Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

A dallam megmarad Az öreg fák között hí­nárral benőtt kis tó lustálko­dik. Tükre alig-alig moccan. Ha egy-egy esőcsepp megboly­gatja a felszínét, a gyűrűk gyorsan eltűnnek. A parton hatalmas, rendezett udvar vé­gén takaros ház. Esteledik. A fény sápadtan szűrődik ki az ablakon. Mint a mesében. Pe- dik a tó is, a ház is valóság, a rend a házban az élők mun­kájának eredménye. A család éopen vacsorához készülődik. A hosszú, keskeny konyhában négyen ülnek az asztal körül. Csak a három legifjabb hiányzik. A legki­sebb kislány kétéves, ő a szo­bában alszik. Zsuzsa és Gyur­ka még dolgozik, most váriák haza őket. A házigazdá. Né­met György, derékig nekivet­kőzve ül a forró húsleves mel­lett. De hamarosan fá'retolja az ételt, mert a népdalról. ?. citeráról kezdünk beszélgetni. Ilyenkor ez a legfontosabb. (»A leves különben is nagyon forró még.-) Most készül első ovii­vá nos fellépésére. A művészeti szemlén szerepel majd Zsuzsá­val és Györggyel, akik nép­dalokat énekelnek. A fellépés­re esténként készül a kis csa­ládi együttes. Ilyenkor a ház­ban a zene uralkodik. Így volt ez persze régebben is, amikor még a gyerekek kisebbek vol­tak, de akkor csupán a »ma­guk gyönyörűségére- énekel­tek, muzsikáltak. — 1940-ben vettem először kezembe a citerát — meséli Német György. — Édesapám készítette nekem. Ö nagyon szépen játszott ezen a hangsze­ren, tőle tanultam. Mi. Tolna megyéből származunk, először az ott ismert népdalokat ját­szottam. A faluban az asszo­nyok, amikor este a fonóba in­dultak. sokszor kérték édes­apámat, engedjen el közéjük, játsszam nekik. Nagyon szíve­sen mentem, mert szerettem muzsikálni. Mindegy, hogy ki­nek, hol, csak játszhassak. Beszélgetés közben a citera is az asztalra kerül. — Hát ez az, amit édesapám­tól kaptam. Kicsit ütött-kopott már. de azért szépen szól. Ter­vezem, hogy veszek egy újat. hiszen efölött már ugyancsak eljárt az idő. Végighúzza a ludtoll penge­töt a húrokon, és felcsendül az Flóra szappan és kazettás magnó Változik a termékszerkezet első dallam. A »Rózsa, rózsa, labdarózsa levele- után egy számomra ismeretlen népdal következik. Tolnából hozta magaval. — A szövegére nem emlék­szem — mondja. — A dalok szövegét nem szoktam megta­nulni. De a dallam az megma­rad bennem. Csak egyszer halljam valahol, addig nem í nyugszom, amíg itthon nem' sikerül eljátszanom. Német György 12 évig gyári munkás volt, azután a Bala­toni Halgazdasághoz került. Négy éve költözött ide a tó partjára. A tóba is telepített halakat. A látrányiak ide jár­nak horgászni, ö pedig Irma- pusztára jár át naponta a fiá­val. — Amikor Irma-pusztán lak­tunk, egyik este elővettem a citerát, és elkezdtem játszani. A környék apraja-nagyja ösz- szecsődült. Jé. te ilyet is tudsz? — mondták csodálkozva. Az­tán már gyakran jöttek, hogy játsszam nekik. Beszélgetés közben betoppan Zsuzsa és Gyurka. Hamarosan ott állnak apjuk mellett, és énekelnek: Hatvanezer tonnával több Több szenet ad Várpalota Tovább korszerűsíti bányáit a Várpalq^ai Szénbánya Vál­lalat. Az idén több mint 60 millió forintért új gépeket, berendezéseket vásárolnak. Három új elővájást gépesíte­nek, a külszíni munkákhoz rakodógépeket szereznek be. A múlt évinél 60 ezer tonná­val többet, összesen 1,5 mil­lió tonna szenet hoznak fel­színre 1974-ben. A többletter­melést egészében a termelé­kenységnövekedéssel érik el. Tovább korszerűsítik Európa- szerte jól ismert termékük, a várpalotai páncélpajzs-gyár- tó üzemét. Itt is több új gép­sort szerelnek fel. O w O S° A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek 13. — És nem gondolja, hogy végül is kárba vész a fáradsá­gunk? — dörmögte Schönhau­sen, láthatóan bosszankodva, hogy megzavarják visszaem­lékezésében. — Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb elfogadja javas­latunkat. Itt majd a követség hivatalos helyiségében más­ként fog viselkedni, 3 körül­mények hatással lesznek rá. Véleményem szerint Szergejev elsősorban hazafi. Excellenciád nem tudja föltételezni, hogy egy ember szülessen bár kül­földön, nevel cctése alapján igazi németté váljék? Én hi­szek az érzések öröklődésében □ Somogyi J'Jéplap és mélységében. Az ő anyja tisztességes, bajor családból származik. A fivére él; egy kis faluban lakik, Königsburg mellett. — Följegyezte a szükséges információkat? — Természetesen. von Schönhausen úr. Már érdek­lődtem Berlinben is. — Ennek ellenére Szergeje- vet alaposan próbára kell tenni. — Egyetértek. Amikor meg­érkezik a követségre, egy órácskára átadom Fritznek, hogy vigye le magával a pin­cébe. Bármit forgat is a fejé­ben, Fritz kiszedi belőle. — Magának elment az esze, Heckert! Szergejev beteg em­ber, s az első percben bele­hal, ha az a gorilla megüti őt. De ha túl is éli: hogyan te­kintene rápk ilyen »eilenor­»Nem messze van ide Kanizsa, Lovas kocsin megyek el oda. A kocsimnak réz a tengelye, szegecse, A babámnak Kati a neve.-* Az apa is, a fiú is halász. Vajon van-e a tarsolyukban a halászattal kapcsolatos népdal? A kérdés jóformán még el sem hangzott, máris felcsendül a »Hej halászok, halászok«. Majd a »Széles a Balaton vi­ze«, következik. — Van olyan nap — meséli Zsuzsa —, hogy éjfél után egy óráig is fenn vagyunk. IlyenA kor egész este szól a zene. — A hagyományokat ki foly­tatja? A nagyapa citeráján tudnak játszani? Gyurka válaszol: — Egyikünk sem próbálta még. Nagyon nagy türelem kell hozzá, és mi türelmetle­nek vagyunk. De azért szeret­nék valamilyen hangszeren megtanulni. Különösen a tá­rogató tetszik. Most alakul itt Látránvban egy citerazenekar. Négy citera és egy köcsögdu­da. Ez utóbbi lesz az enyém. Egyelőre. Aztán talán majd lesz tárogatóm. * Együtt élnek a zenével. Ilyenkor a dallam, a hangok a szobában, a falak között ka­varognak. De ha beköszönt a jó idő; esténként a tóparton találjuk a családot. A csendes nyári estéken messzire hallat­szik a citera, az ének hangja. És mindenki szívesen hallgat­ja ezt a zenét, mert rég elfe­lejtett pásztorok, halászok, földművesek szólnak benne, pásztorokhoz, ha’ászokhoz, földművesekhez. A szavaikat talán már elfelejtették, a da­lok szövege megváltozott, de a dallam megmaradt. Dán Tibor zés-< után? Hogyan működne együtt velünk?! — Megmagyarázom neki, hogy ez elengedhetetlen pro­cedúra a haza érdekében ... Nem ostoba ember, megérti. — Nem, nem, Heckert... ■>— Nem tartaná szükséges­nek excellenciád, hogy Ber­lint tájékoztassuk Szergejev- ről? — szakította félbe ismét a főnökét, nehogy újabb tör­ténetbe kezdjen. Schönhausen szinte belepi­rult a gondolatba: milyen vi­haros tetszést arat majd a hír az Abwehrban egy szov­jet tisztviselő beszervezéséről. Nagy csábítást érzett a jelen­tés azonnali elküldésére, de óvatossága felülkerekedett. — Ne siessük el a dolgot! Előbb magam is találkozom vele. azután öszeállítjuk a je­lentést. Másnap este Heckert- el­ment Szergejevért. Az utcák néptelenek vol­tak: a teherániak este nem szívesen mozdulnak ki az ott­honukból. Tíz óra felé már álomba merül a város. A világosszürke Opel a sa­rok mögött várakozott. Hec­kert a volánhoz ült, és egy szőnyeget dobva a hátsó ülé­sen elhelyezkedő Szergejev lába alá, figyelmeztette őt: — Szergejev úr, úgy kell Napjainkban havonta annyi hűtőszekrény készül, mint a hatvanas évek első felében egész esztendőben. A porszí­vók csillaga halványult a vá­sárlások egén, az olajkályháé — üstökösként tört a magas­ba — sem ragyog olyan fé­nyesen, mint korábban. S ez csak három a hazánkban elő­állított több mint egymillió főbb termék közül. Hasonló »fényjelek* szinte minden iparterületről érkeznek, hi­szen tavaly ugrásszerűen nö­vekedett a magnetofongyár­tás — nyolcvan százalékkal, mert hódít a kazettás megol­dás —. a félvezető eszközök termelése, de kevesebb vas­úti személykocsi, tehergépko­csi, fúrógép került ki az üzemekből. Vannak átmeneti megtorpanások — kül- vagy belföldi megrendelések híján például —. s akadnak vég­legesen eHűnő termékek. K5 hord ma flórharisnyát, ki mos Flóra szaooannal, ki visel nns7t*k~bátot? Növekvő szerep Két esztendeje, az 1972. február 3-án rendezett orszá­gos agitációs és propaganda- Lanácskozáson Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára előadásában a népgazdaság szerkezetváltozásait taglalva, megállapította: »A struktúra- változás harmadik területe a termékstruktúra módosítása, a korszerűbb és nagyobb nem­zeti jövedelmet biztosító ter­melés irányába. Ez alapve­tően a vállalati vezetés hatás­körébe és elsődleges érdekelt­ségi körébe tartozik. Ez a faj­ta strukturális változás azon­ban nemcsak a vállalatok, ha­nem népgazdaságunk egésze szempontjából is óriási jelen­tőségű.-* Miért, hogy néhány éve egyre többet hallani a gyárt­mánycserélődés növekvő sze­repéről? Mert ez a gazdasági növekedés az emberi életkö­rülmények átalakulásának természetes kísérője, s egyben feltétele. Mert igényeink mennyiségi kielégítése után a minőség kerül az élre. Több, majd jobb Volt idő, amikor — a gaz­daságfejlesztés extenzív sza­kaszában — a hangsúly a mennyiségi többre helyező­dött. Ezt követelte a kielégí­tetlen belső piac, a beruhá­zások nagy üteme, s nem ke­vésbé a baráti szocialista or­szágok hozzánk hasonló hely­zete. A hatvanas évek máso­dik felében új vonások kezd­tek kirajzolódni. A fogyasztók igényeit minőségileg a terme­lés lényegében kielégítette, a fogyasztás és a felhalmozás növekedése egyre inkább iga­zodott a nemzeti jövedelem növekedéséhez, a KGST-or- szágok piacai a hagyományos cikkekből ugyancsak telítőd­nek. Hiány mutatkozik kor­szerű, új árukból, valamint speciális termékekből. Aki el­adni akar, s ráadásul jól el­adni, annak ilyen termékek­kel kell piacra lépnie. Minőségben, választékban a vásárló, a felhasználó egyre többet követel. Az igények kielégítését — éppen azok sokrétűsége miatt — már nem lehet központilag megtervez­ni, elrendezni; a vállalatokra hárul ez a feladat. Ugyanak­kor bizonyos területeken az állam viszi továbbra is a ve­zető szerepet, a központi fej­lesztési programok segítségé­vel. A nemzeti és a vállalati jö­vedelem növekedésének egyik fontos tényezőjévé lépett elő a gyártmányszerkezet válto­zása. A jobbért, a korszerűb­bért többet lehet kapni a pia­con, ami egyaránt jó a válla­latnak és az államkasszának. A vásárló haszna Elég végignézni az üzletek kirakatát, hogy meggyőződ­jünk a termékváltás előnyei­ről. A szintetikus anyagból, kötött-hurkolt eljárással ké­szült felsőruházati áruk több­sége néhány éve még kül­földről származott, borsos áron. Ma bő a választék bel­földi cikkekből, egyes termé­kekből az árak is szolidab- bak. Szinte már természetes, hogy a bútorok túlnyomó ré­sze — 95—96 százaléka — poliészter fényezéssel hagyja el a gyárat; könnyen kezel­hető, lemosható, a szennyező­dések nyom nélkül eltüntet­hetők. A textilhordozós habo­sított műbőr éppúgy anya­gául szolgál táskáknak, mint ruháknak ... Hasonló a példatár a nem fogyasztási cikkek esetében is, hiszen a számítástechnika el­terjesztése s vele együtt a ha­zai gyártás megteremtése ugyanolyan útjelző, mint az autóbusztermelés növekvő részaránya a közlekedési esz­közök gyártásában. Persze, szép számmal lel­ni elgondolkoztató vonásokat, eseteket az eredmények mel­lett. így egyebek között azt, hogy a gépiparban az utóbbi két esztendőben mérséklődött az először gyártott termékek aránya, csekély az utoljára készítetteké, azaz nyúlik az amúgy is túlzottan tág gyárt­mányskála. Szólhatnánk a hiánycikkek keletkezésének idevágó okairól, az ipar és a kereskedelem civakodásának a gyártmányfejlesztésre kiha­tó, senki által nem kívánt következményeiről, de a hangsúly mégis a kezdeti eredményeken, az álló hely­zetből a mozgásba lendülésen van, amelynek gyorsítására még bőven rendelkezünk energiatartalékokkal. M. O. Elkerülhető-e a szívinfarktus? Gábor György professzor nyilatkozata Ha az infarktus szóba kerül, a férfiak többsége szorongás­sal gondol a jövőjére. Pedig az infarktust övező félelem ál­talában túlzott, s nem is egé­szen indokolt — állítja dr. Gá­bor György, az Országos Kar­diológiai Intézet igazgatója. A professzor irányításával műkö­dő intézet rendszeresen nyil­vántartja a Dél-Pest területé­hez tartozó infarktusos betege­ket. A szakorvosok az össze­gyűjtött adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az infarktusos panaszokkal je­lentkező betegeknek ténylege­sen csak a fele szenved valódi infarktusban. — Aki mellkasi, szívtáji fáj­dalmakat érez, annak legtöbb­ször észébe sem jut, hogy a tünet nem feltétlenül egy ki­alakulóban lévő infarktus kísé­ülnie, hogy kívülről ne lát­hassák meg. Ne haragudjon a kényelmetlenségért, de az ön érdekeljen történik. Szergejev lejjebb csúszott az ülésen, és mélyen előreha­jolt. Tíz perc múlva a gép­kocsi már a Doule-Allén járt, vagyis a »követség útján* — így nevezték ezt az árnyas, zöld utcát, amelyen a diplo­máciai képviseletek többsége összpontosult. A német követség épülete előtt Heckert megnyomta a kürtöt. A kapu zajtalanul ki­tárult, mintha a kürtjei egy rejtett mechanizmust működ­tetett volna. A gépkocsi be­hajtott az épületet övező parkba, és megállt egy oldal- bejárat előtt. Heckert kiszállt a gépkocsi­ból. Saját kulcsával ajtót nyitva betessékelte Szergeje- vet. Amikor a késői vendégek átlépték a szoba küszöbét, Schönhausen fölállt hatal­mas íróasztala mögül. A szo­ba komornak és zsúfoltnak tetszett. Az idős ember — nem nevezve meg magát — kezet nyújtott Szergejevnek és hellyel kínála. Heckert a mellettük levő díványra ült. (Folytatjuk.) rő jelensége. Kevesen gondol­nak arra — mondja a profesz- szor —, hogy nem minden szívfájdalom valódi szívbeteg­ség, és nem is minden szívbe­tegség jár fájdalommal. Az in­farktusos betegek csaknem 15 százalékánál például semmi­lyen észlelhető tünet nem kí­séri a betegséget. A szívbeteg­ségekre jellemző fájdalomér­zést azonban sok minden más is kiválthatja: a bordaközi idegek gyulladásától a mellka­si izmok és a mellhártya meg­betegedéséig számtalan elvál­tozás. Ezért a tünet okát az esetek többségében egyáltalán nem könnyű megállapítani. Mai ismeretek szerint az in­farktus az érelmeszesedés kö­vetkezménye. A fokozott mun­kára kényszerített szív az ösz- szeszűkült érpályán át nem kap elegendő vért, s amikor az elmeszesedett szűkület miatt az ér hirtelen elzáródik, akkor következik be az infarktus. Ez azonban hosszú folyamatnak a következménye. A tapasztalatok szerint a szívinfarktus létrejöttének egyik leggyakoribb tényezője az elkényelmesedett életmód. A túl bőséges, zsíros táplálko­zás ugyancsak sietteti az érfa­lak elmeszesedését. A dohány­zás az erek rugalmasságának árt. a cukorbetegség pedig az erek anyagcseréjét rontja. Ám ezeknél is súlyosabb következ­ményekkel jár a magas vér­nyomás; ilyenkor a szívnek — tartósan — a nagyobb nyomás ellenében kell kipréselnie a vért az érrendszerbe. Ebben az állapotban fokozott a szív oxi- génszükságlete. s ha a túlter- h°’t s»ív ilyenkor — a koszo­rúér szűkülete miatt— keve­sebb vért kap a kelleténél, könnyen bekövetkezhet az in­farktus. Az említett ártalmakkal szemben az életmód megfelelő rendezése a legcélravezetőbb. Az elhízást' kellő testmozgás­sal lehet a legmegfelelőbben megakadályozni. Ezért fontos az ésszerű, egészséges életvi­tel. Az, hogy a hétvégét min­denki a szabadban, jó levegőn, mozgással töltse. A dohány­zásról mindenki leszokhat, és megfelelő diétával »karban­tartható* a cukorbetegség is. Szükség esetén nyugtató és vérnyomáscsökkentő gyógy­szerek adagolásával a szív munkája is könnyíthető. Ezek a gyógyszerek azonban leg­följebb átmeneti segítséget je­lentenek, különösen az átla­gosnál rosszabb idegekkel ren­delkező emberek számára. A zaklatott idegállapot ugyanis több szempontból károsan be­folyásolja a szív működését. A pihenés csak akkor éri el célját, ha nemcsak fizikai ki- kapcsolódást jelent. A fáradt idegrendszer a szokásosnál fo­kozottabban reagál a környe­zet ingerhatásaira. Hogy ezt ellensúlyozzuk, az ideg- rendszer alkalmazkodó ké­pessegét, a felfokozott idegtevékenységet kell nor­málisra csökkenteni. Ez gyógyszerekkel csak átmeneti­leg oldható meg. Ezért mond­juk, hogy az ideges betegen sokkal jobban segít, ha a meg­szokott napi életmódjától elté­rő, a szó szoros értelmében vett aktív kikapcsolódással — mozgással, barkácsolással — pihenteti magát. Azt,/' hogy az egészségtelen életmódnak mennyire döntő a szerepe az infarktus kialaku­lásában, jól érzékeltetik az el­múlt évtizedek megfigyelési tapasztalatai. Az orvosok ko­rábban azt hitték, hogy a ijők a klímaktérium koráig több­nyire védettek az infarktussal szemben. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején még minden hat infarktusos férfibetegre csak egy nőbeteg jutott. Azóta ez a különbség állandóan csökken, minél in­kább megközelíti a nők élet­módja a férfiakét: az utóbbi években már csaknem minden harmadik infarktusos beteg a gyengébb nem képviselői kö­zül kerül ki. Lényegében nem az a fontos, hogy az emberek azt ismerjék meg: melyik betegség milyen tünetekkel jár, hanem azt, hogy miként kell ésszerűen, egészségesen élniük. Ezért nem hangsúlyozhatjuk eleget — mondotta Gábor György pro­fesszor —, hogy elsősorban jó­tanácsnak és ne okvetlenke­désnek vegyék az orvosok in­telmeit. A betegség megelőzé­se ugyanis sokkal fontosabb, mint például az, hogy a szív- se’^észek minél több bravúros műtéttel dicsekedhessenek. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom