Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-09 / 33. szám

„Régen szegények voltunk... fi káderpolitika rangja A miről a Központi Bi­zottság 1973. novem­ber 28-i ülésén szó esett, az természetesen min­denütt ugyanazt jelenti, ám mégis mást és mást is mond mindenkinek'. A párt káder- politikája lényegében most is arra törekszik, amire koráb­ban: azonos elvek és követel­mények »alapállásából« kiin­dulva igyekszik korszerű igé­nyeket támasztani. Ahhoz, hogy valaki »jó káder« legyen, ma is kell a politikai elkötele­zettség, a szakmai felkészült­ség a vezetői rátermettség. A hármas követelmény tehát nem változott, a káder szót lé­nyegében ugyanúgy értelmez­zük, mint keletkezése pillana­tában. Csakhogy azóta mind­három összetevő más, maga­sabb minőséget jelöl. S hogy hol, ki és mennyire képes ez­zel a »omnőséglgel« lépésit tar­tani, tulajdonképpen ettől függ a káderpolitika rangja és ér­vényessége Más szóval: gya­korlati megvalósulása. Említsük most csupán a ká­dermunka egyik legfontosabb összetevőjét: a kiválasztást, az utánpótlást, vagy még közke­letűbb kifejezést használva: a kádernevelést. Aki korszerű­en, realista módon is gondol­kodik, az jó tudja: a ma ká­deranyaga sokkal több, tágabb, összetettebb, mint valamikor az úgynevezett »kiemelések« idején volt Politikailag, szak­mailag, emberi tartalomban sokkal érettebb a mai munkás. És persze igényesebb is. A teg­napi munkások fiai, lányai is felnövekedtek új, »másfajta raj«-já, más minőségű értel­miséggé. Aki ttvát ma a kádermun­káról beszél, annak minde­nekelőtt meg kell értenie e vállalkozás kötelező demokra­tizmusát. Ez pedig azt is je­lenti: ma már nincs szükség hagyományos »kiemelésre«. A párt figyelme, »jó szeme« na­ponta kiegészül a közösség ki­választó képességével. A tu­datos kádernevelő munkát ala­posan megkönnyíti, hogy a mai vezető már sokakkal ösz- szefogva, vagyis egy érett kol­lektíva segítségével választhat­ja ki új és új munkatársait, mind alkalmasabb utódait. S még egy nagyon fontos korje- lenség: a mai és holnapi ká­derek közül mind többen tu­datosan készülnek a vezetésre vagy a közéleti tevékenységre. Mindkét típus alkalmas arra, hogy a holnap embere legyen. A holnap emberét pedig első­sorban arról lehet felismerni, hogy mennyire áll a valóság talaján. Ne kerteljünk tehát: min­denképpen a tehetséges ember a jó káder! A tehetség szó pe­dig közismerten számos ké­pesség és készség összege, ere­dője. A mai munkásnak pél­dául, aki közvetlenül a gép mellől kerül a vezetői posztra, nemcsak termelési es munka­helyi közösségi tapasztalata van, hanem immár elengedhe­tetlen politikai, szakmai és műveltségi előiskolával is ren­delkezik. Nem »egyszerű« fizi­kai dolgozó már, hanem ön­magával és másokkal szemben is igényes ember. Korántsem középszerű tehát. Korunk mun­káskádere társai közül valóban és minden vonatkozásban ki­emelkedik ! Kiemelkedik — a párt, a közösség és önmaga hívására —, de azonos marad korábbi közegével! Azonos marad, mert a jó vezető vezetni akar, nem pedig uralkodni. A hatalom: a nép ügyének szolgálata. A káderpolitika rangját minden munkahelyen, minden közösségben a helyi vezetők rangja, vagyis politikai, szakmai és emberi tekintélye adja meg. Ezzel a felelősségtudattal kell tehát új és új vezetőket nevelni. Ezzel a felelősségtudattal kell kinek- kinek a megtisztelő kádersze­repet betöltenie. Három falu közös öröme Múzeum a Visegrádi utcában ...mindig előre, vörös magyarok!” E gy nagy szürke ház a Visegrádi utcában, Budapes­ten, a XIII. kerületben. Olyan volt valaha, mint a többi. A történelem viharait állta, go­lyókat őrzött falában. 1918. de­cember elsején ebben a ház­ban tartotta első nyilvános ülését a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. Hadimozsár, pilótanapló Abban a házban ma a párt megalakulásának emlékmú­zeuma van. Látogatásra hívjuk olvasóinkat. Induljunk el együtt, tekintsük meg az első világháború tárgyi emlékeit, a munkásmozgalom rékvizítu- maiti Az esztelen vérontás föl­emésztette a tartalékokat, s mint ilyenkor mindig: fejvesz­tett kapkodás indult meg a fémtárgyak után, hogy beol­vasztva fegyvereket nyerjenek belőlük, lm, itt e »hadimo­zsár«. Sárgaréz helyett porce­lánból. S mintha az osztály­harc, az ellenkezés egyik for­mája lenne, ott van egy másik porcelán tárgy, egy csésze is. De erre — nem a rézedények beszolgáltatását követelők — ezt írták: »Jogot a népnek!« A május elsejére készített jelvények felirata pedig ez: »Éljen a béke!« Élelmiszer je­gyek. Sárgák, rózsaszínűek, ké­kek, zöldek. A Galilei Kör tag­jai közül alakult antimilita- rista csoport röplapokat készí­tett, forradalmi harcra buzdít­va 1917-ben. Bíró Mihály a művészet eszközeivel agitált: háborúellenes levelezőlapokat tervezett. Dísztelen kötésben, agyonolvasott Liebknecht-, Marx-, Engels-műwek. Fegy­verek voltak ezek is. A januári általános sztrájk idején a rendőrség letartóztat­ta a forradalmi szocialisták több vezetőjét Duczynska Ilo­nát, Sugár Tivadart, Kelen Jó­zsefet. A csoport azonban Kor­vin Ottó, Lengyel József, Mo­solygó Antal, Révai József, Sallai Imre vezetésével fokoz­ta a szervezkedést A cattarói matrózlázadás fényképes dokumentumai 1918-ból. A pécsi katonai fel­kelés vezetőinek kivégzése. Lo­bogott a láng. Győzött a polgári demokra­tikus forradalom. Károlyi Mi­hály pillant ránk gondokba merülten a képről. A másikon emberektől ellepett autók, lengő zászlók, ujjongó tömeg. Lendület, öröm. Egy könyv. Írójának arca ismerős. Az Ist- vándiban született Magyar La­jos ő. Könyvének címe: »A magyar forradalom«. Egy plakát: »Katonák, Mun­kások, Polgárok, GYŐZTÜNK! Éljen a rögtöni béke! Éljen a független Magyaronszág, Éljen a népuralom!« S az aláírás: »A Magyar Nemzeti Tanács«. Lenin kemény arcéle Bort- nyik Sándor linómetszete. És ott az a tárló, melyben az in­ternacionalista magyar kato­nák emlékeit állították ki. Azokét, akik vöröskatonaként küzdöttek Lenin hazájában. Posztóból varrt vörös csillag a csúcsos lovassági sapkán, me­lyet Bugy on ni j »ördögei« vi­seltek. Faragványok, a béke óráira emlékeztetők. Kard. Egy vers. Ligeti Károly: Végrende­leti »Míg telketekben egy szikra tűz fog égni, addig mindig előre, vörös magyarok! S az eredményt ti is el fogjátok érni — Én is elérem — habár meghalok.« A másik vitrinben pilóta­sapka, notesz. Deutsch-Pian- tovszky Istváné volt mindket­tő. Azé a pilótáé, aki a forra­dalmi szocialisták röpcéduláit szórta a tömeg közé. 1918. november 24. Lehet, hogy nyálkás, ködös nap volt. Egy azonban bizo­nyos: piros betűkkel írták a magyar nép történetében. Az­nap alakult meg a KMP. A Szovjetunióból hazatért inter­nacionalistákból, a hazai balol­dal leghaircosabb szociálde­mokratáiból és a háborúelle­nesekből, akik a forradalom továbbfejlesztéséért szálltak síkra. A Központi Bizottság el­nöke Kun Béla lett. Rövidesen megalakultak a vidéki szervezetek is. A So­mogy ból érkezett ember ott látja Latinca Sándor, Klemens Béla arcképét a vezetők kö­zötti Újságok sokasága a célért: »Világ proletárjai, egyesülje­tek!« Vörös Újság, Vörös Ka­tona, Ifjú Proletár, Internatio­nale, A Szegény Ember. És egy fénykép. A Visegrádi ut­cai pártközpont íeldúltan, ház­kutatás után. Ki tudja, mit jelent ez a szóösszetétel: »hólabdaszerve- zeték«? Tízes csoportok ala­kultak, s a tízes csoportok minden tagja vállalta, hogy újabb tíz embert toboroz az eszmének. Lenin cikket írt a Vörös Újságnak Demokrácia és diktatúra címmel. És újra egy fénykép, mely a somogyi ember szívét melegíti: tüntetés Kaposváron. Ezrek és ezrek. Azután még egy kép: Móricz Zsigmond, Latinca, Hamburger Jenő, Klemens Bé­la külföldi újságírókkal az első termelőszövetkezetben, Répás­pusztán. Kun Béla-emlékszoba. Raj­zok, mellszobor róla. Szemé­lyes tárgyai. Lenin hozzá írt levele. A Vörös Zászló Érdem­rend. Egy igazi kommunista élet emlékei. Halk, ünnepélyes hang erő­södik feL »Ez az az epület, melyben a győzelmet kovácsol­ták. A párt harcba hívta a tö­megeket a szocialista forrada­lomért, s ezt egybekapcsolta a tömegek napi követeléseiért ví­vott küzdelemmel.« Iskolásgyerekek jönnek. Sze­mükben ragyogás. Leskó László A ftopDánvvölgye Ter­melőszövetkezet három falu — Somogyacsa, Somogydö- röcske és Törökkoppány — szövetkezeteiből alakult. Egy év óta gazdálkodnak közösen, és ez az év bebizonyította, hogy az egyesülés nem volt hiábavaló. A zárszámadó rész- közgyűléseket a három köz­ségben 4-én, 5-én és 6-án tar­tották. Mi ötödikén jártunk a Koppányvölgye Tsz-ben. Elő­ször a somogyacsaiakat ke­restük fel. Náluk előző nap zajlott le a közgyűlés, az embereket ünnep utáni han­gulatban találtuk. Mert a zár­számadás a községben ünnep, méghozzá a nagy ünnepek közé tartozik. Erről Németh Ferenc gépesítési brigádveze­tővel beszélgettünk. — I960 Óta ebben a köz­ségben ilyen jó zárszámadás még nem volt. Az év végi ki­egészítő része­sedés, a húsz százalék he­lyett harminc­öt százalékot fizetett a szö­vetkezet. Erre senki nem szá­mított. Most derült ki igazán, hogy az egyesülés nem volt hiábavaló. A három községből alakult vezetőség összhangban dolgozott. A munkaszervezés­sel nem volt baj. Igaz, nem egyszer »nagy hajtás« követ­kezett, de az eredmény sem maradt el: Eddig még soha nem jött össze ennyi ember közgyűlésre. Még a nyugdíja­sok sem hiányoztak, pedig sokuk már nagyon nehezen, bottal tud csak járni. Vala­hogy megváltoztak az embe­rek. Akiket eddig úgy kellett »összeverbuválni« egy-egy munkára, ma idejönnek, és ők kérdezik, hová mehetnének dolgozni. Amikor a meghívó­kat osztottuk ki a faluban, mindenki mosolyogva vette át, hogy lám, már ilyenre is jut. Somogydöröcskére kevéssel a közgyűlés megkezdése előtt érkeztünk. A helybeliek zsú­folásig megtöltötték a kultúr- ház nagytermét, ahol a köz­gyűlés lezajlott. Minden kor­osztály képviselői itt voltak, és akiknek nem jutott ülő­hely, azok sem távoztak. Még a nyitott ajtóban is tolong­tak az emberek, hogy végig­hallgassák a beszámolókat. A vendégeket Lesnicki László, a szövetkezet vezető­ségének tagja köszöntötte, majd Mathesz Pál, az egye­sült tsz elnökhelyettese beszá­molt a múlt évi gazdálkodás eredményeiről. — Amikor az egyesülés lét­rejött — mondta —, kevesen hitték, hogy elérhető a terve­zett jövedelem. A gazdálko­dás azonban napról napra ja­vult, és a szövetkezet ma már fontos szerepet tolt be a falu életében. Ezután a vezetőség munká­járól és a községi tanács, va­lamint a tsz kapcsolatáról be­szélt. A növénytermesztésről szólva elmondta, hogy a há­rom termelőszövetkezet ko­rábban eléggé elaprózott ve­tésszerkezet szerint gazdálko­dott. Ennek következtében van néhány növényfajta, melynek termesztése vesztesé­ges. Ezekkel a továbbiakban nem szabad foglalkozni. Az idén például napraforgót már nem termeszt a gazdaság. A gabonák közül különösen a búza fizetett szépen. A ter­mésátlag hektáronként 31.78 mázsa volt, ez mintegy hét mázsával több, mint amennyit egy hektárról 1972-ben beta­karítottak. A jó eredményhez hozzájárult az is, hogy az ara­tást csaknem két hét alatt befejezték. Az állattenyésztés — bár ezen a téren még na­gyon sok javítani való akad —, egymillió forinttal teljesí­tette túl éves bevételi tervét. Ezután Frank László, a hét­tagú ellenőrző bizottság elnö­ke beszélt a bizottság tevé­kenységéről. Tavaly nyolc írá­sos panasz érkezett hozzájuk, és jóval több szóbeli észrevé­tel. Valamennyit megvizsgál­ták, földerítették a hibák egyik legnagyobb^ problémánk, okait, és a vezetőség segítsé­gével megszüntették azokat. A nőbizottság részéről Sza­bó Györgyné az asszonyok megváltozott gondolkodás­módjáról beszélt. A tsz-ben dolgozó nők nevében a mun­kakörülmények — elsősorban az állattenyésztés területén — javítását kérte. Varga Károly országgyűlési képviselő, a népfront megyei bizottsága titkárának elismerő és buzdító szavai következtek, majd a közgyűlés dísztávirat­ban köszöntötte a jelenleg kórházban levő elnököt. A részvevők közül Molnár Albert traktorossal, a tsz ve­zetőségének tagjával és Sza­bó Györgyné vei, a nőbizottság elnökével beszélgettünk. — Megdol­goztunk a szép eredményekért — mondta Molnár Albert. — A nyáron egv nap alatt 170—200 Ho'.d gabonát is le­arattunk:. Van nak olyanok, akiknek évi jövedelmük 5—6000 forinttal növekedett, de 2—3000 forin­tos emelkedés mindenütt volt. Végeredményben: amennyire féltünk az egyesüléstől, any- nyira jól sikerült. Én csak egyet tudok mondani: előbb kellett volna létrehozni. Szabó Györgyné: — Az embe­rek elégedet­tek. A nők szempontjá­ból különösen lényeges, hogy az eddig köte­lem évi 1500 munkórát 1000 órára csökken­tik. Ez volt ugyanis az A férfiakkal egyenlő bért ka­punk, hiszen sok esetben ugyanazt a munkát végez­zük, mint ők. 0 tagok közül ketten szóltak hozzá az elhangzot­takhoz. Mindketten az elért eredmények fölötti örömükről beszéltek. Ádám Katalin egy mondatban foglalta össze a változást: »Régen szegények voltunk, most gazdagok let­tünk.« És ezzel mindenki egyetértett. Dán Tibor Egyre több a fiatal az áfész-tagok között (Tudósitónktól.) Somogy megyében 16 áfész- nél alakult meg tavaly a szö­vetkezetek ifjúsági bizottsága. A februári és a márciusi áfész küldöttgyűléseken a többi szö­vetkezetnél is megalakulnak a bizottságok. Munkájukat me­gyei szinten a MÉSZÖV ifjú­sági bizottsága fogja össze, amely február 7-én délelőtt ülésezett Kaposváron. Itt érté­kelték az 1973. évi munkát. Megállapították, hogy a fia­talok egyre jobban bekapcso­lódnak az áfész-ek feladatai­nak megoldásába. Nagyatádon például az ő segítségükkel jött létre ifjúsági fogyasztási szö­vetkezeti csoport a József Attila Kollégiumban. Több százra tehető azoknak a fiata­loknak a száma, .akik a múlt évben lettek tagjai az áfész- nek. Idei munltatervükben válto­zatlanul fontos feladatnak tartják az áfész-tagszervezést a fiatalok körében. Újabb if­júsági szövetkezeti csoportok alakulnak Barcson és Csurgón, a szakmunkásképző iskolában. Két év alatt tíz új lakás Megszűnt a munkaerő-vándorlás ÄI.TALÄ BAN kétévenként a közös községi tanács vég­rehajtó bizottsága megtárgyal­ja az állami gazdaság kutasi üzemegységében dolgozók szo­ciális és kulturális helyzetéről szóló jelentést, melyet az üzemegység vezetősége és szakszervezeti bizottsága ter­jeszt a vb elé. Az 1972 januá­ri tanácskozáson határozatba foglalták a kislakásépítések támogatását. Ennek szellemében a gaz­daság segített megépíteni két társasházat és két családi há­zat — összesen tíz lakást — az elmúlt két évben. 1972-ben 220 ezer forintot, 1973-ban 264 ezer forintot adtak az építkezőknek a fejlesztési alapbóL 1974-ben újabb öt családi ház építéséhez nyújt segítséget a gazdaság, 1975- ben pedig négylakásos társas- és egy családi ház építését támogatja. A bontásból szár­mazó építési anyagokat cse­kély térítés ellenében odaad­ják dolgozóiknak. 1972-ben négy, 1973-ban kilenc család­nak segítettek így. Ilyen le­hetőségek a jövőben is lesz­nek. Az elmúlt két évben javul­tak a dolgozók munkakörül­ményei. A műszaki fejlődés eredményeként a dolgozók létszáma csökkent, ben 185, 1973-ban 151 állan­dó dolgozó volt az üzemegy­ségben. A gabona és a kuko rica mellett a takarmány be­takarítását is gépesítette a gazdaság, és az állatok részé­re szükséges takarmányok biztosításához szinte minimá­lis kézi erőre volt szükség. A műszaki és technológiai fejlődésnek köszönhető jó­részt, hogy 1971 óta csaknem háromezer forinttal emelke­dett, és ma már több mint 28 700 forint az egy főre jutó évi átlagkereset. Érthető, hogy a munkaerő-vándorlás az üzemen belül szinte teljesen megszűnt. A gazdaság vezető­sége a törzsgárda tagjainak megbecsülését, erkölcsi és anyagi támogatását továbbra is kiemelt feladatának tekinti. A kulturális munka közép­pontjában elsősorban a politi­kai és szakmai továbbképzés szerepel, melyre több évre szóló tervet készítettek. Az utóbbi két évben marxista— leninista egyetemet egy, mar- Az I972- xista—leninista középiskolát kilenc, öthónapos pártiskolát egy dolgozó végzett. A szak­mai továbbképzés elsősorban az állami gazdaságok tovább­képző intézeteiben folyik. 1972—73-ban szakmai, politi­kai és szakmunkásképzés cél­jaira 360 ezer forintot fordí­tott a gazdaság. A központban levő klubhe­lyiséget a gazdaság felújította, erre és az új berendezésre 92 ezer forintot fordítottak. Ez a helyiség szinte második ottho­na lett az itt dolgozóknak. A szórakozáson kívül itt rende­zik meg a különböző ünnep­ségeket is. Legjobban a KISZ fiataljai használják ki, főleg vasárnaponként: klubesteket rendeztek, irodalmi, történel­mi, zenei témákról előadáso­kat hallgattak, szellemi vetél­kedőkön vettek részt. A gazdaság vezetősége min­den évben megrendezi a fiatal dolgozók találkozóját, ahol értékelik a fiatalok munká­ját, meghallgatják kívánságai­kat, figyelembe veszik javas­lataikat. Itt adják ki a leg­jobb fiatal dolgozóknak a ki­tüntetéseket, jelvényeket, elis­merő okleveleket az átlagosan félhavi keresetnek megfelelő jutalommal együtt. A lucernaliszt-előállító üzemben szép, modern öltö­zőt és fürdőt építettek, fel­újították a konyhát és az ebédlőt is. Étkezési hozzájá­rulásra 90 ezer, segélyezésre 15 ezer, sportcélokra 20 ezer, kenyérgabona-árkülönbözet­re 49 ezer, illetményföldre 105 ezer forintot fordítanak évente. Ezenkívül a kislakás­építőket 50 százalékos fuvar­kedvezményben is részesítik. CÉLUL TŰZTÉK KI, hogy az üzemegység traktoros, ál­lattenyésztő és növényterme­lő dolgozói részére is korsze­rű fürdőt és szociális helyisé­geket építsenek mielőbb. K. 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom