Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

Narancsriadó 3300 négyzetméteres éléskamra Csak hibátlan narancs kerülhet forgalomba. A város éléskamrájába le­felé kell menni. A tisztára sö­pört, kissé lejtős betonútban olvasható elkészültének dá­tuma: 1967. augusztus 11. Tíz évvel ezelőtt a Somogy—Zala megyei Élelmiszer- és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válalat kaposvári élelmiszer-fiókjá­nak udvarán még mély sár­ban forgolódtak a teherautók, a zsúfoltság mór a munkát is akadályozta. Akkor a rakterű- let 2300 négyzetméter volt, és mintegy hetvenen dolgoztak itt. Az évi forgalom 1964-ben 179 millió forint volt. Ma már ezer négyzetméter­rel növekedett a raktárak te­rülete, az évi forgalom ebben az évben 380 millió forint lesz. A fiók 130 alkalmazottjá­ból harmincketten dolgoznak adminisztratív munkakörben, a többiek közvetlenül az áru­val foglalkoznak. A vállalat élelmiszerfiókjai közül a kaposvári a legna­gyobb. összforgalomban csak a zalaegerszegi előzi meg, de ott együtt van a vegyi áru és az élelmiszer. Az egyre növek­vő forgalom nagy szervezett­séget igényel. Hatalmas meny- nyiségű áru van felhalmozva a raktárakban a mintegy két­ezerféle cikkből. Naponta ti-' zenhárom gépkocsi háromszor rakodik a rámpák mellett, s mintegy kétezer mázsa árut hord ki nyolcszáz boltba. Min­den hónapban háromszor jut­nak el a túrák egy helyre, de ha gyorsszállítás van (például déligyümölcsből, pörköltkávé­ból), többször is. A fiók szállít minden élel­miszert, élvezeti cikket Ka­posvár, Nagyatád és a két já­rás boltjaiba. A múlt évben például pörköltkávéból ezen a területen 286 ezer kilogram­mot vásároltunk. Ez csenem harminc vagon, egy közepes hosszúságú tehervonat. Nem sajnáltuk a pénzt a cu­korkára, a csokoládéra, az im­portból származó cigarettákra és szeszes italokra sem: 13 milliót költöttünk cukorkára, 25 milliót csokoládéra. Hatal­mas hegyet lehetne összerak­ni abból a nápolyi mennyiség­ből, melyet a múlt évben meg-; ettünk: 20 millió forintot; hagytunk érte a boltokban,! büfékben. Az importcigaret-! tákra többet költöttünk, mint; banánra, külföldi szeszes ita-; lókért 4 millió forintot ad-; tunk. A kaposvári fiók már a\ megnagyobbodott területet is', kinőtte. A többi fiókhoz ha- sónlitva itt fordul meg leg-j gyorsabban az áru, átlagban; 15 naponként kicserélődik a mintegy 30 millió forintos raktárkészlet. Ki kell használ­niuk a pince és a padlás min­den apró zugát is. Ideális kö­rülmények közijtt hétezer négyzetméteres területen tud­nak dolgozni, ebben az eset- a gépesítettséget is növelni le­hetne. Az utóbbi években a kon-; zervek forgalma nőtt a legjob­ban, 1973-ban 19 százalékkal. Ugyancsak gyorsan nő az ét­olaj iránti kereslet. Minden évben 15—20 százalékkal több fogy el. A múlt évben a házi­asszonyok 7 millió 400 ezer forintért vásároltak. Tavaly Somogyi Néplap vette át a vállalat a Coca-Co­la szállítását: 1 millió 200 ezer palack fogyott el. A hatalmas árumennyisé­get harminc ember szállítja el. Munkahelyükön elvárják tő­lük a vevők megbecsülését. Kezükön milliók ✓ fordulnak meg. — Az áruszállítás nem se­gédmunka. — mondta Hajdú György fiókigazgató- — Meg­bízható, szakképzett emberek­re van szükség, de az utóbbit megoldani jelenleg még na­gyon nehéz. túrázóktól nagy áruismeretet várunk, s ehhez az ■lőképzettség szinte nélkülöz­hetetlen. A megbízható áru­szállítókat anyagilag is meg­becsüljük: minden év decem­berében hűségjutalommal is­merjük el jó munkájukat. A raktárakban hatalmas pi­ramisokban áll az áru. A nagykereskedelem folyama­tosan rendel az ipartól, de az áru néha nem így érkezik. Feladat, hogy a vásárlók eze­ket a kisebb fennakadásokat ne vegyék észre. Az egyik nap például kiszállítottak a boltok­ba 30 mázsa banánt. Délután már 'nem volt egy szem sem. A deligyümölcs minden mást megelőz: a vagonokat éjjel­nappal fogadják a különben csak reggel 6-tól délután 5 óráig nyitva tartó fióknál, így a szállításokkal sem vár­nak, s ha kell, külön fuvar vi­szi a várt árut a boltokba. Né­ha el kell rendelni a »narancs- riadót«. Amikor előző nap ki­fogy a boltokban a közked- | vélt gyümölcs (a múlt évben | 35 vagonnal ettünk meg!), reg­gelre már ismét a kirakatot kell díszítenie. Ilyenkor a fiókigazgatótól kezdve az áru­szállítókig mindenki azért dől­Negyven év a közigazgatásban Almos László vb-titkár nép­szerű ember a községben — mondják róla a gölleiek. A kö­telező udvariasságon kivül mindenkihez van egy-egy ked­ves szava. Szerényen berendezett iro­dájában vele beszélgettünk a göllei tanácsházán. , — Majdnem tíz éve élek a göllei emberek között. 1964 szeptemberében kaptam a vb- titkári kinevezésemet. Mun­kámat mindig a legjobb tudá­som szerint igyekeztem elvé­gezni, s hogy ez mennyire si­került, azt csak a gölleiek tud­nák megmondani. Most éppen irataimat rendezgettem, mert »megvannak számlálva napja­im« és nem szeretnék restan­ciát hagyni. Rövidesen nyug­díjba megyek. — Hogyan kezdődött? — Bizony hamar elszaladt az idő. Emlékezem, 1934-ben vé­kony, nyurga fiatalemberként kaptam gyakornoki állást a lengyeltóti jegyzőségen. Üjabb gyakorlati idő Balatonszeme- sen, s ezután végezhettem el a már képesítést nyújtó közigaz­gatási tanfolyamot. A zalai Hodosány községbe kerültem. Itt ért a háború, és itt köszönt­hettem a szovjet katonákat. A gozik, hogy egyetlen vásárló felszabadulást követően Vesén se vegye észre az időleges hi­ányt­És még egy érdekes adat: a korábbi években »könyörög­ni kellett a boltvezetőknek, hogy rendeljenek banánt. Most már nem győzik kielé­gíteni a keresletet. Minden mennyiség elfogyna. A múlt évben 2 millió 200 ezer forin­tért vásároltünk. Mészáros Attila 140—200 ezer forint értékű áru megy egy gépkocsira. voltam községi jegyző, majd a tanácsok megalakulása után vb-titkár. Jelenlegi munkahelyemre Mezőcsokonyáról kerültem Ha összeszámolja, ez kemény negyven év — s a nyurga fia­talemberből férj, családapa, s egy kicsit hajlott hátú, öregedő tanácstitkár lett. Nem nagy szavak, de most már elmond­hatom: elköteleztem magam a közigazgatásnak. Még akkor, 1934-ben. — Csaknem negyven év ta­pasztalata alapján milyennek ítéli meg ezt a pályát? — Nagyon szép a mi szak­mánk, s legalább ennyire ne­héz is. Szép, mert az emberek­kel való törődés, az emberek segítése már önmagában is ne­mes feladat. Mégis nehéz, mert ahány ember, annyi embertí­pus. Itt az emberek szokásaira, tulajdonságaira, jellemvonásai­ra gondolok. Van egy elvem, nagy igazságot rejtő' mondás. »A szép szó vasajtót nyit« — még a mi szakmánkban gyak­ran előforduló "elmarasztalást is szépen meg lehet magyaráz­ni. Hosszú pályafutásom alatt mindig szerettem az embereket, és mindig hittem is az embe­rekben. Aki nem ezt teszi, az nem lehet jó közigazgatási szakember. — Melyik az a munkaterü­let, amelyre az átlagosnál na­gyobb gondot fordított? — Talán. az anyakönyvi munkát emelném ki. Az embe­ri élet legjelentősebb állomá­sait örökítjük itt meg az utó­kor számára. Látott-e már boldogabb embereket, mint egy fiatal párt az anyakönyv­vezető előtt? Nem hiszem! — Mint anyakönyvvezető, működése alatt hányszor volt e boldogság közvetlen szemlé­lője? — Pontos számot ne várjon, de több százan mondták ki előttem a boldogító igent. Hogy ez valóban mennyire volt bol­dogító, azt az élet, a hétköz­napok döntötték el. Ne lepőd­jön meg, de voltam nemegy­szer szomorú házasságkötés közreműködője is. A háborús években úgynevezett távházas­ságot lehetett kötni. Emlék­szem, a menyasszony két tanú jelenlétében egyedül állt előt­tem. Vőlegénye valahol a fron­ton harcolt... a menyasszony sírva mondta ki az igent... s talán egyszer sem ölelhette ót hitvesét... Szomorú évek vol­tak ezek. — Az elmúlt tiz esztendő­ben milyen feladatokat sike­rült megvalósítani? — A lakosság támogatásá­val befejeztük a járdaépítési programot. .Van szépen beren­dezett művelődési házunk — bár a külseje tatarozásra szo­rul ... Ez már az, utódom fela­data lesz. Az öregek korszerű­nek mondható napközi ottho­na átlag 25 idős embernek biz­tosít napi időtöltést és meleg étkezést. Három éve már, hogy elkészült a vízmű. Most újabb kutat kell furatni, mert a köz­ség lakóházainak több mint hetven százalékába már bekö­tötték a vizet. Üj boltok nyíl­tak, és napról napra szebb a falu képe. — Nyugdíjazása utáni ter­vei? — Jut időm hosszú évek után a családra is, próbálom pótolni az idő hiánya miatt el­maradt beszélgetéseket. Mindig szerettem a falut, de ennél sokkal több, ami ideköt: a göl­lei emberek barátsága és sze­rénysége. Itt vásároltunk lakó­házat, és továbbra is a falusi emberek között fogok élni, akikkel ezernyi szál köt össze. Rajczi János Útilapu a Jó nézegetni az épülő emele­tes házakat. Szépek, tiszták, újak. Hogy mikor válnak lakot­tá, azt a tapasztalt városi ember azonnal észreveszi. Mert abban a »szempillantásban« megtel­nek az erkélyek kifeszített drótokon, zsinegen száradó fe­hérneművel. Nem okoz ez ott problémát, ahol nem lát­ni a ház bejárati ablakaira. Nem vagyok ellene a szárító­állványon kifeszített fehérne­műnek sem, hisz azt legtöbb­ször eltakarja — ha nem át­látszó üveg az anyaga — az erkély maga. Az azonban bi­zonyos, hogy a kiaggatott, er­kélyszél fölött lebegő dunyha­huzatok, lepedők, intim ruha­Fehérneműk és balkonok darabok látványa nem növe­li az esztétikai érzékét senki­nek. Hogyan »születik« a száro- gató helyiségnek használt bal­kon? Talán így ... „Szomorú dolog ez kérem” Egy méltán elégedetlenkedő olvasónk panasza a Szalma István köz 4. számú házból: »Jogtalan és törvénytipró sze­rintem az, hogy errefelé, a kaposvári Szalma István köz­ben »bevett« szokás lett a kö­zös vagyonnal való kereskedés. Az épületekhez két szárító és egy mosókonyha épült min­denütt. A cél természetesen az volt, hogy az ott lakó húszon­5* O o O A szálak Scliöntiauscn lááornoklioz vezetnek 12. — Alig hiszem, hogy ezek az okok érdekelnék a német hír­szerzést. — Engedje meg, hogy ezt mi döntsük el. — Nem érzem szükségét, hogy magyarázatot adjak. — Szergejev úr, ön nem Hodzsa Alival beszél. Mi na­gyon jól tudjuk, milyen követ­kezményekkel járna, ha a fő­vánnak kellemetlenséget okoz­ni. — Szó sincs róla! Mint hon­fitársammal teljesen nyíltan ismertetem önnel látogatásom célját. A történelem hatalmas feladatokat tűzött szülei hazá­ja elé, a végrehajtást pedig a Führerre bízta. Heckert fölemelte a fejét, szemei kikerekedtek, mintha a Führer ott lenne valahol a szobában. — Különösen Oroszország­— Mindent úgy csinálunk, hogy senki ne szerezzen tudo­mást róla. A főnöknek egysze­rűen örömet okoz, ha beszél­gethet egy nehéz sorsú honfi­társával. Szergejev nem válaszolt, megvonta a vállát. — És még egy apró formali­tás. Beszéljen részletesen a szüleiről, a németországi ro­konairól és önmagáról. Megér­ti, hogy ki kell állítanom a szükséges okmányokat... Anyám orosz férfihoz ment férjhez, aki örökbe fogadott kan várnak ránk nagy felada- engem. Amikor beléptem a ka- t°k> ezért odaadó emberekre tonai iskolába, nevelőapám azt van szükségünk Számítunk a tanácsolta, hogy tagadjam le segítségére, Szergejev úr. az igazi nemzetiségem, adjam — Az őszinteségre hasonló­ki magam orosznak, és hall- Va1 fizetek, őrnagy úr. A lel­gassak a külföldi rokonokról kém természtesen német- Rá­is. Ügy gondolta, hogy az adásul tiszt vagyok, és tökéle­ősziteség megakadályozná kar- tesen megértem, hogy mit kí­rieremet. Megfogadtam a ta- vánnak tőlem. Gyáva sem va- ___ __=___ ____ n ácsát. Eltitkoltam a német gyök: sokszor szembenéztem lábait, szinte elmerült a ha nyelv ismeretét is, amelyen a halállal, nem félek a meg- talmas bőrfotelben gyerekkoromtól beszéltem... bizatásuktól, csakhogy én ... Ma már a szüleim nem él- nyomorék ember»vagyok. Fi- nek... Én súlyosan megsebe- zikai állapotom nem tesz al­Ajtőstől a házba? Másnap reggel Heckert be­számolt főnökének a Szerge­jev vei folytatott beszélgetés­ről. Schönhausen a ratarti sza­vakat hallgatva kinyújtotta a egy család ezekben a helyisé­gekben mossa a szennyest és szárítsa a tisztát. A lakások megvásárolt örök­lakások, az összes melléképít­mény közös tulajdonjogával. Telekkönyvi végzéssel meg­erősítve. Szomorú dolog az, kéremj^ hogy nemrégiben a 6-os épü­letben, most pedig a 4-esben folyik a harc a szárítókért. Mármint ezek eladásáért. Ki­nek jó ez?« Csak közös akarattal Gelencsér Zoltán, a városi tanács lakásügyi osztályának főelőadója: »Tehát a mellék- helyiségekben levő felszerelési tárgyakat akarják értékesíteni. Ehhez azonban együttes hoz­zájárulás szükséges. Minden lakó részéről. Ha csak egy, vagy két család tiltakozik az eladás ellen, mór akkor sem adhatók el a felszerelési tár­gyak. A bíróság dönt a kér­désben. A hozzájárulást tehát minden ott lakótól meg kell szereznie / a lebonyolítással megbízott személynek.« Kétségtelen, hogy a mosás, szárogatás közös helyiségek­ben nem ideális dolog. De meg kell találni a megoldást arra is, hogy a fehérnemű ne lepje el az erkélyeket. Főként a »szem előtt« lévő épületeknél szorgalmaznám ezt, minél rö- videbb időn belül. És még va­lamit. Azt, hogy minden lakó szava egyforma súllyal essen latba a közös tulajdon »árve­résekor«. S a tiltakozó szó ta­láljon meghallgatásra! L. L. nőkéi megtudnák az igazat, sültem a finn fronton, le kel- kalmassá erre a munkára Hogyan, Heckert úr? Minden előkészítés nélkül, aj­tóstól rohant a házba? Tudja,---------- -----„-------------- — -------- sültem a íruiiiuil, jc ----------“ *•*—*»»*— . niásrár- unit S zeretném, ha nem kényszerí- lett szerelnem. Most pedig — Ö, Szergejev úr, olyan a c ar id j en vo tene minket e végzetes lépés- ideküldtek, s ha kiderülne, megbízatást adunk önnek, hogy szándékosan letagadtam amelynek teljesítése egyalta- re . a nemzetiségem és a külföldi Ián nem árt az egészségének Szergejev gondolataiba me- rokonaim... A hazugságot — sietett megnyugtatni őt lyedt. Heckert nem vette le róla a szemét. Előhúzta a cigaretta- tárcáját és rágyújtott. A cigaretta már csaknem el­hamvadt, amikor Szergejev végre vendégéhez fordult: nem bocsátják meg nálunk. Heckert, úgy gondolva, hogy — Ezt nagyon jól tudom, Szergejev már beleegyezését Szergejev úr. Éppen erre épí- adta az ajánlathoz, tettük a javaslatunkat. Arra, — Nem, nem vállalom — hogy ön a mi honfitársunk, jelentette ki Szergejev hatá- akit a sors szeszélye idegenbe rozottan. vetett. E szempontból semmi — Akkor engedelmével, be- jelentősége nincs annak, hogy mutatom önt a főnökömnek. Hagelberg ezredes nevű főnö­köm ... Ha megtudta volna, hogy én hasonló módszerrel toborzom az embereket, lega­lább egy évre fölmentett vol­na a szolgálat alól. Egyszer például... Felhasználva, hogy Schön- hausen emlékeiben motozva egy pillanatra elhallgatott, Heckert gyorsan közbeszólt: — Exellenciás uram, Szer­a nevelőapja orosz volt. Is- Hivatalos minőségben a követ- gejev katonatiszt, tapasztalt is — Én német vagyok, bár merjük azt a nagy, mindent ségen dolgozik, ö majd kőnk- ember, aki néhány szóból Oroszországban születtem. elsöprő szerepet, amit a gver- rétabban ismerteti az elgondo- megértette jövetelem célját-.. Több rokonom él Nemetor- mek nyelésében az anya ját- lásunkat. Ingadozását annak tulajdoni­. 7 szik. _ Kérem, én nem mehetek tóm, hogy ugyancsak zavar­szagban. Amikor apam meg- _ ReTnélem most. hogy be a követségre. A beszélgetés kan volt. halt, három esztendős voltam, mindent elmondtam, nem ki- amúgy is fölösleges volna. (Folytatjuk.) A Latinca Sándor Mg. Tsz. zöldség- és gyfimölcsboltjaiban megkezdte a vetőmagok értékesítését tasakos és kg-os kiszerelésekben. (13855)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom