Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-26 / 47. szám
Gondolatok a levelező oktatásról Fonyódi fejezetek Zetz József, a. Munkácsy Mihály Gimnázium tanárának egy évtizedes a levelező oktatói tapasztalata. — Hogyan lehetne emelni a levelező oktatás színvonalát? — A levelező tankönyvek még mindig sok olyan anyagot tartalmaznak, melyek elhanyagolhatók lennének. Bizonyos tananyag-módosításokkal több idő maradna a gon- dolkodtatásra. A tankönyvíróknak életszerűbbé kellene tenniük a tananyagot. Fakultatív jelleggel több hallgatót lehetne előkészíteni az egyetemekre, főiskolákra. A levelező így jobban elérné célját, nem szakadna meg a továbbtanulási lánc. — Egy időben foglalkozták a levelező oktatás megszüntetésének gondolatával. A levelezőn valóban sokan nem érik el azt a szintet, amelyet kellene. Ebben nem minden esetben a tanár egyénisége a ludas. Gyakran nincs meg a hallgatók szorgalma, kitartása. Sokan csak bizonyos előnyök szerzése végett (tanulmányi szabadság, munkaidő-kedvezmény) kezdik el a levelezőt. Kiesnek a termelésből,' az iskola' helyett az iskola mellé járnak, esetleg egy tehetségesebb elől foglalják el a helyet. Keményen fogalmazva élősködők, akik a megfelelő papírok birtokában gyorsabban, könnyebben szeretnének olyan helyzetbe kerülni, amelyért nem dolgoztak meg. Miattuk mondják, hogy el árt az idő a levelező oktatás fölött, nem érdemes fenntartani, hiszen aki akarta, már elvégezte, aki pedig nem akarja, az minek járjon. Ez a következtetés szerintem téves. Ha azt nézem, hogy a jövő a mérnök-technikusok százada, és milyen lesz az ipar fejlettsége néhány évtized múlva, akkor ez megint egy érv amellett: nem lehet kizárni embereket, hogy a műveltség magasabb fokát elérhessék. Mozgékony, érzékeny, fogékony, változtatásokra hajlamosabb nemzedék nevelése a cél, mert erre van szüksége a társadalomnak. A levelező oktatás egy ilyen igény kialakításához feltétlenül hozzájárul. Néhány évtized alatt ezrek végezték el így a gimnáziumot. Ennek jelentkeznie kell az általános műveltségben, a szélesebb látókör kialakulásában. Bárhová nézünk a világban, mindenütt keresik az újat, a rugalmasabb, gyorsabb átállást egyik szakterületről a másikra, ez pedig állandó jellegű képzés nélkül nem megy, hiszen »a jó pap holtig tanul« — tartja a magyar közmondás. — A dolgozók iskolájába egymástól eltérő, az élet sok területére kiterjedő tapasztalatokkal, kialakult gondolkodásmóddal jönnek az emberek. Mi az oka nagyarányú lemorzsolódásuknak? — A lemorzsolódás okai bizonyos mértékig a rossz tanári módszerek, a ridegség. A levelező hallgatók érzékenyebbek, olyan magatartást kell tanúsítani irántuk, mely nem sérti önérzetüket. Azért elítélni valakit, mert a műveltség alapjait ebben az iskolatípusban szerezte meg, nem lehet. Előfordul, hogy csak katedráról nézik ezeket az embereket, nem veszik figyelembe nehézségeiket, amelyek sokkal súlyosabban esnek latba, mint a nappali tagozaton, ahol a tanulási foltéM telek százszor jobbak. Különféle környezetből elindított emberekkel kell megszerettetni a tantárgyakat. A növekvő követelményektől, feladatokTanitójelöltek írták így látjuk I tói való meghátrálás, megijedés következtében már tanévkezdés után rövid idővel ko- I moly létszámcsökkenés mutatható ki. Vállalnia kell a tankönyv mellett átvirrasztott éjszakákat, a négy évig tartó tanulást, és ezt nem mindenki hajlandó megtenni. Jöttek szülők, akiknek a gyerekei ide jártak nappali tagozatra. Előfordult, hogy a papa, maga és a lányuk egy időben érettségiztek. A reszkető kezű postás bácsikát, a kétgyermekes, három műszakban dolgozó fonónőt hallgatva, amint elmondják a vizsgán, amit megtanultak — és nemcsak azt, hanem sokkal többet, hozzáadva az életbölcsességet, a tapasztalatot — értelmet nyer az a munka, melyet a levelezőn végzünk évről évre. Egyszerű emberekkel találkoztam, akik munka mellett tanulni kezdtek. Emberibb, barátibb lett köztünk a kapcsolat. Az utcán, a mindennapi életben találkozva velük, csak annyit mondanak, hogy jó napot, vagy hogy tetszik lenni, de ahogy mondják, abból látszik, hogy valamit köszönhetnek nekem, és ez a köszönet nem kell több legyen ennél. »A tudásvágy fejlesztése és támogatása nagyon fontos politikai és gazdasági feladat. Gondoljunk csak arra, mibe kerülhet az anarchista lázongás, és hogy milyen nehéz teljesítményeket kihozni egy olyan közösségből, amelynek nincsenek nemes céljai. Ez rosszabb, mint egy csatavesztés vagy gazdasági válság« — ■ ondja Marx. Találkoztam -velezőn tanító tanárokkal, akik azzal léptek ki órájukról: — Ha megfeszülök, sem tudom őket kimozdítani közönyükből, nem hoznak magukkal kérdéseket. Lehet, hogy a környezet már leszoktatta őket a kérdezésről? Velük szemben csak az erős és szenvedélyes pedagógusok, Apáczai Csere Jánosok példáját lehet felidézni, akik kemény bírálattál, maró gúnnyal, jó szóval megmutatták, hogyan kell »szükségből erényt« kovácsolni. Szidera Szplrosz A móló ilyenkor sem kihalt. Összekapaszkodó közép- iskolások nevetik ki a böjti szélnek beillő téli fuvalmakat. Szorgalmas hétköznapok váltják egymást Fonyódon, építkeznek sokfelé. Nemcsak villákat húznak fel a még beépítetlen parti sávokon, hanem középületet is tataroznak. Például a járási hivatal épületét. Kevesen tudják róla, hogy egykor a település első szállodája volt — nem időrendben, hanem rangban — a Szarvashoz címezve. Átmenetileg az új posta emeletére költözött a járási hivatal, ott igazítanak el, hol találom meg Csutorás László nyugalmazott tanítót, aki a község krónikáját írja. Egyike ö a legbuzgóbb helytörténészeknek Somogyoan, és nem túlzás azt állítani: életművét jelenti ez a tevékenység, melyet most fejez be. Ez volt minden, amit róla tudtam, miközben felkaptattam a Várhegyre. Könnyű volt meglelni a két óriás ablakos, divatos kockavilla között a szürke oszloptornácos házat, Csutorás tanító úr rezidenciáját. Polgári szelídségű apró timpanon nyugszik a két oszlopon. a fal idömarta szürkeségének egyhangúságát felkúszott növényindák vonalai törik meg. Gazdájával egyszerre fordul a jövevény felé a tacskó is, inkább érdeklődéssel, mint bizalmatlan csaholással. Jövetelem céljának tudako- lása után a nagyszobába vezet. Izgalomba hozta az érdeklődés ... Óriási paksaméta kerül az asztalra, vaskos kéziratok, fényképek. Azután az üveg- szekrény fiókjából előkerül egy kőbalta a csiszolt kőkorszakból, fokos a rézkorból, egy nyílhegy az Árpádok korából és golyóbis a török időkből. A történelem folytonosságának, véres harcoknak emlékei. Itt a csendben szelíd tárgyak csupán. Nem is a jegyzetlapok tartalma ragad meg először, hanem a szerző szép, hosszú betűs, szálkás kézírása ... — 1926-ban kezdtem el a íj magyar tévéjátékok készülnek a tv stúdióiban A vaskos kötet az első olvasásra elárulja, hogy a kaposvári tanítóképző tudományos diákkörének közleményeiről van szó. Dolgozatok; a tudományos munka, a kutatás első és máris megbízható jelei. Melyek ezek a jelek? A tudományos munkához illő komolyság, hogy először alaposan megtanulták a kutatás módját, hiszen eredmény enél- kül aligha születhetne. Nincsenek úgynevezett >*kis témák«, vallanak erről a sorok között a dolgozatok. A tanulásnak bizonyos szintjén, emelkedőjén már természetesnek vehetjük, hogy az elsajátítás alkotással párosul. A felsőfokú intézetek hallgatóinak időszakos kiadványai — melyekről rövid ismertetéseket- is olvashatunk az Így látjuk- ban — ennek a tanúbizonyságai. A szombathelyi tanítóképző Jelentkezünk című kiadványa tízéves évfordulóját ünnepli már, Főpróba címen a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói hivatásukra -'aló készülésük közben gyűjtik időről időre csokorba gondolataikat a színházművészetről, magukról. A szarvasi óvónőképző Mi és Ök címmel jelenteti meg kiadványát. A Szegedi Egyetem című kiadványból idézi az Így látjuk: »Helyesnek tartjuk, hogy ne a mindenáron »önálló« tudományos munkát erőltessük, hanem a modern természettudomány világszerte tapasztalható irányának megfelelően, a csoportos munkában való részvételre ... a tudományos részletkérdések olyan formájára igyekezzünk nevelni hallgatóinkat, hogy saját részletmunkájuk mellett és mögött tudják látni, érteni és értékelni azt a nagyobb, kollektív tudományos célt, melyre a közösség igyekszik erejét összpontosítani.« A legfiatalabb felsőfokú intézeti kiadvány, az Így látjuk tapasztalt elődök munkáiból tanulhatott. Talán ezért is nem találjuk az útkeresés botla^o- zását az első számban. Deli tstnán. igazgatóhelyettes Ajánlásában helyesen mondja el: A mi értékítéleteink szerint a mindenkori konkrét pedagógiai szituációhoz igazított tanítói munka is az alkotás egy formája. Ugyanakkor meg vagyunk győződve arról, hogy a tanítók közül többen a módszeres tudományos kutatásra, vizsgálódásra, kísérletre épülő elemzésre és új összefüggések, törvényszerűségek feltárására is képesek, sőt igényük van az effajta tevékenységre. Talán azt kell hozzátennünk csupán, hogy annak a pedagó« gusnak van kedve efféle munkához, akit erre fölkészítettek, aki elsajátította a módszeres kutatás alapjait. A kaposvári tanítóképzőben most erre is tanítják a hallgatókat, a tanítójelölteket. Az Így látjuk, a tudományos diákkör közleménye már biztos jele ennek. Úgy tervezik az intézetben, hogy évente három számot adnak ki. H. B. ár mindketten elég fáradtak voltak. Fejükben kuszán, ösz- szezsúfolódva zsongtak az átviháncolt délután emlékei. Az ezernyi szín, a tarka lámpák, a hullámvasút, a pergő-forgó-ugráló hinták kocsijaiban érzett boldog szédülés, a repülés gyönyöre, a céllövölde papirvirágai, a cérnán lógó sok kacat, a szerencsekerék, a tarkabarka bódék építményfalui. A fiú és a lány kézen fogva mentek. Élvezték, mennyire el lehet veszni a nyüzsgő emberforgatagban. Már csaknem mindent kipróbállak, a fiú zsebe tele volt szerencséje vagy ügyessége apró-cseprö dijaival. Fiatal arcuk piros volt a sok nevetéstől. Tulajdonképpen már hazafelé készültek, és ez a cél nélküli bolyongás csak búcsúséta volt a játékok és bódék között. Egyre jobban kikerültek a tömegből. A vidámparknak ez a része, alxql jártak, kihaltnak tűnt. A központtól távol eső, kis forgalmú hely volt ez, ahol az árusok bódéi már bezártak, csak a papirje»Csúcsidény« van a televízió stúdióiban, jó néhány produkció forgatását kezdték meg, illetve fejezték be a közelmúltban. Urbán Ernő néhány esztendővel ezelőtt írt riportdrámájának főhőse egy újságíró, aki véletlenül jut egy igazságtalanul meghurcolt szociális otthonbeli gondnoknő ügyének nyomára. Gál László jugoszláv’ai magyar író Az éhes hajó című műve egy tengerjáró hajó szalonjában játszódik, a hajó személyzete hosszú hónapokat tölt együtt, egyetlen női utassal. gyekkel behavazott út jelezte, hogy erre is volt élet. Most a csend, és ez a zárás utáni kihaltság tűnt kellemesebbnek. Jó volt, hogy egyedül vannak, hogy együtt vannak, de mintha mégsem lennének egyedül. Valóban, most vették észre, hogy az egyik bódé előtt, melynek kopott feliratát már el sem lehet olvasni, oldalára festett figurái fölismerhetetlen- né fakultak, egy öregember üldögélt. Arcvonásait groteszkké tették a kusza ráncok, a szőrös bibircsóknk. Fog nélküli Ínnyel mosolygott rájuk, és barátságosan intett, hogy lépjenek közelebb. A fiú indult el először, maga után vonva a megszepoent lányt. A bejáratnál álltak, nem is tudták, mi a látnivaló. Az öregember kopott, elhanyagolt ruhájában ijesztően csúnya volt. de szemében valami különös fény csillogott.. Egy 'sróf vm vvóii rsak intett, Újabb epizódokat forgatnak Pintér József nagy sikerű tv- sorozatából. Az Egy óra múlva itt vagyok további folytatásait ezúttal is Wiedermann Károly rendezi. Vészi Endre A részvét hete című művét Kerényi Imre vezetésével rögzítik képszalagra. A két novella hősei mai, hétköznapi emberek. Fiatal prózaírót mutat be a televízió a Látogatók és útitársak című tv-játékkal a közönségnek. Czele György sokat tapasztalt hősei megjelenítésével mai emberekről, mai problémákról beszél, 1 őszinte, érzékeny hangon. hogy lépjenek be, a jegyet nem most kell megvenni. Egy kis, fülkeszerű helyiségbe értek, melynek falán tükrök lógtak. Biztosan görbe tükrök, amelyek soványnak, kövérnek, mulatságosan torznak mutatják az embert — gondolta a fiú, és odaállt az első tükör elé. — Ez csalás — mondta a lány — ez egy sima tükör — és ösztönösen a haját kezdte igazgatni. — Most már szép vagy — dicsérte a fiú buzgó igyekezetét. — Menjünk innen, itt nincs semmi különleges. A másik tükör sem torzított. hiába léptek közelebb- távolabb, önmagukat a valós alakban látták. Ekkor a fiú egészen közel ment a tükör- hői:. — Te nézd! Az ördögbe Is, ezt én eddig nem is vettem észre! Nézd, már van néhány ősz hajszálam, és ez a szinte hihetetlen. A lány is csodálkozva báTÜKÖR — N helytörténeti gyűjtést. Amikor ■ idekerültem. Most már a kész munkát rendszerezem, szer- kesztgetem. Forgatja az öreg tanító a kéziratokat. Körénk rakódik a csend. A nagy asztalon zizzen- nek a lapok, az óra gyönyörű hangjátéka töri meg a némaságot. Szinte az időtlenséget érzi az ember, pedig éppen az elmúlt idő térképezésével ül szemben. — Először a geológiai viszonyokat kellett tisztázni. Itt valamikor víz állt köröskörül, csak ez a hegy magasodott ki belőle. Szigetnek is nevezték, ősidőktől fogva volt itt élet, még paleontológiái leleteket is találtak itt... S találtak leleteket az ősember korából is. A kőbaltát teszi elém. A vidék azóta folytonosan lakott, a hegyként kiemelkedő magaslat jó volt őrhelynek is, településnek is. A római őrtorony mellett villamaradványokat is találtak ... Azután valóságos vár épült itt, s ahogy haladunk időben a ma felé, úgy lesz gazdagabb, teljesebb és színesebb i.s a fonyódi história. Kevés lenne most arra a hely, hogy Fonyód egész történetét —még vázlatosan is — felidézzük. — A teljes anyag birtoká ban mi a véleménye, melyik a község történetének a legizgalmasabb korszaka? — Két korszakot említenék, A török időket és a mostani századfordulót. Hogy igazából megértsük, bele kell képzelni magunkat a végvárak világába, a sarcolások, összetűzések mindennapjaiba. Fonyódnak és több más környékbeli helységnek Palonai Magljar Bálint volt a kapitánya. Az ezeröti százötvenes évekből való egy nevezetes história is. Magyar Bálint Kanizsára utazott, és Fonyódot Trombitás Boldizsár felügyeletére bízta... Ez időben Ibrahim bég megüzente a tihanyi apátságnak, hogy megtámadja. Innen, • Fonyódról kilenc talpast Indítottak útra segítségül. Aztán a török megtámadta Fonyódot is. »Elvitték keed gabonáját« — irta Trombitás Boldizsár akkor Magyar Bálintnak. — A másik fejezetet mi teszi érdekessé? — A századfordulón kezdődik igazából Fonyód fejlődése. Szaplonczay Manó indítványára egy 19 tagból álló társaság alakult, amelyik telket vásárolt itt. Gróf Zichy még 16 hold parknak valót és 70 hold erdőt is ajándékozott nekik. Akkor indult meg az üdülőélet. Később, a vasút megépítése . után, még többen jöttek. Igaz'sBogláron volt az állomás, üakerek vitték, hozták az em- -'M’eket. Az első i/i'ágháború után vészült fényképet tesz elém. Egyiken az épülő móló látható, lovaskordé hordja a követ a partra. A másikon fürdőzőket látunk a kor divatja szé-ínt, erényes ruhákban, oiyan fürdődresszekben és kosztümökben. amelyek jóval meghaladják a mai miniszoknyák hosz- -szüságát. Van ebben a fonyódi krónikában derű is. De benne van a véres évszázadok eseménytörténete is. Egy bizonyos: értékes munka. Szerzője csak azt mondja: — Most készítem el végleges összeállításban. Azután szeretném, ha kiadná a község. T. T. múlt, s ekkor valami furcsa érzés vett erőt rajta. Egy kissé idegenszeriínek érezte saját tükörképét. Vonásai mintha változtak volna. Ügy tűnt, mintha idősebbnek nézne ki. — Hány éves vagyok? — fordult a fiúhoz. — Száz. Csúnya vagy. Ez a legfőbb vonzerő benned. Ezen a lány ismét nevetett, és tovább léptek a következő tükör elé. Döbbenten álltak. A tükörből egy harminc év körüli pár nézett vissza. A fiúból markáns arcú, érett férfi lett, s a lány is felnőtt nőként látta magát. — Ez ijesztő. Félek. Ne menjünk tovább — kérlelte a lány a fiút. A fiút azonban már meg- büvölte a látvány, tovább lépett, s magával vonta a lányt is. A tükör most negyvenévesen mutatta ■ őket. Pontról pontra fürlP’syfék át arcukat. .'z ‘dő ráncokat rótt a fiú arcára, haja megritkult. Ez volt az utolsó tükör. A végső arcot. csalta elő. A fiút kiverte a víz, a lány görcsösen szorongatta a mar- ’•nban összegyűrt zsebkendőjét. — Ilyenek leszünk — mondta a fiú, s érezte, hogy a. torka összeszorult. — Szeretsz? — kérdezte. — Igen. A kezek ismét egymásra találtak. Kiléptek az ajtón. Az öregember nem volt ott. A pénztárnál egy kisgyermek ült. Ügy tűnt, mintha a lányra és a fiúra is hasonlítana. Nevetve nézett rájuk. — No nézd csak — szólt a fiú. — Egészen összemasza- toltad a képed. A lány ijedten kapott kézitükre után. Valóban összevissza pirosította, rúzsozta az arcát a tükrök előtt. Felszabadultan nevettek mind a hárman, a fiú. a lány meg a gyerek. Péczeli István Somogyi Néplap
