Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
Átértékelt mesék Át kell értékelnünk — legalábbis nekünk, felnőtteknek, akik tudjuk: a világ nemcsak fekete és fehér színekkel vesz körül bennünket — a meséket. Egy »deheroi- zált« mesét már olvastam is valahol. Az eredetije valahogy úgy szólt, hogy a hangya szorgalmasan gyűjtögetett egész nyáron, míg a tücsök csak muzsikált, szórakoztatta őt. Eljött azonban a tél. A hangya vígan élt a tartalékból, a nyáron »•megtermelt'« javakból, a tücsöknek pedig felkopott az álla. A tanulságot a hangya mondta ki, miszerint: »-Aki nem dolgozik, ne is egyék!« Az átértékelt mesében viszont — ha jól emlékszem — megosztoztak a javakon, mivel a tücsökmuzsika nyáron szórakoztatta a hangyát, könnyebbé tette a munkáját. S a hangya kétségbe sem vonta, hogy a tücsök zenéje is munka. Mert válóban az, még ha más jellegű is, mint volt a hangyáé. Magyarán: munka és munka között különbség van. Any- nyi bizonyos: szükség van a tücsökére is. Mindez egy másik meséről jutott az eszembe. Ez a szintén közismert történet arról szól, hogy egy legény házasodni készül. El is megy lánykérőbe. Borral akarják kínálni; a lány leszalad a pincébe de csak nem jön vissza. Lemegy az anyja, az apja is. Nem jönnek ők sem. A legény lebaktat utánuk. Hát ott sírnak valamennyien egy rakáson. Mikor szűnik a hüppögés, a lány elmondja a sírás okát. A bor eresztése közben meglátott a vakablakban egy nagy követ. (Amennyire ismereteim vélni engedik: káposztakő lehetett.) A lány elképzelte, ha néki egyszer gyereke lesz, azt leküldi a pincébe, az a nagy kő meg ráesik. Nem lesz neki szép, göndör fürtű fiacskája Termelési biztonság, védőár Szerződés 3100 vagon zöldségre Januárban megyénk mező- gazdasági zöldségtermelő nagyüzemei szinte mindenütt megkezdték a tavasza, nyári zöldségfélék termeléséhez szükséges palánták nevelését. Az alapokat lerakták. A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Közös Vállalat vezetői, szakemberei a tsz-ekkeL, az áfész-ekkel — kevés kivételtől eltekintve — megkötötték a termékértékesítési szerződéseket Jó volt a kiindulási alap, hiszen 1973- ban a vállalat 2612 vagon zöldségfélét vásárolt fői, 39,2 százalékkal többet, mint az előző években. A napokban fölkerestük Küher Jánost, a közös vállalat igazgatóját, tőle kértünk tájékoztatót. — Mit tartottak szem előtt a szerződések kötéséi«»:? — Elsősorban azt — mondta Küher János —, hogy a meghirdetett országos zöldség- program Somogy megyétől az átlagosnál többet vár. Céljainkat a megyei tanács 1972- ben hozott határozatai jelölik meg. Nem elhanyagolható az sem, hogy jók az 1973-as eredményeink. A gazdaságok többségükben megtalálták a számításukat a zöldségtermelésben. Az ötvenes években, amíg főleg kisgazdaságok és kis területein működő termelő- szövetkezetek voltak a partnereink, mindössze 5—800 vago- nos volt a felvásárlásunk. A nagyüzemek létrehozása kedvező változást hozott. Néhány példa erre: 1965-ben 1727 vagon, 1972-ben 1877 vagon volt a felvásári ásunk, és ennél is jobb volt a múlt évi. — Hogyan állnak aiz idei szerződéskötések ? — Lényegében befejeződtek. A nagyüzemek és az áfész-ek 3100 vagonra kötöttek zöld- Siégből termékértékesítési szerződést. Az éude^elt gazdaságoknál a szerződések megkötésekor a szakemberekkel együtt közös vállalatunk vezetői is megjelentek. Nerowsak a szerződések megkötése volt a cél. Tagjainkhoz, vállalatunk gazdáihoz is elmentünk. Széles körű véleménycsere alakult ki egy-egy tárgyalás során. A kölcsönös tájékoztatásból, melyek a termeltetéssel, értékesítéssel voltak kapcsolatosak, mindkét fái leszűrhette a tanulságokat. Egyikünk sem rejtette véka alá a nehézségeket. Amint az eredmények mutatják, sikerült közös nevezőre jutnunk. Mi arra számítunk, hogy az aláírt 3100 vagonos szerződés mintegy 200 vagonnal növekszik A szerződések szerint emelkedik az idén az uborka, ywp nilka, paradicsom és sárgarépa termelése. A közös vállalat tagjaiból létreiöttek a bázis zöldségtermelő gazdaságok. A Bu zsákkal egyesült öreglaki termelőszövetkezet 350 vagor zöldség, ezen bélül dinnye termelésére vállalkozott. A pusztakovácsi közös gazdaság 300 vagonos szállítási szerződést kötött. 100—100 vagon körüli zöldséget adnak az idén a hetes!, a tótűjfalui és a mesz- tegnvői közös gazdaságok Nőtt azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek 50—100 vagon közötti mennyiség termelésével segítik az ellátást. Az állami gazdaságok között a siófoki 300 vagon gyümölcs, zöldség és burgonya értékesítésére szerződött. Ha az időjárás egy kicsit is kedvez az idén, akkor nem okoz gandott zöldséggel ellátni a megyeszékhelyet, a Balaton-pantot, s jut a fővárosnak, több iparvárosnak, a konzervgyáraknak, sőt exportra is. — Mit tant fontosnak az idei zöldségtermelésben? — Közös vállalatunk szakemberei gondoskodnak arról, hogy a megye nagyüzemei kellő időben megkapják a szükséges magokat a Vetőmag- termeltető Vállalattól A zöldségtermelő tsz-ek képesek arra, hogy saját részükre és a háztáji gazdaságoknak — az áfész-ekkel együtt kötött megállapodások alapján — megtermeljék a szükséges palántát. A nagyüzemekben és az áfész-ek erőfeszítései nyomán a kisgazdaságokban megnőtt a kedv a primőrök termelésére. Ez várhatóan jtavitja majd az ellátást. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy az idén mem mellőzhetjük a más megyéből és az importból származó korai zöldségféléket. Végezetül szólok a felvásárlási áraikról. A termél'ési biztonság megteremtése végett sok zöldségféléknél védőárait alkalmazóink. D. Z. többé. Sírt-rítt az egész família. A legény dühösen otthagyta őket. Szép mese. Látszólag nincs is benne semmi átértékelniva- ló. Gondoljuk azonban még egyszer végig! Van egy igazán racionális gondolkodású fiatalember. S »adva van« egy lány, akinek nagy a fantáziája. Ebből keletkezik a konfliktus. Jól figyeljünk! Egy józan gondolkodású, de kevés képzelettel megáldott ember szembekerül egy folyton fantáziáié másikkal. Ez az alapképlet. A mese egyértelműen a racionálisan gondolkodó mellett foglal állást. (Pedig a meséket is csak fantáziadús emberek találhatták ki.) Ültessük át a történetet a mába! Nem is olyan nehéz. Különösen most nem, amikor az év eleji tervek készülnek üzemekben, gazdaságokban. Hogyan kamatoztathatjuk a mesét a valóságban? Valahogy úgy, hogy az igazán jó terv racionális és famitáziadús elmék közös terméke; ezt kell tudnunk. Ezért jó, hogy — ezt a gyakorlatot ishierem, így hi- vatkozhatom erre — a tsz-ek- ben nem egy ember ül a fehér papír elé ebben az időszakban. Több gondolkodó eszméiből, tapasztalataiból születik meg a terv. Van köztük olyan, akit kötnek a tények, s ha őt nem serkentené szárnyalásra nagyo' képzelőtehetséggel megáldott társa, lassabban lépne előre a közös. Ugyanakkor viszont alapossága kontrollként kell a fantáziadús kolléga mellé. Mert különben bakugrásokká válik a repülés. Sebességszabályozó szerkezetek minden járműben vannak, s nem vé- letlenüL De ne beszéljünk most üzemekről, gazdaságokról. Gondolkodjunk csak családi méretekben! Mert itt is szükség van a tervezésre. S ha az egyik fél az egyik, a másik pedig a másik csoportjába tartozik az embereknek, nem lehet baj. A háztartás nem sínyli azt meg; ellenkezőleg. (Kivétel, ha az egyik—fél- »erősebb«------m ondhatnánk: erőszakosabb — a másiknál.) Álékor aztán törvényszerű a borulás... Egyszóval: a mesék hasznunkra lehetnek. Kiváltképp, ha — amikor a gyereknek este ágyba fekvés után felolvassuk ezeket — magunk is elgondolkodunk rajtuk. Hátha »csalnak« első hallásra. Így aztán én azt hiszem: az az egyszeri józan legény meg az az álmodozásra hajlamos lány boldog pár lettek, amikor a világban sok »bolondot« találó ifjú mégiscsak visszatért előszói; golyhónak vélt arájához. Leskó László Milyen ma, és milyen lesz Kaposvár vízellátása? A kérdésre válaszol: Vétek József, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója és Horváth Tivadar főmérnök — Lapunk hasábjain többször Is megírtuk: Kaposváron időről időre vízhiány van. Ezt mcgtoldanám egy szubjektív észrevétellel: a Marx Károly és a Szántó Imre utca környékén — ahol lakom — gyakran télen is hiába nyitják ki a csapokat a lakók, ilyenkor pedig jóval kevesebb vizet használnak el a kaposváriak. Mi ennek az oka? — Kaposvár vízműrendszere és vezetékhálózata bonyolult egység. Ha valahol hiba keletkezik, akkor ez a rendszerben feltétlenül, érezteti hatását. Gyakorta előfordult például, hogy különböző áramszünetek miatt álltak a gépek, kevesebb vizet termeltek vízmüveink, így több helyen is vízhiány keletkezett. A lakosság nem venné észre az efféle áramszüneteket, ha víztermelő kapacitásunk a jelenleginél lényegesen nagyobb lenne. Most ugyanis az a helyzet, hogy a lakosság csaknem annyi vizet fogyaszt, mint amennyit a megyeszékhelyen a felszínre tudunk hozni. — Eszerint kevés a víztermelő kapacitás? — Nem egészen. Napi termelésünk 15 ezer köbméter, de ha kell, 17 ezret is felszínre hozhatunk. Egy-egy körzet vízellátását azonban más tényezők is befolyásolják: így például a csőhálózat állapota, vízáteresztő képessége, a víztároló kapacitás és a gépek teljesítménye. Előfordulhat — éppen a Szántó Imre utca környékén is —, hogy a gerincvezetékre rákötött csövek keresztmetszete szűk, s ezek a helyék érzik meg először a gyengébb nyomást — Vajon a Jelenlegi víztermelési kapacitás és a csőhálózat állapota nem idéz-e elő a nyáron nagyobb, krónikus vízhiányokat? — Igyekszünk megelőzni ezt Megkezdődött például a sán- tosi 2. számú vízmű építése. Ha elkészül, 5000 köbméter hozamú kút szolgáltat majd vizet A DÉLVIÉP azonban — az építő — nem vállalta, hogy a nyárig elkészíti a vízmüvet. Mi azt kértük — s úgy látszik, ez megvalósulhat —, hogy a kutakhoz építsék ki az energiavezetékeket, s akkor május—június táján a sántoei 2. számú vízmű, ha kell, »félgőzzel«, 2000 köbméteres teljesítménnyel »besegíthet«. Jövőre azonban megszűnnek az efféle gondjaink, mert a vállalat az idén decemberre befejezi az egész építést. De mi ezenkívül is növelni szeretnénk a vízszerző kapacitást: kutatófúrásokat végzünk a Fácánosban, s — Mi a szerepe a Kaposváron, a douucri városrészben cpiilt impozáns bidrotorusnak? — A dombokon kiépüli don- neri és cseri városrész külön zónának számít a vízellátásban. Az 500 köbméteres, hatalmas torus ezeknek a városrészeknek az ellátását biztosítja. Készen áll már a vízműtelep ezeket termelőkúttá szeretnénk ; és a tároló is, a DÉLVIÉP jeá tál aki tani. Kompresszorozás- ' J?*1« a fonyomóvezetéket épífa Ezt. a ki: on poyseeet marsai tisztítjuk mélyfúrású kút- jainkat, hogy regeneráljuk a vizet, s ezzel is némiképp ellensúlyozzuk az öreg kutaknál fenyegető vízhozamcsokke- nést. Úgy véljük, hogy ezek az intézkedések, újabb területek kutatásával együtt, talán elegendőek lesznek addig, amíg a nagy regionális vízműrendszerbe a megyeszékhelyt is bekapcsolják. — Ahhoz, hogy minden lakásban folyjon a víz, korszerű, megfelelő áteresztő képességű hálózatra is szükség van. Ogy tudom, Kaposvár csőhálózata már nem a legfiatalabb. — Valóban nem. A kaposvári vízmű 1903-ban épült, s azóta, ahogy a város terjeszkedett, mind több vezetéket toldották hozzá. A hálózat állaga, tartóssága — némi meglepetésünkre — igen jó, inkább csak a vízkőlerakódással van bajunk. A hét évtizedes használat során igen sok kő tapadt meg a csövek belső felületén, s ez csökkentette azok áteresztő képességét A vízkő eltávolítását az idén kezdjük meg. Szerződést kötöttünk egy csehszlovák vállalattal, az egy szellemes szerkezettel mintegy 10—12 kilométer hosszú vezetéket tisztít meg a vízkőtől. Ez a mauiika. egyébként a hálózatrekonstrukció során valósul meg, a műszaki egyetem vízgazdálkodási tanszéke tanulmányának alapján. Ez a tanulmány igen részletes, és mintegy 2000-ig meghatározza a rekonstrukcióval kapcsolatos teendőinket. Ennek keretében több helyen is kicseréljük alacsony áteresztő képességű gerincvezetékeinket. 1974-ben a Bajcsy-Zsilinszky utcában lesz vezetékcsere, a mostani 80 milliméteres cső helyére 300 milliméteres kerül. Jövőre pedig a Lenin utcában dolgozunk. ti. Ezt a külön egységet március végén fejezik be az építők. De ugyanilyen külön zónának számít a Kalinyin városrész is, ahol ma a legmagasabb az egy főre jutó átlagos vízfogyasztás: naponta 220 liter. Néhány éve még nem gondoltuk, hogy ez a szám ilyen magas lehet. Ezért számít ez a városrész műszakilag külön zónának, és ezért szolgáltatja a vizet egy magas nyomású övezet. — Ezek szerint a víztermelő kapacitástól és á vezetékrendszer állapotától függ a város vízellátása? — A város vízellátása sokkal bonyolultabb. Azt, hogy mennyi víz áramlik a vezetékükbe, mindig a legszűkebb kapacitás határozza meg. Hiába a vadonatúj, kitűnő esőrendszer, vagy — ami sajnos nincs — a bő hozamú kutak, ha mondjuk rosszak a gépeink. Ezért ilyenkor, január—februárban alaposan felülvizsgálják dolgozóink a gépeket, hogy a nyárra semmi hiba ne legyen. Egyébként ml mindig három-négyszeres gépbiztosítással dolgozunk. Fia elromlik az egyik masina, rögtön készenlétben van a másik, de a harmadik is. A víz egyenletesebb keringését ezenkívül elősegítené még, ha több magas tárolónk lenne, sajnos vállalatunk zömmel talajszinti tárolókkal rendelkezik. Ahhoz tehát, hogy egy csaknem hatvanezres létszámú • város lakossága jó minőségű ivóvízhez jusson, rendkívül sok feltételnek kell összevágnia. A vállalat sokf éle intézkedéssel próbálja megelőzni a főként nyáron fenyegető vízhiányt. Am igazi megoldást csak az jelent majd, ha a megyeszékhely hálózatát bekapcsolják a regionális vízműrendszerbe. Cs. T. „Célunk a korszerű módszerek megismertetése” Január 24-én és 25-én tartotta VI. tisztújító küldött- közgyűlését a Magyar Agrártudományi Egyesület. A több mint háromszáz küldött között ott voltak a MAE Somogy megyei szervezetének képviselői is. Egyikükkel, Kopházi Fe- rencné növényvédelmi szakmérnökkel, a Somogy megyei Növényvédő Állomás üzemgazdászával beszélgettünk munkájáról és az országos tanácskozás tapasztalatairól. A küldöttasszony, aki csakaz állomáson, kitűnő ismerője annak a fejlődésnek, amely a mezőgazdaságban ez idő alatt végbement Minthogy 1960 ájp- riítisa óta végzi felelősségteljes munkáját a növényvédelem szolgálatában, alkalma volt alaposan mégis merni a termelőszövetkezetek szervezésétől a jelenig megtett út eredményeit és problémáit A MAE Somogy megyei szervezete növényvédelmi szakosztályának tagja, munkájáért többször kitüntették; titkára a 17 tagú pártalapszervezetnek, ő maga 1958 óta párttag, s tagja a megyei tanács pártbizottságának is. — Mint a megyei szervezet küldötte, milyen, Somogybán is megszívlelendő tapasztalatokat szerzett az egyesület nem másfél évtizede dolgozik közgyűlésén? — Mindenekelőtt dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és dr. Soós Gábor államtitkár beszéde ragadta meg a figyelmemet. A miniszter például részletes tájékoztatást adott hazánk mezőgazdaságának fejlődéséről és — ami engem hivatásomnál fogva különösen érintett — a kemizálás fon- tosságávaL Csak egyetérteni lehet azzal a gondolattal, miszerint büszke lehet mindenki, aki segítő részvevője a mező- gazdaság forradalmi átalakulásának, annak a folyamatnak, mely korunkban végbemegy. A felszólalók közül többen elmondták, hogy az egyesület váljon aktívabb vitafórummá, mind több fiatallal gyarapítsa sorait, különösen a főiskolákon és az egyetemeken tömörülhetnének többen a különböző szakosztályokba. Somogyra is érvényes az az igény, hogy növekedjen az agrárklubok vitafórum szerepe, és jogos az állatorvosok kérése, hogy a mezőgazdasági szakemberek adjanak hatékonyabb segítséget a különböző betegségek megelőzéséhez, hiszen enélkül veszély fenyegeti például a szarvasmarhaprogram sikerét is. — Milyen, célokat tűzött maga elé a szakosztály, melynek ön is tagja? — Somogybán mintegy 180 tagja van a növényvédelmi szakosztálynak, s legfőbb célunk, hogy folyamatosan új ismeretekkel szolgáljunk a szakembereknek szerte a megye gazdaságaiban. A múlt év őszén például a zárt rendszerű kukoricatermesztéssel kapcsolatos növényvédelmi tennivalókról rendeztünk vitafórumot Hasonló fontossága van a burgonyatermesztés zárt rendszerén belül is ennek a témának: a burgonya vész nagy gondot okozhat, ha nem védekezünk ellene. A rendezvényeken azt tapasztaltuk, hogy azokon számos fiatal vesz részt; készek a vitára, érdeklődnek az új iránt, és felelősséget éreznek munka- területükért. Ebből adódik, hogy tanulni akarnak, megismerni az új eljárásokat, gépeket és növényvédő szereket Célunk a korszerű módszerek megismertetése, ennek érdekében szervezünk bemutatókat, tapasztalatcseréket a vegyszerek alkalmazásáról, a nagyüzemi és háztáji gepek használatáról. — Bizonyosan alkalom nyílt személyes beszélgetésekre, véleménycserékre is a közgyűlés szüneteiben, a szabad időben. — Először voltam küldött, s örültem, hogy máris számos ismerőssel találkozhattam, köztük volt iskolatársakkal, régi tanáraimmal. A beszélgetésre módot adott a közös vacsorával összekötött baráti találkozó is. — Mivel foglalkozik jelenleg az állomáson? — A karanténlaboratóriumon dolgozom. Ezek a laboratóriumi vizsgálatok arra valók, hogy megelőzzük a növénytermesztésben honos kártevők és kórokozók hazai letelepedését. Mikroszkóppal és más eszközökkel vizsgáljuk az állomás dolgozói által behozott, hazai és importból származó magvakat. A nemrég fölépült, korszerűen berendezett növényvédő állomás egyik emeleti helyiségében van ez a laboratórium: itt dolgozik Kopházi Fenenóné, a MAE Somogy megyei szervezete növényvédelmi szakosztályának tagja, növényvédelmi szakmérnök, az egyesület közgyűlésének egyik somogyi küldötte. További munkájához kapott — és adhat másoknak — segítséget a budapesti tanácskozás tapasztalataiból. Hemesz Ferenc Somogyi Néplapi 3
