Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
Egy politikus „kirándulása a költészetbe Madarász lózsef irodalmi próbálkozásai ff Kőbányai jános LÁTOMÁS A katona sokat gondolt arra a Lányra, aki ágas-bogas, vad képletü fákat rajzolt. Ezeknek a fáknak a törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak, ide-oda kígyóztak, nagy mérgesen görcsökbe gubóztak, karcsún hajlongtak, széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta bennük; mindig szertelen, szúrós, összevissza ágakat, karcsú kedvességet, görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efölé lassú karikákban sárga-piros napot kanyarított, amely élénk szeneivel megtörte a faágak sötét kontúrját. Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a színek, úgy olvadtak szét a ceruzavonalak a katona emlékezetében. Kora hajnalban kelt — „a Ják „sárga—barna— rőt leveleit söpörte, nagy halmot rakott belőlük a gereb- lvével —. s ilyenkor ágasbogas vad képletekben táncoló fákról álmodozott. Később a fák kopaszon karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett megkülönböztetni a mindent ellepő hótól. Csikorgó fagyokban állt őrt a katona, amikor már mindent beszórt az éj és kialudtak a város csillag- tejútrendszer fényei. Feje fölött kései vadlibák húztak el, dél felé. Kimért léptekkel járt a keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie. Egyszer, amikor olyan ítélet-idő dühöngött, hogy azt hitte, nem bírja tovább, észrevette a fát. Mínusz húsz fokot mértek akkor. Sivítva szántotta a havat a szél, és az őrtálló katonák arcába- nyakába fútta. A kis göcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy bemeszeljék a törzsét — csoda, hogy nem vágatták ki —, amely minden rendszer és alakzat nélkül nyújtotta most alacsony ágait a katona felé. Annak meg ismerősek voltak ezek a göcsörtök, e rövid karcsú törzsből az ég felé szaladó kacskáringós ágak, melyek most a szél alatt nyögtek. Egyszer csak fűszeres haj- zuhatag omlott az arcába, fehér nyak csigaháza villant, könnyen szálló füstillatot érzett; nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapaszkodott. A következő pillanatban már maga méltatlankodott a legjobban, hogyan is azonosíthatja a lányt a fával. Sietve folytatta útját. Amikor ismét a fához ért, elfordul, és meggyorsította lépteit. Ez így ment jó párszor. A fához érkezett, és hirtelen megcsókolta annak egyik ágát. Hús kéregizt érzett a szájában, és elszaladt. M adarász József 1814- ben Nemeskisfaludon született, s gyermekkorának egy részét Somogy megyében töltötte. Általában a ma emberének emlékezetében úgy él, mint az 1848-49- es forradalom és szabadság- harc ellenzéki balszárnyának, később a 48-as Párt és a Függetlenségi Párt egyik vezetője. Kevesen tudják, hogy irodalmi próbálkozásai is voltak. Somogy szülöttjének és nagy patriótájának portréját költészetének vázlatos ismertetésével szeretnénk kiegészíteni. Madarász Somogy megyei »törvénygyakornoksága« idején fölkereste szülőmegyéje történelmi nevezetességeit, s a jelen tetteihez a múltból kapott ösztönzést. Elment Szigetvárra is, ahol a hős Zrínyi példáját idézte föl. Visszatérve Kaposvárra, ismételten átolvasta az ország történetét, megismerkedett a francia forradalom történetével. Olvasmányainak eredményét a következő sorokban fogalmazta meg: »... s kezdtem megérteni a franczia forradalom által kivívott eszméknek hatását«. Somogyi tartózkodását arra is felhasználta, hogy fölkeresse szülőfaluját. 1832. október 6-án került sor a kisfaludi kirándulásra. Ott írta a Kisfaludhoz című versét. A szülőföldszeretet mély érzelmeit tükröző költeményt kérdéssel inditja és zárja; tömör képekben indokolja érzelmeinek tapadását szülőföldjéhez. Nem írja le a tájat részletesen, csupán a jellemzőit mutatja be: Ott — ama hegyoldalon All egy középszerű lak, Tetöjén fény nem ragyog! Belső táján Somogynak. — Ah — és abba vonzok én Születésem kedv helyén. — A »hegyoldal«, a Belső-So- mogy jelzésszerű topográfiai megjelölés elegendő, hogy a szülőház pontos képe kirajzolódjon. S fontosabbnak tartja a költő, hogy érzelmeinek szabad áradást engedjen a ház szemlélése közben. Az emóciók nagysága és a »középszerű ház« ellentéte fölnagyítja, s finom nosztalgiával telíti a látványt. Elgondolkodik, s visz- szaréved a múltba — megköszöni neveltetését. Megesküszik születése »szép helyén«, hogy nem lesz érdemtelen szülőföldjéhez és hazájához. Madarász József a nemzet nagy romantikusainak művein nevelkedett, természetes tehát, hogy irodalmi alkotásaiban őket igyekszik követni. A dicső múlt nagyságának bemutatásával Vö- rösmartyt »utánozta«, s a »mozdulatlan« kort igyekezett felrázni. A harcos, tevékeny múlt bemutatásával • korát igyekezett helytállásra bíztatni. 1831-ben >Hös regék a’ magyar előidőböl címmel jelent meg két elbeszélő költeményt tartalmazó kötete. A fiatal költő epikus műveiben' is sok a lírai betét. Elbeszélő költeményének szerkezete a túláradó — néha érzelgősségig fokozódó lírai betoldások miatt —, kap- kodóvá, nehezen áttekinthetővé válik. A szerkezeti arányok eltolódását is ez okozza. Az »érzelmes« részeknél elidőz, ezért a bevezető megnyúlik, s a szereplők bemutatása részletezővé, hosz- szadalmassá válik. M adarász 1832-ben adta ki — barátjával, Ma- ' lagócz Antallal közösen — a Nefelejts című antológiát. Madarász irodalmi műveltsége sokkal mélyebb volt, mint fiatal társaié, s tekintélyét az is növelte, hogy 1831-ben már egy önálló kötettel jelentkezett. Ezért lehetett az »irodalomba kirándult kör« szellemi irányítója. Az antológiában egy-egy kisebb jelentőségű művel szerepelt Mód Károly, Grammanecz Gábor, Ketske- méti Dániel, a somogyi Noszlopy Antal és Mérey Móric, illetve Lukács Lajos, A világtörténelmet belolyasoiLo tényezők közé tartoznak a íeuiózo betegségek, is. Egyszer járványok formájában lépnek föl és egész hadseregeket tesznek tönkre (pestis, koiera, kiütéses tífusz, süb.), máskor a vezérek elpusztításával döntik el a küzdelmet. A syphilis (vórbaj, lues) azok közé a fertőző bajok közé tartozik, mely mind a tömegek, mind az egyének megbetegítá- se révén óriási pusztításokat végeztek. A syphilis eredetére vonatkozóan két felfogás uralkodik. Az egyik szerint a trópusokon már évezredek óta volt egy »ősi« Treponematosis (Treponema okozta betegség), mely a belső adottságoknak és a külső viszonyoknak megfelelően klimfcai képében, Lefo- já sában számos változáson .ment át. így a néger rabszolgákul együtt északra terjedve, a civilizáltabb, ruhát viselő népeknél nemi érintkezés útján terjedő, úgynevezett nemi betegséggé lett A másik felfogás szerint a syphilis Amerikából származik. Az óvilág régi orvosi könyveiben ugyanis nem találkozunk a syphi- lisnek megfelelő betegség leírásával, viszont az inka, azték és régi indián sírok csontjain találtaik olyan elváltozásokat, melyek kétségtelenül syphilds- re utalnak. Európában a XV. század végén, Amerika fölfedezése után jelentkezett először. Pár héttel Kolumbusnak Barcelonába való visszatérése után a matrózokon, akik a bennszülött nőkkel érintkeztek, súlyos roncsoló fekélyekkel járó nemibetegség lépett fel, amely tőiülk továbbterjedve Spanyol- országban már 1493-ban számtalan megbetegedést okozott. A maitrózok egy része beállt zsoldosként VIII. Károly francia király Nápoly ellen Egy végzetes betegség Vili. Henrik tragédiája □ Somogyi Néplap induló seregébe. Az olaszok lelkesen fogadták a »felmentő« sereget, mely szinte játszva foglalta el Nápolyi. Viszont a »győzelem« megünneplésére hetekig tartó, orgiákkal tarkított ünnepségeket rendeztek: megfertőzték nemcsak Nápoly, hanem onnan kiindulva Olaszország népét is. A fertőzést aztán a zsoldosok egész Európában elterjesztették. Ez olyan gyorsan történt, hogy például egyes magyar orvosok, így a brassói Krausz Bálint már 1494-ben, Manar- dus János pedig a XVI. század első éveiben jelzi a syphilis megjelenését Magyarországon. Az új nemi betegség jár- ványszerűen terjedt el, minden néprétegben, a császároktól a koldusig! Amint — kis módosítással — Horatius írja: »Egyformán bezörög kalyibáknak az ajtajain s királyi kapun a sápasztó halál«... A járvány elterjedésében nesmcsaík a háborúk, hanem a közös fürdőzések és a virágzó bordélyházak is szerepet játszottak. A syphilisnek óriási hatása volt az emberek gondolkodás- ’ módijára. A renaissance nyűt, barátkozó szelleme, a művészetekért való lellkesülés, a vendégjárás, a dalnok versenyek, hatalmas lakomák mind megszűntek; bezárták a közös fürdőket is; bizalmatlanság, gyanakvás, mogorvaság, fanatizmus, híurlfóleLem lett úrrá az embereken. Kerülték a táraságot is. A syphilises kiütések mint fekélyek, daganatait bontották és rútították el a testet. A ruházkodás is megváltozott emiatt. Ilyen belső és külső körülmények között ment végbe az angol király tragédiája is. VIII. Henriit 1509-ben, 18 éves korban került a trónra; a nép ujjongva fogadta a művelt, közvetlen, ambíciókkal telt ifjút. Hamarosan nőül vette bátyja özvegyét, aragó- niai Katalint, a spanyol uralkodók — Ferdinánd és Izabella — 24 éves, nem szép, de okos, vonzó, erős lelkű, ragaszkodó Leányát. Családi életük eleinte boldog volt. Az a járvány azonban, amely végig vonult Európán, őket sem kímélte. A király legnagyobb vágya egy fiú örökös volt, de végzetesen közbeszólt a syphilis. Katalin először egy halott leányt szült, majd egymás után három fiút, akik közül az első három napig élt, a második halva született, a harmadik egyéves korában halit meg. Utánuk következett egy csene- vész, a veleszületett syphilis jeleit hordozó leány, a későbbi Mária királynő, aki a spanyol II. Fülöp felesége lett. (Ez a házasság — két vetélés után — meddő maradt: Fülöp is, Mária is fertőzött volt). Ezután kétségtelenné vált Henrik előtt, hogy Katalintól nem várhat fiú örököst, s emiatt elfordult tőle. A nor- folki herceg unokahugaival kezdett viszonyt, először az idősebb Boleyn Máriával majd annak 16 éves húgával, Annával. Anna teherbe esett! Az asztrológusuk elit tettek a királlyal, hogy a születendő gyermek fiú lesz, s Henrik minden áron. arra törekedett, hogy »fia« törvényesen szülessék meg. Katalin nem engedett a rábeszéléseknek és ígéreteknek; ragaszkodott királynői és hitvesi jogaihoz. Erre Henrik a pápához, VII. Kelemenhez fordult, s kérte házasságának felbontását. Ez nem sikerült. Ekkor házasságénak érvénytelenítését kérbe, azon a címen hogy felesége már a házasságuk előtt vérro- kona volt, — bátyjának féle» ságe —, de a pápa ezt is megtagadta. (Érthető, mert a hivatkozás hamis volt. A bibliában ugyanis szinte kötelező volt a gyermektelenül elhalt fivér özvegyének nőül vevé- se). Vili. Henrik folytatta apja, VII. (Tudor) Henrik politikáját: a királyi hatalom megerősítését és az abszolút monarchia kiépítését. E célból — felhasználva ürügyül a pápa ellenállását házasságának felbontásában — megreformálta az angol egyházat. A királyt nyilvánította az új, anglikán egyház fejérnek, kimondatta válását Katalintól, és meges- küdöbt Annával. Egyidejűleg elkobozta és kiárusította hívei között az egyház bír tokjainak tekintélyes részét, és fötosztet- ta a szerzetesrendeket. Arena leányt szült: Erzsébetet, aki később Anglia királynője lett (1558—1603). Henrik egyre erőszakosabb és kegyetlenebb, gyakran kimondottan dühöngő lett, s ebben is része volt a syphilisnek. Anna több ízben elvetélt, egyik fia sem maradt életben. Ezért a király tőle is meg akart szabadulni; házasságbo- réssel és vérfertőzéssel vádolta. Saját nagybátyjával mondattel ki Anna bűnösségét, és lefejeztette (1536). Henrik már a kivégzést követő napon feleségül vette Jane Seymourt, aki azonban egy év múlva elhunyt. Ebből a házasságból született Hen- . rik utóda, a szintén syphilises Ví. Edward, aki 16 éves korában halt meg. Henrik még háromszor nősült, de gyermekei már nem születtek. Ötödik feleségét is lefejeztette. Szellemi állapota egyre romlott; vérszomjas, gyűlölködő, könyörtelen zsarnok lett, aki előtt nem számított semmi, csak saját gátlástalan. kegyetlenkedései. Súlyos érelmeszesedésben és szívbajban szenvedett, fekélyek borították el testét. De- generáltan, önmagával is meghasonlotban halt meg 55 éves korában. A nép kéjen c gyilkosnak nevezte, átkozta emlékét. Dr. Frank József V1H. Henrik zsarnokságát — és a történelem alakulását — természetesen gazdasági-társadalmi tényezők határozzák meg. A királyfenségű anglikán egyház Róma-ellencs kialakítása már jóval VIH. Henrik előtt megkezdődött. Egyik elődje hasonlóképpen kicsapongó és betegesen egzaitált II. Henrik már szembekerült a papával Beckett lamas canterbury ersek meceviikolasa miatt, (Szerk.) Szibenliszt Zsigmond és Ma- lagócz Antal. Az antológia mottójának szellemessége, kritikai éle telitalálatnak számít: Mástól nem sok — . Tőlünk nem kevés! E könyvben Madarász József vígjátékkal mutatkozott be. Férfi Gyűlölő címmel írt egyfelvonásosa színház- szeretetét és mesterségbeli tudást feltételez. Vígjátéka tehetségéről tanúskodik, megtalálható benne az eredetiség, a jellem- és helyzetkomikum. Szerelmi verseiben alvó lányokat szemlél »bársony színű fűben«, s egy kissé szentimentális hangvétellel mutatja be őket. A széltől tudakolja, hogy kedveli-e a lány a »keblére vágyót«. Csupa izgalom, belső remegés minden sora. Felcsigá- zottan rajongja körül szerelmét, néha már nem is a, lányt, hanem magát a Szerelmet emeli magasba. A barátság és szerelem kapcsolata is kedvelt témái közé tartozik. Erős, kollektív érzés kötötte az országgyűlési ifjakhoz, s a bátyját tartotta a legjobb barátjának. Barátait politikai nézetük azonossága köttte össze, de a romantikus nézőpontjuk is kapcsot jelentett közöttük. Szinte kivétel nélkül mindegyikük elhatározta, hogy egykor majd nagy dolgokat visz véghez. Fogadkozás, tudatos felkészülés és — természetesen — a szerelem foglalta le minden gondolatukat. A Musdall című versében Madarász a szerelem—haza—barátság egységét a következő négy sorba sűrítettel Éljen köztünk a’ barátság Lobogó szent fáklyája, Hű szívet leljen érzelmünk — Hívet Hazánk’ lyánykája. A második »Érzelem-kötetet« 1837-ben Székesfehérváron adták ki, s ez 1833— 1836-ig írt verseit tartalmazza. Költeményei egyre — ebben láthatjuk — érettebbekké váltak, s az érzelgősséget fokozatosan levetkezte. A kamaszos szerelem vágyódást a szenvedély váltotta föL Az »imádat« helyébe realisztikusabb költői képek léptek, s a szerelem édességében — Vörösmartyval ellentétben —, az élet vibráló örömei kerültek előtérbe. Horváth Jánosnak a ke* költészetére jellemző megállapításai Madarász József verseinek egy részére is érvényesek: »...Túlzó vagy finomkodó, kényesen kecses, dagályosan bájos vagy pró- zailag szónoki, sohasem valóságra simuló, csak a körül lebegő, önmaguk kimesterkélt, hamis szépségével hatni kívánó képek, kifejezések: köztulajdona már a kor át- laglyrájának.« A mesterségbeli fogyatékosság, a verselési készség gyengeségei, a nyelvi nehézségek kiütköznek versein. Egy-egy botladozó rím, félig munkált formai eszköz befejezetlenné teszi költeményeit. Szürkeséget és felcsillandó fényt tartalmazó versei bizonyítják, hogy Madarász jobb politikus volt, mint költő. Lírája egyoldalú, érzelmei azonban őszinték. fiatalos hevülé- kenységgel telítettek, s élményeken nyugszanak. Pirulás és merészség, önfigyelés és enyhe »rámenősség« jellemzi legjobb verseit. A »hódoló szerelem« konvencióit áttörve, néhány költeményében átforrósodik fiatalos kíváncsisága. önmutogatás és próbálgató erőfitogtatás is jellemzi irodalmi tevékenységét. A versírás azonban végső soron felkészülést jelentett életcélja megvalósítására. Felkészült lélekben — irodalmi olvasmányaival és alkotásai révén arra, hogy a politikai küzdőtéren megállja a helyét. Romantikus ábrándozása lassan átalakult a realitás talaján álló politikai tettekké. A férfi korba lépve, a versírással felhagyott. Tevékenységét azonban — úgy érezzük — döntően befolyásolták az ifjúkorban kapott romantikus indítékok. Bóra Fereire
