Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-05 / 29. szám

A bérszabályozás áj módszere Előzetes tapasztalatok egy jelentős kísérlet eredményéről Egy éve kezdték — 16 válla- l Érdekes, hogy a kísérlet sza- i dás esetleges kiszélesítésékor S000 forint betét minden lakosra lat közreműködésével — az egyik legnagyobb érdeklődést á váltó közgazdasági kísérletet, a bértömeg-gazdálkodást. En­nek az a lényege, hogy a kije­lölt vállalatoknál és ipari szö­vetkezeteknél, a korábbitól el­térően, nem az átlagbér-szín­vonal betartása a legfőbb kö­vetelmény a bérgazdálkodás­ban, hanem az, hogy a vállalat teljesítményével arányos le­gyen a munkabérként kifize­tett összeg, vagyis a bértömeg. E módszer alkalmazása elvileg abban teszi érdekeltté a válla­latot, hogy azonos teljesít­ményt kevesebb dolgozó fog­lalkoztatásával, vagy azonos ámú dolgozóval magasabb : .ljesítményt érjen el. Ily mó­don — meghatározott korlátok között — mindkét esetben, a termelékenység növekedésével párhuzamosan növelheti dol­gozói bérét a vállalat Kezdetben mintha többen lettek volna a módszer esküdt hívei; az első hónapok után az ellentábor hallatta hangját, és sajátságos módon éppen a kí­sérletező vállalatokról lehetett a legkevesebbet hallaná. A kí­sérlet átfogó értékelésére még csak ezután kerül sor, ám be­szélgetve a kísérletezők képvi­selőivel, egy vázlatos kép már felrajzolható: melyek az elő­nyei, melyek a hátrányai a bértömeg-gazdálkodásnak? Miért kell az „átlagbérfék?” A vállalatok helyeslik a kí­sérletet, s ha vannak is fenn­tartásaik, azok többnyire más jellegűek, mint az eddigi vi­tákban felvetődő aggodalmak. Sőt. a kísérletezők nagy remé­nyeket fűznek az átlagibér- fékkel kombinált relatív bér­tömeg-gazdálkodáshoz« ... Azért e félmondatnyi idézet, ment a kísérlet metodikai lényegét rögzítő terminus technikus körül is élénk vita alakult ki. A vállalatok többsége a beépí­tett »átlagbérféket« a kísérleti időszakban fölöslegesnek, sőt a kísérlet végső eredményét el- torzítónak tartja .. (Ugyanis az »átlagbérfék« azt jelenti, hogy az előre meghatározott bérszintemelkedési határon túl — akkor is, ha a bértömeg er­re egyébként módot ad — csak erősen progresszív, a részese­dési alapból fizetendő adó mel­lett kerülhet sor a bérszínvo­nal további növelésére.) A »fék« alkalmazása a túl­zott kereseti aránytalanságok badabb feltételeit hiányoló vállalati vezetők abban egy vé­leményen vannak, hogy a bér­tömeg-gazdálkodás esetleges szélesebb körű alkalmazásaikor már feltétlenül szükség lenne a keresetek egészségtelen dif­ferenciálódását megakadályozó szabályozó eszközre. S ez a lé­nyeg. Divatos szólam, hogy a munkahelyi vezetők félnek a még oly óvatos differenciálás­tól is, s amiatt kemény bírá­latokkal szokás illetni őket. Arról már kevesebb szó esik, hogy a vezetőknek tulajdon­képpen nincs sok választási le­hetőségük, mert a munkahelyi közösségek ma még nem tűrik, vagy csak nehezen viselik el a számottevő kereseti különbsé­geket. Ez az eüemáíllás .nemcsak a műhelyekben okozhat gon­dokat, hanem előidézője egy sor, a gazdasági élet egészét is befolyásoló kényszerintézke­désnek. Az elmúlt években például azért kellett a bérked­vezmények sorozatát elhatá­rozni, mert x vállalat béreme­lési lehetőségével ennyivel vagy annyival maradt el az ipari átlagtól, s ezért x válla­lat eget-íöldet megmozgatott a különbség kiegyenlítésére köz­ponti segítséggel. Mindez azt is jeleníti, hogy a sokat vitató bt »átlagbérfék« voltaképpen reá­lis kompromisszumot jelent, amire közgazdasági megfonto­lások mellett a társadalmi köz­hangulat is kényszerítette a kí­sérlet elindítóit. Döntési szabadság a vállalatok számára Az »átlagbérfék« körüli vita persze nem érinti a bértömeg- gazdálkodás tulajdonképpeni lényegét. A módszer előnyei kézenf ekvőek: az erőteljes ösz­tönzés az élőmunkával való ésszerű gazdálkodásra, a mun­ka termelékenységének való­ságos növelésére. A bértömeg­gazdálkodásnál az átlagbérfej­lesztés és a létszámnövelés béralapterhei egyenlő súllyal jelentkeznek, s ez növeli a vál­lalatok választási lehetőségét, döntési szabadságát abban, hogy termelési feladataikat létszámbővítéssel, vagy a telje­sítmények növelésével, illetve a két módszer kombinációjá­val oldják-e meg. Ügy tűnik, hogy a kísérlete­zők sok — egyébként nehezen megoldható — személyi prob­lémát hidalhatnak át úgy, hogy az összevonható munkakörök­ből minden kü'önösebb be­avatkozás nélkül is elmentek, vagy elmennek az emberek. megelőzése miatt szükséges, i Persze a bértömeg-gazdálko-1 nem lehet csak a spontán fluk­tuációban bízni: szükséges, hogy a módszer kényszerítse ki a jelenleginél sakkal átgondol- dabb, tudatosabb és előrelá­tóbb vállalati munkaerő-gaz­dálkodást. Kérdés: vajon ké­pesek lesznek erre azok a vál­lalatok, ahol a munkaügy ma még a legelhanyagoltabb vál­lalatgazdálkodási tevékenysé­gek k-özé tartozik? Egy^ másik kérdőjel: mi tör­ténjék azokkal a vállalatokkal! melyek az átlagosnál gyorsab­ban fejlődnek, s e fejlődés szükségszerű feltételei közé tartozik jelentős nagyságú be­ruházás megvalósítása. A be­ruházással többnyire együtt járó létszámnövekedés alapo­san megcsapolja a béralapot, így annak csak kisebb része fordítható az átlagbérek eme­lésére. Mindez arra utal, hogy a bértömeg-gazdálkodás mód­szere aligha alkalmazható ál­talánosan a népgazdaság va­lamennyi ágzatában, vállalatá­nál. A teljesítménnyel arányosan alakulnak a bérek Végül is mi a mérlege az alig egyéves kísérletnek? Be­vált a létszámtakarékossággal kapcsolatos elképzelés. A vál­lalatok általában csökkentet­ték előzetesen tervezett lét­számigényeiket, ugyanakkor emelték előirányzataikat (nyil- vánivalóan azért, mert ez bér­emelésre adott lehetőséget). Jellemzőnek tekinthető, hogy a kísérletező vállalatoknál az elmúlt időszakban a teljesít­ményekkel arányosan alakul­tak a bérek. A módszer je­lenlegi formájában is erőtel­jesen ösztönöz a műszáki fej­lesztésre, a gépesítésre, illetve a létszámmegtakarítást előse­gítő szervezési és műszaki in­tézkedések végrehajtására. A foglalkoztatottak szakmai ösz- szetétele ugyanis különösebb anyagi hátrányok nélkül, az igények szerint alakítható. A kísérletező vállalatok szerint a bértömeg-szabályozási rend­szer képes a bér- és a kere­setszabályozással szemben tá­masztott összes követelmény­nek eleget tenni. Figyelembe véve a népgazdaság egyre szű­külő munkaerőforrását és azt a tényt, hogy gazdaságunk leg­fontosabb előnye, hogy megfe­lelő érdékeltséket teremt, erő­teljesen ösztönöz a munkaerő­vel való takarékoskodásra, a hatékonyabb gazdálkodásra. Tízmillió lottószelvényt vettek a somogyiak Lesz-e gépkocsi OTP-hitelre? 215 millióval emelkedett ta­valy a takarékbetétek összege Somogybán, Leírni is hosszúj 1 milliárd 710 millió forint la­pul a különféle takarékköny­vecskékben. A csecsemőket is számolva, 5000 forintnyi betét jut a megye minden lakosára. Több mint egymilliárd fo­rint az OTP-hitel összege So­mogybán. A takarékpénztár közreműködésével készült la­kások száma 2373. Ez a néhány számadat jól szemlélteti az OTP tavalyi munkáját. Erről és az idei tervekről beszélgettünk Ben- cze Józseffel, az OTP megyei igazgatójával. — Bár megtervezzük az idei betétnövekedés várható mér­tékét, pontos számot mondani nem lehet, hiszen tucatnyi té­nyező befolyásolja azt. Pél­dául, hogy hányán kezdenek az idén nyaralóépítésbe, vagy hányán vásárolnak autót. Az ilyen célokra fordított összeg majd csak tízmilliókban mér­hető. 1974-ben kétszáznál több társasház talál gazdára. So­kan erre fogják felhasználni addig gyűjtött pénzüket. Sok függ az idegenforgalmi év alakulásától is. A megye be­tétösszegének több mint fele a falusi postahivataloknál van, egy-egy jó zárszámadás százezrekkel növelheti a falu­si családok pénzét. — Melyik betéttípus volt a legnépszerűbb? — A hagyományos »köny­ves« betétekre jut a 215 mil­liós növekedésnek csaknem kétharmada. Kevésbé kedvező a helyzet az ifjúsági betétek­kel kapcsolatban, bár itt is több mint nyolcnüllió az éves növekedés. Jelenleg 6000 ilyen betétünk van. Az első ötéves ciklus jövőre jár le. Most még csak az OTP — és sok he­lyen a szülők — igyekeznek »elhitetni« a betét hasznossá­gát. Jövőre már maguk a fia­talok is látni fogják takarék kosságuk eredményét. Jó kez­deményezés, hogy a ruhagyár­ban a KISZ szervezi a fiata­lok takarékoskodását. A vál­lalat vezetői is számon tart­ják, hogy ki mire gyűjt, és szívesen segítik azokat, akik összegyűjtött pénzükkel bi­zonyítják, hogy céljaik meg­alapozottak és készek azért dolgozni is. — Idegenforgalmi szem­pontból nem közömbös, hogy Vértes Csaba i hány elhanyagolt külsejű, épí­tészeti szempontból mégis ér­tékes ház tulajdonosa él majd az új tatarozási hitel adta le­hetőségekkel. — Január 19-én jelent meg a rendelet, melyet minden ta­nács már megkapott Tőlük függ ugyanis, hogy melyik házak vagy utcák rendbetéte­lét végeztetik el. A jövőben könnyebben írhatják le az »elrendeljük« szót. Magánhá­zakra, szövetkezeti, sőt bérhá­zakra is vonatkozik az új ren­delet. — Mekkora keret van ilyen hitelekre? — Korlátlan, az igényeknek megfelelően. Az állam állás­pontja, hogy nemcsak az új lakások építését kell segíteni, hanem a régiek megóvását is. Ezt az álláspontot tükrözi a rendelet, melynek lényege: megóvni a régit, és a lehető legolcsóbban bővíteni. Több fiatal házaspár úgy oldja meg lakásgondját, hogy a szü­lőkkel marad a lakás átalakí­tása vagy bővítése után. Az ilyen elgondolásokat is hitel­lel támogatja az állam. így együtt marad a család, meg­oldódik a fiatalok lakásgond­ja, sőt a bölcsőde- vagy óvo­daigény is kevesebb, ha van egy nagymama. — A minap megjelent a tá­jékoztató: a MERKÚR min­den eddiginél több, nyolcvan- ezer új autót ígér, s rövi- debb szállítási határidőket. Eljön-e az idő, amikor OTP- hitelre vásárolhatunk autót? — Amíg a MERKUR-nál sorba kell állítani a fizetőké­pes vevőket, nem célszerű hi­telekkel duzzasztani ezt a sort. A nyolcvanezer kocsi olyan mennyiség, amelyik már ké­pes kielégíteni a készpénzzel rendelkező vevőket. Most már legföljebb azért áll sorba va­laki, hogy az adott típusból fehér színűt kapjon. Ha majd a gépkocsikínálat túlhaladja a fizetőképes igényeket, akkor könnyen elképzelhető, autókra is bevezetik az OTP- hitelt. Hogy ez mikor lesz, az a Belkereskedelmi Miniszté­riumtól függ. — Von persze egyéb mód is... — Igen, ha nyer valaki, 12 millió forinttal emelkedett ta­valy az autónyeremény-befét- könyvek értéke. Már több mint 300 sorsoláson nyert autó fut a somogyi utakon, ezek közül ötvennégy 1973-ban ta­lált gazdára. — Nőtt-e az átutalási beté­tek népszerűsége? — A megye három városá­ban 1800 ilyen betét van, eb­ből 1600 a megyeszékhelyen. A számok is mutatják, hogy Nagyatádon és Siófokon még nem jelentős az ilyen igény. — Február 12-én kezdik fi­zetni a békekölcsönkötvénye­ket. Mekkora összeg kifizetése várható? — Októberig folyamatosan fizetjük a kötvényeket, hogy mekkora összeget, azt előre nem tudhatom, hiszen a bé­kekölcsönkötvények kiadása óta sokan elmentek a megyé­ből, mások pedig itt teleped­tek le. — Sok embert érint a lot­tó... — Tízmillió szelvényt vet­tek a somogyiak, öttalálatos is volt. Az eladott szelvények száma évenként 10 százalék­kal nő. Bencze József befejezésül az OTP tanácsi bankfeladatairói beszélt. — A tanácsok pénzgazdál­kodásában olyan segítőként szeretnénk közreműködni, hogy már az idén megkez­dődhessen a következő ötéves terv előkészítése. Kölcsönös vélemény, hogy még jobb együttműködésre van szükség az anyagi szempontból még megalapozottabb tervek elké­szítésében. B. F. A lengyel gépipar fejlődése Rés |i bl m fi történetek III 'iimim Kerlcay László összeállítása IS. Amikor a szülők Jeanne gondjaira bízva a gyereket el­hagytak a lakást — mint elő­zőleg már utaltunk rá — a házban tartózkodó nagymama figyelt föl a gyermek hörgésé- re. Besietett a szobába, kikap­ta Jeanne kezéből a gyerme­ket, és ápolása révén Germai­ne hamarosan magához is tért Délután azonban J— mivel ne­ki is munkába kellett állnia — isimét Jeanne maradt a gyer­mekkel ... A szomszédok ha­marosan fölfigyeltek a gyer­mek kiáltozására. Amikor be­szaladtak a szobába, a gyér­nek hörögve feküdt az asszony ölében. rékhez, és dagadt lábára hi­vatkozva kérte a gyermek anyját, hogy hozzon neki va­lamit a boltból. Ismét az történt, ami az előző napon. Alighogy eltá­vozott az anya, a szomszédok a gyermek sírására, nyöször­gésére figyeltek föl. S miután berontottak a szobába, ott azt látták, hogy Jeanne We­ber a gyermekkocsi fölé hajol, kezét a gyermek mellén tart­ja... A gyermek szeme teljesen kidülledt mái-, s mire orvost kerítettek, az már csak a gyermek halálát tudta megál­lapítani. S ez az orvos szin­tén dr. Ascher volt. A detektívfelügyelők fígyel­A szomszédok rögtön orvost ™e mindenre gerjedt « nyo­hívtak, mégpedig dr. Label- lé-t, Ó, miután megvizsgálta a kislányt, megállapította; a gyermeknek nincs torokgyíkja vagy görcse. Ugyanakkor vi­szont szorításból eredő nyo­mokat fedezett föl a gyermek nyakán. Az orvos közreműködésére a gyermek rövid időn belül szabadon, egészségesen léleg­zett. Miután az orvos eltávozott, Jeanne Weber is hazament. Másnap délután azonban is­mét ellátogatott Leon Webe­mozás során. Megállapították, hogy az előző haláleseteknél csak a szomszédok fogtak gyanút, a család pedig csak Germaine halála után kezdett gyanakodni. nek köszönheti, hogy Jeanne Weber keze az ő életét nem oltotta ki. A vizsgálóbíró és a nyomo­zók a bűncselekmény indító­okaira vonatkozóan nem tud­tak megfelelő választ adni. Leginkább az látszott valószí­nűnek — erre a következte­tésre jutottak —, hogy bosz- szúból követi el Jeanne a gyilkosságokat, mivel az ő gyermekei meghaltak. A letartóztatott Jeanne We­ber nem volt hajlandó vála­szolni a kérdésekre. Nem tett beismerő vallomást, s így a vizsgálóbírónak további bizo­nyítást kellett elrendelnie. Er­re a bűnügyi orvostudományt hívta segítségül. Megbízta dr. Leon Henri Thoinot-t, a ne­ves párizsi bűnügyi orvos­szakértőt, hogy vizsgálja meg az életben maradt Maurice Webert, majd exhumálja a halott gyermekek holttestét is a halál okának megállapítása végett. A vizsgálóbíró erősen hitt abban, hogy a bűnügyi orvos- tudomány a nyomozást fogja igazolni, de tévedett... A SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYE A bűnügyi orvostudomány a század elején már rendkí­vül széles körű kutatásokkal szép eredményeket ért el a fulladásos halálesetek körül­ményeinek és okainak vizsgá­latában. Nagyhírű tudósok foglalkoztak a fulladásos bal­esetek körülményeivel, okai­val, s figyelték, feldolgozták a fulladásos halálesetek je­leit. A boncolások során meg- negy Weber-gyerek nem állapították, milyen elváltozá- miészetes halállal halt meg, sok történnek a mellkasban, a az ötödik, Maurice Weber tüdőnél, a gégénél, a myaktáj- csak a szerencsés véletlen- nál, a légcsőnél, a nyak ülő­A GYANÚSÍTOTT NEM VALL A vizsgálóbíró a nyomozás alapján a két felügyelővel együtt teljesen meg volt győ­ződve arról, hogy súlyos bűn- cselekményt lepleztek le. A tanúvallomások, a vizsgálati anyagok arról vallottak, hogy a és visszereinél. Sőt az egyik tudós a román Minovici 1904- ben odáig is elment, hogy munkatársa segítségével saját magán hajtott végre életve­szélyes kísérleteket. Saját magán tanulmányozta a ful­ladás okozta halált megelőző tüneteket, s utólag leírta a föllépő fülzúgást, a látóképes­ség időleges elvesztését, a nyelvcsont elviselhetetlen fáj­dalmát és az eszméletlenség bekövetkeztét. Kiterjedten tanulmányoz­ták a bűnügyi orvosszakértők a kötéllel, a harisnyával, va­lamint más eszközökkel oko­zott fulladásos halált, a kéz­zel való fojtogatás és meg­fojtás nyomait is. Egyszóval mindent, ami a fulladásos ha­lált okozhatja, és ezekről a vizsgálataikról részlete« tanul­mányokat adtak ki. A párizsi bűnügyi orvos­szakértő, akire a vizsgálóbíró a Weber-ügyet bízta, mind­ezeknek az ismereteknek bir­tokában látott megbízatása teljesítéséhez. Dr. Thoinot először Maurice Webert vizsgálta meg. A gyer­meken semmi nyomát nem találta az erőszaknak. Ez ért­hető is, hiszen a gyermek erős volt, jól táplált, és 5 nap­pal az eset után az orvos ter­mészetesen nem is láthatta a gyermek nyakán az anya és dr. Saillant által tapasztalt nyomokat. Thoinot úgy vélte, hogy az anya kétségbeesettsé- ge, az orvos pedig ismeretei­nek hiánya miatt állapított meg erőszakot, amit ő sem­mivel sem támaszthat alá. (Folytatjuk.) LENGYELORSZÁGBAN a legutóbbi éveikben alapvető változásokat hajtottak végre a gépipar termelési struktúrájá­ban. Határozatot hoztak a gépipar fejlesztési ütemének meggyorsításáróL Lényegesen megváltozott a termelőeszkö­zök és a fogyasztási cikkek gyártási aránya, éspedig az utóbbiak javára. A gépipar árutermelése 1971—73 között 51 százalékkal növekedett. A gépipar 62 százalékkal növel­te a belső piacra szánt árui­nak mennyiségét, exportszállí­tásai pedig kb. 50 százalékkal emelkedtek. A lengyel gépipar jóval túl­szárnyalja a mostani ötéves tervben előirányzott fejleszté­si mutatókat. 1971—1973-ban 15 milliárd zloty értékű ter­ven felüld árut adott a nép­gazdaságnak. A belső piacra szállított áru mennyisége kb. 4,4 milliárd zlotyval, exportja pedig félmilliárd devizazloty- val haladja meg az eredeti előirányzatokat. A gépgyári kollektívák ebben az időszak­ban a többi között 54 ezer rádiókészüléket, 8 ezer sze­mélygépkocsit, 10 ezer teher­autót, 2300 autóbuszt, 120 számítógépet és kb. félmilliárd zloty értékű automatikus sza­bályozó és irányító berende­zést készítettek el terven fe­lül. A gépipar az egész lengyel népgazdaság fejlesztése és re­konstrukciója szempontjából kulcsszerepet tölt be. Alapve­tő jelentőségű szinte minden népgazdasági ág korszerűsíté­sénél. A LEMP Politikai Bi­zottsága ennek tudatában tár­gyalta meg és fogadta el a gépipar hosszú távú fejleszté­si programját, amelynek vég­rehajtása már a mostani öt­éves tervben megkezdődik. E program alapján fokozzák és ! korszerűsítik az dektromükus gépek, az informatikai beren­dezésék gyártását. Megindul a »Polski-Fiat 126-os« népautók, a nagy »Jelez—Béniiét« autó­buszok, a korszerű építőipari gépek, a »Byzon« araitó-csép- lőkoimtoájnok stb. gyártása. A lengyel gépipar egyre szé­lesebb körű együttműködést valósít meg a KGST-országok­kal, elsősorban, a Szovjetunió­val. A szovjet és a lengyel gépipari mdniszjtériuim te. utóbbi években. egész sor hosszú lejáratú kooperációs egyezményt kötött- Igen jelen­tős pl. a két ország repülőgép- gyártási együttműködése, de több más területen is gyümöl­csöző munkamegosztás, együtt­működés alakult ki. Ezek a megállapodások ked­vezően hatnak a lengyel gép­ipar műszaki fejlesztésére. Érezhetően meggyorsult a vá­lasztékcsere és a termékkor­szerűsítés is. A legutóbbi há­rom esztendőben a gépipari üzemek kb. 2200 új, a népgaz­daság szempontjából fontos termék gyártását kezdték meg, további 950 terméket pedig korszerűsítettek. Egyes ágaza­tokban, így pl. az elektronika, a járműgyártás és az építő­ipari gépgyártás területéin egyenesen meglepő a fejlődés üteme. A GÉPIPAR fejlesztésének fokozásáról a LEMP VI. kong­resszusa hozott határozatot. A kitűzött feladatok végrehajtá­sa sikeresen halad. Példa erre az elektronikai ipar, mely a hatvanas évek végén még alig számított a lengyel exportban. A lengyel elektronikai beren­dezések magas színvonalát jól érzékeltette az idei pcemani nemzetközi vásár is. Ezek mind eredményesebben fölve­szik a versenyt sok ismert külföldi cég áruival.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom