuka nem kell pertvizsgáznom... — Igazán, fiacskám? — így boldogan az atya. — Szóval kijavítottad mind a két egyesedet. — Nem. Kaptam egy harmadikat is. Kórházban — Nővérke, van most súlyosabb betegünk? — Igen, doktor úr, az egyik 104 kiló. Hős vadász Az öreg vadász indiai kalandjairól mesél: — Akkor rárohan tarn a tigrisre, és damaszkuszi acélkardom egyetlen suhintásával lenyisszantottam a farkát. — De miért nem a fejét? — kérdezte egyik hallgatója. — Mert azt valaki előttem már levágta. Jobb a békesség! — De hát mi a bajoma, doktor úr? — Semmi — ma ga csupán részeges, korhely alak. — De nem írhatná fej a diagnózist latinul, hátha a feleségem is meg akarná nézni? Más nem volt.«, — Szégyellő magad. Azt meséled a barátaidnak, csak azért vettél el, mert én jól főzök, pedig nagyon jói tudod, hogy még rántottat sem tudok készíteni. — De hát drágám, mégiscsak ki kellett találnom valamilyen indokot a házasságunkra. Jó család Egy idős ember elmegy egy ház előtt, amelynek küszöbén egy kölyök ül, cigarettával a foga között — Ilyen tökmag, és már a papád cigarettáit szívod! — Tévedni tetszik, ez a húgom cigarettája. Ingatag fogadalom — Minek ittál konyakot az előadás szünetében. Azt ígérted, hogy egész évben nem fogsz inni. — De hiszen a műsorban az áll, hogy az első és a második felvonás között két év telik el. Nívós könyvesbolt — Hát az önök üzletében egyetlen olyan könyv sem álcád, amelyben nincs sem szex, sem erőszak, sem gyilkosság? — Van uram. A telefon- könyv. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA. Szerkesztőig: Kaposvár, Latinca Sándor u. 3. Postacím: 7#0L Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-513. Kiadja a Somogy megvel Lapkiad# Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándoi utca 2. Postacím :?40l Kaposvár postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg és nem küldünk vissza! Terjeszt! a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 3o Ft. Index: 35 967. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinca ándor u. H Felelős vezető: Farkas Béla igazgató.
