Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

Indulás ol(itt az űszókotró KÖZÖS DOLGAINKRÓL Pártunk gyakorlati tevé­I ul lullli kenységében, a párttagság és a lakosság tá­jékoztatásában meghonoso­dott módszer, hogy a pártna­pokon szóljunk időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Az elmúlt ősz folyamán a megyei pártbizottság szeptemberi ülé­sén elhangzottakról, a X. kongresszus és az 1970. évi megyei pártértekezlet határo­zatainak végrehajtásáról ad­tunk tájékoztatást pártnapok keretében. Az elmúlt hetekben — ahogy erről a sajtó hasábjain is hírt adtunk — újabb párt­napi sorozat zajlott le az ipa­ri, a mezőgazdasági üzemek­ben, a kulturális és az egész­ségügyi intézményekben. A pártnap időszerűségét az MSZMP KB 1973. november 29-i határozatai adták. Szük­ségesnek tartottuk, hogy bel­politikai életünk sikereiről és gondjairól, a népgazdaság helyzetéről és feladatairól e fórumokon is tájékoztassunk, egyben a jelenlevők egyetér­tését és támogatását kérjük. ' A pártnapok előadói — me­gyei és helyi párt-, tanácsi és gazdasági vezetők — őszinte hangvételű előadásokkal és az elhangzott kérdésekre adott részletes, meggyőző válaszok- IOvw kai igyekeztek megfelelni az f. te; érdeklődésnek. Az előadók mindenütt szóltak társadat műnk fejlődéséről, azokról az intézkedésekről, melyek a na­pirenden levő társadalmi problémák megoldását szolgál­ják. Arról, hogy belpolitikai helyzetünk nyugodt, szilárd, ami megmutatkozik a társa­dalmi felelősség erősödésében, a közéleti aktivitás fokozódá­sában, a kollektív érzés, a gazdaérzet erősödésében, a mindennapi — de mindnyá­junk számára oly fontos — termelő munka sikereiben. Ez a tettekben is megmutatkozó, tömegméretű és egyre javuló aktivitás volt az egyik fő for­rósa azoknak a kiemelkedő eredményeknek, melyeket a népgazdaság — és ezen belül a megye gazdasága is — 1973- ban elért. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a IV. ötéves terv múlt évi előirány­zatait az országos átlagot meghaladó mértékben teljesí­tettük. Ennek nyomán kedve­zően alakultak a jövedelmi viszonyok is. Leggyorsabban, 12 százalékkal, az állami iparban dolgozó munkások átlagkeresete nőtt. Ez kézzel­fogható bizonyítéka munkás- politikánknak. Gazdasági si­kereink az MSZMP politiká­jának helyességét, megalapo­zottságát bizonyítják. A pátinap 7 kaimat ad arra, hogy a jelen­levők is kifejtsék véleményü­ket, közérdekű észrevételeket tegyenek. A hozzászólók egyetértéssel fogadták a Köz­ponti Bizottság 1973. novem­beri ülésének értékelését, el­ismerik és nagyra becsülik eredményeinket, azonosulnak a soron levő feladatokkal. A pártnapokon ez volt az alap­vető, a meghatározó véle­mény. A hozzászólások, véle­mények azt is bizonyították, hogy mindjobban eligazodnak a nemzetközi és belpolitikai életben csakúgy, mint a gaz­daságpolitikai kérdésekben. A részvevők megnyugvással szóltak arról, hogy a nyugati világot megrázó energia- és olajválság hazánk határainál megáll. Érzik és értik, hogy ezt csak a KGST keretein he­lül, a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségével tudjuk megoldani. Ez alka­lommal is tudatosult közvéle­ményünkben, hogy nemzeti felemelkedésünk biztosítéka a szoros együttműködés min­den téren a szocialista világ- rendszer országaival, minde­nekelőtt a Szovjetunióval. Belpolitikai kérdésekről szólva egyértelműen állást foglaltak a nő- és ifjúságpoli­tikai határozatok érvényesülé­se és érvényesítése mellett. Egyetértés fogadta azokat az intézkedéseket, melyeket a párt és a kormány népesedé­si helyzetünk megjavítása, a még jobb szociális és egész­ségügyi ellátás érdekében hoztak. Szóba kerülték nagy szám­ban természetesen helyi eredmények és gondok is. A hozzászólók az egyéni érde­kek mellőzésével egy-egy üzem vagy település kisebb vagy nagyobb közösség gond­jairól, kéréseiről szóltak. El­ismeréssel szóltak az ipartele­pítési politika eredményeiről, a foglalkoztatási gondok eny­hüléséről, a javuló élet- és munkakörülményekről és szo­cialista építőmunkánk sok más eredményéről. Többek között sürgették a nagyatádi kórház építésének mielőbbi befejezését, a falusi lakosság hús- és hentesáru-ellátottsá­gának javítását, a közlekedés javítását. Megnyugvással állapíthat­juk meg, hogy az MSZMP el­vi politikájának sikereit a kül- és belpolitikában csak­úgy, mint a gazdaságpolitiká­ban, az eredmények közvetle­nül érezhetővé, tapinthatóvá teszik. Mindez jó alapot biz­tosít az 1974. év feladataihoz. A rendezvénysorozat iránt megyeszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. Ezt bizonyít­ja, hogy szinte mindenütt telt ház várta előadóinkat. Mint­egy 12 000 emberrel folytat­hattunk közvetlen eszmecse­rét. Megyénk dolgozói érdeklőd­nek közös dolgainkról, és igénylik, hogy a sajtó, a tv, a rádió által közölt informá­ciókon túl átfogó, értékelő és a közvetlen kapcsolatot is le­hetővé tevő szóbeli tájékozta­tást kapjanak. E jogos igény kielégítését jól szolgálták a pártnapi rendezvények, azo­kat sikeresnek ítéljük. Megvan a lehetőség, az adott­ság ez évben is a továbblé­pésre, melyhez a dolgozók hozzáállása, a kollektív fele­lősségvállalás megfelelő ala­pot nyújt. E pártnapi sorozattal közel sem tettünk eleget a tömeg­tájékoztatásból ránk háruló feladatoknak. Megyénk párt­tagsága tekintse állandó fel­adatának környezete rendsze­res tájékoztatását. A pártszer­vezetek által irányított tö­megpolitikai munka legfonto­sabb feladata 1974-ben — építve a kibontakozott kedve­ző közhangulatra — mozgósí­tani, megnyerni a munkahe­lyi közösségeket a X. kong­resszus és a megyei pártérte­kezlet határozatainak mara­déktalan megvalósítására. Azokra kell összpontosítani a fő figyelmet, amik adott he­lyen a párt előtt álló legfon­tosabb feladatokat jelentik. Rendkívül fontos feladatnak tartjuk a szocialista építő- munka soros céljaira való mozgósítást, a szocialista mun- kaverseny-mozgalom, az újító­mozgalom kiszélesítését, tar­talmi gazdagítását, az üzem- és munkaszervezés korszerű­sítését. A dolgozók tudjanak munkahelyük feladatairól, eredményeiről, terveiről, és beleszólási joguk ne csak for­mális legyen. Arra számítunk, hogy a tö­megpolitikai munka hagyo­mányos és bevált eszközei mellett az agitáció korszerű módszerei — a politikai vita­kör és az üzemi sajtó — szám- szerűségükben és alkalmazá­suk hatékonyságában egy­aránt tovább terjednek. Fon­tos és aktuális feladatnak tartjuk a tömegtájékoztatás és a szóbeli agitáció össz­hangját. Fokozódó mértékben számítunk arra, hogy vala­mennyi kommunista, vala­mennyi vezető, közös ügyün­ket igazán magáénak valló dolgozó munkahelyén, környe­zetében, otthon családja kö­rében hirdeti szocialista esz­méinket, fellép az attól ide­gen, ellenséges nézetek, a kö­zömbösség, a kispolgáriság, a harácsolás, a pazarlás ellen. Erősítenünk kell azt a köz­felfogást, hogy a társadalom érdeke elsőbbséget élvez a csoport- és egyéni érdekkel szemben. Meg kell találnunk a módját annak, hogy a rész­érdekek ütközésénél a közér­dek elsődlegessége érvénye­süljön. Sok és szép ™ litikai munkát irányítókra és végzőkre ez évben is. Azt várjuk, hogy 1974-ben e terü­leten is közelebb jussunk a X. kongresszus célkitűzései­nek megvalósításához. A kö­rülmények kedvezőek. Éljünk vele. Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára Másfél óra a vizsgatermekben • Katonaköteles fiatalok próbatétele A kérdések világosak, a kérdezők biztató bólintással nyugtáznak egy-egy helyes vá­laszt. Fejes Sándor főtiszt köz­úti jelzőtáblákat mutat, a fia­talember rövid tőmondatok­ban ismerteti a táblák jelen­tését. Néha elgondolkodó te­kintet szegeződik a mennye­zetre, idegesen futkosó pil­lantás kutat végig a szobán, mintha ott lenne a jó felelet valamelyik sarokban vagy az ablakfüggöny mögött. Dr. Pap Tamás bíró a nyolc kérdést tartalmazó kartonról adja föl a kérdéseket. A vizsgázók mindannyian katonaköteles fiatalok, mahol­nap a néphadseregben hasz­nosítják hivatásos gépkocsi- vezetői engedélyüket. Aki ide eljutott, már maga mögött tudhatja a sikeres tesztvizsgát, elvégezte a tanfolyamot, s ha itt is megfelelt, folytathatja a vizsgákat. Ilyen kérdésekre kell választ adniuk: Mi a vá­rakozás, és hol tilos várakoz­ni? Mikor szabad útkereszte­ződésben előzni? Olyan fel­adat is van, hogy a vizsgázó ismertesse a gépkocsi kivilá­gításának szabályait, sorolja lel a kötelező megállás eseteit, az előzés feltételeit, s azt, hogy melyek a személyszállí­tás szabályai a tehergépko­csiknál. Nagy a tét: ha sike­rül minden vizsga, hivatásos gépkocsivezetők lesznek! Nagyon pontos, megfontolt válaszokat is hallani, egyik­másik vizsgázó egy pillanatra se zökken ki a ritmusból. Má­sok idegesek, látszik rajtuk a szorongás. Az első legjobb osztályzatot a hácsi Peiter László kapja: négyest. Azután őt is felülmúlja kitűnő vála­szaival és ötöst szerez — az egyetlen ilyen osztályzatot ezen a csütörtök esti vizsgán — a ladi Andik Sándor. Egy másik szobában a szer­kezeti és üzemeltetési ismere­tekről adnak számot a fiata­lok Gregus Pál tisztnek és Fekete Ferenc vizsgabiztos­nak. Ismerős arcok a sorukra várók között, a másik terem­ben sikerrel vett akadály után kerültek ide. Kérdéseik között ilyenek vannak: mi a motor­olajcsere, mi a csere időpont­ja és módja; milyen hibale­hetőségekre gyanakodhat a vezető, ha a motor nem in­dul? Másfél óra telik el, mire a KPM gépjárművezetői vizsga- bizottságának e két csoportja a két teremben a csütörtöki vizsga végére ér: a KRESZ- vizsgán tizenketten indultak, s közülük ketten nem felel­tek meg. Csekket kaptak, is­mét próbálkozhatnak. A mű­szaki ismeretek elméleti vizs­gáján rosszabb volt az arány a nyolc vizsgázóból hárman elégtelent kaptak szerkezet­tanból és üzemeltetési isme­retből. Számukra további ta­nulás, újabb vizsga követke­zik. Csend bond a gyékényért kavicsbánya környékére. Ezen a télen a jég a ■ 170 holdas vízfelületen éppen csak bemu­tatkozott. A szárcsák az eső utáni ragyogó napfényben fe­kete pontokként úszkálnak a parti fákat visszatükröző si­ma vizen. Időnként eltűnnek, nagy lendülettel emelve ki farkukat, függőlegesen buk­nak a mélybe. — Ezekben a hetekben va­lóban nagy csend van a kör­nyéken. A környezet szépsé­gét, a pihentető csendet min­dig élvezik a kívülállók — mondta Ritecz János üzem­vezető. — Nekünk azonban a zaj a kellemesebb, amikor teljes kapacitással dolgozik a bánya. A tél enyhe időjárását azon­ban a bánya vezetője is kény­telen megdicsérni: nem za­varta a karbantartási mun­kákat, gyorsabban ki tudták cserélni a megkopott alkat­részeket. — A téli hónapokban min­den évben felújítjuk a hajó­kat, a kotrógépeket, a kikötő­berendezéseket, a szivattyú­kat. Nagy gondot fordítunk a szalagrendszerre, az osztályo- zóra és a törőberendezésre is. Egy-egy ilyen téli nagyjaví­tás költségei évről évre emel­kednek. Ebben az évben öt­millió forintra rúgnak. A be­rendezések közül néhány — például az üszókotró — ezek­ben a napokban elkészül. Minden anyag és alkatrész megvan ahhoz, hogy az or­szág egyik legnagyobb kavics­bányájában e hó vegére befe­jezzék a nagyjavítást. Március elején már teljes üzemmel kezd a bánya, ezt kétnapos próbaüzemelés előzi meg. Az enyhe januári és feb­ruári időjárás lehetővé tette a kibányászott kavics folyama­tos szállítását. A vállalatok állandóan tudták fogadni a szállítmányokat, s ehhez — a korábbi évektől eltérően — kellő számú vagon is rendel­kezésre állt. — Az utóbbi húsz évben ebben az időszakban ilyen nagy volumenű kiszállítás nem volt a bánya történeté­ben — mondta Ritecz János. — Eddig 110 ezer köbméter- kavicsot raktunk vagonokba, s ebből januárra 72 ezer ju­tott. Korábban az év első hó­napjában legföljebb 20—25 ezer köbméter kavicsot tud­tunk elszállítani. A gyékényesi kavicsbámá- ban tehát jól indult az év. ía- ponta 120—140 vagont raknak meg. Ha a nagyjavítás befeje­zése után ismét üzemelni fog a hatalmas úszókotró, napon­ta 300 tehervagonra lesz szük­ség. Ez már jelzi a bánya ál­landó gondját, a vagonhiányt. Ezekben a hónapokban a vál­lalatok élhetnének az előszál­19 település ellátásáról gondoskodnak (Tudósítónktól.) A csurgói fogyasztási szö­vetkezet napokban megtartott küldöttgyűlésén kilencen mondtak véleményt a szövet­kezet munkájáról. >*Sok tanul­sággal szolgált ez a tanácsko­zás. Elengedhetetlen a tagság fiatalítása, mert a jelenlegi hatszázalékos arány kevés. A Berzencénél bejövő Adria kő- olajvezeték építése a csurgói szövetkezetre sok ellátási fel­adatot ró. örülünk a zákányi új presszónak, a gyékényesi ABC-áruháznak, de színvona­lasabb kereskedelmi munkára van szükség. Javítani kell a tej-, kenyér. zöldségellátást, nem kielégítő a ruházati ellá­tás sem. Szálloda kellene. A kisközségek hálózatfejlesztése politikai feladat is.« Ilyen és ehhez hasonló megállapításo­kat — dicséretet és bírálatot — mondtak el a küldöttek. Az írásos beszámoló őszintén értékelte a tavalyi munkát. A csurgói áfész tavaly 192 mil­lió forintos összforgalmat bo­nyolított le. Igen dinamikusan fejlődött a felvásárlás. Csak­nem huszonkét és fél millió forint értéket vettek át a ter­melőktől, tervüket ezzel 164,7 százalékra teljesítették. Ezen­kívül 8,5 millió forint értékű tápot adtak el. összességében átlagon felüli évet zárt a szö­vetkezet — valamennyi üzem­ága nyereségesen működött. Az 5,7 millió forintos ered­mény csaknem 25 százalékkal jobb az előző évinél. Csurgó az egyetlen szövet­kezet a megyéből, aihol 300 fo­I rintban határozták meg a ta- I gok részjegyértékét. A 19 te­lepülés ellátásáról gondoskodó szövetkezet 4600 tagjának több mint fele rendelkezik már há­romszáz forintos részjeggyel. A hatvan kiskereskedelmi egység közül a legnagyobb fejlődést a csurgói bútor-, az ABC- és a kultúrcikkbolt érte el. Ma már tíz presszó működik területü­kön. Az eredményeket, a fej­lődést bizonyító tények mellett önkritikusan került szóba, hogy a vagyonvédelem még nem áll megfelelő szinten. A kiskereskedelemnél ugyan 123 ezer forinttal csökkent a hi­ányösszeg, a vendéglátásnál vi­szont 68 ezer forinttal nőtt. Dr. Horváth Béla elnök el­mondta azt is, hogy az ifjúsági bizottság nem töltötte be ren­deltetését. A hiányosságokat többnyire nem a belső, hanem a külső ellenőrök tárták fel. Nagy gond az is, hogy a zá­kányi cementüzem elmaradott technikával dolgozik és szer­vezetlenség miatt meg kell szüntetni a műanyagüzemet. A fogyatékosságok feltárása a holnap feladataira utal. A múlt év sikereinek azonban egyformán részese minden szö­vetkezeti tag. A dolgozók hu­szonegy napi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést, a tagok 260 000 forint vissza­térítést kapnak. És minden­képpen a még jobb munkát szolgálja, hogy megkülönböz­tetett gondot fordítanak a szakmunkásképzésre: a jelen- j légi 24 mellé 14 újabb tanulót vettek föl. j lítás adta lehetőséggel, de ezt nem mindegyik teszi, pedig mindkét félnek előnyös vol­na. Igaz, hogy van ellenpélda is. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat például az év első negyedére rendelt mennyiségnek már 90 százalé­kát elszállította. A bányában naponta 300— 350 vagon kavicsot bányász­nak ki. Az indulás után két- három napig csak depóra ter­melnek, hogy a víz leszivá­roghasson. Az ez évi terv 850 ezer köbméter, s ez 40 ezer­rel több a tavalyinál. A tó partjához kötve pihen az úszókotró. A több emelet magasságú berendezés — ha szükséges — 46 méter mély­ségből is felszínre hozza a bányakavicsot. A gyékényesi bányánál ez a. réteg azonban »csak« huszonkét méter. A hatalmas berendezés mind­össze hetven centiméterre me­rül a víz szintje alá. A más­kor oly nagynak tűnő földgé­pek markolói játékszerré vál­nak mellette: az úszókotró egy-egy markolással hat-hat köbméter kavicsot zúdít a tar­tályba. Üzemeltetéséhez 380 volt feszültségre van szükség. Az úszókotrón már csak az utolsó simítások vannak hát­ra. Rövidesen még mélyebb lesz a gyékényesi tó vize ... Az útról visszanézve a bá­nyára, valami szokatlan za­varja a megszokott képet: el­tűnt a hatalmas kavicshegy a depóból, csak a szállítószalag magas állványa nyújtogatja nyakát a megürült terület fö­lött. M. A. Somogyi Néplap I 3" H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom