Somogyi Néplap, 1974. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

» Kincses György Fagyott világ Iegyletek a felnőttoktatásról Munkapadtól az iskolapadig A fekete ég összeért a földdel. A havon kö­rös-körül fodrok és hullámok, tölcsér alakú sza­kadékok, süppedések, valósá­gos hófészkek alakulták. A baljóslatúan fütyülő szél har­sogva pásztázta, tépte, mint hatalmas gereblye az egész vidéket. Kemény fagy volt. A szíve és lelke borzongott az egész természetnek. Sehol senki és-semmi. Néhol elmo­sódottan fantasztikus alakok tűntek föl. Lehet, hogy ma­gányos fenyők jégcsipkés árnyképe —, lehet, hogy ásító ágyúk és szuronyok erdeje, de lehet áz is, v hogy ember. Magányos, kivert, bolyongó ember, aki tapossa, gyúrja a havat — át az éjszakán —, bele a reggelbe. Elfordította fejét, szemét fáradtan hunyta le. Elkínzott, agyongyötört karjai úgy lóg­tak, mint két korhadt törött karó, melyek nem is hozzá tartoznak ... Szinte észre sem vette őket. Barna, egykor meleg fényű, hullámos haja csapzottan hullt magas hom­lokára. A fiatal, szinte kis­fiús test — húszéves volt — furcsán megfeszült, mint fel- ajzott íj. és eltűnt belőle a bénító fáradtság. Lehunyt szemei előtt lepergett élete, a kőhidai börtön falai eltűntek a semmibe ... Csak egy villanás, öreg pi­pázó nagyapja, testvérei, ta- noncévei, máj egy már régen elfelejtett lány arca ... Hir­telen magát látta, amint friss csapásokkal szelik át a kék Dunát, szinte testén érezte a lágy, forró horányi- homokot, látta a fiúkat, a Magdolna utcai kis étkezőt, komoly cserzett arcú férfiak hajoltak hozzá közel — égett az egész lelke ...» Elvtárs a feladat a következő !..« —, látta a bu­dai erdőket, ahol az első sza­vak szóltak az észhez, az em­bereket, hallotta az elsutto­gott mondatokat, melyek az ő lelkét is megtermékenyítet­ték. Erezte a fasiszta csizmák patkós sarkát az ujjain, mel­lén, orrát marta a pisztolyból felcsapó lőporfüst, újra tüzelt a teste-lelke, újra eszébe vil­lant az elhibázott lépés — nem volt elég óvatos, szinte testet öltött a hiba, fogta, markolta kezével, megragad­ta —, tovább nem engedi, senki sem fog lebukni... V Íratlanul fölnevetett, maft a mama készítet­te vasárnapi piros, sa­vanyú káposzta és csak a ne­ki, a legkisebbnek dugdosott alma ízét érezte a szájában, és tudta, hogy többet ilyet már nem eszik. Vége, kivég- zik mindhármukat. Karácsony estéje előtt búcsút mond az életnek, pedig már mindenütt égnek a tüzek. Tudja, hisz teghap vagy tegnapelőtt jött a hír titkos útján, ütemes kop- panásait a falon át most is hallja — az oroszok elfoglal­ták Székesfehérvárt! Tarts ki, 1 tarts ki!... Látta Juliskát, amint ájul- tan összeroskadt, amikor meg­tudta, hogy kivégzik, és fájt nagyon a szíve; ő már nem fogja ismerni a fiát, mert biz­tosan fiú lesz, akit asszonya ott hord a szíve alatt. Egy könnycsepp csurrant ki a sze­me sarkán, és eltűnt cserepes ajkai között. És felvillant benne, vajon mit hord magá­ban a föld tüzes mélye, hová folyik az idő tüzes folyója, mit pusztít el maga előtt út- jából, és vajon forrósága ho­gyan termékenyíti meg a föl­det, a munkát, az embert? — Hogyan? Vajon a tüze, lelké­nek tüze is lobog-e benne? És látta magát, mint élőt, látta a jövőt és az élő Robi beszél­getni kezdett azzal, ki már holnap nem él! — Nincs jogod meghalni! — kezdte. — Segítened kell nekem! Nem tudom, mit csi­náljak, így elvesztem a múl­tam. Most vagyok. De hogyan lettem? Hogyan éljek? Mondd meg, te tudod, hisz értünk voltál! Halljam, beszélj! — Nevetséges — válaszolta. — Azt hiszed, nekem vagy nekünk mindegy az, hogy süt-e a nap fölöttünk vagy sem? Bizony, pajtás, nem mindegy az, hogy miképp élünk. Mert mit éltem én, és a hozzám hasonlók? Mert mi­Q hez volt jogom? Jogom volt kiáltani, hogy hé, megálljunk! Nincs mit ennem holnap! -— mondhattam akár én, akár más — nem ordítva, csak egé­szen halkan! — »Uram, ma­gának úgy is sok van, adjon pénzt kabátra, hogy ne fáz­zam!« Ordíthattam vagy sut­toghattam a szégyentől. .., csontunk, lelkünk összetörték. S én azt hittem: ez a rend. ennek így kell lenni. Itt belül lázongott, verdesett a szívem, mint szárnyaszegett madáré. — Hát érted? Igen? Mind­amellett szeretem az életet. Szeretem benne azt a kis jót. amit sikerült megszereznem: a Duna csillogó vizét, a horá­nyi part forró homokját, az erdőket — mezőket, boldog voltam — égig érő boldogság­gal — amikor szerelmes let­tem ..., de bolond fejjel azt mondogattam magamban gyakran: »Most szerencséd volt Robi! Azonban jól vi­gyázz!« Később, nem is soká, rájöttem arra, jogom, és jo- § gunk van a naphoz, a meleg | kabáthoz, az öleléshez, a | szerszám vasához, a kenyér- I hez, igen, jogunk van az élet- I hez, semmi sem vágyálom!... Es, mi — égünk érted; a múl­tat égetjük. Ezért éltem én, s neked azért kell jól sáfárkod­nak az élettel, hogy lobogj, lángolj te is a többiekkel, tápláld a tüzet. — Értelek — felelte csende­sen, ki a jövőben élt. — De akkor miért sírtál az előbb? Sajnálod az életedet? Miért? Még a tiéd, s ha beszélsz, biztosan meghagyják neked. — Hallgass! Nem leszek áruló. Fáj, nagyon fáj elbuk­ni... De mi bennetek élünk tovább. Érted, drága pajtás! Értitek... Hirtelen megriadt. A szürke falak megint körülzárták. Megkínzott ujjaival homloká­hoz nyúlt. Közeledő bakan­csok koppantak a folyosón. Elindult. Kisfiús teste megfe­szült, mint megpattanni ké­szülő. felajzott íj. Szíve heve­sen lüktetett, de szilárdan lé­pett. Az udvar havas falá­nál csendesen intett két tár­sának, Barnának és Pistának. — fekete ég összeért a jjí fekete földdel, de a zord fagy olvadni kez­dett. Hajnalodott, eltűnt a homály, köröskörül világoso­dott már az ég és a föld ... Tüzek égtek mindenütt... Huszonkilenc éve, hogy a nyilasok Sopronkőhidán ki­végezték Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt a három if­júkommunista harcost: Pata­ki Istvánt, Kreutz Róbertét és Pesti Barnabást. Az első kettő vasmunkás, a harmadik diák volt. A hatvanas évek közepétől megváltozott a dolgozók kö­zépiskoláiban a tanulók élet­kor szerinti összetétele: foko­zatosan a fiatalabb korosztá­lyok kerültek be az iskolapa­dokba. Ez a folyamat előbb kezdődött meg nagyobb mér­tékben az esti tagozatokon, később kevesebb fiatal be­kapcsolódott a levelező tanu.- lási formába is. Főleg fiatalok Ma a hallgatók nagyobb ré­sze 16. és 20. életéve között iratkozik be az esti tagozatok első osztályába, mintegy har­maduk 20 és 25 éves kora között, és csak néhány ta­nuló idősebb ennél. A levele­ző tagozatokon némileg más a helyzet: a hallgatók egyhar- mada a legfiatalabb korosz­tály, másik egyharmada 20 és 25 év közötti, a harmadik harmad életkora pedig 25 és 40 év közé esik. Az osztályok megfiatalodá­sának jelentős következmé­nye van oktatási és vele egy­ségben nevelési 'munkánkban. A pedagógia forradalmi vál­tozásában, korszerűsítésre va­ló törekvéseinkben nem ez az egyetlen eredő, mindenesetre ennek figyelembe vétele nél­kül vakvágányra futunk a felnőttoktatásban. Meg kell vizsgálnunk a 15. és 20. élet­évük között levő dolgozó fia­talok személyiségének, tanu­lási motivációjának, a társa­dalom folytonosan alakuló fejlődésében való rész . ételé­nek különbözőségét, némi összehasonlítást téve a nap­pali tagozaton tanuló hason­ló korú diákok személyiségé­vel is. Miként, már az ősikor ele­jén az emberré válásban, a két lábra állt élőlény agytér­fogatának növekedésében, agytekervényei számának szaporodásában, beszéde ki­alakításában döntő szerepe volt a közösen végzett mun­kának, úgy ma is mind az egyes ember személyiségének változásaiban, mind pedig a társadalom megszervezett csoportjainak viselkedésében elsőrendű meghatározó té­nyező a munka. Ezért külön­bözik az üzemben dolgozó fiatal a csak tanulással fog­lalkozó if jaktól. A hasznos munka végzésének tudata formálja a dolgozókat. Ré­gebbi iskolai éveik és mosta­ni tanulmányaik között ott voltak és vannak az üzemi munkában eltöltött évek, te­hát jelenük is a szervezett munka és a szervezett tanu­lás körülményei között ala­kul. A dolgozó fiatalokban meg­szerzett önállóságuknál fog­va — hiszen pénzkeresők — fejlettebb, a körülményekhez való alkalmazkodó képesség a környezet megfigyelésén alapuló bíráló kedv, de bizo­Tau PalskodnsM Konfliktus clmfl festménye, (Az I. nemzetközi amatőr képzőművészeti kiállítás anyagából.) nyos fokú önbirálat is, melyet saját munkasikereik vagy se­lejtes eredményeik ' sorozata fejlesztett ki bennük. A diák- fiatalokban is megvan a bí­ráló hajlam, de nem ilyen reális Szemléleten nyugszik. Tehát a fiatal dolgozó egyik legfőbb személyiségjegye a valósághoz való kötődés, a gyakorlatiasság, az iskolában szerzett ismereteknek első­sorban a hasznosság szem­pontjából történő értékelése. Azt becsüli sokra, amit mun­ka közben alkalmazni tud, il­letve, amiről meg van győ­ződve, hogy a jövőben majd felhasználja. A fiatalok életkörülményei­ből következik az is — a nap­pali tagozatos diákokkal ösz- szehasonlítva —, gondolkodá­sukban kevésbé képesek az absztrakcióra, hiszen állan­dóan konkrét körülmények között, pontosan megadott feladatok vagy részfeladatok elvégzésével foglalkoznak az üzemben, vállalatnál, hivatal­ban. Azonos a felnőtt dolgo­zókkal a közös tevékenység folytán, gyakorlatias élet- szemléletük, a hasznosság elő­térbe helyezése a dolgok és jelenségek értékelésében. Közéleti érdeklődés A felnőtték közül a férfiak fiatalabb társaiknál szíveseb­ben résztvesznek a közélet­ben, több társadalmi szerve­zetben tevékenykednek. A nőknél fordított a helyzet, a felnőtt dolgozó nők egy része visszahúzódik az aktív politi­zálástól. A mai 15—20 év kö­zötti leányok számára azon­ban a mozgalmi élet vonzób­bá tételében szerepe van a KISZ korszerűbb, megújho- dott szervező, nevelőmunká- jának is. A felnőtt dolgozó nőket visszafogja a naponta többszöri munkavégzés (üzem vagy hivatal plusz otthon), s az időhiány is. A dolgozó tanulók között többen párttagok. Különösen az üzemi munkás hallgatók közül sokan KISZ-tagok. Pél­dául a kaposvári Dolgozók Fa-, Ruha- és Textilipari Szakközépiskolában a hallga­tók 10 százaléka párttag, 40 százaléka pedig KISZ-tag. Összesen tehát 50 százalékuk vesz részt szervezett társadal­mi munkában. Hogy ez mit jelent személyiségük világné­zeti megszilárdulásában, azt könnyen beláthatjuk. Mind a pártoktatásban és a KISZ-ok- tatásban, mind az aktív párt­munkában és KlSZ-tevé- kenységben való részvételük nagy mértékben fejleszti nemcsak politikai tisztánlá­tásukat, hanem erkölcsi ma­gatartásukat is! A világ je­lenségei iránt általában ér­deklődőbbek a mai fiatalok, mint a régebbi felnőtt hall­gatók voltak. A politizálás­ban, vagyis a világ, a társa­dalom eseményeinek megíté­SZÜTS LÁSZLÓ Az eltörött mozdulatok eltörött mozdulatainkat szétlebbenő gőzfelhőkben meginduló busz peronján mozicsarnokba érkezően gépkocsiban havas mezőben már mindenütt — jaj mennyi mennyi — eltörött mozdulatainkat lassan ki győzné számba venni ? halomba rakva emeletnyi hevernek csak egymásra hánytan aranyló műfogsor-hegyek az auschwitzi éjszakában női hajak erdeje lágyan összemosódva és zizegve apróra tördelt életek ki illeszthetné őket egybe? jön a tavasz már hitegetve jön a tavasz s majd jön a nyár is felejteni nem tud a világ emlékezik még a világ is nyakadon csilloghat gyöngy kaláris kezed tétován visszaint és eltörött mozdulatainkat őrzi tovább a drótként«. lésében is nagy különbség van köztük és a felnőtt dol­gozók között. A fiatalok még érzelfni alapon politizálnak, egy-egy kérdésben magasra lobognak fel bennük az érzé­sek, többnyire jóhiszeműen, ha néha mértéket is vesztve. Érzelmi feszültségüket a testi és szellemi, pszichés érettségük közötti időbeli el­tolódás is fokozza. 15 és 20 életévük között meggyorsul testi fejlődésük a nemi érés­sel együtt, s ettől az akcele- rációtól átlagosan 3 évvel el­marad személyiségük érzelmi, értelmi és akarati tényezői­nek fejlődése. Ez a feszültség okozza és felszínre hozza bel­ső konfliktusaikat. Igyekez­nek ezeket leplezni, elfojtani, miközben kifelé az érzelmek megvetőinek, csak »értelmi lényeknek« mutatkoznak, vagy érzelmeik fonák oldalát, cinizmusát fordítják a külvi­lág felé. Az érzelmi szférába tarto­zik az a pszichés jelenség, melyet elidegenedésnek ne­vezünk, vagyis az embertár­saink iránt való közömbös­ség, egyfajta befeléfordulás, amely többnyire a nagy lelki megrázkódtatásokra való visszahatás. Ez a megrázkód­tatás előállhat hosszú ideig tartó negatív hatások folyto­nos ismétlődésétől is. Azt a sajnálatos megfigyelést te­hetjük, hogy az elidegenedés az embertől, a családtól, a társadalomtól jellemző fiatal­ságunk bizonyos rétegének világnézetére, akár üzemben dolgozik, akár nappali tago­zaton tanuL A megrázkódta­tásukat kiváltó legfőbb ok az őket ért kettős nevelés: sok­szor a szülők, a családi is­merősi környezet maradi megnyilatkozása keresztezi a társadalmi szervezetek, az is­kola marxista nevelését. A fentiek ellenére dolgozó fiataljaink értelmi fejlettsége valamivel nagyabb a hason­ló korú nappali tagozatos if- jakénál, mert az életben szer­zett tapasztalataik, a fizikai vagy szellemi munkában való helytállásuk serkentőleg hat. Értelmi fejlettségük ez idő­tájt elért színvonala nem le­xikális tudásban vagy a lo­gikai elvonás képességében nyilatkozik meg, hanem a megszerzett ismeretek lénye­gének aránylag könnyű felis­merésében és gyakorlati al­kalmazásában. A praktikus gondolkodás jellemző rájuk leginkább. Foglalkozásuk következté­ben bár ez nem kell, hogy törvényszerű legyen, a szak­mai érdeklődés nagyobb ná­luk, mint a humán. Valójá­ban mind a fiatal, mind a felnőtt dolgozók általános művelsége hézagos még. Fel­tűnően keveset járnak szín­házba még olyan megyeszék­helyen is, mint Kaposvár, ahol állandó színtársulat van. Hangversenyeken, képzőmű­vészeti tárlatokon, irodalmi rendezvényeken alig fordul­nak meg. szépirodalmi olva­sottságuk csekély. Mintha eb­ből a tompa egyhangúságból a mostani fiatal dolgozóink kezdenének kimozdulni. A beat-zene mellett, a vetélke­dők hatása alatt felébredt bennük az érdeklődés a nép­dalok iránt, úgyszintén a csak olvasmányos irodalmi mű élvezésén túl — főleg a tv-adások hatására — érdek­lődni kezdenek az. eszmeisé­gükben és művészi megjele­nítésben színvonalasabb, klasszikus drámák, versek iránt is. A rendszeres olva­sást azonban ők sem érzik még szükségletüknek. Nagyobb önfegyelmet A felnőtt dolgozókkal szem­ben fiataljainknál éppúgy észre lehet venni az időnként az akarati tényezők gyenge­ségét, mint a nappali tagoza­ton tanulóknál. A kitartás hiánya, a nehézségek előtt való megtorpanás, kisebbsé­gi érzésbe való színleges vagy valóságos menekülésig észre­vehető. Az önfegyelem hiá­nya játszik itt közre és ta­szítja be a fiatalokat abba az »ördögi körbe«, hogy néha könnyelműen, azaz valóságos kényszerítő ok nélkül elma­radnak az órákról, azután meg úgy érzik, hogy már nem tudják behozni az így kelet­kezett tudásbeli hátrányt. Akaratgyengeségük eredete a gyermekkori félreneveltség- ből származik. Sok szülő, aki­nek 30—40 évvel ezelőtt »- nyarú gyermekkora és küz­delmes ifjúsága volt, gyerme­kének minden jót meg akart adni a közelmúlt években és túlságosain is elkényeztette. Aki ellenszolgáltatás nélkül kap meg mindent, az előbb- utóbb követelődzővé válik, ha pedig akarati edzettség híján a munkában, a tanu­lásban sikertelenséggel talál­kozik, összeomlik. Megálla­píthatjuk, hogy a szülői neve­lésnek ezt a hibáját az isko­lai nevelés sem javította ki, nem edzette tudatosan, mód­szeresen a gyermekkorban levő tanulók akaratát. Így aztán az ifjúkorba jutott ta­nítványaink nem ismerik fel, hogy a dolgozó fiatalok ha­marabb megszabadulhatnak személyiségük ezen a negatív vonásától, mint a nappali ta­gozatos tanulótársaik. Pedig e hibák felszámolására kész­tetik fleet munkakörülmé­nyeik, a felnőttek jó hatása, valamint anyagi érdekeltsé­gük, továbbá a társadalmi szervezetek tevékenységében való részvételük. És minden erővel erre kell nevelnünk őket nekünk is, a dolgozók is­koláiban. Távlat és megbecsülés A szervezett tanulási lehe­tőségről a fiatalok a dolgozók iskoláinak a megyei napilap­ban megjelentetett hirdetésé­ből, ismerőseik, barátaik közléséből és az üzemi, válla­lati személyügyi vezetők to- borzó tevékenységéből érte­sülnek. Ez utóbbiak munkája még tovább finomodna, ha egyéni beszélgetéseken győ­ződnének meg ők magúk is a továbbtanuló fiatalok körül­ményeiről. Így már előre is el lehetne hárítaná a tanulás útjában álló akadályokat to­vábbá konkrét személyre szóló távlatot «»itatnának meg nekik az özemen belül. Így talán nem történhetne meg, ami egyik kaposvári gyárunkban, hogy az egyik dolgozó fiatal a szakközépis­kola első osztályának elvég­zése után azonnal jelentke­zett a személyzeti osztályon, nevezzék ki őt az egyik telep­helyre vezető állásba. De nem volnánk tanúi a másik vég­letnek sem, amikor egyes ta­nulók menet közben döbben­nek rá a komoly követelmé­nyekre, és nem látják maguk előtt azt a távlatot, ami ta­nulásuk értelmét jelenti. A középiskolába beiratkozó dolgozó fiatalokban él az igény a nagyobb társadalmi megbecsülés iránt, amit első­sorban az Őket körülvevő üze­mi közösségtől és az üzem, a hivatal vezetőitől, tanáraiktól és az iskolavezetéstől várnak. Ezért nagyon fontos, hogy észrevegyük náluk a társada­lom érdekében is történő erő­feszítéseiket, nemes törekvé­seiket, újabb sikerélmények útján segítsük személyiségük­ben a közösségi ember ki­bontakozását. Helyes az olyan üzemek eljárása, mint a Ka­posvári Ruhagyáré, amely va­lamennyi sikeres vizsgát tett tanulóját ösztöndíjban része­síti, s ennek nagysága a ta­nulmányi előmeneteltől függ. Az ifjúsági érdekvédelem megvalósításának egyik lehe­tősége ez. Nevelésünk célja, hogy ők is felelősségtudattal hallassák szavukat az közös­ségek dolgaiban, jól érezzék a finom egyensúlyhelyzetet az egyén jogai és társadalmi kö­telezettségei között, legyen ítélőképességük a saját cse­lekvésük és embertásaik cse­lekvése iránt. Azt várjuk a társadalmi munkában máris részt vevő párttag és KISZ-tag tanítvá­nyainktól, hogy az osztálykö­zösségek kialakításában és eredményei fokozásában munkatársaink legyenek. Az osztályfőnöki órákon történő beszélgetéseken, ta­nulási és más emberi, szemé­lyes problémájukról őszinte, előrevivő módon nyilatkozza­nak és aktívan szerepeljenek. Hangot adva iskolájuk, de a felnőttoktatás-nevelés egész ügyének is párt- és KISZ- szervezetek tagjai előtt is. így kerül a saját személyiségük fejlődése harmonikus kapcso­latba az iskola erkölcsi-politi­kai nevelésével. Török Lehal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom