Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

\ Emelkedő reálbérek Az üzemvezetőnő rf A z Idcn meggyorsul az életszínvonal emelke­désének üteme az elő­ző évekhez képest. Az egy ke­resőre jutó reálbérek tavaly 2,5—3, az egy lakosra jutó reáljövedelmek pedig 4,5—5 százalékkal növekedtek 1972- höz képest. Az idei terv 3,7 százalékos reálbér- és 5—5,5 százalékos reáljövedelem­emelkedést irányoz elő az 1973. évi tényleges szinthez mérten. Ezek az előirányza­tok összhangban állnak mind a gazdaság fejlesztésével, mind a negyedik ötéves terv életszánvonalpolitikai célki­tűzéseivel. Ha az életszínvonal alaku­lását jelző két mutatót szem- ügyre vesszük, mindenekelőtt figyelemre méltó a reálbér­növekedés gyorsulása. Az idén — a tavalyi lépések foly­tatásaként — sor kerül újabb munkásrétegek központi bér­emelésére az állami szektor iparon kívüli területein. Nö­velik a kisegítő állományúak és még néhány más dolgozó réteg bérét. Az előző évek átlagánál na­gyobb arányú reálbér-növeke­dés magyarázatát az idei ár­politikai tervekben találjuk meg. Tavaly 3,5, azt megelő­zően 1972-ben 3 százalékkal nőtt az átlagos fogyasztói árszínvonal. Viszont az idén és — az 1972. novemberi pártihatározat szerint — 1975- ben az átlagos fogyasztói ár­Nagybajom, Jákó és Pál­máján Ennek a két községnek, illetve pusztának a kisterme­lőit ösztönzi a nagybajomi áfész magasabb mennyiségi és minőségi termelésire. Péter fai Vincével az áfész kereskedelmi vezetőjével be­széltem a napokban a felvásár­lás, a termeltetés eredményei­ről. Tavaly jó esztendőt zár­tak: 3,9 millió forint értéket vettek meg a kisgazdaságok­tól. Ez félmillió forinttal több, mint az előző évi. 7 vagon zöldséget, 20 vagon gyümöl­csöt, 6 ezer nyulat 5 vagon mézet értékesítettek többek között a gazdák. Megkönnyí­tette a felvásárlás és termelte­tés munkáját, hogy a kisgaz­daságok tulajdonosait szak­csoportokba tömöritették a ko­szinvonal növekedése nem ha­ladhatja meg a 2 százalékot. A fogyasztói árszínvonal vi­szonylagos stabilizálása nem lesz könnyű feladat. Minde­nekelőtt az energiaválság ha­tására meggyorsult tőkés vi­lágpiaci infláció megállítása határainknál okoz gondot és a költségvetésnek többletki­adásokat. Ma még pontosan számba sem tudjuk venni a kibontakozóban levő tőkés gazdasági válság várható ki­hatásait hazánkban. A gyor­suló tőkés infláció és a pet­rolkémiai termékek különösen magasra szökött árai miatt keletkezett új helyzetet bo­nyolítja a növekvő turistafor­galom. Csupán gazdasági megfontolásból sem örülhe­tünk a tőkés világ olajkrízi­sének, a »-fogyasztói társada­lom« csődjének. De örülhe­tünk — ha nem is önfeled­ten — a hazai árpolitika sze­rény eredményeinek, az ön­ként kínálkozó összehasonlí­tásokban jobban és többre ér­tékeljük azokat A különbsé­gek eltúlzása azonban fölösle­ges és káros. Mert az ársta­bilizálásnak nálunk is ára van, s mert az olajválság és a gyorsuló infláció hatásának ránk nézve is lehetnek ne­gatív következményei. De térjünk vissza témánk­hoz, a reálbér alakulásához, illetve az életszínvonal-politi­kához. Az idén — éppen a fo­gyasztói árszínvonal mérsé­UgjAancsak jelentős a három vagon uborkára, 2,5 vagon pa­radicsomra, ugyanennyi zöid- séggyökérre és a 4 vagon sza­mócára aláírt megállapodás. A nyúitenyésztők száma 31- gyel nőtt A 73 szakcsoport­tag az idén négyezerrel több — összesen tízezer — nyulat értékesít. A legkorszerűbb kö­rülmények között Beck Bállá János és Nagy János tenyészti a tapsi füleseket. Ha a szak­csoportokon kívülállókat is figyelembe vesszük, akkor 400 kistermelő szállít majd a szer­ződések alapján a nagybajomi körzetben 4,5 millió forint ér­tékű zöldséget, gyümölcsöt, nyulat és más termékeket. keltebb növekedésének hatá­sára — csökken a reálbérek és reáljövedelmek nem kívá­natos differenciálódása. Azzal, hogy a forint vásárlóértéke legföljebb két százalékkal csökken 1974-ben, így azok, akik az idén sem béremelés­ben, sem a növekvő szociál­politikai juttatásokban nem részesülnek, kevésbé kerülnek hátrányos helyzetbe, mint na­gyobb mértékű árszínvonal­emelkedés esetén. A béreme­lések értéke — köztük a ta­valyi munkásbéremeléseké, továbbá az új szociálpolitikai juttatásoké — pedig növek­szik. Mindez lehetővé teszi, hogy a vállalati saját erőből szár­mazó béremeléseket fokozott mértékben a teljesítmények­nek megfelelően, differenciál­tan^ hajtsák végre. Tehát az kapjon többet, aki maga is többet ad a vállalatoknak, a társadalomnak. Az anyagi ösz­tönzés elvének következetes érvényesítése a jó munka, a tehetség, a szorgalom erkölcsi elismerésének is alapja. H a a béremelésekre szánt öszegekkel mindenütt jól sáfárkodnak, s en­nek hatására növekednek a teljesítmények, hatékonyabbá válik a munka, a gazdálko­dás, akkor létrejön az élet­színvonal-növelés és a vi­szonylag stabil árszínvonal anyagi fedezete. előadásokat tartottak a terme­lőknek. Elősegítik azt is, hogy a takarékszövetkezet a tele­pítésekhez kölcsönt adjon a szakcsoport tagjainak. Ilyen esetekben kezességet vállal­nak a visszafizetésért. Lerak­ták az alapjait a primőr ter­melésnek: tizenkét fóliasá­tor alatt termelik már itt a korai zöldséget. Az elkészült intézkedési ter­vek szerint a nyúltenyésztők a nagyközségi tanácstól tarta­lék területet kapnak lucerna- telepítésre. A termelőszövet­kezettől bérelnék ilyen földet. Tenyészanyagot is hozatnak a részükre, és tapasztalatcserére is viszik a szakcsoportok tag­jait. D. Z. Naponta többször is cseng a tele­fon a csöpp kis szobában, látogatók, »yl-, zi tálók“ jön­nek-mennek, művezetők, asszonyok pogtatnak ügyes-bajos dolgaikkal, ablakon kintve a gépudvara öt- lik szemünk­be; ormótlan, nagy testű traktorok, kombájnok vo­nulnak, tapos­sák a kötésig érő sarat. A szobács­kábán ér véget és innen indul tovább mind­az, ami ezt ß parányi üze­met érinti. A falon túli világ­nak, ahol a különböző orsó­zó és csévéző gépek kelepei­nek, minden gondja-baja, óhaja, vágya, kívánsága az e szobácskábán véget érő bo­nyolult szálakra fűződik fel, ide áramlik. Az üzemvezető­nő meghallgatja, megvizsgál­ja, tapasztalataihoz, ismere­teihez méri őket, s aztán dönt, intézkedik, rábeszél, meggyőz; Az üzem élete, légköre, munkája — hiába, az emberi természet már csak ilyen — nagyon is függ attól, hogy a mindennapok, az új és újabb feladatok megismerése, telje­sítése közben felmerült bi­zonytalanságot, a kérdőjele­ket, az esetleges elégedetlen­séget ott, helyben intézzék el. Mégpedig megnyugtatóan. A helyi döntőbíró — vagy in­kább: a helyi vezető — em­berismerete, tapasztalata, ru­galmassága mindig nagyobb 1 elégedettséget táplál, jobban az emberek ínyére van, mint a távoli »főnökségtől“ érkező, kötelező erejű utasítás, vagy döntés. A helyi vezető (üzem­vezető) ha jó érzékkel hatá­roz vagy simít el egy vitát, döntése ellen nincs appelláta, mert az ügyet a velejéig is­meri és az orvosságot is meg­felelően tudja adagolni. Ezért tehát nagyon fontos — sze­rintem —, hogy a kisüzem — i ha úgy tetszik, a kis termelő egység — élére olyan ember kerüljön, aki megfelelően energikus, felkészült, határo­zott, rugalmas és — minde­nekelőtt — alaposan ismeri üzemének körülményeit. Azt hiszem, én találkoztam ilyennel. A bolhói tsz cérná- zóüzemének vezetője, Desztics Gyuláné személyében. Az üzem az Újpesti Gémagyár nagyatádi gyáregységének igen fiatal — alig kétéves — üzeme. Hogy mit csinál itt az a mintegy 70 asszony és lány, aki a gépek mellett tölti napjait, arról már írtunk la­punkban. Inkább az üzemve­zetőnő mindennapos tevé­kenységéről szeretnék szólni, ami szorosan összefügg az üzemi mindennapokkal is. Desztics Gyuláné nem szá­mít már tapasztalatlan fiatal­nak — sem a szakmában, sem az életben. Sokáig dolgozott Kaposváron a textilművekben, az ötvenes évek derekán. Egyébként környékbeli (kom­iósdi) leány, a férje helybeli, tehát jól ismeri a környéket, a falu gondjait, az emberek gondolkodását meg vélekedé­süket a világ dolgairól. Éve­ket töltött a faluban, itt épí­tettek házat, két fia is itt nőtt fel. Pedagógus lett a helyi tantestületben,. fizikát, mate­matikát tanított, jó munkáját Négyszáz termelő — 4,5 milliós érték több ízben is elismerték. A* eltelt évek — a közel négy évtized — gazdag tapasztala­tokká sűrítették benne a látot­takat, tanultakat és átélt dol­gokat. A sok ismeret egyéni­ségét gazdagítja — valódi életbölcsesssg gyanánt. Falun mindez nagy kincs. Az egyszerű parasztember be­széde nem mindig egyértel­mű, a kifejezés nehézségével küszködik; gyakran hallani, hogy »nem kenyerem a be­széd«. S ez a sajátos világ a XX. század utolsó harmadá­ban még fellelhető, ha csak nyomaiban is. És az ember igen sokat kifejez a mozdu­lataival, fejének ingásával, szemének rebbenésével. Sőt, legtöbbször azzal is. amit el­hallgat. Aki ezt érti, megérti, annak már nyert ügye van, ha még nem is hullt ölébe a győ­zelem. Ahhoz, hogy az ö sza­vát elfogadják, és hallgassa­nak rá, ahhoz az is kell. hogy vezetőjük átélje nemcsak sa­játos jelrendszerüket, hanem gondjaikat, érzéseiket is. Mert az ember a legkisebb mun­kához is hozzáteszi a lelkét, vagyis égési: személyiségét, ér­zéseit, gondolatait. Azt. hogy valaki gondosan vagy hanya­gul fogja-e meg a csévélöt, abban a mozdulatban benne van az ember maga. — Ma­darat tolláról, az embert ba­rátjáról ismerhetjük meg — a közmondás szerint —, de megérteni bárkit is csak a munkáján keresztül lehet.- Ki érthetné meg más mindezt, ha nem a közibük való? Aki két évtizede köz­tük él, de más világ tapasz­talataival is fel van vértez­ve. Akit kislány kora óta is­mernek és mégis — nem gon­dolva a korkülönbségre — tanácsot kérnek tőle. Akit... akit tényleg a mindennapok, a bolhói mindennapok »vá­lasztottak ki“ maguk közül. És az üzemvezető? Mi a vé­leménye erről? — Megszervezni egy üzemet, betanítani az embereiket, fo­lyamatossá tenni a termelést, az iskolai munka után. elhi­heti, rettentő nehéz volt. Né­ha azt hittem, beleroppanok. De nem... Bírtam. Ennyi az egész. Csupor Tibor Gyémántkemények Erzsi igazgatónő ráibbi években. Lassan befejeződik az 1974. évre szóló szerződéskötés is. A zöldség-gyümölcstermelő szakcsoport létszáma 177-re emelkedett. A lakosságihoz mérten Pál-majorban a legna­gyobb zöldség-gyümölcster­melő terület Itt 58-an szer­ződtek. Kovács János és Papp Dénes egy-egy vagonra írt alá szállítási szerződést Az ösz- szes szerződés 20 vagonra szól, zöldségből és gyümölcsből, nem számítva a kis tételeket meg az almát, körtét szilvát. Az ózdi kohászok nagy becs­ben tartják az üzemekből kise­lejtezett és más ipartörténeti emlékeknek számító régi gé­peket Ezeket a »gépmatuzsá­lemeket« a társadalmi szervek kezdeményezésére a Gábor Áron Szakmunkásképző Inté­zet parkjában állítják ki, s így a jövő martinászai és hengeré­szei a helyszínen tanulmányoz­hatják, hogy hajdanán milyen berendezésekkel dolgoztak elő­deik. A három esztendeje meg­nyílt skanzenben jelenleg ti­zenegy olyan berendezés lát­ható, mely a századforduló idején került a gyárba, és »nyugdíjazása« csak az elmúlt években vált időszerűvé. A szabadtéri múzeum legré­gibb emléke az 1870-ből szár­mazó hengeresztergapad és a legnagyobb kiállított berende­Péterfaá Vince többször hangsúlyozta, hogy mindez* a szakcsoportok léte tette lehe­tővé, és e csoportoknak jelen­tős közös alapjuk van. Az áfész nem sajnálja a munkát és az anyagiakat a termelés szervezése érdekében. Az ősszel gyümölcsfacsemeté­vel — főleg pándi meggyel — látták el a kisgazdaságoluit, kedvezményes áron. Biztosítot­ták a szükséges magokat. Pa­lántát termeltetnek a terme­lőszövetkezet kertészetében a kisgazdaiságök részére, s meg­bízásukból a MÉK és Növény­védő Állomás szakemberei zés, a csaknem kilenc méter magas és huszonnyolc tonna súlyú Kerpely-féle gázfejlesztő generátor. Bemutatnak egy 1890-ben készült — Ózd és Bor- sodnádasd között közlekedett — keskeny nyomtávú gőzmoz­donyt, amelynek súlya csak­nem tizennyolc tonna. Az Észak-Magyarországon egyedülálló szabadtéri ipar- történeti gyűjtemény az idén újabb értékkel gyarapodik. Így például a múzeumparkban ta­vasszal helyezik el a torna- szentandrási mészkőbányából kiselejtezett Jembach-féle Die­sel-vontatómozdonyt. Restau­rálását és karbantartását — épúgy, mint a többi kiállított berendezést — a szakmun­kásképző intézet fiataljai és a gyár szocialista brigádjai tár­sadalmi TTHinkában végzik eL Megpályázta, megnyerte. Rövid két szóban is elmond­ható egy életszakasz? Mintha egy regényt akarnánk néhány mondatban ismertetni. A két szó között rengeteg tépelödés, végiggondolt tennivaló van. Több mint húszán jelentkez­tek, amikor a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Válla­lat igazgatói állását meghirdet­ték. Ignáczy Györgyné — ak­kor még talán »ötletszerűen« — feladott egy levelet. S a je­lentkezők közül — maga cso­dálkozott a legjobban talán — őt választották. Öt, a nagyatá­di Búzakalász Termelőszövet­kezet kertészeti vezetőjét. Ne­héz volt otthagyni annyi év után azt a várost, azokat az embereket. Fél év óta Balatonboglárról j — ott laknak — jár át Siófok- J ra, a központi irodaházba. Nem volt könnyű félév. — Itt aztán lehet »lobog­ni« ... Egy régi riportomra célzok: róluk írtam évekkel ezelőtt. Elérti. — Lehet, sőt: kell. Nekem különösen. Hiszen nő vagyok. S a női vezetőnek százszor ne­hezebb a dolga, mint a férfi­nak. Azt nem kérdezem, hogyan fogadták a vállalat dolgozói. Van benne valami megfogó nyíltság, rögtön hangot talál azokkal, akik virágot ültetnek vagy gyepesítenek. Mert éle­te eszmél ése óta a földdel kapcsolódott össze. Nincsenek Hím is szavak köz­tünk sem, csak igazak. Ezért már a beszélgetés elején a kö­zepében vagyunk. Vagyis: nincs kertelés, a gondokról be­szélgetünk! Töprengő, min­dent százszor átgondoló típus. — Sokat »eszem magam« azon, miért nincs a vállalat­nak egy talpalatnyi területe a Balaton-parton? Ott, ahol any- nyira felperzselődött, leromlott szakaszt látni. — Rosszul áll a szénájuk? — Nem. Fél évre előre lekö­tött a kapacitásunk, csaknem teljesen. Gyakorlatilag az egész ország területén dolgozhatunk. 1972-ben tizenötmillió forint volt a termelési érték, tavaly már tizenhat. A nyereség négy- százezerrel emelkedett a két évvel ezelőttihez viszonyítva, azaz: 1,6 millió forint volt. Nem zártunk rossz évet. Százhetvenen dolgoznak az irányításával. S ő azon töp­reng: hogyan lehetne még jobb ennek a százhetven embernek. Feltétlenül előre kell lépniük a piackutatásban, s teljesen föl kell számolnia a maradék zűr­zavart. Mert »nyílt titok«, hogy nem volt könnyű elkez­denie a munkát minden szem­pontból. — Milyen állapotban van a géppark? — Sajnos nagyon elhaszná­lódtak a gépeink. A fejlesztési alap egészen 1976-ig leterhelt. Pedig előre kellene lépnünk. Saját erőből a fejlesztés nem megy. A megyei tanács segít­ségében bízom. — A kertészeti részleg gond­mentes? — Éppen az volt összességé­ben nyereségtelen, annak elle­nére, hogy kilenc virágüzle­tünk yan. A kaposvári telep eredményét is visszaveti a sió­foki negatív mérlege. Elavult a fűtőberendezés. Mindkét vá­rosban lehetne gázzal fűteni. Hogy ez nem jutott még senki eszébe! Az a terv, hogy a ket­tő helyett egyetlen nagy tele­pet hozunk létre. De korszerűt, ahol eredményesen lehet dol­gozni! Hogy melyik városban, azt még nem döntöttük el. Mindkettő mellett és ellen ér­vek szólnak. ............................ N égy brigád — Cseh Ist­váné, Mauer Istváné, Ben­ézik Istváné, Czink Károlyé — küzd a szocialista cím el­nyeréséért. Bennük jó szövet­ségesre talált. Csupa értékes emberre. Ignáczy Györgyné jó érte­lemben vett »akaratos« ember. S nemcsak a termelési értéket akarja az év végéig tizenhét­millióra »féltornáztatni«, de egy kicsit az embereket is megváltoztatni, kapcsolatukat egymáshoz barátivá tenni. Vár rá az út... Leskó László Somogyi Népiop „Gépmatuzsálemek 99 kiállítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom