Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

K r LsCiü karomban könyv nélkül meg keütett ta­nulnom La Fontamé néhány meséjét, és tanulságo­kat gondosam elmagyairázbák nekem. Megtörni libám a tü­csök és a hangya meséjét is, amely anra szóligáiM:, hogy a fitetallsájgga] megértesse: egy tökéletes világban a szorga­lom elnyeri jutalmát, a köny- nyelműség pedig büntetését. Ebben a csodálatra méltó me­sében (bocsánatot kérek, hogy olyasmit mondok el, aminek tudását mindenkiről előzéke­nyen feltételezik, ha ez nincs is egészen így) a hangya szor­galmasan dogozik egész nyá­ron, hogy téli eledelét össze­gyűjtse, miközben a tücsök egy fűszálon ül, és dalolva di­csőíti a napot. Eljön a tél, és a hangya bőségben él, a tü­csöknek azonban üres a kam­rája; elmegy hát a hangyához, és kér egy kis eledelt. Akkor a hangya fölteszi neki a klasz- szikus kérdést: — Mit tettél a meleg idő­ben? — Éjjel-napal munkában voltam: fűnek-fának folyton daloltam. — Daloltál? Rendben van, komám; akkor ma táncolj szaporán'. Nem preverzátásnak tartom, hanem inkább a gyermekkor következetlenségének, amely erkölcsi szempontból sok kí­vánnivalót mutat, hogy ebbe a leckébe sohasem tudtam be­lenyugodni. A tücsökkel ro­konszenveztem, és hosszú időn keresztül, ha csak megláttam egy hangyát, rögtön eltapos­tam. Ilyen sommás (és aho­gyan azóta fölfedeztem, egé­szen emberi) módon akartam kifejezni az erénnyel és a jó­zan ésszel szembeni ellenke­zésemet. Ez a mese jutott önkéntele­nül is eszembe, amikor mi­nap George Ramsawel talál­koztam. Egy étteremben ebé­delt egyedül- Soha nem láttam még embert, akinek arcán ilyen sötét kétségbeesés ült. Maga elé bámult a levegőbe, mintha az egész világ terhe az ő vállára nehezedne. M egsajnáltam, mert mindjárt gyanítottam, hogy szerencsétlen öccse csinált megint valami galibát. Odamentem hozzá, és kezet nyújtottam. — Hogy vagy? — kérdeztem. — Nem a legjobb hangulat­ban — felelte. — Megint Tómmal van baj? Sóhajtott: — Igen, megint Tómról van szó. — Miért nem veszed le ró­la a kezed? Mindent a vilá­gon megtettél már érte. Tud­hatnád, hogy reménytelen eset. Azt hiszem, minden család­ban akad egy tékozló fiú. Tom már húsz esztendeje ke­serves megpróbáltatást jelen­tett családjának. Eléfe tiszte- ségesen kezdte életét: fölcsa­pott kereskedőnek, megháza­sodott, két gyermeke született- A Ramsay család tagjai mind tekintélyes emberek, és min­den jel arra mutatott, hoigy Tom Ramsay is hasznos és tiszteletre méltó életpályát fut be. Egy szép napon azonban, minden előzetes figyelmezte­tés nélkül, kijelentette, hogy nem fűlik a foga a munkához, és hogy nem való neki a há­zasság. Élvezni akarja az éle­tet. Nem hallgatott semmiféle ellenvetésre. Otthagyta fele- ' ségét és irodáját. Volt egy ke­vés pénze, abból két boldog esztendőt töltött el Európa különböző fővárosaiban. Ka­landjainak híre időnként el­jutott rokonaihoz, és mélyen megbotránkoztatta őket. Tom valóban élvezte az életet. Ro­konai a fejüket csóválták, és azt kérdezték: mi történik majd, ha elfogy a pénze. Ha­marosan rájöttek: Tom köl­csön kért.. - Elragadó volt és gátlástalan. Soha nem talál­koztam senkivel sem, akinek — ha kölcsön kért — nehe­zebb lett volna nemet mon­dani. Biztos jövedelemre tett szert barátaitól, és könnyen szerzett új barátokat. De min­dig hangoztatta, hogy unalmas dolog a pénzt hasznos dolog­ra kiadni; a pénzt csak akkor élvezi az ember, ha fényűzés­re költi. A fényűzéshez a pénzt bátyjától, Georgetól szerezte. De rá nem pazarol­ta elragadó modorát. George komoly férfiú volt, és érzé­ketlen öccse bájos modorával szemben, George tisztességes és rendes ember volt. Egy- szer-kétszer elhitte Tom ígé­reteit, hogy megjavul, és je­lentős összegeket adott neki, hogy újrakezdhesse életet. _ Tom antat és pompás éksze­reket vett a pénzen­Amikor a körülmények George-ot ráébresztették arra, hogy öccse soha sem tér jó útra, és beszüntette a segítsé­get, Tom minden lelkiisme- ret-furdalás nélkül zsarolni kezdte. Egy tekintélyes ügyvéd s«rá­mára nem kellemes, ha öcs- csét kedvenc éttermének bár­pultja mögött lét ja viszont, amint éppen koktélt kever, vagy klubja előtt várakozik W. Somerset Maugham fl tücsök és a hangya egy taxában a sofőrülésen. Tom szerint bárban dolgozni vagy taxit vezetni tisztessé­ges elfoglaltság, de ha George néhány száz fonttal lekötele­zi, a családja jó hírneve ér­dekében hajlandó abbahagy­ni. George fizetett. E gyszer Tomi ma jenem börtönbe került. George kétségbeesett. Alaposan utánajárt az egész tisztességtelen ügynek. Tom ezúttal valóban túllőtt a cé­lon. Mindig féktelen, köny- nyelmú és önző volt, de ad­dig soha nem követett el becstelen — vagyis George szerint törvénytelen — dol­got; és ha följelentik, bizo­nyára elítélik. George nem engedhette meg, hogy egyet­len testveire ibörtönlbe jusson. A férő, akit Tom becsapott — egy Cronehaw nevű em­ber — nagyon bosszúvágyó volt. Mindenáron bíróság elé akarta vinni az ügyet; kije­lentette, hogy Tóm gazember, és meg kell' büntetni ... George-nak végtelen sok fá­radságába és ötszáz fontjába került, amíg az ügyet elin­tézte. Soha nem láttam még olyan dühösnek, mint amikor megtudta, hogy Tom és Oron- shaw együtt utazott el Monte- Carlaba, azon nyomban, mi­helyt a csekket beváltották. Egy boic^j hónapot töltöttek el ott. Tóm húsz évig járt lóver­senyre, fogadásokait kötött, kártyázott, a legcsimosabb lá­nyoknak csapta a szelet, tán­colt, a legdrágább éttermek­ben étkezett, és elegánsan öl­tözködött Mindig olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Bár elmúlt negy­venhat éves, senki sem gondolta volna harmincötnél idősebbnek. A legmulatságo- safofo asztaltárs volt, és bár mindenki ismerte léhaságát, mégis szívesen volt együtt ve­le. Jó kedve, töretlen derűje ellenálhatatűan vonzást gya­korolt mindenkire. Sohasem sajnáltam tőle, hogy rendsze­resen megadóztatott létfenn­tartása érdekében. Minden font, anrdt kölcsönöztem ne­ki, azt az érzést keltette ben­nem, hogy én vagyok adósa. Torn Ramsay mindenkit is­mert. és mindenki ismerte őt. Lehet, hogy elitélték köny­nyetonú etótaiodbeenL, de jjiarma-ai'k-amit tan mnnderUai szerette. Szegény George csak egy évvel, volt idősebb semmire­kellő öccsénél, de hatvannak látszott. Soha életében két hétnél hoszabb szabadságot nem engedett meg magának. Mindennap már fél tízkor ott ült irodájában, és .hatig ki sem tette onnan a lábát. Be­csületes volt, szorgalmas és tiszteletre méltó. Kezét dörzsölgetive mondo­gatta: — Minden jól ment, amíg Tom fiatal és jóképű volt, de csak egy évvel fiatalabb ná­lam. Négy év múlva ötven éves. Akkor nem lesz olyan, könnyű az élete. Mire betöl­tőm az ötvenöt, már harminc­ezer font vár. Húsz éve mon­dogatom, hogy az árokparton fejezi be életét. Majd meglát­juk, hogyan ízlik neki a sze­génység. Majd meglátjuk, mi a jövedelmezőbb, dolgozni vagy henyélni. Szegény George! Sajnáltam. Azon tűnődtem, helyet foglal­va mellette, vajon milyen szörnyű dolgot csinált Tom már megint George szemmel láthatólag nagyon rossz han­gulatban. volt. — Hallottad, mi történt? — kérdezte? A legrosszabbra voltam el­készülve. Az jutott eszembe, hogy talán Tom ez egyszer mégis csak a rendőrség ke­zébe került George alig bírt megszólalni. — Nem tagadhatod, hogy egész életemben keményen dolgoztam, tisztességtudó, szorgalmas, rendes és egyenes ember voltam. Egy szorgal­masan, és takarékosan eltöl­tött élet után visszavonulha­tok, és nyugodtan élhetek biz- tonág06an elhelyezett tőkém kamatjaiból. Mindig megtet­tem kötelességemet az élet­ben, ott, ahová a sors állított. — Ez igaz. — És nem tagadhatod, hogy Tom minidig lusta, könyélmű, hanyag és becste­len gazember volt Ha len ­ne igazság a földlön,, már ré­gen a szegényházba kellett volna jutnia! — Ez is G eorge arcát elöntötte < vér: — Tom néhány hete éljegyzett egy öregasszonyt, aki az anyja le­hetett volna. Hát most ez az öregasszony meghalt, és mámr denét ráhagyta. Félmillió fon­tot, egy jachtot, egy házat Londoniban és egyet vidéken. George Ramsay az asztalra csapott: — Hát van igazság? Mond: van igazság! A fene egye meg, nincs igazság! Nem tudtam magam türtőz­tetni, s nevetésben törtem ki George bosszúvágyó arca lát­tán, Hátradőltem a széken, és a naigy hahotázásban majd­nem a földre huppantam. George ezt soha nem bo­csátotta meg nékem. De Tom gyakran meghív ebédre bűbá­jos mayfairi házába, és ha nagy néha valami csekély összeget kölcsön kór, ez csak a szokás hatalma. Egy font­nál soha sem kér többet. Karig Sára fordítás; A világhírű író születésének ja­nuár 24-én lesz a 100. évfordulója Népmese a gobePnen A megyei tanács épületében a vb-termet díszíti Honty Márta legújabb munkája, amelyhez a magyar népmese világából merített té;nát az alkotó. Az 1,20x1,89 méteres gobelin fran- cia technikával készült. Ez a szőnyegtechnika az összes közül a legigényesebb, mivel a leg­bonyolultabb formák kivitelezésére is alkalmas. Sárközi György* Mint amikor szülőföldjére Tér meg a régen elvetődött, Hol minden talpalatnyi földnek Színe-szaga beléevődött, Melyet ismer a templomdombig A híd alatti görbe fűztől, S melynek egy-egy sötét kéménye Leikébe most is visszafüstöl, Ügy térek vissza végre hozzád, Esők, havak, hévségek múltán, S boldog-ismerősen merengve Szerelmünk ködfutotta múltján Fölfedezem minden vonásod, Mely még a régi s mégis más már. S ráismerek elmúlt magamra Sok emlékgyújtó villanásnál Rámismerek — rádismerek — Mosolyogva és meghatottan Nézek körül a kedves tájon, Melyben annyi emlék-halottam Van eltemetve s félénk csókkal Hajolok a gyengéd halomra, Mely minden tévedt vándorúiról Visszahí csöndes nyugalomra. I *A verset a mártírhalált halt költő születésének 7S. évfordulója alkalmából közöljük. Az Állami Déryné Színház művészei Petrik József ren­dezésében január 19-től tűz­ték műsorukra Budai Dé­nes — Babay József Három szegény szabólegény című mesejátékét. * * * A Magyar Rádió és a Te­levízió mindig fontosnak tar­totta a könyvek sokoldalú szolgálatát. A folyamat foly­tatódik: a televízió »és szí­nész benne minden férfi és nő« címmel tíz előadásból álló színházi sorozatot mutat be kéthetenként. Rónay -Györgynek csaknem egyidőben jelentek meg — Fordítók és fordítások cím­mel — vallomásaival átszőtt kritikai elemzései és Száza­dunk útján című válogatott műfordításkötete. A modem európai lírából válogatott kö­Panorama tetet a fordító maga »szemé­lyes antológiának« nevezi. * * * Hamarosan megjelenik Sarkadl Imre írói életinüsoro/.atának az első kötete. Regényírói munkás­ságának két fontos pólusa: a Gál János útja és A gyáva között olyan remekek sorakoznak, mint a Tanyasi dúvad, a Viharban, a Bolond és szörnyeteg. Eddig nem publikált regényét, az Elmentek — visszajötteket és a hagyatékból előkerült Oszlopos Simeon című regényváltozatát is megismerhe­tik az olvasók. * * * Turgenyev Két jóbarát cí­mű kis remekműve a jelleg­zetes, múlt századi orosz föld- birtokos életet ábrázolja, Áp- rily Lajos fordításában a Helikon Csillagok sorozatban jelenik meg. Bizonyára nagy érdeklődést kelt Albert Schweitzer Éle­tem és gondolataim című könyve, amely a Gondolat Kiadónál jelenik meg. A kö­*4 névtelen levél A postabontás után tizen­két levelet tettek Kovási fő­előadó asztalára. Az egyik magánlevél volt. Ebben az állott: »Pukkadj meg a nevednap- ján, te beképzelt, basáskodó alak!-« Aláírás persze nem volt a kétsoros levél végén és Ko­vási azon töprengett, ki ír­hatta, ki gyűlöli ennyire? Rövid önvizsgálat után megállapította saját magáról, hogy jó ember, a légynek sem vét, és a levél két vádja is alaptalan, mert nem bekép­zelt és nem basáskodó. Az­után nevenapjára gondolt. Holnapután lesz, a levélíró kívánsága tehát az, hogy hol­napután pukkadjon meg. Kovási ezután azon kezdett töprengeni, hogy nem bírál­ta-e túl enyhén magát. — Tényleg nem vagyok bekép­zelt? — nézett önmagába. — Persze, hogy nem. — Es bo- sáskodó? — Nem! A középis­kolában kitűnő tanuló volt A hivatalban pedig mindig oko­san alkalmazkodott fölötte- seihez. Arra a megállapításra ju­tott tehát, hogy valaki a hi­vatalból küldte. De ki harag­szik rá? A Korpcmai? Igaz, a múltkor jól összeszidta ezt a Korponait, de meg is érde­melte. Két tételt kifelejtett a karcagi kimutatásból. Vagy valaki kívülálló? A közért­ben veszekedett, mert sonka­végeket kapott. De inkább mégis valaki innen a hivatal­ból. Talán a Kramács? Az mindig olyan gúnyosan moso­lyog, amikor ő valami hibá­ra figyelmezteti. A múltkor pedig megkérdezte ez a Kra­mács, hogy arányban van-e a kis hiba a nagy letolással. Ö lesz az! Kovási Károly -jött be a bérelszámolóból egy kimuta­tással. Megpillantotta a név­telen levél két sorát és elne­vette magat. — Nini, a sógorom levele! Megismerem a levélpapírját. Ö is csuda vicces ember, akárcsak én. Két hét óta tré­fából minden nap küldözge­tünk egymásnak ilyen go­rombaságot. Hogy került ez ide? Persze tévedésből, hi­szen névrokonok vagyunk. A főelőadó most megnézte a borítékot. Hát igen ... Ko­vási, Kovási. Tehát úgy ju­tott az ő postájába! — Na. itt van a levele, vi­gye! Véletlenül jutott hoz­zám — adta oda mosolyogva, megnyugodva, felszabadul­tan. Tehát ne 6 pukkadjon meg, és nem ö a beképzelt basás­kodó. Dolgozni kellett, és egy Kramács-jelentés került a. kézé be. — Hallatlan — morogta. — Kivont egy tételt összeadás helyett! És ilyen fontos ügy­ben! | Fölvette a telefont: — Kramács, kérem, jöjjön be. Amikor beosztottja belé­pett, alaposan, úgy isteniga­zában meg akarta neki mon­dani lesújtó véleményét. — Hát ide figyeljen, Kra­mács — kezdte vésztjósló hangon, de azután eszébe jutott a névtelen levél. A ba- sáskodás... — Hát idefigyel­jen, kedves kartársam — folytatta halkabban —, ha nem tévedek, ezt a két tételt össze kellene adni. Kérem, le­gyen szíves, nézzen utána, és javítsa ki. Kovásinak most szinte fájó hiányérzete volt. Még hogy kérem és legyen szíves... Fe­gyelmi!!! Áthelyezés a segéd- hivatal alagsori barlangjába! Igen, ezt kellett volna! De 6 jó ember. Hiszen az imént ál­lapította meg önmagáról. Ezért kellett olyan szépen, I halkan beszélni ezzel a lehe­tetlen Kramáccsal. Dühösen nézett utána. Meg 1 tudta volna ölni... Palásti László 1 tét többek között bemutatja Schweitzer három részes Bach-monográfiáját is. * * * Tizedik kiadásában jelenik meg Varga Katalin népszerű ifjúsági könyve, a Gőgös Gú­nár Gedeon. * * * Zsurzs Éva a fiatalok szá­mára készítette új filmjét, A törökfejes kopját, amely a XVI. században játszódik. A német—római császár ugyan békét köt a török szultánnal, ám Magyarországon belül folytatódik az »illegális« há­ború ... A forgatókönyv Ko­lozsvári Grandpierre Emil könyve alapján készült. * * * A Japánban föllelhető kü­lönféle primitív művészeti al­kotások közül a Haniwe (agyagszobor) és ezen belül is leginkább az emberi ala­kokat ábrázoló figurák hat­nak legjobban a jelenkor em­berére "— közli a Hírek Ja­pánból című kiadvány. A na­ivitás szépsége jellemzi eze­ket a szobrocskákat, melyek közvetlenül kifejezésre jut­tatják a régen élt. mesterké- letlenül egyszerű emberek nagylelkűségét és tisztaságát. A Shakespeare-barátok angol társasága statisztikát készített, melyből kitűnik, hogy a nagy író — halála után évszázadokkal — a jelen pillanatban 800 ezer embernek ad munkát. Ezek kö­zött vannak Írók, kiadók, színé­szek, festők, szobrászok, turiszti­kai hivatalnokok, könyvtárosok és könyvesbolti eladók. A berlinii Világiifjúságn Ta­lálkozó tiszteletére Az új vi­lág ifjúsága címmel fényké­pekkel illusztrált albumot je­lentetett meg a drezdai Zeit im Bild Verlag. * * * Az UNESCO nemzetközi Puskin-évvé nyilvánította 1974-et. Az idén ünnepeljük Aletkszandr Puskin születésé­nek 175. évfordulóját. Somogyi Néplap u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom