Somogyi Néplap, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

Munkaidő-csökkentés a kereskedelemben \Az integráció hétköznapjai Használják ki a tartalékokat jfc kereskedelem dolgozóinak aunkaddő-csökkesitéséről in­tézkedő kormányrendelet vég­rehajtásáról megjelent a mi­niszteri utasítás. A vállalatok, szövetkezetek pedig fölmérték a lehetőségeket, s elkészítet­ték a csökkentéssel kapcsola­tos élőterveket. A negyvennégy órás munka­hétre való áttérés a kereske­delemben nehezebb feladatot jelent, mint az ipari üzemek­ben. Ügy kell megoldani ezt, hogy a lakosság vásárlóét le­hetőségei ne romoljanak, ja­vuljon az éHátáa, de érezzék a kecestoedéWtB dolgozói, hogy az intézkedések javítják etet­és munkakörülményeiket. A vállala­toknak most készülő ter­veikben eze­ket az elveket kell figyelembe venniük. Ebből pedig az is következik, hogy a munkáid ő-csokkenté6 miatt járó szabadnapot csak a dol­gozók 15—20 százalékának tudják szombatokon biztosíta­ná. Megoldást jelent viszont, hogy a heti pihenőnapot meg­előző nap délutánját és a kö­vetkező nap délelőttiét kapják meg a dolgozók. Legnagyobb a gond az egyszemélyes falusi boltokban. A Belkereskedelmi Minisztérium és a KFVDSZ központi vezetőségének állás­pontja ugyanis az, hogy a mun­kaidő-csökkentés bevezetésé­vel nem lehet módosítani a nyitvatartási időt. Ezért dön­töttek úgy, hogy ahol megold­hatatlan a helyettesítés, a sza­badnapokat a szabadsággal együtt is ki lehet adni, az idényjellegű üzleteknél pedig az idény befejezése után egy­szerre is megkaphatják a sza­badnapokat. A munkaidő-csök­kentésnek az a célja, hogy több szabad időhöz juttassa a nehéz munkát végző kereskedőket Ezért csak kivételes esetben lehet megengedni, hogy túlórá­ban térítsék meg a többlet­munkaidőt azoknál az egysze­mélyes boltoknál, ahol a he­lyettesítést nem lehet megol­dani. A szabad szombat általános­sá válásával kétségkívül vál­toznak a vásárlási szokások: a csúcsforgalom péntek délután­ra és szombat délelőttre tevő­dik át a boltokban. Ezért egy későbbi időpontban felülvizs­gálják majd a nyitvatartási rendet. Akkor indokolt eset­ben változtatni lehet rajta. A munkaidő­csökkentést — hasonlóan az ipari üzemek­hez — a ke­reskedelemben is a vállalatok­nak saját erőből kell megol­daniuk. A negyvennégy órás munkahétre való áttérés miatt kieső munkaidő pótlásának két egymással összefüggő módja van: a tartalékok feltárása az üzem és munkaszervezés ré­vén, valamint a gépesítés. A tapasztalatok szerint az üzem­éi; munkaszervezés korszerű­sítése éppen csak megkezdő­dött a vállalatoknál; ezért azt is lehet várni, hogy az élet- és munkakörülmények javítását célzó kormányintézkedés len­dületet ad ennek a munkának. A Belkereskedelmi Miniszté­rium álláspontja szerint szer­vezéssel, gépesítéssel a kiesett munkaidő 40—50 százalékát lehet pótolni. A somogyi vál­lalatok, szövetkezetek előter- veik is hasonló arányokat mu­tatnak. Ahol szükség van rá, a lét­számnövelés egyik módja a nyugdíjasok munkába állítása: évente 840 órát dolgozhatnak ők, de egyes esetekben 1260 órára is vállalhatnak munkát. Tanulmány a megyei nemzeti bizottságokról A napokban hagyta el a ! megalakulását napok múlva r I követte a többi párt. Ezek nyomdát az MSZMP Somogy megyei Bizottságának gondo zásában megjelent »A nem­zeti bizottságok megalakulása és tevékenysége 1945 Ő6zéig Somogy megyében« című ta­nulmány. Szerzője ár. Gelen­csér István, aki munkáját 1973-ban diploma szakdolgo­zatként a Politikai Főiskolán készítette. A füzet gazdag tényanyagot közól megyénk felszabadulása utáni kibonta­kozásáról. A szerző bevezetőként az el­lenforradalmi terror, a német fasiszta megszállók és hazai cinkosaik utolsó hónapjairól ad rövid áttekintést. Ezután a nemzeti bizottságok megalaku­lásának országos és megyei előzményeit elemzi. Itt talál­kozunk a kommunisták kezde­ményező erejével, mely az élet minden területére kiterjedt. A tanulmány az akkori helyzet­nek megfelelően jó meglátás­sal sorolja a feladatokat, me­lyek a felszabadult Somogy­bán akkor a legfontosabbak voltak. »Az élet megindításá­hoz legszükségesebb tennivaló­kat is el kellett látni: mint a közrend, közbiztonság védel­me, a közmüvek beindítása.« Kaposváron — az elmenekült fasisztabarát közigazgatási tisztviselőket leszámítva — a közigazgatási apparátus mű­ködni kezdett. A demokrati­kus újjászületésnek, a felsza-\ badult magyar nép érdekeinek viszont új, népi szervekre volt szüksége. Somogy vármegye és Kaposvár város Nemzeti Bi­zottsága azonban csak 1945. január 19-én alakult meg. A szerző érvekkel bizonyítja a késés sajátos okát: a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült demokratikus pártok szervezeti kiépítésének késését. Azt is megtudhatjuk, hogy a kommunisták részéről már he­tekkel korábban megindult a munka. Az MKP Somogyi Szervezete 1945. január 5-i után a kommunisták kezdemé­nyezésére, az SZDP, az FKP és a PDP tárgyalása nyomán 1945. január 19-en alaku lt meg a Nemzeti Bizottság. A további fejezetek a Nem­zeti Bizottság hatáskörével, il­letékességével, felépítésével és belső szervezetével, mechaniz­musával foglalkoznak. Értéke­sek a szerzó megállapításai, melyek nemcsak a megyei helytörténetet, hanem a rend­kívül elhanyagolt közigazga­tástörténetet is gazdagítják. A továbbiakban a Függetlenségi Front somogyi antifasiszta fel­adatait, valamint a földosztás végrehajtását elemzi. A ta­nulmány legkidolgozottabb ré­sze a Nemzeti Bizottság rendé­szeti tevékenysége és a demok­ratikus rendőrség létrehozása című fejezet A szerző koráb­ban, a Somogy 1970. 2. számá­ban közölt részleteket e témá­ból. Az azóta végzett kutatá­sok és az újabb forrásfeltárá­sok szélesítették a demokrati­kus rendőrségről kialakított képet. Somogybán az osztály­harc, a pártok harca a demok­ratikus rendőrség létrehozásá­nál alakult ki legkorábban. Amíg a burzsoá-poigári köz- igazgatás tisztviselői és egyes jobboldali személyek a csend­őrséget szerették volna több­ségében átmenteni, addig a proletariátus képviselő az új, demokratikus, munkásokból, p araszokból álló rendészeti erő létrehozásáért küzdöttek. Gelencsér István meggyőző erővel mutatja be ezt a harcot, valamint a közigazgatás át­szervezését. A tanulmány rövid érté­keléssel, a nemzeti bizottságok történelmi érdemével zárul. A füzetben fénykép-, dokumen­tum- és szövegmellékletet is talál a téma iránt részleteseb­ben érdeklődő olvasó. A A. A munkát könnyítő gépek beszerzését 100 millió forinttal támogatja országosan a Belke­reskedelmi Minisztérium. Az ezzel kapcsolatos pályázatokat — meglehetősen gyorsan — március 1-ig kell benyújtani. Ahol megvannak az előfelté­telek, át kell térni a konténe­res áruszállításra és árusítás­ra, növelni kell az dőrecsoma- golást, a félkész ételek forga- Lombahozatálát. Érdekes javas­latok hangzottak el a munka­erővel való takarékosságra a vendéglátói par ban: vannak olyan üzletek, ahol több egy­ség (presszó, cukrászda, étte­rem) is működik; vannak olyan napszakok, amikor fölösleges valamennyit nyitva tartani. Ha összehangolják a működésüket, munkaidőt takaríthatnak meg a vállalatok. A rövidített munkahétre való áttérés egyik fő alap­elve, hogy nem csökkenhet a dolgozók fi­zetése. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium 85 millió forintot tartalékol azért, hogy indokolt esetben — az első háromne­gyed év alapján — bérszínvo­nal-támogatást adjon a válla­latnak. Erre azonban csak az eredmények alapján utólag kerülhet sor. Sokirányú munkát jelent te­hát a negyvennégy órás mun­kahétre való áttérés a kereske­delemben: az ezzel kapcsolatos végleges tervek most készül­nek a vállalatoknál, szövetke­zeteknél. A megyei tanács ke­reskedelmi osztálya folyamato­san ellenőrzi ezeket, s — az országos irányelvek alapján — hagyja jóvá. Ezután térhetnek csak át — j illi us 1-től — a vállalatok a rövidített munka­hétre. Különösen indokolt eset­ben — a területi szakszervezet hozzájárulásával — arra is mód van, hogy később vezessék be a negyvennégy órás munkahe­tet. Ahhoz azonban, hogy egy vállalat néhány boltjában tér­jenek át később, másutt vi­szont időben, nem járulnak hozzá* Keress Imre Húszezer szerszám a csomagban Fejlődni, de milyen terüle­ten? — így hangzott a kér­dés 1967 végén az Irodagép- ipari Vállalat vezetői számá­ra. A gyár akkor zömében irodai sokszorosító berende­zéseket készített; nem a leg­újabbakat, és ezért látszott, hogy ezekből a gyár hamaro­san képtelen lesz megélni. A hazai piac igényei a vállalat kapacitásához mérten nem nagyok — a nemzetközi, a KGST és a nyugati országok megrendelői pedig csak kor­szerű termékeket hajlandók megvenni. Fejlődni, de merre? — jo­gos volt tehát ez a kérdés az IGV számára, de még jogo­sabb a második: fejleszteni, de meddig? Könnyű a kérdé­sekre válaszolni, ha a gyár­nak van bizonyos időelőnye és természetesen megfelelő anyagi tartaléka, kitartása. Egy-két nagy sorozatban fu­tó, jól fizető tennék mellett megengedhető, sőt a jövőre készülve kötelező, hogy a fejlesztők valami teljesen új­ban kezdjék törni a fejüket. No, de a 60-as évek végén az IGV nem volt ilyen hely­zetben. Felzárkózás — fél év alatt Gyors tájékozódás követke­zett; a KGST-országokban mire van igény; mire érde­mes áldozni, szellemieket, anyagiakat koncentrálni. Esetleg irányt venni a szako­sodásra; remélhető-e ehhez valahonnan fejlesztési segít­ség. A nyomok az NDK Se- cura gyárához vezettek, mert a KGST-piacon és itthon is rohamosan nő a kereslet a korszerű, a sokat tudó pénz­tárgépek iránt; a Securának volt ilyen, és hajlandó volt átadni azt valamelyik KGST- országnak. A kész konstruk­cióval együtt felkínálták a technológiát, a gépeket, a szerszámokat, és az eddigi fejlesztési eredményeiket, mert ők más finommechani­kai termékek _ gyártására akartak koncentrálni. Az IGV hagyományaitól, szakembe­reinek tudományától pedig A vállalat egyik ifjúsági brigádja a sú pénztárgépen dolgozik. KATUS A 20-as tfpn­nem volt túlságosan idegen a pénztárgépek gyártása ... Végeredmény: 1968 márciusá­ban megkötötték az NDK-be- li Secura és a magyar gyár között a szakosodási megálla­podást, melynek értelmében a 70-es évektől az IGV gondos­kodik a KGST-országok pénz­tárgép-ellátásáról, a Secura pedig abbahagyja a gyártást. Az IGV vállalja a pótalkat­rész-, a szervizellátást a már korábban eladott Secura gé­peknél is, és vállalja a to­vábbi fejlesztést. Egy ilyen »jól fizető« gyárt­mányhoz szükséges fejlesztési idő így, a betanulás és a -hurcoikodás« idejére rövi­dült. Amíg 200 magyar szak­ember a Securánál tanult, megkezdődött a költözködés is: egyebek között 20 ezer szerszámot kellett vasútra rakni; továbbá több száz cél­gépet, rengeteg gyártási do­kumentációt ... Viszont így 6—8 hónap alatt az IGV fel­zárkózott a pénztárgépgyár­tás nemzetközi élvonalához. Árut igényel a pénztárgép Az utóbbi három évben már vadonatúj típusokkal rukkolt ki az IGV. Ráadásul a vásár­lók örömére a hagyományos pénztárgépet is felújították. Kivehető, cserélhető fiókokkal látták el a régi masinákat, így műszaikváltáskor a távozó pénztáros egyszerűen elviszi magával a pénztartó fiókot az öltözőbe, ott csinál kasszát. A váltás pedig hozza a saját, üres pénztartóját, s máris kattog a gép tovább, nem kell bosszankodni, hogy »tes­sék várni, nem látja: váltás van«. Az új konstrukciók között említésre méltó az úgyneve­zett pincérgép. Ez a felszol­gálók munkáját egyszerűsíti, nem kell többé felírónő, gyor­sulhat a kiszolgálás a nagy éttermekben. Egy-egy ilyen gép négy pincér elszámolását végzi úgy, hogy egy-egy pin­cérnek külön kulcsa van a gép egy-egy külön regiszteré­hez. ö üti be tehát a gépbe a felszolgált ételek, italok árát, ha téved — nem szid­hatja a felírónőt. Egy másik új modell a nagy áruházak ügyvitelét gyorsítja azzal, hogy ez a ké­szülék akár harmincadmagá- val számítógépre kapcsolható, ilyen módon az áruház ve­zetői pillanatonként tájéko­zódhatnak: a pénztárgépek jelzése szerint 'rheh'flyi*" a be­vétel, mibői ménnnyi fogyott, mit kell gyorsan pótolni a raktárból. Böhönyei beszélgetés Mi is az az „fogat’? Az utóbbi időben gyakran hallottam ezt a kifejezést, s csak nagyjából sejtettem, mit takar. Mindenekelőtt: nem a szó szoros értelmében vett fo­gatról van szó, ezért az idé­zőjel. A hasonlat ennek elle­nére helytálló. Az összefogás már a szövetkezeti gazdálko­dás egészében sokszorosan bi­zonyított tény. Valamiképpen erre épülhetett az az elgon­dolás, mely szerint öt ter­melőszövetkezet vezetésének az összefogása hasznos lehet mind az öt közös gazdaság számára. így jött létre az az »ötös fogat«, melynek képvi­seletében Szabó Kálmán, a böhönyei Szabadság Termelő- szövetkezet elnöke szót kért a közelmúltban a kötcseiek zárszámadó közgyűlésén. Most mi kértük őt, ismer­tesse ennek az összefogásnak a célját, lényegét. — Az egész körülbelül fél évtizeddel ezelőtt »hármas fogatként« indult, s a kéthe- lyi, a vései meg a böhönyei termelőszövetkezetből állt. Később bővült a kör a bala- tonőszödi, majd a kötcsei tsz-szel. Negyedévenként rendszeresen találkoznak egy- egy gazdaságban az elnökök, a főagronómusok, a főköny­velők, az ágazatvezetők meg a brigádvezetők, és megbeszé­lik az éppen időszerű tenni­valókat, esetleg gondokat. A múlt év őszén nem tudtam elmenni egy ilyen találkozó­ra, mert beteg voltam. Csak az az agronómusunk meg a főkönyvelőnk ment el. Hogy mennyire komolyan vesszük ezeket a megbeszéléseket, jel­lemző, hogy ezért a távolma­radásért szigorú figyelmezte­tést kaptam... — A kötcsei zárszámadáson meghívta az ottani tsz cér- názó melléküzemágának dol­gozóit, menjenek el Böhönyé- re, a tsz orsózójába tapaszta­latcserére. Van már valami­lyen hagyományuk az ilyen látogatásoknak? — Van, de előbbre kellene lépni. Ez az öt szövetkezet két járásban helyezkedik el, a marcaliban meg a siófokiban, azonban egyazon terület tsz- szövetségének a tagja. Az öt tsz közül néhány érdekelt a marcali TÖVÁL-nál, a közös hévizi üdülőben, a repülőgé­pes növényvédelmi társulás­ban, a nagykanizsai értékesí­tő társulásban. Szóval van­nak összekötő kapcsok. Ami a tapasztalatcserét illeti, jár­tunk a véseieknél, ők is vol­tak nálunk, s fölkerestük a kéthelyieket is: elvittünk kü­lönböző ágazatokban dolgozó tagokat, hadd nézzenek körül mások portáján. — Milyen gazdasági kap­csolatokat alakítottak ki az »ötök« az évek folyamán? — Ahogyan tehetjük, segí­tünk egymáson. Az öt szövet­kezet termőhelyi adottsága, kialakult profilja nagyjából azonos. A három gazdaság, amely közelebb van egymás­hoz — a vései, a kéthelyi meg a böhönyei — úgyszólván kö­zösen végzi az aratást, a siló­zást, az aprómagvak és a kukorica betakarítását A vé- seiek például mindig segíte­nek nekünk az őszi árpa ara­tásánál, mert ők nem terme­S lik ezt a növényt. Két-hórom kombájn is jön tőlük abban az időszakban, mi aztán a búzaaratásban visszaadjuk a segítséget. A kéthelyiektől szintén a nyári betakarítás­ban kaptunk gépeket, és mi a kukoricatörésnél adtuk visz- sza. Az állatszállításoknál is kölcsönösen kisegítjük egy­mást A múlt évben az őszi mélyszántáshoz meg a napra­forgó betakarításához küld­tünk át gépeket a véseiekhez. A kéthelyieknek már két éve segítünk a permetezésnél, és tavaly ősszel a mútrágyaszó- rásból is részt vállaltunk. Így működik az »ötös fo­gat«. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy minden részve­vőnek hasznára válik ez az összefogás. S ha most to­vábblépnek, és a különböző ágazatokban dolgozó embere­ket elviszik tapasztalatszer­zésre a testvérszövetkezetek­be, bizonyos, hogy még az ed­diginél is több haszonnal ka­matozik az öt közös gazdaság kapcsolata. H. F. 7 Automata szedőírógépek a Szovjetuniónak Mindkét új változat arra az egyszerű alaptípusra épül, amelyet 5—6 évvel ezelőtt át­vett a gyár a Securátúl. Jó példák ezek ahhoz, hogy a jól megválasztott ltcenc vagy kooperáció, vagy szakosodási megállapodás mennyire ■ fel­gyorsítja egy-egy gyár mű­szaki fejlődését. Az IGV ez­zel a fejlődéssel magára von­ta a nemzetközi figyelmet, s ennek köszönhető bizonyos mértékig egy újabb integrá­ciós megoldás. Szovjet part­nereikkel ugyanis nemrégiben kötöttek szakosodási szerző­dést, amelynek értelmében az IGV látja majd el a szovjet piacot szedőírógépekkel — fő­képp annak legújabb, auto­mata változatával. Ehhez ter­melési kooperáció is tarto­zik: az írógéprészt, melyhez a magyar találmányú rész­egységet hozzáépítik, az NDK . ipara szállítja. Az IGV a 60-as évek ele­jén még szinte »neve sincs« kisüzem volt: a 70-es évek derekára pedig nemzetközi hírű, tekintélyű, a közép-eu­rópai méreteket és az ágaza­tot tekintve jelentős teljesítő- képességű gyárrá vált. Mind­ez annak az eredménye, hogy a nemzetközi munkamegosz­tás egy jól kiválasztott lánc­szemét sikerült megragadniuk, megtartaniuk. Sok gyárunk számára kínálkozik ilyen le­hetőség, ha hajlandók a meg­szokott körből, a megszokott gondolatok pályájáról kilépni, s túl tekinteni szűkebb ha­zájuk mezsgyéin. A jubileu­mát ünneplő KGST. a tagor­szágok törekvése és igénye ehhez megadja az objektív politikai és gazdasági kere­tet. G. F. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom